Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2011. július 23., szombat

Negyvenötödik fejezet



Idegesen néztem körül a bárban. Nem láttam Edwardot.
Bella, mi van?”
Edward… itt van.”
Tényleg?” – nézett körül anyám is. Elmulasztottam említeni anyámnak Edward leskelődő hajlamát.
És ekkor megláttam őt. És ahogy közelített felénk, szívem felzakatolt… reszkető zakatolásba kezdett. Tényleg itt van – miattam… Benső istennőm türelmetlenül felugrott meglepetésében a szófáról. Ahogy Edward egyenesen haladt előre a tömegben, bronzszínű haja megcsillant a süllyesztett halogénlámpák fényében, ragyogó zöld szemei csillogtak a… haragtól? Feszültségtől? Száját élesen összeszorította, álla megfeszült… szent szar… ne! Éppen, amikor dühös voltam rá, megjelent. Hogy tudnék veszekedni vele az anyám előtt?
Edward odaért az asztalunkhoz, óvatosan nézett rám. A szokásos fehér len ing és farmer összeállítást viselte.
Szia” – cincogtam, képtelenül arra, hogy elrejtsem a sokkot és áhítatot, amit testi valójának látványa keltett bennem.
Szia” – válaszolta és meglepetésemre lehajolt, megpuszilta gyorsan az arcomat.
Edward, bemutatom anyámat, Renée-t” – győzött jólneveltségem… Edward anyám felé fordult.
Mrs Dwyer, örülök, hogy találkozunk.” - Honnan tudja anyám nevét? –nézett anyámra a szívdöglesztő Edward Cullen féle szabadalmazott teljesen-nyílt-nem-ejtünk foglyot mosolyával. Anyámnak esélye sem volt. Anyám álla szinte az asztal lapjáig esett. Jesszus, szedd össze magad, anya. És elfogadta Edward kinyújtott kezét. Anyám nem válaszolt… Oh, a tökéletesen bamba elszótlanodás genetikus – nem is tudtam.
Edward” – bökte ki végül lélegzet elfulladva. Edward mindent tudóan mosolygott vissza, zöld szemei csillogtak. Szúrósan néztem mindkettőjükre.
Mit csinálsz itt?” – kérdésem élesebb volt, mint ahogy szándékoztam, és Edward mosolya eltűnt, arca fegyelmezetté vált. Örültem, hogy láthatom, de teljesen elvesztettem a higgadtságomat, a vérem forrt. És nyugtalan voltam az e-mail miatt is, amit legutóbb küldtem neki. Nem tudtam eldönteni, hogy felálljak és kiabáljak vele, vagy vessem a karjai közé magam – de sejtettem, egyik sem tetszene neki – és tudni szerettem volna, hogy mióta is néz…
Természetesen idejöttem hozzátok” – nézett rám egykedvűen. Oh, és vajon mire gondol?
Ebben a hotelben szálltam meg.”
Itt szálltál meg?” – hangom olyan volt, mint egy másodéves amfetamint szedő hangja, túl magas még a saját fülemnek is.
Nos, tegnap este  azt írtad, szeretnéd, ha itt lennék. Célunk az örömszerzés, Miss Swan.” – hangja halk volt, a humor halvány jele nélkül. A francba – dühös? Netán a Mrs Robinsonra vonatkozó megjegyzésem miatt? Vagy az az oka, hogy a harmadik… hamarosan a negyedik Cosmo-mnál tartok? Anyám idegesen pillantott ránk.
Nem csatlakozna hozzánk egy italra, Edward?” – intett a pincérnek anyám, és az egy pillanat alatt az asztalunknál termett.
Gin-tonikot kérek” – mondta Edward. „Hendricks vagy Bombay Sapphire legyen, ha van. Uborkával a Hendrics-et, citrommal a Bombay-t.”
A pokolba… egyedül Edward képes értekezést tartani egy italrendelésből.
És két Cosmo-t kérünk…” – tettem hozzá, aggódva pillantva Edwardra. Anyámmal együtt ittam, nem létezik, hogy ez miatt mérges lehet.
Kérem, üljön le, Edward.”
Köszönöm, Mrs Dwyer.”
Edward fogott egy közeli széket és elegánsan helyet foglalt mellettem.
Tehát, teljesen véletlenül éppen itt szálltál meg, ahol mi iszunk? – kérdeztem, buzgón próbálkozva, hogy könnyed legyek.
Vagy, véletlenül éppen ott isztok, ahol megszálltam. Most fejeztem be a vacsorámat, erre jöttem és megláttalak. Nyugtalan voltam, a legutóbbi e-maileden gondolkodtam, felnéztem, és itt voltál… igazán véletlen, mondhatom. – hajtotta félre a fejét, és halvány mosoly tűnt fel az ajkán. Szent ég, lehet, hogy megmenthetjük az este hangulatát?
Anyámmal vásárolni voltunk délelőtt, a parton töltöttük a délutánt… ott döntöttünk úgy, hogy este eljövünk koktélozni” – motyogtam védekezően.
Ezt a topot te vetted?” – bólintott a vadonatúj zöld selyem fűzőm felé.
Illik hozzád ez a szín. És megkapott a nap… Bájos vagy.”
Elpirultam.
Nos, holnap akartalak meglátogatni. De most itt vagy…” – nyújtotta felém a kezét. Megfogta a kezem, gyengéden megszorította és hüvelykjével cirógatta a csuklómat körbe-körbe… éreztem az ismerős bizsergést… elektromos szikrák pattogtak a bőröm alatt ujja cirógatása nyomán, felgyújtva véremet, lüktetve körbeszáguldott a bensőmben… lángra lobbantva minden útjába eső részemet. Több mint két napja, hogy együtt voltunk. Oh, istenem… Akarom őt. Elakadt a lélegzetem. Rápillantottam, szégyenlősen elmosolyodtam… mosoly játszott gyönyörűen ívelt ajkán.
Azt gondoltam, megleplek, és mint mindig, te leptél meg engem azzal, hogy itt vagy.”
Gyorsan anyámra pillantottam, aki Edwardot bámulta… igen, bámulta… hagyd abba anya!
Tényleg, őszintén… csak nézz rá – förmedt rám kisördögöm. Oh, fog be a szád… ki hívott meg a partira? Savanyúan néztem anyámra – de nem látszott, hogy észrevette volna.
Nem akarom megzavarni anyáddal töltött idődet. Gyorsan elfogyasztom az italomat, majd visszavonulok. Dolgoznom kell.” – mondta elszántan.
Edward, örülök, hogy végül találkoztunk.” – szólt közbe anyám. „Bella nagy szeretettel beszélt önről.”
Edward visszamosolygott anyámra.
Igazán?” – húzta fel a szemöldökét mulatságos képet vágva. Éreztem, hogy elpirulok.
A pincér megérkezett az italokkal.
Hendrics, uram,” – mondta floridai harsogással.
Köszönöm” – mormolta Edward nyugtázva.
Idegesen kortyoltam a Cosmomba.
Meddig marad Floridában, Edward?” – kérdezte anyám.
Péntekig, Mrs Dwyer.”
Vacsorázna velünk holnap este? És kérem, szólítson Renée-nek.”
Megtisztel, Renée.”
Kitűnő. És ha most megbocsátotok, kimennék a hölgyek helyiségébe.”
Anya… csak most jöttél ki. Kétségbeesetten néztem anyámra, ahogy felállt és elsétált, együtt hagyva bennünket.
Szóval, mérges vagy rám, mert együtt vacsoráztam egy régi barátommal.”- fordította felém égő tekintetét Edward. Felemelte a kezemet az ajkához, és minden ujjbütykömet gyengéden megcsókolta.
Jesszusom, most akarja?
Igen” – mormogtam, ahogy forró vérem keresztülszáguldott rajtam.
A szexuális kapcsolat közöttünk már régen a múlté, Isabella” – suttogta.
Nem akarok senki mást, csak téged. Nem világos ez még számodra?”
Rápislantottam.
Úgy gondolok rá, mint egy gyermek megrontójára, Edward.” – és visszatartottam a lélegzetemet, várva reakcióját.
Edward elsápadt.
Nem arról volt szó” – suttogta és hallottam a rémületet a hangjában. Elengedte a kezemet.
Oh… hát akkor miről?” – kérdeztem.
Elképedve meredt rám. Én folytattam.
Előnyben volt egy tizenöt éves fiúval szemben. Ha te egy tizenöt éves lány lettél volna és Mrs Robinson Mr Robinson lett volna… és rávett volna erre a BDSM életstílusra, rendben lett volna…? És ha Alice-el történik mindez, mondjuk?”
Levegő után kapott és sötéten nézett rám.
Bella, ez nem úgy történt.”
Rábámultam.
Oké, nekem nem úgy tűnt” – folytatta szenvedélyesen.
Ő jó hatással volt rám. Őrá volt szükségem.”
Nem értem” – most rajtam volt a csodálkozás sora.
Isabella, anyád hamarosan visszaér. Nem vagyok elég nyugodt ehhez a beszélgetéshez most. Később, talán. Ha nem akarod, hogy itt legyek, St. Augustine-ban áll egy gépem. Elmehetek.” 
Mérges rám… ne…
Ne – ne menj… Kérlek. Izgatott vagyok, hogy itt vagy. Csak szeretném, ha megértenéd. Haragszom, hogy alighogy eljöttem, mindjárt vacsorázni mentél vele. Csak gondolj bele, te hogy érzel, ha csak a közelébe kerülök Jake-nek. Jake régi barátom. Soha nem volt vele szexuális kapcsolatom… amíg neked Mrs Robinsonnal…” – hagytam félbe mondatomat, nem akarva tovább folytatni a gondolatot.
Féltékeny vagy?” – nézett rám bambán, majd szemei lassan ellágyultak… melegen nézett rám.
Igen, és haragszom azért, amit veled tett.”
Isabella. Ő segített nekem, és ez minden, amit most mondani akarok erről. És ami a féltékenységedet illeti… csak képzeld magad a helyembe. Az utóbbi hét évben nem kellett senkinek megmagyaráznom, hogy mit miért teszek. Senkinek. Tettem, amit akartam, Isabella. Szeretem a függetlenségemet. Nem azért mentem Mrs Robinsonhoz, hogy téged felbosszantsalak. Azért mentem, mert rendszeresen együtt szoktunk vacsorázni. Barátom és üzlettársam.”
Üzlettárs? Szent szar. Ez új.
Rám nézett, tekintete arcomat kutatta.
Igen, üzlettársak vagyunk. A szexnek vége közöttünk. Évek óta.”
Miért hagytátok abba?”
Száját összeszorította, szeme elsárgult.
A férje rájött.”
Szent szar.
Kérlek, beszélhetnénk erről valamikor máskor – valami bizalmasabb helyen?”
Nem hiszem, hogy bármikor is meg fogsz tudni győzni, hogy Mrs Robinson nem egy pedofil egyén.”
Értem, hogy miért gondolod ezt, és azt hiszem, technikailag igazad van. De én soha nem gondoltam ezt róla. És nem is fogom.”
Szeretted?”
Mit csináltok ti itt ketten?” – tért vissza anyám, észrevétlenül mindkettőnk számára.
Erőltetett mosollyal néztünk rá mindketten… sietősen hátradőltem… bűntudatosan.
Anyám rám nézett.
Minden rendben, anya.”
Edward kortyintott az italából, alaposan megnézett magának, arca fegyelmezett volt. Mire gondolhat? Szerette azt a nőt? Arra gondoltam, ha igen, akkor veszíteni fogok… nagy ügy.
Nos, hölgyeim, elbúcsúzom önöktől ma estére.”
Ne… nem… nem hagyhat itt így, ennyi kérdéssel.
Kérem, írja a számlámhoz az italokat. 612-es szoba. Reggel felhívlak, Isabella. A holnapi viszontlátásra, Renée.”
Oh, annyira jó hallani, hogy valaki a teljes nevedet használja.”
Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak” – mormogta Edward, és megrázta anyám kinyújtott kezét… és anyám valósággal vigyorgott … Oh, anya – te is fiam, Brutus?
Felálltam, könyörögve néztem Edwardra, válaszoljon a kérdésemre, de ő csak szemérmesen megcsókolta az arcomat…
Később, baby” – suttogta a fülembe… aztán elment.
Átkozott csirkefogó. Haragom teljes mértékben visszatért.  Besüppedtem a székbe és szembefordultam anyámmal.
Szent ég, Bella. Ez aztán a fogás. Nem tudom, mi van köztetek… de azt gondolom, beszélgetnetek kellene egymással. Phű – a hőség kibírhatatlan itt” legyezte magát színpadiasan.
ANYA!”
Menj, beszélj vele.”
Nem tehetem. Azért jöttem, hogy veled legyek.”
Bella, azért jöttél, mert tanácstalan voltál ez miatt a fiú miatt. Nyilvánvaló, hogy megbolondultok egymásért. Beszélned kell vele. Csak 3000 mérföldet repült, hogy láthasson, az isten áldjon meg. És tudod, hogy milyen utálatos dolog repülni.”
Elpirultam. Nem említettem Edward magánrepülőjét.
Mi van?” – csattant anyám.
Saját gépe van” – motyogtam zavartan… miért vagyok zavarban?
Szemöldöke a hajáig szaladt.
Wow” – ámult el.
Bella, valami van közöttetek… Megpróbáltam kitalálni, mióta megérkeztél. De az egyetlen módja, hogy megoldd a problémát, bármi is az, ha végigbeszéled vele. Gondolkodhatsz bármeddig, amíg akarsz – de amíg nem beszélitek meg ténylegesen, nem juttok sehova.”
Haragosan néztem anyámra.
Bella, drágám, mindig hajlamos voltál túlanalizálni a dolgokat. Menj az ösztöneid után. Mit gondolsz, drágám?”
Az ujjaimat bámultam.
Azt hiszem, szerelmes vagyok belé” – dadogtam.
Tudom, drágám. És ő is beléd.”
Nem!”
De igen, Bella. A pokolba – mire van még szükséged? Hogy neon villogjon a homlokán?”
Felpillantottam anyámra. Éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.
Bella, drágám, ne sírj.”
Nem hiszem, hogy szeret.”
Nem gondolom, hogy bármilyen is gazdag valaki, csak egy délutáni tea kedvéért sutba vág mindent és átrepül a kontinensen. Menj hozzá! Ez egy gyönyörű helyszín… nagyon romantikus… és semleges területen vagytok.”
Fészkelődtem a tekintete alatt. Akartam is, meg nem is menni…
Drágám, ne érezd úgy, hogy muszáj velem hazajönnöd. Azt szeretném, ha boldog lennél – és per-pillanat a boldogságod kulcsa a 612-es szobában van fenn. Ha később haza kell jönnöd, gyere… ha maradsz – nos, nagylány vagy már. Csak légy óvatos.”
Skarlátvörös lettem. Jesszus, anya…
Először is, végezzük ki a Cosmóinkat.”
Ez a beszéd, Bella” – vigyorgott vissza rám.

Félénken kopogtattam a 612-es szoba ajtaján. Edward kinyitotta az ajtót. Fülén a telefon.
Meglepetten rám pillantott, majd szélesre tárta az ajtót és beinvitált a szobájába.
Az összes többlet csomagot elrendezték? … és az ár?…” – Edward sziszegett a fogai között.
Ez igen… drága hiba volt… És Marcus?…”
Körbenéztem a szobában.  Lakosztály volt ugyanúgy, mint a Heathman-ban. A bútorzat itt ultramodern, nagyon új… és minden visszafogott barna és arany  és a falakon bronz csillagok. Edward egy sötétbarna fa tárgyhoz sétált, kinyitotta az ajtaját… a mini bárnak. Mutatta, hogy szolgáljam ki magam, majd átballagott a hálószobába… elfogadtam az invitálást, így nem hallottam a továbbiakat. Vállat vontam - a múltkor nem fejezte be a beszélgetést, amikor beléptem a dolgozószobájába. Hallottam, hogy folyik a víz, mintha a kádat töltötte volna. Narancs dzsúszt töltöttem magamnak. Visszaballagott a szobába.
Nos, Angela küldje utánam a vázlatokat. Embry azt mondta, megoldotta a problémát…” – nevetett Edward.
Nem, pénteken… van itt egy terület, ami érdekel… igen, Bill hívjon fel… Nem, holnap… Látni akarom, mit nyújthat nekünk Florida, ha idejövünk.”
Edward nem vette le a szemét rólam. Egy poharat nyújtott felém, a  jégkocka tartó felé bökve.
Ha az itt látottak eléggé meggyőzőek… Azt gondolom, meg kellene fontolnunk, bár nem vagyok biztos ez miatt az átkozott hőség miatt, ami itt van… Egyetértek, Detroitnak megvannak a lehetőségei, és hűvösebb is… Mondja meg Billnek, hogy hívjon. Holnap… ne túl korán.”
Letette a telefont és mereven nézett rám, arca kifürkészhetetlen, és a feszült csend közöttünk… Oké… nekem kell megszólalnom.
Nem válaszoltál a kérdésemre,” – kezdtem.
Nem… én nem.” – mondta halkan, zöld szemem égetett.
Nem, nem válaszoltál a kérdésemre, vagy nem, nem szeretted őt?”
Összefonta a karját, nekidőlt a falnak, és halvány mosoly tűnt fel az ajkán.
Mit csinálsz itt, Isabella?”
Éppen most mondtam.”
Nagy levegőt vett.
Nem. Nem szerettem őt.” – elmélyülten nézett rám, egyszerre mulatva és nyugtalanul.
Nem hittem el, hogy eddig visszatartottam a lélegzetemet. Úgy éreztem magam, mintha leeresztettem volna, mint egy régi ruhazsák, ahogy kifújtam a levegőt. Nos, istennek hála ezért. Mit éreznék, ha szerette volna azt a boszorkányt?
Olyan vagy mint a féltékenység istennője, Isabella. Ki gondolta volna?”
Csúfolódik velem, Mr Cullen?”
Nem mernék.” – rázta meg a fejét komolyan… bár a szemei gonoszan villogtak.
Oh, én úgy gondolom, megtenné, sőt gyakran meg is teszi…”
Rám vigyorgott, ahogy visszafeleseltem saját szavaival… majd elsötétült a szeme .
Kérlek, ne harapdáld a szád szélét. Az én szobámban vagy, nem láttalak közel három napja, és hosszú repülőutat tettem meg, hogy lássalak.” – hangja megváltozott… lágy, érzéki lett.
Megcsörrent a telefonja, mindkettőnket kizökkentve. Kikapcsolta anélkül, hogy megnézte volna, ki hívja. Levegő után kaptam. Tudtam, hova tartunk… de azért jöttem, hogy beszélgessünk. Felegyenesedett, széjjelebb tárta karjait és lépett egyet felém… azzal a szexi, zsákmányra vadászó tekintetével…
Akarlak, Isabella. Most. Ezért vagy itt.”
Én tényleg tudni akartam…” – suttogtam védekezésképp.
Nos, most akkor mit csinálsz… maradsz vagy mész?”
Elvörösödtem, ahogy pontosan előttem megállt.
Maradok…” mormoltam idegesen felpillantva rá.
Oh, reméltem…” – nézett le rám.
Nagyon mérges voltál rám…” – lehelte.
Igen.”
Nem emlékszem, hogy a családomon kívül bárki is mérges lett volna rám… Ez tetszik.”
Ujja hegyével végigsimított az arcomon… oh, istenem… közelsége, finom Edward illata… beszélgetnünk kellene… a szívem majd kiugrott… vérem dalolt, ahogy végigszáguldott a testemen… vágyakozott, összegyűlt, kibontakozott,… mindenhol. Edward lehajolt, orrával végigsimított a vállamon fel a fülem tövéig… ujjai hajamba siklottak…
Beszélnünk kellene” – suttogtam.
Később…”
Nagyon sok mindent akarok mondani…”
Én is…”
Lágy csókot nyomott a fülcimpámra, ujjai szorosabban fogták a hajamat, és hátrahúzta  a fejem, feltárva  a nyakamat az ajkainak… Fogai könnyedén súrolták az államat… majd megcsókolt a nyakam.
Akarlak” – lehelte.
Felnyögtem, megragadtam a karját.
Vérzel?”
Folytatta a csókolgatást… jesszusom… semmi nem kerüli el a figyelmét?
Igen” – válaszoltam halkan.
Görcsölsz?”
Nem…” – pirultam el… Jézusom
Abbahagyta és rám nézett.
Bevetted a tablettádat?”
Igen” – ez olyan megalázó…
Menjünk fürdeni.”
Fogta  a kezemet és bevitt a hálószobába. A helyiséget egy szuper nagy ágy uralta, bonyolult ágyterítővel… de nem álltunk meg itt… továbbmentünk a fürdőszobába… két helyiségből állt… csupa vízkék és fehérség. Nagyon nagy volt – a második helyiségben egy süllyesztett kád foglalt helyet, ami elég lehetett négy embernek is. Kőlépcsők vezettek a kádba, körben kőülőkével. A kád lassan telt meg vízzel. Gőz szállt fel a habok közül, gyertyák hunyorogtak mindenfelé… wow… mindezt telefonnal a kezében készítette elő…
Van hajgumid?”
Rápillantotta, belenyúltam a farmerom zsebébe és előhúztam egyet.
Kösd fel a hajad” – kért csendesen.
Tettem, amit kért.
A kád már majdnem tele volt… nagyon meleg és fülledt volt a levegő a fürdőben, a topom kezdett rám tapadni… Edward előre hajolt, elzárta a vizet és visszavezetett a fürdőszoba leső helyiségébe. Itt a teljes falméretű tükör előtt két üveg mosdókagyló volt. A tükörrel szembe álltunk úgy, hogy Edward mögöttem volt.
Emeld fel a kezedet” – lehelte.
Tettem amit mondott, és ő levette rólam a topot… így pucér felsőtesttel álltam előtte. A szemét le nem véve rólam elém jött, kigombolta a farmeromat és lehúzta a cipzárat.
A fürdőszobában teszlek magamévá, Isabella…”
Lehajolt és megcsókolta a nyakamat. Egyik oldalra hajtottam a fejemet, hogy könnyebben hozzám férjen. A hüvelykujját beakasztotta a farmeromba, és lassan lehúzta rólam. Ahogy haladt lefelé a nadrág és a bugyim, úgy guggolt le ő is.
Lépj ki a nadrágodból, Isabella.”
Megfogtam a mosdókagylót és kiléptem. Most meztelenül néztem szembe magammal, Edward mögöttem térdelt. Megcsókolta, majd lágyan beleharapott a fenekembe, úgy hogy elállt a lélegzetem. Felállt és rám bámult. Keményen küzdöttem, hogy nyugodt maradjak, ne vegyem tudomásul, hogy ösztönösen eltakarnám magam. Tenyerét a hasamra helyezte, ujjai majdnem egyik oldalamtól a másikig értek a csípőmnél.
Nézz magadra. Nagyon gyönyörű vagy.” – mormolta. „Lássuk, hogy érzed magad.”
Megfogta mindkét kezemet, úgy, hogy tenyere az én kézhátamon nyugodott, ujjait összefonta az ujjaimmal, így ujjaim széttárultak. Hasamra tette  a kezemet.
Érezd, hogy milyen puha a bőröd…”
Lassú köröket írt le a kezemmel, majd felemelte őket a mellemhez.
Hogy milyen teltek a melleid.”
Felemelte a kezeimet úgy, hogy azok befedjék a melleimet. Kiszabadította a hüvelykujjait és gyengéden megcirógatta a mellbimbóimat.,, újra és újra… oh, istenem… Megfeszítettem a hátamat, melleim besimultak a tenyerembe. A mellbimbómat az én és az ő hüvelykujjaink közé szorította. Lágyan meghúzta, azok még inkább kihegyesedtek… Elbűvölve néztem magunkat, és hangosan nyögtem. Becsuktam a szemem… nem akartam látni azt a buja nőt, aki széthullik a saját kezeim között… az ő kezei között. Éreztem a bőrömet, ahogy ő érzi, megtapasztaltam, milyen izgató – csak érintéssel, és az ő nyugodt, lágy irányításával.
Így kell ezt, baby…” – mormolta.
Levezette a kezeimet testem két oldalán, derekamon keresztül a csípőmig, át a fanszőrzetemig. Lábát a combjaim közé nyomta… szélesebb terpeszbe állítva ezzel, és kezemet a nemi szervem felé vezette, először csak az egyiket, majd a másikat felváltva… ritmusra.
Nagyon erotikus volt. Olyan volt, mintha egy marionette bábu lettem volna, ő meg a játékmester.
Nézd, hogy ragyogsz, Isabella…” – suttogta, és apró csókok váltották lágy harapásokkal egymást a vállamon. Nyöszörögtem.
Folytasd.” – parancsolt rám és hátralépett engem nézve. Simogattam magam… nem… őt akarom – azt akarom, hogy ő csinálja ezt. Nem volt ugyanolyan. Elvesztem nélküle.
Lehúzta ingét a fején keresztül, és gyorsan levette a farmerját.
Szeretnéd, ha én csinálnám ezt...?”
Oh igen… kérlek” – leheltem.
Újra körém fonta a kezeit… zöld tekintete a felperzselte az enyémet… és újból megfogta a kezeimet.. folytatta a nemi szervem érzéki simogatását, egészen a klitoriszomig… Éreztem a magamon a mellszőrzetét… a merevedését… oh, gyorsan… kérlek. Megharapta a tarkómat és én becsuktam a szememet. Élvezve a milliárdnyi benyomást… a nyakam, az ágyékom… ahogy mögöttem állt. Hirtelen befejezte, megfordított, csuklóimat egy kezébe szorította a hátam mögött. A másik kezével a lófarkamat húzta. Egy szintbe kerültem vele helyhez szegezve, és ő vadul csókolt, szájával tépte az enyémet…
Lélegzete egyenetlenné vált, igazodott az enyémhez.
Mikor kezdődött a menzeszed, Isabella?” – kérdezte váratlanul, mereven nézve rám.
Ööö… tegnap,” – motyogtam teljesen felizgatott állapotomban.
Jó.”
Elengedett, körbefordított.
Kapaszkodj a mosdóba” – parancsolt rám, és a csípőmet újból hátrahúzta…. Mint a játszószobában, úgy hogy lehajoltam.- Két lábam közé nyúlt és megfogta a kék cérnaszálat… mi?! És kihúzta a tamponomat… Szent baszás… és a mellettünk levő wc-be dobta. Mindennek szent anyja… jesszus… És már bennem is volt… ah! Először lassan mozgott, könnyedén… kóstolgatva, siettetve… oh, istenem. Lihegve kapaszkodtam a mosdóba, hátrafelé tova magamat… hogy érezzem magamban… édes agónia… és kezei megragadták a csípőmet. Sürgető ritmust diktált… be, ki, előre nyúlt és megkereste a klitoriszomat… simogatta… oh, jesszus. Éreztem, ahogy izgalmam fokozódik.
Ez az, baby… „ –morogta, ahogy belém nyomult… körözve a csípőjével, ezzel felrepítve engem a magasba…whoa… és elélveztem, hangosan, életemért kapaszkodva a kagylóba, ahogy az orgazmusom lecsillapodott, minden forgott és összeszorított egyszerre. Követett, szorosan átölelve engem… hátamra simult a mellkasa, és ahogy elélvezett, a nevemet hajtogatta, mint valami imát, vagy litániát… Oh, Bella!