Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2012. május 25., péntek

Hetvenhetedik fejezet


Csak bámultam erre a mélyen sérült emberre, akit szeretek. Nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta. Házasság? Megkérte a kezemet? Viccel? Nem tudtam megállni – halvány, ideges, hitetlen kuncogás tört föl belőlem valahonnan mélyről. Beleharaptam a szám szélébe, hogy megállítsam magam, mielőtt hisztérikus vihogásba törnék ki, de szánalmasan elbuktam, Hanyatt feküdtem a padlón, és megadtam magam a röhögésnek. Úgy nevettem, mint még soha, határtalan, katartikus vonyítva nevetéssel. És egy pillanatra magamhoz tértem, és megvizsgáltam ezt az abszurd helyzetet; egy vihogó, rettenetes lány… emellett a gyönyörű, sérült fiú mellett. Karommal befedtem a szemeimet, amikor nevetésem keserves sírásba fordult át. Nem, nem… ez nekem túl sok. Ahogy a hisztim alábbhagyott, Edward gyengéden felemelte karomat az arcomról. Felé fordultam és felbámultam rá.
Ő fölém hajolt, szája fanyar vigyorba torzult, de szemei zölden égtek, úgy lehet, sértődötten… oh, ne.
Szórakoztatónak találod a lánykérésemet, Miss Swan?” – törölt le gyengéden egy kóbor könnycseppet a kezefejével. Felnyúltam, finoman megsimogattam arcát, élveztem borostáját az ujjaim alatt. Egek, mennyire szeretem ezt az embert.
Oh, Mr Cullen… Edward. Tagadhatatlanul van érzéked az időzítéshez…” – néztem rá, és szavaim elhaltak. Vigyorgott ugyan rám, de a szemei körül feltűnő kis ráncok azt mutatták, hogy megbántódott. Ez kijózanított.
Beletapostál a lelkivilágomba, Bella. Hozzám jössz?”
Felültem és felé hajoltam, kezeimet a térdére tettem. Belebámultam abba a szépséges arcába.
Edward, ma találkoztam az őrült exeddel, aki fegyvert fogott rám, kirúgtál a lakásomból, majd termonukleáris Fifty voltál egy időre…”
Szólásra nyitotta a szálát, de felemeltem a kezem, csendet kérve. Engedelmesen befogta a száját.
Éppen csak közöltél magadról egy-két megrázó információt velem – és most feleségül kérsz.”
Egyik oldalról a másikra ingatta fejét, mintha mérlegelte volna a történteket. Úgy tűnt, jól szórakozik… hála az égnek.
Igen – úgy gondolom, hogy ez elfogadható és pontos összefoglalása a helyzetnek” – mondta szárazan.
Megráztam a fejem.
És mi lesz a késleltetett elégtétellel?”
Túl vagyok rajta, és most határozottan javasolok egy azonnali jutalmat. Carpe diem, Bella,” - suttogta.
Nézd Edward… három perce tudtam meg rólad új dolgokat, és még nagyon sok mindent tudnom kellene rólad. És most inni akarok, sokat, éhes vagyok, fáradt vagyok és le akarok feküdni. Meg kell fontolnom a lánykérésedet… mint ahogy megfontoltam a szerződést is, amit adtál nekem. És…” – szorítottam össze az ajkaimat, hogy kifejezzem elégedetlenségemet – „… Nem ez volt legromantikusabb lánykérés.”
Oldalra biccentette fejét, ajka mosolyra húzódott.
Talált, süllyedt, mint mindig, Miss Swan” – lehelte, és hangjából kihallatszott a megkönnyebbülés.
Szóval ez nem egy NEM?”
Sóhajtottam.
Nem, Mr Cullen, ez nem egy NEM… de egy IGEN sem. Csak azért tetted, mert meg vagy rémülve és mert nem bízol bennem” – suttogtam.
Nem. Azért tettem, mert végre találkoztam valakivel, akivel életem hátra levő részét tölteni akarom.”
Oh… kaptam levegő után. A szívem kihagyott egy ütést, és belül elolvadtam. Hogy van ez, hogy néha a legromantikusabb dolgokat mondja? A meglepetéstől tátva maradt a szám.
Soha nem hittem, hogy ez megtörténhet velem” – folytatta, arcán sugárzott a tömény őszinteség.
Gondolkodhatok rajta… kérlek? És minden másról is, ami ma történt? Türelmet és bizalmat kértél… nos én is ezt kérek tőled, Cullen. Erre van most szükségem.”
Szemeit kutatóan fúrta az enyémbe, majd egy pillanat múlva előre hajolt és a fülem mögé igazította egy hajtincsemet.
Ezzel kibírom.” Gyors csókot nyomott az ajkamra.
Nem valami romantikus, mi?” – húzta fel a szemöldökét haragosan.
Figyelmeztetően ingattam a fejem.
Virágot és szívecskét kérsz?” – kérdezte kedvesen.
Bólintottam, ő vigyorgott.
Éhes vagy?”
Igen.”
Nem ettél” – tekintete jeges lett, álla megfeszült.
Nem, nem ettem” – ültem vissza sarkamra, és visszautasítóan néztem vissza rá.
Mivel kidobtál a lakásomból, miután végignézhettem, hogy a barátom intim közelségbe került a volt szolgálójával… mindez meglehetősen elvette az étvágyamat” – meredtem rá, és ökölbe szorított kezem a csípőmre tettem.
Edward megrázta a fejét és kecsesen lábra állt… oh, végre elhagyhattuk a padlót.
Kinyújtotta a kezét értem.
Hadd készítsek neked valami ennivalót” – mondta.
Nem fekhetnénk egyszerűen le?” – motyogtam fáradtan, ahogy a kezemet a kezébe raktam. Felállított. Testem zsibbadt volt. Lenézett rám, tekintete puha volt.
Nem, enned kell. Gyere.”
Főnök Edward visszatért… oh, micsoda megkönnyebbülés. Elvezetett a konyháig, leültetett a bárszékre és célba vette a hűtőt. Az órámra pillantottam.
Jesszusom… közel huszonhárom óra harminc perc volt, és nekem reggel korán kell kelnem.
Edward, tényleg nem vagyok éhes.”
Hangsúlyozottan nem vett rólam tudomást, tovább keresgélt a hatalmas hűtőben.
Sajtot?” – kérdezte
Nem ebben az órában.”
Sósperecet?”
Hűtőből? Nem” - mordultam rá.
Felém fordult és vigyorgott.
Nem szereted a sósperecet?”
Fél tizenkettőkor nem. Edward, én megyek és lefekszem. Az éjszaka hátralevő részében nyugodtan kotorászhatsz a hűtőszekrényedben, ha neked úgy tetszik. Én fáradt vagyok, túlságosan érdekfeszítő napom volt… egy olyan napom, amit szeretnék elfelejteni.”
Lecsúsztam a székről, ő szemrehányóan nézett rám – de ez ebben a pillanatban nem érdekelt. Ágyba akartam menni – kimerült voltam.
Sajtos makarónit?” – emelt fel egy fehér tálat, amit fólia fedett… reménykedően és kedveskedően nézett rám.
Te szereted a sajtos makarónit?” – kérdeztem.
Lelkesen bólogatott… és szívem elolvadt. Váratlanul annyira fiatalnak látszott – ki gondolta volna, hogy Edward Cullen szereti a gyerekételeket?
Kérsz egy kicsit?” – kérdezte, és úgy tűnt, mintha valami mást kérdezett volna – mintha az sokkal jobb lenne, mint a sajtos makaróni. Nem tudtam neki ellenállni… és igazából éhes is voltam.
Elvigyorogtam magam, válaszmosolya lélegzetelállító volt. Levette a fóliát a tálról és bedugta a tálat a mikrohullámú sütőbe. Visszatelepedtem a székre és néztem az Edward Cullen nevű gyönyörűséget – a férfit, aki feleségül akar venni -, ahogy kecsesen és könnyedén forgolódott a konyhájában.
Akkor hát tudod kezelni a mikrót?” – ugrattam gyengéden.
Ha az ennivaló csomagban van, akkor általában tudok vele valamit kezdeni. A nyersanyagok okoznak problémát.”
Nehezen tudtam lehinni, hogy ez ugyanaz az ember volt, aki csak fél órája a térdepelt előttem. Már megint az a változékony valaki volt, aki szokott lenni. Tányérokat, evőeszközt és asztalterítőt varázsolt az asztalra.
Nagyon késő van” – mormoltam.
Ne menj holnap dolgozni.”
Mennem kell. A főnököm New York-ba indul.”
Edward elkomorodott.
Szeretnél ezen a hétvégén odamenni?”
Megráztam a fejem.
Utánanéztem az időjárásnak. Esni fog.”
Oh… akkor mit szeretnél csinálni?”
A mikrohullámú csengetése bejelentette, hogy megmelegedett az ételünk.
Csak túl akarok lenni a mai napomon ebben a pillanatban. Ez az egész izgalom… elfárasztott.” – húztam fel a szemöldökömet, amit bölcsen figyelmen kívül hagyott.
Edward kettőnk terítéke közé tette a fehér tálat és mellém ült. Úgy tűnt mélyen a gondolataiba merült… valami elvonta a figyelmét.
Kitálaltam a makarónit. Isteni illata volt, a számban összefutott a nyál… Farkaséhes voltam.
Sajnálom, ami Laurennel volt” – mormolta.
Miért sajnálod?” – hmmm… a makaróni olyan finom volt, mint amit az illata ígért. A gyomrom hálásan morgott.
Borzasztóan ijesztő lehetett ott találni a lakásodban. Taylor személyesen ellenőrizte azt megelőzően. Most nagyon bosszús.”
Oh.”
És keresett is téged.”
Tényleg? Miért?”
Nem tudtam, merre vagy. Ott hagytad a táskád, telefonod. Így még ez alapján sem tudtalak követni… hova mentél?” – kérdezte halkan, de hangjában ott bujkált az a baljóslatú árnyalat.
Jasper és én a szemközti oldalon levő bárba mentünk. Onnan láthattam, hogy mi történik.”
Értem…”
A hangulat kissé megváltozott közöttünk… már nem volt könnyed.
Rendben, nos… ketten vagyunk ebben a játszmában. Visszadobom a labdát, Fifty.
Megpróbáltam nemtörődömnek tűnni, szerettem volna csillapítani az égető kíváncsiságomat, és rettegtem a választól. Halkan megkérdeztem:
És mit csináltál Laurennel a lakásomban?” – néztem fel rá hirtelen. Éppen egy villányi makarónit próbált bekapni.
Megdermedt. Oh, ne… ez nem lesz jó.
Tényleg tudni akarod?”
A gyomrom csomóba szorult, étvágyam tovatűnt.
Igen” – suttogtam. Akarod? Tényleg akarod…?- dobta le üres gines üvegét a földre és egyenesedett ki a székében kisördögöm és elborzadva nézett rám.
Edward összeszorította a száját. Úgy tűnt habozik.

Beszélgettünk, majd megfürdettem” – mondta rekedten, majd gyorsan folytatta, amikor nem reagáltam.
És a te ruháid közül adtam rá tisztát. Remélem, nem bánod. De olyan piszkos volt.”
Szent baszás.
Megfürdette…, Milyen lehetetlen cselekedet. Megszédültem… belebámultam az otthagyott makaróniba. Hányinger kerülgetett a látványától.
Próbáld meg ésszerűen vizsgálni a dolgot… oktatott kisördögöm. Ha intellektuálisan és hidegvérűen szemléltem a történteket, tudtam, csak azért tette ezt, mert Lauren tényleg borzasztóan koszos volt… de nehéz volt ésszerűnek lennem. Betegesen féltékeny részem nem bírta elviselni a tudatot. Hirtelen elfogott a sírhatnék – nem megadó nőies könnyek folydogáltak volna le csendesen arcomon, hanem a hold felé vonyító farkas sírása fogott el. Nagy levegőt vetem, hogy elnyomjam a késztetést, de torkom száraz volt, és rosszul éreztem magam a visszafojtott könnyektől és a zokogástól.
Ez volt minden, amit tenni tudtam, Bella” – mondta Edward lágyan.
Még mindig érzel iránta valamit?”
Nem!” – mondta döbbenten. Becsukta a szemét, arcán szenvedés tükröződött.
Nem tudtam elviselni a látványát.
Így látni Laurent – annyira másnak, annyira összetörtnek. Törődöm vele, persze, úgy mint egyik ember a másikkal” – vont vállat, mintha kellemetlen emléket rázott volna le magáról…
Jézusom, az együttérzésemre számít?
Bella, nézz rám.”
Nem tudtam. Azt tudtam, ha megteszem, elkezdek sírni. Túl sok mindent kellett feldolgoznom. Úgy éreztem magam, mint egy túltöltött benzintank – befogadóképességén túl töltve. Nem volt több hely… Egyszerűen képtelen voltam a további marhasággal megbirkózni. Meggyulladok és felrobbanok, és az undorító lesz. Jézusom…! Edward az ex-szolgálójával, ahogy dédelgeti, és milyen intim helyzetben! Fürdeti... hogy bassza meg… meztelenül… durva, fájdalmas borzongás rázta meg testemet.
Bella.”
Mi van?”
Ne csináld. Nem jelentett számomra semmit. Olyan volt, mint amikor egy gyereket dédelgetsz, egy megtört gyermeket…” – mormolta.
Mi a fenét tud ő arról, hogy miként kell egy gyerekkel törődni? Ez egy nő volt, akivel egy teljes, deviáns szexuális kapcsolatot tartott fenn… Oh, ez fájt. Megint nagy levegőt vettem, hogy megnyugodjak. Vagy talán önmagáról beszélt… ő az összetört gyermek. Oh, ez az egész egy nagy rakás szar. Aludnom kell.
Bella?”
Felálltam, tányéromat a mosogatóba tettem, miután tartalmát a szemetesbe kotortam.
Bella, kérlek...”
Megpördültem és szembenéztem vele.
Csak hagyd abba, Edward! Csak fejezd be ezt a Bella kérlek-ezést!” – kiabáltam vele… és éreztem, hogy könnyek folynak le az arcomon.
Elegem van a mai nap összes szarából. Lefekszem. Érzelmileg fáradt vagyok. És most hagyj békén.”
Ezzel sarkon fordultam és berohantam a hálószobába, magammal víve tágra nyílt szemű sokkolt arckifejezését. Jó tudni, hogy én is tudom sokkolni őt.
Hihetetlen gyorsasággal levetkőztem, áttúrtam a komódját, kicibáltam egy pólóját és bevonultam a fürdőszobába. Megbámultam magam a tükörben, alig felismerve a keszeg, vörös szemű, foltos arcú boszorkányt, aki visszabámult rám… eh, túl sok ez nekem! Lecsúsztam a padlóra és megadtam magam a túláradó érzelemhullámnak, amit képtelen voltam tovább visszatartani, zokogtam, hangos, melltépő zokogással, útjára engedve féktelen sírásomat.
Hé…” – szólt Edward lágyan és a karjába vont.
Kérlek, ne sírj, Bella… kérlek” – könyörgött. A fürdőszoba padlóján ült, én az ölében voltam. Köré fontam a karomat és a nyakába pityeregtem. Gyengéden simogatta a hátamat, a fejemet, halkan a hajamba motyogott.
Sajnálom, baby” – lehelte. Ez még jobban megríkatott, és még szorosabban öleltem magamhoz.
És így ültünk, időtlen időkig. Végül Edward lábra küzdötte magát, magához szorított és a szobájába vitt, lefektetett az ágyra. Néhány pillanat múlva mellettem volt. Megint körém fonta a karját, és én szó szerint alvásba ájultam, egy sötét, zaklatott álomba.

Arra ébredtem, hogy megrázkódom. A fejem szédült, és túl melegem volt… Edward körém fonta magát. Mormogott álmában, ahogy kisiklottam a karjai közül, de nem ébredt fel. Felültem, az órára néztem. Hajnali három. Szomjas voltam, és szükségem volt egy fájdalomcsillapítóra. Lábra álltam és a nappaliba mentem. A hűtőben találtam egy karton narancs dzsúszt és egy hatalmas pohárral töltöttem magamnak. Hmmm… nagyon finom volt, kába fejem egyből megkönnyebbült.
Végigkutattam a szekrényeket a fájdalomcsillapítóért, és véletlenül egy egész műanyag doboznyi gyógyszert fedeztem fel. Két fájdalomcsillapítót vettem elő és egy újabb pohár narancs dzsúszt töltöttem magamnak. Odaballagtam az üvegfalhoz és kibámultam az alvó Seattle-re. A fények villóztak és kacsingattak Edward magasban levő kastélyára…. Vagy inkább erődöt mondjak? Homlokomat a hűvös üvegre nyomtam, enyhítette a fejfájásom. Nagyon sok gondolkodni valóm volt a tegnapi nap meglepetései után. Megfordultam, hátamat az üvegnek támasztva lecsúsztam a padlóra. A szoba nagyon barlanghatású volt a sötétben… az összes fény a konyha három apró lámpájából származott. Tudnék itt élni? Edward feleségeként? Mindazok után, amit ebben a lakásban tett? A hely minden történelmével együtt, ami Edwarddal történt itt? Házasság… majdnem hihetetlenül hangzott, és nagyon váratlanul. Fintorra húztam a szám… Edward Cullen, a számíts a kiszámíthatatlanra – ötvenszeresen elbaszott életével együtt. Mosolyom elhalt. Úgy nézek ki, mint az anyja. Ez fájt, nagyon mélyen sértett, és lélegzetem hirtelen elállt. Mindannyian úgy nézünk ki, mint az anyja… hogy a fenébe tudok ezzel az 'apró' titokkal együtt élni? Nem csoda, hogy nem akarta elmondani. Bár, igaziból biztos nem emlékszik nagyon az anyjára… És most először elgondolkodtam azon, hogy beszélni szeretnék Dr Bannerrel. Vajon Edward beleegyezik? Talán a doktor ki tudja egészíteni a hiányzó részeket.
Megráztam a fejem… Nagyon fáradt voltam, de élveztem a nappali nyugodt békességét, gyönyörű művészi alkotásait – amik a maguk módján hidegek voltak, de még a sötétben is szépek, és biztos, hogy egy vagyont értek. Tudnék itt élni?
Jóban, rosszban? Betegségben, egészségben…? Behunytam a szemem, fejem az üvegnek döntöttem, és nagy, tisztító lélegzetet vettem.
A békés nyugalmat vadállati, zsigerekig ható, ősi üvöltés tépte szét, minden hajszálam az égnek állt és minden szőrszálam felmeredt az ijedtségtől.
Edward! Szent baszás – mi történt?
Talpra szökkentem és futottam, futottam vissza a hálószobába, mielőtt a szörnyű hang visszhangja elhalt volna, szívem vadul dobolt a félelemtől.
Az egyik villanykapcsolót megbillentettem, Edward ágya mellett felkapcsolódott a lámpa. Hánykolódott, forgolódott, vonaglott, mintha nagy fájdalma lett volna.
Ne!” – kiáltott fel újból, és a kísérteties, gyilkos hang újból belém hatolt.
A szarba! Rémálma van!
Edward” – hajoltam fölé, vállánál fogva megráztam, hogy felébredjen. Kinyitotta a szemeit. Vad őrület ült bennük. Gyorsan körbenézett a szobában, mielőtt pillantása visszatért volna rám.
Elmentél, elmentél, el kellett, hogy menjél…” – hadarta. Tágra nyitott szeme vádlón nézett rám, és nagyon leveszettnek tűnt. A szívem belesajdult a látványba. Szegény Fifty
Itt vagyok” – ültem le mellé az ágy szélére .
Itt vagyok” – mormoltam halkan, azzal a szándékkal, hogy megnyugtassam. Tenyeremet arcára simítottam, hogy ezzel is csitítsam.
El kellett volna menned…” – suttogta még mindig sebesen. Tekintete még mindig vad volt és tele félelemmel, de úgy tűnt, lassan megnyugszik.
Kimentem a konyhába. Szomjas voltam.”
Becsukta a szemét, hajába túrt. Amikor kinyitotta a szemét, nagyon elhagyatottnak tűnt.
Itt vagy. Oh, hála Istennek” – nyúlt felém, szorosan megfogott és lehúzott maga mellé.
Csak inni mentem ki” – mormoltam. A félelme olyan erős volt… szinte éreztem én is. Ahogy közel húzott magához, éreztem, hogy pólója átázott az izzadságtól, szíve vadul vert.
Rám nézett, mintha biztos akart volna lenni benne, hogy tényleg mellette vagyok. Finoman megsimogattam a haját, majd a mellkasát.
Edward… kérlek. Itt vagyok. Nem megyek sehova” – mondtam neki megnyugtatóan.
Oh, Bella” – lehelte. Megfogta az államat, mozdulatlanul tartotta, és szája a számon volt… éreztem, ahogy a vágy elönti testét. Testem öntudatlanul és akaratlanul reagált – mintha szorosan hozzá lennék kötve és az ő testére lennék hangolva. Ajkai a fülemnél, a torkomnál jártak, majd visszatértek az ajkamhoz, fogaival gyengéden megharapta és meghúzta az alsó ajkamat, keze a testemet fedezte fel a csípőmtől a mellemig, a pólómat elhúzva az útból. Simogatott… éreztem keze útját a bőröm felszínén… amint tapintása előidézte az testemen átszáguldó ismerős borzongást. Felnyögtem, ahogy megmarkolta a mellemet és ujjai megszorították mellbimbómat.
Kívánlak” – suttogta.
Itt vagyok, érted. Csak érted, Edward.”
Felmordult és megcsókolt még egyszer, szenvedélyesen, olyan erővel és kétségbeeséssel, amilyet még nem tapasztaltam tőle. Megragadtam a pólója alját és elkezdtem felhúzni, segített, amikor a fejéhez értem vele. A lábaim közé térdelt, gyorsan egyenesbe állított és segített ő is levenni a felsőmet. A szemei komolyan és vággyal telve néztek rám, tele sötét titkokkal ... oh, ne... A kezeivel megfogta az arcomat és megcsókolt, és leereszkedtünk még egyszer az ágyba, csípője a lábaim között hevert, félig rajtam feküdt. Éreztem a boxeralsóján keresztül, éreztem merev vágyát a testemnek feszülni. Akar engem... de a korábbi szavai ezt a pillanatot választották, hogy visszatérjenek hozzám és kísértsenek... amit az anyjáról mondott korábban. És ez a libidómra úgy hatott, mint egy vödör jeges víz. Basszus. Ezt most nem tudtam csinálni. Nem most.
Edward... Álljunk meg. Nem vagyok rá képes.” suttogtam a szájába sürgetően, a kezeimmel a felkarját fogva.
Mi...? Mi a baj?” mormogta és elkezdte a nyakamat csókolgatni... a nyelve hegyével a nyaki artériám mentén haladt... oh...
Ne, kérlek. Nem vagyok rá képes – nem most... kell egy kis idő, kérlek.”
Oh Bella – ne most gondold ezt át,” lehelte, ahogy a fülcimpámat ízlelgette.
Ah! Levegőért kaptam, éreztem legbelül, hogy a testem kezdett elárulni. Ez annyira összezavart...
Én ugyanolyan vagyok, Bella. Szeretlek és szükségem van rád. Érints meg. Kérlek” - az orrát az enyémnek dörgölte, ahogy hallgattam csendes kérését... és elolvadtam. Érintsem meg... érintsem meg, szeretkezés közben... ó, Istenem.
Felém emelkedett és lebámult rám, és a halvány világítás fényében láttam, mit akart tőlem... a döntésemre várt... a nézése egy olyan férfié volt, akit teljesen elbűvölt a varázslatom.
Felnyúltam és megnyugtatóan a szegycsontja feletti szőrfoltra helyeztem a tenyeremet. Gyors levegőt vett és összeszorította a szemét, mintha fájdalom gyötörte volna, de ezúttal nem vettem el a kezemet. Végigsimítottam a vállán... éreztem a gyenge remegést, ami végigfutott rajta... felmordult és én magamhoz vontam, és mindkét kezemmel a hátát simítottam – ahol még azelőtt sosem érintettem meg – majd megálltam a lapockájánál és közel tartottam magamhoz. Fojtott lélegzetvétele úgy sújtott le, mint még soha, semmi... a fejét a nyakam hajlatába temette, csókolt, szívott és harapdált, majd az orrával az ajkamig emelkedett és megcsókolt, nyelvével elfoglalta a szájamat, kezével újra teljesen átölelt. Az ajkai lefelé indultak... le... a melleimig, csodálva engem, ahogy haladtak, kezeim végig a vállán hevertek és a hátán, élveztem kidolgozott izmainak az érintését... teste még mindig izzadt volt a rémálomtól. Az ajkával a mellbimbómat csókolta, húzta és nyomta, hogy megmerevedjenek, üdvözöljék azt a csodálatos szájat.
Felmordultam és az ujjbegyeimmel végigfutottam a hátán. Újra levegőért kapott... egy elfojtott kiáltással...
Oh, baszd meg Bella!” – lihegte félig kiáltva, félig elfojtottan nyöszörögve, és ez összetörte a szívemet, de ugyanakkor mélyen lent megfeszült minden izmom. Oh, mit tehetnék érte! Benső istennőm reszketett a vágytól. Én is pihegtem, egy ütemben Edward gyötrődő lélegzésével. Keze a lenti régiókba kirándult, a hasamon át a nemi szervemig. Ujjai először rajtam… majd bennem… felnyögtem ahogy körözött bennem velük.
Oh, Bella…” – suttogta. Hirtelen elengedett, felült, levette az alsónadrágját, áthajolt felettem és egy kondomot vett elő az éjjeliszekrényből. Szeme zölden égett, ahogy átadta nekem a kis fóliacsomagot.
Akarod ezt? Még mindig mondhatsz nemet – mindig mondhatsz nemet nekem” – mormolta.
Ne adj lehetőséget arra, hogy gondolkodjak, Edward. Én is kívánlak” – téptem fel a tasakot a fogaimmal, és ahogy a lábaim között térdelt, nagyon lassan felhúztam rá a kondomot.”
Vigyázz” – lehelte – „férfiatlanná teszel, Bella.”
Eltűnődtem, mi mindent tehetek ezzel a férfival pusztán az érintésemmel. Fölém emelte magát, és ez alkalommal minden kétségemet félretettem és mélyen elzártam elmém rettentő sötétségébe. Megrészegített ez a férfi, az én emberem… az én ötvenszeresen átkozottam. Hirtelen megemelt – teljesen meglepetésemre – és én kerültem felülre. Whoa.
Te… csináld” – mormolta, szemei világos zölden ragyogtak.
És én teljesítettem kívánságait.
Bella, érints meg… kérlek.”
Oh… Előre hajoltam, kezeimet a mellkasára támasztottam. És ő felkiáltott, majdnem csak felzokogott, és megmozdult alattam.
Ah… nyöszörögtem, és ujjhegyeimet gyengéden végighúztam mellkasán, végigsimítottam ritkás szőrzetén. Hangosan nyögött, gyorsan megpördült, megint alatta voltam…
Elég” - lehelte.
Ne tovább… kérlek” – könyörgött szívből jövően.
Felnyúltam, és ahogy arcát két kezem közé fogtam, éreztem bőre nyirkosságát. Magamhoz húztam és megcsókoltam, karjaimat átkulcsoltam a hátán.
Felmordult, mély hangon a torka mélyéről és mozogni kezdett – de képtelen voltam élvezni… a fejem túlságosan bódult volt… elfoglalták a kérdések – és túlságosan elvesztem benne…
Engedd el, Bella” – unszolt.
Nem.”
De!” – förmedt rám. Kissé megemelkedett és megtekerte a csípőjét…újra és újra…
Jézusom… argh!
Igen, baby, élvezz a kedvemért – kérlek.”
És felrobbantam, testem az ő testét szolgálta, köré fontam magam, csüngtem rajta, mint egy tapadókagyló, ahogy kiabálta a nevemet és elélvezett, majd rám ereszkedett… teljes súlyával belepréselt a matracba.

Edward karjaiban kucorogtam, feje a mellkasomon, ahogy szeretkezés után feküdtünk. Ujjaimmal belekotortam hajába, és hallgattam, ahogy lélegzete visszatér a normális ritmusba.
Soha ne hagyj el” – suttogta. Megforgattam a szemeimet… abban a boldog tudatban, hogy nem láthatja.
Tudom, hogy forgatod…” – mormolta és hallottam hangjából a rejtett élvezetet.
Túl jól ismersz” – morogtam.
Még jobban szeretnélek ismerni.”
Szintúgy én is, Cullen. Miről szólt a rémálmod?”
Oh… a szokásos.”
Mesélj.”
Nagyot nyelt, éreztem, hogy teste megfeszül, majd hosszan, elkínzottan sóhajtott.
Három éves lehettem, és a heroinos kurva stricije pokolian dühös volt, mint mindig... csak szívta egyik cigit a másik után... és nem talált egy nyavalyás hamutálat sem” – Edward szünetet tartott, én megdermedtem, ahogy jeges hideg markolt a szívembe.
Fájt...” – mondta.
A fájdalom az, amire emlékszem. Ettől vannak rémálmaim... és attól, hogy a kurva meg sem próbált tenni valamit annak érdekében, hogy megállítsa.”
Oh basszus, Edward annyira szomorúnak tűnt. Szorosabban magamhoz szorítottam, igyekeztem, hogy a saját bánatom ne fojtson meg... hogy tud bárki így bánni egy gyerekkel? Edward felemete a fejét és zöld beható tekintete belém döfött.
Nem vagy olyan, mint ő... soha ne gondold, hogy olyan vagy. Kérlek.”
Rápislogtam. Megnyugtató volt ezt hallani. Újból a mellkasomra tette a fejét. Megkockáztattam még egy kérdést.
Ez az oka, hogy nem szereted, ha hozzád érnek?”
Behunyta a szemét, é szorosabban magához ölelt.
Ez komplikált” – mormolta.
Már nagylány vagyok. Biztos vagyok benne, hogy megértem.”
Orrát a két mellem közé nyomta, mélyen beszívta illatomat, próbálta elterelni a figyelmemet.
Mondd el” – buzdítottam.
Sóhajtott.
Anyám nem szeretett engem. Én sem szerettem magam. Az egyetlen fajtája az érintésnek, amit ismertem... durva volt. Ebből ered az érintéstől való félelmem. Banner ezt jobban meg tudná magyarázni, mint én.”
Találkozhatok Bannerrel?”
Felemelte a fejét és rám nézett.
Az átkozottságom bassza a csőrödet?”
És még néhány dolog. Jelen pillanatban azt szeretem, ahogy a ötvenszeres engem basz meg” – izegtem- mozogtam provokatívan alatta. Edward elvigyorodott.
Igen Miss Swan, az nekem is tetszik” – emelkedett fölém és megcsókolt. Egy pillanatra rám bámult.
Bella, te nagyon fontos vagy számomra. Komolyan gondoltam, hogy elveszlek feleségül. Akkor is megismerhetjük egymást jobban, És én vigyázhatok rád. Te törődhetsz velem. Lehet gyerekünk, ha akarod. A lábaid elé helyezem a világomat, Isabella. Akarlak, testestől, lelkestől, örökre. Kérlek, gondolkodj el ezen.”
Gondolkodni fogok rajta, Edward. Tényleg” – nyugtattam, rázkódtam meg megint... Gyerekek? Jesszusom.
Igazán szeretnék beszélni Dr Bannerrel... ha nem bánod.”
Bármit megteszek neked, baby. Akármit. Mikor akarsz találkozni vele?”
Nos... inkább előbb, mint később.”
Rendben. Elrendezem a dolgokat délelőtt” – pillantott az órára.
Későn van. Aludnunk kellene.” – emelkedett fel és lekapcsolta az ágy melletti lámpát, és megint magához húzott. Ránéztem én is az óra kijelzőjére. Jézusom, 3:45. Körém fonta karját, hátamhoz simult, és a nyakamba szagolt.
Szeretlek Bella Swan, és az akarom, hogy mindig mellettem légy” – mormolta, ahogy megcsókolta a nyakamat.
És most aludj.”
Behunytam a szemem...