Kilencvenkilencedik fejezet (Második történet tizenkettedik fejezet))

  

Edward zölden lángoló tekintete rám szegeződött, forrón, tele ígérettel. Hajából mindkettőnkre csöpögött a víz. A szám kiszáradt.

„Nos, mi legyen, Isabella?” – suttogta, szorosan az ölében tartva.

„Vizes vagy” – feleltem.

Hirtelen előrehajtotta fejét, és vizes hajával végigsimított blúzomon. Sikítottam és megpróbáltam kisiklani öléből. Erre még szorosabbra fonta karját körülöttem.

„Ohó, szó sem lehet róla, baby” – mormolta. Felemelte fejét és érzékien mosolygott rám.  'Miss Nedves Csöcs'-nek éreztem magam. Tovább fészkelődtem.

„Válaszolj, Bella. Itt vagy a hálószobában?”

„Itt” – suttogtam eszeveszetten. Fenébe a hajvágással – majd később megcsinálom.

Lassan mosolyra húzta száját, ajka élvhajhász, buja gondolatokat tükrözött.

„Jó választás, Mrs Cullen” – lehelte a számba. Elengedte államat, kezét a térdemre tette. Innen puhán végigsimított lábamon szoknyámat felmelve. Bizsergés futott végig bőrömön. Lágyan végigcsókolt fülem tövétől indulva az állcsontomon.

„Oh, mit is  tegyek veled?” – suttogta. Ujjai megálltak a harisnyám végénél.

„Szeretem ezt” – morogta, miközben ujjait végigfuttatta a harisnya széle alatt a combom belsejéig. Levegő után kaptam és megint fészkelődtem az ölében.

Mélyen a torkából felnyögött.

„Ha alaposan meg akarlak dugni, akkor azt szeretném, ha nyugton maradnál” – rótt meg finoman.

„Kényszeríts rá” – incselkedtem finoman lehelve.

Edward felszisszent. Összehúzta a szemét és égő tekintettel vizsgált.

„Oh, Mrs Cullen. Csak kérned kell” – mozdult keze a harisnyámtól a bugyimhoz.

„Bontsunk ki ebből” – húzta meg gyengéden. Megemeltem magam, hogy segítsek neki. Foga között sziszegett, ahogy ezt tettem.

„Maradj nyugton” – dünnyögött.

„Csak segítek” – biggyesztettem el a számat, erre finoman fogai közé harapta alsó ajkamat.

„Maradj nyugton” – mordult. Lehúzta a bugyimat. A szoknyámat felgyűrte a csípőmre, két kezét a derekamra tette és kissé megemelt, bugyimmal a kezében.

„Csüccs. Lovaglóülésben” – vezényelt gyengéden, és erősen a szemembe bámult. Tettem, amit mondott, lábamat emelve provokatívan néztem vissza rá. Na, elő a farbával, Fifty!

„Mrs Cullen, te felizgatsz engem?” – lehelte szemét meresztve.

„Igen” – suttogtam vissza - „és mit kezdesz ezzel?”

Szeme felcsillant meglepett elégedettséggel kihívásomra. Éreztem merevedését alattam.

„Fond össze kezeidet a hátad mögött” – mormolta.

Oh!  Szófogadóan teljesítettem kérését, ő fürgén, szorosan összekötözte kezeimet a bugyimmal.

„A bugyimmal? Mr Cullen, ön nem ismer határokat” – dorgáltam meg finoman.

„Nem, ahol ön is érdekelt, Mrs Cullen, de ezt eddig is tudta” – nézett rám élesen és buján. Kezét a derekamra tette, megemelt, így kissé hátrébb kerültem az ölében. Még mindig víz csöpögött le a nyakán és mellén. Előre szerettem volna hajolni és lenyalni róla a cseppeket, de így, hogy megkötözött, nehezebb volt.

Edward mindkét combomat simogatta és kezei a térdemre siklottak. Finoman széjjelebb tárta őket, saját labait is széjjelebb nyitotta és így tartott. Ujjai a blúzom gombjait matatták.

„Nem hiszem, hogy erre szükségünk van” – mondta. Módszeresen nekikezdett és minden gombot kigombolt a rám tapadó nedves blúzon, tekintete el nem engedte tekintetemet. Szemei egyre sötétebbek lettek ahogy befejezte a gombolást, kiélvezve minden pillanatát tettének. Pulzusom felgyorsult, lélegzésem felületes lett. Alig tudtam elhinni – alig ért hozzám és már itt tartottam – felizgulva, molesztálva... és készen a dolgokra. Hagyta, hogy nedves blúzom lógjon rajtam, ujjai az arcomat, hüvelykje az alsó ajkamat simogatták. Ez utóbbit hirtelen a számba dugta.

„Szívd” – vezényelt gyengéden, megnyomva az ’sz’-et. Összezártam számat az ujja körül és szívtam. Hmmm... finom volt. Mi mást is szeretnék szívni? Izmaim megfeszültek hasamban a gondolatra. Szája szétnyílt, ahogy fogaimmal megdörzsöltem majd megharaptam ujja puha hegyét.

„Ah” – lehelte. Lassan kihúzta az ujját számból és végighúzta államon, a torkomon, mellcsontomon. Bedugta ujját a melltartómba, és lehúzta a kosarat, kiszabadítva mellemet. Ezalatt végig fogva tartotta tekintetemet tekintetével. Figyelte minden reakciómat, és én őt néztem. Nagyon izgató volt. Elemésztő, hatalmába ejtő. Szerettem ezt. Megismételte a dolgokat a másik ujjával is, így mindkét mellem szabaddá vált. Edward mindkettőt kezébe vette és hüvelykujjai a mellbimbóimon köröztek lassan, ingerelve, izgatva mindkettőt, így azok megkeményedtek, megnyúltak gyakorlott érintése nyomán. Én próbáltam, igazán próbáltam nem mozogni, de mellbimbóim közvetlen kapcsolatban voltak  az ágyékommal. Felnyögtem, fejemet csukott szemmel hátra vetettem, átadva magam az édes, gyötrelmes tortúrának.

„Csss” – csitított Edward, hangja furcsa összhangban volt gonoszkodó ujjaival.

„Nyugodtan, baby, nyugodtan” – engedte le egyik mellemet, kezét nyakszirtemre helyezve. Előre hajolt és szájába vette elhagyatott mellbimbómat és erősen megszívta. Nedves haja megcsiklandozott. Ugyanakkor másik hüvelykujja abbahagyta másik mellbimbóm simogatását. Ahelyett mutatóujja és hüvelykujja közé fogta és gyengéden meghúzta és csavargatta.

„Ah! Edward!” – nyöszörögtem és előrecsúsztam az ölében. De nem hagyta abba. Folytatta a lassú, ráérős, gyötrelmes kínzást. És testem felgyulladt, ahogy a gyönyör sötétebb oldalát mutatta.

„Edward, kérlek” – nyafogtam.

„Hmmm” – hümmögött valahonnan mélyről a mellkasából.

„Azt akarom, hogy így élvezz el.”

Mellbimbóm egy kis haladékot kapott, amíg a szavakat ellihegte. Olyan volt, mintha egy olyan mélyen eltemetett sötét oldalamat hívta volna elő, amit csak ő ismert. Amikor visszatért tevékenységéhez, ezúttal a fogaival, az nem csak fájdalmas volt. Hangosan jajgattam és vonaglottam az ölében, próbáltam valahogy kecsesen hozzádörgölőzni a nadrágjához. Hiábavalóan feszegettem a kezeimet a bugyim ellenében, vágytam, hogy megérinthessem, de elvesztem, elvesztem ebben a szeszélyes érzésben.

„Kérlek” – suttogtam könyörögve. Éreztem,a hogy a gyönyör elárasztotta testemet, megfeszítette izmaimat nyakamtól a lábam ujjáig.

„Nagyon gyönyörű melleid vannak, Bella” – lehelte – „egy nap megbaszom őket.”

„Mi? Ah! Mi a fenét jelent ez? Kinyitottam a szemem és szájtátva bámultam le rá, ahogy szopta  a melleimet és bőröm énekelt érintése alatt. Nem éreztem, hogy nedves a blúzom, hogy vizes a haja... semmi mást nem éreztem, csak a lángolást. És égetett, finoman, érzékien és lassan, mélyen a méhemben, és mindent elmosott útjában, ahogy a testem megfeszült és megmarkolt... készen, elérve... epekedve a kielégülésért. És nem állt le – ingerelt, cibált, megőrjített. Akartam... akartam....

„Engedd el” – lehelte – és elélvezetem, hangosan. Orgazmusom felemésztette testemet. Edward befejezte az édes gyötrést és körém fonta karjait, magához szorított, orgazmusom spirálisan higgadt le, elhagyva a tetőpontot. Amikor végül újra kinyitottam szemeimet, éppen lefelé nézett rám, ahogy a mellkasán pihegtem.

„Istenem, szeretem nézni, ahogy elélvezel, Bella” – mondta.

„Ez...” – akadt el szavam.

„Tudom.”

Előrehajolt és megcsókolt, keze még mindig a nyakszirtemen, és annál fogva elfordította fejemet hogy  mélyen megcsókoljon – szerelemmel, hódolattal. Oh, Istenem. Elvesztem a csókjában.

Elhúzódott hogy levegőt vegyen. Szeme sötét jade színű volt.

„És most megbaszlak. Keményen” – lehelte.

Szent tehén. Megmarkolt a derekamnál fogva, felemelt és a térdére tett. Jobb kezével a nadrággombját gombolta. Bal kezét fel-le futtatta a combomon, minden alkalommal megállva a harisnyám végénél. Ahogy felnéztem rá, láttam, hogy feszülten figyel. Szemtől szembe voltunk, és én tehetetlen voltam, összekötözve a melltartómmal és a bugyimmal – és ennek kellett volna az egyik legintimebb dolognak lennie, ami történt velünk – én, ahogy az ő ölében ülök és gyönyörű zöld szemébe bámulok. Ez olyan könnyelművé tett, mégis olyan közelivé tett őhozzá – egyáltalán nem éreztem magam szégyenlősnek és nem voltam zavarban. Edward volt, a férjem, a kedvesem, az a basáskodó, megalomániás Fifty-m... életem szerelme. Lehúzta a cipzárját, és a szám kiszáradt ahogy erekciója kiszabadult.

Rám fintorgott.

„Tetszik?” – suttogta.

„Hmm” – mormoltam elismerően. Megmarkolta magát és kezét le-fel húzogatta... Szent Baszás! Szempilláimon keresztül pislogtam fel rá. Basszus, olyan szexi.

„Harapdálod a szád szélét, Mrs Cullen.”

„Mert éhes vagyok.”

„Éhes?” – tátotta el száját meglepetten, szeme tágabbra nyílt.

„Hmm...” – értettem egyet, és megnyaltam a szám szélét.

Rejtélyesen mosolygott, fejét féloldalra hajtotta ahogy tovább izgatta magát. Miért volt annyira izgató, ahogy a férjem éppen önkielégítette magát?

„Értem. Talán megehetted volna a vacsorád” – hangja gúnyos és szigorú volt egyszerre.

„De, talán tehetek egy szívességet” – tette kezét a derekamra.

„Állj fel” – mondta gyengéden. Mindjárt tudtam, mit fog csinálni. Felálltam már alig remegő lábaimra.

„Térdre.”

Tettem, ahogy mondta és letérdeltem a fürdőszoba hideg burkolatára Előrecsúszott a szék széléig.

„Csókolj meg” – lehelte és elém tartotta erekcióját. Felnéztem rá. Nyelvét végigfuttatta felső fogsorán. Izgató volt, nagyon izgató, látni vágyát, meztelen vágyát irántam és a szám iránt. Előre hajoltam tekintetemet rá szegezve, és megcsókoltam merev pénisze hegyét. Néztem, ahogy élesen beszívja  a levegőt és összeszorítja fogát. Benső istennőm levette gladiátor-kosztümét és letérdelt, megnyalva kurvás-vörös ajkát. Edward tenyerébe fogta fejemet, megnyaltam merev férfiassága tetejét, megízlelve a kis harmatcseppet, ami a végén volt. Szája elnyílt ahogy levegő után kapott és én lecsaptam, számba vettem és keményen megszívtam.

„Ah” – fújta ki a levegőt a fogai között, és előrefeszítette csípőjét, benyomva magát a számba. És nem álltam meg. Fogaimat befedtem ajkaimmal és előre toltam, hátra húztam fejem rajta. Mindkét kezével megfogta fejem, ujjait hajamba fúrta, és lassan mozgatta magát a számban, lélegzete felgyorsult, egyre hangosabb lett. Megforgattam nyelvem a csúcsán és újra előrenyomtam szám tökéletes ellen-ritmusban vele. Egy emberként mozogtunk.

„Jézusom, Bella” – sóhajtotta és  összeszorította szemét...  és elveszett, és mámorító volt, ahogy rám reagált. Rám. Benső hercegnőm akár az Escalat fel tudta volna gyújtani, olyan izgalomba jött. És akkor nagyon lassan visszahúztam ajkaimat és csak a fogaim voltak.

„Ah!” - Edward abbahagyta a mozgást. Előrehajolt, megragadott és az ölébe húzott.

„Elég!” – mordult. Mögém nyúlt és egyetlen húzással kiszabadította kezemet a bugyimból. Megforgattam csuklóimat és szempilláim alól felsandítottam perzselő zöld szemébe ahogy szerelmes vágyódó áhítattal nézett rám... és ekkor rádöbbentem, hogy én vagyok az, aki ezerféleképpen akarok vele baszni. Őrültül akartam őt. Látni akartam, ahogy szétesik alattam. Megragadtam merev férfiasságát és arrébb mozdultam rajta. Másik kezemet a vállára tettem,  és finoma, lassan ráereszkedtem. Mélyen a torkából állatias hang tört elő, kinyújtotta kezét és lehúzta blúzomat, majd hagyta leesni a padlóra. Kezét a csípőmre tette.

„Állj meg” – mondta érdes hangon és ujjai húsomba markoltak.

„Kérlek, hadd élvezzem ezt ki. Hadd élvezzelek téged.”

Megálltam. Oh, egek...  olyan jó érzés volt, ahogy bennem járt. Megsimogatta arcomat, szemei tágra nyíltak és vadak voltak, szája szétnyílt, ahogy a levegőt beszívta. Megfeszült alattam és felnyögtem, szemeimet behunytam.

„Ez az én kedvenc helyem,” – suttogta – „benned. A feleségemben.”

Oh, baszd meg. Edward. Nem bírtam tovább. Felé emeltem kezem, ujjaim nedves hajába siklottak, ajkam ajkát kereste, és mozogni kezdtem. Fel, le lábujjhegyen, élveztem magunkat. Edward hangosan nyögött, keze a hajamban, a hátamon, nyelve mohón birtokba vette szám és elvett mindent, amit készségesen adtam. Minden mai vitánk után, miután csalódtam benne, csalódott bennem... még mindig megvolt ez nekünk – mindig meg is lesz. Nagyon szeretem őt, szinte legyűrt az érzés... mint ahogy ő is. Kezét hátamra tette és irányított, mozgatott fel és le, újra és újra, az ő ritmusában – az ő élénk, egyenletes ritmusában.

„Ah” – nyöszörögtem tehetetlenül, bele a szájába és elragadott a mámor.

„Igen. Igen, Bella” – sziszegte, és én csókoltam az arcát, állát, állkapcsát és nyakát.

„Baby” – lehelte és újból rabul ejtette számat.

„Oh, Edward, szeretlek. Mindig is szeretni foglak” – ömlengtem lélegzet-elakadva, vágyva, hogy tudja, hogy biztos legyen bennem. Hangosan szomorú hüppögéssel felnyögött és magához szorított ahogy elélvezett... és ez elég volt, - elég ahhoz, hogy újból a tetőpontra kerüljek. Körülöletem fejét és elengedtem magam, és elélveztem. Könnyeim kicsordultak, fájt, hogy ennyire szeretem őt.

„Hé” – suttogta. Felemelte államat és hallgatag aggodalommal nézett rám.

„Miért sírsz? Fájdalmat okoztam?”

„Nem” – motyogtam megnyugtatóan. Kisimította hajamat arcomból és hüvelykujjával letörölt egy magányos könnycseppet arcomról. Gyengéden megcsókolt. Még mindig bennem volt. Megmozdult és megrezzent, ahogy kicsúszott belőlem.

„Mi a baj, Bella? Mondd meg.”

Szipogtam.

„Ez csak.. csak néha túl sok, hogy mennyire szeretlek” – suttogtam.

Lepislogott ám, zöld szemei meglepetést tükröztek. Olyan világosak voltak, mint a tavaszi erdő.

„Oh” – sóhajtott fel. Majd elmosolyodott, azzal a speciális szégyenlős mosollyal – amit csak nekem tartogat, úgy gondolom.

„Ugyanezt a hatást teszed rám te is” – suttogta vissza, és újfent megcsókolt. Felmosolyogtam rá, és az öröm kibomlott bennem és lustán kinyújtózott.

„Igazán?”

Elhúzta száját.

„Tudod, hogy igen.”

„Néha tudom. De nem mindig.”

„Szintúgy, Mrs Cullen” – suttogta vissza.

Rávigyorogtam és gyengéd, pihe-puha csókokat hintettem szét mellkasán. Belefúrtam orromat mellszőrébe. Edward hajamat simogatta, másik keze a hátamon siklott le. Kikapcsolta melltartómat, lehúzta egyik karomon a pántot. Megigazítottam magam, így a másik pántot is lehúzhatta és ledobta melltartómat a padlóra.

„Hmmm... Test a testhez” – mormolta elismerően és újból karjába vont. Megcsókolta a vállamat és orrát a fültövemhez simította.

„Mennyei illatod van, Mrs Cullen.”

„Szintúgy, Mr Cullen” – dugtam orromat megint a mellkasához és beszívtam ’Edward’ illatát... ami most keveredett a szenvedélyes szex illatával. Egy örökkévalóságig a karjai között tudnék maradni, így, kielégítetten és boldogan. Pontosan erre volt szükségem egy vissza-a munkába, vitatkozással, boszorkány-látogatással megterhelt nap után... itt, ahol lenni akarok. Kontroll-mániája és határtalan megalomániája ellenére ez volt az a hely, ahova tartoztam. Edward a hajamba fúrta orrát és nagy levegőt vett. Elégedetten sóhajtottam, éreztem ahogy belemosolygott hajamba... oh, egek... és csak ültünk, összeölelkezve, szótlanul.

Végül a valóság közbelépett.

„Késő van” – mondta Edward, ujjaival egyenletesen dobolva hátamon.

„És a hajadat még mindig le kell vágni.”

Kuncogott.

„Ez igaz, Mrs Cullen. Van energiád befejezni, amit elkezdtél”

„Magának bármit, Mr Cullen” – csókoltam meg mellét újból és kelletlenül felálltam.

„Ne menj” – kezem után kapva megfordított. Leigazította, majd kigombolta szoknyámat. Az leesett a padlóra. Kezét felém nyújtotta. Megfogtam és kiléptem a szoknyából. Már csak a harisnyám és  a harisnyatartóm volt rajtam.

„Igazán kellemes látvány vagy, Mrs Cullen” – mondta lágyan. Visszaült a székre, karba fonta kezét, és tetőtől talpig elismerően nézett rám. Felnyújtottam kezem és körbeperdültem a kedvéért.

„Istenem, szerencsés egy gazember vagyok” – mondta elragadtatottan.

„Igen, az vagy” – csipkelődtem.

Vigyorgott.

„Vedd fel az ingemet és levághatod a hajam. Így csak elvonod a figyelmemet – és soha nem kerülünk ágyba.”

Nem tudtam visszafogni válaszvigyorgásomat. Tudva, hogy minden mozdulatomat figyeli, odasasszéztam, ahol a cipőim és az inge maradt. Lassan lehajoltam, felcsippentettem az inget, megszagoltam – hmmm – és magamra húztam.

„Van egyáltalán ollónk? – kérdeztem ártatatlanul.

Edward rám pillantott, nagy kerek szemekkel. Behúzta cipzárját és csak ült, feszülten nézett rám.

„A dolgozószobámban?” – mondta rekedten.

„Megkeresem.”

Otthagytam, kiballagtam a hálószobánkba. A fésülködőasztalról felszedtem egy fésűt és a dolgozószobába indultam. Ahogy kiléptem a folyosóra, észrevettem, hogy Taylor irodájának ajtaja nyitva van. Mr Cope a küszöbön állt. Megálltam, lában a földbe gyökerezett

Taylor kevesen mosolyogva simogatta  Mrs Cope arcát ujjaival. Majd lehajolt és megcsókolta.

Szent Varjú! Taylor és Mrs Cope? Meglepetésemben eltátottam a szám – már úgy értve, hogy azt gondoltam... nos végül is gyanítottam valamit. És most nyilvánvalóvá vált, hogy közük van egymáshoz. Elvörösödtem, úgy éreztem magam, mint valami kukkoló. Végül rávettem a lábaimat, hogy megmozduljanak. Eliramodtam a nappali felé, majd berontottam Edward dolgozószobájába. Felkapcsoltam a villanyt, majd az asztalához mentem. Taylor... Mrs Cope...Wow! Megrázkódtam. Úgy éreztem magam, mintha  a szüleimet kaptam volna rajta, hogy...! Mindig úgy gondoltam, hogy Mrs Cope idősebb, mint Taylor. Oh, túl kell tennem magam ezen. Kinyitottam a felső fiókot, és rögtön elterelődött a figyelmem, ahogy egy pisztolyt találtam. Edwardnak pisztolya van!

Egy revolver. Szent baszás! Fogalmam sem volt róla, hogy Edwardnak van fegyvere. Kivettem, elcsúsztattam a csappantyút és ellenőriztem a tárat. Tele volt. Mit akar Edward egy pisztollyal? Jézusom, remélem, tudja használni? Gondolataimon végigfutott Charlie folyamatos figyelmeztetése a fegyverekkel kapcsolatban. Ezek meg is ölhetnek, Bella. Tudnod kell, mit csinálsz, amikor ilyet használsz. Visszatettem a kacatot és megtaláltam az ollót. Gyorsan elővettem s visszaindultam Edwardhoz, zúgó fejjel. Taylor és Mrs Cope... a pisztoly...

A nappali ajtajában Taylorba ütköztem.

„Mrs Cullen. Elnézést” – pirult el, ahogy észrevette öltözetemet.

Szent szar!

„Ahem, Taylor, helló... hm. Éppen Edward haját vágom” – bukott ki belőlem zavaromban. Taylor legalább olyan kínban volt, mint én. Kinyitotta a száját, mintha mondani akart volna valamit, majd gyorsan becsukta és félreállt.

„Csak ön után, asszonyom” – mondta előírásosan. Azt hiszem, olyan vörös voltam, mint a jó öreg furgonom. Jesszus, lehetne még zavarba ejtőbb ez az egész?

„Köszönöm” – motyogtam és végigrohantam a folyosón. A picsába! Hozzá fogok szokni valaha is, hogy nem vagyunk egyedül? Lélegzet szakadva rontottam be a fürdőszobába.

„Mi a baj?” – kérdezte Edward. A tükör előtt állt, cipőimmel a kezében. Minden szanaszét szórt ruhám a mosdó mellett volt eddigre, akkurátusan összehajtva.

„Belefutottam Taylorba.”

„Oh” – komorodott el Edward – „így öltözve...”

Oh a szarba!

„Nem Taylor hibája!” – keltem védelmére.

Edward még haragosabban nézett rám.

„Nem. Akkor is.”

„Fel vagyok öltözve.”

„Éppen hogy.”

„Nem tudom ki volt nagyobb zavarban, ő vagy én” – próbálkoztam elterelő technikámmal.

„Tudtad, hogy ő és Gail – nos, hogy együtt vannak?”

Edward pislogott, majd elnevette magát.

„Igen, természetesen tudtam.”

„És nem mondtad meg nekem?”

„Azt gondoltam, te is tudod.”

„Nem tudtam.”

„Bella. Mindketten felnőttek. Egy fedél alatt élnek. Mindketten függetlenek. Mindketten vonzóan néznek ki.”

Elpirultam.

„Nos, ha így rakod össze, akkor... csak azt hittem, Gail idősebb, mint Taylor” – fújtattam.

„Az, de nem sokkal” – nézett rám meglepetten – „elég sok férfi kedveli az idősebb nőket...” Hirtelen abbahagyta, szemeit tágra nyitotta.

Savanyúan néztem rá.

„Tudom!” – förmedtem rá.

Edward bűnbánatosnak látszott. Szeretettel nézett rám. Igen! Elterelő hadműveletem sikeresen végrehajtva. Kisördögöm szemét forgatva nézett rám – igen, de milyen áron!

Most a nem említhető Mrs Robinson szelleme lebegett közöttünk.

„Ez arra emlékeztet...” – mondta ragyogva.

„Mire?” – morogtam sértődötten, és a széket a tükör felé fordítottam.

„Leülni!” – parancsoltam Edwardra.

Elnéző vidámsággal nézett rám, de engedelmeskedett és visszaült a székre. Fésülni kezdtem alig nedves haját.

„Arra gondoltam, a garázs felett levő szobákat átalakíthatnánk részükre. Hogy legyen otthonuk. Akkor talán Taylor lánya is többször eljöhetne és velük maradhatna” – nézett rám óvatosan a tükörben Edward.

Oh!

„Miért nem marad itt?”

„Taylor soha nem kért meg rá.”

„Talán felajánlhattad volna. Bár akkor viselkednünk kellene.”

Edward arca elkomorodott.

„Nem gondoltam rá.”

„Lehet, Taylor ezért nem kérdezte. Találkoztál már a lányával?”

„Igen. Aranyos. Szégyenlős. Nagyon csinos. Én fizetem az iskoláztatását.”

Oh! Megállt a fésű a kezemben és rábámultam.

„Nem gondoltam.”

Vállat vont.

„Úgy gondoltam, ezt végül is megtehetem. Valamint ez azt is jelenti, hogy nem lép ki tőlem.”

„Biztos vagyok benne, hogy szeret neked dolgozni.”

Edward bambán nézett rám, majd megint vállat vont.

„Nem tudhatom.”

„Én azt gondolom, hogy igazán kedvel téged, Edward” – mormoltam és visszatértem a fésüléséhez. Rápillantottam, ő vizsgálódva nézett rám.

„Azt hiszed?”

„Igen. Azt.”

Elégedetten felhorkant.

„Jó” – mondta.

„Beszélsz majd Tanyával a garázs feletti szobákról?

„Igen, természetesen” – és most nem éreztem azt az ingerültséget, amit ezelőtt éreztem, amikor a nevét hallottam. Kisördögöm bölcsen bólintott felém. Igen... jó cselekedetet hajtunk végre, már amennyiben Tanyáról van szó. Benső istennőm kárörvendően nézett.

Készen álltam arra, hogy levágjam Edward haját.

„Biztos vagy benne?” – suttogtam – „Ez az utolsó esélyed, hogy kibújj alóla.”

„Hozd a legrosszabb formádat, Mrs Cullen. Nem én fogom látni magam, hanem te.”

„Edward, én egész nap el tudnám nézni az arcodat.”

Bosszúsan megrázta a fejét.

„Ez csak egy csinos arc, baby.”

„És mögötte egy nagyon is szép férfi” – csókoltam homlokon – „Az én emberem.”

Szégyenlősen elvigyorodott.

Gondolatban nyolc részre osztottam Edward fején a hajat. Az első szekción fésűvel felemeltem a hajtincsét és mutató és középső ujjam közé fogtam. A fésűt a számba vettem, fogtam az ollót és megtettem az első nyisszantást. Körülbelül három centinyit levágtam a haja hosszából. Edward behunyta a szemét és szobormereven ült, és elégedetten sóhajtott ahogy folytattam. Néha kinyitotta a szemét és rajtakaptam, hogy mereven néz rám. Hozzám sem ért, amíg dolgoztam és ezért külön hálás voltam... érintése nagyon meg tudott zavarni.

Tizenöt perccel később elkészültem.

„Befejeztem” – mormoltam. És elégedett voltam az eredménnyel. Pontosan olyan dögösen nézett ki, mint mindig, haja még mindig kócos és szexi... csak egy kicsit rövidebb. Edward a tükörben vizsgálgatta magát, úgy tűnt, kellemesen meglepődött. Mosolygott.

„Szép munka, Mrs Cullen” - egyik oldalól a másikra forgatta fejét, karját körém fonta. Magához húzott és beleszimatolt a hasamba.

„Köszönöm” – lehelte.

„Örömömre szolgált” – hajoltam előre és gyors puszit nyomtam a fejére.

„Késő van. Ágyba.” – ütött játékosan a fenekemre.

„Au! Azt hiszem, fel kéne takarítanom itt” – tiltakoztam. Mindenhol haj volt a padlón.

Edward elgondolkodott, mint akinek ez soha eszébe sem jutott volna.

„Oké. Én a hálóba megyek” – mondta szárazan – „Nem szeretném, ha zavarnád a személyzetet a nem megfelelő öltözeteddel.”

„Tudod, hogy hol a partvis?” – kérdeztem ártatlanul. Ez megállásra késztette Edwardot.

„Hmmm....Nem.”

Nevettem.

„Majd megyek.”

Bemásztam az ágyba és vártam, hogy Edward csatlakozzon hozzám. Azon merengtem, mennyire másképp is végződhetett volna ez a nap. Korábban nagyon dühös voltam rá, és ő is énrám.

Hogy a bánatban küzdök meg ezzel a cégvezetéses marhasággal? Semmi kedvem vezetni egy saját céget. Én nem ő vagyok. Erről le kell beszélem még az elején. Talán kellene egy biztonsági szó arra az esetre, amikor basáskodik és uralkodik felettem... amikor egy seggfej velem. Felvihogtam. Talán a megfelelő szó a ’segg’ lenne. A gondolatot igazán szórakoztatónak találtam.

„Mi van?” – kérdezte, ahogy mellém mászott az ágyba egy pizsamanadrágban.

„Semmi” – mormoltam – „csak egy ötlet.”

„Milyen ötlet?” – kérdezte kinyújtózva mellettem.

Na, itt a semmi...

„Edward, nem hiszem, hogy irányítani akarok egy céget.”

Könyökére emelkedett és rám bámult.

„Ezt most miért mondod?”

„Mert ez nem olyan dolog, ami valaha is csábított.”

„Több mint alkalmas vagy rá, Isabella.”

Elvörösödve vontam vállat.

„A könyveket olvasni szeretem, Edward. A cégvezetés elveszi ezt tőlem.”

„Te lehetnél a Kreatív Főnök.”

Összehúztam a szemem.

„Tudod” – folytatta – „a sikeres cégvezetés azt jelenti hogy felismered azokat a tehetségeket, akik elintézik a dolgokat. Ha ebben rejlik a tehetséged és ez az, ami érdekel, akkor alakítsd ki a céget hogy az neked legyen jó.”

Mi?

„Ne hagyd kicsúszni a kezedből, Isabella. Te egy nagyon alkalmas nő vagy.”

És megint csak elakadt a szavam attól, hogy ennyire egyszerűen bízik a képességeimben. Honnan tudhatná, hogy jó leszek ebben?

„És az is aggaszt, hogy túl sok időt fog elvenni tőlem.”

Most Edward komorodott el.

„Abból az időből, amit neked szentelhetnék” – suttogtam, felvonultatva titkos fegyveremet Tekintete elsötétült.

„Tudom, mit csinálsz?” – mormolta elbűvölten.

A fenébe!

„Mi?” – tettem az ártatlant.

„Megpróbálod elterelni a figyelmemet a témáról. Mindig ezt teszed. Ne utasítsd el a gondolatot, Bella. Gondolkodj el rajta. Ez minden, amit kérek” – hajolt le és szűziesen megcsókolt, majd végigsimította ujját az arcomon. Rájöttem, hogy csak körbe-körbe járunk. Felmosolyogtam Edwardra – és kéretlenül eszembe jutott valami, amit korábban mondott a mai nap folyamán.

„Kérdezhetek valamit?” – tettem fel a kérdést lágyan, óvatosan.

„Természetesen.”

„Azt mondtad ma korábban, hogy ha mérges vagyok rád, akkor vegyek elégtételt rajtad az ágyban. Mire gondoltál?”

Megmerevedett.

„Mit gondolsz, mire gondoltam?” – kérdezte komor arccal.

Szent szar... jobb lett volna, ha csak kimondom.

„Hogy azt szeretted volna, hogy megkötözzelek.”

Szemöldöke meglepetésében felszaladt a homloka tetejére.

„Hmm.. nem. Nem erre gondoltam egyáltalán.”

„Oh” – egy kis csalódottság szúrt belém.

„Mert szeretnél megkötözni?” – kapott levegő után, egyértelműen olvasva arcomat. Meglepett volt. Elvörösödtem.

„Nos...”

„Bella, én...” – állt meg, és arcán sötét árnyék futott át. Oh, ne.

„Edward” – suttogtam ijedten. Oldalamra fordultam és én is a könyökömre emelkedtem, mint ő. Másik kezemmel megsimogattam arcát. Tekintete tágra nyílt, telve félelemmel. Szomorúan megrázta fejét.

A szarba!

„Edward, csitt. Hagyd abba. Nem számít. Csak úgy gondoltam, hogy erre gondolsz.”

Megfogta a kezem, és vadul verő szívére tette. Basszus! Mi ez már megint?

„Bella, nem tudom, hogy mit éreznék  ha akkor érintenél meg, amikor meg vagyok kötözve” – suttogta.

Belebizsergett a fejbőröm. Úgy tűnt, mintha valami mély és sötét dolgot ismerne be.

„Ez az egész még nagyon új” – mondta zord, halk hangon.

Basszus. Ez csak egy kérdés volt... és rájöttem, hogy ugyan sokat haladt már, de még hosszú út áll előtte. Oh, Fifty, Fifty, Fifty. Aggodalom szorította össze szívemet. Előrehajoltam , ő megdermedt, de akkor is egy lágy csókot nyomtam a szája ajkára.

„Edward, félre értettelek. Kérlek, ne aggódj emiatt. Kérlek, ne is gondolj rá” – csókoltam meg. Behunyta szemét és felnyögött, és viszonzásul belenyomott a matracba, keze megragadta államat.

És hamarosan elvesztünk... elvesztünk egymásban újból.