Negyvennegyedik fejezet

„Bella, drágám…”

A hang lágy és meleg volt. Telve szeretettel és édes emlékekkel, amik az idők során eltávolodtak… és egy gyengéd kéz érintette meg az arcomat. Anyám ébresztgetett… a laptopot magamhoz ölelő, beburkoló álmomból.

„Bella, édes szívem” – folytatta lágy éneklő hangján, amíg megpróbáltam magamhoz térni, pislogva a rózsaszín felhős égre.

„Helló, anya” – nyújtóztam ki és felmosolyogtam rá.

„Harminc perc múlva indulunk vacsorázni. Még mindig jönni akarsz?” – kérdezte kedvesen.

„Oh, igen anya, természetesen.” – és erősen próbáltam elnyomni az ásítást, sikertelenül.

„És, ez?... egy lenyűgöző darabja a technikának?”- mutatott a laptopomra.

A szarba.

„Oh… ez?” – próbáltam lezserkedni, meglepettnek látszani… észreveszi anyám?

Úgy néz ki, körültekintőbb, mióta udvarlóra tettem szert.

„Edward adta kölcsön. Azt hiszem, el tudnék vezetni vele egy űrrepülőt is, de én csak e-mailezésre és interneten való böngészésre használom.” Tényleg semmi…

Gyanakodva fürkészett, leült az ágyra és egy hajtincsemet a fülem mögé simított.

„Írt neked e-mailt?”

Oh, duplán a szarba.

„Igen...” – a közömbösségem elpárolgott, éreztem, hogy elpirulok.

„Talán hiányzol neki, huh?”

„Remélem, anya.”

„Mit írt?”

Oh, triplán a szarba. Eszeveszetten próbáltam valami elfogadható dolgot idézni az e-mailből… nem hiszem, hogy hallani akart volna dominánsokról, kötözésről, szájbekötözésről, bár ezt úgysem mondhatnám az aláírt papír miatt…

„Azt mondta, hogy érezzem jól magam, de ne túlságosan.”

„Ésszerűen hangzik. Hagyom, hogy elkészülj, drágám.” –és előrehajolva megpuszilta a homlokomat.

„Örülök, hogy itt vagy, Bella. Csodálatos dolog látni.”

És ezzel a szerető kijelentéssel kiment. Hmmm, Edward és az ésszerűség… két olyan dolog, amiről azt gondoltam, hogy kölcsönösen kizárják egymást… de az e-mailje után…lehet, hogy minden lehetséges. Megráztam a fejem. Idő kell, hogy megemésszem a szavait. Talán vacsora után – majd tudok válaszolni.

Kimásztam az ágyból és gyorsan kibújtam a pólóból és sortból. Elhoztam magammal Rose szürke nyakba akasztós ruháját, amit a diplomaosztón viseltem. Ez volt az egyetlen gála cuccom, és az volt a jó a hőségben, hogy a gyűrődések kisimultak, úgyhogy tökéletes lesz a golf-klubban. Ahogy öltözködtem, felébresztettem a laptopot… az is élvezte a szunyókálást, hogy velem aludt, várnom kellett, amíg a levelezőprogram kapcsolódott a világhálóhoz.

Semmi új Edwardtól, a csalódottság szinte fájt.

Gyorsan írtam egy e-mailt neki.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Te, mint bőbeszédű?

Dátum : 2009. június 2 19:08 EST

Címzett : Edward Cullen

Uram,

Ön egy igazán szószátyár író. Mennem kell vacsorázni, Phil golf-klubjába… és csak hogy tudja, forgatom a szemeimet a gondolatra… de ön és az ön viszkető tenyere igen messze van tőlem, úgyhogy a hátsóm biztonságban van… most legalábbis. Tetszett az e-mailje. Válaszolok, amint tudok.

Már hiányolom.

Élvezze a délutánját.

Az ön Bellája.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  A hátsó feled

Dátum : 2009. június 2 16:10

Címzett : Isabella Swan

Elvonja a figyelmemet ez az e-mail cím… Szükségtelen hangsúlyozni, hogy biztonságban van –  most.

Élvezd a vacsorát, hiányzol, főleg a hátsód, és a csípős szád.

A délutánom unalmas lesz, csak az hoz némi fényt bele, hogy rád gondolok, meg a szemforgatásodra.

Azt hiszem, te voltál az, aki nagy szakértelemmel megmagyarázta, hogy mennyire szenvedek ettől a csúnya szokástól.

A te

Edward Cullen-ed

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Szemforgatás

Dátum : 2009. június 2 19:15 EST

Címzett : Edward Cullen

Kedves Mr. Cullen,

Fejezze be a levélírogatást nekem – vacsorázni készülök.

Ön is eléggé elvonja a figyelmemet – még így is, hogy a kontinens másik végében tartózkodik.

És igen – ki fenekeli el önt, ha forgatja a szemeit?

Az ön Bellája

Megnyomtam a küld gombot és abban a pillanatban magam elé képzeltem Mrs Robinsont. És nem tudtam elképzelni… hogy egy olyan korú valaki, mint az anyám, elveri Edwardot… ez valahogy olyan... rossz volt. Újból eltűnődtem mindazon a káron, amit okozott. Számat elkeseredetten összeszorítottam… találnom kell egy babát, hogy tűket szurkáljak bele, talán ez elmulasztja egy kissé a dühömet, amit érzek.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  A hátsó feled

Dátum : 2009. június 2 16:20

Címzett : Isabella Swan

Kedves Miss Swan,

Még mindig tetszik a címben szereplő ’tárgy’, sok különböző módon. Szerencsére a magam sorsának kovácsa vagyok és senki nem büntet – kivéve az anyámat, alkalmilag – és Dr Banner-t természetesen. És te.

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Megbüntetni… Én?

Dátum : 2009. június 2 19:25 EST

Címzett : Edward Cullen

Kedves uram,

Mikor venném a bátorságot arra, hogy megbüntessem önt, Mr Cullen?

Azt hiszem, valakivel összekever… ami aggodalomra ad okot.

Tényleg készülnöm kellene

Az ön Bellája

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  A hátsó feled

Dátum : 2009. június 2 16:25

Címzett : Isabella Swan

Kedves Miss Swan,

Írásban folyamatosan azt teszi. Felhúzhatom a cipzárját?

Az ön

Edward Cullenje

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag szavai hatására elakadt a lélegzetem. Oh… játszani akar…

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  NC-17

Dátum : 2009. június 2 19:28 EST

Címzett : Edward Cullen

Ha választhatok, azt szeretném, ha inkább lehúzná.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Óvatosan azzal, hogy mit kívánsz…

Dátum : 2009. június 2 16:28

Címzett : Isabella Swan

ÉN IS.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Pihegek

Dátum : 2009. június 2 19:30 EST

Címzett : Edward Cullen

Lassan…

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Sóhajtok

Dátum : 2009. június 2 16:28

Címzett : Isabella Swan

Bár ott lennék

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Nyögdécselek

Dátum : 2009. június 2 19:34 EST

Címzett : Edward Cullen

ÉN IS

„Bella!” – kiabált anyám. Ijedtemben nagyot ugrottam. Miért érzem magam ennyire bűnösnek?

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Nyögdécselek

Dátum : 2009. június 2 19:34 EST

Címzett : Edward Cullen

Mennem kell

Később, baby.

Berontottam az előszobába, ahol anyám és Phil vártak. Anyám kissé rosszallóan nézett rám.

„Drágám, jól érzed magad? Egy kissé piros vagy.”

„Anya, jól vagyok.”

„Nagyon csinos vagy, drágám.”

„Oh, ez Rose ruhája. Tetszik?”

Haragosan pillantott rám.

„Miért hordod Rose ruháját?”

Oh… ne.

„Nos, nekem tetszik, neki meg nem.” – improvizáltam.

Kutató pillantást vetett rám, amíg Phil egyik lábáról a másikra állt a türelmetlenségtől, jesszusom… mintha a baseball pályán lenne a hazai ponton.

„Holnap elviszlek vásárolni” – mondta anyám.

„Oh, anya, nem kell ezt megtenned . Rengeteg ruhám van.”

„Nem tehetek meg ennyit a lányomért? Na gyerünk… Phil éhezik.”

„Nagyon igaz” – mordult Phil, szenvedő arccal megmasszírozva gyomra tájékát. Kuncogtam, ő meg a szemét az égnek fordította, ahogy kimentünk az ajtón.

A vacsora ízletes volt.  Furcsa volt látni anyámat a golf klub túl kifinomult közegében, annak minden pedáns, émelyítő, önmagát tisztelő atmoszférájával… olyan volt, mint egy valószínűtlen küzdőtér mind Phil, mind anyám részére… ennek ellenére sok párt üdvözöltek… nyilvánvalóan barátokat. Jézusom, az én bolondos anyám a golf klubban – képzeletet felülmúló. Néztem kettőjüket, nevettek, tréfálkoztak, sütkéreztek a szeretetben, amit egymás iránt éreztek. Phil előzékeny és gyengéd volt… anyám kacér és tréfálkozó volt. Élvezet volt látni, hogy még mindig olyan boldogok, mint azon a napon, amikor összeházasodtak… a házastársi boldogság még mindig élt és ragyogott a nyomasztó floridai hőség dacára.  Megittunk egy üveg bort, és anyám megpróbált több információt kisajtolni belőlem Edwardról. Sikeresen ellenálltam a három pohár bor ellenére.

Később, amikor a langymeleg víz alatt álltam a zuhanyzóban, elelmélkedtem, hogy mennyire megváltozott anyám… de az is lehet, hogy én változtam. Anyámnak sokáig szüksége volt rám, de most itt volt neki Phil. Úgy néztem, nagyon jót tesznek egymásnak, és ennek igazán örültem. Ez azt jelentette, hogy befejezhetem az aggódást anyám miatt, döntéseinek felülbírálatát…

És nagyon jó tanácsot adott… mikor kezdődött ez az egész? Mióta találkoztam Edwarddal. És miért van ez?

Végeztem, gyorsan megtörölköztem… hevesen vágyva arra, hogy visszatérjek Edwardhoz. Egy e-mail várt rám… még akkor küldte, amikor elmentem vacsorázni, néhány órával ezelőtt.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Plágium

Dátum : 2009. június 2 16:36

Címzett : Isabella Swan

Elloptad a mondatomat.

És itt hagytál.

Élvezd a vacsorát.

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Kit mondasz te tolvajnak?

Dátum : 2009. június 2 22:18 EST

Címzett : Edward Cullen

Uram, ha jól tudom, ez a sor Emmetté eredetileg.

Itt hagytam, hogyan?

Az ön Bellája

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Befejezetlen ügylet

Dátum : 2009. június 2 19:22

Címzett : Isabella Swan

Miss Swan

Visszajöttél. Nagyon hirtelen mentél el – és pont amikor a dolgok kezdtek érdekessé válni.

Emmett nem túl eredeti. Valakitől lopta.

Milyen volt a vacsora?

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Befejezetlen ügylet?

Dátum : 2009. június 2 22:26 EST

Címzett : Edward Cullen

A vacsora laktató volt – örülni fogsz a következő hírnek.

Rengeteget ettem.

Kezdett érdekessé válni?

Hogyan?

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Befejezetlen ügylet - határozottan

Dátum : 2009. június 2 19:30

Címzett : Isabella Swan

Direkt vagy értetlen?

Ha jól emlékszem, pont arra kértél, húzzam le a cipzárt a ruhádon.

És már éppen felkészültem rá, hogy megteszem.

Nagyon örülök, hogy eszel.

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy : Nos… erre valók a hétvégék

Dátum : 2009. június 2 12:36 EST

Címzett : Edward Cullen

Persze, hogy eszem… csak amikor veled vagyok, a bizonytalanság elveszi az étvágyamat.

Oh… soha nem szeretnék szándékolatlanul értetlen lenni… gondolom, ezt már kitaláltad.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Alig várom

Dátum : 2009. június 2 19:40

Címzett : Isabella Swan

Emlékezni fogok erre, Miss Swan, és semmi kétség, hogy ezt a tudást a magam hasznára fogom fordítani.

Sajnálattal hallom, hogy elveszem az étvágyát.

Azt hittem, nagyobb concupiscentiával[1] hatok önre.

Az én tapasztalatom legalábbis ezt mutatja, de jobb lenne, ha ön is így érezne.

Nagyon várom a következő alkalmat.

Az ön

Edward Cullene

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Edző nyelv-edzés

Dátum : 2009. június 2 22:36 EST

Címzett : Edward Cullen

Megint a nagyszótárral játszottál?

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Korgás

Dátum : 2009. június 2 16:36

Címzett : Isabella Swan

Nagyon jól ismer, Miss swan.

Egy régi baráttal vacsorázom éppen, és most vezetni fogok.

Később, baby©

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Milyen régi baráttal? Nem gondolnám, hogy Edwardnak olyan sok régi barátja lenne… kivéve…őt. Csúnyán néztem a képernyőre. Égető, zöld, epebajos féltékenység öntött el váratlanul. Meg akartam ütni valamit… leginkább Mrs. Robinsont. Türtőztetve magamat, kikapcsoltam a laptopot és bemásztam az ágyba.

Tényleg válaszolnom kellett volna arra a hosszú e-mailre reggel… és most hirtelen mérges lettem. Miért nem látja Edward, hogy milyen is ő… egy gyerek-molesztáló. Lekapcsoltam a világítást… a sötétbe bámulva fortyogtam a dühtől. Hogy merészeli? Hogy merészelt felcsípni egy sebezhető kamaszt? Még mindig megteszi ezt? Miért hagyták abba? Különféle forgatókönyvek peregtek le a fejemben… elege lett Edwardnak… akkor még miért barátkozik vele…? Úgyszintén ő – egyáltalán férjnél van? Elvált? Jesszusom – vannak gyerekei? Van gyereke Edwardtól? Kisördögöm felemelte undok fejét, sokatmondóan nézett rám, és  a gondolat egyszerre meghökkentett és elundorított. Tud Dr. Banner Mrs Robinsonról? Kiküzdöttem magam az ágyból és újból bekapcsoltam a gépet. Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal, amíg vártam, hogy feltűnjön a kék képernyő… ráböktem a Google ikonjára és beírtam a keresőbe ’Edward Cullen’. És a képernyő tele lett Edward képeivel… fekete nyakkendőben, sorozatban, jesszusom – Jake képei a Heathman-ból… fehér ingben, flanel nadrágban… Hogy kerültek ezek fel a netre? Apám, Edward nagyon jól nézett ki… gyorsan tovább haladtam… néhány üzleti rendezvény… egyik remek kép a másik után a legfotogénebb férfiről, akit ismerek… bensőségesen… Bensőségesen… Ismerem én Edwardot bensőségesen? Ismerem szexuálisan… és rájöttem, hogy sokkal több felfedezni valóm van. Tudom, hogy szeszélyes,nehézkes, érdekes, hűvös, kedves… jesszus, e az ember egy két lábon járó ellentét-egyveleg. Átléptem a következő oldalra… még mindig egyedül volt minden képen… és eszembe jutott, hogy Rose említette, nem talált egyetlen képet róla, ami találkán készült volna. Ebből született a ’buzi’ kérdés… majd a harmadik lapon volt egy kép, amin velem volt, a diplomaosztón. Az egyetlen kép róla, amin nővel van… és az a nő én vagyok. Milyen fura… rajta vagyok a Google-n. Bámultam magunkat a képernyőn. Meglepetten néztem a fényképezőgépbe, idegesen, egyensúlyomból kizökkenve… ez pont az előtt volt, mielőtt beleegyeztem, hogy megpróbálom. Edward a maga részéről lehetetlenül jóképű volt, hűvös és összeszedett, és az a nyakkendő volt rajta. Szememet meresztettem rá… milyen gyönyörű arca van… és ezt a gyönyörű arcot most Mrs Robinson bámulhatja. Lementettem a képet a kedvenceim közé és végignéztem mind a tizennyolc oldalt… semmi. Nem találtam Mrs Robinsont a Google-n. De tudnom kellett, hogy vele volt-e. Gyorsan e-mailt írtam Edwardnak.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Nyögdécselek

Dátum : 2009. június 2 23:58 EST

Címzett : Edward Cullen

Remélem kellemesen telt a vacsora a barátoddal.

Bella

Ui: Mrs Robinsonnal voltál?

Megnyomtam a küld gombot, és leverten másztam vissza az ágyba… elhatároztam, hogy kivallatom Edwardot a kapcsolatáról azzal a nővel. Egyik részem vágyott többet tudni, a másik részem el akarta felejteni még azt is amit valaha is mondott róla Edward. A menzeszem megjött, úgyhogy el ne felejtsem bevenni reggel a tablettát. Gyorsan beprogramoztam az emlékeztetőt a telefonomba. Az ágy melletti asztalra tettem, és lefeküdtem, és végül nyugtalan álomba merültem… arra vágyva, hogy bár egy városban lennénk, nem pedig 3000 mérföld távolságra egymástól.

Az egész délelőttös vásárlás és parton töltött délután után anyám úgy döntött, hogy az estét egy bárban tölthetnénk. Philt a tv előtt hagyva a One Ocean Resort Hotel menő bárjában találtuk magunkat az Atlantic Beach-en. A második Cosmopolitan koktélomat ittam… anyám a harmadikat. Felajánlotta, hogy további betekintést ad a gyenge férfilélek rejtelmeibe… ami elég nyugtalanító volt.

„Tudod, Bella, a férfiak azt hiszik, hogy egy nő bármit is mond, az egy probléma, amit meg kell oldaniuk.  Nem egy olyan bizonytalan elképzelés, amit szeretnénk körbejárni,és beszélni róla, majd elfelejteni. A férfiak a cselekvést kedvelik.”

„Anya, miért mondod ezt nekem?” – kérdeztem, nem tudva elrejteni bosszúságomat. Egész nap ilyeneket mondott.

„Drágám, olyan elveszettnek tűnsz. Soha nem hoztál haza fiút… soha nem volt udvarlód, amíg Phoenix-ben laktunk. Azt hittem, valami alakul azzal a fiúval, akit Forksból ismersz… azzal a Jacobbal.”

„Anya, Jacob csak haver.”

„Tudom, drága szívem. De valami baj van…és nem hiszem, hogy mindent elmondtál.” – bámult rám, arcát anyai aggodalom töltötte el.

„Csak egy kis távolságra volt szükségem Edwardtól, hogy átgondoljam a dolgokat… ez minden.  A közelsége elvakít.”

„Elvakít?”

„Igen. Bár nagyon hiányzik.” – merültem el a gondolataimban kissé. Egész nap nem volt hír Edwardról. Sem e-mail, semmi… Csábított a gondolat, hogy felhívom, jól van-e. Legrosszabb félelmem az volt, hogy autóbalesetet szenvedett, a második legrosszabb az, hogy az a Mrs Robinson ördögi hálójába fonta megint. Tudtam, ez irracionális, de amikor őróla volt szó, minden józan ítéletemet elvesztettem.

„Drágám, ki kell mennem a mellékhelyiségbe.”

Anyám rövid távolléte lehetőséget adott, hogy újra ellenőrizzem a telefonomat. Egész nap titokban próbáltam ellenőrizni az e-mailjeimet. Végre – válasz Edwardtól.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Vacsora társaság

Dátum : 2009. június 3 21:40 EST

Címzett : Isabella Swan

Igen, Mrs Robinsonnal vacsoráztam.

Ő csak egy régi barát, Isabella.

Alig várom, hogy újra találkozzunk.

Hiányzol

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Vele vacsorázott! Zsiborgott a fejem, ahogy az adrenalin és a düh átszáguldott a testemen. Minden rossz érzésem valóra vált, nagy robajjal átszáguldott rajtam… hogy tehette...? Két napja vagyok csak távol és ahhoz a boszorkányhoz rohant!

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Vacsora társaság

Dátum : 2009. június 3 21:42 EST

Címzett : Edward Cullen

Ő nem csak egy régi barát.

Talált már magának egy másik serdülő fiút, hogy tönkretegye?

Téged már öregnek tart magához?

Ez az oka annak, hogy a kapcsolatotok véget ért?

Éppen megnyomtam a küld gombot, a mikor anyám visszatért.

„Bella, nagyon sápadt vagy. Mi történt?”

Megráztam a fejem.

„Semmi… igyunk még egyet.” – morogtam makacsul.

Összehúzta a szemöldökét, majd felnézett és intett az egyik pincérnek, majd a poharainkra mutatott. A pincér bólintott… értette az univerzális jelet „még egyszer ugyanazt.”

És amíg ő rendelt, gyorsan rápillantottam a Blackberrymre.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Plágium

Dátum : 2009. június 3 21:46  EST

Címzett : Isabella Swan

Ez olyan dolog, amit nem e-mailban óhajtok megtárgyalni.

Hány Cosmopolitan-t szándékozol még inni?

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Szent szar, itt van.

---

[1]    lat. heves, bűnös vágy

Negyvenharmadik fejezet

Az első osztály váróterme sok olyan szolgáltatást nyújtott, ami ellensúlyozta idegenkedésemet. Manikűr, masszázs és két pohár pezsgő… minden korty megivásával közelebb kerültem ahhoz, hogy megbocsássam Edward közbelépését. Kinyitottam a Mac-emet, kipróbálandó azt a teóriát, hogy a földkerekség minden pontján működik.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Túlzott extravagáns gesztusok

Dátum : 2009. június 1 21:53

Címzett : Edward Cullen

Kedves Mr Cullen

Ami igazán megrémít, az, hogy pontosan tudta, melyik géppel repülök. A követési hajlama nem ismer határokat. Reméljük, hogy Dr Banner hamarosan visszatér vakációjából.

Manikűrben és hátmasszázsban részesültem, és két pohár pezsgőt ittam – nagyon jó kezdete volt a kirándulásomnak.

Köszönöm

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy : Igazán semmiség

Dátum : 2009. június 1 21:59

Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan

Dr. Banner visszaérkezett és megbeszélt időpontom van erre a hétre.

Ki masszírozta meg a hátát?

Edward Cullen

CEO, barátokkal a megfelelő helyeken, Cullen Enterprises Holdings Inc.

Aha… itt az ideje a visszafizetésnek. Szólították a járat utasait, így majd a gépről írok e-mailt… biztonságosabb lesz. Majdnem megöleltem magam pajkos jókedvemben.

Az első osztály igen tágas. Pezsgőspohárral a kezemben helyezkedtem el az ablak melletti luxus bőr ülésben. A kabin lassan megtelt. Gyorsan felhívtam Charlie-t, megmondtam neki, hol vagyok – szerencsére rövidre sikerült a hívás, már késő volt.

„Szeretlek, apa.” – mormoltam.

„Én is téged, Bells… üdvözöld anyádat a nevemben. Jó éjt.”

„Jó éjt, apa” – és letettem.

Charlie jó formában volt. Rábámultam a Mac-re… és éreztem, hogy ugyanaz a gyerekes öröm tölt el, mint amit az előbb éreztem… kinyitottam a laptopot és bejelentkeztem a levelezőprogramba.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: erős, izmos kezek

Dátum : 2009. június 1 22:22

Címzett : Edward Cullen

Drága Uram,

Egy nagyon kedves fiatalember masszírozta meg a hátamat. Igen… tényleg nagyon kedves.

Nem találkoztam volna Jean-Paullal, ha a rendes váróterembe megyek, úgyhogy újból köszönet a jegy átíratásáért. Nem vagyok biztos benne, hogy lesz-e lehetőségem még egy e-mail írására, mielőtt felszállunk, és a szépségemnek szüksége van alvásra, mivel mostanában nem aludtam valami jól…

Szép álmokat, Mr. Cullen… önre fogok gondolni.

Bella

Oh, ettől biztos begurul – én meg éppen a levegőben leszek, elérhetetlenül.

Nos, csak hogy pontos legyek… ha a rendes váróteremben várok a beszállásra, akkor Jean-Paul soha nem tette volna  a kezét rám… Jean-Paul egy kedves fiatal srác volt, szőke, tartós-barna bőrrel – legyünk őszinték, kinek van barna bőre Seattle-ben? Az egész valahogy nem stimmelt… azt hiszem, homokos volt – de ezt a részletet megtartottam magamnak. Csak néztem a levelemre. Rose-nak igaza van… - mintha ágyúval lőnék verébre… kisördögöm undok módon bámult rám. Tényleg fel akarod bosszantani? Amit tett, kedves dolog volt tőle, te is tudod. Óv téged és azt akarja, hogy kényelmesen utazzál. Igen, de megkérdezhetett volna – vagy szólhatott volna. Nem kellett volna teljesen hülyét csinálnom magamból a becsekkolásnál. Megnyomtam a küld gombot… és vártam. És nagyon rakoncátlannak éreztem magam.

„Miss Swan, el kell raknia a laptopját, amikor elindulunk” – mondta udvariasan a túlzottan kifestett, nagyon fehér fogú stewardess, széles mosollyal. Majdnem kiugrottam a bőrömből…

bűnbánó lelkiismeretem dolgozott.

„Oh, sajnálom…”

Oh, a szarba… most várhatok, hogy megtudjam, válaszolt-e. A stewardess puha takarót és egy párnát adott, még mindig a fogait villogtatva. A takarót a lábamra terítettem… jó, ha néha babusgatják az embert.

A kabin megtelt, kivéve a mellettem levő ülést, ami még mindig üres volt. Oh,ne…nyugtalanító gondolat száguldott át fejemben. Lehet, hogy Edward…? A szar… ne… nem teheti ezt meg. Vagy igen? Megmondtam neki, nem akarom, hogy velem jöjjön. Idegesen pillantottam az órámra… és akkor egy test nélküli hang jelentkezett a pilótafülkéből

„Kabin a legénységnek, az ajtók automatikusan záródnak, beszállás vége.”

Mit jelent ez? Bezárják az ajtókat? Úgy éreztem a fejbőröm zsiborog, és remegtem a türelmetlenségtől ültömben. A tizenhat üléses első osztályon a mellettem levő ülés az egyetlen üres… Éreztem, hogy a gép megrázódik és elindul a helyéről. A megkönnyebbüléstől fellélegeztem, de egy kissé csalódott is voltam… nem látom Edwardot négy napig. Lopott pillantást vetettem a Blackberry képernyőjére.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy : Élvezd, amíg teheted

Dátum : 2009. június 1 21:59

Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan,

Tudom, mivel próbálkozik – és higgye el – sikeres volt. Legközelebb a raktérbe küldöm, összekötözve, elnémítva egy ketrecben. Higgye el, amikor ebben az állapotában meglátogatom, sokkal több örömöt fog nekem okozni, mint az, hogy átíratom első osztályra a jegyét. Várom visszatértét.

Edward Cullen

Viszkető tenyerű CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc.

Szent szar. Ez a probléma Edward humorával – soha nem tudom biztosan, csak tréfál, vagy tényleg mérges… Úgy sejtettem, arra adtam okot, hogy tényleg mérges legyen.

Titokban, úgy, hogy a stewardess nem láthatta, a takaró alatt választ írtam.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Tréfál?

Dátum : 2009. június 1 22:30

Címzett : Edward Cullen

Látod – fogalmam sincs róla, hogy most tréfálsz-e – és ha nem – azt hiszem, Floridában maradok. A ketrecek elfogadhatatlanok számomra.

Bocsánat, hogy feldühítettelek.

Mondd, hogy megbocsátasz.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy : Tréfálok

Dátum : 2009. június 1 22:31

Címzett: Isabella Swan

Hogy tudsz még e-mailt írni? Mindenki életét veszélyezteted a fedélzeten, magadat is beleértve, azzal hogy a Blackberry-t használod.

Úgy vélem, ezzel megsérted a szabályokat…

Edward Cullen

Mindkét tenyere viszket CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc.

Franc. Eltettem a Blackberrymet, és hátradőltem, amíg a repülő kidöcögött a kifutópályára, és elővettem a Tess megkopott példányát – kis könnyű olvasmány az útra… és ahogy felemelkedtünk, hátra döntöttem a székemet és álomba merültem.

A stewardess akkor ébresztett fel, amikor leszállni készültünk Atlantában, helyi idő szerint 7:30-kor, de alig négy órát aludtam, vagy valahogy így…. Elég bizonytalanul éreztem magam, és hálásan fogadtam a narancs dzsúszt, amit felém nyújtott. Idegesen néztem a Blackberrymre… nem volt több e-mail Edwardtól. Igaz, hajnali három volt most Seattle-ban,

és valószínűleg el akarja venni a kedvemet a repülési rendszer veszélyeztetésétől, vagy annak a veszélyeztetésétől, ami megzavarja a repülőket, ha bekapcsolnak egy mobiltelefont rajtuk.

Az atlantai várakozás egy órás volt. És újból kéjeleghettem az első osztály várótermének elszigeteltségében… Csábított a lehetőség, hogy összekucorodjak és elaludjak az egyik plüss kanapén, ami lágyan besüppedt alattam. De úgysem tartana sokáig. Hogy ébren tartsam magam, hosszú öntudatos irományba kezdtem Edward részére.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Szeretsz rémületben tartani?

Dátum : 2009. június 2 06:52 EST(Keleti Partvidéki idő)

Címzett : Edward Cullen

Tudod, hogy mennyire nem szeretem, ha költesz rám. Igen, nagyon gazdag vagy… de ez engem még mindig zavar… olyan, mintha fizetnél a szexért. Mindemellett, szeretek első osztályon utazni, sokkal civilizáltabb, mint a turista osztály. Úgyhogy, köszönöm. Ezt komolyan mondom – és tényleg élveztem Jean-Paul masszázsát… ő olyan igazi homokos volt. Ezt a kicsi részletet kifelejtettem abból az e-mailból, ami felbosszantott téged. De csak mert bosszús voltam miattad… és most sajnálom a történteket.

De, mint általában, túlreagáltad. Nem írhatsz olyanokat, amiket írtál nekem – kikötözve, elnémítva, ketrecben – (Komolyan gondoltad, vagy tréfa volt?).  Megrémültem… te rémítettél meg… amikor én teljesen elfogadtam, a te szavaid szerint fontolóra vettem azt az életformát veled, amiről múlt szombatig azt sem tudtam, hogy létezik, és akkor te leírsz ilyen dolgokat, amitől sikoltozva rohannék a hegyek közé. Nem fogok, persze, mert hiányoznál. Nagyon hiányoznál. Szeretném, ha sikerülne nekünk, de rémült vagyok az érzés mélységétől, amit irántad érzek és a dolgok sötétségétől, ami felé vezetsz. Amit ajánlasz az erotikus és szexi, és én kíváncsi vagyok, de ugyanakkor félek is, hogy sérülést okozol nekem – fizikálisan és érzelmileg egyaránt. Három hónap után búcsút mondhatsz, és hova jutok, ha megteszed? Bár, gondolom, ez a rizikó minden kapcsolatban benne rejlik… ez akkor sem az a kapcsolatfajta, mait elképzeltem, főleg, hogy nekem ez az első kapcsolatom. Ez nagyfokú bizalmat igényel tőlem. Igazad volt, amikor azt mondtad, nincs egy olyan porcikám sem, ami alkalmassá tesz a szolgáló szerepére… egyet kell értsek vele. Mint ahogy mondtam, szeretnék veled lenni, és ha ezt kell megtennem… meg szeretném próbálni, de azt gondolom, megbukok, és végül kék-zölden fogom végezni – és ez a gondolat nem tetszik.

Nagyon boldog vagyok, hogy azt mondtad, még jobban megpróbálod. Csak még gondolkodnom kell, hogy ez a ’jobban’ mit jelent számomra…. És ez az egyik oka, hogy némi távolságra volt szükségem. Túlságosan elkápráztatsz, nehezemre esik világosan gondolkodni, amikor együtt vagyunk. Szólítják a járatunkat… mennem kell.

Majd később,

Bellád

Megnyomtam a küld gombot, és álmosan elindultam a másik repülőhöz vezető kijárathoz. Ennek csak hat ülése volt az első osztályon, és alighogy a levegőben voltunk, a takaró alá kuporodtam és elaludtam. Túl hamar ébresztett a stewardess a narancs dzsússzal amikor megkezdtük a leszállást a Jacksonville International repülőtérre. Lassan ittam, túl fáradt voltam, és megengedtem magamnak egy csöppnyi izgatottságot… hat hónap óta először találkozom anyámmal. Lopva újra a Blackberrymre pillantottam, határozatlanul emlékeztem, hogy egy hosszú, értelmetlen e-mailt írtam Edwardnak – de nem volt semmilyen válasz. Igaz, reggel 5:30 van Seattle-ban – remélhetőleg még alszik és nem a zongoránál ül, mélabús dallamokat játszva.

Az a gyönyörűség a kézi poggyászként funkcionáló hátizsákban, hogy ki lehet libegni a repülőtérről, és nem kell a csomagszállító mellett végeérhetetlen ideig várni. Az első osztályon való utazás szépsége, hogy az elsők között szállhat le az ember. Anyám Phil-lel együtt várt rám. Jó volt őket látni. Nem tudtam, hogy a hosszú utazás miatti fáradtság, vagy az

Edwarddal való helyzetem okozta, de alighogy anyám megölelt, sírásban törtem ki.

„Oh, Bella, drágám. Nagyon fáradt lehetsz.”

Éreztem, hogy idegesen pillant Philre.

„Nem, anya.. csak – nagyon örülök, hogy találkozunk.” – öleltem meg szorosan.

Olyan jó, meleg, otthonos érzés volt. Kelletlenül elengedtem, Phil megforgatott és nagy medve ölelésébe fogott.

„Még mindig olyan édes vagy, mint mindig, Bella.. Miért sírsz?”

„Óh, Phil… csak örülök, hogy látlak téged is” – néztem fel jóképű, négyszögletes állú arcába. Csillogó kék szemei szeretettel néztek rám. Megfogta a hátizsákomat.

„Jeszus Bella, mi van ebben?”

Oh… a Mac lesz az… és mindketten körém fonták karjukat, ahogy kifelé mentünk a parkolóba.

Mindig elfelejtem, milyen kibírhatatlanul meleg van Jacksonville-ben. Elhagyva az érkező csarnok légkondicionált termét, kiléptünk a Floridai forróságba. Whoa! Mindent beborít nedvességgel. Ott és akkor igyekeztem kiszabadulni anyám és Phil karjai közül, hogy levegyem a kapucnimat. Még jó, hogy pakoltam rövidnadrágot… hiányzott Phoenix száraz meleg levegője néha, ez a nedves meleg, bár még csak reggel 8:45 volt, megszokást kívánt. Pillanat alatt Phil légkondicionált terepjárójának hátsó ülésén találtam magam. Gyenge voltam és a hajam göndör tiltakozásba kezdett a meleg hatására. A terepjáró hátsó ülésén gyorsan sms-t írtam Charlie-nak és Edwardnak: 

’Rendben megérkeztem Jacksonville-be. BJ’

Gondolataim egy rövid időre Jake felé fordultak, ahogy megnyomtam a küld gombot… és bár a fáradtságtól kissé kába voltam, emlékeztem, hogy a jövő héten lesz a kiállításának megnyitója. Meghívhatom Edwardot, tudva, hogy érez Jake iránt? Egyáltalán akar még látni Edward az után az e-mail után? Megrázkódtam a gondolattól, majd kitöröltem a fejemből azt. Majd később foglalkozom vele… most éppen a jacksonville-i reggeli csúcsban vagyunk.

„Drágám, biztos fáradt vagy. Akarsz aludni, amikor hazaérünk?”

„Nem anya… Szeretnék lemenni a partra.”

 A nyakba akasztós kék tankinimben voltam, diétás kólát szopogattam az Atlanti óceánra néző napágyon… és arra gondoltam, hogy tegnap még a Csendes óceánt bámultam. Anyám a mellettem levő ágyon feküdt egy nevetségesen nagy karimájú kalapban és Jacky O napszemüvegben, szintén kólázva. A Neptun Beach-on voltunk, csak három sarokra a házunktól. Anyám a kezemet fogta… és hosszú ideje először úgy éreztem, megnyugszom.

„Na, Bella… mesélj nekem arról a férfiról, aki annyira kiborított.”

Kiborított! Hogy tudnék mesélni neki? Mit mondhatnék? Nem mondhatok el semmi érdekes részletet az aláírt papír miatt… és még azért sem, mert pont anyámat választanám, hogy beszéljek róla? Elsápadtam a gondolattól.

„Nos?” – noszogatott, és megszorította  a kezemet.

„Edward a neve. Túl jóképű. Gazdag… nagyon gazdag. Nagyon bonyolult és szeszélyes…”

Igen – rendkívül elégedett voltam tömör, egyszerű összefoglalómmal. Felé fordítottam az arcomat, mint ahogy ő is éppen azt tette. Rám bámult kristálytiszta kék szemeivel.

„ A bonyolult és a szeszélyes, na ezt a két jelzőt kifejtenéd bővebben Bella?” 

Oh ne…

„Oh, anya… a hangulatváltozásaiba beleszédülök… ijesztő gyerekkora volt, nagyon zárkózott, nehéz kiismerni…”

„Kedveled őt?”

„Több, mint kedvelés az.”

„Valóban?” – tátotta le a száját.

„Igen, anya.”

„A férfiak nem olyan bonyolultak Bella, drágám. Sőt, nagyon egyszerűek, prózai teremtmények. Rendszerint amit mondanak, azt is gondolják. És mi órákat töltünk azzal, hogy analizáljuk a szavaikat – amikor azok nyilvánvalóak. Ha én a helyedben volnék, szó szerint venném. Ez valószínű segít.”

Szó szerint venni Edwardot… Hirtelen néhány mondata száguldott át gondolataimon.

Nem akarlak elveszíteni.

Teljesen megbabonáztál

Teljesen megszédítettél 

Hiányozni fogsz… jobban, mint gondolnád…

„És a legtöbb férfi szeszélyes, drágám… némelyik jobban, mint a többi. Én is azt gondoltam, apád is szeszélyes. De most, nos… ahogy visszatekintek, talán nagyon lekötötte a munkája, és túl sokat nézte a tv-t. Tudod, szereti a sportot. Tényleg ironikus, hogy végül egy sportolóhoz mentem férjhez.” – vigyorgott rám, és éreztem, megpróbálja kissé vidámabbá varázsolni beszélgetésünk hangulatát. Abbahagytam gyötrését, rámosolyogtam. Apám semmi Edwardhoz képest, ha  szeszélyességről van szó.

„Phil el akar vinni bennünket vacsorázni. A golfklubjába.”

„Oh, ne! Phil golfozik?” – kötekedtem hitetlenül.

„Na most mondd” – nyöszörgött anyám, szemeit forgatva.

Könnyű ebéd után visszamentünk a házba. Elkezdtem kipakolni a cuccaimat. Azt hiszem elkényeztetem magam egy kis sziesztával… anyám eltűnt valami gyertyát önteni, vagy olyasmit csinálni, amit a gyertyával lehet, Phil a baseball csapatával felkészülési edzést tartott, úgyhogy volt időm egy kis alvásra. Kinyitottam a Mac-et, bekapcsoltam. Délután kettő van Floridában, délelőtt tizenegy Seattle-ban… úgy döntöttem, megnézem, válaszolt-e Edward. Idegesen léptem be a levelező programba.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy : Végre!

Dátum : 2009. június 2 10:30

Címzett: Isabella Swan

Isabella

Bosszús vagyok, hogy amint egy kis távolság van közöttünk, nyíltabban és őszintébben kommunikálsz velem. Miért nem tudod megtenni ugyanezt, amikor együtt vagyunk?

Igen, gazdag vagyok. Szokj hozzá. Miért ne költhetnék rád? Azt mondtuk apádnak, hogy az udvarlód vagyok, az isten szerelmére. Ez nem olyan dolog, amit az udvarlók tenni szoktak? És mint a ’parancsolód’, elvárom, hogy elfogadj bármit, amit veszek neked, vita nélkül.  Mellékesen, megmondhatnád anyádnak is.

Nem tudom, mit válaszoljak arra a megjegyzésedre, hogy kurvának érzed magad. Tudom, nem pontosan ezekkel a szavakkal írtad, de erre utaltál. Nem tudom mit mondjak, vagy mit tegyek, hogy kiirtsam belőled ezt az érzést. Szeretném, ha mindenből a legjobbat kapnád. Módfelett keményen dolgozom, és arra költhetem a pénzemet, amire akarom. Mindent meg tudok venni, amit csak megkívánsz, Isabella, és meg is akarom venni. Ha akarod, nevezd ezt a pénz újraelosztásának. Vagy egyszerűen csak tudd, hogy én nem tudnék, soha nem gondolnék rád úgy, mint ahogy te leírtad önmagadat, és mérges vagyok, hogy így látod magadat. Ahhoz képest, hogy okos, szellemes, gyönyörű fiatal nő vagy, önértékelési problémáid vannak, és halványan eszembe is jutott, hogy kérek neked időpontot Dr Bannernél.

Bocsánatot kérek, hogy megrémítettelek. Úgy találom, a beléd nevelt félelem az, ami elrémítő. Tényleg úgy gondolod, hogy hagynám, hogy a raktérben utazzál? Felajánlottam a magánrepülőmet, az ég áldjon meg. Igen, tréfa volt, nyilvánvaló, hogy elég idétlen. Bárhogy is, tény, hogy a gondolat, hogy összekötözve és elnémítva vagy, felizgatott (és ez nem tréfa – ez igaz). A ketrecet nélkülözni tudom –  a ketrecek számomra nem jelentenek semmit. Tudom, a szájbekötéssel szemben fenntartásaid vannak, beszéltünk róla, és ha/amikor be fogom kötni a szádat, beszélünk róla. Azt hiszem, nem jöttél még rá, hogy a uralkodó/szolgáló kapcsolatokban a szolgáló teljes körűen meghatározza, hogy mit lehet, és mit nem. És te vagy a szolgáló. Ismétlem, te vagy az aki megmondja, mit lehet. Nem én. A csónakházban nemet mondtál. Nem érinthetlek meg, ha azt mondod, hogy nem – ezért van a szerződés – mit fogsz, és mit nem fogsz megtenni.  Ha kipróbálunk valamit, és az neked nem tetszik, felülvizsgálhatjuk  a szerződést. Rajtad múlik – nem rajtam. És ha nem akarod, hogy megkötözzelek és bekössem a szádat egy ketrecben, ez nem fog megtörténni.

Szeretném megosztani veled az életmódomat. Soha semmit nem akartam ennyire. Őszintén lenyűgöz, hogy egy ilyen ártatlan lélek, mint te, hajlandó kipróbálni. Ez többet jelent számomra, mint valaha is elképzelnéd. Nem veszed észre, hogy engem is elkapott a varázsod… bár megszámolhatatlanul sokszor mondtam neked. Nem akarlak elveszíteni. Ideges vagyok, hogy háromezer mérföldre repültél el néhány napra, csak azért, mert nem tudsz mellettem tisztán gondolkodni. Velem is ugyanez a helyzet, Isabella. Elvesztem a józan eszem, amikor együtt vagyunk – csak ennyire mély, amit irántad érzek.

Megértem, hogy zaklatott vagy. Megpróbáltam távol maradni tőled; tudtam, hogy tapasztalatlan vagy, bár, ha pontosan tudtam volna, hogy mennyire, soha nem mentem volna utánad – és te még mindig lefegyverzel teljesen, úgy, ahogy még soha, senki. Csak vegyük az e-mailedet például: elolvastam, és újra elolvastam, számtalanszor, megpróbáltam megérteni a nézőpontodat. A három hónap egy önkényes időtartam. Lehet hat hónap, egy év… mennyi időt akarsz? Mennyi idő nyugtatna meg? Mondd meg nekem.

Megértem, hogy ez nagy bizalmat igényel a részedről. Ki kell érdemelnem a bizalmadat, de ugyanígy igénylem tőled, hogy beszélj velem, ha nem sikerül megtennem ezt. Nagyon erősnek és összeszedettnek tűnsz, és akkor olvasom ezeket a dolgokat, amiket leírtál. Egy másik oldalad tárult fel előttem. Vezetnünk kell egymást, Isabella, és csak tőled kaphatom meg a szükséges figyelmeztetéseket. Őszintének kell velem lenned, és akkor mindketten megtaláljuk a módját, hogy megállapodásunk működni tudjon.

Aggódsz, hogy nem vagy szolgalélek. Nos, ez valószínűleg igaz. Mondtam, az egyetlen hely, ahol teljesen úgy kell viselkedned, az a játékszobám. Úgy tűnik, az az egyetlen hely, ahol megengeded, hogy teljes hatalmat gyakoroljak feletted, és csak ott teszed azt, amit mondok neked. Példaszerűen, ez a kifejezés jut eszembe. És soha nem foglak kékre-zöldre verni… a rózsaszínért vagyok oda. A játékszobán kívül, szeretem, ha ellentmondasz nekem. Ez újszerű  és igen  szórakoztató és nem akarok ezen változtatni. És igen, mondd meg nekem, hogy mit értesz azon a kifejezésen, hogy ’többet’. Igyekszem nyitott lenni, és megpróbálom megadni azt a szabadságot, amire szükséged van, és távol maradni tőled, amíg Floridában vagy. Türelmetlenül várom a következő e-mailedet. És mindezzel együtt, érezd jól magad. De ne túlságosan…

A te

Edward Cullen-ed

CEO, Cullen Enterpriss Holdings Inc

Szent szar. Egy egész esszét írt, mintha az iskolában lennénk… és többnyire jót. Szívem a torkomban vert ahogy újraolvastam az episztolát, kuporogva a tartalék ágyon, szabályszerűen magamhoz ölelve a Mac-emet. Egy éves szerződés? Az én szavam a döntő…jesszusom, erről gondolkodnom kellett. Vedd szó szerint, ezt mondta az anyám. Edward nem akar elveszíteni… ezt kétszer mondta! Ő is akarja, hogy működjön a kettőnk közötti dolog. Oh, Edward, én is… Megpróbál távol maradni! Ez azt jelenti, hogy nem fog? Hirtelen reméltem, hogy nem. Látni akartam. Még kevesebb, mint huszonnégy órája voltunk távol egymástól, és tudva, hogy nem fogom négy napig látni, máris nagyon hiányzott. Most vettem csak észre, hogy mennyire hiányzik… hogy milyen nagyon szeretem őt.