„Gyere”
– nyújtotta ki kezét Edward. Kimásztam a pilótafülkéből.
Megragadott, magához húzott, én odasimultam testéhez. Egyik
kezével a hajamba túrt és hátrahúzta a fejemet, másik keze
végigsiklott a gerincemen. Szorosan magához ölelt, megcsókolt…
hosszan, erősen, szenvedélyesen, nyelve a számban… éreztem
lélegzetét… hevességét, erekcióját… szent tehén… kint
vagyunk a mezőn… és kezeim hajába fonódtak, magamhoz láncoltam…
akarom őt – itt és most – a földön. Elszakította magát
tőlem, rám bámult… szemei sötétek, ragyogóak voltak a kora
reggeli fényben.
„Reggeli”
– suttogta, de úgy, hogy még ez is nagyon erotikus volt. Hogy
tudja a sonka-tojás összeállítást olyanná tenni, mintha az a
tiltott gyümölcs lenne? Különleges szakértelemre vall…
Megfordult, megfogta a kezemet és elindultunk vissza az autóhoz.
„Mi
lesz a vitorlázóval?”
„Valaki
majd gondját viseli” – mondta közömbösen, de szemeiben vad
érzékiség tükröződött… wow… megakasztja a lélegzetemet.
„Most
eszünk.”
Ennivaló…
evésről beszél, amikor ő az egyetlen, amit akarok.
„Gyere.”
– mosolygott.
Soha
nem láttam ilyennek… élvezet ilyennek látni. Azon kaptam magam,
hogy mellette sétálok, kéz a kézben hülye, ostoba mosollyal az
arcomon…mi t amikor tíz éves voltam és Charlie-val
Disneyland-ben töltöttünk egy napot… na, az egy tökéletes nap
volt. És ahogy kinéz, ez is pontosan ugyanúgy alakul.
Visszaértünk
az autóhoz, éppen végighajtottunk az Atlantic Boulevard-on, amikor
a telefonom időzítője jelzett. Oh, igen… a pirulám.
„Mi
volt az?” – kérdezte Edward, kíváncsian rám pillantva.
A
kézitáskámban kutattam a dobozkát keresve.
„Emlékeztető,
hogy bevegyem a pirulámat…” – pirultam el.
Szája
felkunkorodott a vigyorgástól.
„Nagyon
jó, ügyes vagy. Utálom a kondomot.”
Még
inkább elpirultam. Leereszkedő, mit mindig..
Chris
Martin szerenádozott az autóban éppen…Coldplay az iPod-on.
„Tetszett,
hogy úgy mutattál be Marknak, mint a barátnődet.” –
dünnyögtem.
„Mert,
nem az vagy?” – húzta fel a szemöldökét.
„Az
vagyok? Azt hittem, szolgálót akartál.”
„Azt
akartam, Isabella, és most is azt akarok. Amint mondtam, mást is
akarok, többet.”
Szent
varjú… megint itt tart, remény öntött el, hirtelen alig kaptam
levegőt.
„Nagyon
boldog vagyok, hogy többet akarsz” – suttogtam.
„Célunk
az örömszerzés, Miss Swan” – vigyorgott és a Nemzetközi
Palacsintaházhoz kanyarodott.
„NPH”
– vigyorogtam vissza rá. Ki gondolta volna… Edward Cullen az
NPH-ban.
8:30-at
mutatott az óra, de az étterem még csendes volt. Édes vajszag,
sült étel illata és fertőtlenítőszer szaga keveredett… nem
igazán csábító aroma. Edward egy bokszhoz vezetett.
„Soha
nem képzeltelek volna téged ide” - mondtam ahogy beültünk a
bokszba.
„Apám
mindig egy ilyen étterembe vitt bennünket, amikor anya üzleti
ügyben utazott el. Ez a mi titkunk volt” – mosolygott rám, zöld
szemei táncoltak. Majd kézbe vette az étlapot és beletúrt
csökönyösen álló hajába, ahogy lebámult a menüre… Oh,
én is bele akarok túrni abba a hajba… Én
is felvettem az ajánlatot és tanulmányozni kezdtem… és eszembe
jutott, hogy éhes vagyok.
„Én
tudom, mit akarok” – suttogta, hangja halk és rekedt volt.
Felpillantottam rá, ő mereven nézett rám… úgy, hogy a hasamban
levő összes kis izom megfeszült, lélegzetem elakadt. Zöld szemei
sötétebbek lettek és lángoltak. Szent
szar…meresztettem
vissza rá a szememet… vérem énekelni kezdett az ereimben,
mintegy válaszként kihívására.
„Azt
akarom, amit te akarsz…” – suttogtam.
Halkan
zihált.
„Itt?”
– kérdezte sokatmondóan, felhúzta szemöldökét, gonoszul
mosolygott, nyelve hegyét fogai között kidugva.
Istenem…
szex az NPH-ban. Arckifejezése megváltozott, sötétebb lett.
„Ne
harapdáld az ajkadat” – parancsolt rám.
„Ne
itt és ne most” – keményen nézett rám hirtelen, és egy
pillanatra igézően veszélyesnek látszott.
„Ha
nem kaphatlak meg itt, ne izgass fel.”
„Szia,
a nevem Leandra. Mit hozhatok nektek… ööö… emberek…ööö…
ma, ezen a reggelen…?” – hangja elakadt, ahogy a velem szemben
ülő Mr Gyönyörűségre nézett. Vérvörös lett és emiatt egy
kicsi szimpátiát éreztem iránta… mert velem is ezt teszi még
mindig. A leány jelenléte kis lehetőséget adott számomra, hogy
elszakadjak Edward igéző tekintetétől.
„Isabella?”
– ösztökélt engem Edward, semmibe véve Leandrát. Nem hiszem,
hogy lenne még valaki, aki annyi érzékiséggel tudná kimondani a
nevemet, mint ő tette most. Nyeltem egyet, és remélem, hogy nem
vagyok annyira vörös, mint szegény Leandra.
„Mondtam
neked, hogy azt kérek, amit te.” – mondtam lágyan… halkan…
és Edward éhesen nézett rám. Jesszusom… benső istennőm
elájult. Biztos
benne vagyok ebben a játékban?
Leandra
rólam Edwardra, majd vissza nézett. Pontosan olyan vörös volt,
mint ragyogóan vörös haja.
„Adjak
nektek még egy percet, hogy dönteni tudjatok, srácok?”
„Nem.
Tudjuk hogy mi akarunk” – kis, szexi mosollyal a száján.
„Két
adag eredeti írós palacsintát kérünk juharsziruppal és egyik
oldalán szalonnával, két pohár narancs juice-t, egy fekete kávét
tejszínnel és egy ’English breakfast’ teát, ha van.” –
mondta Edward le nem véve rólam a szemét.
„Köszönöm
uram. Ennyi lesz?” – suttogta Leandra, mindenhová nézve, csak
ránk nem. Mindketten felé fordultunk és rábámultunk… újra
elvörösödött és elnyargalt.
„Tudod,
hogy ez nem fair, ugye?” – néztem le a műanyag asztaltetőre,
ujjammal kirajzoltam egy mintát rajta és próbáltam nemtörődömnek
látszani.
„Mi
nem fair?”
„Ahogy
lefegyverzed az embereket… a nőket. Engem.”
„Lefegyverezlek?”
Felhorkantam.
„Állandóan.”
„Ez
csak a látszat, Isabella” – mondta szelíden.
„Nem
Edward, ez sokkal több annál.”
Összeráncolta
szemöldökét.
„Te
fegyverzel le engem, teljesen, Miss Swan. Az ártatlanságod…
keresztülhatol minden hazugságon.”
„Ezért
gondoltad meg magadat?”
„Meggondoltam
magam?”
„Igen
– ööö … rólunk.”
Elgondolkodva
dörgölte meg az állát hosszú, gyakorlott ujjaival.
„Nem
gondolom, hogy meggondoltam magam. Csak újra kell definiálnunk a
pontokat, újra meghatároznunk a határainkat, ha akarod. Biztos
vagyok benne, hogy működőképessé tudjuk tenni a kapcsolatunkat.
Szolgálóként akarlak a játékszobámban, és meg foglak büntetni,
ha eltérsz a szabályoktól. Ezen túl… nos, azt gondolom, hogy
minden megegyezés kérdése. Ezek az én meglátásaim Miss Swan.
Mit mondasz te?”
„Szóval
alhatok veled? Az ágyadban?”
„Ez
az amit szeretnél?”
„Igen.”
„Akkor
beleegyezek. Ezenkívül nagyon jól alszom, amikor az ágyamban
vagy. Nem gondoltam volna.” – húzta össze megint a szemét.
„Megijedtem,
hogy elhagysz, ha nem megyek bele ebbe az egészbe…” –
suttogtam.
„Nem
megyek sehova, Isabella. Egyébként…” – szakította félbe
magát, és egy kis gondolkodás után hozzátette.
„Követjük
a javaslatodat, a te meghatározásodat a kompromisszumról. Te írtad
e-mailben. És úgy tűnik, nekem is megfelel.”
„Szeretem,
hogy többet akarsz…” – mormoltam félénken.
„Tudom.”
„Honnan
tudod?”
„Higgy
nekem--- csak úgy tudom” – vigyorgott rám… valamit
rejtegetett… de
mit?
Ebben
a pillanatban Leandra megérkezett a reggelinkkel, s beszélgetésünk
szünetelt, és eszembe jutott, milyen farkaséhes vagyok. Edward
bosszantó elégedettséggel nézte, hogy mindent eltüntetek a
tányéromról.
„Vendégül
láthatlak?” – kérdeztem Edwardot.
„Vendégül
látni, hogyan?”
„Hogy
én fizetem ezt az étkezést.”
Edward
bosszúsan fújt egyet.
„Nem
hiszem” – kötekedett.
„Kérlek.
Szeretném.”
Helytelenítően
nézett rám.
„Megpróbálsz
teljesen elférfiatlanítani?”
„Valószínűleg
ez az egyetlen hely, ahol módomban áll fizetni.”
„Isabella,
méltányolom a gondolatot. Tényleg. De nem.”
Elbiggyesztettem
a számat.
„Ne
nézz rám haragosan” – fenyegetett, szemei baljóslatúan
csillogtak.
Természetesen
nem kérdezte meg tőlem, hol lakik anyám… már tudta, amilyen
leskelődő fajta…. amikor felkanyarodott a házhoz, nem tettem
megjegyzést. Mi értelme lett volna?
„Be
akarsz jönni?” – kérdeztem szégyenlősen.
„Dolgoznom
kell, Isabella, de ma este itt leszek. Mikorra jöjjek?”
Nem
tehettem róla, de a csalódottság belém szúrt. Mi a fenéért
akarom minden egyes percemet ennek az ellenőrzésmániás
szex-istennek a társaságában tölteni… ? Oh igen… szeretem őt…
és tud repülni.
„Köszönet…
a többért.”
„Nekem
öröm, Isabella” – csókolt meg, és én belélegeztem édes
Edward illatát.
„Találkozunk
később…”
„Próbálj
megállítani” – suttogta.
Kiszálltam
a kocsiból és ő elhajtott a ragyogó floridai napsütésbe. Még
mindig rajtam volt a melegítő felsője és az alsóneműje… és
nagyon melegem volt.
A
konyhában anyám teljes fejvesztettségben volt. Nem volt
mindennapos vendég nálunk egy multi-milliárdos, és ez teljesen
kikészítette.
„Hogy
vagy drágám?” – kérdezte. Erre elvörösödtem… mert biztos
tudta, hogy mit csináltam múlt éjjel.
„Jól
vagyok. Edward vitorlázó repülőzni vitt el ma reggel.” –
reméltem ez a új információ kizökkenti egy kicsit.
„Vitorlázni?
Az az a kis gép motor nélkül? Az a vitorlázórepülés?”
Bólintottam.
„Wow…”
Elakadt
a szava… ez új fogalom volt anyám számára. Rám bámult…
végül összeszedte magát és visszatért eredeti
kérdés-sorozatához.
„Milyen
volt az éjszaka? Beszéltetek?”
Jézusom…
azt hiszem vérvörös lettem.
Beszélgettünk…
múlt éjjel és ma. Alakulnak a dolgok.”
„Jó”
– és figyelme visszatért a négy szakácskönyvhöz, ami kinyitva
feküdt a konyhaasztalon. ”Anya…ha nem bánod, én főzök ma
este.”
„Óh,
drágám… megtennéd? Tudod milyen borzasztó szakács vagyok.”
Ráfintorogtam,
tudván tudva, hogy nem tehetem ki Edwardot anyám főzőtudományának…
nos, azt hiszem, senkit nem tehetnék ki ennek – még – kit is
rühellek…? Oh igen…Mrs Robinsont – Irinát… megismerhetem
valaha is azt az átkozott nőt?
Elhatároztam,
hogy küldök egy gyors ’köszönöm’ üzenetet Edwardnak.
Feladó
: Isabella
Swan
Tárgy
:
Szárnyalás, mint a fájdalom ellentéte
Dátum:
2009
június 4 10:20 keleti parti idő szerint
Címzett:
Edward Cullen
Néha…
igazán tudod, hogy kell egy lányt szórakoztatnod.
Köszönöm
Bella
x
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Szárnyalás a fájdalom ellen
Dátum:
2009.
június 4 10:24 keleti parti idő szerint
Címzett:
Isabella Swan
Mindkettő
jobban tetszik, mint a horkolásod…
Én
is jól éreztem magam. De mindig jól érzem magam, ha veled vagyok.
A
te
Edward
Cullened
CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Feladó
: Isabella
Swan
Tárgy
:
HORKOLÁS
Dátum:
2009. június 4 10:26 keleti parti idő szerint
Címzett:
Edward Cullen
NEM
HORKOLOK.
És
ha igen, nagyon nem udvarias dolog tőled ezt felemlegetni.
Nem
vagy úriember, Mr Cullen!
Bella
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Alvásológia
Dátum:
2009.
június 4 10:28 keleti parti idő szerint
Címzett:
Isabella Swan
Soha
nem állítottam, hogy úriember vagyok Isabella, és azt hiszem, ezt
számtalanszor be is bizonyítottam neked. Nem ijedtem meg a KIABÁLÓ
nagybetűidtől. De bevallok egy ártalmatlan hazugságot: nem,
tényleg nem horkolsz, de – beszélsz. És ez elbűvölő. Mi
történt a puszimmal?
A
te
Edward
Cullened
CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Szent
szar… Tudom, hogy beszélek álmomban. Anyám épen elégszer
mondta. Mi a fenét mondhattam… oh, ne….
Feladó
: Isabella
Swan
Tárgy
: Elő
a farbával
Dátum:
2009.
június 4 10:32 keleti parti idő szerint
Címzett:
Edward Cullen
Te
egy csirkefogó vagy – határozottan nem úriember.
Nos…
mit mondtam?
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Alvásológia
Dátum:
2009. június 4 10:35 keleti parti idő szerint
Címzett:
Isabella Swan
Nos,
az tényleg nagyon udvariatlan lenne, ha megmondanám, és már
megkaptam a büntetésemet emiatt.
De
ha jól viselkedsz, lehet, elmondom ma este.
És
most mennem kell egy megbeszélésre.
Később,
baby.
Edward
Cullen
CEO
és csibész, Cullen Enterprises Holdings Inc
Rendben…
mostantól fenntartom a rádiócsendet ma estig. Jesszus… tegyük
fel, azt mondtam álmomban hogy utálom… vagy ami még rosszabb,
hogy szeretem. Oh, remélem, nem. Nem vagyok még felkészülve arra,
hogy megmondjam neki… és biztos vagyok benne, ő sincs felkészülve
arra, hogy ilyet halljon… már ha valaha is hallani akarja ezt.
Savanyúan néztem a gépre, és úgy döntöttem, kenyeret is sütök,
bármit is fogok főzni.
Úgy
döntöttem, a phoenix-i menümet fogom elkészíteni, floridaivá
alakítva. Gazpacho leves és barbecue, fokhagymával, citrommal,
olivaolajban pácolt marhaszelettel. Edward szereti a húst, ezt
egyszerű elkészíteni, és Phil önként ajánlkozott a hús
sütésére. Vajon mi vonzza a férfiakat a tűzhöz, tűnődtem el,
ahogy anyám jött utánam az áruházban a bevásárlókocsival.
Őszintén… hogy a bánatban oldottam meg a dolgokat, amíg kicsi
voltam, el nem tudom képzelni. Ahogy nézelődtünk a húsok
pultjánál, csengett a telefonom. Megkerestem, azt gondolva, hogy
Edward az. Nem volt ismerős a telefonszám.
„Halló”
– vettem fel lélegzetfúlva.
„Isabella
Swan?”
„Igen.”
„Oh,
rendben. Victoria Morgan vagyok a SIP-től.”
„Oh
– helló…” Istenem…
„Igen.
Fel szeretnénk ajánlani a belső munkatársi állást Mr James
Smith mellett, hétfői kezdéssel.”
„Oh…
wow… ez nagyszerű. Köszönöm!”
„Tisztában
van a fizetési kondíciókkal?”
„Igen…
igen… ez – vagyis – elfogadom az ajánlatukat. Szeretnék
önöknél dolgozni.”
„Kitűnő.
Találkozunk akkor hétfőn, reggel 8:30-kor?”
„Igen…
találkozunk. Viszontlátásra. És köszönöm.”
Rávigyorogtam
anyámra.
„Van
munkahelyed?”
Jókedvűen
bólintottam, ő megölelt a Publix szupermarket kellős közepén.
„Gratulálok
drágám! Erre veszünk egy pezsgőt!” – csapta össze tenyerét
és helyben ugrált… úgy viselkedett, mint egy tizenkét éves,
nem pedig mint egy negyven éves.
Rosszallóan
néztem a telefonomra… volt egy nem fogadott hívásom. Edwardtól…
de ő soha nem telefonál nekem! Azonnal visszahívtam.
„Isabella”
– vette fel azonnal.
„Helló”
- mondtam félénken.
„Vissza
kell mennem Seattle-ba. Valami közbejött. Éppen St. Augustine felé
tartok. Kérlek, kérj bocsánatot anyádtól a nevemben, hogy nem
tudok ott lenni vacsorára.” – nagyon üzletien hangzott, amit
mondott.
„Oh…
semmi komoly, remélem.”
„Meg
kell oldanom egy problémát. Találkozunk pénteken. Elküldöm
Taylort érted a repülőtérre, ha nem tudok én magam menni.” Ez
nagyon… hidegen hangzott. Inkább mérgesen. És most először nem
gondoltam, hogy miattam ilyen.
„Oh…oké.
Remélem, hamar megoldod a problémát. Biztonságos repülést
neked.”
„Neked
is, baby” – sóhajtotta… és ezekkel a szavakkal egy kicsit
visszatért az én Edwardom. Majd letette.
Oh…
ne. Az utolsó probléma, amit meg kellett oldania, az én
szüzességem volt… Jézusom… remélem nem ugyanilyen problémája
adódott. Ránéztem anyámra. Korábbi ujjongása tanácstalanságba
csapott át.
„Edward
volt… vissza kellett mennie Seattle-be. Bocsánatot kér”
„Oh…!
Ez gyalázat, drágám. Nos, attól még mindig megsüthetjük a
húst… és most van is mit megünnepelnünk – az új állásodat.!
Mesélned kell erről.”
Késő
délután anyám és én a medence partján feküdtünk. Anyám
lazított, szó szerint vízszintesen… most, hogy Mr. Milliódollár
nem jött vacsorára. Ahogy feküdtem a napon, elszánva magamat
arra, hogy egy kis színt szerezzek, visszagondoltam a tegnapi estére
és a mai reggelire…vagyis Edwardra. Nem tudtam megszabadulni a
hülye vigyortól, ami az arcomra ült. Még mindig ott volt,
kéretlenül, nyugtalanítóan, ahogy felidéztem a különböző
beszélgetéseinket… amiket csináltunk…amiket csinált.
Úgy
tűnt, hogy Edward magatartásában valamiféle érzelmi szökőár
következett be. Tagadja, de – elismeri, hogy megpróbálkozik a
’többel’. Mi változhatott meg? Mi módosult hosszú e-mailje és
a tegnapi találkozásunk között… mit csinált? Hirtelen
felültem, majdnem kiköptem a Dr. Pepperemet. Edward… vele
vacsorázott. Irinával.
Szent
baszás…!
A
fejbőröm belebizsergett a felismerésbe… Mondott valamit Irina
Edwardnak? Oh… ha légy lehettem volna a falon annál a vacsoránál…
valószínűleg Irina levesében landoltam volna, vagy a
borospoharában, vagy valahol…
„Mi
van, Bella drágám?” – kérdezte anyám felriadva kábulatából.
„Csak
eszembe jutott valami, anya… hány óra van?”
„Körülbelül
6:30, drágám.”
Hmmm…
még nem szállt le. Megkérdezhetem vajon? Megkérdezzem-e
egyáltalán? Lehet, Irinának semmi köze az egészhez… forrón
reméltem, hogy így van. Lehet, én mondtam valamit alvás közben.
A szarba… egy vigyázatlan megjegyzést… amikor róla álmodtam?
Nos, bármi is ez, vagy volt ez… remélem a tengernyi változás
ami ebből ered, vele marad.
Ebben
az átkozott hőségben csak verejtékeztem… szükségem volt egy
újabb merítkezésre a medencében.
Ahogy
végeztem az esti készülődéssel, bekapcsoltam a gépemet… nem
hallottam semmit Edwardról. Még arról sem, hogy épségben
megérkezett.
Feladó
: Isabella
Swan
Tárgy
:
Megérkezés épségben
Dátum:
2009.
június 4 22:32 keleti parti idő szerint
Címzett:
Edward Cullen
Kedves
uram,
Kérem
tudassa velem, ha épségben megérkezett. Kezdek aggódni.
Önre
gondolva,
Az
Ön
Bellája
x
Három
perccel később hallottam az e-mail érkezését jelentő hangot.
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Bocsánatkérés
Dátum:
2009. június 4 19:36
Címzett:
Isabella Swan
Kedves
Miss Swan,
Biztonságban
megérkeztem, és kérem fogadja bocsánatkérésemet, hogy nem
tudattam ezt önnel.
Nem
akartam, hogy aggódjon, de szívemet melengeti az érzés, hogy
törődik velem.
Én
is gondolok Önre, és nagyon várom a holnapi találkozást.
Az
Ön
Edwardja
CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Feladó
: Isabella
Swan
Tárgy
: A
probléma
Dátum:
2009.
június 4 22:40 keleti parti idő szerint
Címzett:
Edward Cullen
Kedves
Mr Cullen
Azt
hiszem, evidens, hogy nagyon is törődöm Önnel.
Hogy
vonhatja ezt kétségbe?
Remélem,
a ’problémája’ megoldható.
Az
Ön
Bellája
x
Ui:
Tényleg megmondod, mit mondtam álmomban?
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Ötödik esedezés
Dátum:
2009. június 4 19:45
Címzett:
Isabella Swan
Kedves
Miss Swan,
Nagyon
örülök, hogy aggódik értem. A ’probléma’ lassan rendeződik.
Reagálva az utóiratára: válaszom – nem.
Az
Ön
Edward
Cullene
CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Feladó
: Isabella
Swan
Tárgy
: Az
őrületig könyörögve
Dátum:
2009.
június 4 22:48 keleti parti idő szerint
Címzett:
Edward Cullen
Nos…
remélem szórakoztató volt.
De
tudnod kell, nem vállalok semmilyen felelősséget azért, ami
elhangzik a számból, amikor nem vagyok tudatomnál. Valójában –
lehet, hogy félrehallottál valamit. Az emberek a te előrehaladott
korodban biztos, hogy egy kissé már süketek.
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Bűnbánó esedezés
Dátum:
2009. június 4 19:52
Címzett:
Isabella Swan
Kedves
Miss Swan,
Bocsánat,
beszélne egy kicsit hangosabban? Nem hallom Önt.
Az
Ön
Edward
Cullene
CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Feladó
: Isabella
Swan
Tárgy
: Az
őrületig könyörögve újra
Dátum:
2009. június 4 22:54 keleti parti idő szerint
Címzett:
Edward Cullen
Az
őrületbe kergetsz.
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Kínzó
Dátum:
2009. június 4 19:59
Címzett:
Isabella Swan
Kedves
Miss Swan,
Pontosan
ezt szándékozom csinálni pénteken este a játékszobámban.
Már
alig várom ;)
A
te
Edward
Cullened
CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Feladó
: Isabella
Swan
Tárgy
:
Grrrrrrr
Dátum:
2009 június 4 23:02 keleti parti idő szerint
Címzett:
Edward Cullen
Hivatalosan
is kiakadtam tőled.
Jó
éjt
Miss
I. M. Swan
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Vadmacska
Dátum:
2009. június 4 20:05
Címzett:
Isabella Swan
Morog
rám, Miss Swan?
Van
saját macskám a morgósok számára…
A
te
Edward
Cullened
CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Saját
macska? Nem láttam macskát a lakásában. Nem, nem fogok válaszolni
neki. Olyan bosszantó tud lenni néha. Ötven árnyalata a
bosszantásnak. Bemásztam az ágyamba és a mennyezetet bámultam,
várva, hogy a szemem alkalmazkodjon a sötéthez. Újra hallottam az
e-mail érkezését jelző hangot… nem fogom megnézni… nem,
egyáltalán nem… nem, tényleg nem nézem meg… ah! Amilyen
bolond vagyok, nem tudok ellenállni Edward szavai csábításának.
Feladó
: Edward
Cullen
Tárgy
:
Amit álmodban mondtál
Dátum:
2009. június 4 20:20
Címzett:
Isabella Swan
Isabella
Szívesebben
hallanám a szavakat, amiket álmodban mondtál, akkor, amikor
tudatodnál vagy, ezért nem fogom elmondani, amit mondtál. Menj
aludni. Kipihentnek kell lenned ahhoz, amit veled tervezek tenni
holnap.
A
te
EdwardCullened
CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Oh,
ne… ez pontosan olyan rossz, mint amilyenre gondoltam, biztos
vagyok benne.
(IHOP menü megtekintése a www.ihop.com helyen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése