Százhatodikfejezet (Második történet tizenkilencedik fejezet)

Nagyon melegem volt. Edwad melegem. Fejét vállamra fektette és finoman szuszogott a nyakamba.Ahogy aludt, lábait lábai köré fonta, karja derekamon nyugodott. Az öntudatlanság szélén lebegtem, attól tartva, hogy ha teljesen felébredek, őt is felébresztem. És nem aludt eleget az éjjel. Elmém lustán tallózta át a tegnapi esti eseményeket.  Túl sokat ittam – sőt, igazán sokat. El voltam bűvölve attól, hogy Edward megengedte, hogy ennyit igyak. Elmosolyodtam, ahogy visszaemlékeztem arra, hogy is fektetett le. Nagyon kedves dolog volt – igazán aranyos, és teljesen váratlan. Gyorsan átvizsgáltam magam gondolatban, hogy is érzem magam. Gyomor – rendben. Fej – meglepő, de egész jó, bár a látásom homályos. A kezemben tompa fájdalom... ez ébreszthetett fel. Kinyújtottam az ujjaimat, és megrándultam – aúú.

Edward felébredt.

„Mi a baj?” – álmos zöld szemei kutatva néztek rám.

„Semmi” – mormoltam

„Jó reggelt” – és sértetlen kezem ujjaival hajába túrtam.

„Köszönöm, hogy tegnap este gondoskodtál rólam.”

„Szeretek gondoskodni rólad” –mosolygott – és szemei kissé nagyobbra nyíltak, és örömittas győzelem ragyogott fel zöld mélyükben. Mintha megnyerte volna a a két rögbikupa közül az egyiket vagy másikat. Óh, én Fifty-m.

„Igazán elkényeztetettnek érzem magam” – mormoltam, és igazán el is kényeztetett.

Nyelt egyet, és hirtelen nagyon sebezhetőnek nézett ki.

„Mert az is vagy” – suttogta. És olyan mély szeretett itatta át hangját, hogy a szívem elszorult.

Edward átfogta fájó kezemet.

„Aúúú!” – kiáltottam fel, mire ijedten elengedte.

„Az ütés?” – kérdezte kis tűnődés után. Tekintete fagyos lett, ahogy kutatóan nézett újra a szemebe. Hangját hirtelen harag öntötte el.

Bizonytalanul bólintottam.

„Az a balfasz!” – vicsorgott.

Szent szar. Azt hittem, ezzel végeztünk tegnap este.

„Nem viselem el, hogy hozzád ért.”

„Nem bántott, csak kellemetlen volt. Edward, nincs semmi bajom. A kezem egy kicsit sajog, ennyi az egész” – simogattam meg arcát sérült kezemmel, ujjaim barkóján futottak végig. Finoman meghúztam a rövid szőrszálakat. Működött a figyelemelterelés. Edward megnyugodott, és a fájdalom csitult a kezemben, ahogy használtam azt.

„Ezt miért nem mondtad tegnap este?” – dörmögte, nem igazán sértődötten.

„Hát... nem igazán éreztem tegnap este. És már most sem fáj.”

Tekintete ellágyult, szája megrándult.

„És hogy érzed magad?”

„Jobban, mint ahogy megérdemlem.”

„Hát, van egy jobb-egyenesed, Mrs Cullen” – csókolta meg puhán felhorzsolt ujjperceimet.

„Jó is, ha eszedbe vésed ezt, Mr Cullen.”

Vidám meglepetéssel emelte fel szemöldökét.

„Oh, igazán?” - fordult egyet hirtelen, és teljesen fölém került, belepréselve a matracba testemet, kezeimet fejem fölé emelve. Lebámult rám.

„Bármikor legyőzlek, Mrs Cullen” – dorombolta.

„Igazából egyik ábrándom az, hogy legyőzlek az ágyban” – csókolta meg nyakamat.

Mi?

„Azt hittem eddig is azt tetted” – kaptam levegő után, ahogy megrágta a fülcimpámat.

„Hmmm.. de szeretném, ha egy kicsit ellenállnál” – mormolta, ahogy orrát végigsimította állkapcsomon.

Ellenálljak? Megdermedtem.

Megállt, elengedte a kezem és könyökére emelkedett.Aggódva nézett rám.

„Szeretnéd, ha ellenállnék? Itt?” – suttogtam, megpróbálva rejteni meglepődésemet. Oké – rémületemet.

Bólintott. Szemei elhomályosultak, de azért óvatosan mérte fel reakciómat.

„Most?”

Vállat vont, de érezhető volt, hogy az ötlet átvillant fején. Szégyenlősen mosolygott rám és lassan bólintott.

Oh, egek... Ahogy rajtam feküdt, teste megfeszült, duzzadó erekciója gyötrelmes-édesen nyomódott lágy, készséges húsomba, teljesen elterelve figyelmemet. Mégis mire gondol? Verekedjünk? Agyrém. Bántani fog? Benső istennőm rázta a fejét – soha. De azért felvette karate ruháját és bemelegített. Azt hiszem, Laurent elégedett lenne vele.

„Erre gondoltál, amikor arról beszéltél, hogy nem jössz ágyba mérgesen?” – kérdeztem.

Megint bólintott, tekintete még mindig óvatos volt.

Oh. Az én Fifty-m bandaháborúzni akar?

„Ne harapdáld  a szád szélét” – figyelmeztetett.

Engedelmesen abbahagytam a szájrágást.

„Azt hiszem, hátrányban vagyok önnel szemben, Mr Cullen” – mormoltam, átsandítva szempilláimon, és provokatívan megvonaglottam alatta. Ez még akár jó játék is lehet.

„Hátrányban?”

„Tutira megkaptál bárhol, ahol csak akartál.”

Ágyékát újfent hozzám feszítve levigyorgott rám.

„Talált, ült, Mrs Cullen” – suttogta és gyorsan szájon csókolt. Hirtelen fordult, engem is magával ragadva, hogy végül lovaglóülésben ültem rajta. Megragadtam a kezeit és a feje mellé szorítottam őket, nem törődve a kezemben felsajduló fájdalommal. Hajam gesztenyeszínű fátyolként hullott körénk. Megmozgattam fejem, hajfürtjeim arcát csiklandozták. Elhúzta az arcát, de nem állított le.

„Nos, akkor most vadulni szeretnél?” – kérdeztem, súroltam könnyedén ágyékát ágyékommal.

Szája elnyílt, élesen szívta be a levegőt.

„Igen” – sziszegte.

Elengedtem.

„Várj” – dünnyögtem és az éjjeliszekrényen lévő pohár vízért nyúltam. Edward hozhatta ide. Hideg volt és gyöngyöző – túl hideg ahhoz, hogy régóta legyen itt. Egy pillanatra eltűnődtem azon, vajon mikor jöhetett ágyba. Ahogy hosszan kortyoltam, Edward előrenyújtotta kezét és végigsimította a lábamat a térdeimtől felfelé. Ujjai apró köröket írtak le combomon, bizsergést hagyva maguk után, ahogy pucér fenekemig ért. Amit megmarkolt és jól megszorított. Hmmm. Elcsenve egy részletet lenyűgöző  repertoárjából, előre hajoltam, megcsókoltam és közben a hideg vízből folyattam a  szájába. Megitta.

„Nagyon ízletes, Mrs Cullen” – mormolta, és felvigyorgott rám, kisfiúsan, játékosan.

Visszatettem a poharat az éjjeliszekrényre, fogtam a kezeit és a fenekemtől elemelve, újfent a feje mellé szegeztem őket.

„Szóval kelletlennek kellene lennem?” – kérdeztem.

„Igen.”

„Nem vagyok jó színész.”

Vigyorgott.

„Próbálkozz” – tátogta. Előrehajoltam és szemérmesen megpusziltam.

„Renden. Játszok veled” – suttogtam és fogaimmal végigsimítottam állkapcsát, fogaim és nyelvem alatt érezve tüsis borostáját. Edward mély, szexi torokhangot hallatott, és egy mozdulattal az ágyra dobott maga mellé. Meglepetten felkiáltottam, de addigra már rajtam volt, és ahogy megfogta a kezemet, küzdeni kezdtem ellene. Durván a mellkasára nyomtam a kezem, teljes erőmmel toltam el, megpróbáltam megmozdítani. Eközben ő azzal próbálkozott, hogy a lábaimat széjjel feszítse a térdével. Egyfolytában próbáltam eltolni magamtól – jesszusom, milyen nehéz! – de egy millimétert sem mozdult, egy kicsit sem dermedt meg, ahogyan régebben tette volna... sőt, élvezte! Megpróbálta elkapni a csuklóimat, végül az egyiket sikerült is neki, minden bátor kísérletem ellenére, amivel szabadulni akartam volna. A fájós kezemet kapta el, úgyhogy azt meghagytam neki – de a másik kezemmel belemarkoltam a hajába, és erősen megcibáltam.

„Jaj!” – nyüszített,  kirántotta fejét a kezemből és rám bámult, szemei vadak voltak az érzéki izgalomtól.

„Barbár” – suttogta, áhítattal vegyes elragadtatott hangon. Válaszul erre az elsuttogott szóra vágyam az egekbe szökött, és már nem színészkedtem. Újból küzdöttem, bár hiába, hogy kiszabadítsam csuklómat szorításából, és ugyanakkor megpróbáltam összekulcsolni bokáimat  azzal a szándékkal, hogy legurítom magamról. Nagyon nehéz volt. Oh – ez bosszantó... és gerjesztő.

Egy nyögéssel a másik kezemet is rabul ejtette. Mindkét csuklómat bal markában tartotta, és jobb keze komótosan  - majdnem csak arcátlan módon – simított végig testemen, becézgetve és érzékien ahogy haladt lefelé, megcsavarva haladtában a mellbimbómat. Felnyüszítettem válaszul, a gyönyör röviden, élesen beleszúrt az ágyékomba. Újabb eredménytelen kísérletet tettem, hogy legurítsam magamról, de nagyon rajtam volt!

Amikor megpróbált megcsókolni, oldalra fordítottam a  fejem, úgyhogy nem sikerült neki. Szemtelen kezét azonnal az államhoz emelte a pólóm szegélyétől, és helyhez szögezett, amíg végigszántott fogaival az állkapcsomon, hűen megismételve az én előző műveletemet.

„Oh, baby, küzdj ellenem” – morogta.

Csavagattam és tekergettem magam, megpróbáltam kiszabadulni könyörtelen szorításából, de képtelenség volt. Sokkal erősebb volt, mint én. Íííí... finoman beleharapott alsó ajkamba, nyelve megpróbálta birtokba venni számat. Ekkor rájöttem, hogy egyáltalán nem akartam visszautasítani őt. Akartam őt – itt és most. Abbahagytam az ellene való küzdést és hevesen viszonoztam csókját. Nem foglalkoztam azzal. Hogy még nem mostam fogat. Nem foglalkoztam azzal, hogy most éppen valamiféle játékot kellett volna játszanunk. A vágy forrón és hevesen öntött el., és elvesztem, elvesztem Edwardban. Szétbogoztam bokáimat és lábaimat csípője köré fontam, lábaimmal lesegítettem róla pizsamanadrágját.

„Bella” – lehelte és csókolt, ahol ért. És már nem küzdöttünk, vágyunk gyors volt és sürgető, kezünk és nyelvünk mindenhol ott volt és eggyé vált.

„Érezni akarlak” – dünnyögte rekedten, szaggatottan lélegezve. Ülésbe húzott és egy gyors mozdulattal lehúzta rólam a pólómat.

„Én is téged” – suttogtam amíg ülő helyzetben voltam, mert csak ennyire futotta tőlem. Hatalmamba kerítettem pizsamanadrágját és letoltam, kiszabadítva erekcióját. Megragadtam és megszorítottam – Jesszusom, mennyire kemény is volt. Hallottam, ahogy sziszegve fújja ki a levegőt fogai között és élesen szívja be, és kedvemet leltem reagálásában.

„Basszus” – mormolta. Hátra dőlt, felemelt combomnál fogva és az ágyra döntött, miközben én húzogattam és erősen szorítottam, kezemet fel és alá húzogatva hímtagját. Amint megéreztem a nedves gyöngyöt a pénisze hegyén, hüvelykujjammal körözve simítottam szét azt. És amíg belenyomott a matracba, keze végigsimította testemet, simogatta csípőmet, hasamat, melleimet, számba dugtam hüvelykujjamat és megízleltem őt.

„Jó íze van?” – lihegte ahogy fölém tornyosult ragyogó szemmel.

„Igen, Kóstold meg” – nyomtam ujjamat a szájába. Megszívta és megharapta ujjbegyemet, tekintete égve fúródott enyémbe. Felnyögtem, megmarkoltam fejét és lábammal végleg letoltam róla pizsamanadrágját. Mikor végre megszabadult nadrágjától, lábamat csípője köré fontam, vágyakozva rá. Ajkai állkapcsomtól finoman harapdálva simítottak államig.

„Olyan gyönyörű vagy” – mormolta és nyakam hajlatába hajtotta fejét.

„Annyira gyönyörű a bőröd” – suttogta, és ajkai végigsuhantak a mellem felé.

Mi? Zavartan lihegtem – várakozva, vágyakoztam. Azt hittem, gyorsan túl leszünk mindenen.

„Edward” – leheltem könyörögve, és belemarkoltam hajába.

„Cssss” – csitított, és nyelvével simogatta mellbimbómat, majd szájába véve erősen meghúzta.

„Ah” -  nyögtem és fészkelődtem egy kicsit, hogy csípőmet közelebb tudjam billenteni az övéhez. Belevigyorgott a bőrömbe és figyelmét a másik mellem felé fordította.

„Türelmetlen, Mrs Cullen?” – suttogta, majd erősen megszívta a mellbimbómat.

Meghúztam a haját. Felmordult és rám pillantott.

„Kikötözlek” – figyelmeztetett.

„Tégy magadévá” – könyörögtem.

„Mindent a maga idejében” – morogta a bőrömbe.

Keze őrjítő lassúsággal haladt lefelé a csípőmig, miközben szájával tovább kényeztette mellbimbómat. Hangosan nyöszörögtem, lélegzetem kapkodóvá vált, és még egyszer megpróbáltam magamba csábítani azzal, hogy felé emeltem ágyékomat. Éreztem, hogy közel volt hozzám vastagon és mereven… de élvezte az édes, lassú kínzásomat.

Baszd meg. Megfeszítettem erőmet és tekeregtem, elszántan arra, hogy ledobjam magamról.

„Mi a …”

Megragadta a kezeimet és széttárt helyzetben leszorította az ágyra, teljes testsúlyával rám nehezedett. Legyőzött. Vadul felizgatott.

„Te akartad, hogy ellenálljak” – lihegtem.

Felemelkedett és rám nézett, kezei még mindig fogva tartották csuklóimat. Sarkaimat a feneke alá tettem és meglöktem… Meg sem mozdult. Áh!

„Nem akarsz szépen játszani?” – kérdezte meglepődve, szemei izgatottan csillogtak.

„Én csak szeretkezni szeretnék veled, Edward” – suttogtam. Hogy lehet valaki ennyire értetlen? Először küzdött és bírkózott, majd csupa gyengédség és kedvesség volt. Annyira tanácstalanná tett – egy ágyban voltam Mr Szeszéllyel.

„Kérlek” – leheltem, sarkaimmal megint megtolva a fenekét. Égő tekintete szemembe fúródott. Oh, mire gondolhat? Ő is zavartnak és tanácstalannak tűnt. Elengedte a kezeimet, feltérdelt és az ölébe húzott.

„Ok, Mrs Cullen, akkor úgy csináljuk, ahogy te szeretnéd” – mormolta. Körbefogta a derekamat, felemelt és lassan magára engedett lovaglóülésben.

Hangosan sóhajtottam. Ez az. Ez volt az, amit akartam. Ez volt az, amire szükségem volt. Karjaimat nyaka köré fontam, hajába markoltam, és örültem, hogy végre bennem volt. Mozogni kezdtem. Én irányítottam, szabtam meg a mozgás ütemét, saját ritmusomban. Felnyögött és ajka ajkamra tapadt.

Ujjaim Edward hajából a mellkasára siklottak. A hátán feküdt, mozdulatlanul és csendbe alattam, mindketten levegő után kapkodtunk. Keze fel-alá járt hátamon.

„Csendes vagy” – suttogtam és megpusziltam a vállát.

Megfordult és kifejezéstelen arccal rám nézett.

„Jó móka volt” – szólaltam meg, visszapislogva rá. A fenébe, valami baj van?

„Mrs Cullen, megdöbbentettél” – dörmögte.

„Megdöbbentettelek?”

Szemembe nézett.

„Igen. Te. Irányítottál. Ez... más volt.”

„Jó értelemben, vagy rossz értelemben más?” – simítottam meg ajkát. Szemöldökét összehúzta,mint aki nem érti a kérdést. Öntudatlanul csücsörített és megpuszilta az ujjamat.

„Jó értelemben” – felelte, de nem hangzott túl meggyőzően.

„Soha nem ábrándoztál ilyesmiről?” – kérdeztem elvörösödve. Tényleg akarok tudni a férjem engem megelőző színes... izé, tarkabarka szexuális életéről? Kisördögöm óvatosan tekintett ki teknőckeretes félszemüvege felett. Komolyan érdekel?

„Nem, Isabella” – mormolta – „te hozzám érhetsz.”

Ez  egyszerű megállapítás rengeteget jelentett. Oh... hát persze, a másik tizenöt ezt nem tehette meg.

„Mrs Robinson hozzád érhetett” – bukott ki előlem, mielőtt meggondolhattam volna, mit is mondok.

A szarba.

Megdermedt. Szeme kikerekedett a hát-ezzel-hova-akar-kilyukadni-tól.

„Az más volt” – suttogta.

Hirtelen kíváncsi lettem.

„Jó vagy rossz értelemben más?”

Rám bámult. Hitetlenség és valószínűleg fájdalom futott át arcán, és kis ideig úgy nézett ki, mint aki fuldoklik. A picsába – már megint mit csináltam?

„Azt hiszem, rossz értelemben” – felelte alig hallhatóan.

Szent szar!

„Azt hittem tetszett” – suttogtam.

„Tetszett. Akkor.”

„És most nem?”

Még mindig tágra nyitott szemmel bámult rám és lassan megingatta fejét.

Oh, egek...

„Oh, Edward” – dünnyögtem, és elárasztott az érzelmesség. Te eltévedt kisfiú. Megtámadtam, megcsókoltam arcát, nyakát, mellét, kis köralakú sebhelyeit. Felsóhajtott, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. És nagyon lassan, nagyon gyengéden, újból szeretkeztünk.

------

„Bella Tyson! Súlycsoporton felüli küzdő!” – fogadott tapssal Jasper, amikor betértem a konyhába reggelizni. Mind a négyen asztalnál ültek, Mrs Bentley palacsintát sütött. Edward sehol nem volt.

„Jó reggelt, Mrs Cullen” – bólintott felém Mrs Bentley – „mit enne reggelire?”

„Jó reggelt mindenkinek. Bármit, köszönöm Mrs Bentley. Hol van Edward?”

„Kint” – intett Rose a fejével a hátsó udvar felé. Az ablakhoz sétáltam és kinéztem az udvarra és az azon túl látszó hegyekre.  Tiszta, babakék egű nyári nap volt, és az én gyönyörű férjem valakivel elmélyülten beszélgetett odakint.

„Mr Bentley-vel beszélget” – tájékoztatott Alice a reggeliző asztaltól.

Mrs Bentley férje szőke hajú, kék szemű és izmos ember volt, fekete pólóban és farmerban. Ahogy a két férfi beszélgetésbe merülve sétálgatott a gyepen, Edward lezseren lehajolt valamiért, ami egy bambusz pálcának nézett ki, és valószínűleg elejtettek és ott felejtettek a virágágyásban. Megálltak Edward szórakozottan kinyújtotta kezét és mintha felbecsülte volna a pálca súlyát, úgy tartotta maga elé, majd suhintott vele egyet.

Oh...

Úgy tűnt, Mr Bentley nem talált semmi furcsát Edward viselkedésében. Folytatták útjukat az udvaron, majd amikor megint megálltak, Edward megismételte a pálcás mozdulatsort. Ez alkalommal a pálca hegye érintette a talajt. Edward ekkor felpillantott és meglátott, ahogy az ablakban álltam. Hirtelen úgy éreztem magam, mint aki leselkedik, kémkedik utána. Edward hunyorított. Zavartan intettem egyet, megfordultam és visszamentem a reggelizőasztalhoz.

„Mit csináltatok?” – kérdezte Rose.

„Csak néztem Edwardot.”

„Eléggé oda vagy érte” – horkantott fel.

„Mert te nem, nemsokára-sógornőm?” – válaszoltam vigyorogva, megpróbálva elfelejteni a pálcát suhogtató Edward aggasztó emlékképét. Alaposan meg is ijedtem, amikor Rose felugrott és megölelt.

„Hugicám!” – sikoltotta, és nehéz volt nem együtt örülni vele.

--------

„Hé, hétalvó” – ébresztett fel Edward – „mindjárt földet érünk. Csatold be magad.”

Álmosan matattam az öv után. Edward áthajolt felettem  és becsatolta helyettem. Majd megcsókolta a homlokomat, mielőtt visszaült a helyére.Vállára hajtottam a fejem és behunytam a szemem. A piknik előtti lehetetlenül hosszú séta fel a hegyre kifárasztott. A társaság többi tagja is csendes volt – még Alice is. Kikukucskáltam a szempillám alól. Edward valami szerződésen vagy min dolgozott – átolvasta, jegyzeteket írt a margóra. De kipihentnek tűnt. Emmett Rose mellett halkan horkolt. Mielőtt elszundikáltam, Edward élvezettel videózta az alvó Emmettet a telefonjával. Nem volt kétséges, hogy valamikor majd felhasználja a felvételt. Fura volt ilyen gyerekesnek látni Edwardot – ugyanakkor szívmelengető is volt.

Még mindig sarokba akartam szorítani Emmettet, hogy kivallassam Tanyával kapcsolatban, de lehetetlen volt elszakítani Rose-tól. Edwardot nem érdekelte annyira, hogy megkérdezze, ami idegesített, de nem erőszakoskodtam vele – ahhoz túlságosan élveztük az együttlétet. Emmett birtoklóan tartotta kezét Rose térdén. Rose ragyogott  boldogságtól – és ha visszagondolok arra, hogy menyire bizonytalan volt még tegnap délután Emmetben...

Hogy is szólította Edward? Memet. Kedves volt – sokkal jobb, mint a kurafi. Emmett hirtelen kinyitotta a szemét és egyenesen rám nézett. Elpirultam, hogy rajtakapott, őt bámulom.

Elvigyorodott.

„Igazán tetszel, amikor elpirulsz, Bella” – ugratott, miközben nyújtózkodott. Rose rám mosolygott azzal a  megszereztem-magamnak önelégült mosolyával.

„Na, akkor ki is van odáig?” – csipkelődtem vele, szememet forgatva.

Felnevetett, Emmett felé fordult és megcsókolta. Jézusom, el tudnak-e szakadni egymástól? Edwadra pillantottam, aki az iratot visszatette a fekete irattartójába és letette maga elé az asztalra. Megbámulta Emmettet és Rose-t,  majd vidáman felém fordult.

„Fel kellett volna ajánlanunk nekik a fedélzeti hálószobát” – suttogta. Elvihogtam magam.

Beighley tiszt ezt a pillanatot választotta annak bejelentésére, hogy a Sea Tac- hez értünk. Edward megfogta a kezem.

-------

„Hogy telt a hétvégéje, Mrs Cullen?” – kérdezte Edward amikor már a kocsiban ültünk az Escala felé tartva, Taylorral és Ryannal az első üléseken.

„Köszönöm, jól” – mosolyogtam, hirtelen tartózkodóan.

„Bármikor megismételhetjük” – tette hozzá – „azt víve magunkkal, akit szeretnél.”

„Elvihetnénk apámat. Szeret horgászni.”

„Jó. Elvisszük. Jó ötlet.”

„És neked milyen volt?” – kérdeztem vissza. Meglepetten pislantott rám.

„Jó” – válaszolt kis gondolkodás után – „igazán jó.”

„Nyugodtnak tűnsz.”

Vállat vont.

„Biztonságban tudtalak” – felelte egyszerűen.

Elkomorodtam.

„Edward, általában biztonságban vagyok. Már mondtam neked, hogy negyven éves korod előtt feldobod a talpadat, ha továbbra is ilyen aggodalmas leszel. És én veled akarok megöregedni és megőszülni” – fogtam meg a kezét. Úgy pislogott rám, mint aki nem érti, mit mondtam. Majd finoman megfogta fájó kezemet és csuklómat megcsókolva témát váltott.

„Hogy van a kezed?”

„Jól. Bár még fáj. Az hittem, csak felhorzsoltam” – nyugtattam meg.

„El kellene mennünk orvoshoz, hogy megvizsgálják.”

„Nem. Semmi baja. Csak menjünk haza. És hagyd abba az aggódást, kérlek.”

„Rendben van, Mrs Cullen. Van erőd szembenézni Tanyával?”

Oh, a szarba. Elfelejtettem, hogy találkozunk vele ma este, hogy újból átnézzük a végső tervet. Égnek emeltem a tekintetemet.

„Lehet, jobban tenném, ha eltávolítanálak az útból, csak hogy biztonságban legyél” – húztam el a számat.

Vigyorgott.

„Megvédendő engem?” – nevetett rám Edward.

„Mint mindig, Mr Cullen. Az összes szexuális ragadozótól.” – suttogtam.

-----

Edward a fogát mosta, amikor bemásztam az ágyba. Holnap visszatérünk a való életbe... a munkába, a lesifotósok közé, oda, ahol James börtönben van – de annak a lehetőségével, hogy van egy cinkostársa. Hmm... Edward nem volt biztos ebben. Vajon mit tud?  És ha tudja, megmondja  nekem? Sóhajtottam egyet. Bármit kiszedni Edwardból olyan volt, mintha fogat húztál volna.. és olyan jó hétvégénk volt. El akarom rontani ezt a jó érzést azzal, hogy ki akarok belőle szedni valami információmorzsát?

Igazán jó volt látni őt a megszokott környezetén kívül, a lakásán kívül, lazának és boldognak, együtt a családjával. Tétován eltűnődtem azon, hogy vajon azért ilyen feszült mindig, mert itt vagyunk ebben a lakásban, ami tele van emlékekkel és emlékeztető dolgokkal? Lehet, tényleg el kellene mennünk.

Felhorkantam. Elmegyünk – van egy új, hatalmas felújított házunk a parton. Tanya tervei készek, elfogadtuk őt, és Emmett a jövő héten lát neki az építkezésnek. Elkuncogtam magam, ahogy felidéztem Tanya ijedt arcát, amikor megmondtam neki, hogy láttam Aspenben. Ki gondolta volna, hogy a bátyja tagja egy arany-, és ezüstmíves társulatnak ott Aspenben? Emmett odaküldette az eljegyzési gyűrűt a biztonság okáért szombatra. Tanya pusztán gondoskodott róla, hogy rendben legyen minden. Egy undok pillanatra azt gondoltam, hogy volt valami köze a gyűrű kiválasztásához, de nem. Bár, még mindig bizalmatlan voltam Tanya iránt... a sztorit Emmettől is hallani akartam, viszont Edwardtól tisztes távolságot tartott.

Kinéztem az éjszakába. Ez a látvány hiányozni fog, ez a panoráma... Seattle a lábaink előtt, tele lehetőségekkel, mégis annyira távol. Lehet, ez Edward problémája – túl sokáig volt távol a valóságtól, az élettől, köszönhetően az önként vállalt számkivetettségének. Most, a családjával  körülvéve, kevésbé fegyelmezetten, kevésbé aggódóan... szabadabb, boldogabb. Kíváncsi voltam, vajon Banner mindebből mit hoz ki. Szent szar, lehet, ez a válasz. Hogy saját családra van szüksége. Elutasítóan ráztam meg a fejem – túl fiatalok vagyunk. És ebben a pillanatban sétált be Edward a szobába, szokásos elkápráztató, de elgondolkodott formájában.

„Minden rendben?” – kérdeztem.

Szórakozottan bólintott és befeküdt az ágyba.

„Nem igazán vágyom vissza a valóságba” – mormoltam.

„Nem?” – fordult felém meglepetten.

Megráztam a fejem és megsimogattam szép arcát.

„Csodálatos hétvégém volt. Köszönöm.”
Lágyan elmosolyodott.

„Te vagy az én valóságom, Bella” – suttogta és megcsókolt.

„Hiányzik?” – suttogtam.

„Hiányzik... mi?” – kérdezte meglepetten.

„Tudod. Az ostor... és” – vontam vállat zavaromban.

Rám bámult,  tekintete közömbös volt. Majd kételkedés futott át arcán, újból a mit-akar-ezzel kifejezéssel. Végül megsimogatta arcomat.

„Nem Isabella, nem hiányzik” – mondta határozott, halk hangon.

„Dr Banner mondott nekem valamit, amikor elhagytál, valamit, ami azóta is a fejemben van. Azt mondta, hogy nem éreztem volna magam úgy, ha te nem lettél volna annyira készséges. Ez olyan volt számomra, mint a megvilágosodás. Nem ismertem más módszert, Bella. Most igen. Tanulságos volt.”

„Már, hogy én tanítottalak téged?” – csipkelődtem.

Tekintete ellágyult.

„És neked hiányzik?” – kérdezte.

Oh!

„Nem akarom, hogy bántsál. De szeretek játszani, Edward, és te ezt tudod. Ha van valami, amit szerettél volna megtenni...” – rántottam meg a vállam és rábámultam.

„Valami?”

„Tudod, korbáccsal, vagy az ostoroddal..” – pirultam el.

Meglepetten emelte fele szemöldökét.

„Nos... majd meglátjuk” – mondta

„Most azonban egy jó öreg, szokásos szexre vágyom” – simított végig hüvelykujjával az alsó ajkamon, és megcsókolt.

----

Feladó: Isabella Cullen

Tárgy: Jó reggelt

Dátum: 2009. augusztus 31. 09:14

Címzett: Edward Cullen

Mr Cullen, csak azt akarom mondani, hogy szeretlek. Ennyi.

Mindig a tied, B x

Isabella Cullen

Megbízott szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Hétfői mozórusság elűzve

Dátum: 2009. augusztus 31. 09:18

Címzett: Isabella Cullen

Mrs Cullen, micsoda megelégedést keltő szavak ezek egy feleségtől (megtévedt avagy sem) egy hétfő reggel. Hadd biztosítsam önt, hogy én is ugyanígy érzek. Sajnálom a ma esti vacsorát, remélem nem lesz unalmas számodra, x

Edward Cullen, CEO Cullen Enterprises Holding Inc.

Ja, igen. Az Amerikai Hajóépítők Egyesületének vacsorája. Megforgattam szemem... még több ruha. Edward igazán nagyon érdekes feladatok elé állít.

Feladó: Isabella Cullen

Tárgy: Hajók, amik éjjel közlekednek

Dátum: 2009. augusztus 31. 09:26

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Cullen. Biztos vagyok benne, hogy van ötlete arra vonatkozóan, hogy tudná fűszerezni a vacsorát... Várakozóan tekintek elé, Mrs C x

Isabella (nem megtévedt) Cullen Megbízott szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Változatok az élet Fűszerére

Dátum: 2009. augusztus 31. 09:35

Címzett: Isabella Cullen

Mrs Cullen, vannéhány ötletem... x

Edward Cullen, CEO Cullen Enterprises Holding És Most Türelmetlenül várja az AHE vacsoráját Inc

Ezt olvasva minden izmom megfeszült a hasamban. Hmmm... kíváncsi voltam, mit fog kitalálni.

Hanna kopogott az ajtómon, megzavarva ezzel álmodozásomat.

„Készen állsz arra, hogy átnézzük a heti feladatokat, Bella?” – kérdezte.

„Természetesen. Ülj le” – mosolyogtam, visszanyerve egyensúlyomat, és lezártam a tálcára a levelező programot.

„Meg kellett változtatnom néhány találkozó időpontját. Mr Fox a következő hétre és Dr...”

Telefonom megcsördült, félbeszakítva Hanna mondandóját. Roach volt. Az irodájába kért.

„Folytathatjuk húsz perc múlva?”

„Természetesen.”

------

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Múlt éjjel

Dátum: 2009. szeptember 1. 09:24

Címzett: Isabella Cullen

Érdekes.... volt. Ki gondolta volna, hogy az AHE vacsorája ennyire ösztönzően hathat? És mint mindig, most sem okoztál csalódást, Mrs Cullen.

Szeretlek x

Az elbűvölt Edward Cullen, CEO Cullen Enterprises Holding Inc

Feladó: Isabella Cullen

Tárgy: Kedvelem a jó labdajátékot

Dátum: 2009. szeptember 1.. 09:33

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Cullen. Hiányoztak az ezüst golyók. Te sem okozol soha csalódást. Csak ezt akartam mondani.

Mrs C x

Isabella Cullen Megbízott szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Smith

Dátum: 2009. szeptember 1. 15:24.

Címzett: Isabella Cullen

Isabella

13/19

Az ő informálására: Smith-nek nem adták meg a óvadékletétel lehetőségét és továbbra is fogva tartják. Emberrablási kísérlettel és gyújtogatással vádolják. A tárgyalásnak még nincs időpontja.

Edward Cullen, CEO Cullen Enterprises Holding Inc

Feladó: Isabella Cullen

Tárgy: Smith

Dátum: 2009. szeptember 1. 15:53

Címzett: Edward Cullen

Ez jó hír. Azt jelenti, hogy lazítasz a felügyeletemen? Igazán nem szeretek szemtől szeme lenni Jones-szal. Bella x

Isabella Cullen Megbízott szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Smith

Dátum: 2009. szeptember 1. 15:53

Címzett: Isabella Cullen

A biztonságiak helyükön maradnak. Csak semmi vitatkozás. Mi a baj Jones-szal? Ha nem kedveled, kirúghatjuk.

Edward Cullen, CEO Cullen Enterprises Holding Inc

Savanyúan néztem fölényes levelére. Azért Jones nem annyira rossz, gondolom.

Feladó: Isabella Cullen

Tárgy: Ne tépd ki a hajad!

Dátum: 2009. szeptember 1. 15:55

Címzett: Edward Cullen

Csak kérdeztem (szemforgat). Jones-on elgondolkodom. Tartsd féken viszkető tenyeredet! Bella x

Isabella Cullen Megbízott szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Ne kísérts!

Dátum: 2009. szeptember 1 16:11

Címzett: Isabella Cullen

Biztosíthatom Mrs Cullen, hogy a hajam szilárdan áll  a helyén – nem tapasztalta meg elégszer, amikor meghúzgálta? A tenyerem ettől függetlenül viszket. Lehet, ma este teszek valamit ellene. x

Edward Cullen, még nem kopasz CEO Cullen Enterprises Holding Inc

Feladó: Isabella Cullen

Tárgy: Tűkön ülök

Dátum: 2009. szeptember 1. 16:19

Címzett: Edward Cullen

Ígéretek, ígéretek... és most hagyja abba a háborgatást. Dolgozni próbálok. B x

Isabella Cullen Megbízott szerkesztő, SIP

---

Feladó: Isabella Cullen

Tárgy: Vitorlázás & Lebegés

Dátum: 2009. szeptember 7 09:18

Címzett: Edward Cullen

Férj, te aztán tudod, hogy kell egy lányt szórakoztatni. Természetesen elvárom, hogy minden hétvégén így szórakoztass. Elkényeztetsz. És ezt szeretem. Szerető feleséged xox

Isabella Cullen Megbízott szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Életem hivatása

Dátum: 2009. szeptember 7. 09:25

Címzett: Isabella Cullen

..., hogy elkényeztesselek, Mrs Cullen. És hogy biztonságban tartsalak, mert szeretlek.

Edward Cullen, CEO Cullen Enterprises Holding Inc

Oh, egek. Lehetne ennél romantikusabb?

Feladó: Isabella Cullen

Tárgy: Életem hivatása...

Dátum: 2009. szeptember 7 09:33

Címzett: Edward Cullen

..., hogy mindezt hagyjam, hogy megtedd – mert én is szeretlek. És most fejezd be az ömlengést. Megríkatsz.

Isabella Cullen Megbízott szerkesztő, SIP

--------

Az asztalomon álló naptárra bámultam. Már csak öt nap volt hátra 12-ig – a születésnapomig. Tudtam, hogy kimegyünk megnézni, hogy halad Emmett és a csapata az építkezéssel. Hmm... Kíváncsi voltam, van-e Edwardnak valami egyéb terve. Elmosolyodtam a gondolatra. Kopogtak az ajtómon.

„Bújj be.”

Hanna volt. Jones odakint álldogált. Fura...

„Szia Bella” – mondta Hanna – „valami Lauren Elliot van itt, hozzád jött. Azt mondja, személyes ügyben.”

„Lauren Elliot? Én nem ismerek semmifé...” – akadt el a szavam. Hanna ijedten nézett rám, arcomat látva.

Lauren? Bassza meg. Mit akarhat?