Huszonthatodik fejezet

Másnap felhívtam anyámat, amikor hazaértem munkából. Elég nyugodt nap volt.Newtonéknál, túl sok időm jutott gondolkodásra. Kialvatlan voltam, ideges a szerdai találkozó gondolatától, és szüntelenül gyötört az aggódás a szerződésre adott negatív válaszom miatt… Lehet, hogy az egészet visszavonja… Anyám odavolt bűnbánattól – szörnyen sajnálta, hogy nem jön a diplomaosztómra. Philnek valami szalagszakadása volt, ami azt jelentette, hogy helyhez kötött volt… valljuk be, ő legalább olyan baleset-vonzó mint én. Teljes felépülést ígértek neki, de pihennie kellett és anyám ápolta.

„Bella, drágám, nagyon sajnálom” – siránkozott anyám a telefonban.

„Anyám, minden rendben van. Charlie itt lesz.”

„Bella, a hangod… olyan nyugtalanító – rendben vagy, kislányom?”

„Igen, anya” – ha tudnád… Van egy ocsmány módon gazdag srác, akivel találkoztam, és aki fura perverz szexuális kapcsolatot akar fenntartani velem… amiben nekem szavam nem lehet…

„Találkoztál valakivel?”

„Nem, anya” – ebbe most nem megyek bele.

„Nos, drágám, gondolok majd rád csütörtökön. Szeretlek…ugye tudod, drágám?”

Megforgattam a szemeimet, de azért még mindig  kellemes érzéssel  töltött el, ahogy ezt mondta… Igazi értékes szavak….

„Én is téged, anya. Köszönj Philnek  a nevemben, és kívánom, gyógyuljon meg gyorsan.”

„Megteszem, drágám. Szia.”

„Szia.”

Bementem a szobámba a telefonnal. Lustán bekapcsoltam a számítógépet és elindítottam a levelező programot. Jött egy e-mailem Edwardtól… késő éjjel, vagy kora hajnalban, nézőpont kérdése. Szívverésem azonnal felgyorsult, hallottam a fülemben a vér zubogását… Szent szar… valószínűleg ’nem’-et mond – vagy csak egyszerűen lemondja a vacsorát. A gondolat is fájt… hamar elhessegettem és kinyitottam az e-mailt.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Fenntartásaid

Dátum: 2009.05.27. 01:27

Címzett: Isabella Swan

Miután alaposan megvizsgáltam kifogásaidat, felhívom a figyelmedet az ’Engedelmes’ kifejezés meghatározására. Idézek a szótár pont com oldalról

submissive  [suhb-mis-iv] – melléknév

1.      elszánta magát vagy kész engedelmeskedni; nem ellenkezve és szerényen szófogadó: engedelmes szolgák

2.      engedelmességet mutatva vagy utalni rá: engedelmes válasz

Eredeti : 1580-90; submiss + -ive

Szinonimák: 1. engedékeny, szolgálatkész, alkalmazkodó, irányítható. 2. szenvedő, beletörődő, türelmes, kezelhető, szelíd, halk.

Ellentétes jelentések: lázadó, engedetlen.

Kérlek tartsd észben ezeket a szerdai találkozásra.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Első érzésem a megkönnyebbülés volt. Még mindig beszélni akar velem, a fenntartásaim ellenére is, és találkozni akar. Némi gondolkodás után válaszoltam.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Fenntartásaim… És mi van a te fenntartásaiddal?

Dátum: 2009.05.27. 18:29

Címzett: Edward Cullen

Uram

Kérem, nézze meg a dátumot: 1580-90. tisztelettel emlékeztetem arra, hogy 2009-et írunk. Azóta nagyot haladtunk előre.

Ajánlhatom a következő meghatározást a figyelmébe találkozásunk előtt – újra csak a szótár pont com oldalról

               Kompromisszum – főnév

1.     megállapodás különböző vagy eltérő  vélemények esetén; egyetértés, amit összehangolnak az eltérő vélemények, alapelvek esetén, a kívánságok többszörös módosítás  után. 2. bármilyen egyezség eredménye 3. különböző dolgok között a középút: kétszintes ház a tanya és a sokemeletes épület között. 4. veszélyeztetés, különösen a hírnév esetében; kitenni magunkat valamilyen veszélynek, gyanúnak. Pl: veszélyeztetni valakinek a feddhetetlenségét.

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Mi van az én fenntartásaimmal?

Dátum: 2009.05.27. 18:32

Címzett: Isabella Swan

Talált, süllyedt, mint mindig, Miss Swan.

Érted megyek holnap a lakásodra este 7:00-kor.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Mi van az én fenntartásaimmal?

Dátum: 2009.05.27. 18:40

Címzett: Edward Cullen

Uram

Van autóm… tudok vezetni. Jobban szeretnék máshol találkozni önnel.

Hol találkozhatnék Önnel? A hotelban este 7:00-kor?

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Konok fiatal hölgy

Dátum: 2009.05.27. 18:43

Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan

Hivatkozom a 2009. május 27-i 01:27 órakor küldött e-mailemre és a meghatározásra, ami abban van.

Gondolja hogy valaha is képes lesz azt tenni, amit mondanak Önnek?

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Makacs férfi

Dátum: 2009.05.27. 18:49

Címzett: Edward Cullen

Mr Cullen

Én szeretnék vezetni.

Kérem.

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Makacs férfi

Dátum: 2009.05.27. 18:52

Címzett: Isabella Swan

Rendben. A hotelban este 7:00-kor.

A Marble Bár-ban találkozunk.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Még e-mailben is zsémbes… nem érti meg, hogy szükségem van egy gyors menekülési lehetőségre? Nem mintha a kis teherautóm olyan gyors lenne… de akkor is – muszáj, hogy el tudjak menekülni.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Nem annyira makacs férfi

Dátum: 2009.05.27. 18:55

Címzett: Edward Cullen

Köszönöm

Bella x

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Bosszantó hölgy

Dátum: 2009.05.27. 18:59

Címzett: Isabella Swan

Nincs mit

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Felhívtam apámat, aki éppen meccset nézett, így beszélgetésünk kellemesen rövid volt. Ideautózik csütörtökön a diplomaosztómra és azután el akar vinni enni. Szívből örültem a Charlie-val való beszélgetésnek és jó nagy gombóc volt a torkomban. Oh, apa… alig vártam, hogy találkozzunk. Hosszú ideje nem találkoztunk. Az ő csendes lelki támogatására volt most szükségem, ami hiányzott. Be kéne vésnem benső Charlie-mat a holnapi találkozóra.

Rose és én a csomagolásra koncentráltunk, és ez alatt megittunk egy üveg olcsó vörösbort. Amikor végül ágyba kerültem a majdnem teljesen összepakolt szobában, nyugodtabb voltam. A csomagolás fizikai tevékenysége kellemes kikapcsolódást jelentett, és el is fáradtam. Egy jó alvásra volt szükségem. Az igazat megvallva, ahhoz, hogy nyugodtan aludjak, még elég izgatott voltam, így bevettem egy enyhe nyugtatót, és ahogy letettem a fejem a párnára, el is aludtam.

Mike még visszajött Princetonból, mielőtt New Yorkban megkezdte volna gyakornoki évét egy pénzintézetnél… Körbe kísérgetett egész nap az üzletben és randiért könyörgött. Bosszantó volt.

„Mike, századszor is… randevúm van ma este.”

„Nem, nincs, csak mondod, hogy kitérj előlem. Mindig kitérsz előlem.”

Igen… azt hiszed, mostanra megértetted a célzást.

„Mike, mindig az volt a véleményem, hogy nem jó a főnök fiával randevúzni.”

„Nos, pénteken kilépsz. És holnap nem dolgozol.”

„Igen, és szombattól Seattle-ban leszek, és te hamarosan New Yorkban. Nem is lehetnénk messzebb egymástól, még ha akarnánk sem. Azonkívül ma este igenis randim van.”

„Jake-el?”

„Nem.”

„Akkor kivel?”

„Mike…oh,” – sóhajtottam bosszankodva. Tudtam, hogy nem hagyja abba.

„Edward Cullen-nel.” – és nem tudtam a bosszúságot elrejteni a hangomban. De bejött a fogás. Végül Mike elhallgatott. Oh… még a neve említése is elhallgattatja az embereket.

„Edward Cullen-nel randizol” – mondta és hangja hitetlen volt.

„Igen.”

„Oh… értem” – szontyolodott el Mike teljesen, sőt kábult volt, és egy kissé úgy látszott, meg is lepődött. Benső istennőm is… és egy nagyon udvariatlan profán mozdulatot tett az ujjával…

Ezek után Mike magamra hagyott, és pontosan ötkor kiléptem az ajtón.

Rose kölcsönzött nekem két ruhát és cipőt, egyet ma estére egyet meg holnapra a diplomaosztóra. Tényleg szerettem volna, ha egy kicsit jobban tudok lelkesedni a ruhák iránt, de tettem egy végső erőfeszítést. A szilvakék ruha mellett döntöttem ma estére. Ez egy nagyon illedelmes darab volt, kissé üzletasszonyos. Végül is, tárgyalni megyek egy szerződésről. Megfürödtem, leborotváltam a lábam, a hónom alját, megmostam a hajam. Egy jó fél órát eltöltöttem a szárításával, úgyhogy lágy hullámokban omlott a vállamra és a hátamra. Egy fésűvel feltűztem az arcomból a hajamat és némi sminket pakoltam fel és egy kis ajakfényt… Nagyon ritkán használok sminket – zavar. Nem sok irodalmi hősnőnek kellett megküzdenie a sminkkel… lehet többet tudnék a dologról, ha kellett volna nekik. Beugrottam a szilvaszínű cipőkbe, amik illettek a ruhához… és kész voltam 6:30-ra.

„Nos?” – kérdeztem Rose-t.

Rose vigyorgott.

„Apám, jól kiöltöztél, Bella” – bólintott elismerően.

„Dögösen nézel ki.”

„Dögösen… inkább visszafogott és üzletasszonyos akartam lenni.”

„Az is…de leginkább dögös. A ruha igazán passzol rád és a színe is illik hozzád. És ahogy simul rád… tartsd meg.”

„Rose!” – tiltakoztam.

„De… az egész összhatás – nagyon jó. Enni fog a tenyeredből.”

Összeszorítottam a számat. Oh, ha tudnád mennyire rossz nyomon jársz.

„Kívánj szerencsét.”

„Szerencsét… randira?”

„Igen Rose…”

„Nos, akkor – sok szerencsét” – ölelt meg, és elindultam.

Mezítláb kellett vezetnem, a Chevy-met nem arra tervezték, hogy magas sarkú cipőt viselő nők vezethessék. 18:58-kor hajtottam a Heatman elé és a kocsikulcsot átadtam az inasnak, hogy parkoljon le. Ferde szemmel nézett a furgonomra, de nem törődtem vele. Nagy levegőt vettem és gondolatban felkötöttem a gatyámat. Bementem a hotelbe.

Edward lezseren a bárpultnak dőlt és fehér bort ivott. Szokásos fehér vászon inge, fekete farmerja és fekete zakója volt rajta. Haja kócos, mint mindig… sóhajtottam. Elbűvölően nézett ki, mint mindig. A bár ajtajában álltam néhány pillanatig és csak bámultam őt. Hihetetlenül gyönyörű. Felpillantott – türelmetlenül, gondolom – az ajtó felé és megdermedt, ahogy meglátott. Pislogott párat, majd elmosolyodott lassan, lusta, csábító mosollyal, ami elnémított és teljesen elolvasztott belülről… Nagy erőfeszítésembe került, hogy ne harapjam be a szám szélét, ahogy felé mozdultam. Én, Bella Swan Mucsafalváról, magas sarkú cipőben.  Kecsesen felém sétált.

„Elbűvölően nézel ki” – mormolta, lehajolt és rövid puszit nyomott az arcomra.

„Egy ruha, Miss Swan… jóváhagyom” – és a karomat fogva egy külön fülke felé vezetett és intett a pincérnek.

„Mit szeretnél inni?”

Halvány mosolyra húztam a számat, ahogy beültem a boxba – nos, legalább megkérdezett.

„Azt kérek, amit te iszol” – na ugye! Tudok szépen is játszani és viselkedni is tudok. Jól szórakozott, rendelt még egy pohár Sancerre-t és leült velem szemben.

„Nagyon jó boraik vannak itt” – mondta a fejét félrebiccentve. Könyökét az asztalra téve ujjait összefonta, zöld szemei kiolvashatatlan érzést tükröztek. Éreztem az ismerős vonzást és a feszültséget, ami belőle áradt… valahova mélyre kapcsolódott bennem. Kényelmetlenül fészkelődtem vizsgáló pillantásától, szívem veszettül dobogott. Nyugodtnak kell maradnom…

„Ideges vagy?” – kérdezte halkan.

„Igen.”

„Én is” –hajolt előre és összeesküvő módjára suttogott.

Tekintetemet felemeltem és pillantásom találkozott az övével. Ő. Ideges. Soha. Rápislogtam, ő meg azzal a féloldalas mosolyával nézett rám. A pincér megérkezett a borommal, egy tálka vegyes rágnivalóval és egy tálka olivabogyóval.

„Szóval, hogy fogjuk csinálni?” – kérdeztem.

„Végigmegyünk pontról pontra?”

„Türelmetlen, mint mindig, Miss Swan.”

„Miért, meg kellene kérdeznem, hogy mi a véleményed a mai időjárásról…?”

Mosolygott és hosszú ujjaival felcsippentett egy olivát. A szájába tette… én meg bámultam a száját…azt a szájat… amivel megcsókolt… mindenhol. Elpirultam.

„Úgy gondolom, az idő ma szokatlanul tiszta volt’ – vigyorgott.

„Vigyorog rám, Mr Cullen?”

„Igen, Miss Swan.”

„Tudod, hogy ez a szerződés törvényesen nem érvényesíthető.”

„Teljesen tisztában vagyok vele, Miss Swan.”

„Meg akartad ezt nekem valamikor is mondani?”

„Arra gondolsz, hogy bele akarlak kényszeríteni valamibe, amit te nem akarsz, és azután hivatkozok arra, hogy teljes hatalmam van fölötted?” – nézett rám mérgesen.

„Nos…igen.”

„Nincs valami jó véleményed rólam, ugye?”

„Nem válaszoltál a kérdésemre.”

„Isabella, nem számít, hogy legális, vagy sem… egy megállapodást képvisel, amit veled szeretnék megkötni. Ha aláírod, és azután úgy határozol, hogy nem szereted, van elég lehetőséged, hogy kisétálj belőle. Még ha legális szerződés is lenne, gondolod, hogy a bíróság elé cibálnálak, ha el akarnál menni?”

Nagyot kortyoltam a borból. Kisördögöm erősen vállon veregetett… meg kell tartanod a józan eszedet. Ne igyál  túl  sokat.

Edward folytatta:

„Az ilyen jellegű kapcsolatok a bizalmon és őszinteségen alapulnak. Ha nem bízol bennem – nem bízol abban, hogy milyen hatással vagyok rád, milyen messzire mehetek el veled, mennyire messze vihetlek el – ha nem tudsz őszinte lenni velem, akkor tényleg nem tudjuk

folytatni”

Oh istenem… igen hamar eljutottunk a dolgok mélyére… milyen messzire tud elvinni. Szent szar. Mit jelent ez… nem mintha nem tudnám.

„Szóval ez ilyen egyszerű, Isabella. Bízol bennem, vagy nem.” – szemei forrón izzottak.

„Tartottál hasonló  megbeszélést a többi ööö… tizenöttel is?”

„Nem.”

„Miért nem?”

„Mert ők teljes mértékben alárendeltek voltak.  Ők tudták mit akarnak a velem való kapcsolattól és ez pontosan az volt, amit én elvártam. Velük csak a finom részletek egyeztetésére volt szükség az enyhe súlyosságú tételek tekintetében.”

„Ezek szerint van egy áruház számodra, ahova mehetsz? Alárendeltek Nekünk?”

Nevetett.

„Nem pontosan.”

„Akkor hogy?”

„Ez az, amiről beszélgetni akarsz? Vagy végre a tárgyra térhetünk. A… fenntartásaidra, ahogy Te nevezed.”

Nagyot nyeltem. Bízok benne? Ez az, amin minden múlik… a bizalom? Valószínűleg kétoldalú dolog ez az egész. Emlékszem milyen dühös volt, amikor felhívtam Jake-et…

„Éhes vagy?” – kérdezte, kiszakítva gondolataimból.

Oh, ne… evés.

„Nem.”

„Ettél ma?”

Rábámultam. Őszinteség… Szent szar… nem fog neki tetszeni a válaszom.

„Nem.” – hangom halk volt… Rosszallóan nézett rám.

„Enned kell Isabella. Ehetünk itt, vagy a lakosztályomban Melyik tetszik jobban?”

„Úgy gondolom, inkább nyilvános helyen kellene maradnunk.”

Gúnyosan mosolygott rám.

„Gondolod az megállít? - halkan… kéjes figyelmeztetéssel a hangjában.

Tágra nyíltak a szemeim és megint nyelnem kellett.

„Remélem.”

„Gyere. Foglaltam egy elkülönített étkező-szobát. Nem nyilvános helyen folytatjuk.” – mosolygott rám titokzatosan és felállt a boxból, kinyújtva  a kezét felém.

„Hozd a borodat.” – mormolta.

Kezemet a kezébe tettem, én is kisiklottam a helyemről és megálltam mellette. A kezével megfogta a könyökömet. Visszavezetett a báron keresztül, fel a főlépcsőn a félemeletig. Egy fiatal férfi teljes Heatman díszben fogadott bennünket.

„Mr Cullen, erre Uram.”

Követtük egy plüss székekkel berendezett termen át egy meghitt étkező-szobába. Csak egy magányos asztal…A szoba kicsi volt, de fényűző. Egy fénylő csillár, az asztal keményített terítővel leterítve, kristály poharak, ezüst evőeszköz és egy csokor fehér rózsa. Egy régi világ mesterkélt kedvességével átitatott, faburkolatú szoba. A pincér, miután a kihúzott székre leültem, az ölembe tette a szalvétámat. Edward szembe ült velem. Fellestem rá.

„Ne rágd a szádat” – suttogta.

Összehúztam a szemöldököm. A francba… Nem is tudtam, hogy rágom.

„Már rendeltem… Remélem, nem bánod.”

Komolyan,  megkönnyebbültem, nem voltam benne biztos, hogy bármiféle döntést tudnék hozni.

„Nem, rendben van.” – értettem egyet.

„Jó tudni, hogy tudsz elfogadni is. Nos, hol is tartottunk?”

„A tárgyra térésnél” – újabb nagy korty a boromból. Tényleg ízletes volt. Edward Cullen ismeri a borokat. Eszembe jutott az utolsó korty, amit az ágyamban kaptam tőle. Elpirultam az alkalmatlan gondolattól.

„Igen… a fenntartásaid.” – benyúlt a kabátja belső zsebébe és egy darab papírt húzott elő. Az e-mailem.

„Kettes pont. Egyetértek. Mindkettőnk megelégedését szolgálja. Újra fogalmazom.”

Rápislogtam… Szent szar… Minden ponton végig fogunk menni egyszerre és most. Valahogy nem volt bátorságom ehhez, így szemtől- szembe… de igen elszántnak látszott. Még egy korty bort loptam.

Edward folytatta.

„A szexuális egészségem. Nos, minden előző partnerem átesett vérvizsgálaton, én minden hatodik hónapban rendszeresen megvizsgáltatom magam az összes egészségügyi kockázat tekintetében, amit említettél. Minden eredményem negatív. Soha nem használtam drogot… abszolút drogellenes vagyok. Pontos Null-toleranciás szabályokat kell betartaniuk az alkalmazottaknak, és véletlenszerű drog teszten esnek át.”

Wow.. . a Kontroll-Mániás mérges lett. Gondolom, meglepettnek látszottam. Csak pislogtam rá.

„Soha nem volt vérátömlesztésem. Válaszoltam a kérdéseidre?”

Bólintottam…  közömbösen.

„A következő pont. Ahogy említettem már, bármikor elmehetsz, Isabella. Nem foglak megállítani. Ha elmész, bárhogyan is – ennyi volt. Csak hogy tudd.”

„Rendben” – válaszoltam halkan… ha elmegyek… ennyi volt.  A gondolat meglepően fájdalmas volt….

A pincér megérkezett az első fogással. Hogy a fenébe tudnék most enni? Osztriga jégágyon…Francba. Soha a büdös életben nem ettem még osztrigát.

„Remélem, szereted az osztrigát” – mondta Edward kedvesen.

„Soha nem ettem.”

„Tényleg? … Nos” – nyúlt egyért.

„A egész, amit tenned kell, hogy megdöntöd és nyelsz…. Azt hiszem, meg tudod tenni…” – bámult rám… és mindjárt tudtam, mire gondol. Azt hiszem, rákvörös lettem. Rám vigyorgott, egy kis citromlét csavart az osztrigájára, és a felemelte a szájához.

„Hmm, ízletes. Olyan íze van, mint a tengernek” – vigyorgott tovább.

„Gyerünk” – biztatott.

„Szóval, nem kell rágni?”

„Nem Isabella, nem.” – csillogtak a szemei jókedvűen. Nagyon fiatalnak látszott így… Megharaptam a szám szélét és az arca azonnal megváltozott. Komolyan nézett rám. Kinyújtottam a kezem és elvettem életem első osztrigáját. Oké… eddig nem történt semmi. Egy kis citromlé rá, és beöntöttem a számba. Lecsúszott a torkomon, az egész, tengervizes, sós, erős citromízű frissesség… oooh. Megnyaltam a szám szélét, Edward feszülten figyelt rám.

„Nos?”

„Kérek még egyet” – mondtam szárazan.

„Jó lány” – mondta erre gőgösen.

„Célzatosan ezt választottad?… Nem arról híres a osztriga, hogy afrozidiákumnak tartják?”

„Nem, ez az első fogás a szálloda menüjében. Nincs szükségem afrozidiákumra melletted.. Gondolom, tudod ezt, és azt gondolom Te is ezt érzed  mellettem” – mondta egyszerűen.

„Nos, hol is tartottunk…?” – pillantott az e-mailemre, ahogy a következő osztrigáért nyúltam.

Ugyanúgy reagál rám… hatással vagyok rá… wow.

„Engedj nekem mindenben. Igen, azt szeretném, ha megtennéd… Akarom, hogy megtedd. Gondolj úgy az egészre, mint egy szerepjátékra, Isabella.”

„De attól félek, bántasz majd.”

„Bántalak, hogyan?”

„Testileg” – és lelkileg.

„Tényleg azt gondolod, megtenném…? Áthágnék minden határt, amit szabsz?”

„Te mondtad, hogy bántottál már valakiket.”

„Igen… Bántottam… Valamikor nagyon régen.”

„Hogyan bántottad őket?”

„Felfüggesztettem a plafonból lógó bilincsekkel… tényleg, ez az egyik kérdésed.. Felfüggesztés… ezért vannak a karabinerek a játékszobában. Szex kötéllel. Az egyik kötelet túl szorosra húztam…”

Felemeltem a kezemet.

„Nem akarok többet tudni. Szóval akkor nem függesztesz fel?”

„Nem, ha tényleg nem akarod. A ’Nagy súlyosságú határtevékenységek’ közé sorolhatod.”

„Rendben.”

„Engedelmesség… gondolod menni fog?” – nézett rám… zöld szemeivel noszogatva. A másodpercek telek…

„Megpróbálhatom…” – suttogtam.

„Jó” – mosolygott.

„Most az időtartam. Egy hónap a három helyett, semmire nem elég… főleg úgy, hogy minden hónapban egy hét végét távol akarsz tölteni tőlem. Nem hiszem, hogy képes leszek olyan hosszú ideig távol maradni tőled. Már most is elég nehéz megtenni” – szünetet tartott.

Nem tud távol maradni tőlem? Mi van?

„Mi a véleményed ha minden hónap egy hétvégéjén egy  napod lenne magadra – de cserébe kapnék egy napot a hét közepén…?

„Rendben..”

„És kérlek… próbáljuk meg a három hónapot. Ha nem megy, elmehetsz bármikor ez idő alatt.”

„Három hónap…” – megvezetve éreztem magam.

Még egy nagy kortyot ittam a boromból és megpróbálkoztam a következő osztrigával. Kezdtem megkedvelni.

„A tulajdonlási dolog… ez csak terminológia, és visszautal az engedelmesség alapelvére. Hogy megfelelő irányba tereljem a gondolataidat, meg kell értened hogyan is értem. És akarom, hogy tudd, ahogy átlépsz a küszöbömön, mint (Francba, nem fordítom át, mert nem fejezi ki!)  Submissive –m, azt teszek veled, amit akarok. El kell fogadnod, sőt, készségesen el kell fogadnod ezt. Ezért kell bíznod bennem. Meg foglak baszni, bármikor, bárhogyan, ahogy akarlak – ahol akarlak. Meg foglak büntetni, ha felmérgesítesz… megtanítalak arra, hogy kielégíts engem. De tudom, soha nem csináltál még ilyet…Lassan fogjuk kezdeni, és segíteni fogok. Több lehetőséget kipróbálunk majd, mert azt akarom, hogy bízz bennem. Bár tudom, ki kell érdemelnem, hogy bízz.. és ki fogom érdemelni. Az ’és egyebek’ – megint csak azért van, hogy vésd az eszedbe, azt jelenti, bármi megtörténhet.”

Nagyon szenvedélyes volt, hipnotizáló és ez a megszállottság… Nem tudtam levenni a szemem róla. Tényleg nagyon, nagyon akarja ezt az egészet. Befejezte a beszédet és csak meredt rám.

„Velem vagy még?” – suttogta, hangja telt, meleg és csábító. Ivott egy kortyot, átható zöld szemeit rajtam tartotta.

A pincér az ajtóhoz jött, Edward finoman biccentett felé. A pincér ezután leszedte az asztalt.

„Kérsz még bort?”

„Vezetnem kell.”

„Vizet?”

Bólintottam.

„Normál, vagy szénsavas?”

„Szénsavasat, köszönöm.”

A pincér elment.

„Nagyon csendes vagy.”

„Te meg nagyon beszédes.”

Edward mosolygott.

„Fegyelmezés. Nagyon keskeny határ van az élvezet és a fájdalom között, Isabella. Az érme két oldala a két dolog, egyik nem létezik a másik nélkül. Meg fogom mutatni, hogy a fájdalom élvezetes is lehet. Most nem hiszel nekem, de ez megint csak a bizalomról szól. Bízol bennem, Bella?”

Bella!

„Igen, bízok.”  Válaszoltam gondolkodás nélkül… mert igaz volt – tényleg bíztam benne.

„Nos, akkor. Ez az egész csak a részleteken múlik.” – megkönnyebbültnek látszott.

„Fontos részleteken.”

„Oké, beszéljük át azokat is.”

Zúgott a fejem a szavaitól. El kellett volna hoznom Rose mini diktafonját, akkor visszahallgathatnám. Túl sok információ, túl erős nyomás.  Megint megszakított bennünket a pincér, ahogy behozta a főfogást – fekete tőkehal, spárga és krumplipüré hollandi mártással. Soha nem érdekelt kevésbé az étel.

„Remélem, szereted a halat.” – mondta Edward kedvesen.

Beleböktem az ételbe a késemet, és egy nagyot ittam az ásványvízből. Azt kívántam, bár bor lenne.

„A szabályok. Beszéljünk róluk. Az étel szerződésbontó tényező?”

„Igen.”

„Módosítsam úgy, hogy mondjuk napi háromszor kell étkezned?”

„Nem.” Nem megyek ebbe megint bele. Senki nem mondhatja meg, hogy mit egyek. Hogyan dugjak az oké, de az evésemet… nem, semmiképpen.

Rám csücsörítette a száját.

 „De szükségem van arra, hogy tudjam, nem vagy éhes.”

Megrovóan néztem rá.

„Bíznod kell bennem.”

Egy rövid szünet erejéig rám tekintett, és megnyugodott.

„Talált, Miss Swan” – mondta csendesen.

„Engedek az étkezés és az alvás ügyében.”

„Miért nem nézhetek rád?”

„Ez a Dom/Sub dologhoz tartozik… Ha rám akarsz nézni, rendben van.”

„Miért nem érhetek hozzád?”

„Mert… nem.” – szorította konokul össze a száját.

„Mrs Robinson miatt?”

Edward furcsállóan nézett rám.

„Miért gondolod?” – és hirtelen megértette.

„Azt gondolod megsebesített?”

Bólintottam.

„Ne, Isabella. Nem ő az oka. Azonkívül Mrs Robinson nem fogadná el tőlem ezt az egész szart.”

Oh… de nekem el kell. Elbiggyesztettem a számat.

„Szóval neki semmi köze az egészhez.”

„Nincs. És nem akarom, hogy magadhoz nyúlj.”

Mi?…Ja, a maszturbációs pont.

„Csak úgy kíváncsiságból…miért?”

„Mert a teljes élvezetedre szükségem van.” – hangja rekedt, de határozott volt.

Oh… erre nem volt válaszom. Összehasonlítva az „Én akarom megharapni azt az ajkat” –tal ezt az utóbbit… nagyon önző. Komoran vettem egy falat halat a számba, megpróbáltam felbecsülni, hogy milyen engedményeket értem el. Az étel, az alvás. Belenézhetek a szemébe. Lassan fogunk haladni… és megtárgyaljuk az úgynevezett ’Enyhe határokat’. Nem voltam benne biztos, hogy mindezt étkezés közben meg tudom tenni.

„Adtam rendesen gondolkodni valót, ugye?”

„Igen.”

„Most akarod átbeszélni az ’Enyhe határtevékenységeket’ is?”

„Nem evés közben.”

 „Finnyás vagy, mi?” – mosolygott.

„Valami olyasmi.”

„Nem ettél túl sokat.”

„Elég volt.”
”Három osztriga, négy falat tőkehal, egy spárga, semmi krumpli, semmi dió, oliva sem… és egész nap nem ettél. Azt mondtad, bízhatok benned.”

„Edward, kérlek, nem minden nap kell végigülnöm ilyen beszélgetéseket.”

„Azt akarom, hogy fitt legyél és egészséges, Isabella.”

„Tudom.”

„És most, ebben a pillanatban, legszívesebben kihámoználak abból a ruhából.”

Fifty első karácsonya

Tudjátok Fifty a neve Edwardnak... Bella nevezi így el, majd egy kicsit később a történet során. Gondolkodtunk már moncsival, hogyan lehetne magyar megfelelő nevet találni, de majd meglátjátok egyszer, valamikor, hogy mennyire nehéz... Ezt a történetet karácsonyra kaptuk Icytől.

A pulcsimban viszketek és olyan új szaga van. Minden új. Új Anyukám is van. Kedves és mosolyog. Mindig mosolyog. A fogai picik és fehérek.

„Szeretnél segíteni feldíszíteni a fát, Edward?”

Van egy nagy fa a nagy fotelekkel teli szobában. Hatalmas nagy fa. Már láttam ilyet azelőtt. De csak a boltban. Nem odabent, ahol a fotelok vannak. Az új házunkban nagyon sok a fotel. Nem csak egy fotel. Nem egy ragadós, barna, csúnya fotel.

„Itt van, nézd.”

Az új Anyukám mutat egy dobozt, ami tele van labdákkal. Sok-sok szép, fényes labdával.

„Ezek a karácsonyfadíszek.”

Ka-rá-csony-fa-dísz. Ka-rá-csony-fa-dísz. A fejemben ismétlődik a szó. Ka-rá-csony-fa-dísz.

„Ezek pedig...” Megáll, és kihúz egy madzagot, kis virágokkal. „Ezek az izzók. Először felrakjuk az izzókat, aztán feldíszítjük a fát.” Lenyúl és megsimogatja a hajamat. Megdermedek. De az jó, hogy az ujjai a hajamban vannak. Szeretek az új Anyukám közelében lenni. És csak a hajamat érinti meg.

„Anya!”

Ez ő. Memet. Ő nagy és hangos. Nagyon hangos. És beszél. Mindig beszél. Én egyáltalán nem beszélek. Nincsenek szavaim. Csak a fejemben vannak szavaim.

„Emmett drágám, a nappaliban vagyunk.”

Befut a szobába. Iskolában volt. Van nála egy kép. Egy kép, amit az új Anyukámnak rajzolt. Ő Memet Anyukája is. Anyukám letérdel és átöleli, és ránéz a képre. Egy ház van rajta, egy anyukával, egy apukával, egy Memettel és egy Edwarddal. Edward nagyon kicsi Memet képén. Memet nagy. Nagy mosoly van az arcán, Edward pedig szomorú.

Doktor Apuka is itt van. Anyukám felé jön. Erősen megkapaszkodom a takarómban. Megpuszilja új Anyukámat és új Anyukám nem fél tőle. Mosolyog. Ő is megpuszilja Apukámat. Megölelem a takaróm.

„Szia, Edward.” Doktor Apukának kedves mély hangja van. Szeretem a hangját. Sosem hangos. Nem kiabál. Nem úgy, mint... Könyveket olvas nekem, amikor lefekszem aludni. Egy macskáról olvas és egy kalapról és zöld tojásokról és sonkáról. Sosem láttam még zöld tojásokat. Doktor Apuka lehajol, hogy kicsi legyen.

„Mit csináltál ma?”

Megmutatom neki a fát.

„Vettél egy fát? Egy karácsonyfát?”

Igent mutatok a kezemmel.

„Nagyon szép fa. Te és anya nagyon jól választottatok. Fontos dolog, hogy jó fát válasszatok.”

Megsimogatja a hajamat, én nem is moccanok és a takarómba kapaszkodom. Doktor Apuka nem bánt engem.

„Apa, nézd meg, mit rajzoltam.” Memet nem örül, amikor Doktor Apuka hozzám beszél. Memet nem szeret engem. Mindig megütöm Memetet, amikor nem szeret engem. Ha így csinálok, akkor új Anyuka mérges lesz. Memet nem üt meg engem. Memet fél tőlem.

.

A fények a fán nagyon szépek.

„Nézd, megmutatom. A kampót egy kis lyukba kell beakasztani és akkor felteheted a fára.” Anyukám felrakja a piros ka-rá-csony-fa-díszt.

„Most próbáld meg te, ezzel a csengővel.”

A kis csengő megszólal. Megrázom. Nagyon vidám a hangja. Megrázom megint.

Anyukám mosolyog. Nagyon szépen mosolyog. Ez a mosoly nekem szól.

„Tetszik a csengő, Edward?”

Igent mondok a fejemmel és még egyszer megrázom a csengőt, hogy vidáman csengjen.

„Nagyon szép a mosolyod, kisfiam.” Anyukám kacsint egyet, gyorsan megtörli a szemét a kezével és megsimogatja a hajam.

„Örülök, hogy láthatom a mosolyodat.” A kezét a vállamra teszi. Nem. Hátralépek és megszorítom a takarómat. Anyukám szomorúan néz és megsimogatja a fejemet.

„Feltegyük a fára a csengőt?”

A fejemmel igent mondok.

.

„Edward, meg kell mondanod, ha éhes vagy. Ezt meg tudod csinálni. Megfogod anya kezét, elviszed a konyhába és rámutatsz, amit szeretnél.” Anyukám az ujjával rám mutat. A körme fényes és csillogó. Csinos. De még nem tudom, hogy az új Anyukám bolond-e. Megettem az egész vacsorámat. Makarónit és sajtot. Finom volt.

„Azt szeretném, hogy ne legyél éhes, kicsim. Jó? Szeretnél egy kis jégkrémet?”

A fejemmel IGENt mondok.

Anyukám rám mosolyog. Szeretem, amikor mosolyog. Még a makaróninál és a sajtnál is jobb.

.

A fa szép lett. Állok előtte, nézem és a takarómat ölelem. A fények villognak rajta és mindegyik más színű és a ka-rá-csony-fa-díszek is más színűek. A kékek tetszenek a legjobban. És a fa tetején egy nagy csillag van. Doktor Apuka felemelte magasra Memetet és Memet tette fel a csillagot a fára. Memet szereti feltenni a csillagot a fára. Én is szeretném feltenni a csillagot a fára... de nem akarom, hogy Doktor Apuka magasra emeljen. Nem akarom, hogy megfogjon. A csillag szikrázó és fényes.

A fa mellett van a zongora. Az új Anyukám megengedi, hogy megérintsem a feketét és a fehéret a zongorán. Fekete van és fehér. A fehér hang jó. A fekete hang rossz. De a fekete hang is tetszik. A fehérről a feketére megyek. Fehérről feketére. Feketéről fehérre. Fehér, fehér, fehér, fehér. Fekete, fekete, fekete, fekete. Tetszik a hang. Nagyon tetszik a hang.

„Szeretnéd, hogy játsszak neked, Edward?”

Az új Anyukám leül. Megérinti a fehéret és a feketét és az ének kijön. Megnyomja a pedálokat is odalent. Néha hangos és néha halk. Az ének vidám. Memet is szereti, amikor Anyukám énekel.

Anyukám énekel.

Volt egy csúnya kacsa. Tolla kócos és barna. És a többi madár mind mondta, háp-háp-háp, menj el innen hát, háp-háp-háp, menj el innen hát.

Anyukám viccesen hápog egyet. Memet is hápog egyet viccesen és a kezeivel úgy csinál, mintha szárnya lenne és úgy csinál, mintha repülne velük. Memet vicces.

Anyukám nevet. Memet nevet. Én is nevetek.

„Tetszik ez az ének, Edward?” És akkor Anyukám arca olyan szomorú és vidám is.

.

Van nekem egy haris-nyám. Piros a színe és van rajta egy ember, akinek piros a sapkája és nagy, fehér szakálla van. Ő Mikulás.  Mikulás ajándékokat hoz. Láttam képeket Mikulásról. De Mikulás sosem hozott nekem ajándékokat. Rossz voltam. Mikulás nem hoz ajándékokat azoknak a fiúknak, akik rosszak. Most jó vagyok. Az új Anyukám azt mondja, hogy jó vagyok, nagyon jó. Új Anyukám nem tudja. Nem szabad elmondanom neki... de rossz vagyok. Nem akarom, hogy az új Anyukám tudja ezt.

.

Doktor Apuka felrakja a haris-nyát a kandallóra. Memetnek is van haris-nyája. Memet el tudja olvasni a szót a haris-nyán. Az van ott, hogy Memet. Az én haris-nyámon is van szó. Edward. Új Anyukám kibetűzi nekem a szót. E D W A R D

Doktor Apuka leül az ágyamra. Olvas nekem. Én a takarómat fogom. Nagy szobám van. Néha a szoba sötét és rossz álmaim vannak. Rossz álmok a múltról. Az Új Anyukám eljön az ágyamhoz, amikor rosszat álmodom. Lefekszik és kedves énekeket énekel és én elalszom. Olyan puha illata van és új és kedves. Az új Anyukám nem hideg. Nem úgy, mint... És a rossz álmaim elmúlnak, amikor ott alszik mellettem.

.

Itt volt Mikulás. Mikulás nem tudja, hogy rossz voltam. Örülök, hogy Mikulás nem tudja.

.

Van egy repülőm, egy vonatom, egy helikopterem és egy autóm és egy helikopterem. A helikopterem tud repülni! A helikopter kék. A karácsonyfa körül repül. Elrepül a zongora felett és leszáll a fehér közepén. Átrepül Anyukám felett és Apukám felett és Memet felett, aki a Legóval játszik. A helikopter átrepül a házon, át az ebédlőn, át a konyhán. Elrepül Apukám dolgozószobája előtt és felrepül a szobámba, Memet szobájába, Anyukám és Apukám szobájába. Átrepül a házon, mert ez az én házam. A házam, ahol élek.

(A rút kiskacsa – szöveg és zene: Frank Loesser, (c) Frank-Music Corp., MPL Communications Inc., MPL Communications Ltd.; Hans Christian Andersen műve alapján (1952).)

Huszonötödik fejezet

Lihegve, elcsigázottan, szememet behunyva feküdtem az ágyon, ahogy lassan kicsúszott belőlem. Egyből felállt és felöltözött. Amikor teljesen elkészült, visszamászott az ágyra, gyengéden kikötötte a nyakkendőjét és teljesen lehúzta a kezemről a pólómat. Megmozgattam az ujjaimat, megmasszíroztam a csuklóimat és megigazítottam a melltartómat. Megfogta a takarót és rám terítette. Meghökkenve néztem rá. Ő vigyorgott.
„Ez nagyon kellemes volt…” – suttogtam félénken.
„Megint az a szó”
„Nem kedveled ezt a szót?”
„Nem… Nem működik nálam egyáltalán.”
„Oh… Nem tudtam…úgy tűnt, mintha jótékony hatással lenne rád.”
„Akkor most jótékony hatású vagyok, nem? Meg tudná jobban sérteni az önérzetemet, Miss Swan?”
„Nem gondolom, hogy lenne ebben valami, ami a rosszat tesz az önérzetednek” – de ahogy ezt mondtam… nem volt meggyőződés a szavaimban – valami megfoghatatlan dolog suhant át a gondolataimon, egy lebegő gondolat, ami eltűnt, mielőtt belekapaszkodhattam volna.
„Ha úgy gondolja…” – hangja halk volt.
Mellém feküdt teljesen felöltözve, fejét a könyökére támasztotta. Rajtam meg csak egy melltartó volt.
„Miért nem szereted, ha megérintenek?”
„Csak ” – fölém hajolt és gyengéden megcsókolta a homlokomat.
„Szóval… az az e-mail… ilyen elképzelésed van a tréfáról?”
Bocsánatkérően mosolyogtam rá és megvontam a vállamat.

„Szóval akkor még mindig fontolóra veszed a javaslatomat?”
„A trágár javaslatodat…igen. De vannak fenntartásaim.”
„Csalódott lennék, ha nem lennének” – vigyorgott rám.
„Éppen meg akartam írni… de valahogy félbeszakítottál.”
„Megszakított közösülés.”
„Na, tudtam én, hogy van egyfajta humorod valahol mélyen” – mosolyogtam rá.
„Csak néhány dolog vicces Isabella. Azt hittem, nemet akarsz mondani… mindenféle megbeszélés nélkül” – bicsaklott el a hangja.
„Ne tudom még… nem döntöttem… Meg fogsz bilincselni?”
„Nem néztél utána a dolgoknak rendesen. Nem tudom Isabella. Még senkit nem bilincseltem meg” – húzta fel a szemöldökét.
Oh… nem lennék meglepődve pedig, elég keveset tudok ezekről… sőt semmit.
„Téged megbilincseltek?” – suttogtam.
„Igen.”
„Mrs Robinson tette?”
„Mrs Robinson?” – nevetett… hangosan, felszabadultan, fiatalnak és gondtalannak nézett ki, ahogy a fejét hátrahajtotta… nevetése fertőző volt.
Visszafintorogtam rá.
„Majd megmondom neki , mit mondtál… tetszeni fog neki.”
„Rendszeresen beszélsz még vele?” – nem tudtam eltitkolni a meglepődést a hangomból.
„Igen…” – mondta elkomolyodva.
Oh… és egy részem őrülten féltékeny lett… felkavart ennek azt érzésnek a mélysége.
„Nos. Akkor van valaki, akivel tudsz beszélgetni alternatív életedről… de nekem nem engeded meg” – mondtam élesen.
„Nem hiszem, hogy erre valaha is így gondoltam volna. Mrs Robinson annak az életnek része volt… mondtam neked, hogy most jó barátom. Ha szeretnéd, bemutatlak az egyik volt sub-omnak… beszélgethetsz vele” - nézett rám szigorúan.
Mi? Direkt fel akar bosszantani?
„És ez a te elképzelésed a tréfáról?”
„Nem Isabella.” – nézett rám csodálkozva és a fejét komolyan rázta.
„Nem – majd a magam módján megoldom, köszönöm szépen” – fortyantam fel, felhúzva a takarót az államig.
Rám bámult… velejéig döbbenten.
„Isabella, én…” – fogyott ki a szóból. Egy első alkalom, gondoltam.
„Nem akartalak megbántani.”
„Nem megbántott vagyok. Én… megdöbbentem.”
„Megdöbbentél?”
„Nem akarok beszélgetni egyetlen régi barátnőddel… szolgáddal… enged… akárhogy is nevezed őket.”
„Isabella Swan – féltékeny vagy?”
Vérvörös lettem.
„Maradsz?”
„Reggeli megbeszélésem lesz holnap a Heatmanban… azonkívül már mondtam neked, hogy nem alszom barátnőkkel, szolgákkal, alárendeltekkel vagy bárkivel. A péntek és szombat éjszaka kivétel volt. Nem fog többé előfordulni.” – hallottam az elszántságot lágy, fátyolos hangjában. Elbiggyesztettem a számat.
„Nos, fáradt vagyok…”
„Kirúgsz?” – ráncolta a homlokát, elbűvölten és egy kissé kiábrándultan.
„Igen.”
„Nos, egy újabb első alkalom…” – nézett rám spekulálva.
„Szóval, nem akarsz semmiről beszélgetni most? A szerződésről.”
„Nem” – válaszoltam sértődötten.

„Istenem… Legszívesebben elpáholnálak. Egy kicsit jobban éreznéd magad, és én is.”
„Nem mondhatsz ilyeneket… még semmit nem írtam alá.”
„Egy férfi is álmodozhat, Isabella” – hajolt fölém és megragadta az államat.
„Szerdán?” – mormolta és könnyedén megcsókolta a számat.
„Szerdán” – értettem egyet.
„Találkozunk. És most adnál egy percet…?” – felültem, megfogtam a pólómat és eltoltam Edwardot az útból.. Elbűvölve és kelletlenül állt fel.
„Légy kedves, add ide a melegítőmet…”
Felszedte a padlóról és odanyújtotta nekem.
„Igenis asszonyom” – próbálta elrejteni vigyorát, sikertelenül. Rámeredtem és felhúztam a nadrágot.
A hajam mint a boglya, és tudtam, hogy szembe kell néznem Rose vallatásával, amikor Edward elmegy. Hajgumit fogva az ajtó felé araszoltam és kilestem, hogy Rose ott van-e. Nem volt a nappaliban… de hallottam, hogy telefonál a szobájában. Edward jött utánam. A hálószoba ajtajától a kijárati ajtóig tartó rövid séta alatt a gondolataim és érzéseim olyanok voltak mint az apály és dagály. Nem voltam mérges már rá, sőt kibírhatatlanul félénk lettem. Nem akartam, hogy elmenjen. Most első alkalommal kívántam, bárcsak normális lenne… vágytam egy normális kapcsolatra, amihez nem kell 10 oldalas szerződésre, korbácsra és karabinerekre a szobája plafonján. Kinyitottam neki az ajtót és lebámultam a kezeimre. Ez volt az első alkalom, hogy itthon voltam együtt valakivel… és a szex az úgy gondolom, elég jól ment… de most úgy éreztem mintha egy tartály lennék… egy üres edény, amit az ő szeszélye tölt ki. Kisördögöm a fejét rázta. Te akartál a Heatman-ig elfutni, hogy lefeküdj vele… megkaptad… expressz házhoz szállítva. Összefonta karjait és toppantott, arcán mi-a-fenéért-panaszkodsz kifejezéssel. Edward megállt az ajtóban, megpaskolta az arcomat, hogy nézzek rá. Homlokát ráncolta.
„Jól vagy?” – kérdezte és hüvelykével végigsimított gyengéden az alsó ajkamon.
„Igen” – válaszoltam, bár az igazat megvallva nem voltam benne biztos. Valami megváltozott bennem. Tudtam, ha folytatom vele ezt az egészet… meg fogom bánni. Nem képes rá, nem érdeklem annyira, vagy nem is akar többet felajánlani… és én többet akarok. Sokkal többet. A féltékenységi hullám, ami pár perccel ezelőtt elöntött megmutatta számomra, hogy mennyire mélyen érzek iránta, sokkal mélyebben, mint ahogy magamnak is beismertem.
„Szerdán” – erősítette meg, lehajolt és megcsókolt… de valami megváltozott, amíg csókolt, ajkai sokkal követelőzőbbek voltak, megfogta az arcomat és tartotta a fejemet. Lélegzete felgyorsult. Tovább csókolt. Kezeimet a karjára tettem… Bele akartam túrni a hajába, de visszafogtam magam, tudván, hogy nem tetszene neki. Homlokát az enyémhez támasztotta… szemét becsukta, hangja megtört.
„Isabella…” – suttogta – „Mit teszel velem?”
„Ezt én is mondhatnám neked” – suttogtam vissza.
Nagy levegőt vett, megcsókolta a homlokomat és elment. Ahogy elszántan ment a kocsijához, beletúrt a hajába. Amikor kinyitotta az autó ajtaját felnézett és rám villantotta elbűvölő mosolyát. Válaszmosolyom halvány volt… az ő elbűvölő mosolyához képest… és újra eszembe jutott Ikarosz, ahogy túl közel repült a naphoz. Becsuktam az ajtót, miután beszállt sportos autójába. Komoly késztetést éreztem a bőgésre… szomorú érzés szorította össze a szívemet. Berohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam a padlóra. Fejemet a kezembe temetem… és bőgtem.
Rose halkan kopogott.
„Bella?” – suttogta.
Kinyitottam az ajtót. Csak egy pillantást vetett rám, majd karjaiba zárt.
„Mi a baj? Mit tett veled ez a hátborzongatóan jóképű vadállat?”
„Rose, semmi olyant, amit nem akartam volna, hogy tegyen.”
Lenyomott az ágyamra, ott ültünk egymás mellett.
„Nos, halálian szexi a hajad.”
Szívszaggató szomorúságom ellenére nevettem.
„Jót szexeltünk… és végül is nem haltam bele.”
Rose mosolygott.
„Na, most jobb. Miért sírtál? Te soha nem sírsz” – elhozta a kefémet az asztalomról, mögém ült és lassan elkezdte kifésülni a hajamat.
„Csak azt hiszem, a kapcsolatunk nem vezet sehova” – néztem az ujjaimra.
„Mintha azt mondtad volna, hogy találkoztok szerdán, nem?”
„Igen… ez volt az eredeti terv.”
„Szóval, miért jött akkor ide ma?”
„Küldtem neki egy e-mailt.”
„Kérted, hogy nézzen be?”
„Nem, megmondtam neki, hogy nem akarom többet látni.”
„És ide jött? Bella, zseni vagy!”
„Nos, végül is tréfának szántam.”
„Oh. Akkor végképp nem értem.”
Türelmesen elmagyaráztam az e-mailem értelmét… anélkül, hogy bármit is mélyebben mondtam volna.
„Szóval azt hitted, majd válaszol e-mailben.”
„Igen.”
„De ahelyett idejött.”
„Igen.”
„Az kell mondanom, megigézted.”
Rámeredtem. Edwardot elbűvöltem, én? Nehezen. Csak új játékszert keresett. Egy megfelelő új játékszert, akit ágyba vihet és elmondhatatlan dolgokat csinálhat vele… A szívem fájdalmasan összeszorult. Ez az igazság.
„Csak azért jött, hogy megdugjon… ez az egész.”
Rose levegő után kapott…
„Ki mondta, hogy a romantika halott?” – suttogta megrendülten.
Megleptem Rose-t. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Bocsánatkérően vontam vállat.
„A szexet fegyverként használja.”
„Engedelmessé dug? – rázta a fejét rosszallóan.
Gyorsan pislogtam rá… és éreztem, hogy vörösség önti el az arcomat. Oh… fején találtad a szeget, Rosalie Hale, Pulitzer-díj várományos újságíró palánta.
„Bella, nem értelek, csak engedted, hogy szerelmeskedjen veled?”
„Nem Rose, nem szerelmeskedtünk… basztunk… Edward terminológiájával élve. Ő nem szerelmeskedik.”
„Tudtam, hogy van valami furcsa benne… problémái vannak az elkötelezettséggel.”
Bólintottam… mintegy egyetértésként. Belül sóvárogtam. Oh Rose… Bárcsak mindent elmondhatnék neked, mindent erről a furcsa, szomorú, perverz pasiról, és te mondhatnád nekem, hogy felejtsem el. Hagyjam abba ezt az őrültséget.
„Azt hiszem ez az egész egy kicsit sok volt nekem” – mormogtam, és igen, ez volt az év kinyilatkoztatása…
És mert nem akartam tovább Edwardról beszélgetni, Emmetről kérdeztem Rose-t. Rosalie egész viselkedése megváltozott, ahogy szóba hoztam Emmetet… azonnal felvidult, rám ragyogott.
„Átjön szombaton, kora reggel és segít összepakolni” – ölelte meg a hajkefét – öcsém, ez milyen rosszul esett – és az irigység ismert szúrását éreztem…. Rose megtalálta a maga normális párját. És boldognak látszik. Felé fordultam és megöleltem.
„Oh – akartam mondani. Apád hívott, amikor… elfoglalt… voltál. Phil megsérült, így ő és anyád nem tudnak jönni a diplomaosztásra. De apád itt lesz csütörtökön. Kért, hogy hívd fel anyádat.”
„Oh… Anyám soha nem hív. Phil rendben van?”
„Igen. Hívd majd reggel… Már késő van.”
„Köszi, Rose… már rendben vagyok. Charlie-t is felhívom holnap reggel. Azt hiszem, most csak lefekszek aludni.”
Rám mosolygott… de láttam, hogy a szemét ráncolta a nyugtalanságtól.
Miután kiment, felültem, és újra elolvastam a szerződést, több megjegyzést fűztem hozzá, ahogy haladtam. Amikor befejeztem, bekapcsoltam a laptopot és elindítottam a levelezőt, hogy megírjam a véleményemet.
Volt egy levelem Edwardtól.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy: A mai este
Dátum: 2009.05.26. 23:00
Címzett: Isabella Swan
Miss Swan
Várom a szerződéssel kapcsolatos jegyzeteit.
Addig is, aludj jól, édes leány.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Fenntartások
Dátum: 2009.05.27. 00:20
Címzett: Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Itt a lista a fenntartásaimról. Állok elébe a részletes megbeszélésnek szerdán vacsora közben.
A számok a szerződés pontjaira utalnak.
2: Nem vagyok biztos benne. Hogy ez kizárólag az ÉN megelégedésemre szolgál. Példának okáért – felfedezni az ÉN érzékenységemet és határaimat. Biztos vagyok benne, hogy ehhez nekem nem kell tíz oldalas szerződés. Tehát ez a TE hasznodra szolgál.
4: Mint ahogy tudod, te vagy az egyetlen szexuális partnerem. Nem használok kábítószert és nem volt vérátömlesztésem. Valószínűleg biztonságos vagyok. És mi van veled?
8: Bármikor abbahagyathatok bármit, ha úgy érzem, nem tartod magadat a megegyezés szerinti határokhoz... oké, ez tetszik.
9: Engedelmeskedni neked minden dologban? Elfogadni hezitálás nélkül a fenyítést…? Erről beszélnünk kell.
11: Egy hónap próbaidő. Nem három.
12: Nem tudok minden hétvégét felajánlani. Van saját életem, vagy legalábbis lesz. Talán három a négyből?
15.2: Tulajdonodnak tekintesz. A szüleim kifogásolnák valószínűleg – és legális ez a Tizenharmadik cikkely fényében? Használni a testemet, ahogy jónak látod szexuálisan vagy egyéb módon… kérem definiálni a ’vagy egyéb módot’.
15.5: Az egész cikkely. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretném, ha megvernének, megkorbácsolnának vagy bármilyen testi fenyítésben részesülnék. Biztos vagyok benne, hogy ez a 2-5 pontokkal ellentétben lenne. És még… ’bármilyen más okból’…ez azt jelenti… és azt mondtad, nem vagy szadista.
15.10: Kölcsönadni bárki másnak engem, ez soha nem lehetne lehetőség. Örülök neki, hogy ez itt áll feketén-fehéren.
15.13: Hmm – birtoklás megint…lásd mint fent.
15.14: A szabályok… erről többet később.
15.19: Megérinteni magam engedélyed nélkül… mi a probléma ezzel? Bár tudod, hogy ezt nem teszem.
15.21: Büntetés – Kérlek, nézz vissza a 15.5 pontra, fentebb.
15.22: Nem nézhetek a szemedbe? Miért?
15.24: Miért nem érinthetlek meg?
Szabályok:
Alvás – 7 órával egyetértek.
Étel – Nem étkezek előre gyártott listák alapján. A lista megy vagy én… Szerződés vége.
Ruhák – addig, amíg a ruhákat akkor kell hordanom, amíg veled vagyok… rendben van.
Edzés – Három órában egyeztünk meg, itt még mindig négy óra szerepel.
Enyhe súlyosságú határtevékenységek
Végigmehetünk rajtuk mindegyiken?
Semmiféle nagyméretű tárgy semmilyen behelyezéséről szó sem lehet.
Mi az a függesztés?
Genitália szorítók... te most biztosan viccelsz.
Elárulnád, mik a terveid szerdára? Aznap délután ötig dolgozom.
Jó éjt,
Bella.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy: A mai este
Dátum: 2009.05.27. 00:22
Címzett: Isabella Swan
Miss Swan,
Ez egy jó hosszú lista.
Miért van még ébren?
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Fenntartások
Dátum: 2009.05.27. 00:24
Címzett: Edward Cullen
Uram,
Ha visszaemlékszik, éppen a listát olvastam végig, amikor megzavart és ágyba vitt egy erre járó irányításmániás őrült.
Jó éjt
Bella

Feladó: Edward Cullen
Tárgy: A mai este
Dátum: 2009.05.27. 00:26
Címzett: Isabella Swan
MENJ ALUDNI ISABELLA.
Edward Cullen
CEO &Irányításmániás őrült, Cullen Enterprises Holdings Inc

Ó, a kiabáló nagybetűk. Kikapcsoltam a gépet. Hogyan fenyegethet hat mérföld távolságból? Megráztam a fejem. Még mindig nehéz szívvel bemásztam az ágyba és azonnal mély, de zavart álomba merültem.