Tanya
Denali csinos nő volt – magas, csinos nő. Hosszú, szőke,
tökéletesen vágott haja úgy omlott a hátára, mint egy csillogó
fátyol. Halványszürke nadrágkosztümöt viselt – a hozzáillő
kabát lazán takarta buja vonalait. A ruha drága szalonból
kerülhetett ki. A nyakán egyetlen gyémánt tündöklött, illet a
fülbevalójához. Nagyon ápolt volt – pontosan, mint aki jó
anyagi körülmények között nőtt fel és jó nevelésben
részesült, bár ez utóbbit mintha ma este elhagyta volna valahol.
A blúza halványkék volt és igen mélyen kigombolt. Mint az enyém.
Elpirultam.
„Edward.
Bella” – ragyogott ránk szélesen mosolyogva és szépen
manikűrözött kezét először Edwardnak nyújtotta., majd nekem.
Ez azt jelentette, hogy el kellett engednem Edward kezét. Tanya alig
volt alacsonyabb Edwardnál – ugyanakkor gyilkosan magassarkú
cipőt viselt.
„Tanya”
– mosolygott Edward udvariasan. Az én mosolyom úgy gondolom
inkább hideg volt.
„Nagyon
jól néztek ki mindketten így nászút után” – mondta Tanya
hízelgően, és hosszú feketére festett szempillái alól Edwardra
lesett. Edward válaszul átkarolt és magához húzott.
„Nagyon
jól éreztük magunkat, köszönjük” – érintette Edward a
homlokomhoz ajkát. Meglepődtem. Oh, értem. Látod...
ő az enyém. Bosszantó – sőt, néha
dühítő – de az enyém. Felvigyorogtam rá. Most
éppen kimondottan szeretlek, Edward Cullen. Átöleltem
derekát és kezemet a hátsó zsebébe csúsztatva megmarkoltam a
fenekét.
Tanya
halványan mosolygott.
„Volt
időtök átnézni a terveimet?”
„Igen
volt időnk” – mormoltam. Felpillantottam Edwardra, aki
levigyorgott rám, egyik szemöldökét felhúzta. Jól szórakozott.
Vajon min? Azon, ahogy leszereltem Tanyát,vagy azon, hogy
megszorongattam a fenekét?
„Nézzük,”
– mondta Edward – „a tervek itt vannak.” Az étkezőasztal
felé intett. Kezemet fogva odavezetett, Tanyával a sarkunkban.
Végül eszembe jutott, hogy is kell viselkedni.
„Megkínálhatlak
egy itallal? Egy pohár bort?” – kérdeztem.
„Remek
lesz, köszönöm. Szárazat, ha lehet” – felelte Tanya.
A
szarba! A Sauvignon Blanc ugye száraz? Kelletlenül hagytam el
Edward oldalát és kivonultam a konyhába. Edward kikapcsolta a
hifit.
„Te
is kérsz bort, Edward?” – kérdeztem.
„Igen,
baby” - szinte énekelte rám vigyorogva. Wow – néha úgy hat
rám hogy közel kerülök az elaléláshoz, néha meg őrjítően
bosszantó. Bár, legtöbbször elbűvölő.. és hirtelen rájöttem,
hogy színjátékot játszunk – de ezúttal mi közös nevezőn
vagyunk. Vajon tudja Edward? Tudja,
hogy elbűvölte Tanyát és ezt nyilvánvalóvá is teszi?
Megelégedettség futott át rajtam, ahogy rájöttem, Edward meg
akar nyugtatni. Vagy Tanyának akar üzenni hangosan és világosan –
hogy már foglalt. Az enyém. Igen,boszorkány
– az enyém. Benső
istennőm gladiátor
öltözetét viselte, és nem akar foglyokat ejteni. Magamban
mosolyogva előkészítettem a három poharat a pultra, elővettem a
már nyitott Sauvignon Blanc-ot a hűtőből és mindent a
reggelizőpultra tettem.
Tanya
az asztal fölé hajolt, míg Edward mellette állva a terv egy
pontjára mutatott.
„Azt
gondolom, Bellának van némi aggálya az üvegfallal kapcsolatban.
De összességében nagyon elégedettek vagyunk mindazzal, amit
elgondoltál.”
„Nagyon
örülök” - ömlengett Tanya, szemlátomást megkönnyebbülve –
és ahogy ezt mondta, előrenyújtotta a kezét és flörtölve
megérintette Edward felsőkarját. Edward finoman,de azonnal arrébb
mozdult. Tanyán nem látszott, hogy felfigyelt volna rá. Hagyja
békén őt, hölgyem. Nem kedveli, ha hozzá érnek.
Edward
lezserül arrébb lépett - érintési távolságon kívülre került
– és felém fordult.
„Szomjasak
vagyunk” - mondta.
„Azonnal
jövök.”
Tényleg
játszik. Tanya társaságában kényelmetlenül érzi magát –
miért nem vettem észre eddig? Ezért nem kedvelem a nőt. Edward
hozzá van szokva, hogy reagálnak a nők rá – éppen elégszer
volt benne részem – és általában nem törődik vele. De ha
hozzáérnek, az egy egészen más dolog. Nos, Mrs Cullen lesz a
felmentősereg.
Gyorsan
kitöltöttem a bort, kezembe fogtam a poharakat és bajban levő
lovagomhoz siettem.
Direkt
kettejük közé állva az egyik poharat Tanya felé nyújtottam.
Udvarias mosollyal fogadta. A második poharat Edwardnak adtam, aki
mohón nyúlt érte, arcán elbűvölő hála tükröződött.
„Egészségünkre”
- emelte poharát Edward felénk, de rám nézve. Tanya és én
felemeltük poharunkat és egyszerre válaszoltunk. Belekortyoltam a
boromba.
„Bella,
van valami problémád az üvegfallal?” - kérdezte Tanya.
„Igen.
Tetszik – ne érts félre. De azt reméltem, hogy jobban fog illeni
a házhoz. Végül is nekem a ház úgy tetszik, amilyen volt, és
nem szeretnék semmilyen radikális változtatást.”
„Értem.”
„Én
csak szeretném, ha jobban illene a házhoz. Hogy megtartsuk az
eredeti kinézetet” - pislantottam fel Edwardra, aki elgondolkodva
nézett rám.
„Szóval
semmi nagy átalakítás?” - mormolta.
„Semmi”
- suttogtam vissza.
„Úgy
szereted, ahogy van?”
„Leginkább,
igen.”
Edward
szeme melegen ragyogott. Tanya párosunkra nézett és arca
elvörösödött.
„Rendben”
- mondta.
„Azt
hiszem, értem, hogy mire gondolsz, Bella. Mit szólsz hozzá, ha az
üvegfalat ugyan megtartjuk, de egy szélesebb teraszra nyílna, hogy
megtartsuk a mediterrán hangulatot. Végül is van már egy kővel
burkolt terasz itt. Hozzá illő kőből építhetnénk oszlopokat,
hogy szélesítsünk rajta, így megtarthatnánk a kilátást. És a
tető is üvegből lenne, vagy cserépből, ahogy a ház többi
részén. Így lenne egy védett, étkező és pihenő hely.”
Szent
varjú. Meg kell adni, ami jár neki – tényleg jó a szakmájában.
„Vagy
a terasz helyett kedved szerinti színre festett fával
keretezhetnénk az üvegajtókat – az is megtarthatja a mediterrán
hangulatot” - folytatta.
„Mint
ahogy a világoskék zsaluk Dél-Franciaországban” - mormoltam
Edwardnak, aki figyelmesen nézett rám. Ivott egy korty bort és
vállat vont, nagyon diplomatikusan. Hmm.
Nem tetszik neki az ötlet.
Ami
érdekes volt, hogy nem uralkodott felettem, nem fojtotta belém a
szót, hogy hülyének érezzem magam... Istenem, ez a pasi kész
ellentmondáshalmaz. Tegnapi szavai jutottak eszembe: „Szeretném,
ha ez a ház olyan lenne, amilyennek te akarod. Bármi amit
szeretnél. A tiéd.
Az akarja, hogy boldog legyek – mindenben, amit teszek. Valahol
mélyen legbelül azt hiszem, tudtam ezt eddig is. Csak éppen –
megállítottam magam. Ne
gondoljak a vitánkra most.
Kisördögöm rám meredt.
Tanya
Edwardot nézte, várva, hogy döntsön. Én pedig őt néztem, ahogy
pupillái kissé kitágultak és szája elnyílt. Nyelvével gyorsan
megnyalta szája felső szélét és ivott a borából. Figyelmemet
Edward felé fordítottam – ő még mindig engem figyelt – rá
sem nézett Tanyára. Igen! Lökte
magasba öklét benső istennőm. Azt hiszem, lesz egy-két szavam
Miss Denalihoz.
„Bella,
mit szeretnél?” - mormolta Edward, nagyon világosan átengedve
nekem a döntést.
„Nekem
a teraszos megoldás tetszik.”
„Nekem
is.”
Tanya
felé fordultam. Hé, hölgyem – rám nézzen, ne rá! Én vagyok,
aki ebben az ügyben dönt!
„Szeretném
látni az átalakított tervet, amiben a szélesebb terasz és az
oszlopok is szerepelnek, hogy is fog kinézni összességében.”
Tanya
kelletlenül fordította el tekintetét férjem formás alakjáról,
és lemosolygott rám. Azt
hitte, nem vettem észre?
„Természetesen”
- egyezett bele vidáman - „egyéb probléma?”
Azon
kívül, hogy a tekinteteddel megdugod a férjemet?
„Edward
szeretné átalakítani a hálószobánkat” - mormoltam.
Ekkor
torokköszörülés hangzott fel a nappali bejárata felől.
Mindhárman arra fordultunk. Taylor állt az ajtóban.
„Taylor?”
- szólította meg Edward.
„Sürgős
ügyben kell beszélnem önnel Mr Cullen” - magyarázkodott Taylor
igen hivatalosan. Edward meglapogatta a vállamat miközben Tanyához
beszélt.
„Mrs
Cullen a gazdája a házzal kapcsolatos dolgoknak. Teljhatalma van
mindenben. Bármit akar, az lesz. Teljes mértékben megbízom az
ösztöneiben – nagyon jó meglátásai vannak.” - hangja kissé
megváltozott... büszkeséget és finom figyelmeztetést hallottam
ki belőle. Tanyának címezve?
Bízik
az ösztöneimben? Oh, ez a férfi dühítő. Az ösztöneim hagyták,
hogy keresztül gázoljon az érzelmeimen ma délután. Megcsóváltam
a fejem bosszúságomban.. de hálás voltam azért, amit mondott
Miss Provokatív-de-pofátlanul-jó-a-szakmájában-nak, hogy ki is a
főnök. Felemeltem a kezem, megsimogattam Edward vállamon nyugvó
kezét.
„Ha
megbocsátotok” - szorította meg vállamat Edward és követte
Taylort, feltételezhetően az utóbbi irodájába. Eltűnődtem
rajta, hogy miről is lehet szó?
„Szóval
– a hálószoba?” - kérdezte feszülten Tanya.
Felpillantottan
rá, körülnéztem, hogy Edward és Taylor hallótávolságon kívül
vannak-e. Majd összeszedtem összes benső erőmet és tekintve,
hogy az utóbbi öt órában eléggé ideges voltam, Tanyára
zúdítottam összes sértődöttségemet.
„Minden
okod megvan arra, hogy ideges legyél, Tanya, mert ebben a
pillanatban az, hogy tovább dolgozhatsz ezen a terven, eléggé
bizonytalan. De biztos vagyok benne, hogy megértjük egymást –
egészen addig, amíg távol tartod a kezed a férjemtől.”
Tanya
levegő után kapott.
„Különben
kirúglak. Értetted?” - formáltam a szavakat igen érthetően.
Szaporán
pislogott, teljesen megdöbbenve. Nem tudta elhinni, hogy azt
mondtam, amit mondtam. Én
sem tudtam elhinni, hogy kimondtam. De kitartottam, és közömbösen
néztem Tanya tágra nyíló szürke szemébe. Ne
hátrálj meg! Ne hátrálj meg! Ezt
az őrjítő közömbös nézést Edwardtól tanultam, aki olyan
közömbös tud lenni, mint senki más. Tudtam, hogy a Cullen ház
felújítása nagyon fontos Tanya építészirodájának – fénylő
csillag a megbízások között. Nem veszítheti el azt a megbízást.
És ebben a pillanatban egyáltalán nem törődtem azzal, hogy
Emmett barátjáról van szó.
„Bella
– Mrs Cullen – sajnálom. És soha...” - pirult el,
elbizonytalanodva abban, mit is mondhatna.
„Hadd
legyek egyértelmű. A férjem nem érdeklődik ön iránt.”
„Természetesen”
- mormolta, a vér kifutott arcából.
„És
mint ahogy mondtam, csak tisztázni akartam a dolgokat.”
„Mrs
Cullen, őszintén bocsánatot kérek, hogy úgy gondolhatta, hogy...
én...” - állt meg, még mindig belezavarodva, hogy mit is
mondhatna.
„Jó.
És mindaddig, amíg egyetértünk, nem lesz probléma közöttünk.
És most – hadd mondjam el, mire gondoltunk a hálószobával
kapcsolatban, majd szeretném végigfutni az anyagok listáját, amit
használni óhajt. Mint ahogy tudja, Edward és én határozottan azt
szeretnénk, ha a ház energiatakarékos lenne, és szeretném
tudatni vele, hogy a felhasznált anyagok honnan származnak és
megfelelőek-e.”
„Természetesen”
- motyogta, kerekre nyílt szemmel, és őszintén megfélemlítetten.
Na, ez egy első alkalom volt. Benső istennőm a tömegnek integetve
körberohanta a színpadot.
Tanya
helyére simította haját, és látszik rajta, hogy idegességében
teszi.
„Akkor
a hálószoba?” - buzgólkodott aggódva, hangja alig volt több
suttogásnál. Miután a helyére tettem a hölgyet, megnyugodtam. Ma
először, az Edwarddal történt délutáni találkozásunk óta.
Képes vagyok én erre. Benső istennőm megünnepelte saját
boszorkányságát.
-----
Éppen
végeztünk, amikor Edward csatlakozott hozzánk.
„Minden
rendben?” - kérdezte. Karját derekam köré fonta és Tanya felé
fordult.
„Igen,
Mr Cullen” - mosolygott Tanya ragyogóan – bár mosolya merev volt.
„Néhány
napon belül jelentkezem az új tervekkel.”
„Kiváló.
Boldog vagy?” - kérdezte Edward tőlem, meleg, kutató zöld
pillantással.
Bólintottam
és számomra érthetetlen okból elvörösödtem.
„Nos,
mennem kell” - mondta Tanya megint túlságosan ragyogva. Kezet
nyújtott – először nekem, majd Edwardnak.
„A
közeli találkozásig, Tanya” - mormoltam.
„Igen,
Mrs Cullen. Mr Cullen.”
Taylor
jelent meg a nappali bejáratában.
„Taylor
kikíséri önt” mondtam olyan hangosan, hogy az érintett is hallhassa.
„Az
átdolgozott terveket a héten hozom” - tapogatta meg Tanya a haját
megint, majd magas sarkán megfordult és kivonult a nappaliból
Taylor kíséretében.
„Érezhetően
barátságtalanabb volt” - mondta Edward incselkedően.
„Az
volt? Nem vettem észre.” - vontam vállat, megpróbálva
természetesnek látszani.
„Mit
akart Taylor?” - kérdeztem, részben mert kíváncsi voltam,
részben meg mert témát akartam váltani. Edward komoran
elengedett, és hajtogatni kezdte a terveket.
„Smith-ről
volt szó.”
A
szarba! Megint csinált valamit?
„Semmi
olyan nincs, ami miatt aggódni kellene, Bella.” Edward letette a
terveket és engem vont a karjába.
„Kiderült,
hogy hetek óta nem volt a saját lakásában, ennyi az egész.”
Megcsókolta a hajamat, elengedett és befejezte a hajtogatást.
Oh...
„Szóval,
hogy döntöttél?” - kérdezte és tudtam azért teszi, hogy ne
folytassam a Smith-féle érdeklődést.
„Csak
amit megbeszéltünk. Azt hiszem, tetszel neki” - tettem hozzá
halkan.
Felhorkant.
„Mondtál
neki valamit?”
Elpirultam.
Honnan tudja? Az ujjaimra bámultam.
„Amikor
megérkezett Edward és Bella voltunk, amikor elment már Mr és Mrs
Cullen” - folytatta száraz hangon.
„Lehet,
mondtam neki valamit..” -motyogtam.
Felpislogtam
rá, meleg tekintettel vizsgált és egy óvatlan pillanatban –
elégedettnek tűnt. Levette rólam szemét, megcsóválta fejét,
arca megváltozott.
„Csak
arra reagált, ahogy kinézek” - keserűnek tűnt – sőt
utálkozónak. Miért? Meghökkenten néztem rá.
„Mi
van?” - zavarodott össze pillantásomtól. Majd szeme ijedten
tágra nyílt.
„Nem
vagy féltékeny, ugye nem?” - suttogta rémült meglepetéssel.
Elvörösödtem, nagyot nyeltem és összefont ujjaimat bámultam.
„Bella,
ő egy szexuális ragadozó – és egyáltalán nem az én típusom”
- döntötte féloldalra fejét.
„Hogy
lehetsz féltékeny őrá? Bárkire? Semmi nincs benne, ami engem
érdekelne.”
Amikor
felnéztem Edwardra úgy nézett rám, mintha egy újabb végtagom
nőtt volna. Beletúrt a hajába.
De
idősebb... és egy szexuális ragadozó. Nem esett már bele egybe?
Mrs Robinson szelleme rémlett fel elmémben.
„Csak
te vagy, Bella” - mondta Edward halkan - „és mindig csak te
leszel.”
Levegő
után kaptam, mintha az összes levegő kiszorult volna tüdőmből.
A terveket mellőzve Edward megint hozzám lépett és államat
hüvelyk-, és mutatóujja közé fogta.
„Hogy
hiheted másképp? Adtam valaha is bármilyen jelét annak, hogy
bárki más érdekelne?” - zölden izzó tekintetét a szemebe
fúrta.
„Nem”
- suttogtam.
„Csak..
nem tudom. Ő idősebb.” Elvörösödtem, pontosan tudta, kire
gondoltam. Sietve folytattam.
„És
olyan nagyvilági és kifinomult és tehetséges. Komolyan
tehetséges. Nyilvánvalóan azt csinálja, amiben tehetséges.”
„Bella,
hogy gondolhatsz ilyeneket? Fiatal vagy – mindketten azok vagyunk”
- simította alsó ajkamat meg hüvelykujjával.
„Amikor
annyi idős leszel te is, mint ő, te is olyan leszel, vagy még
több.”
Mi?
Hite a
képességeimben ámulatba ejtő... és zavarba hozó. Ma reggel még
azt mondta, hogy nem kell dolgozni mennem. Oh, ez annyira komplikált.
Szememet kitörni készülő könnycseppek szúrták.
„Legyen
bizalmad. Bennem és önmagadban, Bella” - halk kérése majdnem
megsemmisített.
„Oh,
Edward” - suttogtam, és alsó ajkam megremegett - „csak...
megpróbálok alkalmazkodni ehhez az új életemhez, ehhez, amiről
még csak nem is álmodtam. Mindent tálcán kapok – az állásomat
– téged, a gyönyörű férjemet... akit soha... soha nem tudtam,
hogy ennyire fogok szeretni, ennyire erősen, ennyire gyorsan és
ennyire... mélyen” - nagyot, megnyugtatót lélegeztem. Edward
álla leesett.
„De
te olyan vagy, mint egy száguldó vonat, Edward... és én nem
akarok agyonhajszolt lenni, mert az a lány, akibe beleszerettél, az
felmorzsolódik. És mi marad utána? Egy ideje arra gondolok, hogy
nem marad más, mint egy ostoba, társasági nő árnyképe” -
tartottam szünetet megint, küszködtem, hogy megtaláljam a
szavakat, amik leírják érzéseimet.
„És
te most azt akarod, hogy én legyek a cég vezetője – az legyek,
ami soha nem akartam lenni. Csak szédelgek a sok lehetőség között,
küszködök...” - befejeztem, könnyeim kitörni készültek,
visszafojtottam hüppögésemet.
„Hagynod
kell, hogy magam döntsek, hogy én kocáztassak, hogy hibákat
kövessek el... és hagynod kell, hogy tanuljak belőlük” - szent
tehén, ez...
ez az, amit délután is mondani akartam.
„Úgy
érzed, hogy megfulladsz?” - kérdezte Edward rémülten.
Bólintottam.
Becsukta
a szemét.
„Elfogadható
nézőpont, igazad van, Mrs Cullen” - túrt hajába nyugtalanul.
„Csak neked szeretném adni a világot – mindent, bármit amit
csak akarsz. És meg is akarlak védeni mindentől, és biztonságban
akarlak tudni. Te sokkal több vagy, mint az a lány akibe
beleszerettem, Bella. Egy erős, független, éles eszű, kedves...
Oh, Bella, te vagy minden, amit valaha is akartam, sőt több. Ne
kételkedj bennem. Soha ne kételkedj bennem.”
„Én
nem. Én nem” - suttogtam - „de ma annyira felkészületlen
voltam rád” - már megint a megfelelő szavak után kutattam.
„Ötven
árnyalat” - mondta.
„Igen”
- és annak ellenére, hogy úgy éreztem sírnom kell, elmosolyodtam
- „ötven-féle vagy.”
„Pánikba
estem” - suttogta - „miért nem beszéltél a nevedről velem?”
„Hogy
őszinte legyek... akkor gondoltam rá, amikor a nászutunkon
voltunk, és nos... nem akartam széttörni kis buborékunkat. És
azután ott volt James... tudod, az egész olyan őrületes volt.
Csak tegnap este jutott eszembe. Sajnálom, meg kellett volna
mondanom, vagy megbeszélnem veled... de valahogy soha nem volt
megfelelő az időpont” - szégyenkeztem vörös arccal.
Edward
kutató tekintete nyugtalanító volt. Mintha megpróbálta volna
akaratát ilyen módon a fejembe juttatni. Oh,
vajon mire gondol?
„Miért
estél pánikba?” - kérdeztem, mintha előző szavai most jutottak
volna el tudatomig.
„Nem
tudom. Csak nem szeretném, ha kisiklanál a ujjaim közül.”
„Oh,
Edward, az ég szerelmére” - sírtam. „Nem megyek sehova. Mikor
jut már be abba a kemény fejedbe?”
Hangom
nyugodtabb lett.
„Sze-ret-lek.
Jobban mint a... szemem világát, mint a létet vagy a szabadságot.”
Szeme
tágra nyílt, félmosolyra húzta száját.
„Leánygyermeki
szeretet?” - emelte fel csodálkozva szemöldökét.
„Nem”
- nevettem akaratom ellenére - „ez csak egy idézet, ami eszembe
jutott.”
„Őrült
Lear király?”
„Drága,
drága őrült Lear király” - emeltem fel kezem és megsimogattam
arcát. Belehajolt simogatásomba, szemét becsukta.
„Megváltoztatnád
a neved Edward Swanra, hogy mindenki tudja, hogy hozzám tartozol?”
Edward
szeme felnyílt, és úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna,
hogy a föld lapos. Összehúzta szemöldökét.
„Hogy
hozzád tartozom?” - mormolta, ízlelgetve a szavakat.
„Enyém
vagy.”
„A
tiéd...” - mondta, megismételve a szavakat, amiket csak tegnap
mondtunk ki a játékszobában.
„Igen,
megtenném Ha ez olyan sokat jelentene neked.”
Oh,
istenem...
„Neked
ennyire sokat jelent?” - leheltem.
„Igen”
- mondta határozottan.
„Oké”
- suttogtam.
Féloldalra
hajtotta fejét.
„Azt
gondoltam, ebbe már beleegyeztél.”
„Igen,
beleegyeztem, de most, hogy többet beszéltünk róla, boldog is
vagyok, hogy így döntöttem.”
„Oh...”
- motyogta meglepetten. Majd felderengett gyönyörű, kisfiús
igen-ennyire fiatal-vagyok mosolya, és megint elakadt lélegzetem.
Derekamnál fogva megpörgetett. Felsikítottam és vihogni kezdtem,
nem tudtam megállapítani, hogy most akkor boldog... vagy
megkönnyebbül, vagy... mi?
„Mrs
Cullen, tudod mit jelent ez nekem?”
„Igen,
tudom.”
Előrehajolt
és megcsókolt, ujjait a hajamba fúrta, szorosan egy helyben tartva
fejemet.
„Ez
a vasárnap hét árnyalatát jeleni számomra” - mormolta bele a
számba, és orrával végigsimított az én orromon.
Whoa!
„Gondolod?”
- hajoltam hátra és rábámultam.
„Határozott
ígéret hangzott el rá. Egy javaslat került előterjesztésre és
az alku megköttetett.” suttogta, zöld szemei gonosz
elégedettséggel ragyogtak. Félrebillentettem a fejem, felnéztem
rá, csodáltam hirtelen hangulatváltozását. Kedélye olyan
gyorsan változik, mint amilyen gyorsan az R8-as robog.
„Nemet
mondasz nekem?” - kérdezte bizonytalanul.
„Hm...” - még mindig szédelegtem, próbáltam követni hangulatát.
„Hm...” - még mindig szédelegtem, próbáltam követni hangulatát.
Töprengően
nézett rám.
„Van
egy ötletem” - mormolta.
Oh...
milyen perverz dolog lehet?
„Egy
nagyon fontos dolog, amit meg kell tenni” - folytatta, hirtelen
elkomolyodva. Ne... mi van már megint?
„Igen,
Mrs Cullen. Egy rendkívül fontos dolog.”
Álljunk
csak meg – nevet rajtam...
„Mi?”
- suttogtam.
„Le
kell vágatnom a hajam. Kétségtelenül túl hosszú, és a
feleségemnek nem tetszik.”
Elállt
a lélegzetem.
„Nem
vághatom le a hajad!”
„De
igen” - vigyorgott Edward és felfújta a homlokába lógó
tincset.
„Nos...
ha Mrs Cope-nak van egy pudingos tála?” - vihogtam.
Edward
is nevetett.
„Oké,
talált, süllyedt. Majd Franco-val vágatom le.”
Belém
szúrt a csalódottság. Hmm... Franco nem Őnála
dolgozik? Lehet, mégis meg tudnám nyírni. Végül is, Charlie
haját évekig én vágtam, és soha nem reklamált.
„Gyere”
- ragadtam meg kezét. Szeme tágra nyílt. Magam után húztam,
végig a fürdőszobánkba, ahol is elengedtem a kezét, és fogtam a
fehér faszéket, ami a sarokban állt. A mosdókagyló elé tettem.
Edwardra pillantottam, eltitkolt mulatsággal nézett vissza rám,
hüvelykujját nadrágja övtartójába dugta... szemei égtek.
„Leülni”
- mutattam a székre, próbáltam főnök maradni.
„Megmosod
a hajam?” - kérdezte rekedten.
Lassan
bólintottam. Egyik szemöldökét meglepetten felhúzta, és egy
pillanatig azt gondoltam, visszakozik.
„Oké”
- mondta lágyan. Felemelte kezét és nyakánál kezdve elkezdte
kigombolni fehér ingét.
Oh,
egek... Benső istennőm szünetet tartott aréna-beli sétája
közben.
Fürge,
ügyes ujjak gombolták egyik gombot a másik után, inge nyitottan
csüngött rajta. Edward felém tartotta egyik mandzsettagombját,
szája megremegett, kihívóan szexi volt. Vedd már végre le!
Oh...
kézelőgombok. Edward felé
indultam, addig, amíg közvetlen előtte nem álltam, anélkül,
hogy levettem volna a tekintetemet róla. Majd remegő ujjakkal
megfogtam felkínált csuklóját és kivettem az egyiket – egy
platina korong amibe a neve kezdőbetűit vésték egyszerű formájú
betűkkel. Kezemben az első mandzsettagombbal a másikért nyúltam
és ezúttal nagyobb önbizalommal ezt is eltávolítottam. Ahogy
befejeztem, felnéztem rá, vidámsága eltűnt eddigre és valami
más vette át a helyét, egy forróbb... sokkal csábítóbb arc.
Felnyúltam, letoltam válláról ingét és ő hagyta, hogy az
leessen a földre.
„Kész
vagy?” - suttogtam.
„Bármire,
amit csak akarsz, Bella.”
Tekintetem
szeméről ajkára siklott, ami nyitva volt, így mélyebbet tudott
sóhajtani. Faragott, cizellált, vagy bármi, mindenképpen gyönyörű
szája van és pontosan tisztában van azzal, hogy mit tehet vele.
Azon vettem észre magam, hogy előre hajolok, hogy megcsókoljam.
„Ne”
- lehelte és mindkét kezét a vállamra tette - „Ne. Ha
megteszed, soha nem fogod levágni a hajam.”
Oh!
„És
akarom, hogy levágd” - folytatta. Szemei kerekre nyitottak voltak
és kemények valamiféle megmagyarázhatatlan oknál fogva.
„Miért?”
- suttogtam.
Egy
pillanatra rám bámult és még nagyobbra nyitotta a szemét.
„Mert
úgy érzem magam tőle, mintha dédelgetnének.”
Szívem
gyakorlatilag megzökkent, mintha meg akarna állni. Oh, Edward... én
ötvenszeresem. És mielőtt rádöbbentem volna, karjaim köré
fontam, és megcsókoltam mellét, mielőtt arcomat csiklandozó
mellszőrére hajtottam.
„Bella”
- sóhajtotta. Karját körém kerítette, és mozdulatlanul álltunk
egymást tartva a fürdőszoba közepén. Oh, mennyire szeretek a
karjai között lenni. Még akkor is, ha egy basáskodó,
megalomániás segg , akkor is ő az én basáskodó, megalomániás
seggfejem... akinek élethosszig tartó adag gyengéd szerető
gondoskodásra van szüksége. Hátrahajoltam anélkül, hogy
elengedtem volna.
„Tényleg
azt akarod hogy én vágjam le?”
Bólintott
és félénken elmosolyodott. Vigyorogtam és kibontakoztam
öleléséből.
Megfogtam
a kezét és a székhez vezettem.
„Ülj
le” - ismételtem meg.
Engedelmesen
leült háttal a mosdónak. Levettem a cipőmet és odébb rúgtam
őket pontosan oda, ahol az inge hevert. Kivettem a zuhanyzóból
samponját, amit Franciaországból hoztunk.
„Megfelel,
uram?” - tartottam elé mindkét kezemmel, mintha a TV-shopban
lennénk - „egyenesen Francia honból szállítva. Szeretem az
illatát... Te illata van”- tettem hozzá suttogva, kiesve eladói
szerepemből.
„Oké”
- vigyorgott.
Levettem
a radiátorról egy kis törölközőt. Mrs Cope igazán ért ahhoz,
hogy szuper-puhán tartsa a törölközőket.
„Hajolj
előre” - vezényeltem halkan. Edward engedelmeskedett, a
törölközőt a vállára terítettem, majd kinyitottam a csapot és
megtöltöttem a kagylót meleg vízzel.
„Hajolj
hátra” - hmmm, szeretek foglalkozni vele. Edward hátra hajolt, de
túl magas volt. Előrébb húzta a széket, majd hátradöntötte a
széket addig, amíg annak teteje a mosdókagylóhoz nem
támaszkodott. Tökéletes távolságban. Hátrahajtotta a fejét.
Merészen zöld szeme rám tekintett, nem tudtam megállni,
visszamosolyogtam rá. Megfogtam az egyik poharat, amit itt
tartottunk szükség esetére, telemerítettem a vízzel és Edward
fejére öntöttem, hogy megnedvesítsem a haját. Megismételtem a
mozdulatot áthajolva fölötte.
„Nagyon
jó illata van, Mrs Cullen” - susogta behunyt szemmel.
Ahogy
módszeresen megnedvesítettem a haját, alkalmam volt szabadon
megbámulni. Szent Varjú.
Bele fogok ebbe unni valaha is? Hosszú sötét szempillái árnyékot
vetettek arcára, szája kissé elnyílt,
olyan
volt mint egy sötét gyémántalakzat. Hallottam, ahogy levegőt
vesz. Hmmm... mennyire szerettem volna a nyelvemet ...
Véletlen
vizet fröcsköltem szemébe. A szarba!
„Bocsánat!”
Megfogta
a törölköző sarkát és nevetve megtörölte a szemét.
„Hé,
tudom, hogy egy segg vagyok, de ne fojts meg!”
Lehajoltam
és vihogva puszit nyomtam a homlokára.
„Ne
kísérts.”
Felemelte
kezét, és a fejem mögött összefűzte ujjait, felemelkedett egy
kicsit és rabul ejtette számat, röviden megcsókolt, közben
elégedett morgás hangzott torkából. A hang egyenesen a hasam
mélyén rejtőző izmokig hatolt. Nagyon csábító hang volt.
Elengedett s engedelmesen hátrahajtotta a fejét, várakozva nézett
fel rám. Egy pillanatra nagyon védtelennek látszott, olyan volt,
mint egy gyerek. Összeszorult a szívem.
A
haja már elég nedves volt, sampont folyattam a tenyerembe és
masszírozni kezdtem fejbőrét. A halántékánál kezdtem
folytattam a feje tetejénél, majd le a feje oldalán, ujjaimmal
ritmikusan körözve. Újfent behunyta szemét és halkan hümmögött.
„Ez
nagyon jó” - mormolta kicsivel később, szinte éreztem, ahogy
ellazult erős, határozott ujjaim érintésére.
„Igen,
az” - értettem egyet és megint megcsókoltam a homlokát.
„Szeretem,
ahogy az ujjaiddal masszírozod a fejem bőrét” - mondta még
mindig csukott szemmel. Nagyon elégedettnek tűnt – már nem volt
védtelen. Jézusom, mennyire megváltozott az arckifejezése. Finom
– de a sebezhetőség eltűnt róla.
„Emeld
fel a fejed” - vezényeltem és ő engedelmeskedett. Hmmm – hozzá
tudnék ehhez szokni. Feje hátsó részét is átmasszíroztam a
samponos vízzel.
„Hátra.”
Hátra
dőlt, leöblítettem hajáról a habot a pohár segítségével.
Ezúttal nem fröcsköltem a szemébe.
„Megint?”
- kérdeztem.
„Kérlek.”
- szeme felpattant és elégedetten nézett rám. Levigyorogtam rá.
„Kívánsága
parancs, Mr Cullen.”
Edward
mosdókagylójához fordultam és megtöltöttem meleg vízzel.
„Az
öblítéshez” - magyaráztam, amikor furcsán nézett rám.
Megismételtem
az eljárást a samponnal, hallgattam, ahogy lélegzete elmélyül.
Amikor megint tiszta hab volt, újfent időt szakítottam arra, hogy
felbecsüljem férjem szép vonásait. Nem tudtam ellenállni neki.
Finoman megsimogattam arcát. Szemét félig kinyitotta, álmosan
lesett ki szempillái alól. Szent tehén!
Előre
hajoltam és puhán, tartózkodóan megpusziltam száját.
Mosolygott, becsukta szemét és tökéletes elégedettséggel
sóhajtott egyet.
Jézusom.
Ki gondolná, hogy a ma délutáni vitánk után képes ennyire
ellazulni? Szex nélkül? Kisördögöm elbiggyesztette száját és
felpillantott Bronte kötetéből.
Áthajoltam
Edward felett.
„Hmmm”
- mormolta elismerően, ahogy mellem megérintette arcát.
Ellenálltam simogatási kényszeremnek és kihúztam a mosdóból a
dugót és tanulmányoztam, ahogy lefolyik a víz. Edward keze a
csípőmet majd a fenekemet simogatta.
„Ne
simogassa a személyzetet” - morogtam hamis rosszallással.
„Ne
feledje, hogy süket vagyok” - lehelte szemét csukva tartva, és
kezét lesimította a fenekemen, majd szoknyám szélét emelgette.
Rácsaptam a kezére.
Szeretek
fodrászosat játszani.
Edward
vigyorgott, szélesen és kisfiúsan, mintha rajtakaptam volna valami
meg nem engedett dolgon, amire titokban büszke.
Megint
a pohárért nyúltam, de ezúttal a másik mosdóban levő vizet
használtam hogy kiöblítsem a habot hajából. Áthajoltam rajta, ő
a fenekemen tartotta kezét, ujjával dobolva előre-hátra, fel és
le... oda-vissza... hmmm. Ide-oda tekeregtem. Felmordult, mélyen a
torkából.
„Na.
Kiöblítettem.”
„Jó”
- suttogta és ujjai megszorítottak. Hirtelen felült, haja vizes
volt és végigcsöpögött rajta a víz. Lehúzott az ölébe, keze
a fenekemtől a nyakamig siklott, majd az államhoz. Meglepetésemben
levegőért kaptam. Ajka az enyémre tapadt, nyelve forró és kemény
volt a számban. Ujjaim nedves hajába markoltak, éreztem ahogy a
vízcseppek lefolynak a kezemen, a mellére, az arcomra, ahogy egyre
elmélyültebben csókolóztunk és keze államról a blúzom felső
gombjához siklott.
„Elég
ebből a szépítkezésből” - mormolta. „Meg akarlak baszni a
vasárnap hét árnyalatában és ezt megtehetjük itt, vagy a
hálószobában. Válassz.”
1 megjegyzés:
Köszi twmmy és nagyon boldog ünnepeket! jutka
Megjegyzés küldése