Harmincötödik fejezet

Késő volt, amikor hazaértem a bárból. Rose és Emmett nem volt látható… de apám, amit hallani lehetett! Szent szar… remélem én nem voltam ilyen hangos. Tudom, Edward nem volt az… a gondolattól elpirultam és bemenekültem a szobámba. Egy rövid szerencsére-nem-annyira-kellemetlen-hála-istennek ölelés után Jake elment. Nem tudom, mikor fogom újra látni…valószínűleg  fotókiállításának megnyitóján. És újból elméláztam azon, hogy végül lesz kiállítása. Hiányozni fog ő is, és kisfiús kedvessége is. Nem tudtam rávenni magam, hogy megmondjam neki, mi történt a furgonnal, tudtam, ki fog borulni, majd amikor rájön. Nekem bőven elég egyidejűleg egy férfi kiborulásával megbirkóznom.

Ahogy beértem a szobámba, bekapcsoltam a számítógépet. Természetesen Edwardtól érkezett e-mailem.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Hol vagy ?

Dátum: 2009. május 29 22:14

Címzett: Isabella Swan

’ Dolgozom. Majd írok, ha hazaérek.’

Még mindig dolgozol, vagy elpakoltad a telefonodat, a Blackberry-det és a Mac-et is?

Hívj fel… vagy kénytelen leszek felhívni Emmettet.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

A francba… Jake… szent szar!

Megfogtam a telefonom. Öt nem fogadott hívás és egy hangüzenet. Kísérletképpen meghallgattam az üzenetet.

’Azt hiszem, meg kell tanulnod kezelni az elvárásaimat. Nem vagyok türelmes ember. Ha azt mondod, hogy kapcsolatba lépsz velem munka után, akkor illedelmes dolog azt meg is tenned. Különben aggódni fogok, és az nem az az érzés, amit kedvelek, és nem jól tolerálom. Hívj fel.’

Szent szar. Békén fog valaha is hagyni? Haragosan néztem a telefonra. Megfojt. Gyomromat összeszorította a félelem, amíg előkerestem a hívólistából a számát. Megnyomtam a hívás gombot. A szívem a torkomban dobogott, amíg válaszra vártam. Valószínűleg hétszeresen veri ki belőlem a szart… oh, ne. A gondolat nyomasztó volt.

„Helló" - mondta lágyan. A reagálása kibillentett az egyensúlyomból, mert haragot vártam tőle, de inkább… megkönnyebbültnek hatott.

„Helló” – mormoltam.

„Aggódtam érted.”

„Tudom. Sajnálom, hogy nem hívtalak, de rendben vagyok.”

Megállt egy pillanatra.

„Kellemes estéd volt?” – kérdezte merev udvariassággal.

„Igen. Befejeztük a pakolást. Rose és én kínai házhoz szállított kaját ettünk Jake-el.” Összeszorítottam a szemem, ahogy kimondtam Jake nevét.

Nem válaszolt semmit.

„És neked?” – töltöttem ki a hirtelen fellépő csendet. Nem engedtem, hogy bűntudatossá tegyen Jake miatt.

Végül sóhajtott egyet.

„Egy alapítványi vacsorán voltam. Halálosan unalmas volt. Eljöttem, amilyen gyorsan csak lehetett.”

Olyan szomorúnak… rezignáltnak tűnt a hangja. Összeszorult a szívem. Felrémlett előttem, ahogy néhány estével ezelőtt ott ült a zongorájánál a hatalmas nappalijában, és kibírhatatlanul keserédes melódiát játszott.

„Bár itt lennél…” –suttogtam, mert a karomban szerettem volna tartani. Csitítani. Még akkor is, ha tudom, hogy nem hagyná. Szükségem volt a közelségére.

„Szeretnéd?” – mormolta szelíden. Szent szar… ez nem úgy hangzott, mintha Edward mondta volna. Megborzongtam a feléledő aggodalomtól.

„Igen” – leheltem.

Egy örökkévalóság után sóhajtott.

„Találkozunk vasárnap?”

„Igen… vasárnap” – mormoltam és izgalom futott át testemen.

„Jó éjt.”

„Jó éjt, uram.”

Megszólításom váratlanul érte, ezt meg tudtam állapítani éles légvételéből.

„Szerencsés költözést holnapra Isabella” – hangja lágyan simogatott.

És mindketten tartottuk a vonalat, mint a tinédzserek… egyikőnk sem akarta lerakni.

„Te tedd le…” –suttogtam.

És végül hallhattam mosolyát.

„Nem, te tedd le” – tudtam, hogy vigyorog.

„Nem akarom.”

„Én sem.”

„Nagyon mérges voltál rám?”

„Igen.”

„Még most is mérges vagy?”

„Nem.”

„Szóval, nem fogsz megbüntetni?”

„Nem. A pillanat embere vagyok.”

„Észre vettem.”

„Most leteheti Miss Swan.”

„Tényleg azt akarja, uram?”

„Irány az ágy, Isabella.”

„Igenis, uram.”

Mindketten vonalban maradtunk.

„Gondolod, képes leszel valaha arra, hogy azt tedd, amit mondok?” – kihallottam hangjából a a szórakozott elkeseredést.

„Lehet. Meglátjuk vasárnap után.” – és megnyomtam a ’vége’ gombot a telefonon.

Emmett megállt és élvezettel nézte kétkezi munkájának eredményét. Visszadugdosta a televíziónkat a műholdas dobozba a Pike Place Market-i lakásunkban. Rose és én vigyorogva lezuhantunk a kanapéra, elbűvölve Emmett bátorságától amit a fúróval való munkájával tanúsított.. A képernyő furán hatott a raktárból átalakított lakás téglafalán, de nem kételkedtem benne, hogy meg fogom szokni.

„Látod, babám, könnyű ez” – vigyorgott szélesen Rose-ra, és ő majdnem szétfolyt a kanapén.

Megforgattam a szemeimet, ahogy rájuk néztem.

„Maradnék, babám… de a húgom ma érkezik Párizsból… Kötelező családi vacsora lesz.”

„El tudsz jönni… utána?” – kérdezte Rose próbálkozva… lágyan és abszolút nem hozzá illően.

Felálltam és elindultam a konyha felé, azzal a szándékkal, hogy látszólag kipakolom a ládákat… Rose-ék kezdtek undorítóak lenni.

„Meglátom, el tudok-e szökni” – ígérte Emmett.

„Elmegyek érted” – mosolygott Rose.

„Viszlát, Bella” – vigyorgott Emmett.

„Szia Emmett. Szia Edwardnak is.”

„Csak szia?” – emelte fel a szemöldökét kétértelműen.

„Igen” – pirultam el.

Rám kacsintott, én meg elvörösödtem, ahogy kiment Rose-al a lakásból.

Emmett szeretni való, és teljesen más, mint Edward. Kedves, nyitott, fizikális… nagyon fizikális… túlságosan is az… Rose-al. Nem tudják távol tartani egymástól a kezüket – hogy őszinte legyek, ez zavaró – és zöld vagyok az irigységtől.

Rose körülbelül húsz perccel később jött vissza, pizzával. Leültünk, körülöttünk minden csupa doboz volt az új, tágas helyünkön. A pizzát egyenesen dobozból ettük. A lakás nem volt nagy, de elegendő volt, három hálószoba, nagy nappali, ami a Pike utcai piacra néz egyenesen. Mindenhol fapadló, és vörös tégla, a konyha sima beton, nagyon funkcionális… nagyon modern. És mindkettőnknek nagyon tetszett, hogy a város szívében voltunk.

Nyolckor a bejárati telefon megcsörrent. Rose felugrott – az én szívem a torkomban dobogott.

„Csomag, Miss Swannak és Miss Hale-nak.”

A csalódottság, ami átszáguldott rajtam, váratlan volt… Nem Edward.

„Első szint, kettes lakás.”

Rose beengedte a hordárt. A hordár álla leesett, ahogy Rose-t megpillantotta a szűk farmerjában, pólójában, szőke magasra emelt hajával, amiből fürtök szöktek ki… Rose így hatott a férfiakra. Egy üveg pezsgőt tartott a kezében, amihez egy lufi-helikoptert volt kötve. Rose elbűvölő mosolyt villantott rá és útjára engedte, majd felolvasta a kísérőkártyát hangosan.

’Hölgyeim, sok szerencsét az új otthonukhoz, Edward Cullen. ’

Rose helytelenítően megrázta a fejét.

„Miért nem tudja csak azt írni, hogy Edward? És mi ez a helikopter lufi?”

„Echo Charlie.”

„Mi?”

„Edward a helikopterével vitt Seattle-be” – vontam vállat bocsánatkérően.

Rose tátott szájjal bámult rám. Azt kell mondanom… kedvelem az ilyen helyzeteket… Rosalie Hale csendben és pofára esetten. Igen ritka alkalmak ezek. Egy rövid pillanatig élveztem a helyzet luxusát.

„Ja, van egy helikoptere, amit maga vezet” – mondtam szépen lassan.

„Persze, hogy ennek a szemérmetlenül gazdag gazembernek van helikoptere. Miért nem mondtad eddig?” – nézett Rose vádlón rám, de mosolygott és megrovóan rázta a fejét.

„Oh… túl sok minden járt utána a fejemben.”

Morcosan nézett rám.

„Rendben lesz veled minden, amíg én távol leszek?”

„Persze” – válaszoltam megnyugtatóan. Új város, nincs állásom… munkamániás barátom van.

„Megadtad neki a címünket?”

„Nem, de a kémkedés az egyik specialitása.” – tűnődtem tárgyilagosan.

Rose összevonta a szemöldökét…

„Valahogy nem vagyok meglepve. És ez aggaszt engem, Bella. Nos… végül is a pezsgő jó és hűtött.”

Természetesen. Csak Edwardnak juthat eszébe hűtött pezsgőt küldeni… vagy a titkárával küldetni… vagy Taylorral. Kinyitottuk a pezsgőt, megtaláltuk a a teáscsészéket – azok voltak az utolsó darabok, amiket elcsomagoltunk.

„Bollinger Grande Année Rosé 1999, kitűnő évjárat,” – vigyorogtam Rose-ra, és koccintottunk a teáscsészékkel.

Szürke vasárnap reggelre ébredtem, korán, meglepően frissítő éjszakai alvás után, és ébren feküdtem a dobozaimat bámulva… jobban tennéd, ha kipakolnál belőlük, zsémbeskedett kisördögöm, csücsörítve hárpia szájával. Nem… ez a nap az a nap… ugrált egyik lábáról a másikra magán kívül benső istennőm. A várakozás izgalma lógott baljósan a fejem felett, mint egy trópusi viharfelhő… pillangók röpködtek a gyomromban – mint egy sötét, érzéki, elbűvölő fájdalom, ahogy megpróbáltam elképzelni mit fog velem tenni… és persze, alá kell írnom azt az átkozott szerződést, vagy mégsem?

Bejövő üzenet jelzését hallottam az ágy mellett a földön levő számítógép felől.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Az életem számokban

Dátum: 2009. május 30 8:04

Címzett: Isabella Swan

Ha kocsival jössz, szükséged lesz az Escala alsó garázsának belépő kódjára: 146963

Az ötös beállóban parkolj – ez egyik az enyéim közül.

A lifthez a kód: 1880

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Kitűnő évjárat

Dátum: 2009. május 30 8:08

Címzett: Edward Cullen

Igen uram… megértettem.

Köszönöm a pezsgőt… és a felfújható Echo Charlie-t, amit az ágyamhoz kötöttem.

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Irigy

Dátum: 2009. május 30 8:11

Címzett: Isabella Swan

Ne késs.

Szerencsés Echo Charlie.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Megforgattam a szemeimet a parancsolgatására, de az utolsó sor mosolyra derített. A zuhanyzóba mentem, kíváncsian, hogy Emmett visszajött-e az éjjel és megpróbáltam féken tartani az idegességemet.

A Volvót lehet tűsarkúban vezetni! Pontosan 12:55 - kor kanyarodtam be az Escala garázsába és az 5-ös beállóhoz hajtottam. Vajon hány beállója van? Egy Mercedes SUV volt ott, egy R8-as, két Volvo SUV… hmmm. Ellenőriztem ritkán használt sminkemet a napellenzőmön levő pipere tükörben. Ilyenem nem volt a Chevy-ben.

Gyerünk kislány!… Benső istennőm kezeiben ott voltak a pom-pom-ok – vezérszurkolói hangulatában volt.

A körbe-tükrös liftben ellenőriztem a szilvakék színű ruhámat, nos – Rose szilvakék ruháját.

Amikor utoljára ez volt rajtam, Edward le akarta rólam hámozni. A megborzongtam a gondolat hatására. Oh, istenem… az érzés átható volt, és elakadt a lélegzetem. Az az alsónemű volt rajtam, amit Taylor vett nekem. Elpirultam annak gondolatától, hogy az Agent Provocateur folyosóin barangolva elképzeltem, vagy akárhol is, ahol vette ezeket nekem… A lift ajtaja kinyílt és szemben álltam az egyes apartman halljával. Taylor állt a dupla ajtónál és én kiléptem a liftből.

„Jó napot, Miss Swan” – mondta.

„Oh, kérem, szólítson Bellának.”

„Bella” – mosolygott.

„Mr Cullen várja önt.”

Lefogadtam volna.

Edward a nappali kanapéján ült, a vasárnapi újságokat olvasva. Felpillantott, ahogy Taylor bevezetett. A szoba pontosan olyan volt, ahogy emlékeztem rá – éppen egy hete voltam itt, bár sokkal hosszabb időnek tűnt. Edward hűvös és nyugodt volt – igazából istenien nézett ki… bő fehér vászoning volt rajta, farmer… cipő és zokni nem. Bronzszínű haja zilált, rendetlen, zöld szemei csintalanul villogtak rám. Felháborítóan jóképű volt. Felállt és felém ballagott, szórakozott, felmérő mosollyal gyönyörűen szabott ajkain.

Mozdulatlanul álltam az ajtóban, megbénulva szépségétől és az édes türelmetlenségtől, hogy mi vár rám. Éreztem az ismerős bizsergést kettőnk között, ami lassan felgyúlt a gyomromban… és ami felé taszított.

„Hmmm… az a ruha” – mormolta helyeslően, ahogy végignézett rajtam.

„Isten hozta újra, Miss Swan” – suttogta és megfogta az arcomat, lehajolt és lágy csókot nyomott az ajkamra. Ajkai érintése nyomán végigborzongott a testem. Lélegzetem elakadt.

„Helló” –suttogtam és elpirultam.

„Pontos vagy. Szeretem a pontosságot. Gyere.”

Megfogta a kezemet és a kanapéhoz vezetett.

„Meg akarok mutatni valamit” – mondta, ahogy leültünk.

Kezembe adta a Seattle Times-t. A nyolcadik oldalon ott csücsült a fotó, ami kettőnkről készült a diplomaosztón. Szent szar. Benne vagyok az újságban. Megnéztem a képaláírást.

Edward Cullen és barátja a WSU diplomaosztó ünnepségén Vancouverben.

Nevettem.

„Nos, a ’barátod’ vagyok.”

„Igen, úgy tűnik. És az újság írja, tehát igaznak kell lennie” – fintorgott.

Mellettem ült, egész testével felém fordult, egyik lábát átvetette a másikon. Felemelte  a kezét és hosszú ujjával a fülem mögé igazította a hajamat. Testem életre kelt érintése nyomán… és várt… telve vágyakozással…

„Nos, Isabella, most már több fogalmad van a dolgokról, mint amikor először itt voltál.”

„Igen.” Hova akar kilyukadni?

„És most visszajöttél és itt ülsz.”

Szégyenlősen bólintottam, zöld szeme lángolt felém. Gyengén megrázta a fejét, mint aki gondolataival küzd.

„Ettél?” – kérdezte, kiszakadva gondolataiból.

A francba.

„Nem.”

„Éhes vagy?” – igazán megpróbált nem bosszúsnak látszani.

„Nem ennivalóra…” – suttogtam. Orrcimpája kitágult az izgatottságtól.

Előrehajolt és belesuttogott a fülembe.

„Olyan lelkes vagy, mint mindig Miss Swan, és hadd osszak meg egy titkot veled. Én is. De „Dr Green rövidesen itt lesz.” Felegyenesedett.

„Szeretném, ha ettél volna” – rótt meg szelíden. Forró vérem lehűlt… Szent Mózes – az orvos… elfelejtettem.

„Mit tudsz mondani nekem Dr Green-ről? – kérdeztem, mindkettőnket eltérítve korábbi témánktól.

„Ő a legjobb nőgyógyász Seattle-ben. Mit mondhatnék még?” – vont vállat.

„Azt hittem a saját orvosod vizsgál meg, és ne mond, hogy te valójában nő vagy, mert nem hinnék neked.”

Ne-légy-bolond pillantást vetett rám.

„Úgy gondoltam, helyesebb, ha specialista vizsgál meg. Te nem?” – kérdezte lágyan.

Bólintottam… szent szar… és ő a legjobb nőgyógyász… Edward megszerezte, hogy vasárnap vizsgáljon meg – ebédidőben! Nem akartam belegondolni, mennyibe kerül ez neki.

Edward hirtelen elkomorodott, mintha valami kellemetlen dolog jutott volna eszébe.

„Isabella, anyám szeretné, ha ma este eljönnél hozzánk, vacsorára. Azt hiszem, Emmett is elhívja Rose-t. Nem tudom, mi a véleményed erről az egészről. Nekem nagyon furcsa, hogy bemutatlak a családomnak.”

Furcsa? Miért?

„Szégyellsz engem?”- hangomból nem tudtam leplezni a megbántottságomat.

„Természetesen nem” – forgatta meg a szemeit.

„Akkor miért furcsa?”

„Mert még soha nem tettem ilyet.”

„Miért szabad neked a szemeidet forgatni, és nekem nem?”

Rám pislogott.

„Nem vettem észre, hogy forgatom…”

„Nos, általában én sem szoktam” – vágtam vissza.

Edward rám bámult… elakadt a szava. Taylor bukkant fel az ajtóban.

„Uram, Dr Green megérkezett.”

„Kísérje fel Miss Swan szobájába.”

Miss Swan szobája!…

„Kész vagy a fogamzásgátlásra?” – kérdezte, felállt és felém nyújtotta a kezét.

„Te nem jössz be, ugye?” – kaptam levegő után, megijedve.

Nevetett.

„Jó pénzt fizetnék érte, hidd el Isabella, de nem hiszem, hogy a jó doktornő díjazná.”

Megfogtam a kezét, átölelt és hosszan megcsókolt. Belekapaszkodtam a karjába a  meglepetéstől. Kezei a hajamba túrtak, fejemet magához húzta, homlokát az enyémre támasztotta.

„Örülök, hogy itt vagy” – suttogta.

„Alig várom, hogy meztelenül lássalak.”

Harmincnegyedik fejezet

A gyertyaláng túl forró volt… libegett és táncolt a túl meleg szellőben, a szellőben, ami nem hozott megkönnyebbülést a melegben. Lágy fátyolszárnyak libegtek ide-oda a sötétben, porszemcséket forgatva a fény körül… igyekeztem ellenállni… de elfáradtam. És hirtelen nagyon fényes volt minden, túl közel kerültem a naphoz, elbűvölve a fénytől, elégtem, elolvadtam a hőtől, fáradtan az erőfeszítéstől, hogy a levegőben maradjak. Nagyon melegem volt… a hőség… megfojtott, legyőzött. Felébresztett. Kinyitottam a szemem, Edward Cullen takart be… úgy font körbe, mint a győzelmi zászló. És aludt, feje a mellemen volt, karja átölelt, szorosan tartott, egyik lába az én két lábam fölött átvetve. Majd megfojtott a testével, nehéz volt. Egy pillanatot eltöltöttem annak élvezetével, hogy még mindig az ágyamban volt, majd elaludtam, és hirtelen világos lett… reggel. Az egész éjszakát velem töltötte. Jobb kezemet kinyújtottam az ő oldala felé, nem tagadva, hogy egy hűvösebb helyet kerestem… és akkor eszembe ötlött a tény, hogy most megérinthetem. Alszik. Óvatosan felemeltem a kezem, és ujjbegyeimet végigfuttattam a hátán. Mélyen a torkában alig hallható, csüggedt nyögés hallatszott, és megmozdult. Mély lélegzettel beszívta mellem illatát és felébredt. Kócos haja alatt álmos, pislogó zöld szemei az enyémet keresték, néztem, ahogy magához tért.

„Jó reggelt…” – motyogta és a homlokát ráncolta.

„Jézusom… még álmomban is gyötörlek.” Lassan megmozdult, lehámozta magát rólam. Erekciója felkeltette figyelmemet. Észrevette tágra nyílt szemeimet, és lassan szexi mosolyra húzta száját.

„Hmmm… vannak lehetőségek… de úgy gondolom, vasárnapig várnunk kell. Lehajolt és orrával megpiszkálta a fülemet.

Elpirultam… és úgy éreztem, hogy hétszeresen vörös lettem az ő melegségétől.

„Nagyon forró vagy” – mormoltam.

„Te sem vagy éppen rossz…” – mormolta és sokatmondóan hozzám simult. Ha lehet, még jobban elpirultam… nem éppen így értettem. Felemelkedett a könyökére és rám nézett…mint aki jól szórakozik. Előre hajolt, és meglepetésemre, gyengéden megcsókolta a számat.

„Jól aludtál?” –kérdezte.

Bólintottam ahogy visszabámultam rá és akkor tudatosult bennem, hogy nagyon, nagyon jól aludtam… talán az utolsó fél órát kivéve, amikor melegem volt.

„Én is…” – húzta össze a szemöldökét.

„Igen… nagyon is jól” – emelte fel a szemöldökét  zavart meglepetésében.

„Mennyi az idő?”

Rálestem az órámra.

„7:30.”

„7:30… a francba!”- ugrott ki az ágyból és felhúzta a farmerját.

Rajtam volt a sor, hogy szórakozzak, ahogy felültem. Edward Cullen késésben van és kapkod… ez olyan dolog volt, amit még nem láthattam ezelőtt. Kis késéssel vettem észre, hogy a fenekem már nem sajog.

„Elég rossz hatással vagy rám. Megbeszélésem van… mennem kell – Portlandban kell lennem 8:00-ra… Vigyorogsz rajtam?”

„Igen.”

Visszavigyorgott.

„Elkések. Nem szoktam elkésni. Ez egy újabb első alkalom, Miss Swan.” Felvette a zakóját, előre hajolt és megfogta a fejemet… két kézzel mindkét oldalon.

„Vasárnap…” – mondta, és a szó ki nem mondott ígérettel volt telve. Bensőmben minden izom összehúzódott a türelmetlen vágyakozástól. Az érzés csodálatos volt… Szent szar, ha az agyam lépést tudna tartania testemmel. Gyorsan megcsókolt. A kacatjait összeszedte az éjjeliszekrényemről, kezébe fogta a cipőit is – de nem húzta fel őket…

„Taylor eljön és gondoskodik a furgonodról. Komolyan gondoltam. Ne ülj bele. Vasárnap nálam találkozunk… e-mailben megírom az időpontot.”

És mint a szélvész, távozott… oh istenem…Edward Cullen velem töltötte az éjszakát és kipihentnek érzem magam. És semmi szex nem volt… csak… összebújás. Azt mondta, soha nem aludt senkivel – és velem… már háromszor. Szent szar… Lassan kimásztam az ágyból és sokkal derűlátóbb voltam, mit egy nappal ezelőtt. Kimentem a konyhába… egy csésze teára volt szükségem. Reggeli után megzuhanyoztam, gyorsan felöltöztem és elmentem dolgozni Newtonékhoz. Utolsó munkanapomra. Életem egy korszakának végéhez értem. Viszlát Mrs és Mr Newton, viszlát WSU, viszlát Vancouver, lakás, furgon…ránéztem a számítógépemre – csak 7:52 volt… volt még időm.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Testi sértés … utóhatások

Dátum: 2009. május 29 08:05

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Cullen

Tudni akartad, miért éreztem magam összezavarodottnak miután te - melyik kifejezés lenne a legmegfelelőbb – elpáholtál, megbüntettél, megütöttél, avagy testi sértést követtél el ellenem? Nos az egész aggasztó eljárás alatt megalázottnak, lealacsonyítottnak, megerőszakoltnak éreztem magam. És a legmegalázóbb dolog volt számomra, hogy igazad volt, felizgultam és ez meglepett. Mint tudod jól, ez az egész szexuális élet új számomra – és azt kívánom, bár gyakorlottabb és ezért felkészültebb lettem volna. Megdöbbentem attól, hogy felizgultam. És ami még inkább aggaszt, az az, ahogy utána éreztem magam. És ezt még nehezebb megfogalmazni. Boldog voltam, hogy boldog voltál. Megkönnyebbültem, hogy nem volt annyira fájdalmas, mint amilyenre eredetileg számítottam. És amikor a karjaidban feküdtem – kielégítettnek éreztem magam. De emiatt nagyon kényelmetlenül érzem magam, mondhatni bűnösnek. Nem illik hozzám, és ebből következően érzem magam összezavarodottnak. Válaszoltam a kérdésedre?

Remélem a Fúziók és Beszerzések világa olyan ösztönző, mint mindig… és nem késtél nagyon el. Köszönöm, hogy velem maradtál.

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Szabadítsd fel a tudatodat

Dátum: 2009. május 29 8:24

Címzett: Isabella Swan

Érdekes… ha nem kissé túlzó a téma címválasztása Miss Swan.

Válaszolva a felvetéseire:

-          az elfenekelést választom – hiszen az volt.

-          szóval megalázottnak, lealacsonyítottnak és megerőszakoltnak érezted magad – mennyire Tess Durbeyfield vagy! Azt hiszem, te voltál az aki úgy döntött, hogy leértékeli magát, ha jól emlékszem. Tényleg így érzel, vagy úgy gondolod, hogy így kell érezned? Két különböző dolog. És ha így érzel, gondolod, meg tudod próbálni és egyszerűen elfogadni ezeket az érzéseket, miattam? Egy alárendelt ezt tenné.

-          Hálás vagyok, hogy nincs tapasztalatod. Értékelem és most kezdem megérteni, mit jelent ez. Egyszerűen azt foglalja magában… azt jelenti, hogy az enyém vagy csak, minden módon.

-          Igen, felizgultál, ami nagyon izgató volt, nincs ebben semmi rossz.

-          A boldog kifejezés nem teljesen fedi, hogyan is éreztem. Az elragadtatott öröm kifejezőbb.

-          A büntető elfenekelés sokkal jobban fáj, mint az érzéki elfenekelés – ezért nehezebb elfogadni, kivéve természetesen, ha valami nagy bűnt követsz el, ami majd azt fogja eredményezni, hogy valami eszközt használok a büntetéshez. A tenyerem igen sajgott. De jól esett.

-          Én is kielégültnek éreztem magam – és sokkal jobban, mint ahogy azt el tudnád képzelni.

-          Ne pazarold az energiádat bűntudatra, hogy úgy érzed valami rosszat tettél, stb. Felnőttek vagyunk, akik megegyeztek valamiben, amit zárt ajtók mögött csinálunk és csak mi tudunk róla. Szabadítsd fel a tudatodat és hallgass a testedre.

-          A F&B világa nem annyira ösztönző, mint te Miss Swan.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Szent szar… enyém vagy minden módon… fennakadt a lélegzetem.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Egyezkedő felnőttek

Dátum: 2009. május 29 08:26

Címzett: Edward Cullen

Nem egy megbeszélésen vagy?

Nagyon örülök, hogy sajgott a tenyered.

Ha a testemre hallgatnék, Alaszkában lennék már.

Bella

Ui: Elgondolkodom az érzések befogadásán.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Nem hívtál a rendőrt

Dátum:2009. május 29 08:35

Címzett: Isabella Swan

Miss Swan

Ha nagyon érdekel egy megbeszélésen vagyok, ami a jövőbeni piaci lehetőségekről szól.

Csak megjegyezném – előttem álltál és tudtad, mit készülök tenni.

Nem kértél egyetlen egyszer sem, hogy hagyjam abba – nem használtad a biztonsági szót.

Felnőtt vagy – te döntesz a lehetőségek között.

Nagyon őszintén várom a következő alkalmat, amikor a tenyerem fájdalmasan csattanhat.

Nyilvánvalóan nem hallgatsz a tested jobbik részére.

Alaszka hideg és nem lehet elbújni. Megtalálnálak. Le tudom nyomoztatni a telefonodat – emlékszel?

Menj dolgozni.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Savanyúan bámultam a képernyőre. Igaza volt, természetesen. Én választottam. Hmmmm. Tényleg komolyan gondolja, hogy utánam jön, ha úgy döntök el akarok tűnni egy kis időre? Agyamon átvillant anyám ajánlata. Megnyomtam a válasz billentyűt.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Leskelődő

Dátum:2009. május 29 08:36

Címzett: Edward Cullen

Gondolkodtál már azon, hogy terápiára járj a leskelődési-követési hajlamod miatt?

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Leskelődő

Dátum: 2009 május 29 08:38

Címzett: Isabella Swan

Kisebb vagyont fizetek a kitűnő Dr. Bannernek hogy kezelje a leskelődő és egyéb hajlamaimat.

Menj dolgozni.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Drága Sarlatánok

Dátum: 2009. május 29 08:40

Címzett: Edward Cullen

Alázatosan javasolhatnám, hogy keress egy másik lehetőséget? Nem vagyok biztos abban, hogy Dr. Banner hatásosan kezel.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Második lehetőségek

Dátum: 2009 május 29 08:43

Címzett: Isabella Swan

Nem mintha közöd lenne hozzá, alázatosan vagy sem, de Dr. Banner a második lehetőség.

Gyorsan kell majd hajtanod az új autóddal, szükségtelen veszélynek kitéve magad – úgy gondolom, ez ellenkezik a szabályokkal.

MENJ DOLGOZNI.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  KIABÁLÓ NAGYBETŰK

Dátum: 2009 május 29 08:47

Címzett: Edward Cullen

Ha a leskelődő-követő szokásaidat nézzük – azt hiszem ehhez most van közöm.

Még nem írtam alá semmit. Szóval a szabályok szivornyáznak.

És nem kezdek csak 9:30-kor.

Miss Swan

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Leíró nyelvtan

Dátum: 2009 május 29 08:49

Címzett: Isabella Swan

Szivornya- nem hiszem, hogy ez a szó szerepel az értelmező szótárban.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Leíró nyelvtan

Dátum: 2009 május 29 08:49

Címzett: Edward Cullen

Ez a szó a kontrollmániás és a leskelődő között szerepel.

És a leíró nyelvtan a nagy súlyosságú határtevékenységek közé tartozik számomra.

Békén hagynál végre?

Dolgozni szeretnék menni az új autómmal.

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Bátor de elbűvölő fiatal nők

Dátum: 2009 május 29 08:56

Címzett: Isabella Swan

Viszket a tenyerem.

Biztonságos utazást, Miss Swan.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

A Volvót élvezet volt vezetni. Szervokormányos volt... a furgonomban nem volt ilyen – úgyhogy mindennapi edzésnek számított vezetni a azt, és ez most befejeződik. Oh, de lesz egy személyi edzőm, csatlakozva Edward szabályaihoz. Rosszallóan néztem... utálok edzeni. Amíg vezettem, megpróbáltam kielemezni a levélváltásunkat. Néha eléggé olyan leereszkedően balfasz. És eszembe jutott Esme... és valahogy vétkesnek éreztem magam. Igaz, nem a szülőanyja volt Edwardnak. Hmmm, egy egész világnyi ismeretlen fájdalom. Nos a leereszkedő balfasz most dolgozik. Igen, felnőtt vagyok... köszönöm, hogy emlékeztettél rá Edward Cullen, és igen én választok. A probléma az, hogy nekem csak Edward kell, nem az ő összes – vele járó problémája – és jelen pillanatban egy 747-est megtöltő probléma halmazzal rendelkezik. Egyszerűen dőljek hátra és fogadjam el így? Mint egy alárendelt? Nos... azt mondtam, megpróbálom. Habár ez egy rettenetesen nagy kérdés... és befordultam Newtonék parkolójába. Elérkezett az utolsó nap. A boltban nagy volt a forgalom, így az idő gyorsan haladt. Ebédidőben Mr Newton behívatott a raktárból. Egy motoros futár mellett állt.

„Miss Swan?” - kérdezte a futár.

Kérdően néztem Mr Newtonra, ő vállat vont, és ugyanolyan zavarban volt, mint én. A szívem elszorult...most meg mit küldött nekem Edward? Aláírtam a kis csomag kísérőjét és egyből kinyitottam. Egy Blackberry. A szívem megállt... bekapcsoltam a kütyüt.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Blackberry KÖLCSÖN

Dátum: 2009 május 29 12:15

Címzett: Isabella Swan

Mindig el akarlak érni és mivel ez a legőszintébb kommunikációs forma számodra, azt gondoltam, szükséged van egy Blackberry-re.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  A vásárlás mértéktelenné vált

Dátum: 2009 május 29 13:22

Címzett: Edward Cullen

Azt hiszem, most rögtön fel kell hívnod Dr. Bannert.

Orv-leskelődő-követő hajlamaid egyre vadabbá válnak.

Dolgozom. Majd írok, ha hazaérek.

Köszönöm a legújabb kütyüt.

Nem tévedtem, amikor azt mondtam, hogy igazi fogyasztó vagy.

Miért tetted?

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Bölcsességek egy nagyon fiatal személytől

Dátum: 2009 május 29 13:24

Címzett: Isabella Swan

Helyes a meglátása, mint mindig, Miss Swan.

Dr. Banner nyaral.

Tettem, mert tehettem.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

A hátsó zsebembe tettem a kütyüt, és már most utáltam. Edwarddal e-mailezni izgalmas, de most dolgoznom kellett. Rezgett egyszer... a fenekemnél... egészen alkalmas eszköz, gondoltam ironikusan, de összeszedtem minden erőmet, és nem néztem meg az üzenetet.

16:00-kor Mr és Mrs Newton összegyűjtötte az összes alkalmazottat a boltban és egy hajmeresztő beszéd kíséretében egy 300 dolláros csekket nyújtott át egy túracipővel egyetemben. És ebben a pillanatban, három hét  – vizsgázás, diplomaosztó, intenzív problémás billiomos, defloreálás, puha és kemény feltételek, játékszobák vidámság nélkül,helikopterezés – után a tény, hogy holnap elköltözöm, élesen hatolt a tudatomba... és csodálatos módon még egyben voltam. Kisördögömet áhítat töltötte el. Megöleltem Newtonékat. Kedvesek és nagylelkűek voltak, és most már sokkal többet tudok a camping felszerelésekről, mint amire valaha is szükségem lesz.

Rose éppen kiszállt az autójából, amikor hazaértem.

„Mi ez?” - kérdezte vádlón és a Volvóra mutatott.

Nem tudtam megállni:

„Egy autó.”

Élesen pillantott rám... és egy rövid pillanatra csodálkoztam, hogy ő nem fektetett az ölébe, hogy elfenekeljen.

„Ajándék diplomaosztás alkalmából.” - próbáltam adni a közömböst. Igen, minden nap drága autókat kapok...

Tátva maradt a szája.

„Nagylelkű, marha gazdag gazember, nem?”

Bocsánatkérően bólintottam.

„Megpróbáltam visszautasítani... de tényleg nem éri meg ellenkezni vele.”

Rose összecsücsörítette a száját.

„Nem csoda, olyan ellenállhatatlan vagy. Tudom, hogy itt maradt.”

Vigyorogtam.

„Aha.”

„Befejezzük a pakolást?”

Bólintottam és követtem befelé.

Elolvastam Edward e-mailjét.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Vasárnap

Dátum: 2009 május 29 13:40

Címzett: Isabella Swan

Találkozhatunk vasárnap délután 1-kor?

Az orvos az Escalába jön, hogy megvizsgáljon, 13:30-ra.

Most indulok Seattle-ba.

Remélem a költözés rendben zajlik, várom a vasárnapot.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Úgy döntöttem, hogy majd ha befejeztük  a pakolást, válaszolok neki, egyszer olyan mókás... azután meg olyan formális, és zsörtölődő. Nehéz vele lépést tartani. Őszintén megvallva, ez az e-mail olyan volt, mintha az alkalmazottjának írta volna... dacosan megforgattam a szemeimet, majd csatlakoztam Rose-hoz a pakolásban.

Rose és én a konyhában voltunk, amikor kopogtak az ajtón. Taylor állt a tornácon, hibátlanul nézett ki öltönyében. Észrevehető volt vonásaiban, fizikai állapotában és hideg tekintetében a volt katona.

„Miss Swan, a furgonért jöttem” - mondta kedvesen.

„Oh, igen, természetesen. Jöjjön be, hozom a kulcsokat.”

Ez biztos hogy túl van a kötelességén. Megint eltűnődtem Taylor munkaköri leírásán. Odaadtam a kulcsot, és számomra kényelmetlen csendben – sétáltunk a piros Chevy-hez. Kinyitottam az autót és kivettem egy elemlámpát a kesztyűtartóból. Ennyi.... semmi más személyes holmim nem volt a furgonban.

„Mióta dolgozik Mr Cullennél?” - kérdeztem hirtelen.

„Négy éve, Miss Swan.”

És hirtelen annyi mindent szerettem volna kérdezni tőle. Amit ez az ember tudhat Edwardról... minden titkát. De valószínűleg aláírt egy titoktartási nyilatkozatot. Idegesen néztem rá. Ugyanolyan szófukarnak nézett ki, mint apám, és melegséget éreztem iránta...

„Ő egy jó ember, Miss Swan” - mondta, halványan elmosolyodott, biccentett egyet felém, bemászott a furgonomba, majd elhajtott. Lakás, furgon... Newtonék – minden egyszerre változik meg. Megráztam a fejem és visszaballagtam. És a legnagyobb változás Edward... és Taylor úgy gondolja, hogy ő egy jó ember... Hihetek neki?

Jake akkor csatlakozott hozzánk, amikor éppen kínai házhoz szállított ételt ettünk, este 8-kor. Végeztünk. Mindent összepakoltunk, készen voltunk az indulásra. Jake hozott pár üveg sört. Rose és én a kanapén ültünk, amíg ő keresztbe tett lábakkal ült előttünk a padlón. Hülye tv műsort néztünk, sört ittunk. A sör hatására szeretettel és hangosan idéztük fel a múltat. Négy jó év múlt el.

A hangulat köztem és Jake között rendeződött, a csók-kísérlet felejtésbe merült... nos, inkább a szőnyeg alá kotortuk, mondta benső istennőm a szőnyegen fekve, szőlőt eszegetve, ujjaival kopogtatva, nagyon türelmetlenül várva a vasárnapra...

Kopogtattak, szívem a torkomba ugrott.. ez..?

Rose kinyitotta az ajtót, és Emmett majdnem lesodorta  a lábáról. Hollywood-i stílusú átkarolás után egy európai-művészi ölelés következett... Na, menjetek szobára.

Jake és én egymásra néztünk... megdöbbenten a viselkedésüktől.

„Lemenjünk a bárba?”- kérdeztem Jake-t... és ő viharosan bólogatott. Kényelmetlenül éreztük magunkat a féktelen szexvágytól, ami előttünk zajlott.

Rose elpirulva, fénylő szemmel pillantott rám.

„Jake és én lemegyünk és iszunk egyet.” - forgattam a szemeimet... aha... ilyenkor magánidőmben, forgathatom a szemeimet.

„Oké...” - vigyorgott vissza.

„Helló Emmett, viszlát Emmett.”

Nagy kék szemeivel kacsintott rám, majd Jake és én kint is voltunk... vihogva, mint a tinédzserek. Ahogy a bár felé sétáltunk, Jake-be karoltam. Istenem, Jake-kel olyan egyszerű – nem is igen vettem észre eddig.

„De azért eljössz a megnyitómra, ugye?”

„Persze, hogy el, Jake. Mikor is lesz?”

„Június 11-én.”

„Milyen nap az?” - kérdeztem megijedve.

„Csütörtök.”

„Igen, akkor el fogok tudni menni... és te eljössz hozzánk Seattle-ba?”

„Csak próbálj megállítani” - vigyorgott.

Harmincharmadik fejezet

Néztem, ahogy lesétált a feljárón és beszállt a nagy, fekete Mercedesbe. Nem nézett vissza. Bezártam az ajtót, és reménytelenül álldogáltam annak a lakásnak a nappali szobájában, ahol már csak két éjszakát fogok eltölteni. Egy hely, ahol majdnem négy boldog évet töltöttem… egészen máig, amikor is először éreztem magam magányosan és kényelmetlenül, boldogtalanul a magam társaságában. Mennyire tértem el attól, aki vagyok? Tudtam, hogy egy nagy sírás ott leselkedik a nyugodt külsőm alatt nem is olyan mélyen… Mi van velem? Ironikus volt, hogy nem igen tudtam a fenekemre leülni, és egy jót sírni… Állnom kellett.

Tudtam, hogy késő van, de úgy döntöttem, felhívom anyámat.

„Kicsim, hogy vagy? Milyen volt a diplomaosztó? – lelkesedett a telefonban. Hangja nyugtató balzsamként hatott…

„Bocs, hogy ilyen későn hívlak.”

Elhallgatott.

„Bella? Mi a baj?” – lett teljesen komoly.

„Semmi, anya, csak hallani akartam a hangodat.”

Egy pillanatra lehallgatott.

„Bella, mi van? Mondd el nekem” – hangja lágy és nyugtató és tudtam, hogy aggódik.

Hívatlan könnyek potyogtak a szememből. Az utóbbi napokban elég sokat sírtam.

„Kérlek Bella” – mondta és hallottam a gyötrődést a hangjában, ahogy reagált az én hangulatomra.

„Oh, anya…csak egy férfi.”

„Mit tett veled?” – tapintható volt a riadalma.

„Nem arról van szó.” Végül is de, igen… a szarba… nem akartam megijeszteni. Csak valaki olyanra volt szükségem, aki ebben a pillanatban erősebb nálam.

„Bella, kérlek… megijesztesz.”

Nagy levegőt vettem

„Beleestem ebbe a pasasba, és ő… annyira különbözik tőlem, és nem tudom, hogy együtt maradunk-e…”

„Oh, drágám. Bár veled lehetnék. Sajnálom, hogy kihagytam a diplomaosztódat. Szóval, végül beleestél valakibe… oh, baby. A férfiak… olyan bonyolultak. Ők egy külön faj… édesem. Mióta ismered?”

Edward tényleg egy különleges fajtába tartozik… egy másik planétára.

„Oh… közel három hete, vagy hogy is.”

„Oh, Bella, drágám, ez még nem idő… hogy ismerhetnél meg bárkit ennyi idő alatt? Csak vedd könnyedén és tartsd kartávolságban addig, amíg eldöntöd, hogy megérdemel-e téged.”

Wow… elég idegesítő, amikor az anyám ilyen éles elméjű, de most egy kicsit elkésett… Hogy megérdemel-e engem… Ez egy érdekes szempont. Mindig is érdekelt, hogy én megérdemlem-e őt…

„Baby, boldogtalannak hallak. Gyere haza – látogass meg bennünket… hiányzol drágám. Phil örülne neked. Kissé távolabb kerülsz a dolgoktól, ez talán segít a tisztán látásban. Egy kis szünetre van szükséged. Keményen dolgoztál az utóbbi időben.”

Oh, apám… ez csábítóan hangzott. Elszaladni. Le Floridába. Magamba szívni egy kis napsütést, meginni néhány koktélt… anyám fura főztje… kit akarok becsapni – én fogok főzni.

„Nos… állásinterjúra megyek hétfőn, Seattle-ben.”

„Igazán, drágám? Ez csodálatos.”

Az ajtó kinyílt és Rose jött be, vigyorogva. Elborult az arca, amikor meglátta, hogy sírok.

„Anya… mennem kell. Gondolkodom az utazáson. Köszönöm.”

„Baby, kérlek… ne engedd, hogy nagyon közel kerüljön hozzád egy férfi. Túl fiatal vagy még. Élvezd inkább az életet.”

„Igen, anya… szeretlek.”

„Oh, Bella… én is nagyon szeretlek. Légy óvatos, baby.” Letettem a telefont és szembe fordultam Rose-al,a ki mereven nézett rám.

„Az az undorítóan gazdag balfék megint felzaklatott?”

„Nem… egy kissé… ööö... igen.”

„Csak küld el a francba, Bella. Mióta találkoztál vele, teljesen kifordultál magadból. Soha nem láttalak ilyennek.”

Rosalie Hale világa egyértelmű, vagy fekete, vagy fehér. Nem az a felfoghatatlan misztikus, bizonytalan szürke árnyalatú, mint az én világom… Isten hozott a világomban.

„Ülj le, beszélgessünk. Igyunk egy kis bort. Oh, pezsgőt ittatok.” – vizsgálta az üveget.

„Na, egy jó márka.”

Kifejezéstelenül mosolyogtam rá, és aggódva néztem a kanapéra. Óvatosan közelítettem… hmmmm… leülni.

„Jól vagy?”

„Felbukfenceztem és a seggemre estem.”

És természetesen nem kérdezte meg, hogy mire is gondolok… merthogy én vagyok Washington állam legbénább teremtése. Soha nem gondoltam, hogy ez még áldás lesz egyszer. Óvatosan leültem és kellemesen meglepődtem, hogy nem fáj annyira. Megpróbáltam teljes figyelmemet Rose-ra irányítani… de gondolataim elkalandoztak a Heatman-ban elhangzottak felé – ’Nos, ha az enyém volnál, nem tudnál leülni egy hétig azután, amit tegnap műveltél.’- mondta akkor Edward… És ettől kezdve csak arra tudtam koncentrálni, hogy minden figyelmeztető jelet megkaptam a kezdetektől, csak figyelmetlen voltam és túlságosan szerelmes, hogy észre vegyem azokat.

Rose visszajött a nappaliba egy üveg borral és az elmosogatott teás csészékkel.

„Itt is vagyunk” – és egy csésze bort nyújtott felém… nem volt olyan finom, mint a pezsgő.

„Bella, ha ennek a balfasznak kapcsolati problémái vannak, dobd ki. Bár nem igazán értem meg ha problémái vannak. A szemét le sem tudta venni rólad a sátorban… úgy nézett rád, mint egy héja. Azt mondanám, hogy teljesen megigézted, de elég érdekes módon mutatja ki.”

Megigéztem! Edwardot! Érdekes módon mutatja ki… Tudnék róla mesélni.

„Rose, ez bonyolult. Milyen volt a te estéd?” – kérdeztem. Nem tudok beszélni Rose-val a dolgokról, anélkül, hogy túl sokat ne mondanék el, de egy kérdés a napjáról, és Rose békén hagy… milyen megnyugtató csak ülni és hallgatni Rose mindennapi csacsogását.. a jó hír, hogy Jasper egy rövid ideig valószínűleg velünk fog lakni a szünidő után, amíg nem talál saját lakást magának. Vidám dolog lesz – Jasper jópofa srác. Elkomorodtam – nem hiszem, hogy Edwardnak tetszene. Nos… nehéz ügy. Végül is… le kell nyelnie. Jó pár csésze bort ittam, amikor azt mondtam, ideje ágyba menni… ezután a nagyon hosszú nap után. Rose megölelt, aztán fogta a telefont és felhívta Emmettet.

Miután megmostam a fogamat, megnéztem az leveleimet. Edwardtól érkezett egy.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Te

Dátum: 2009. május 28 23:14

Címzett: Isabella Swan

Drága Miss Swan

Egyszerűen tökéletes vagy. A leggyönyörűbb, legintelligensebb, legszellemesebb és legbátrabb nő, akivel valaha is találkoztam.

Vegyél be Advilt – ez nem kérés.

És ne ülj be a furgonodba még egyszer. Meg fogom tudni, ha megteszed.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Ohó… ne vezessem a furgonomat többé… már gépeltem is a választ.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Hízelgés

Dátum: 2009. május 28 23:20

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Cullen

Tudod, hogy a hízelkedéssel nem mész semmire, és mivel te már mindenhol voltál, vitatkoznék veled. Vezetnem kell a furgont, el kell vigyem egy autókereskedőhöz, hogy eladjam – így nem fogadok el semmilyen képtelenséget ezzel kapcsolatban.

A vörösbor jobb, mint az Advil.

Bella

Ui: A lovaglópálca a nagy súlyosságú határtevékenység kategóriába tartozik nálam.

… és megnyomtam a ’küld’ gombot.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Frusztrált nők, akik nem értik a bókot

Dátum: 2009. május 28 23:26

Címzett: Isabella Swan

Nem hízelegtem neked.

Ágyban lenne már a helyed.

Elfogadom az újabb adalékot a nagy súlyosságú határtevékenységekhez.

Ne igyál túl sokat.

Taylor elviszi a furgonodat, és jó árat fog kialkudni érte.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Taylor – Ő a megfelelő ember a feladatra?

Dátum: 2009. május 28 23:40

Címzett: Edward Cullen

Tisztelt Uram,

El vagyok bűvölve, hogy boldogan kockáztatja legjobb emberének életét a furgonom vezetésével – és nem valami nőét akit alkalmilag megdug.

Hogy lehet biztos abban, hogy Taylor a legjobb árat kapja meg a fent említett furgonért? Régebben, valószínűleg mielőtt önnel találkoztam, arról voltam híres, hogy jól tudok alkudozni.

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Óvatosan!

Dátum: 2009. május 28 23:44

Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan

Feltételezem, a vörösbor beszél önből és az, hogy hosszú napja volt. Bár csábító a gondolat, hogy visszamenjek önhöz, és gondoskodjak arról, hogy inkább egy hétig ne tudjon a fenekére ülni, mint csak egy estén át.

Taylor egy volt-katona, mindent képes vezetni, motorbiciklitől a Sherman tankig. Az ön furgonja nem okoz számára gondot.

És most arra kérem, ne nevezze magát ’ egy nőnek, akit alkalmilag megdugok’, mert ez tényleg nagyon bosszússá tesz, és úgy gondolom, nem igazán akarja, hogy az legyek.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Vigyázz magadra

Dátum: 2009. május 28 23:57

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Cullen

Nem vagyok biztos abban, hogy kedvelem Önt, főleg ebben a pillanatban nem.

Miss Swan

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Vigyázz magadra

Dátum: 2009. május 29 00:03

Címzett: Isabella Swan

Miért nem kedvelsz?

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Vigyázz magadra

Dátum: 2009. május 29 00:09

Címzett: Edward Cullen

Mert soha nem maradsz velem.

Nos, ezzel adtam neki egy kis gondolkodni valót. Egy fintor kíséretében kikapcsoltam a gépet, nem igazán volt kedvem ágyba menni. Lekapcsoltam a kislámpát és vakon bámultam a mennyezetet. Hosszú nap volt… egyik érzelmi zűr a másikat követte. Charlie… jó volt vele találkozni. Jól nézett ki.. és fura de jól fogadta Edwardot. Jeez, Rose és az ő rettenetesen nagy szája. Istenem, és az autó… Nem is beszéltem Rose-nak az új autóról. Mégis, mire gondolt Edward? És aztán a ma este… tényleg megütött… engem soha nem ütöttek még meg életemben. Mi a fenébe ártottam magam? És lassan, könnyeim, amiket megállított Rose érkezése, újra csorogni kezdtek, és lefolytak az arcomon. Beleszerettem egy olyan valakibe, aki érzelmileg bezárkózott, és ezt én is meg fogom szenvedni – tudtam ezt valahol a lelkem mélyén. Egy olyan valakibe, aki saját beismerése szerint is teljesen elátkozott alak. Miért érzi magát átkozottnak? Valami borzalmasnak kell lennie, amennyire érinti a dolog… és a gondolat, hogy mint kis totyogós valami kibírhatatlan szörnyűségen ment keresztül, még inkább sírásra késztetett. Talán, ha normális lenne, nem is akarna téged, járult hozzá kisördögöm aljas módon az elmélkedésemhez… és szívem mélyén tudtam, hogy igaza van. Beletemettem arcomat a párnámba, és a könnycsatornák kinyíltak… és évek óta először megállíthatatlanul zokogtam a párnámba.

Rose kiabálása hirtelen kizökkentett komor éjszakai lelkiállapotomból.

Mit gondolsz, mi a faszt csinálsz te itt?

Nos, nem mehetsz!

Mi a faszt csináltál vele? 

Mióta veled találkozott, állandóan sír…

Nem jöhetsz be ide!

Edward berontott a hálószobámba és ceremónia nélkül felkapcsolta a villanyt, hunyorgásra kényszerítve ezzel.

„Jézusom, Bella,” – mormolta. Lekapcsolta a villanyt és egy pillanat alatt mellettem termett.

„Mit keresel itt?” – kapkodtam levegőért sírás közben… a francba… nem tudom abbahagyni a sírást.

Most a kislámpát kapcsolta fel, megint hunyorogtam. Rose benyitott és megállt az ajtóban.

„Akarod, hogy kidobjam ezt a szemetet?” – kérdezte, és sugárzott belőle a ellenségesség.

Edward felemelte a szemöldökét, nem kétséges, hogy meglepte Rose ’kitüntető’ jelzője és vad ellenségessége.

Megráztam a fejem, Rose a szemeit forgatta. Oh.. ezt nem tenném ilyen közel Mr C-hez….

„Kiálts, ha szükséged van rám” - mondta nekem, sokkal gyengédebben.

„Cullen – megjegyeztelek” – vágott Edward felé. Edward bólintott, és Rose megfordult, behúzta az ajtót, de nem zárta kilincsre.

Edward meredten nézett rám… arca komoly, hamuszürke volt. A hajszálcsíkos zakója volt rajta, annak belső zsebéből előhúzott egy zsebkendőt és odanyújtotta nekem. Azt hiszem, még a másik is valahol nálam volt…

„Mi folyik itt?”- kérdezte csendesen.

„Miért vagy itt?” – kérdeztem, figyelmen kívül hagyva a kérdését. Könnyeim csodálatos módon elálltak, de száraz öklendezés fogott el… egész testemet rázva.

„Szerepem egyik része, hogy figyeljem a kívánságaidat… azt mondtad, szeretted volna, ha maradok… így itt vagyok. És így talállak.” – pislogott rám igazán elképedve.

„Biztos vagyok benne, én vagyok a felelős… bár fogalmam sincs róla, miért. Azért van, mert megütöttelek?”

Felemeltem magam, megrezzentem fájó fenekem miatt, és szemtől szembe ültem vele.

„Vettél be Advilt?”

Megráztam a fejem. Éles pillantást vetett rám, felállt és kiment a szobából. Hallottam, hogy beszél Rose-al, de azt nem értettem, mit mondanak. Pár pillanat múlva visszajött egy csésze vízzel és néhány tablettával.

„Vedd be ezeket” – vezényelt gyengéden és leült az ágyra mellém.

Tettem, amit mondott.

„Beszélj hozzám” – suttogta.

„Azt mondtad, jól vagy. Nem hagytalak volna itt, ha tudom, hogy ilyen állapotban vagy.”

A kezeimet bámultam. Mit mondhatnék, amit még nem mondtam el? Hogy többet szeretnék… akarom, hogy maradjon, ha ő akar maradni, nem azért, mert egy bőgő elveszett lélek vagyok, és nem akarom, hogy megüssön… ezek olyan érthetetlen dolgok?

„Értem, hogy amikor azt mondtad, hogy jól vagy… nem volt igaz.”

Elpirultam.

„Azt gondoltam, rendben vagyok…”

„Isabella, ne azt mondd, amit úgy gondolsz, hogy hallani akarok. Ez nem tisztességes dolog.” – dorgált meg - „Hogy bízhatnék bármiben, amit mondtál nekem?”

Felsandítottam rá, láttam, hogy morcos… barátságtalan volt a tekintete. Mindkét kezével beletúrt a hajába.

„Mit éreztél, amikor megütöttelek… és utána?”

„Nem szerettem… jobban szeretném, ha nem tennéd többé.”

„Nem kellett hogy szeresd.”

„Te miért szereted?” – néztem rá.

A kérdésem meglepte.

„Tényleg tudni akarod?”

„Oh, higgy nekem. El vagyok bűvölve.” – és nem tudtam visszafojtani a szarkazmust a hangomban.

Szúrós szemmel nézett rám megint.

„Vigyázz” – figyelmeztetett.

Elvörösödtem.

„Megint megversz?” – kockáztattam.

„Nem... ma este nem.”

Hú… kisördögöm és én egyszerre sóhajtottunk fel csendes megkönnyebbüléssel.

„Nos...” – sürgettem.

„Szeretem az irányítást, amit ad számomra Isabella. Szeretném, ha megfelelő módon viselkednél… és ha nem, akkor meg foglak büntetni, és te meg fogod tanulni, hogy úgy viselkedj, ahogy én óhajtom. Élvezem, ha megbüntethetlek. Azóta el akartalak verni, mióta megkérdezted tőlem, hogy homokos vagyok-e.”

Elpirultam az emlék hatására… Jesszus, el szerettem volna magamat is fenekelni a kérdés miatt…Szóval, Rosalie Hale tehet mindenről… ha ő ment volna arra az interjúra és ő teszi fel azt a homokos kérdést, ő ülne itt sajgó fenékkel… nem igazán tetszett ez a gondolat. Milyen zavarba ejtő dolog ez így?

„Szóval, nem tetszik, hogy ilyen vagyok?”

Megint csodálkozva nézett rám.

„Azt gondolom, úgy szeretlek, amilyen vagy.”

„Akkor miért akarsz megváltoztatni?”

„Nem akarlak megváltoztatni... azt szeretném, ha belátó lennél és követnéd a szabályokat, amiket felállítottam neked, és ne ellenkezz velem. Egyszerű.” - mondta.

„És meg akarsz büntetni?”

„Igen.”

„Ez az, amit nem értek.”

Sóhajtott, és újból belekotort a hajába a kezeivel.

„Visszatértünk az ötvenszeres elátkozottságomra, Isabella. Szükségem van arra, hogy ellenőrizzelek. Azt akarom, hogy meghatározott módon viselkedj... és ha nem... szeretem nézni gyönyörű alabástrom bőrödet, ahogy pirosodik és felmelegedik a kezem alatt... felizgat.”

Szent szar... csak eljutunk valahova.

„Szóval nem fájdalmat akarsz nekem okozni?”

„Egy kicsit, csak hogy lássam, el tudod viselni... de nem ez az igazi oka... a tény, hogy az enyém vagy, teszi azt, hogy azt akarom látni, hogy beleillesz - a teljes kontrollba, amit más felett gyakorolhatok. Nézd, nem tudom pontosan kifejteni a gondolataimat... soha nem kellett eddig. Ilyen mélyen még soha nem kellett belegondolnom. Mindig... velem hasonlóan gondolkodó emberekkel volt dolgom.” - vont vállat bocsánatkérően.

„És még mindig nem válaszoltál a kérdésemre – hogy éreztél azok után?”

„Összezavartan.”

„Szexuálisan felizgultál tőle, Isabella” - csukta be a szemét... és amikor újból kinyitotta, parázsló zöld szemekkel nézett rám. Tekintete a sötét oldalamat hozta felszínre, ami a hasamban mélyen volt eltemetve – a libidóm.. felébresztette és engedelmességre kényszerítette, és most... kielégítetlen volt.

„Ne nézz így rám...” - mormolta.

Összehúztam a szemöldökömet. Jesszus... most mit csináltam?

„Nincs több condom nálam, Isabella, és tudod... most mérges vagy. Ellentétben azzal, amit a lakótársad gondol, nem vagyok szexuális szörny. Szóval... összezavarodtál.”

Fészkelődtem a tekintete alatt.

„Nem okoz problémát, hogy őszinte legyél velem írásban. Az e-mailjeid mindig pontosan rávilágítanak, hogy éppen hogy érzel. Miért nem tudjuk ezt megvalósítani beszélgetés közben? Ennyire zavarba hozlak?”

Egy képzelt morzsát szedtem fel az anyám által készített kék-bézs takaróról.

„Elkápráztatsz, Edward. Teljesen megsemmisítesz. Úgy érzem magam, mint Ikarosz, amikor a naphoz közel repült” - suttogtam.

Elakadt a lélegzete.

„Nos, azt hiszem, rosszul látod a dolgokat...”

„Mi...?”

„Oh Isabella, te elbűvöltél engem. Nem egyértelmű?”

Nem... nekem nem. Elbűvöltem... benső istennőm tátott szájjal bámult. Még ő sem hitte el, amit hallott.

„Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Írj egy e-mailt, kérlek. De most, inkább aludnék. Maradhatok?”

„Maradni akarsz?” - nem tudtam elrejteni a reményt a hangomból.

„Te akartad, hogy itt legyek.”

„Nem válaszoltál a kérdésemre.”

„Írok e-mailt” - motyogta sértődötten.

Felállt és kiürítette a farmer zsebeit. A telefonját, kulcsot, tárcát és pénzt vett ki belőle. Szent tehén, a férfiak mennyi kacatot tartanak a zsebükben. Lecsatolta az óráját, lehúzta a cipőjét, zokniját, farmerját levette a kabátját és a székem hátára terítette.

„Feküdj le” - utasított.

Lassan besiklottam a takaró alá, egy kicsit reszketve... őt bámulva. Jézusom... marad. Azt hiszem, megbénultam a mámortól.

Könyökére támaszkodva bámult le rám.

„Ha sírni akarsz, sírj előttem. Tudni akarom.”

„Akarod, hogy sírjak?”

„Nem igazán. Csak azt akarom tudni, hogy érzel. Nem akarom, hogy kicsússz a kezeim közül. Kapcsold le a villanyt... késő van, és holnap mindkettőnknek dolgozni kell.”

Na itt vagyunk... megint parancsolgat, de nem tudtam vitatkozni... az ágyamban volt. Nem teljesen értettem, hogy miért... lehet, többet kellene sírnom előtte. Lekapcsoltam a kislámpát.

„Feküdj az oldaladra, háttal nekem”- mormolta a sötétben. Megforgattam a szemeimet, tudván-tudva hogy nem láthatja, de tettem, amit mondott. Óvatosan felém mozdult, karját körém fonta és a melléhez vont... oh, istenem.

„Aludj, kicsim...” -suttogta, és éreztem, hogy orrát a hajamba fúrta, mélyen beleszuszogott.

Szent isten... Edward Cullen velem alszik...és karja védelmében és nyugalmában mély álomba merültem.