Felpislogtam rá, hirtelen nagyon felébredve álmomból.
- Így nincsenek vonalak rajtam – suttogtam félénken saját védelmemre.
Zöld szemei lángoltak. Lenyúlt, felkapta a bikinifelsőmet napozóágyáról és hozzám vágta.
- Vedd fel! – sziszegte.
- De Edward! Senkit nem érdekel, hogy…
- Hidd el. Néznek. Biztos vagyok benne, hogy Taylor és a biztonságiak élvezik a bemutatót! – förmedt rám.
Szent szar! Miért feledkezem erről mindig el? Eltakartam a melleimet. Mióta az Echo Charlie szabotázs célpontja volt, azóta folyamatosan az átkozott biztonsági intézkedések árnyékolták be életünket.
- Igen! – sziszegett tovább Edward – és ne feledkezz meg arról, hogy néhány mocskos kibaszott paparazzi is lefényképezhet. Megint a National Enquirer címlapjára akarsz kerülni? Ezúttal pucéran?
Szarba! A paparazzik! Basszus! Ahogy sietősen felbénáztam magamra a felsőt, éreztem, hogy a szín kifut az arcomból. Megrázkódtam. A paparazzik… megint. A kellemetlen emlék kéretlenül tört fel, arról, hogy ostromoltak meg bennünket a napvilágra került eljegyzési hír után a SIP előtt – mindez az Edward Cullennel együtt járó ’népszerűség’ részeként.
- A számlát! – csattant rá a pincérnőre Edward.
- Megyünk – mondta felém.
- Most?
- Igen. Most.
Oh… a szarba… képtelenség most vitatkozni vele.
Felvette a nadrágját annak ellenére, hogy a fürdőnadrágja vizes volt, és szürke pólóját. A pincérnő egy szempillantáson belül visszatért a bankkártyájával és a számlával. Kelletlenül magamra húztam égszínkék nyári ruhámat és beleléptem a papucsomba.
Ahogy a pincérnő eltávozott, Edward felkapta könyvét és mérges arcát repülőgépes leírások mögé rejtette. Mogorva volt, feszült és mérges. Összeszorult a szívem… minden nő toplessben van a parton – csak illeni akartam a tömegbe. Furán néztem ki úgy, hogy rajtam volt a bikinim felsőrésze. Magamban mélyet sóhajtottam, hangulatom a béka feneke alá süllyedt. Azt hittem, hogy Edward a mókás oldalát fogja látni… valahogy… de úgy tűnt, a humorérzéke valahol elpárolgott.
- Kérlek, ne légy dühös rám – suttogtam, elvéve tőle a könyvét és telefonját, hogy beletegyem a hátizsákomba azokat.
- Túl késő már ahhoz – mondta halkan – túl halkan.
- Gyere – fogta meg a kezem és jelzett Taylornak és segédjeinek, a két franciának, Philippe-nek és Gaston-nak, akik bármilyen fura, de egypetéjű ikrek voltak. Türelmesen néztek bennünket, mint ahogy mindenki a parton és a teraszon. Miért felejtkezem el róluk mindig? Hogyan? Taylor faarccal nézett sötét szemüvege mögül. Nekem még mindig szokatlan volt hétköznapi rövidnadrág-póló viseletében.
Edward átvezetett a hotel előterén, ki az utcára. Még mindig hallgatag, tűnődő és rossz kedvű volt. És mindezt az én hibámból. Taylor és kis csapata követett bennünket.
- Hova megyünk? – kérdeztem óvatosan felpillantva Edwardra.
- Vissza a hajóra – nem nézett rám.
Fogalmam nem volt arról hány óra – úgy öt és hat között lehetett. Ahogy a rakpartra értünk, Edward kezemet fogva vezetett fel a pontonhídra, ahova a Fair Lady-hez tartozó motorcsónakot és jet-ski-t kötötték ki. Edward eloldotta a jet-ski-t. Én átadtam a hátizsákomat Taylornak. Idegesen néztem fel rá közben, de az ő arca sem árult el semmit, ugyanúgy, ahogy Edwardé. Elpirultam, amikor eszembe jutott, mit láthatott a parton.
- Tessék, Mrs Cullen – nyújtotta át a mentőmellényt a motorcsónakról, amit engedelmesen magamra húztam. Miért én vagyok az egyetlen, akinek viselnie kell ezt az izét? Edward és Taylor néhány pillantást váltottak egymással… jesszusom, Taylorra is mérges?
Ezután Edward ellenőrizte a mellényem becsatolását, a középsőt szorosabbra húzta.
- Így jó lesz – morogta rosszkedvűen, továbbra sem nézett a szemembe. A szarba.
Kecsesen elfoglalta helyét a jet-ski-n és a kezét nyújtotta felém. Szorosan megfogtam és sikerült átemelnem a lábamat a víz felett anélkül, hogy beleestem volna. Elhelyezkedtem mögötte. Mindeközben Taylor és az ikrek a motorcsónakban foglalták el helyüket. Edward ellökte a jet-ski-t a parttól és ellebegtünk a kikötő felé.
- Kapaszkodj! – kiabálta.
Köré fontam a karomat. A jet-ski-n való utazásnak legkedveltebb póza számomra. Szorosan megöleltem, orromat a hátába dugtam… eltűnődve azon, hogy voltak olyan idők, amikor nem tolerálta, hogy ilyen módon érjek hozzá. Nagyon jó illata volt… Edward és tenger.
Bocsáss meg, Edward, kérlek? Éreztem, hogy kissé megfeszül.
- Maradj nyugton – mondta, de a hangja lágyabb volt. Megcsókoltam a hátát, arcommal hozzá simultam és visszapislogtam a rakpart felé, ahol néhány nyaraló összegyűlt a show-t bámulni.
Edward elfordította az indítókulcsot, a motor felbőgött. A sebességváltón mozdított egyet és a jet-ski ugorva elrepesztett a hideg, sötét vízen keresztül a kikötőn, ki az öböl közepén horgonyzó Fair Lady-hez. Még szorosabban öleltem Edwardot… szerettem ezt – izgalmas volt. Éreztem Edward vékony alakjának minden izmát, ahogy hozzászorítottam magam.
Taylor mellénk húzott a motorcsónakkal. Edward rápillantott, majd sebességet adott, és kilőttünk, pattogva a vízen, mint valami ügyesen eldobott kavics. Taylor rezignált elkeseredéssel rázta meg a fejét és egyenesen a yacht felé indult, míg Edward elszáguldott a Fair Lady mellett a nyílt víz felé.
A víz spriccelt körülöttünk, a meleg szél az arcomat fújta, lófarkamat vadul fújta szerteszét. Ez nagyon jó mulatság volt. Talán ennek a száguldásnak az izgalma elűzi Edward rossz kedvét is. Nem láthattam az arcát, de éreztem, hogy jól szórakozik – gondtalan, és úgy viselkedik, ahogy a korához illik, a változatosság kedvéért.
Hatalmas félkört írt le a jet-ski-vel, láthattam a partot – a hajókat a kikötőben, az apartmanok és utazási irodák sárga, fehér és homokszínű kockáit és a sziklás hegyeket a háttérben. Olyan összevisszának tűnt minden – nem hasonlítottak a katonás rendben sorakozó házakhoz, amikhez szoktam – de sokkal festőibb volt. Edward lenézett rám, és halvány mosoly játszott ajkain.
- Megint? – kiabált át a motor zaján.
Lelkesen bólogattam. Válaszul felragyogó vigyora elbűvölő volt, majd kinyitotta az elzárószelepet, körbeszáguldotta a hajót és megint kiszáguldottunk a nyílt vízre… és arra gondoltam, hogy bocsánatot nyertem.
- Megkapott a nap – mondta Edward szelíden, ahogy lehámozta rólam a mentőmellényt. Idegesen néztem fel rá, megpróbáltam kitalálni milyen kedve van. Az egyik steward csendesen álldogált a közelünkben, várt a mellényemre. Edward átnyújtotta neki.
- Ennyi lesz, uram? – kérdezte a fiatal férfi. Tetszett francia akcentusa.
Edward rám nézett, levette szemüvegét és a pólója nyakába akasztotta.
- Kérsz egy italt? – kérdezte.
- Szükségem van rá?
Féloldalra billentette fejét.
- Miért mondod ezt? – kérdezte csendesen.
- Tudod, hogy miért.
Mérlegelve nézett rám. Oh, mire gondolhat?
- Két gint és tonikot kérünk. És valami diófélét és olajbogyót – mondta a stewardnak, aki bólintott és sietősen eltűnt.
- Azt gondolod meg foglak büntetni? – kérdezte Edward bársonyos hangon.
- Meg akarsz?
- Igen.
- Hogyan?
- Majd kigondolok valamit. Talán, ha megittad az italodat… - érzéki fenyegetésnek tűnt. Nyeltem egyet. Oh, egek… Benső istennőm felpislantott napozóágyáról, ahol sugarakat próbált meg elkapni, amik valamilyen képzelt reflektorból sugároztak, egyenesen a nyakából.
Edward egy pillanatra összehúzta szemöldökét.
- Szeretnéd?
Honnan tudja?
- Attól függ – motyogtam vörösen.
- Mitől? – tűnt fel megint a halvány mosoly ajkán.
- Hogy fájdalmat akarsz nekem okozni, vagy sem.
Vékony vonallá préselte a száját, jókedv feledve. Előrehajolt és megcsókolta a homlokomat.
- Isabella, a feleségem vagy, nem a szolgálóm. Soha nem akarok fájdalmat okozni neked. Tudhatnád már.
Csak… csak ne vedd le a ruhádat nagyközönség előtt. Nem akarlak látni a Star magazin címlapján
pucéran. És te sem akarod, sőt Charlie sem hiszem, hogy szeretne így látni.
Oh. Charlie! Szent szar, még szívrohamot kapna. Mit is képzeltem? Gondolatban fenéken billentettem magam…
A steward előtűnt az Edward által rendelt inni- és ennivalóval, és letette az asztalra.
- Csüccs – parancsolt rám finoman férjemuram. Tettem, ahogy óhajtotta, és letelepedtem a ’rendezői’
székbe. Edward mellém ült és elém tolta a gintonicomat.
- Egészségére Mrs Cullen.
- Egészségére, Mr Cullen.
Ittam egy kortyot. Szomjoltóan hideg és finom volt. Edwardra pillantottam, ő figyelmesen tanulmányozta arcomat. Hangulata kideríthetetlen volt, és ez idegesített. Nem tudtam, hogy még mindig mérges-e rám. Bevetettem különleges zavaró technikámat.
- Kié ez a hajó? – kérdeztem.
- Egy angol lovagé. Sir Nem-Tudom-Pontosan-Ki. A dédapja élelmiszerbolt-láncot nyitott. A lánya
valamelyik európai koronaherceghez ment hozzá.
Oh…
- Szuper-gazdag?
Edward hirtelen óvatos lett.
- Igen.
- Mint te – mormoltam.
- Igen.
Oh…
- És mint te – suttogta Edward, és egy olajbogyót dugott a szájába. Gyorsan pislogtam… mert magam elé vizionáltam őt szmokingban, ezüst mellényében… zöld szemei lángoltak az őszinteségtől, ahogy lenézett rám az esküvői ceremónia alatt.
- Minden, ami az enyém, mostantól a tied is… – mondta, esküjének hangját tisztán hallottam emlékeimben.
Az enyém? Szent varjú.
- Ez olyan különös. A semmiből a …” – intettem a kezemmel a fényűző környezetünk felé –„ a mindenbe.
- Hozzászoksz – mondta megnyugtatóan.
- Nem hiszem, hogy ehhez valaha is hozzászoknék, Edward – rázkódtam meg, ahogy felidéztem az őrült vásárlást, amit Edward kívánságára Caroline Acton segítségével követtem el – a Niemans személyi vásárló-asszisztensével – hogy előkészüljek a nászútra. Csak a bikinim került 540 dollárba.( 1) Úgy értem, jól néz ki, de igazából – őrült pénz négy négyszögletes szövetdarabért.
- Hozzá fogsz szokni – mondta és rám vigyorgott.
Oh Fifty… lehet, idővel. A sózott mandulás és kesudiós tálat felé toltam.
- A diói, uram(2) – mondtam olyan komoly arccal, ahogy csak tudtam.
Elhúzta a száját.
- Nos, köszönöm, Mrs Cullen. Nem bánom, ha az vagyok – mondta és kivett egy mandulát.
- Bolondulok érted – folytatta, szemei csintalanul ragyogtak, a jókedvtől, ahogy felvidult kis tréfámtól. Megnyalta az ajkát.
- Idd meg. Ágyba megyünk.
Mi?
Idd meg, tátogta, szemei elsötétültek. Szent tehén… a tekintetében égő tűz akár felelős lehetne a globális felmelegedésért. Felkaptam a ginemet, kiürítettem a poharat, le nem véve tekintetem róla. Szája kissé elnyílt… láttam nyelve hegyét a fogai között, és mosolygott… rám, buján. Higanyos mozdulattal felállt és fölém hajolt, kezét a székem karfájára tette.
- Meg akarok mutatni valamit. Gyere. Ja, és ne menj pisilni. – suttogta a fülembe.
Felhördültem. Ne pisiljek? Kisördögöm felpillantott könyvéből – Charles Dickens összegyűjtött művei 1. kötetéből – ijedten.
- Nem az, amire gondolsz – vigyorgott rám, kezét kinyújtva felém.
- Bízz bennem – szexi volt és őszinte. Hogy tudtam volna ellenállni neki?
- Oké – tettem kezem kezébe, mert egészen egyszerűen, már rábíztam az életem. Jesszusom – mit tervezhet? Szívem gyorsabban vert a türelmetlenségtől.
Keresztül mentünk a fedélzeten, át az ajtókon a pihe-puha gyönyörűen berendezett főszalonon át, végig a folyosón, át az étkező szalonon, le a lépcsőn, a főkabinba. A mi szobánkba. A kabinban már járt a takarítónő reggel óta, az ágyat is bevetette.
Nagyon szép szoba volt. Két-két hajóablakkal mindkét oldalán, elegánsan berendezve sötét diófa bútorral, krémszínű falakkal és finom arany-vörös színű bútorhuzattal.
Edward elengedte a kezem. Napszemüvegét kivette pólója nyakából és az ágya mellé tette, majd lehúzta a pólót magáról és a székre dobta. Kilépett papucsából, letolta nadrágját, fürdőgatyáját, egy könnyed mozdulattal meztelen lett. Oh, istenem… Képes leszek valaha is megunni meztelen testének látványát? Ragyogóan néz ki, és egészen az enyém. Bőre sugárzott… őt is megkapta a nap, haja megnőtt, a homlokába lógott. Én egy nagyon-nagyon szerencsés lány vagyok.
Kinyújtotta a kezét, megfogta az államat, és óvatosan meghúzta, így abbahagytam szám szélének rágását. Végighúzta hüvelykujját kiszabadult alsó ajkamon.
- Így jobb - suttogta. Megfordult és a megkapóan szép ruhásszekrényhez vonult. Az alsó fiókból két pár fémbilincset és egy maszkot húzott elő. Ez utóbbi a repülőről származott vajon? És a bilincsek? Még nem használtunk fémbilincset. Gyorsan és idegesen az ágyra pillantottam. Hova a pokolba rögzíti ezeket? Megfordult és szilárdan nézett rám, szeme sötét és ragyogó volt.
- Ezek elég fájdalmasak tudnak lenni. Belemarhat a bőrödbe, ha túl erősen húzod.
Ezzel felemelte az egyik pár bilincset.
- De igazán ki szeretném próbálni rajtad most.
Szent baszás. Kiszáradt a szám.
- Itt van. Szeretnéd előbb kipróbálni? – sétált felém elegánsan és nyújtotta át az egyik párat.
Sima és hideg fémes tapintása volt. Tétován reménykedtem benne, hogy nem kell kipróbálnom ezeket a valóságban.
Edward figyelmesen nézett.
- Hol vannak a kulcsok? – suttogtam. Előre tartotta a tenyerét, benne volt az apró kulcs.
- Mindkét párhoz jó. Ami azt illeti, mindegyikhez – mondta lágyan.
Hány pár ilyen izéja lehet? Nem emlékszem, hogy láttam volna egyet is a múzeumi darab komódban. Felemelte kezét, megsimogatta arcomat a mutatóujjával, a számig. Lehajolt, mintha meg akarna csókolni.
- Akarsz játszani? – suttogta, és a testem arra lent felgyulladt, a vágy elöntött és összeszorította az izmokat ott mélyen belül a hasamban.
- Igen – suttogtam vissza.
Elmosolyodott.
- Jó.
Orrával végigsimított az orrormon és pihekönnyű puszikat hintett az arcomra.
- Biztonsági szóra lesz szükségünk – lehelte.
Mi?
- Az állj nem lesz elég, mert valószínűleg ki fogod mondani, de nem fogod komolyan gondolni – húzta le orrát az enyémen… ez volt az egyetlen érintkezési felület közöttünk. Oh, istenem.
Mit ért mindezen? A szívem a fülemben dobolt. A szarba… hogy tudja ezt elérni csak szavakkal?
- Nem fog fájni. Intenzív lesz. Nagyon intenzív, főleg, hogy nem engedlek majd megmozdulni. Oké?
Oh, egek. Ez úgy hangzik… olyan izgató. Hallottam a saját lélegzetemet – basszus, már lihegek is. Benső istennőm már fel is vette flitteres ruháját és bemelegít az elkövetkező rumbára. Hála égnek, hogy ehhez a férfihez mentem felségül, mert ez elég zavarba ejtő volt. Tekintetem lesiklott az ő felizgatott állapotára. Szent varjú!
- Oké… - suttogtam alig hallhatóan.
- Válassz egy szót, Bella.
Oh…
- Egy biztonsági szót – biztatott kedvesen.
- Jégkrém…
- Jégkrém? – kiérződött hangjából, hogy mulatságosnak tartja a szót.
- Igen.
Vigyorgott és lehajolt, hogy egyenesen a szemembe bámuljon.
- Érdekes választás. Emeld fel a karodat.
Tettem, amit mondott, Edward megfogta a ruhám alját, lehúzta rólam és a padlóra dobta. Kinyújtotta kezét a bilincsért. Visszaadtam neki. Letette mindkét pár bilincset a szemtakaróval együtt az éjjeli szekrényre, lerántotta az ágytakarót a padlóra.
- Fordulj meg.
Megfordultam, kikapcsolta a bikinifelsőmet, az is a padlón kötött ki.
- Holnap hozzád fogom ragasztani ezt – morogta, felnyúlt és kivette a hajgumimat, hogy kiengedje a hajam. Egyik kezébe fogta az egész hajamat és annál fogva gyengéden hátrahúzott magához… a mellkasához… az erekciójához. Levegőért kaptam ahogy féloldalra húzta a fejem és megcsókolta a nyakam.
- Engedetlen vagy – suttogta a fülembe, minek nyomán finom remegés futott át rajtam.
- Igen – suttogtam.
- Hmmm… és mit tehetünk ezzel, hogy ne így legyen?
- Tanulj meg együtt élni vele – leheltem. Szent varjú, lágy, lassú csókjai megvadítottak. Belevigyorgott a nyakamba.
- Ah, Mrs Cullen. Te és az örök optimizmusod.
Felegyenesedett. Megfogta a hajam óvatosan három felé szedte és lassan befonta, majd összefogta a végét. Finoman megrángatta a hajam, majd lehajolt a fülemhez.
- Móresre tanítalak – mormolta, majd hirtelen mozdulattal megfogott a derekamnál, leült
az ágyra, megfordított és a térdére fektetett úgy, hogy most a hasamon éreztem erekcióját. Rácsapott a fenekemre, erősen. Felkiáltottam, és hirtelen az ágyon találtam magam a hátamon fekve, ő lenézett rám, olvadt-zöld szemekkel. El fogok égni.
- Tudod, hogy milyen gyönyörű vagy? –suttogta, végighúzva ujja hegyét a combomon, hogy csak úgy bizsergett… mindenhol. Felkelt az ágyról, tekintetét le nem véve rólam összeszedte a bilincseket, lenyúlt, megfogta a bal lábamat és az egyik pántot a bokámra kapcsolta.
Oh.
Felemelve a jobb lábamat megismételte az eljárást, a két bilincs a két bokámra került. Még mindig nem volt fogalmam, hogy mihez fogja rögzíteni őket.
- Ülj fel – vezényelt halkan, és én engedelmeskedtem.
- Most öleld át a térdedet.
Pislogtam rá, majd felhúztam a lábaimat és köréjük fontam a karomat. Lenyúlt, felemelte a fejem és nedves csókot nyomott az ajkamra, majd feltette a szemtakarót a fejemre. Semmit nem láttam… és csak a saját gyors lihegésemet hallottam, és ahogy a víz paskolta a hajó oldalát, ahogy az ringott a tengeren.
Oh, egek… Mit fog velem tenni? Nagyon fel voltam izgulva… máris.
- Mi a biztonsági szó, Isabella? – mormolta.
- Jégkrém – lihegtem.
- Jó – mondta és megfogta a bal kezemet és a csuklóm köré csattintotta a bilincset, majd
ezt megismételte a másik kezemmel is. Bal kezemet a bal bokámhoz, jobb kezemet a jobb bokámhoz rögzítette. Így nem tudtam kinyújtani a lábam. Szent baszás…
- És most – lehelte Edward – addig foglak baszni, amíg nem sikítasz.
Mi? Minden levegő kiszaladt a tüdőmből. Mindkét sarkamat megfogta és hátra billentett. Hanyatt dőltem az ágyon. Nem volt más választásom, mint a lábaimat behajtva tartani. A bilincsek kissé megszorítottak, ahogy meghúztam őket. Igaza volt… éppen csak nem fájtak. Elég hátborzongató volt – összekötözve és magatehetetlenül. Széthúzta a bokáimat, felnyögtem.
Megcsókolta a combom belső oldalát, izegni mozogni szerettem volna alatta, de nem tudtam.
Nem volt támasztási lehetőségem, hogy megemeljem a csípőmet… a lábaim lebegtek. Nem
tudtam mozogni. Szent varjú.
- Magadba fogod fogadni az összes élvezetet, Isabella. Ne mozdulj – mormolta és rám
mászott, miközben végigcsókolt a bikini alsóm széléig. Mindkét oldalon kikötötte a pántokat és az anyagdarab tovatűnt rólam. Meztelenül voltam, az irgalmára bízva. Megcsókolta a hasam, bedugta nyelvét a köldökömbe, fogaival csipkedett.
- Ah… - sóhajtottam. Ez igazán kemény lesz… de elképzelésem sem volt róla, hogy mennyire.
Apró szívogató csókokkal és harapdálásokkal felért a mellemhez.
- Shhhh – nyugtatott – nagyon gyönyörű vagy, Bella.
Csalódottan felnyögtem. Normális körülmények között tekergetném a csípőmet, válaszul érintésére, a saját ritmusomban. De nem tudtam mozdulni. Nyögtem, meghúztam a bilincseimet. A fém belemart a bőrömbe.
- Aú – nyöszörögtem halkan. De nem igazán bántam.
- Megőrjítesz – suttogta Edward – úgyhogy most én is megőrjítelek téged.
Most rajtam pihenve - súlya a könyökein -, teljes figyelmét a melleimnek szentelte. Harapta, szívta, sodorta a mellbimbóimat ujjai között, teljesen megvadított. És nem állt meg. Éreztem, ahogy erekciója nekem nyomódik.
- Kérlek – suttogtam.
Győzedelmes mosolyát éreztem a bőrömön.
- El tudom érni, hogy így élvezz el? – lehelte a mellbimbómba, és ha lehetséges, az még keményebb lett.
- Tudod, hogy képes vagyok rá – szívta meg erősen, hogy felkiáltottam, a gyönyör a
mellkasomtól az ágyékomig szúrt belém. Kétségbeesetten húztam meg a bilincseket, ahogy végigszáguldott rajtam az érzés.
- Igen – suttogtam kétségbeesetten.
- Oh, baby… az túl könnyű lenne – mormolta.
- Kérlek…
- Shhh.
Fogai végigszántották arcomat, ahogy finoman végigcsókolt a számig. Levegő után kapkodtam. Megcsókolt. Gyakorlott nyelve elfoglalta a szám, kóstolta, kutatta, uralta, de nyelvem találkozott a kihívással, küzdött az övé ellen. Hideg gin és Edward Cullen íze volt és tenger illata… oh, istenem. Megragadta arcomat, fejemet helyhez szögezte.
- Nyugalom, baby. Azt akarom, hogy nyugton maradj” – suttogta a számba.
- Látni akarlak – lihegtem.
- Nem, Bella. Így sokkal többet érzel.
És halálos lassúsággal megfeszítette csípőjét és belém hatolt – félig. Normális esetben felemelném a csípőmet, hogy találkozzak vele… de nem mozdulhattam.
Visszahúzódott belőlem.
- Ah! Edward, kérlek – ziháltam.
- Újból? – ingerkedett rekedten.
Szakaszosan hatolt belém újból, majd visszahúzódott miközben csókolt és ujjai a mellbimbóimat húzkodták. A gyönyör túl sok volt.
- Ne! – kiáltottam.
- Akarsz engem, Isabella? – suttogta.
- Igen – szinte könyörögtem.
- Mondd ki – mormolta, lélegzete érdes volt, és újból meggyötört – be… és ki.
- Akarlak – nyöszörögtem – kérlek!
Finoman belesóhajtott a fülembe.
- És a tied vagyok, ahogy kívánod, Isabella.
Felemelte magát és belém csapódott. Sikítottam, fejemet hátra feszítettem, meghúztam a kötőfékeimet ahogy elérte az érzékeny pontomat. És csak éreztem, mindenhol… az édes, gyönyörű agóniát, és nem mozoghattam. Edward megállt, majd körözni kezdett csípőjével, a mozgása szétsugárzott mélyen bennem.
- Miért dacolsz velem, Bella?
- Edward, hagyd abba…
Újból körözött bennem mélyen, figyelmen kívül hagyta könyörgésemet, majd lassan kihúzta magát és újból belém csapódott.
- Mondd meg, miért? – sziszegte, és én tétován félni kezdtem, mert a fogai között sziszegte ezt.
- Arrgh! – kiáltottam fel összefüggéstelenül feljajdulva… ez már túl sok volt.
- Mondd meg!
- Edward…
- Bella, tudnom kell!
Újból belém vágódott, túl mélyre hatolva, és éreztem hogy a gyönyör újból elönt, az érzés nagyon erőteljes volt – elárasztott, hasam mélyéből felsugárzott minden porcikámat elöntötte, egészen a bilincsek bevágódásáig.
- Nem tudom! – kiáltottam – Mert megtehetem! Mert szeretlek! Kérlek, Edward…
Hangosan felmordult és mélyen belém lökte magát, újra és újra, ezerszer, és elvesztem, megpróbáltam magamba fogadni a gyönyört. Észveszejtő volt… testen kívüli érzés… vágytam arra, hogy kinyújthassam a lábam, hogy kontrollálhassam orgazmusomat, de képtelen voltam… tehetetlen voltam. Az övé voltam, csak az övé, hogy azt tegyem, amit ő akar… könnyek peregtek szememből. Nagyon intenzív érzés volt. És nem tudtam Edwardot leállítani. Nem akartam leállítani.. Azt akartam… az akartam… oh, ne, oh, ne… ez túl…
- Ez az – morgott Edward – érezd, baby!
Felrobbantam… újra és újra, körbe- körbe… hangosan sikítottam, ahogy az orgazmusom széttépett, felperzselt, mint a tűz, felemésztve mindent, felemésztve engem, durván szétszakítva, könnyek folytak az arcomon… testem pulzált és remegett.
Arra lettem figyelmes, hogy Edward feltérdelt, még mindig bennem, az ölébe húzott… egyik kezével a fejemet fogta, a másikkal a hátamat támasztotta, és elélvezett… vadul, bennem… miközben a bensőm továbbra is lüktetett és remegett sokk utáni állapotában. Kimerítő volt, fárasztó, pokoli… maga volt a mennyország. Hedonizmus a javából.
Edward letépte rólam a szemellenzőt és megcsókolt. Megcsókolta a szemeimet, orromat és arcomat. Arcomat kezei közé fogva lecsókolta könnyeimet.
- Szeretlek, Mrs Cullen – suttogta – még akkor is, ha megőrjítesz – igazán élőnek érzem magam veled.
Nem volt erőm, hogy akár a szemem, akár a szám kinyissam, hogy válaszoljak. Edward nagyon gyengéden visszafektetett az ágyra és kicsúszott belőlem.
- Ah – nyílt a szám szótlan tiltakozásra.
Edward leszállt az ágyról és kinyitotta a bilincseket. Utána finoman megmasszírozta a csuklóimat és bokáimat, majd mellém feküdt és magához ölelt. Kinyújtottam a lábaim…oh, egek, ez nagyon jól esett… igen jól. Szent szar… ez aztán vitán felül a legintenzívebb orgazmus volt, amit valaha is átéltem. Hmmm… egy Edward Cullen féle, ötvenszeresen elátkozott büntető baszás.
Igazán gyakrabban viselkedhetnék helytelenül…
A húgyhólyagom felől érkező feszítő érzés ébresztett fel. Ahogy kinyitottam a szemem, összezavarodtam. Hol vagyok? London? Párizs? Oh- a hajó. Éreztem, ahogy bukdácsolt, és végül meghallottam a motor dorombolását is. Elindultunk.. milyen fura. Edward mellettem, a laptopján dolgozott, lezseren felöltözve fehér pamut ingbe és vászonnadrágba, mezítláb. Haja még nedves volt, úgy hiszem a zuhanyzástól. Edward és testpermet illata volt… hmmm.
- Szia – mormolta meleg pillantást vetve rám.
- Szia – mosolyogtam szégyenlősen – megyünk?
- Úgy gondoltam, mivel múlt este házon kívül vacsoráztunk és elmentünk a balett előadásra, és a Casinóba,
ma este a hajón vacsorázunk. Csendes édes-kettesben.
Rávigyorogtam.
- És hova megyünk?
- Cannes-ba.
- Oké – nyújtóztam ki, zsibbadtnak érezve magam. Semmiféle Laurent-tréning nem tudott
volna felkészíteni a mai délutánra. Óvatosan felálltam, mivel csak ki kellett mennem. Megfogtam selyem köntösömet és gyorsan magamra vettem. Miért vagyok még mindig ilyen szégyenlős? Éreztem magamon Edward tekintetét… ahogy visszanéztem rá, már visszatért a munkájához. Szemöldöke összehúzva. Miért morcos?
Ahogy szórakozottan megmostam a kezemet és visszaidéztem a tegnap estét a Casino-ban, köpenyem szétnyílt. Megláttam magam a tükörben és megdöbbentem.
Szent Baszás! Mit tett velem?
(1)~ mai árfolyamon 540USD*219,33Ft/USD=118
438,20 Ft
(2)Szójáték Your nuts – A te dióid –
You’re nuts – bolondos/flúgos, hülye vagy… Hangzásra egy. Itt volt némi összekülönbözésem a lektorokkal, mert ugye a nut mogyorót is jelent, aminek nálunk van két értelme,- viszont az angol azt a bizonyos dolgot ball-nak nevezi, tehát a magyarban sehogy nem jött volna össze, ha Edward reagálását vesszük figyelembe.
