Az
első osztály váróterme sok olyan szolgáltatást nyújtott, ami
ellensúlyozta idegenkedésemet. Manikűr, masszázs és két pohár
pezsgő… minden korty megivásával közelebb kerültem ahhoz, hogy
megbocsássam Edward közbelépését. Kinyitottam a Mac-emet,
kipróbálandó azt a teóriát, hogy a földkerekség minden pontján
működik.
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy:
Túlzott extravagáns gesztusok
Dátum
:
2009. június 1 21:53
Címzett
:
Edward Cullen
Kedves
Mr Cullen
Ami
igazán megrémít, az, hogy pontosan tudta, melyik géppel repülök.
A követési hajlama nem ismer határokat. Reméljük, hogy Dr
Banner hamarosan visszatér vakációjából.
Manikűrben
és hátmasszázsban részesültem, és két pohár pezsgőt ittam –
nagyon jó kezdete volt a kirándulásomnak.
Köszönöm
Bella
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy
:
Igazán semmiség
Dátum
: 2009. június 1 21:59
Címzett:
Isabella Swan
Kedves
Miss Swan
Dr.
Banner visszaérkezett és megbeszélt időpontom van erre a hétre.
Ki
masszírozta meg a hátát?
Edward
Cullen
CEO,
barátokkal a megfelelő helyeken, Cullen Enterprises Holdings Inc.
Aha…
itt az ideje a visszafizetésnek. Szólították a járat utasait,
így majd a gépről írok e-mailt… biztonságosabb lesz. Majdnem
megöleltem magam pajkos jókedvemben.
Az
első osztály igen tágas. Pezsgőspohárral a kezemben helyezkedtem
el az ablak melletti luxus bőr ülésben. A kabin lassan megtelt.
Gyorsan felhívtam Charlie-t, megmondtam neki, hol vagyok –
szerencsére rövidre sikerült a hívás, már késő volt.
„Szeretlek,
apa.” – mormoltam.
„Én
is téged, Bells… üdvözöld anyádat a nevemben. Jó éjt.”
„Jó
éjt, apa” – és letettem.
Charlie
jó formában volt. Rábámultam a Mac-re… és éreztem, hogy
ugyanaz a gyerekes öröm tölt el, mint amit az előbb éreztem…
kinyitottam a laptopot és bejelentkeztem a levelezőprogramba.
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy:
erős, izmos kezek
Dátum
:
2009. június 1 22:22
Címzett
:
Edward Cullen
Drága
Uram,
Egy
nagyon kedves fiatalember masszírozta meg a hátamat. Igen…
tényleg nagyon kedves.
Nem
találkoztam volna Jean-Paullal, ha a rendes váróterembe megyek,
úgyhogy újból köszönet a jegy átíratásáért. Nem vagyok
biztos benne, hogy lesz-e lehetőségem még egy e-mail írására,
mielőtt felszállunk, és a szépségemnek szüksége van alvásra,
mivel mostanában nem aludtam valami jól…
Szép
álmokat, Mr. Cullen… önre fogok gondolni.
Bella
Oh,
ettől biztos begurul – én meg éppen a levegőben leszek,
elérhetetlenül.
Nos,
csak hogy pontos legyek… ha a rendes váróteremben várok a
beszállásra, akkor Jean-Paul soha nem tette volna a kezét
rám… Jean-Paul egy kedves fiatal srác volt, szőke, tartós-barna
bőrrel – legyünk őszinték, kinek van barna bőre Seattle-ben?
Az egész valahogy nem stimmelt… azt hiszem, homokos volt – de
ezt a részletet megtartottam magamnak. Csak néztem a levelemre.
Rose-nak igaza van… - mintha ágyúval lőnék verébre…
kisördögöm undok módon bámult rám. Tényleg
fel akarod bosszantani?
Amit tett, kedves dolog volt tőle, te is tudod. Óv téged és azt
akarja, hogy kényelmesen utazzál. Igen, de megkérdezhetett volna –
vagy szólhatott volna. Nem kellett volna teljesen hülyét csinálnom
magamból a becsekkolásnál. Megnyomtam a küld gombot… és
vártam. És nagyon rakoncátlannak éreztem magam.
„Miss
Swan, el kell raknia a laptopját, amikor elindulunk” – mondta
udvariasan a túlzottan kifestett, nagyon fehér fogú stewardess,
széles mosollyal. Majdnem kiugrottam a bőrömből…
bűnbánó
lelkiismeretem dolgozott.
„Oh,
sajnálom…”
Oh,
a szarba… most várhatok, hogy megtudjam, válaszolt-e. A
stewardess puha takarót és egy párnát adott, még mindig a fogait
villogtatva. A takarót a lábamra terítettem… jó, ha néha
babusgatják az embert.
A
kabin megtelt, kivéve a mellettem levő ülést, ami még mindig
üres volt. Oh,ne…nyugtalanító
gondolat száguldott át fejemben. Lehet,
hogy Edward…?
A szar… ne… nem teheti ezt meg. Vagy igen? Megmondtam neki, nem
akarom, hogy velem jöjjön. Idegesen pillantottam az órámra… és
akkor egy test nélküli hang jelentkezett a pilótafülkéből
„Kabin
a legénységnek, az ajtók automatikusan záródnak, beszállás
vége.”
Mit
jelent ez? Bezárják az ajtókat? Úgy éreztem a fejbőröm
zsiborog, és remegtem a türelmetlenségtől ültömben. A tizenhat
üléses első osztályon a mellettem levő ülés az egyetlen üres…
Éreztem, hogy a gép megrázódik és elindul a helyéről. A
megkönnyebbüléstől fellélegeztem, de egy kissé csalódott is
voltam… nem látom Edwardot négy napig. Lopott pillantást
vetettem a Blackberry képernyőjére.
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy
:
Élvezd, amíg teheted
Dátum
: 2009. június 1 21:59
Címzett:
Isabella Swan
Kedves
Miss Swan,
Tudom,
mivel próbálkozik – és higgye el – sikeres volt. Legközelebb
a raktérbe küldöm, összekötözve, elnémítva egy ketrecben.
Higgye el, amikor ebben az állapotában meglátogatom, sokkal több
örömöt fog nekem okozni, mint az, hogy átíratom első osztályra
a jegyét. Várom visszatértét.
Edward
Cullen
Viszkető
tenyerű CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc.
Szent
szar. Ez a probléma Edward humorával – soha nem tudom biztosan,
csak tréfál, vagy tényleg mérges… Úgy sejtettem, arra adtam
okot, hogy tényleg mérges legyen.
Titokban,
úgy, hogy a stewardess nem láthatta, a takaró alatt választ
írtam.
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy:
Tréfál?
Dátum
:
2009. június 1 22:30
Címzett
:
Edward Cullen
Látod
– fogalmam sincs róla, hogy most tréfálsz-e – és ha nem –
azt hiszem, Floridában maradok. A ketrecek elfogadhatatlanok
számomra.
Bocsánat,
hogy feldühítettelek.
Mondd,
hogy megbocsátasz.
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy
:
Tréfálok
Dátum
: 2009. június 1 22:31
Címzett:
Isabella Swan
Hogy
tudsz még e-mailt írni? Mindenki életét veszélyezteted a
fedélzeten, magadat is beleértve, azzal hogy a Blackberry-t
használod.
Úgy
vélem, ezzel megsérted a szabályokat…
Edward
Cullen
Mindkét
tenyere viszket CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc.
Franc.
Eltettem a Blackberrymet, és hátradőltem, amíg a repülő
kidöcögött a kifutópályára, és elővettem a Tess megkopott
példányát – kis könnyű olvasmány az útra… és ahogy
felemelkedtünk, hátra döntöttem a székemet és álomba merültem.
A
stewardess akkor ébresztett fel, amikor leszállni készültünk
Atlantában, helyi idő szerint 7:30-kor, de alig négy órát
aludtam, vagy valahogy így…. Elég bizonytalanul éreztem magam,
és hálásan fogadtam a narancs dzsúszt, amit felém nyújtott.
Idegesen néztem a Blackberrymre… nem volt több e-mail Edwardtól.
Igaz, hajnali három volt most Seattle-ban,
és
valószínűleg el akarja venni a kedvemet a repülési rendszer
veszélyeztetésétől, vagy annak a veszélyeztetésétől, ami
megzavarja a repülőket, ha bekapcsolnak egy mobiltelefont rajtuk.
Az
atlantai várakozás egy órás volt. És újból kéjeleghettem az
első osztály várótermének elszigeteltségében… Csábított a
lehetőség, hogy összekucorodjak és elaludjak az egyik plüss
kanapén, ami lágyan besüppedt alattam. De úgysem tartana sokáig.
Hogy ébren tartsam magam, hosszú öntudatos irományba kezdtem
Edward részére.
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy:
Szeretsz rémületben tartani?
Dátum
:
2009. június 2 06:52 EST(Keleti Partvidéki idő)
Címzett
:
Edward Cullen
Tudod,
hogy mennyire nem szeretem, ha költesz rám. Igen, nagyon gazdag
vagy… de ez engem még mindig zavar… olyan, mintha fizetnél a
szexért. Mindemellett, szeretek első osztályon utazni, sokkal
civilizáltabb, mint a turista osztály. Úgyhogy, köszönöm. Ezt
komolyan mondom – és tényleg élveztem Jean-Paul masszázsát…
ő olyan igazi homokos volt. Ezt a kicsi részletet kifelejtettem
abból az e-mailból, ami felbosszantott téged. De csak mert bosszús
voltam miattad… és most sajnálom a történteket.
De,
mint általában, túlreagáltad. Nem írhatsz olyanokat, amiket
írtál nekem – kikötözve, elnémítva, ketrecben – (Komolyan
gondoltad, vagy tréfa volt?). Megrémültem… te rémítettél
meg… amikor én teljesen elfogadtam, a te szavaid szerint fontolóra
vettem azt az életformát veled, amiről múlt szombatig azt sem
tudtam, hogy létezik, és akkor te leírsz ilyen dolgokat, amitől
sikoltozva rohannék a hegyek közé. Nem fogok, persze, mert
hiányoznál. Nagyon hiányoznál. Szeretném, ha sikerülne nekünk,
de rémült vagyok az érzés mélységétől, amit irántad érzek
és a dolgok sötétségétől, ami felé vezetsz. Amit ajánlasz az
erotikus és szexi, és én kíváncsi vagyok, de ugyanakkor félek
is, hogy sérülést okozol nekem – fizikálisan és érzelmileg
egyaránt. Három hónap után búcsút mondhatsz, és hova jutok, ha
megteszed? Bár, gondolom, ez a rizikó minden kapcsolatban benne
rejlik… ez akkor sem az a kapcsolatfajta, mait elképzeltem, főleg,
hogy nekem ez az első kapcsolatom. Ez nagyfokú bizalmat igényel
tőlem. Igazad volt, amikor azt mondtad, nincs egy olyan porcikám
sem, ami alkalmassá tesz a szolgáló szerepére… egyet kell
értsek vele. Mint ahogy mondtam, szeretnék veled lenni, és ha ezt
kell megtennem… meg szeretném próbálni, de azt gondolom,
megbukok, és végül kék-zölden fogom végezni – és ez a
gondolat nem tetszik.
Nagyon
boldog vagyok, hogy azt mondtad, még jobban megpróbálod. Csak még
gondolkodnom kell, hogy ez a ’jobban’ mit jelent számomra…. És
ez az egyik oka, hogy némi távolságra volt szükségem. Túlságosan
elkápráztatsz, nehezemre esik világosan gondolkodni, amikor együtt
vagyunk. Szólítják a járatunkat… mennem kell.
Majd
később,
Bellád
Megnyomtam
a küld gombot, és álmosan elindultam a másik repülőhöz vezető
kijárathoz. Ennek csak hat ülése volt az első osztályon, és
alighogy a levegőben voltunk, a takaró alá kuporodtam és
elaludtam. Túl hamar ébresztett a stewardess a narancs dzsússzal
amikor megkezdtük a leszállást a Jacksonville International
repülőtérre. Lassan ittam, túl fáradt voltam, és megengedtem
magamnak egy csöppnyi izgatottságot… hat hónap óta először
találkozom anyámmal. Lopva újra a Blackberrymre pillantottam,
határozatlanul emlékeztem, hogy egy hosszú, értelmetlen e-mailt
írtam Edwardnak – de nem volt semmilyen válasz. Igaz, reggel 5:30
van Seattle-ban – remélhetőleg még alszik és nem a zongoránál
ül, mélabús dallamokat játszva.
Az
a gyönyörűség a kézi poggyászként funkcionáló hátizsákban,
hogy ki lehet libegni a repülőtérről, és nem kell a
csomagszállító mellett végeérhetetlen ideig várni. Az első
osztályon való utazás szépsége, hogy az elsők között szállhat
le az ember. Anyám Phil-lel együtt várt rám. Jó volt őket
látni. Nem tudtam, hogy a hosszú utazás miatti fáradtság, vagy
az
Edwarddal
való helyzetem okozta, de alighogy anyám megölelt, sírásban
törtem ki.
„Oh,
Bella, drágám. Nagyon fáradt lehetsz.”
Éreztem,
hogy idegesen pillant Philre.
„Nem,
anya.. csak – nagyon örülök, hogy találkozunk.” – öleltem
meg szorosan.
Olyan
jó, meleg, otthonos érzés volt. Kelletlenül elengedtem, Phil
megforgatott és nagy medve ölelésébe fogott.
„Még
mindig olyan édes vagy, mint mindig, Bella.. Miért sírsz?”
„Óh,
Phil… csak örülök, hogy látlak téged is” – néztem fel
jóképű, négyszögletes állú arcába. Csillogó kék szemei
szeretettel néztek rám. Megfogta a hátizsákomat.
„Jeszus
Bella, mi van ebben?”
Oh…
a Mac lesz az… és mindketten körém fonták karjukat, ahogy
kifelé mentünk a parkolóba.
Mindig
elfelejtem, milyen kibírhatatlanul meleg van Jacksonville-ben.
Elhagyva az érkező csarnok légkondicionált termét, kiléptünk a
Floridai forróságba. Whoa! Mindent beborít nedvességgel. Ott és
akkor igyekeztem kiszabadulni anyám és Phil karjai közül, hogy
levegyem a kapucnimat. Még jó, hogy pakoltam rövidnadrágot…
hiányzott Phoenix száraz meleg levegője néha, ez a nedves meleg,
bár még csak reggel 8:45 volt, megszokást kívánt. Pillanat alatt
Phil légkondicionált terepjárójának hátsó ülésén találtam
magam. Gyenge voltam és a hajam göndör tiltakozásba kezdett a
meleg hatására. A terepjáró hátsó ülésén gyorsan sms-t írtam
Charlie-nak és Edwardnak:
’Rendben
megérkeztem Jacksonville-be. BJ’
Gondolataim
egy rövid időre Jake felé fordultak, ahogy megnyomtam a küld
gombot… és bár a fáradtságtól kissé kába voltam, emlékeztem,
hogy a jövő héten lesz a kiállításának megnyitója.
Meghívhatom Edwardot, tudva, hogy érez Jake iránt? Egyáltalán
akar még látni Edward az után az e-mail után? Megrázkódtam a
gondolattól, majd kitöröltem a fejemből azt. Majd később
foglalkozom vele… most éppen a jacksonville-i reggeli csúcsban
vagyunk.
„Drágám,
biztos fáradt vagy. Akarsz aludni, amikor hazaérünk?”
„Nem
anya… Szeretnék lemenni a partra.”
A
nyakba akasztós kék tankinimben voltam, diétás kólát
szopogattam az Atlanti óceánra néző napágyon… és arra
gondoltam, hogy tegnap még a Csendes óceánt bámultam. Anyám a
mellettem levő ágyon feküdt egy nevetségesen nagy karimájú
kalapban és Jacky O napszemüvegben, szintén kólázva. A Neptun
Beach-on voltunk, csak három sarokra a házunktól. Anyám a kezemet
fogta… és hosszú ideje először úgy éreztem, megnyugszom.
„Na,
Bella… mesélj nekem arról a férfiról, aki annyira kiborított.”
Kiborított!
Hogy tudnék mesélni neki? Mit mondhatnék? Nem mondhatok el semmi
érdekes részletet az aláírt papír miatt… és még azért sem,
mert pont anyámat választanám, hogy beszéljek róla? Elsápadtam
a gondolattól.
„Nos?”
– noszogatott, és megszorította a kezemet.
„Edward
a neve. Túl jóképű. Gazdag… nagyon gazdag. Nagyon bonyolult és
szeszélyes…”
Igen
– rendkívül elégedett voltam tömör, egyszerű
összefoglalómmal. Felé fordítottam az arcomat, mint ahogy ő is
éppen azt tette. Rám bámult kristálytiszta kék szemeivel.
„ A
bonyolult és a szeszélyes, na ezt a két jelzőt kifejtenéd
bővebben Bella?”
Oh
ne…
„Oh,
anya… a hangulatváltozásaiba beleszédülök… ijesztő
gyerekkora volt, nagyon zárkózott, nehéz kiismerni…”
„Kedveled
őt?”
„Több,
mint kedvelés az.”
„Valóban?”
– tátotta le a száját.
„Igen,
anya.”
„A
férfiak nem olyan bonyolultak Bella, drágám. Sőt, nagyon
egyszerűek, prózai teremtmények. Rendszerint amit mondanak, azt is
gondolják. És mi órákat töltünk azzal, hogy analizáljuk a
szavaikat – amikor azok nyilvánvalóak. Ha én a helyedben volnék,
szó szerint venném. Ez valószínű segít.”
Szó
szerint venni Edwardot… Hirtelen néhány mondata száguldott át
gondolataimon.
Nem
akarlak elveszíteni.
Teljesen
megbabonáztál
Teljesen
megszédítettél
Hiányozni
fogsz… jobban, mint gondolnád…
„És
a legtöbb férfi szeszélyes, drágám… némelyik jobban, mint a
többi. Én is azt gondoltam, apád is szeszélyes. De most, nos…
ahogy visszatekintek, talán nagyon lekötötte a munkája, és túl
sokat nézte a tv-t. Tudod, szereti a sportot. Tényleg ironikus,
hogy végül egy sportolóhoz mentem férjhez.” – vigyorgott rám,
és éreztem, megpróbálja kissé vidámabbá varázsolni
beszélgetésünk hangulatát. Abbahagytam gyötrését,
rámosolyogtam. Apám semmi Edwardhoz képest, ha
szeszélyességről van szó.
„Phil
el akar vinni bennünket vacsorázni. A golfklubjába.”
„Oh,
ne! Phil golfozik?” – kötekedtem hitetlenül.
„Na
most mondd” – nyöszörgött anyám, szemeit forgatva.
Könnyű
ebéd után visszamentünk a házba. Elkezdtem kipakolni a cuccaimat.
Azt hiszem elkényeztetem magam egy kis sziesztával… anyám eltűnt
valami gyertyát önteni, vagy olyasmit csinálni, amit a gyertyával
lehet, Phil a baseball csapatával felkészülési edzést tartott,
úgyhogy volt időm egy kis alvásra. Kinyitottam a Mac-et,
bekapcsoltam. Délután kettő van Floridában, délelőtt tizenegy
Seattle-ban… úgy döntöttem, megnézem, válaszolt-e Edward.
Idegesen léptem be a levelező programba.
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy
:
Végre!
Dátum
: 2009. június 2 10:30
Címzett:
Isabella Swan
Isabella
Bosszús
vagyok, hogy amint egy kis távolság van közöttünk, nyíltabban
és őszintébben kommunikálsz velem. Miért nem tudod megtenni
ugyanezt, amikor együtt vagyunk?
Igen,
gazdag vagyok. Szokj hozzá. Miért ne költhetnék rád? Azt mondtuk
apádnak, hogy az udvarlód vagyok, az isten szerelmére. Ez nem
olyan dolog, amit az udvarlók tenni szoktak? És mint a
’parancsolód’, elvárom, hogy elfogadj bármit, amit veszek
neked, vita nélkül. Mellékesen, megmondhatnád anyádnak is.
Nem
tudom, mit válaszoljak arra a megjegyzésedre, hogy kurvának érzed
magad. Tudom, nem pontosan ezekkel a szavakkal írtad, de erre
utaltál. Nem tudom mit mondjak, vagy mit tegyek, hogy kiirtsam
belőled ezt az érzést. Szeretném, ha mindenből a legjobbat
kapnád. Módfelett keményen dolgozom, és arra költhetem a
pénzemet, amire akarom. Mindent meg tudok venni, amit csak
megkívánsz, Isabella, és meg is akarom venni. Ha akarod, nevezd
ezt a pénz újraelosztásának. Vagy egyszerűen csak tudd, hogy én
nem tudnék, soha nem gondolnék rád úgy, mint ahogy te leírtad
önmagadat, és mérges vagyok, hogy így látod magadat. Ahhoz
képest, hogy okos, szellemes, gyönyörű fiatal nő vagy,
önértékelési problémáid vannak, és halványan eszembe is
jutott, hogy kérek neked időpontot Dr Bannernél.
Bocsánatot
kérek, hogy megrémítettelek. Úgy találom, a beléd nevelt
félelem az, ami elrémítő. Tényleg úgy gondolod, hogy hagynám,
hogy a raktérben utazzál? Felajánlottam a magánrepülőmet, az ég
áldjon meg. Igen, tréfa volt, nyilvánvaló, hogy elég idétlen.
Bárhogy is, tény, hogy a gondolat, hogy összekötözve és
elnémítva vagy, felizgatott (és ez nem tréfa – ez igaz). A
ketrecet nélkülözni tudom – a ketrecek számomra nem
jelentenek semmit. Tudom, a szájbekötéssel szemben fenntartásaid
vannak, beszéltünk róla, és ha/amikor be fogom kötni a szádat,
beszélünk róla. Azt hiszem, nem jöttél még rá, hogy a
uralkodó/szolgáló kapcsolatokban a szolgáló teljes körűen
meghatározza, hogy mit lehet, és mit nem. És te vagy a szolgáló.
Ismétlem, te vagy az aki megmondja, mit lehet. Nem én. A
csónakházban nemet mondtál. Nem érinthetlek meg, ha azt mondod,
hogy nem – ezért van a szerződés – mit fogsz, és mit nem
fogsz megtenni. Ha kipróbálunk valamit, és az neked nem
tetszik, felülvizsgálhatjuk a szerződést. Rajtad múlik –
nem rajtam. És ha nem akarod, hogy megkötözzelek és bekössem a
szádat egy ketrecben, ez nem fog megtörténni.
Szeretném
megosztani veled az életmódomat. Soha semmit nem akartam ennyire.
Őszintén lenyűgöz, hogy egy ilyen ártatlan lélek, mint te,
hajlandó kipróbálni. Ez többet jelent számomra, mint valaha is
elképzelnéd. Nem veszed észre, hogy engem is elkapott a varázsod…
bár megszámolhatatlanul sokszor mondtam neked. Nem akarlak
elveszíteni. Ideges vagyok, hogy háromezer mérföldre repültél
el néhány napra, csak azért, mert nem tudsz mellettem tisztán
gondolkodni. Velem is ugyanez a helyzet, Isabella. Elvesztem a józan
eszem, amikor együtt vagyunk – csak ennyire mély, amit irántad
érzek.
Megértem,
hogy zaklatott vagy. Megpróbáltam távol maradni tőled; tudtam,
hogy tapasztalatlan vagy, bár, ha pontosan tudtam volna, hogy
mennyire, soha nem mentem volna utánad – és te még mindig
lefegyverzel teljesen, úgy, ahogy még soha, senki. Csak vegyük az
e-mailedet például: elolvastam, és újra elolvastam,
számtalanszor, megpróbáltam megérteni a nézőpontodat. A három
hónap egy önkényes időtartam. Lehet hat hónap, egy év… mennyi
időt akarsz? Mennyi idő nyugtatna meg? Mondd meg nekem.
Megértem,
hogy ez nagy bizalmat igényel a részedről. Ki kell érdemelnem a
bizalmadat, de ugyanígy igénylem tőled, hogy beszélj velem, ha
nem sikerül megtennem ezt. Nagyon erősnek és összeszedettnek
tűnsz, és akkor olvasom ezeket a dolgokat, amiket leírtál. Egy
másik oldalad tárult fel előttem. Vezetnünk kell egymást,
Isabella, és csak tőled kaphatom meg a szükséges
figyelmeztetéseket. Őszintének kell velem lenned, és akkor
mindketten megtaláljuk a módját, hogy megállapodásunk működni
tudjon.
Aggódsz,
hogy nem vagy szolgalélek. Nos, ez valószínűleg igaz. Mondtam, az
egyetlen hely, ahol teljesen úgy kell viselkedned, az a játékszobám.
Úgy tűnik, az az egyetlen hely, ahol megengeded, hogy teljes
hatalmat gyakoroljak feletted, és csak ott teszed azt, amit mondok
neked. Példaszerűen, ez a kifejezés jut eszembe. És soha nem
foglak kékre-zöldre verni… a rózsaszínért vagyok oda. A
játékszobán kívül, szeretem, ha ellentmondasz nekem. Ez újszerű
és igen szórakoztató és nem akarok ezen változtatni. És
igen, mondd meg nekem, hogy mit értesz azon a kifejezésen, hogy
’többet’. Igyekszem nyitott lenni, és megpróbálom megadni azt
a szabadságot, amire szükséged van, és távol maradni tőled,
amíg Floridában vagy. Türelmetlenül várom a következő
e-mailedet. És mindezzel együtt, érezd jól magad. De ne
túlságosan…
A
te
Edward
Cullen-ed
CEO,
Cullen Enterpriss Holdings Inc
Szent
szar. Egy egész esszét írt, mintha az iskolában lennénk… és
többnyire jót.
Szívem a torkomban vert ahogy újraolvastam az episztolát,
kuporogva a tartalék ágyon, szabályszerűen magamhoz ölelve a
Mac-emet. Egy éves szerződés? Az én szavam a döntő…jesszusom,
erről gondolkodnom kellett. Vedd
szó szerint,
ezt mondta az anyám. Edward nem akar elveszíteni… ezt kétszer
mondta! Ő is akarja, hogy működjön a kettőnk közötti dolog.
Oh,
Edward, én is…
Megpróbál távol maradni! Ez azt jelenti, hogy nem fog? Hirtelen
reméltem, hogy nem. Látni akartam. Még kevesebb, mint huszonnégy
órája voltunk távol egymástól, és tudva, hogy nem fogom négy
napig látni, máris nagyon hiányzott. Most vettem csak észre, hogy
mennyire hiányzik… hogy milyen nagyon szeretem őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése