Felébredtem,
mielőtt még az ébresztő megszólalt volna. Edward, mint a borostyán fonódott
körém, feje a mellkasomon, karja a derekam körül, lába pedig az enyéim között
volt – és az én oldalamon feküdt. Mindig így van – mármint ha én ébredek fel
előbb. Ha előző éjjel összevesztünk, mindig így aludt el, rám csavarodva, és
egyben felizgatva... és összezavarva engem. Oh, Fiftym. Bizonyos dolgokban
nagyon is hiányt szenvedett. Ki gondolta volna? A már ismert kép merült fel
bennem, a piszkos Edward, amikor még szerencsétlen kisfiú volt. Finoman
megcirógattam a haját, mosolyogtam, ahogy a komorságom elmúlt. A haja most
rövidebb volt. Mocorgott, és hamarosan álmos, de tiszta és fényes szemek
találkoztak az enyéimmel. Párszor még pislogott, mielőtt teljesen felébredt
volna.
„Helló” - suttogta
és mosolygott.
„Helló” - ragyogtam
vissza rá. Szerettem erre a mosolyra kelni.
Fészkelődött a
melleimen, és elismerően morgott mély torokhangján. Keze elindult lefelé a
derekamról és lesiklott a hálóingem hideg selymén.
Edward zuhanyozni
készült. Tökéletes. Egy hajszálat sem változtatnék meg rajta... nos, talán csak
akkor, ha az túl hosszúra nő meg.
Kezeim a fejem mögé
tettem.
„Élvezi a látványt,
Mrs Cullen?” - emelte cinikus magasságokba a szemöldökeit Edward.
„Tökéletes egy
látvány, Mr Cullen.”
Vigyorogva rám
dobta a pizsamáját, majdnem az arcomba, de még időben sikerült elkapnom,
nevetve, mint egy kisiskolás. Egy csintalan mosollyal lerántotta rólam a
paplant, feltérdelt az ágyra és a bokáimnál fogva megragadott és magához húzott
úgy, hogy a hálóingem felvándorolt. Sikítottam, ő pedig végigszagolgatott az
orrával, helyenként megpuszilva a térdemen, a combjaimon... oh... Edward!
„Jó reggelt, Mrs
Cullen” - üdvözölt Mrs Cope. Elpirultam, ahogy eszembe jutott a tegnap esti
randevúja Taylorral.
„Jó reggelt” -
mormoltam, ahogy átadott egy csésze teát. Reménykedtem, hogy nem nagyon
gondolkodik a pirulásomon. A reggeliző két személyre volt tálalva, én pedig
felmásztam a bárszékre, kívánatos férjem mellé, aki egyszerűen sugárzott;
frissen zuhanyozott, a haja még nedves volt, fehér inget, és a szürke
nyakkendőjét vette fel... a kedvencemet. Kellemes emlékek fűződtek ahhoz a
nyakkendőhöz.
„Hogy érzi magát,
Mrs Cullen?” - kérdezte gyengéden, meleg pillantást vetve rám.
„Szerintem tudja,
Mr Cullen” - néztem rá a lesütött szempilláim alól.
Rám mosolygott.
„Egyél” -
parancsolta. „Tegnap nem ettél.”
Oh, a főnökösködő
Fifty!
„Azért nem, mert
egy seggfej voltál.”
Mrs Cope beleejtett
valamit a mosogatóba, aminek a zajától ijedten ugrottam fel. Edwardot hidegen
hagyta a zaj. Nem foglalkozva Mrs Cope-val, egykedvűen nézett rám.
„Seggfej vagy sem.
Egyél” - a hangja komoly volt. Nem lehetett vele ellenkezni.
„Rendben! Már
veszem is fel a kanalat, és eszem a pelyhet” - suttogtam, mint az engedelmes
tinédzser. A görög joghurt után nyúltam és néhány kanállal raktam a pehelyre,
ezt megfejelve némi áfonyával. Mrs Cope-ra lestem, aki elkapta a pillantásom.
Rámosolyogtam, ő pedig egy meleg mosollyal válaszolt. A joghurtot kifejezetten
nekem szerezte – a nászutunkon ez volt a választott reggelim. Nekiláttam az evésnek. Elképesztően éhes voltam – a fenébe, ha csak távol tudná tartani a
kezeit tőlem, biztos, hogy nem lennék ennyire éhes. Kisördögöm szkeptikusan
tekintett rám. Oké, oké – én sem tudtam távol tartani magam tőle.
Rápillantottam. Hát lehet engem hibáztatni? Benső istennőm határozottan
megrázta a fejét.
„A hét második
felében valószínűleg New Yorkba kell mennem” - szakította meg Edward az
álmodozásomat.
„Oh.”
„Egy egész estére.
Azt akarom, hogy jöjj velem.”
Jaj ne...
„Edward, nincs
annyi szabadnapom.”
Kérdőn nézett rám.
Sóhajtottam.
„Tudom, hogy tiéd a
cég, de már így is három hetet kivettem, Edward. Kérlek. Hogyan várhatod el
tőlem, hogy foglalkozzam az üzleti ügyekkel, ha ott sem vagyok? Jól elleszek.
„Gondolom, úgyis elviszed Taylort magaddal – de Stuart és Ryan itt lesznek.”
Megálltam, mert
Edward vigyorgott rám.
„Mi van?” -
csattantam fel.
„Semmi. Csak te” -
mondta.
Rámeredtem.
Nevetett rajtam? Majd egy gonosz gondolat jelent meg a fejemben.
„Mivel mész New
Yorkba?” - kérdeztem halkan.
„A cég gépével,
miért?” - húzta össze a szemöldökeit, kérdésem kizökkentette gondolatai sodrából.
„Csak tudni
akartam, hogy Echo Charlie-val mész-e?” - a hangom csendes volt, a gerincemen
hideg borzongás futott végig. Emlékeztem még a legutolsó alkalomra amikor a
gépet vezette. A rosszullét hulláma kapott el, ahogy felidéztem az
aggodalmas órákat, mikor a híreket vártam. Valószínűleg az volt életem
legmélyebb pontja. Észrevettem, hogy Mrs Cope is megdermedt. Próbáltam kiverni
a fejemből a gondolatot.
„Nem repülnék Echo
Charlie-val New Yorkba. Nem való ilyen hosszú útra. Emellett, még két hétig a
szerelőknél lesz.”
Oh... hála az
égnek. Muszáj volt mosolyognom. Részben a
megkönnyebbülés, de a tudat miatt is,
hogy Edward gondolatait az utóbbi pár héten nagyon is lekötötte az Echo
Charlie-val történt eset.
„Nos, örülök, hogy
már majdnem megjavították, de...” - megálltam. Megmondhatom, mennyire ideges
leszek, ha újra repülni fog vele?
„Igen?” - kérdezte,
befejezvén az omlettjét.
Megremegtem.
„Bella?” - kérdezte
komorabban.
„Én csak... tudod.
Legutóbb amikor repültél vele – azt hittem, azt hittük, hogy...” - nem tudtam
befejezni a mondatot, Edward arckifejezése megenyhült.
„Figyelj” -
felnyúlt, hogy a csuklója hátával megsimogassa az arcom.
„Az szabotázs
volt.” Egy sötét gondolat futott át az arcán, és egy pillanatig arra gondoltam,
vajon tudta-e ki volt a tettes.
„Nem tudnám
elviselni, hogy elveszítselek” - suttogtam.
„Öt ember ki lett
rúgva miatta, Bella. Nem fog újra megtörténni.”
„Öt?”
Bólintott, az arca
komoly.
Szent tehén!
„Erről jut eszembe.
Van egy pisztoly a fiókodban.”
Megállt,
meglepődvén az elhangzottakhoz nem kapcsolódó megjegyzés miatt, vagy talán a
vádló hangnem miatt, bár nem annak szántam.
„Laurené” - mondta
végül, a szemei tágra nyíltak és óvatosak voltak.
„Fel van töltve.”
„Honnan tudod?” - a
tekintete még inkább megfagyott.
„Tegnap
ellenőriztem.”
Haragosan nézett
rám.
„Nem tudom, hogy
kéne éreznem magam amiatt, hogy fegyverekkel játszol. Remélem a biztosítót nem
húztad meg.”
Ránéztem, egy
pillanatra megdöbbenve.
„Edward, azon nincs
biztonsági zár. Nem tudsz semmit a fegyverekről?”
A szemei
elkerekedtek.
„Nos... nem.”
Taylor diszkréten
köhögött az ajtóból. Edward bólintott az irányába.
„Mennünk kell” -
mondta Edward. Felállt, zavarodottan, és felvette a szürke kabátját. Követtem a
folyosóra. Lauren fegyvere volt nála. Meginogtam a hírtől... és egy pillanatra
elmerengtem, vajon mi történt vele. Még mindig ott van – hol is? Valamerre
keleten. New Hampshire? Nem emlékeztem.
„Jó reggelt Taylor”
- mondta Edward.
„Jó reggelt Mr
Cullen, Mrs Cullen” - bólintott mindkettőnk felé, de vigyázott, hogy ne nézzen
a szemeimbe. Hálás voltam érte, ahogy eszembe jutott a kissé hiányos öltözékem amit viseltem, amikor tegnap egymásba botlottunk.
„Csak gyorsan
megmosom a fogaimat” - motyogtam. Edward mindig reggeli előtt mosott fogat. Nem
értettem miért.
„Meg kéne kérned
Taylort, hogy tanítson meg, hogyan kell lőni” - mondtam, ahogy lefelé mentünk a
lifttel. Edward álmélkodva nézett le rám.
„Valóban?” -
kérdezte szárazon.
„Igen.”
„Isabella, gyűlölöm
a fegyvereket. Az apám annyi lőtt sérültet foltozott már össze – az ő
fegyverellenes világképével nőttem fel. Legalább két fegyverellenes
kezdeményezést támogatok csak itt, Washingtonban.”
„Oh. Taylor-nak van
fegyvere?”
Edward ajkai
keskeny vonallá zárultak.
„Néha.”
A liftajtó kinyílt,
és a földszinten voltunk.
„Nem tetszik,
ugye?” - kérdeztem, ahogy Edward kiterelt a liftből.
„Nem” - mondta
összezárt ajkakkal. „Maradjunk annyiban, hogy Taylornak és nekem nagyon
különböző nézeteink vannak a fegyvertartással kapcsolatban.”
Támadón néztem rá.
Ebben a kérdésben Taylor mellett álltam.
Edward kinyitotta a
hall ajtaját, én pedig az autó felé vettem az irányt. Mióta fény derült arra, hogy
az Echo Charlie-val történt eset szabotázs volt, nem engedte, hogy egyedül
vigyem az autót az SIP-be. Stuart kedvesen mosolygott, ahogy Edward és én
beszálltunk az autóba.
„Kérlek” -
átnyúltam, ás megfogtam Edward kezét.
„Kérlek, mit?”
„Tanulj meg lőni.”
Megforgatja a
szemeit.
„Nem. Vége a
társalgásnak, Isabella.”
És újra gyerek
voltam, akit meg kellett szidni. Kinyitottam a számat, hogy valami csípős
megjegyzéssel vágjak vissza, de úgy döntöttem, mégsem akarom a munkanapomat
rossz kedvvel kezdeni. Inkább összekulcsoltam a kezeim, és észrevettem, hogy
Taylor engem figyelt a visszapillantó tükörben. Elnézett, újra az útra
fordította figyelmét, de finoman megrázta a fejét, nyilvánvalóan frusztráltan.
Hmm... Edward néha őt is megőrjítette. A gondolat megmosolyogtatott, és
megmentette a hangulatomat.
„Hol van Lauren?” -
kérdeztem, ahogy Edward az ablakon bámult kifelé.
„Már mondtam.
Connecticutban van a rokonaival” - nézett rám.
„Ellenőrizted?
Elvégre hosszú haja van. Akár ő is vezethette a Dodge-ot.”
„Igen, ellenőriztem.
Hamden-ben tanul, egy művészi iskolában. Ezen a héten kezdett.”
Jaj ne! Egy világ dőlt össze bennem.
„Beszéltél vele?” -
kérdeztem, a vér kifutott a fejemből.
Edward felém
fordult a hangszínem hallatán.
„Nem én. Banner” -
mondta. Figyelmesen nézett rám, az arcomról próbálta leolvasni a gondolataimat.
„Értem” - suttogtam
megkönnyebbülten.
„Mi az?”
„Semmi.”
Edward sóhajtott.
„Bella. Mi az?”
Megvontam a vállam,
nem akartam bevallani az alaptalan féltékenységemet. Edward folytatta,
„Továbbra is figyeltetem, hogy tudjam, a kontinensnek azon oldalán marad, ahol
kell. Jobban van, Bella. Banner egy pszichológushoz is beíratta New Haven-ben,
és az összes eredmény pozitív. Mindig is érdekelte a művészet, szóval...” -
megállt, szemei még mindig az arcomat fürkészték. Ebben a pillanatban
megsejtettem, hogy ő fizette a lány óráit. Tudni akartam? Megkérdezzem? Elvégre
megengedhette magának – de miért érezte kötelességének? Sóhajtottam. Edward
dolga... korántsem lehetett összehasonlítani Peter Paton szánalmas kísérleteivel,
hogy megcsókoljon a biológia órák alatt. Edward a kezemért nyúlt.
„Ne rágódj ezen,
Isabella” - mondta, és én viszonoztam a szorítását. Tudtam, hogy azt teszi,
amit helyesnek vélt.
Taylor megállt az
SIP mellett, Stuart pedig kiszállt, hogy ajtót nyisson nekem. Edward magához
húzott, és gyorsan megcsókolt.
„Legyen egy szép
napod” - suttogta.
„Neked is. És ha
arra támadna kedved, hogy idegyere erőt fitogtatni, kérlek szólj előre, hogy
fel tudjak készülni” - mosolyogtam rá kedvesen.
Edward vigyorgott.
„Megnézem, mit
tehetek Mrs Cullen. Gondolj rám.”
Ránéztem.
„Mindig, Mr Cullen”
- szégyenlősködtem, ő pedig újra vigyorgott. Jézusom, néha egyszerűen
imádnivaló volt. Kimásztam az autóból és az épület felé vettem az irányt,
Stuarttal a sarkamban.
Délelőtt folyamán
az ülések közötti szünetben épp fel akartam hívni Rose-t, amikor megláttam,
hogy Edward e-mailt küldött.
Feladó: Edward Cullen
Tárgy: Hízelgés
Dátum: 2009 augusztus 25. 09:54
Címzett: Isabella Swan
Mrs Cullen, három
bókot is kaptam az új frizurámra. Az, hogy bókokat kapjak a személyzettől, igen
új dolog. Biztos az az őrült mosoly az oka, ami kiül az arcomra, amikor csak
előző esténkre gondolok. Valóban egy csodálatos, tehetséges, gyönyörű nő vagy.
És az enyém.
Edward Cullen
CEO
Cullen Enterprises Holdings Inc
Elolvadtam a levél olvasása
alatt.
Feladó:
Isabella Cullen
Tárgy:
Próbálok koncentrálni
Dátum: 2009
augusztus 25. 10:48
Címzett: Edward
Cullen
Mr Cullen, épp próbálok dolgozni
és nem szeretném, ha a kellemes gondolatok elvonnák a figyelmemet. Itt az idő,
hogy bevalljam, hogy édesapám haját rendszeresen vágtam? Nem gondoltam volna,
hogy valaha is ilyen nagy becsbe kerülök miatta. És igen, a tiéd vagyok, te
pedig, drága basáskodó férjem, aki nem hajlandó élni azon alkotmányos jogával,
melynek második alpontja szerint jogában áll a fegyverviseléshez, az enyém. De
ne aggódj, mert én megvédelek. Mindig.
Isabella
Cullen
Felelős
Szerkesztő, SIP
Feladó: Edward
Cullen
Tárgy: Annie
Oakley
Dátum: 2009
augusztus 25. 10:53
Címzett:
Isabella Cullen
Mrs
Cullen, örömmel tölt el, hogy beszélt a informatikai osztállyal és
megváltoztatta a nevét. Tudván, hogy a mellettem alvó feleségem egyben a
fegyverhordozóm is, nyugodtan fogok aludni éjszakánként.
Edward
Cullen
CEO
& Hoplofób
Cullen
Enterprises Holdings Inc
Hoplofób?
Az meg mi a fene?
Feladó:
Isabella Cullen
Tárgy: Hosszú
szavak
Dátum: 2009
augusztus 25. 10:58
Címzett: Edward
Cullen
Mr
Cullen, sikerült újra meghökkentenie nyelvészeti bátorságával. Meg úgy az
általában vett bátorságával, és gondolom tudja, mire célzok.
Isabella
Cullen
Felelős
Szerkesztő, SIP
Feladó: Edward
Cullen
Tárgy:
Levegőt!
Dátum: 2009
augusztus 25. 11:01
Címzett:
Isabella Cullen
Mrs
Cullen, ön flörtöl velem?
Edward
Cullen
Megdöbbent
CEO
Cullen
Enterprises Holdings Inc
Feladó:
Isabella Cullen
Tárgy: Jobb
szeretné ha...
Dátum: 2009
augusztus 25. 11:04
Címzett: Edward
Cullen
Flörtöljek valaki
mással?
Isabella
Cullen
Felelős
Szerkesztő, SIP
Feladó: Edward
Cullen
Tárgy: Grrrr
Dátum: 2009
augusztus 25. 11:09
Címzett:
Isabella Cullen
NEM!
Edward
Cullen
Birtokolni
vágyó CEO
Cullen
Enterprises Holdings Inc
Feladó:
Isabella Cullen
Tárgy: !
Dátum: 2009
augusztus 25. 11:14
Címzett: Edward
Cullen
Csak
nem morog rám? Mert az olyan izgató.
Isabella
Cullen
Felelős
Szerkesztő, SIP
Feladó: Edward
Cullen
Tárgy:
Vigyázat
Dátum: 2009
augusztus 25. 11:16
Címzett:
Isabella Cullen
Flörtöl
és játszik is velem, Mrs Cullen? A délután során lehet, hogy meglátogatom.
Edward
Cullen
Priapikus
CEO
Cullen
Enterprises Holdings Inc
Feladó:
Isabella Cullen
Tárgy: Jaj
ne!
Dátum: 2009
augusztus 25. 11:20
Címzett: Edward
Cullen
Viselkedem.
Nem szeretném a főnököm főnökének a főnökét a nyakamon munka közben. Most
hagyja, hadd haladjak a munkámmal. A
főnököm főnökének a főnöke még a végén kirúgat.
Isabella
Cullen
Felelős
Szerkesztő, SIP
Feladó: Edward
Cullen
Tárgy:
&*%$&*&*
Dátum: 2009
augusztus 25. 11:23
Címzett:
Isabella Cullen
Hidd el
ha mondom, nagyon sok minden van, amit tenni szeretne most a fenekeddel.
Kirúgni akár azt, akár téged, nem az
egyike ezeknek.
Edward
Cullen
CEO
Cullen
Enterprises Holdings Inc
Feladó:
Isabella Cullen
Tárgy: Menj a
fenébe!
Dátum: 2009
augusztus 25. 11:26
Címzett: Edward
Cullen
Nincs
véletlenül egy birodalma amit irányítania kell? Hagyjon nekem békét. Itt az
ideje a következő találkozómnak. Gondoljon a fenekemre, én pedig az önére. ILY
(szeretlek) x
Isabella
Cullen
Most
Már Nedves Felelős Szerkesztő, SIP
Feladó: Edward
Cullen
Tárgy: Már
most hiányzol
Dátum: 2009
augusztus 27. 04:32
Címzett:
Isabella Cullen
Mrs
Cullen, ma reggel elragadó volt. Viselkedjen, amíg távol vagyok. Szeretlek.
Edward
Cullen
CEO
Cullen
Enterprises Holdings Inc
Edward
e-mailje várt rám, amikor csütörtök reggel megérkeztem a munkába. Már elindult rettegett
üzleti útjára New Yorkba,
és ez lesz az első éjszaka az esküvőnk óta, amit külön fogunk tölteni.
Szándékomban állt meginni egy-két pohár koktélt Rose-sal, hogy az segítsen majd elaludni. Rögtön visszaírtam, bár
tudtam, hogy Edward még mindig repült.
Feladó:
Isabella Cullen
Tárgy: Viselkedj
te!
Dátum: 2009
augusztus 27. 09:23
Címzett:
Edward Cullen
Szólj,
ha leszálltál – addig aggódni fogok amíg nem szólsz. És viselkedni fogok.
Elvégre milyen bajba kerülhetek Rose-sal?
Isabella
Cullen
Felelős
Szerkesztő, SIP
Elküldtem
a levelet, és megittam a tejeskávémat, amit Hannának köszönhettem. Ki gondolta
volna, hogy egyszer rászokok a kávéra? Annak ellenére, hogy ma este Rose-sal
találkozom, úgy éreztem, mintha egy lényeges részem hiányozna. Ez a rész most
éppen Amerika levegőjét szelte át, úton New York felé. Nem hittem volna, hogy attól, hogy Edward nincs itt, ilyen nyugtalan és izgatott leszek. Bizonyosan,
később már nem fogom érezni ezt a hiányt és bizonytalanságot... vagy mégis?
Nagyot sóhajtottam és folytattam a munkám.
Ebédidő
környékén mániákusan néztem a gépem és a telefonom, üzenet után kutatván. Hol
volt? Biztonságban leszállt? Hanna megkérdezte, hogy kérem-e az ebédem, de
túlságosan is nyugtalan voltam és inkább elhessegetem. Tudtam, hogy semmi
alapja nincs ennek, de tudni akartam, hogy rendben megérkezett. A telefonom
megcsörrent, megugrottam ijedtemben.
“Bella
Sw- Cullen” - vettem fel a telefont, újra belezavarodva a nevembe.
“Helló”
- Edward lágy hangját hallottam, némi szórakozottsággal vegyítve. Elöntött a
megkönnyebbülés.
“Helló”
- válaszoltam, fültől fülig érő mosollyal. “Milyen volt az utad?”
“Hosszú.
Mit csinálsz Rose-zal?”
Jaj ne.
“Elmegyünk,
iszogatunk egy kicsit.”
Edward
nem szólt semmit.
“Stuart
és az új lány – Jones – is jönnek, hogy vigyázzanak ránk” - próbálkoztam, hogy
kiengeszteljem.
“Azt
hittem, Rose a lakásra megy.”
“Jön is
majd, egy gyors ital után” - kérlek, engedj ki!
Edward
keményen sóhajtott.
“Miért
nem mondtad el?” - kérdezte halkan. Túl halkan.
Elméletben
megrugdostam magam.
“Edward,
nem lesz semmi baj. Itt van Ryan, Stuart és Jones is. Csak egy gyors ital.”
Edward
eltökélten tartotta a csendet és tudtam, hogy nem örült.
“Csak
háromszor láttam Rose-t azóta, hogy találkoztunk. Kérlek. Ő a legjobb barátom.”
“Bella,
nem akarlak távol tartani a barátaidtól. Csak azt hittem, hogy a lakásban
találkoztok.”
“Oké” -
nyugodtam bele. “Bent maradunk.”
“Csak
amíg az az elmebeteg szabadon mászkál. Kérlek.”
“Már
mondtam, hogy oké” - suttogtam elkeseredetten, szemeimet forgatva.
Edward
halkan fújtatott a telefonba.
“Mindig
tudom mikor forgatod rám a szemeidet.”
Haragosan
meredtem a kagylóra.
“Nézd,
sajnálom. Nem akartalak felizgatni. Szólok Rose-nak.”
“Jó” -
sóhajtotta, és hallottam, hogy megkönnyebbült. Igazán rongyul éreztem magam
amiért képes voltam aggódni miatta.
“Hol
vagy?”
“A JFK
leszállópályáján.”
“Oh,
szóval csak most szálltál le?”
“Igen.
Azt kérted, hívjalak, amint leszálltam.”
Mosolyogtam. Kisördögöm rám bámult – Látod? Azt
teszi, amit mondott, hogy tenni fog.
“Nos,
Mr Cullen, örülök, hogy legalább egyikünk akkurátus.”
Nevetett.
“Mrs
Cullen, a tehetsége, hogy eltúlozza a dolgokat, nem ismer határokat. Mit fogok
tenni veled?”
“Biztos
vagyok benne, hogy valami ötletes dologgal fogsz előállni. Ahogy szoktad.”
“Flörtölsz
velem?”
“Igen.”
Éreztem,
hogy vigyorog.
“Mennem
kell. Bella, tégy úgy, ahogy mondtam, kérlek. A biztonságiak tudják mit
csinálnak.”
“Igen
Edward, úgy teszek” - megint felbosszantott – de ha egyszer vettem az adást!
“Holnap
este találkozunk. Később hívlak.”
“Hogy
ellenőrizz?”
“Igen.”
“Oh
Edward!” - szidtam le.
“Au
revoir, Mrs Cullen.”
“Au
revoir, Edward. Szeretlek.”
Felszisszent.
“És én
téged, Bella.”
Egyikünk
se tette le.
“Tedd
le, Edward” - suttogtam.
“Te kis
parancsolgató!”
“A te
kis parancsolgatód.”
“Az
enyém” - sóhajtotta. “Tedd amit mondok. Tedd le.”
“Igenis,
uram.”
Letettem
és hülyén vigyorogtam a telefonra.
Pár
pillanattal később egy e-mail érkezett.
Feladó: Edward
Cullen
Tárgy:
Viszkető tenyerek
Dátum: 2009
augusztus 27. 13:42 EST
Címzett:
Isabella Cullen
Mrs
Cullen, mint mindig, most is szórakoztató volt a telefonban. Komolyan gondolom.
Tégy, ahogy mondtam. Tudnom kell, hogy biztonságban vagy. Szeretlek.
Edward
Cullen
CEO
Cullen
Enterprises Holdings Inc
Őszintén
szólva, ő a parancsolgató. De egyetlen hívás és az aggodalmam elszállt. Rendben
megérkezett és engem zargatott, ahogy szokta. Röviden megöleltem magam. Egek,
szerettem az uram. Hanna kopogott az ajtómon, megzavarva eddigi gondolataimban,
és egy puffanással visszaérkeztem az irodámba.
Rose
fantasztikusan nézett ki. Szűk fehér farmerjában és piros trikójában készen
állt bevenni a várost. Élénken magyarázott Claire-nek a recepción, amikor
megérkeztem.
“Bella!”
- kiáltott fel és ölelt meg Rose módra. Majd megállított kartávolságra.
“Csak
nem úgy nézel ki, mint a nagykutya felesége?” - mondta. “Ki gondolta volna, kis
Bella Swan? Olyan... kifinomultnak tűnsz!” - vigyorgott rám. Elpirultam és
megforgattam a szemeimet. Halvány krémszínű ingruhát viseltem kék övvel és
azonos színű papucscipővel.
“Jó
látni téged, Rose” - öleltem vissza.
“Szóval,
hova megyünk?”
“Edward
azt akarja, hogy visszamenjünk a lakásba.”
“Ó,
tényleg? Nem osonhatunk be a Zig Zag Café-ba gyorsan meginni egy koktélt?
Foglaltam asztalt is.”
Kinyitottam
a számat, hogy ellenkezzem.
“Kérlek?”
- nyafogta és elbiggyesztette a száját. Biztos Alice-tól vette át – eddig még
nem biggyesztgette az ajkait. Én is szerettem volna egy koktélt a Zig Zag-ben.
Múltkor is olyan jól szórakoztunk ott, és közel van Rose lakásához...
Felemeltem
a mutatóujjam.
“Egy.”
Vigyorgott.
“Egy” -
egyezett bele felragyogva. Belém karolt és elindultunk az autó felé, ami a
járda mellett állt, Stuarttal a kormánynál. Miss Samantha Jones követett
minket. Ő volt az új tagja a biztonsági csoportnak – egy magas afro-amerikai,
olyan nem-ismerem-a-tréfát hozzáállással.
Még
szoknom kellett őt, talán a hidegsége és a túlzott professzionalizmusa miatt.
Csakúgy, mint a többieket, őt is Taylor választotta ki. Stuarthoz hasonlóan
öltözködött, sötét, komor nadrágkosztümöt viselt.
“Stuart,
elvinne minket a Zig Zag-be, kérem?”
Stuart
felém fordult, láttam rajta, hogy mondani akart valamit. Nyilvánvalóan
parancsokat kapott. Hezitált.
“A Zig
Zag Café. Csak egy pohárral iszunk.”
Rásandítottam
Rose-ra, aki Stuartot bámulta. Szegény ember.
“Ahogy
óhajtja, asszonyom.”
“Mr
Cullen azt kérte, hogy menjen vissza a lakásba” - szólt bele Jones.
“Mr
Cullen nincs itt” - förmedtem rá. “A Zig Zag-be, kérem.”
“Asszonyom”
- felelte Stuart, sandán nézve Jonesra, aki bölcsen hallgatott. Rose úgy bámult
rám, mint aki nem hisz se a szemének se a fülének. Elpirultam és megvontam a
vállamat. Oké, kicsit öntudatosabb lettem, mint korábban. Rose elismerően
bólintott, ahogy Stuart felvette a kora esti forgalom tempóját.
“Ugye
tudod, hogy a biztonságiak számának növelése megőrjíti Esme-t és Alice-t” -
jegyezte meg Rose csak úgy mellékesen.
Mi? Néztem
rá hülyén, megzavarodva.
“Nem
tudtad?” - nézett vissza rám hitetlenkedve.
“Mit
nem tudtam?”
“Minden
Cullennek meg lett triplázva a biztonsági embere. Sőt, még annak is a
többszöröse lett.”
“Tényleg?”
“Edward
nem mondta el?”
Elpirultam.
“Nem” -
de miért nem mondta el? “Tudod, hogy miért?”
“James
Smith” - mondta Rose, magyarázatképp.
“Mi van
James-szel? Azt hittem, ő csak Edwardra pályázik” - suttogtam. Fenébe – miért
nem mondta el?
“Hétfő
óta” - mondja Rose.
Múlt
hétfő? Hmm... James-t vasárnap azonosítottuk. De miért az összes Cullen?
Megremegtem. Mi történik?
“Honnan
tudsz minderről?”
“Emmett.”
Hát
persze.
“Edward
nem mondott ebből az egészből semmit neked, ugye?”
Újra
elkapott a pír.
“Nem.”
“Oh
Bella, milyen idegesítő ez.”
Sóhajtottam.
Mint mindig, Rose fején ütötte a szöget – a szokásos, pörölykalapácsos módján.
“Tudod
miért?” - kérdeztem. Ha Edward nem mondja el, akkor Rose majd igen.
“Emmett
azt mondta, hogy valami köze van ahhoz az információhoz, amit James Smith
számítógépén találtak, amíg még az SIP-nél volt.”
Szent
szar.
“Ne
szórakozz.”
Éreztem,
ahogy elöntött a méreg hulláma. Honnan tudott Rose minderről, mikor én semmit
se tudtam?
Felpillantva
azt láttam, hogy Stuart engem figyelt a visszapillantóban. Amint a piros zöldre
váltott, újra elindultunk, a figyelme pedig visszatért az útra. Ujjamat a szám
elé tettem, Rose megértően bólintott. Stuart valószínűleg tudta, én meg nem.
“Hogy
van Emmett?” - kérdeztem. Rose hülyén vigyorgott, elmondott mindent, amit
tudnom kellett, én meg visszavigyorogtam rá.
Stuart
ráfordult a Zig Zag Café felé vezető útra, majd amint megálltunk, Jones
kinyitotta az ajtómat. Kiszálltam, Rose pedig utánam kászálódott. Egymásba
karolva sétáltunk, Jones szorosan mögöttünk, haragos arccal. Oh, a mindenit –
csak egy ital. Stuart elindult, hogy parkolót keressen.
“Szóval
Emmett honnan ismeri Tanya-t?” - kérdeztem, a második cosmopolitan-omból
kortyolva. A bár meghitt és otthonos volt, nem akartam elmenni. Rose és én nem
álltunk le a locsogással. Egész elfelejtettem, mennyire szerettem együtt lógni
vele. Annyira felszabadító, nyugtató érzés volt élvezni Rose társaságát. Azon
filóztam, írjak-e Edwardnak, végül elvetettem az ötletet. Csak felidegesítené
magát, és hazaküldene, mint egy megtévedt gyereket.
“Ne is
említsd azt a kurvát!” - hadarta Rose.
Nem
tehettem róla, Rose megjegyzése nevetésre késztetett.
“Mi
olyan vicces, Swan?” - csattant fel Rose, nem komolyan.
“Én is
így érzek.”
“Tényleg?”
“Igen.
Egészen rámászott Edwardra.”
“Ráhajtott
Emmett-re is” - duzzogott Rose.
“Ne!” -
kiáltottam fel.
Bólintott,
és haragosan összepréselte ajkait Rosalie Hale módon.
“Nem
tartott sokáig. Azt hiszem, tavaly történt. Az a nő egy szociális törtetőgép.
Nem csoda, hogy rávetette magát Edwardra.”
“Edward
foglalt. Megmondtam neki, hogy hagyja őt békén, vagy ki van rúgva.”
Rose
megint rám meredt, döbbenten. Büszkén bólintottam, ő pedig emelte poharát rám,
lenyűgözve és sugározva.
“Mrs
Isabella Cullen! Csak így tovább!”
Koccintottunk.
“Emmett-nek
van fegyvere?”
“Nem.
Nagyon fegyverellenes” - Rose megkevergette a harmadik italát.
“Edward
is. Azt hiszem, ez Carlisle hatása” - mondtam.
Kicsit
becsípve éreztem magam.
“Carlisle
jó ember” - mondta Rose.
“Azt
akarta, hogy kössünk házassági szerződést” - suttogtam szomorúan.
“Oh,
Bella” - átnyúlt, hogy megfogja a kezemet. “Csak a fia miatt aggódott. Mint
mindketten tudjuk, a homlokodra van tetoválva, hogy az aranyra buksz” - rám
mosolygott, én meg kinyújtottam rá a nyelvemet.
“Nőj
fel, Mrs Cullen” - mondta vigyorogva. Úgy hangzott, mint Edward. “Te is ezt
fogod tenni egy nap a fiadért.”
“A
fiamért?” - pislogtam rá. Még csak meg se fordult a fejemben, hogy a gyerekeim
gazdagok lesznek. Szent szar... nem fognak semmiben hiányt szenvedni. De
tényleg... semmiben. Ezt jobban át kellett gondolni – de nem most. Stuart és
Jones irányába pillantottam, akik a közelben ültek, minket és a tömeget
figyelték, mindketten egy-egy pohár ásványvizet ittak.
“Szerinted
együnk?” - kérdeztem.
“Nem.
Szerintem igyunk még” - mondta Rose.
“Miért
vagy ennyire ivós hangulatban?”
“Mert
nem látlak eleget. Nem gondoltam volna, hogy feladod és hozzámész az első
jöttmenthez, aki elcsavarja a fejedet” - duzzogott újra. “De tényleg, olyan
gyorsasággal házasodtál meg, hogy azt hittem, terhes vagy.”
Felnevettem.
“Mindenki
azt hitte, hogy terhes vagyok” - motyogtam. “Ne kezdjük újra ezt a témát.
Kérlek! És ki kell mennem.”
Jones
elkísért. Nem mondott semmit. Nem is kellett mit mondania. Az ellenkezés úgy
sütött róla, mint egy halálos izotóp.
“Mióta
megházasodtam, még nem voltam sehol sem egyedül” - motyogtam magamban a wc
ajtaja mögött. Pofákat vágtam, tudván, hogy Jones az ajtó másik oldalán várta,
hogy pisiljek. Egyébként is, mit tehetett volna Smith egy bárban? Edward is
túlreagálta a dolgokat, mint mindig.
“Rose,
már későre jár. Mennünk kéne.”
Negyed
tizenegy volt, én meg már a harmadik cosmopolitan-omat fogyasztottam. Nagyon is
éreztem már az alkohol hatását... melegem volt és szédültem. Edward megbékél
majd a dologgal. Tudtam.
“Naná,
Bella. Olyan jó volt látni téged. Annyira... nem is tudom... magabiztosabb
lettél. A házasság szemmel láthatóan jót tett.”
Elpirultam.
Az, hogy ez Rosalie Hale-től jött, igazán bóknak számított.
“Valóban
jót tett” - suttogtam, és mivel valószínűleg már túl sokat ittam, könnyek
gyűltek a szemeimbe. Lehettem volna ennél boldogabb? Minden nehézsége és
gyakran a viselkedése, az Fiftysége ellenére is, találkoztam és hozzámentem
álmaim pasijához. Gyorsan témát változtattam, hogy meggátoljam az érzelgős
gondolataimat, mert tudtam, hogy máskülönben sírni kezdtem volna.
“Nagyon
élveztem ezt az estét” - ragadtam meg Rose kezét. “Köszönöm, hogy kirángattál!”
Megöleltük egymást. Ahogy elengedett, Stuart felé bólintottam, ő pedig átadta a
kocsi kulcsait Jones-nak, aki elment, hogy elhozza azt.
“Biztos
vagyok benne, hogy Miss-nagyon-pedáns Jones elmondta Edwardnak hogy nem vagyok
otthon. Nagyon mérges lesz” - suttogtam Rose-nak. És talán elő fog állni
valamilyen édes büntetéssel... remélhetőleg.
“Miért
vigyorogsz úgy mint egy őrült, Bella? Szereted, ha Edward mérges?”
“Nem. Nem
igazán. De nehéz nem felmérgesíteni. Néha nagyon is ellenőrző típus.” Legtöbbször.
“Azt
észrevettem” - mondta Rose szárazon.
Megálltunk
Rose lakásánál. Erősen megölelt.
“Ne
válj idegenné” - suttogta, és megpuszilt az arcomon. Majd kiszállta az autóból.
Integettem, közben érdekes módon honvágyam volt. Hiányzott ez. Lányos
beszélgetések. Szórakoztató és nyugtató volt ez, fiatalnak és gondtalannak
éreztem magam tőle. Valahogy el kellett intéznem, hogy többször találkozzak
Rose-sal... de az volt az igazság, hogy imádtam Edwarddal együtt lenni a
buborékunkban. Tegnap este egy jótékonysági vacsorán vettünk részt. Annyi
öltönyös férfi és jól öltözött nő beszélgetett ingatlanárakról, másodlagosan
jóváhagyott hitelekről, és a mérgező adósságokról... annyira, de annyira
unalmas volt. Felüdítő volt valaki olyannal lenni, akivel le lehetett engedni a
hajamat, ráadásul egykorú is volt velem.
A
gyomrom felkordult. Francba, még nem ettem semmit. A szarba – Edward!
Kutakodtam egy sort a táskámban, mire megtaláltam a telefonomat. Szent szar
– öt nem fogadott hívás volt rajta! Meg egy üzenet...
*HOL A
FENÉBEN VAGY?*
És egy
e-mail...
Feladó: Edward
Cullen
Tárgy:
Mérges. Nem tudod mennyire.
Dátum: 2009
augusztus 28. 00:42 EST
Címzett:
Isabella Cullen
Isabella,
Stuart azt mondja, hogy egy bárban iszogatsz koktélokat, amikor azt mondtad,
hogy nem fogod ezt tenni. Van róla fogalmad, hogy most mennyire mérges vagyok?
Holnap találkozunk.
Edward
Cullen CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc
A
szívem elgyengült. Oh a szarba! Nagy bajban voltam. A tudatalattim rám bámult,
majd megrázta a vállát, és felvette a ki-mint-veti-ágyát-úgy-alussza-álmát
kifejezését. Mégis mire számítottam? Azon filóztam, hogy felhívjam-e, de már
későn volt és talán már aludt. Úgy döntöttem, egy rövid üzenet elegendő lesz.
*MÉG
MINDIG EGY DARABBAN. HIÁNYZOL – KÉRLEK NE LÉGY DÜHÖS*
Rámeredtem
a telefonra, várva, hogy válaszoljon, de csak baljóslatú csend fogadott.
Sóhajtottam.
Jones
megállt az Escala mellett, Stuart pedig kiszállt, hogy ajtót nyisson nekem.
Ahogy a liftre várva álltunk, megragadtam az alkalmat, hogy kivallassam.
“Mikor
hívott Edward?”
Stuart
enyhén elpirult.
“Fél
tíz körül, asszonyom.”
Bólintottam.
“Miért
nem szakította félbe a Rose-sal való beszélgetésünket, hogy beszélhettem volna
vele?”
“Mr
Cullen azt mondta, hogy ne tegyem.”
Összeszorítottam
az ajkaimat. A lift megérkezett, mi pedig csendben felmentünk. Hirtelen
megörültem, hogy Edwardnak most egy egész éjszakája volt arra, hogy kiheverje
ezt az egészet – ráadásul Amerika másik oldalán. Így legalább egy kis
időhöz jutottam.
Kinyíltak
a lift ajtajai, és egy fél pillanatig arra gondoltam a hallban lévő asztalt
bámulva, hogy mi nem stimmelt a képben. A virágos váza összetört cserepei
hevertek szanaszét, az asztal pedig felfordulva. Stuart megragadta a karomat és
visszarántott a liftbe.
“Maradjon
ott!” sziszegte, ahogy előhúzta a fegyverét. Kilépett a hallba, és eltűnt a
látókörömből.
Oh ne!
Bebújtam a lift sarkába. Mi történt itt?
“Ethan!”
hallottam Ryan hangját a nagyszobából. “Kék kód!”
Kék
kód?
“Van
gyanúsítottad?” - szólt vissza Stuart. “Szent ég!”
Megpróbáltam
beleolvadni a lift falába. Mi a fene történt itt? Adrenalin lepte el a
testemet, a szívem pedig a torkomban dobogott. Hangokat – halk hangokat –
hallottam, és egy pillanattal később Stuart bukkant fel újra a hallban, egy
tócsában állva. Eltette a fegyverét.
“Most
már bejöhet, Mrs Cullen” - mondta kedvesen.
“Mi
történ, Ethan?” - a hangom alig volt hallható.
“Volt
egy látogatónk” - megfogta a könyökömet, és én hálás voltam a támaszért – a
lábaim elkocsonyásodtak. Átmentünk a dupla ajtón.
Ryan a
nagyszoba bejáratában állt. A szeme fölött seb vérzett és volt egy a szájánál
is. Idegesnek tűnt, a ruhája zilált volt. De még megdöbbentőbb volt a lábai
előtt fekvő Mr James Smith.
3 megjegyzés:
Koszi a ket fejezetet ! Sikerekben Gazdag es persze FIFTYs BOLDOG UJ EVET KIVANOK!Pusz Maja
Szia Maja, köszi a buékot, hát, Fifty már nem olyan sok van, de két másik történet közül kellene eldöntenem, melyiket fordígassam :) Az egyik szerintem a fifty alaptörténete volt, mert az előbb született, office címmel. szerintem az lesz, már csak azért is, mert azt is kiadják odakint. idehaza sztem a fifty nem hozott olyan sikert, amire számítottak, így azt gyanítom, nem adják majd itt ki.
Kedves Twmmy! Nagyon nagy köszönet a sok sok jó fejezetért és azokért is amiket kapni fogunk! REmélem még sok jó történetet olvashatunk majd nálad. Üdv Linda
Megjegyzés küldése