Ngyvenedik fejezet - Beusom nem is tudom 18 évesen olvashatod-e?

„Tényleg be kellene kötnöd magad” suttogta rosszallóan a hajamba Edward, de nem mozdult, hogy kiemeljen az öléből. Becsukott szemmel újból beleszimatoltam a nyakába, magamba ittam szexi Edward-fűszerezve-pézsmaillatú-testpermettel illatát, fejemet a vállára hajtottam.

Hagytam, hogy arról fantáziáljak, hogy szeret engem… olyan reálisnak tűnt, majdnem megérinthetőnek, és undok kisördögöm kissé hárpia része teljesen formáján kívül viselkedve - mert remélni. Óvatosan, hogy ne érintsem mellét, csak odabújtam karjaiba, és ő szorosan átölelt.

És ekkor, túl korán, kiszakított lehetetlen éber álmomból.

„Itthon vagyunk” – mormolta Edward. Ez annyira édesen kínzó mondat volt… telve túl sok lehetőséggel… Itthon, Edwarddal… És tekintsünk el attól a ténytől, hogy a lakása inkább kiállítóterem, mint otthon.

Taylor kinyitotta az autó ajtaját, én szégyenlősen megköszöntem neki, annak tudatában, hogy fültanúja volt beszélgetésünknek. Taylor kedves mosolya megnyugtató volt és semmi több nem látszott rajta. Ahogy kiszálltunk az autóból, Edward kritikusan nézett rajtam végig. Oh, ne… most mit csináltam?

„Miért nincs kabátod?” – húzta össze a szemöldökét, majd kibújt a sajátjából és a vállamra terítette azt. Megkönnyebbültem.

„A Volvóban van” – válaszoltam álmosan ásítva.

Rám vigyorgott.

„Fáradt, Miss Swan?”

„Igen, Mr Cullen” – és hirtelen elszégyelltem magam, ahogy ugratva alaposan megvizsgált. Ennek ellenére szükségét éreztem, hogy megmagyarázzam.

„A mai napon rávettek dolgokra, amit a mai napig nem tartottam lehetségesnek.”

„Nos, ha nem vagy szerencsés, akkor még rábeszéllek többre is” – ígérte, majd megfogta a kezemet és bevezetett az épületbe. Taylor elhajtott a garázs felé. Szent tehén… Megint?

Felpislogtam rá a liftben… feltételeztem, hogy szeret velem aludni… majd eszembe jutott, hogy nem alszik mással, bár velem már aludt néhányszor… húztam össze szemöldökömet.. Edward tekintete hirtelen elsötétült és megragadta az államat.

„Egy napon ebben a liftben duglak meg, Isabella… de most fáradt vagy – így azt gondolom, lehajolt, fogai közé vette alsó ajkamat és gyengéden meghúzta. Beleolvadtam karjaiba és elfelejtettem levegőt venni, és eltöltött a vágyakozás. Majd viszonoztam a harapást, felső ajkát fogaim közé zártam. Ingerlésemre felnyögött. A lift megállt, az ajtó kitárult, Edward megragadta a kezemet, kirángatott a folyosóra, keresztülhúzott a dupla ajtón a hallba.

„Kérsz italt, vagy valami mást?”

„Nem…”

„Jó. Irány az ágy…”

Felhúztam a szemöldökömet.

„Egyszerű, hagyományos szexet tervezel, vagy…”

Félrebillentett fejjel nézett rám.

„Semmiféle egyszerű vagy hagyományos – ez intrikus megfogalmazás” – lehelte.

„Mióta?”

„Múlt vasárnap óta. Miért? Valami többre, valami egzotikumra vágysz?”

Benső istennőm felkapta a fejét.

„Oh, nem… elegem van mára az egzotikumokból.” – benső istennőm elbiggyesztette a száját, csalódottságát nem sikerült elrejtenie.

„Biztos? Minden igényt ki tudunk elégíteni – vagy legalábbis 31 féle módon.” – vigyorgott rám kéjvsóváran.

„Észrevettem.” – feleltem szárazan.

Megrázta a fejét.

„Gyerünk Miss Swan, holnap nagy napja lesz. Minél hamarabb ágyba kerül, annál hamarabb megdugom és alhat.”

„Ön született romantikus Mr Cullen.”

„Miss Swan, önnek csípős a szája. Valamilyen formában meg kell majd fékeznem… Gyere.” – elvonszolt a hallon keresztül a szobájába és bezárta az ajtót.

„Kezeket a magasba” – parancsolt rám. Engedelmeskedtem és egy lélegzetelállító mozdulattal levette rólam a ruhát, mint egy bűvész – megragadta az aljánál fogva és lágyan, finoman áthúzta a fejemen.

„Ta-daaa” – mondta játékosan.

Kuncogtam és udvariasan megtapsoltam. Kecsesen meghajolt és vigyorgott. Hogy is tudnék ellenállni neki, főleg amikor ilyen? Letette a ruhámat a komód mellett álló székre.

„És mi a következő trükk?” – ugrattam.

„Oh, drága Miss Swan. Nyomás az ágyamba és majd megmutatom” – mordult.

„Nem gondolod, hogy most az egyszer ellenállok?” – kérdeztem kacéran.

Szemei tágra nyíltak a meglepetéstől, láthattam az izgatottság csillogását bennük.

„Nos, az ajtó zárva. Nem tudom, hogy tudnál kitérni előlem” – mondta gúnyosan.- „Úgy gondolom, ez lezárt ügy.”

„De én nagyon jól tudok alkudozni.”

„Én is" - bámult le rám, és arckifejezése ezzel együtt megváltozott. Éreztem hogy tanácstalanság önti el és a légkör megváltozott, feszültté vált.

„Nem akarsz dugni?”

„Nem…” – leheltem.

„Oh” – húzta össze szemöldökét.

Oké, gyerünk… most kimondom, nagy levegőt vettem.

„Azt szeretném, ha szerelmeskednél velem.”

Megmerevedett és kifejezéstelenül nézett rám. Tekintete elsötétült. A szarba, ez nem jól alakul. Adj neki egy percet! – kiáltott rám kisördögöm.

„Bella, én…” – kotort bele a hajába. Mindkét kezével… Jézusom… tényleg zavarban van.

„Úgy gondolom, megtettük” – mondta végül.

„Meg akarlak érinteni.”

Akaratlanul hátralépett arcán egy pillanatra… félelem futott át, amit rögtön meg is fékezett.

„Kérlek…”- suttogtam.

Úgy tűnt összeszedte magát.

„Oh, nem, Miss Swan… elég engedményt kapott tőlem ma estére. És nemet mondok.”

„Nem?”

„Nem.”

Oh… ezzel nem tudok vitatkozni. Vagy mégis?

„Nézd… fáradt vagy, én is fáradt vagyok. Csak feküdjünk le.” – mondta, óvatosan vizsgálódva.

„Szóval az érintés az a tilos dolgok közé tartozik számodra?”

„Igen. Régi nóta ez már.”

„Kérlek, mondd el, miért.”

„Oh, Isabella, kérlek… hagyjuk ezt most, morogta elkeseredetten.

„Ez fontos számomra.”

Újból belekotort mindkét kezével a hajába, és elfojtott egy káromkodást az orra alatt.

Sarkon fordult, odament a komódhoz és elővett egy pólót. Hozzám vágta. Bódultan elkaptam.

„Vedd fel, és nyomás az ágyba.” – förmedt rám.

Nem tetszett, de úgy döntöttem, engedelmeskedek… bosszúsnak tűnt. Hátat fordítottam neki, levettem a melltartómat és amilyen gyorsan csak tudtam, felvettem a pólót, hogy elrejtsem meztelenségemet. A bugyimat magamon hagytam… egész este alig volt rajtam.

„Kimennék a fürdőszobába” – mondtam elhaló hangon.

Rosszallóan nézett rám ködös tekintettel.

„És most engedélyt kérsz?”

„Ööö… nem.”

„Isabella, tudod, hol a fürdőszoba. És ma, fura egyezségünk eme pillanatában nem kell engedélyt kérned arra, hogy használhasd” – és nagyon bosszús volt a hangja.

Egy vállrándítással levette az ingét és én gyorsan kiiszkoltam a fürdőbe.

Magamra bámultam az óriás tükörben. „

’Mit csinálsz? Az érintés elfogadhatatlan számára. Túl hamar kérted, te hülye. Előbb tanuljon meg sétálni, majd aztán fusson’ – kisördögöm dühöngött. Olyan volt mint egy medúza, haja szerteszét, kezét arcára szorította, pont, mint Edvard Munch Sikoly című festményén.

Nem! Nem! Nem!… semmibe akartam venni, de ő nem volt hajlandó visszamászni a dobozába.

’Feldühítetted – csak gondold végig, miket is mondott, mennyit is engedett.’

De nekem erre az egy dologra van szükségem. Ki akarom mutatni a vonzalmamat – talán akkor képes lesz viszonozni.

Sokkolt, hogy a tükörből még mindig ugyanaz az arc tekintett rám. Mindazok után, amit ma tettem – ugyanaz a hétköznapi lány nézett rám vissza.

’Mit vártál – hogy szarvakat növesztettél és lófarkat?’ – förmedt rám kisördögöm.

Megráztam a fejem és megragadtam Edward fogkeféjét. Menj innen…! Persze hogy igaza volt… nem kellene sürgetnem Edwardot. Még nincs felkészülve. Távolról sem… és én sem.

Penge élén egyensúlyozunk a fura egyezségünkkel – két véglet között billegünk… valahogy egyezségre kell jutnunk középütt.. és csak remélhetem, hogy egyikünk sem borítja fel, mert akkor mindketten elbukunk.

Már használtam a fogkeféjét… még a Heatmanban. Oly régvolt eseménynek tűnik, pedig csak egy hete volt. Minden túl gyors. Florida csábítóbb volt, mint valaha. Ahogy elkezdtem sikálni a fogamat, kopogtatott.

„Gyere be” – csicsogtam egy fogkrémbuborékon keresztül.

Edward megállt az ajtóban, és a pizsamanadrágja úgy állt rajta… azon a módon ereszkedett le a csípőjén…hogy minden érzékem vigyázzba állt. Meztelen volt a felső teste… és én ittam a szemeimmel a látványát… mint aki megőrült a szomjúságtól és egy hűs hegyi forrás fakadt előtte. Oh, istenem…

Közömbösen nézett rám, aztán önelégülten elmosolyodott és mögém lépett. Tekintetünk összefonódott a tükörben, zöld a barnával. Végeztem a fogmosással, kiöblítettem a fogkeféjét, átadtam neki. Tekintetem közben nem engedte el a tekintetét. Szó nélkül átvette a fogkefét és a szájába tette. Visszamosolyogtam rá, szemei egyből vidáman felcsillantak.

„Használd nyugodtan a fogkefémet” – mondta. Hangja enyhén csúfolódó volt.

„Köszönöm, Uram” – mosolyogtam édesen és otthagytam, visszamentem a hálószobába.. Ágyba bújtam. Pár pillanat múlva ő is visszatért.

„Tudod, nem így terveztem a mai estét” – dörmögte.

„Gondolj bele, ha azt mondanám, hogy nem érinthetsz meg.”

Bemászott az ágyba és keresztbe tett lábbal leült.

„Isabella, mondtam neked, ötvenszeresen átkozott vagyok. Az életem brutálisan indult – nem akarhatsz tudni ezekről a pocsék dolgokról. Miért akarnál?”

„Mert jobban meg akarlak ismerni.”

„Éppen eléggé ismersz.”

„Hogy mondhatsz ilyent?” – küzdöttem magam térdre, hogy szembe nézhessek vele.

Csalódottan forgatta szemeit.

„Forgatod a szemedet. Amikor én csináltam ezt, a térdeden kötöttem ki.”

„Oh, szeretnélek újból oda fektetni.”

Elkapott az ihlet.

„Csak szólj, és megteheted.”

„Mi?”

„Hallottad.”

„Üzletet kötsz velem?” – kihallatszott a megingathatatlan hitetlenség a hangjából. Bólintottam. Igen... ez a megfelelő mód.

„Egyezkedek.”

„Ez nem így működik, Isabella.”

„Oké, csak mondd, és forgatom a szememet.”

Elnevette magát, és egy pillanatra látszott a gondtalan Edward. Már egy ideje nem találkoztam vele. Elkomolyodott.

„Mindig buzog benned a kíváncsiság az új információkra.” – nézett rám mereven, zöld szemei lángoltak a vad izgalomtól. Egy pillant múlva, még mindig tűnődően nézve rám, felállt az ágyból.

„Ne menj sehova” – mondta és kiment a szobából. Remegés futott át rajtam… átöleltem magam. Valamilyen ördögi terve van, tagadhatatlan, és egy részem kívánta, hogy így legyen… a szarba… feltételeztem, hogy lovaglópálcával, vagy valamilyen fura perverz eszközzel tér vissza. Szent szar, mit fogok akkor tenni? Amikor visszajött valamilyen apró dolgot tartott a kezében. Egyáltalán nem láttam mi az, és majd elégtem a kíváncsiságtól.

„Mikor lesz az első állásinterjú holnap?” – kérdezte lágyan.

„Kettőkor.”

Vad vigyor töltötte el lassan az arcát.

„Jó.”

És a szemeim előtt… lassan átalakult. Kemény… konok… szenvedélyes. Az Uralkodó Edward.

„Ki az ágyból. Állj ide.” – mutatott az ágy mellé. Négykézlábra álltam, és gyorsan kimásztam az ágyból. Megfeszítetten nézett le rám, szemei sokat ígérően csillogtak.

„Bízol bennem?” – kérdezte halkan.

Bólintottam. Kinyújtotta a kezét, a tenyerén két ragyogó ezüst golyó volt összekapcsolva egy vastag fekete fonallal.

„Újak” – mondta nyomatékosan.

Kérdően néztem fel rá.

„Beléd akarom rakni ezeket, aztán elfenekellek, nem büntetésből, hanem a te élvezetedre. És az enyémre.” – szünetet tartott, tágra nyílt szemű reakciómat vizsgálta.

Belém!… kaptam levegő után, és az izmok a hasam mélyén összehúzódtak… benső istennőm hétfátyol táncot járt.

„Azután dugni fogunk, és ha még ébren leszel, akkor megosztok veled néhány dolgot a korai éveimből. Rendben?”

Az engedélyemet kéri! Lélegzetelállva bólintottam. Képtelen voltam megszólalni.

„Jó lány. Nyisd ki a szád.”

A számat?

„Nagyobbra.”

A golyókat nagyon gyengéden berakta a számba.

„Szopogasd. Nedvesítésre van szükségük.” – vezényelt.

A golyók hidegek, simák, meglepően nehezek és fémes ízűek voltak. Száraz szám hirtelen tele lett nyállal, nyelvem felderítette az idegen tárgyakat. Edward zöld tekintete nem engedte el az enyémet. Szent tehén… ez felizgatott… finoman fészkelődni kezdtem.

„Maradj nyugton, Isabella.” – figyelmeztetett.

„Elég.” – és gyengéden kivette a golyókat a számból.

Az ágyhoz ment, a takarót felhajtotta és leült az ágy szélére.

„Gyere ide.”

Elé álltam.

„Most fordulj meg, hajolj le és fogd meg a bokádat.”

Rápislogtam, erre elkomorult.

„Ne habozz” – dorgált meg finoman, rejtett fenyegetéssel a hangjában, majd a golyókat a szájába vette.

Basszus, ez szexibb, mint a fogkefe…

Végrehajtottam az utasításait… Jesszus, elérem a bokámat? Úgy vettem észre, igen, egész egyszerűen. A pólóm előrecsúszott, kitakarva a fenekemet. Hála az égnek, magamon tartottam a bugyimat… bár úgy sejtettem, nem sokáig.

Kezét áhítatosan a fenekemre tette és nagyon lágyan simogatta teljes tenyerével. Ahogy kinyitottam a szememet, átláttam a lábaim között, de csak Edward lábait láttam… semmi mást. Összeszorítottam a szemeimet és ő gyengéden félretolta a bugyimat, és lassan végigsimított a puncimon. Testem megfeszült, a várakozás és a vágyakozás lázas keveredésétől. Ujja belém siklott és finoman, lassan körözött. Oh, ez nagyon jó érzés volt… felnyögtem.

Hallottam, hogy Edward lélegzete elállt, majd levegő után kapott és megismételte a mozdulatsort. Kihúzta az ujját, és nagyon lassan benyomta a golyókat, egyszerre csak egy

finom golyót. Oh, istenem… testhőmérsékletűek voltak, a kettőnk szája melegítette fel őket. Különös érzés volt… ahogy teljesen bennem voltak, nem is éreztem őket – de… tudtam, hogy ott vannak.

Megigazította a bugyimat, előrehajolt és gyengéd csókot nyomott a hátsómra.

„Áll fel.” – kommendált, én remegve felálltam. Oh! Most már éreztem a golyókat… Megfogta a csípőmet és megtartott, amíg visszanyertem az egyensúlyomat.

„Jól vagy?” – kérdezte komor hangon.

„Igen” – feleltem pehely-puhán.

„Fordulj meg.”

Szembe fordultam vele. A golyók megmozdultak. A mozgás meglepett, de nem rossz értelemben.

„Milyen érzés?” – kérdezte.

„Furcsa.”

„Jó értelemben furcsa vagy rossz értelemben furcsa?”

„Jó értelemben” – ismertem be elpirulva.

„Jó” – és vidámság csillant fel szemében.

„Egy pohár víz kellene nekem. Menj és hozz nekem, kérlek.”

Oh…

„És amikor visszajössz, átfektetlek a térdemen. Gondolj erre, Isabella.”

Vizet… víz kell neki… most… miért?

És ahogy kimentem a hálószobából, teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy miért… azt akarta, hogy járkáljak – és ahogy mozdultam, a golyók is mozdultak bennem… nyomtak… belülről masszíroztak… oh… vááá… ez egy furcsa érzés és egyáltalán nem kellemetlen… tény szerint… lélegzetem felgyorsult, ahogy felnyújtóztam, hogy kivegyek egy poharat a konyhaszekrényből, és levegő után kaptam… Oh, istenem… ezeket megtartom.

Óvatosan nézett rám, ahogy visszatértem.

„Köszönöm.” – mondta, ahogy elvette a poharat.

Nagyon lassan kortyolt egyet és letette a poharat az ágy melletti asztalra. Láttam a fóliacsomagot, készen várakozott… ahogy én is. Tudtam, hogy azért csinálja, hogy a várakozás feszültségét növelje… a szívem gyorsabban vert. Ragyogóan zöld szemét felém fordította.

„Gyere. Állj mellém. Mint legutóbb.”

Felé sompolyogtam… vérem száguldott… és most kíváncsi voltam. Izgatott.

„Kérj meg.” – mondta csendesen.

Rosszallóan néztem rá. Kérjem meg… mire?

„Kérj meg, Isabella… nem fogom újra mondani.” - egyértelmű fenyegetés volt a szavaiban… és derengeni kezdett valami. Azt akarja, megkérjem, hogy fenekeljen el. Szent szar… várakozóan nézett rám, szemei hidegebbek lettek… a szarba.

„Fenekeljen el… kérem… uram” – suttogtam.

Behunyta a szemeit és magába itta szavaimat. Felém nyúlt, megragadta a bal kezemet és lefektetett a térdére. Majdnem leestem, megigazított és az ölében kötöttem ki. Szívem a torkomban volt… keze gyengéden cirógatta a fenekemet. Ferdén feküdtem az ölében, testem az ágyon volt, mögötte. Most nem tette keresztül a lábát rajtam, a hajamat viszont a kisimította az arcomból és a fülem mögé igazította. Amikor ezzel végzett, megragadta a hajamat a tarkómnál, hogy helyben tartson. Gyengéden meghúzta, a fejem hátramozdult.

„Látni akarom az arcodat, amíg elfenekellek Isabella.” – mormolta, és mindvégig dörzsölgette a fenekemet. Keze lefelé siklott a két fenékpofám közé és megnyomta a vaginámat. A golyók megmozdultak… oh, az érzés különleges volt… felnyögtem.

„Ez az élvezetért van, Isabella… a tiédért és az enyémért.” –suttogta halkan. Felemelte a kezét és hangos csattanással leeresztette a combom, a fenekem és a vaginám találkozásnál… a golyók előre mozdultak bennem, és elvesztem az érzékek ingoványában. A csípős érzés a hátsómon, a golyók, ahogy megtöltöttek, és ahogy Edward leszorított. Felfelé tekertem a fejemet, ahogy megpróbáltam ezt az idegen érzést a magamévá tenni. Valahol a tudatom mélyén megjegyeztem, hogy most nem ütött olyan erősen, mint legutóbb.

Újból simogatta a hátsómat, tenyerével nyomon követte a bőröm és az alsóneműm találkozását. Miért nem vette le a bugyimat? Majd eltűnt a tenyere és újból rám csapott. Felmordultam, ahogy az érzés elöntött, és Edward kialakított egy ritmust… balról jobbra, majd lefelé… ez utóbbi volt a legjobb. Minden előre mozdult bennem… a nehéz fémgolyók… oh , istenem, és minden ütés között simogatott, gyúrogatott – úgyhogy kívül-belül meg lettem masszírozva. Nagyon stimuláló, erotikus érzés volt, és valamilyen oknál fogva, valószínűleg a havi ciklusom miatt, nem bántam a fájdalmat… nem annyira fájdalmas, mint – nos mégis az … de, nem kibírhatatlan… valahogy kezelhető… és igen, élvezetesebb…sőt… Igen, nyögtem… meg tudom tenni. És akkor megállt, gyengéden lehúzta a bugyimat. Megvonaglottam a lábain… nem azért, mert meg akartam szökni a csapások elől… hanem mert többet akartam… kielégülést… valamit.

Edward érintése az érzékennyé vált bőrömön, minden érzéki bizsergés, mindent elborított… és újra kezdte… néhány lágy ütés… majd újból felépítve balról jobbra, lefelé… oh, a lefelé haladás… felnyögtem.

„Jó lány vagy, Isabella.” – nyögött és lélegzete szaggatottá vált.

Még kétszer rácsapott a fenekemre, majd meghúzta a kis cérnát és kihúzta a golyókat belőlem. Majdnem elélveztem – az érzés földöntúli volt. Gyorsan mozdulva megfordított. Hallottam a fóliazacskó szakadását, és Edward mellém feküdt. Elkapta a kezeimet, a fejem fölé húzta őket és rám nehezedett, belém siklott lassan, teljesen megtöltött… ott, ahol az ezüst golyók voltak az előbb. Hangosan sóhajtottam.

„Oh, babám” - suttogta, visszahúzódott, majd előre mozdult, lassú, érzéki ritmussal… ízlelt, kóstolgatott. Most gyengédebb volt, mint bármikor… és nem tartott semeddig, hogy eljussak a csúcsra, egy érzéki, kirobbanó, elcsigázó orgazmusig…

És ahogy elélveztem, őt is lángra lobbantottam, elélvezett bennem, bennem maradt, elcsendesült, zihálva mondta a nevemet, kétségbeesett csodálattal.

„Bella!”

És ahogy elcsendesült és lihegett rajtam, a kezei még mindig összefonódtak az enyémmel a fejem felett, felemelte magát és lebámult rám.

„Élveztem ezt” – suttogta, és nagyon gyengéden megcsókolt.

Nem adott több csókot, pedig én szerettem volna. Felkelt, betakart és eltűnt a fürdőszobában.

Visszatértekor egy flakon testápolót hozott magával.

Mellém ült.

„Fordulj meg” – mondta és én engedelmesen hasra fordultam. Őszintén, minek ez a hűhó… nagyon álmos voltam.

’A feneked nagyon szép színű” – mondta elismerően, és gyengéden masszírozta rózsaszín fenekemet a hűs testápolóval.

„Elő a farbával Cullen.” – ásítottam.

„Miss Swan, igazán el tudja rontani a pillanat hangulatát.”

„Megegyeztünk.”

„Hogy érzed magad?”

„Rövidre fogva…”

Sóhajtott, mellém feküdt és a karjába húzott. Óvatosan, hogy ne érjen sajgó fenekemhez, újból szerelmeskedtünk. Nagyon lágyan megcsókolt a fülem tövénél.

„A nő, aki a világra hozott, egy crack- függő kurva volt Isabella. Aludj.”

Szent baszás… ez mit jelent?

„Volt?”

„Meghalt.”

„Régen?”

Edward sóhajtott.

„Négy éves voltam, amikor meghalt. Nem nagyon emlékezem rá. Carlisle mesélt néhány részletet. Csak bizonyos dolgokra emlékszem. Kérlek, aludj.”

„Jó éjt, Edward.”

„Jó éjt, Isabella.”

És kábult álomba siklottam, amiben egy négy éves zöld-szemű fiú sötét, borzalmas helyen volt…