Családterápia 5. fejezet - Fiúk beszélnek

Edward szemszögéből

„Uraim, készen állnak?” Amint meghallottam Dr Dover szavait, a gyomrom megrándult. Bellára néztem, aki a várószoba egyik székén ült, fejét a kezeibe temette.

Jól van, Edward. Csak egy kissé kimerült, gondolta Alice.

Ne hidd, hogy kihagyhatsz akár csak egy ilyen röhejese ülést is, neked van az egészre a legnagyobb szükséged ebben a családban Edward! Kiáltotta Rosalie a fejében.

Bellához sétáltam és lehajoltam erőtlen alakjához. „Bella? Jól vagy? Veled maradhatok, ha szeretnéd...” Abban reménykedtem, hogy könyörögni fog azért, hogy maradjak, és megússzam a szörnyű tortúrát, amit Emmett és Jasper vidám arcai ígértek.

„Jól vagyok, Edward. Csak... elég intenzív volt ott bent. Légy óvatos... ennyit tudok tanácsolni.” Belenézett a most már ijedt szemeimbe és megvonta a vállát. „Lenne még egy kérdésem. Alice tényleg nekiugrott Esmének, hogy megvehessen valamit a tévé műsorból?” Felnevettem, amikor a kép, ahogy Alice a kanapén át repült, felmerült bennem.

„Oh, az valóban megtörtént. Honnan hallottál róla? Ez Alice egyik legkínosabb titka...” Hirtelen terror fogta el testem minden porcikáját, ahogy az ajtó felé néztem.

„Mondtam, legyél óvatos Edward...” motyogta Bella és visszaejtette a fejét a kezébe. „Hidd el, Buzzy-ról te sem akarsz tudni...”

Ki a fene az a Buzzy? Mielőtt megkérdezhettem volna, Carlisle az iroda felé terelt.

„Ne húzd az időt Edward, Bellának semmi baja. Majd vigyázok rá,” az iroda felé bólintott, én pedig vonakodva elindultam az ajtó felé.

„Bella?” mondtam. Felkapta a fejét. „Ha nem jutok ki élve, tiéd lehet a CD gyűjteményem, és kérlek törd össze Emmett terepjáróját egy nagykalapácssal.” Rákacsintottam, mire egy gyönyörű mosoly jelent meg az arcán, ahogy egyetértően bólogatott.

„Gyerünk Eddie, a dokinak fejeket kell zsugorítania!” Kiáltotta Emmett, amikor beléptem a szobába. Emmett és Jasper elfoglalták a székeket, így nekem a kanapé maradt.

Úgy gondoltuk, mivel te öntöd majd ki a lelkedet, megkaphatod a kanapét, vigyorgott Jasper.

Feküdj le Edward... gyerünk már, idétlenül néz ki, ahogy csak ülsz ott, mint egy ijedt kislány. Ugratott Emmett. Helyezkedj kényelembe, elmebeteg...

Mialatt Dr Dover átfutotta a jegyzeteit, én a kanapé szélén ültem.

Nos, ez az ülés biztos nem lesz rosszabb, mint ami a lányokkal volt... Soha nem tapasztaltam még ilyet... biztos hormonális bajaik voltak, vagy valami ilyesmi.

Ajkaimba haraptam, nehogy hangosan felröhögjek. Boldogságom leapadt, amint az orvos végre felnézett és beszélni kezdett.

„Nos, uraim, mint ahogy a hölgyeknek is említettem egy pár perce, szeretném megköszönni, hogy eljöttetek a terápiára. Tudom, hogy ez ijesztő és kellemetlen is lehet, de úgy gondolom, hogy tudok nektek és a családnak segíteni megoldani pár problémát, és továbblépni egy egészségesebb kapcsolat felé. Kezdhetjük?” Kérdezte buzgón.

Válaszként Jasper és én csak a vállainkat vonogattuk, Emmett pedig vidáman válaszolt. „Vágjunk csak bele doki. Elő a legrosszabbal.”

Dr Dovert váratlanul érte Emmett kitörése, ezért mielőtt megszólalt volna, újfent átfutott a papírjain. „Nos, az előbb már érintettük Edward helyzetét egy kicsit, um... mi lenne, ha veled kezdenénk, Jasper? Mondanál valamit magadról?”

„Jasper Hale-nek hívnak, és egy kicsivel több mint 5 éve adoptált a Cullen család,” hadarta  Jasper, nem nézve az orvos szemébe.

És... gondolta a doktor.

„Van valami más esetleg, amit még elmondanál magadról Jasper?” erőltette az orvos.

Hagyj békén, hagyj békén, kántálta Jasper a fejében az orvosnak címezve. Majd végül hangosan is válaszolt. „Nem. Ennyi.”

Frusztráltan, az orvos hozzám fordult. „Mindig ennyire csendes?”

Óvatosan Edward... figyelmeztetett Jasper.

„Igen, általában nagyon csendes,” mondtam, közben nyugodtan nézegettem az orvos könyvespolcát, amikor is nagyszerű ötlet jutott az eszembe. „Kivéve ha a Polgárháborúról van szó, akkor kész beszélődobozzá válik!” nevettem.

Ezt még megbánod drága bátyó.

Vigyázat Jenkik, a szövetségi vámpír feltámadt! Nevetett Emmett magában.

„Jasper, ez nagyszerű! Én magam is őrültje vagyok a történelemnek, a Polgárháború pedig kifejezetten kedvelt témám. Sherman vonulása a tengerpartra, az egyenjogúság kihirdetése, Abraham Lincoln elnöksége, a visszaállított államszövetség,” Dr Dover vadul hadonászott a mögötte lévő könyvespolc irányába, ahol több mint 100 könyve volt, amik meséket mondtak a nagy államszövetségi hadseregről és a Konföderáció összeomlásáról. Jasper halkan forrongott a székén, de Dr Dovert annyira magával ragadta a téma, hogy észre se vette.

„A legnagyobb katonai alak a Polgárháborúban, Jasper?”

„Lee tábornok.”

„Legjobb csata?”

„Bull Run.” (ezt nem tudom mi)

„Lincoln vagy Davis?”

„Tényleg meg kell ezt kérdezni Jenki?” állt fel Jasper. Ebben a pillanatban Emmett a 'Dixie'-t kezdte dúdolni, mire Jasper vigyázzba vágta magát, mint egy jó szövetségi katona és tisztelgett. Jasper hazaszeretete teljesen ledöntötte szegény Dr Dovert a lábáról.

Egy szövetségi 'butternut' az irodámban? Ebből nem kérek... gondolta Dr Dover.

Hogy ne maradjon alul, Dr Dover is felugrott, és dúdolni kezdte a 'Köztársaság Harcának Himnuszát', kezével a szívén.

Jenki söpredék! Üvöltötte Jasper a fejében.

Jasper a zsebébe nyúlt és előhúzott egy nagy kendőt, melyen a konföderációs zászló volt, amit mindig magánál hordott, és sokszor büszkén a fejére tekerte.

Majd a székre ugrott és teli tüdőből énekelni kezdte a 'Yellow Rose of Texas'-t (Texas sárga rózsája), ami a konföderációs katonák egyik kedvenc menetelő dala volt.

Edward Cullen, mit engedtél szabadjára ott bent? Kérdezte Alice a várószobából. Tudod, milyen rosszul szokott ez végződni, most egész héten az udvaron fog menetelni! Már rajta van az az átkozott kendő, igaz? Teljesen tönkremegy a frizurája. Szégyelld magad Edward.

Bármilyen szórakoztató is volt ez Emmett és szerény személyem számára, itt volt az ideje, hogy vége legyen ennek a Polgárháború Imádásnak. „Jasper, Dél veszít, nyugodj bele...” mondtam és meghúzkodtam a nadrágja szárát, hogy figyeljen rám. Lenézett rám, levette a kendőt, majd csendben visszaült a székére.

Mire Jasper mély, hazafias érzései újra ellenőrzés alá kerültek, Dr Dover meggyötörten állt az asztala mögött, dúdolva minden jenki büszkeségével. Mi a fene volt ez? Jobb ha leülök, mielőtt még jelentenének a az Orvosi Tanácsnak!

„Nos, gondolom egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet, Jasper,” mondta kelletlenül mosolyogva az orvos. Jasper csak bólintott. Jobb, ja meg se említem azt az egész gyilkossági ügyet, még mindig eléggé mérgesnek tűnik.

„Szóval, hadd tegyek fel pár kérdést...” kezdte Dr Dover. „Úgy tűnik, nagyon is magadba zárod az érzéseidet. Szerintem magadba zárod az érzéseket... egyetértesz ezzel?” Éreztem, ahogy enyhén elmosolyodtam. Emmett megbökte a bordáimat, ami nem éppen segített.

„Igen, ez helyes következtetés. Nagyszerűen tudom irányítani az érzéseimet,” válaszolta Jasper.

Dr Dover gondolatai jelentek meg a fejemben, Nagyszerű kontroll, kivéve ha a testvéred barátnőjének a meggyilkolásáról van szó, igaz? Talán ez volt az, egy reakció a sok elfojtott érzelem miatt... Felírom, hogy következő alkalommal el ne felejtsek rákérdezni az egész megölöm a jövőbeni sógornőmet dologra.

„De tudod, hogy nem egészséges mindig magadba zárni az érzelmeidet, Jasper. Többször kellen szabadjára engedni azokat. Segítene a családodnak is, hogy jobban tudjanak igazodni hozzád, ha megmondod, hogy érzed magad,” folytatta az orvos.

„Oh, ne aggódjon doki. Elég sokszor kifejezi az érzéseit, és amikor megteszi, akkor mind nagyon tudjuk, hogy érez!” Nevetett Emmett. Főleg, amikor egyedül van Aliceval, igaz, Edward?

Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Az orvos feje az irányomba fordult.

„Miért nevetsz Edward? Ez vicces? Nem kéne mindannyiunknak biztatni Jaspert, hogy megossza velünk az érzéseit?” kérdezte felhúzott szemöldökkel.

„Nem, nem vicces, csak...” nem sikerült befejeznem, mert Jasper úgy döntött, visszavág az egész polgárháborús eset miatt úgy, hogy hirtelen a szórakozottság egy hullámát küldte felém, melynek köszönhetően úgy viselkedtem, mint egy kuncogó iskolás lány. Mi olyan vicces Edward? Kérdezte Jasper a fejemben és úgy nézett rám, mintha egy őrült lennék, mindezt Dr Dover hasznára. Valamennyit Emmett is kapott a szórakozottságból és már velem nevetett.

Mégis mit csinálnak? Idegi összeomlásuk van most, itt az irodámban? Van itt nyugtatóm... Dr Dover gondolatai csak még erősebb nevetésre késztettek.

Emmettre néztem segítségért és vámpír sebességgel mondtam neki, „Emmett, csinálj valamit, az orvos azt hiszi, hogy őrültek vagyunk és ha beutal minket, nem lesz hitvesi látogatás a kórteremben.”

„Jasper cross-dresser!” (magyarul nincs még tökéletes megfelelője, így "keresztöltözésnek" lehet fordítani; az a viselkedési forma, amikor heteroszexuális férfiak vagy nők az ellenkező nem ruháit viselik (nem összetévesztendően a transzvesztitizmussal) wikipédia) kiáltotta Emmett olyan hangosan, ahogy csak tudta.

Hallottam, ahogy Alice azt kiáltotta „Mi?” a várószobában. Edward, mi a fenét műveltek ti ott ketten? Először a háború, most meg ez? Ennyire nem voltunk rosszak Bellához... nos, Rosalie igen, de én nem, kivéve Buzzy-t... oh, hagyjuk.

Jasper a cross-dresser! Hah – elvégre hagyja, hogy Alice átöltöztesse, és tényleg viselte az a ruhát, amikor elvesztett egy fogadást. Szép volt Emmett, gondolta Rosalie.

Edward, nagy bajban vagy... tudom, hogy hallgatózol... ne merészelj kizár... Esme meg fog ölni azért mert kizártam őt, de látnom kellett, hogy fog ez az egész végződni. Ez egyszer nem én voltam a középpontja a jegyzeteknek, és ezt ki akartam élvezni.

„Ne értsen félre doki, szeretem a testvéremet, még akkor is, ha az enyémtől eltérő életmódot választott. Nem ítélem el, csak azt akarom, hogy megtalálja a legbelsőbb okot, hogy miért érzi szükségét annak, hogy női ruhákat viseljen, főleg akkor, amikor annyira csúnya nő lesz belőle.”

Annyira lenyűgözött, hogy Emmett ilyen komolysággal, ilyen őszinte meggyőződéssel elő tudta adni ezt a hazugságot, hogy egy percre el is hittem, egész addig, amíg a gondolatai meg nem jelentek a fejemben.

Tényleg csúnya nő lenne belőle, nem gondolod? Olyan magas, szinte természetellenesen magas, és sovány. Ki akarna egy ijesztően magas, nyurga barátnőt férfi kezekkel? És ne is említsük, hogy mije van még neki...

Jasper gondolatai szóltak közbe. Mindketten szörnyű halált fogtok halni, én kezeskedek róla. Csak várj, amíg a legközelebb egyedül leszel Bellával Eddie... hahahahahahahahahahahaha. Minden egyes pillanatban érezni fogod a jelenlétemet, tesó... ijesztgetett Jasper.

„Doktor úr, biztosíthatom önt, hogy nem vagyok cross-dresser,” morogta Jasper.

„Viseltél valaha is női ruhát?”

„Igen.”

„És sminket?”

„Igen.”

„Parókát?”

„Igen.”

„Női alsóneműt?” A lélegzetem is elállt, ahogy vártam a választ, Emmett a szék legszélén ült és bámult Jasperre.

„Igen,” válaszolta Jasper olyan halkan, amennyire az lehetséges volt. Ez újdonság volt!

„Tangát vagy nagyi-bugyit? Egyszínűt vagy mintásat? Szerintem fekete csipketanga volt. Edward, mit gondolsz?” vihogott Emmett szórakozottan. Jasper talpra ugrott és Emmett felé közelített.

„Emmett,” szólt rá Dr Dover, „én fogok kérdezni. Kérlek, mellőzd a megjegyzéseket,  amikor a testvéred szeretne megnyílni valamivel kapcsolatban, mutass némi tiszteletet.”

Mikor Jasper visszaült, az orvos folytatta a kérdésekkel. „Hogyan érezted magad, amikor nőnek voltál öltözve? Csinosnak érezted magad?”

Említettem már mennyire utállak most titeket? Készüljetek a konföderáció végső haragjára!

„Kényelmetlenül éreztem magam. Azért csináltam, mert Al... a barátnőm akarta. Szereti öltöztetni az embereket...” Jaspernek sikerült még idejében kiigazítania magát.

Öltöztetés? Épp mint a testvére... vajon mennyire emlékezteti a barátnője a húgára... szokatlanul közelinek tűntek. Oh szuper, kezdte összerakni a részeket. Valamit tennem kellett..

Rám került a sor, hogy valakit a busz elé vessek, bocs Emmett. „Emmett szexfüggő! Mindig szexel, csak kérdezze meg.” Az orvos feje Jaspertől felém fordult, majd megállapodott Emmetten.

Emmett persze ahelyett, hogy zavarba jött volna, büszkén kihúzta magát és úgy várta a szexszel kapcsolatos kérdéseket. Hah, csak nem azt hitted Edward, hogy zavarba jövök? De csak várj, amíg meghallod mi mindent nem csináltunk Rose-val... akkor meglátjuk, ki fog nevetni. Talán kölcsön kéne kérnek az orvos tollát, hogy készíthess némi jegyzetet. Ha hazaértünk, rajzolhatok neked pár ábrát, a komplikáltabb pózokhoz. Érted, öcsi?

Dr Dover gondolatai vették át a helyet. Apám, ennek a családnak tényleg vannak problémái! Egy vásárlási mániás, egy szexfüggő, egy étkezési zavaros, egy cross-dresser aki gyilkolni próbált és egy, aki fél az elkötelezettségtől, de házasodna a szex kedvéért... és még mindig hátra van egy. Pedig olyan normálisnak tűntek.

Émelyegni kezdtem amikor az orvos feltette az első kérdését. „Emmett, szexfüggőnek tartod magad?”

„Nem doki, nem vagyok függő, csak egy nagyon egészséges, aktív szexuális életet vezetek, ami a szűzies tesómat kényelmetlenül érinti,” sugárzott Emmett.

„Mit értesz 'aktív' alatt, Emmett?”

„Aktív alatt azt értem, hogy naponta szexelek.” Ezt kapd ki Edward.

„És naponta többször szexelsz?”

„Az a naptól függ, doki.”

„Magyarázd meg, kérlek.”

„Nos, néhanapján több mint egyszer, máskor meg csak egyszer, de akkor nagyon-nagyon hosszan.” 16 óra a rekordunk, Edward. Mit szólsz hozzá?

Bár nem lehetett, de hányni szerettem volna. Jasper is kezdett rosszul lenni, úgyhogy némi hősiességet éreztem, mintha telibe kaptam volna Emmettet, aki most mindent el fog mondani az orvosnak.

„Írd le nekem a barátnődet, Emmett,” kérte a doktor.

„Nos, elképesztően dögös! Hosszú lábak, kemény fenék és hosszú szexi szőke haj. Nem hagyja, hogy bárki is szarakodjon vele és senki se merne szembeállni vele. Igazán belevaló csajszi az én R... Rubym.” Ruby, a szarba, Rose utálni fogja ezt a nevet.

„Ki a fene az a Ruby?” Sikoltotta Rose a várószobából.

Furcsa... Épp most írta le a testvérét a T-nek (25. oldal vége), gondolta Dr Dover. „Úgy hangzik, nagyon hasonlít a húgodra, Emmett.”

„Um, nos lehet, hogy az én leírásomból erre lehet következtetni, de nem, Ruby sokkal dögösebb Rosenál.” A várószobából üvegtörés hallatszott.

Basszus, basszus, basszus, basszus, basszus, halott ember vagyok.

Dr Dover nem vette be. Emmett – lehetséges egészségtelen kapcsolat a húgával, Rosalieval. Tovább nyomozni, gondolta, majd fel is jegyezte. Jasperre lestem, hogy tudassam vele, baj van.

Megérezve a nyugtalanságomat, gyorsan bedobott valamit, hogy elvonja az orvos figyelmét. „Emmett szeret emberek között szexelni!”

Az orvos abbahagyta az írást és Emmettre meredt. „Elkaptak már érdekes helyeken szex közben?”

„Naná, igen szertelenek vagyunk a szeretkezésünkben!” játszott Emmett. Jasper megzavarta a hencegését. „A ház minden egyes lapos helyén szeretkeztek, beleértve Edward zongoráját, a konyhaszekrényt, oh és persze minden autóban amink csak van, a medencében, a moziszobában, bevásárlóközpontok mosdóiban, valami szegény kölyök faházában, és a lista még folytatódik. Nem hiszem, hogy van akár csak egy takarítószertár (szoba???) a Forks Gimnáziumban, amit ne rontott volna meg a bujaságuk, és ha az igazgató egyszer megtudná, mit műveltek a tanáriban, akkor kifüstölnék a szobát!”

Emmett egyetértően bólintott és szélesen vigyorgott, ahogy Jasper elhadarta az egzotikus listát.

„Jasper, ha megkérdezhetném... honnan tudsz ennyit Emmett szexuális életéről? Elmondja neked?”

„Nem kell elmondania... meg se próbálják titkolni. A család minden tagja már beléjük akadt legalább egyszer. Én például már többször kaptam őket rajta, mint amennyit számon tartok, képzelje a döbbenetem, amikor Alice és én beszálltunk az autóba, hogy elmenjünk a plázába, amikor is őket találtuk a kocsi hátsó ülésén, bagzani, mint a nyulak.”

Szörnyű képet kaptam az esetről Jaspertől, minek hatására megremegtem. Az orvos látta a reakciómat és hozzám fordult. „Edward te rajtakaptad már őket... abban a pillanatban?”

„Igen, több alkalommal is, de a legrosszabb az volt, amikor... a dolog... kosztümöket is... jelentett.” Újra megremegtem az emlékre.

„Kosztümök?” Kérdezte a doktor és előredőlt ültében.

„Oh igen, nincs semmi baj a kosztümmel nem, doki? Emlékszem azokra az időkre! A csintalan diáklányt játszottuk!” Nemet ráztam a fejemmel. „Nem csintalan diáklány, francia cselédlány. Alice Csodaországban... bocs Jasper... nem? Kleopátra és Marc Anthony, nem? Ok, akkor felsorolom az összeset, szóljatok majd melyik volt az...”

„NE!” Meg kellett állítanom, ugyanis a felsorolás során minden ruhánál egy képet küldött Rosalieról. „A... el se hiszem, hogy ezt kell mondanom... volt egy köpenyed... meg az ő csizmái... ugh... Batman vagy Catwoman, ha jól emlékszem.” Elképzelni se tudtam, hogy lehetne-e még rosszabb.

„OOOO, most már emlékszem.” Szeretnéd, hogy költsön adjam Bellának? Dögös lenne azokban a csizmákban, Edward.

„Tehát úgy tűnik, szeretsz nyilvános helyeken szeretkezni. Igaz ez, Emmett?” Folytatta Dr Dover.

„Igen, mondhatjuk. Úgy sokkal viccesebb,” mondta vigyorogva. „De ugyan már doki, maga normálisnak tűnik, nem úgy, mint egyesek ebben a szobában...” persze, hogy rám nézett. „Tudja, milyen az, ha egy gyönyörű nő van az ember közelében. Ahogy kinéz, amilyen érzést ad, az illata, az íze... egyszerűen nem lehet eleget kapni belőle.” Éreztem, ahogy Jasper tovább fűtötte Emmettet. „És csak arra tudsz gondolni, hogyan lehetsz egyedül vele, bárhol, és megérintsd a bőrét, halld, ahogy felnyög az érintésed élvezetétől. Nincs semmi jobb a világon annál, nem igaz?”

Láttam, hogy Dr Dover kissé elpirult és elkábult. Auu – a feleségére gondolt... túl sok információ... dúdolni kezdtem a fejemben.

Emmett újra kezdte. „És egyébként is, csak azért, mert egyesek ebben a családban nem akarják megadni a szeretteiknek azt, amit azok kérnek, és ne adja az ég, kissé elvesztem az irányítás feletti uralmam egyszer a 100 év alatt, attól még nem leszek szexuális vadállat, csak egy szex-hős! Én megadok a barátnőmnek mindent, amit akar... mások meg.”

„Szeretnéd, hogy készítsek egy köpenyt neked, Szuperman?” kérdeztem szarkasztikusan.

Pofa be, ellenőrzési mániás... mondta Emmett a fejemben.

Szex-hős? Tényleg ezt mondta? Te megcsinálod a köpenyt, én készítek neki szép harisnyákat! Gondolta Jasper.

Dr Dover teleírta az utolsó lapokat a jegyzeteivel, kétség kívül aláhúzta Emmett hírét, hogy ő egy szex-hős a barátnőjének. „Mi történik, ha valamelyik nap nem szeretkezel?”

„Um... nos, semmi.”

„Hazug!” mondtam.

„Nem hazudok!” Pofa be Mr Elfojtott, vagy még megbánod.

„Igen, hazug!” szólt közbe Jasper is.

Az orvos figyelmesen nézte Emmettet. „Emmett, elmondanád, hogy mi történik, ha nem szeretkezel minden nap? Mást keresel, vagy magaddal...”

Ne nevess, ne nevess, mondtam magamban.

Emmett karba tette a kezét és nem válaszolt. Jasper és én persze tudtuk, hogy mi történik, mert az egyetlen napok, amiket ő és Rosalie külön töltöttek akkor voltak, amikor 'csak fiúk' vadászatra mentünk. Tudtam, hogy ez olyan volt, ami zavarba ejtette Emmettet, és soha nem árulná el. Néha pont olyan makacs volt, mint Bella.

Emmett és az orvos ki tudja tovább bámulni a másikat versenybe kezdtek, vártam, ki bírja tovább. Mikor már kezdtem unni, és Jasper is tuningolni kezdte a mérget a szobában, úgy döntöttem, hogy válaszolok helyette. „Ha távol van a barátnőjétől... ő...” Emmett önvédelme átvette az irányítást.

„Edward hangokat hall!” Kiáltotta.

„Az Isten szerelmére Emmett!” Ordítottam. Mégis mennyire hülye? Nos, erre tudtam a választ, de hogy ezt az információt kiadja? Darabokra akartam tépni és találni egy gyufát hozzá. Várjunk csak, miért vagyok ennyire mérges?

„Fenébe Jasper!” sziszegtem. Jasper a kezeibe rejtette a nevetést.

„Edward! Igaz az, amit Emmett mondott? Hallasz hangokat?” Kérdezte Dr Dover tágra nyílt szemekkel. Skizofrén lenne? Tudathasadásos problémák... megmagyarázná az öngyilkossági kísérletet...

Hahaha, Edward került a forró székre. Milyen érzés Edward? Sugárzott a kárörvendő mosoly Emmett borsónyi agyában.

Emlékezve mit mondott Carlisle, azt válaszoltam, 'Igen. Hangokat hallok.” Jasper levegő után kapott, Emmett meglepettségében feldöntötte a székét.

Elment az eszed? Mármint tényleg... gondolta elsőként Jasper.

Mi a fenét művelsz? Ezt nem mondhatod el neki... Carlisle meg fog ölni... kántálta Emmett.

„Mióta hallasz hangokat?”

„Mióta csak emlékszem.”

„Mit mondanak a hangok?” Az orvos felgyorsított, hogy le tudja írni minden egyes szavamat.

„Mindenféléket.”

„Mondják, hogy csinálj rossz dolgokat is?” Kérdezte óvatosan. Jasper és Emmett csendben ültek. Jasper próbált lenyugtatni azt gondolva, hogy teljes idegösszeomlásom van vagy mi.

„Gyakran.” Egyre nehezebb volt nem elmosolyodni az abszurd kérdéseken.

„És mit csinálsz, ha a hangok azt mondják, hogy valami rosszat csinálj?” Fogadok, hogy egy hang mondta, hogy ölje meg magát, így már van értelme...

„Általában megütöm Emmettet vagy Jaspert.”

„Huh?” kérdezte Dr Dover meglepődve a válaszomon.

„Általában vagy Emmettet vagy Jaspert ütöm meg, attól függően melyik van közelebb. Akkor elhallgatnak a hangok.” Válaszoltam Emmett felé vigyorogva.

Hey Edward, mikor hazaérünk, miért nem kéred meg Bellát, hogy vetkőzzön le neked meztelenre?

WHAP megütöttem Emmettet.

„Látja doki! Épp hangot hallott. Mondtam, hogy rossz ez,” sugárzott Emmett.

Edward, szerintem amikor Bella ma zuhanyzik, be kéne ugranod hozzá.

WHAP most Jasper fintorgott fájdalmában.

„Látja milyen erőszakos tud lenni a bátyánk? Olyan nehéz élni vele, amikor a 'hangok' beszélni kezdenek hozzá,” nyivákolt Jasper.

Abszolút skizofrén! Ez hihetetlen... ez a család örökké terápiára fog járni!

Dr Dover elképzelte, ahogy a családom tagjai találkozó után találkozón üvöltöznek egymással. Muszáj volt nevetnem magamban.

„Nos talán ha a 'hangok' befognák a pofájukat és nem mondanának illetlen dolgokat Bellával kapcsolatban, akkor nem kéne megütnöm titeket,” füstölögtem.

„Edward a hangok mondják, hogy fajtalan dolgokat csinálj Bellával? Ezért nem szeretkezel vele? Nem akarsz engedni a benned lévő szörnynek? Mit tesz az önuralmaddal a lány vágya a szeretkezésért?”

Mindent be kellett vetnem, hogy ne röhögjem el magam a kérdéseken. Emmett szemei tágra nyíltak, Jasper kuncogott.

„A bennem lévő 'szörny' teljes uralom alatt áll, ha Belláról van szó, erről biztosíthatom. Ami pedig az ő vágyát illeti, az rá és rám tartozik, és nem szívesen számolnék be róla.” Olyan őszintén válaszoltam, ahogy csak tudtam, próbálva nem túl sokat felfedni.

„Természetesen. Egyébként is szeretném, ha majd te és Bella magánbeszélgetésre is jönnétek, hogy más dolgokat is megbeszéljünk, csak hozzáadnám a listához, hogy a lány feszegeti a határokat a fizikai kapcsolatotokban.” Gyorsan visszalapozott pár oldalt és vadul írni kezdett. És újra, igaza is volt, meg nem is. Hogy jön ez össze neki?

Az orvos mélyet lélegzett, majd előállt az újabb kérdésével. „Most Edward, ha beszélhetnénk egy percet az önuralmadról. Épp most mondtad, hogy minden irányítás alatt van, ha Belláról van szó. Igaz ez?”

Mivel nem tetszett az irány amit vett, csak ezt feleltem gyorsan. 'Azt hiszem félre értette, amit mondtam. Nem úgy értettem, hogy Bellát irányítom, hanem hogy magamat irányítom, ha Bella mellettem van. Nagy különbség van ebben...”

A magyarázatomat Emmett nagy pofája szakította meg. „Hagyd már Edward, irányítasz mindent, ami Bellát és téged érint, és ezt te is jól tudod. Mennyi vitánk volt már arról, hogy mennyire meg akarod mondani Bellának a dolgokat és hogy nem támogatod a jövőjével kapcsolatos döntéseit?”

„Emmett fogalmad sincs, hogy miről beszélsz...”

„Nincs-e? Most komolyan beszélsz? Két dolog van, amit Bella akar. És te mindkettőt megtagadod tőle, mert szerinted nem jó neki. És igazság szerint, ha az elsőt megadnád neki és egy lehetne közülünk, akkor a második már nem lenne probléma!” Ellenkezett Emmett. Hirtelen elképesztő haragot éreztem iránta.

„Tudod jól, hogy miért nem engedhetek a kéréseinek. Megölné őt. Jobb lenne, ha halott volna? Ezt akarod? Erről ráadásul már ezerszer beszéltünk, de nem fogom erre az életre kárhoztatni! Ahhoz túlságosan szeretem. Fogalma sincs arról, mit adna fel, hogy egy lehessen közülünk!” Már kiabáltam rá.

„A fenébe is Jasper, nem maradnál ki ebből?” Bámultam rá.

„Ez a harag mind te vagy tesó... én csak nézem a műsort...” mondta Jasper ártatlanul.

Dr Dover torkát köszörülte. El is felejtettem, hogy a szobában volt... mit is mondtam pontosan? Jasper segített lenyugodni, amit egy hálás bólintással köszöntem meg. Annyira ideges voltam, hogy nem voltam eléggé óvatos... uh oh. Emmett arca ugyanerről az érzésről árulkodott.

Az orvos végül megszólalt. „Azt hiszem, lassan kezdek megérteni pár dolgot...” Mind alázatosan vártuk a magyarázatot. „Tehát minden arra vezethető vissza, hogy Bella házasodjon és vegetáriánussá váljon... Igaz?”

Gondolkodás nélkül kiáltottuk „Igen!”

„A lányok ugyanerről vitáztak az előbb... Srácok, tényleg ennyire utáltok vegetáriánusok lenni?” Mert ha igen, egyetek meg egy szelet sült húst... vagy mindjárt kettőt! Gondolta Dr Dover.

Egy csengő rezzent meg, jelezve az ülés végét. „Uraim, ennyire jutott ma időnk.” Dr Dover megkerülte az asztalt és megállt előttünk. „Szeretném, ha úgy fejeznénk be, mint a lányokkal... egy csoportos öleléssel. Segíti a békülési folyamatot,” mondta mosolyogva.

Jasper felhúzott szemöldökkel nézett rám. Van valami beütése ennek a fazonnak vagy mi? Én nem fogom megölelni, és fogadok 10 dollárba, hogy Emmett sem. Bólintottam jelezvén, hogy állom a fogadást. Mielőtt akár csak a fejemet is elfordíthattam volna hallottam, ahogy Dr Dover levegő után kapkodott.

„Emmett tegyél le! Mi van ezzel a családdal? Neked és Bellának is dolgoznotok kell a személyes határaitokon!” Kijavította őt (itt nem tudom, ki kit, vagy mi van), idegesen megigazította az ingét és a nyakkendőjét. „A testvéreidet öleld meg kérlek...” mondta és felénk mutatott.

A szemem sarkából láttam, hogy két óriási kar közelített felém, úgyhogy megpróbáltam lebukni előlük. De mielőtt ez sikerült volna, megragadtak és a kanapéra löktek. Jasper, akinek nyilvánvalóan elment az életkedve, nagy löket testi vágyat küldött Emmett felé, mire az a szájamon csókolt. „Emmett Cullen szállj le rólam és ne csókolgass, hacsak nem akarod, hogy letépjem az ajkaidat ebben a pillanatban... és Jasper, ha a helyedben lennék, gyorsan elfutnék!” Ledobtam magamról Emmettet, és mindketten Jaspert üldöztük ki az irodából.

„BocsBellaMegKellÖlnünkJaspertSzeretlek...” ez volt mind, amit mondani tudtam ahogy kijutottam az irodából, szorosan Jasper sarkában. Az utolsó amit hallottam Alice nevetése volt. „Oh te jó ég! Emmett kikezdett Edwarddal... Fuss Jazz, fuss!”