Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2011. szeptember 4., vasárnap

Ötvenedik fejezet



Felállt és mereven rám nézett.
„A szobádban elkészülhetsz. Mellékesen a gardróbod tele van neked szánt ruhával. Nem óhajtok vitatkozni róla” – húzta össze a szemöldökét és kiment a dolgozószobájába.
Én? Vitatkozni? Veled… Ötvenszeresem…? Ez több, mint amit a hátsóm megérdemel. Kábultan ültem a bárszéken és megpróbáltam megemészteni ezt az információmorzsát. Ruhákat vásárolt nekem… Túlzóan forgattam meg szemeimet, jól tudva, hogy nem láthat. Autó, telefon, számítógép… ruhák, egy átkozott lakás lesz a következő…és akkor tényleg a szeretője leszek. Ohó!szobámba… szóval az még mindig az enyém… miért? Azt hittem, beleegyezett, hogy vele alhatok. Felteszem, nem óhajt osztozni a személyes terén… nos én sem. Ezzel a gondolattal vigasztaltam magam, na és végül is van hova menekülnöm előle…Ellenőriztem a szoba ajtaját. Volt rajta zár, de a kulcs hozzá… Erről meg fogom kérdezni Mrs Cope-ot Kinyitottam a gardrób ajtaját, és nagyon gyorsan be is csuktam. Hasonlított Rose-éra… nagyon sok ruha lógott szépen sorba a rudakon… Szent szar - egy vagyont költött. Vajon honnan sejtette, hogy mindegyik jó lesz rám? De nem volt időm most ezen gondolkodni – mennem kellett térdepelni – a …fájdalom… vörös szobájába… vagy ma a gyönyörébe… reméltem.
Az ajtó mellett térdeltem, a bugyim kivételével, meztelenül. A szívem a torkomban dobogott. Jesszusom… Azt hittem, a fürdőszobai elég volt neki. Ez a pasi kielégíthetetlen… vagy minden férfi olyan, mint ő… és ebben a pillanatban rádöbbentem, hogy fogalmam sincs róla… nincs összehasonlítási alapom. Becsuktam a szemem, próbáltam megnyugtatni magam, kapcsolatot teremteni a bennem rejtőző szolgalélekkel. Ott volt valahol belül, elrejtőzve benső istennőm mögött...
Türelmetlenség zubogott ereimben, mint a szódában a buborék. Mit fog velem tenni? Mélyen, megnyugtatóan lélegezem… de nem tudtam tagadni, hogy túlságosan izgatott voltam. Már készen álltam. Ez olyan… Azt akartam gondolni, hogy rossz… de valahogy mégsem. Ez tetszeni fog Edwardnak. Ez az, amit akar – és az elmúlt néhány napot tekintve – mindaz, amit tett – meg kell emberelnem magam, és elfogadnom, bármit is határoz, bármit is gondol, hogy arra van szüksége. A ma esti tekintetének emléke, amikor megérkeztem, a vágy az arcán, határozott léptei felém…mintha én lettem volna az oázis a sivatagban. Majdnem mindent megtennék, hogy újra lássam az arcán azt a kifejezést. Összeszorítottam a combjaimat a kellemes emlék hatására, majd hamar eszembe jutott, hogy széttárva kell tartanom őket. Hamar szétcsúsztattam a combjaimat. Milyen sokáig várat? Ez a várakozás megbénít… megbénít, sötét, kínzó vággyal. Gyorsan körbepillantottam a halványan megvilágított szobában; a kereszt, az asztal, a dívány, a lóca… az az ágy. Nagyon hatalmasnak tűnt és vörös szatén ágyterítő volt rajta… melyik eszközt fogja használni?
Az ajtó kinyílt és Edward belibbent rajta teljesen semmibe véve engem. Gyorsan lehajtottam a fejem, a kezemre néztem és óvatosan elhelyeztem őket a széttárt combomon.
Valamit az ajtó mellett álló nagy szekrényre tett, és lezseren az ágy felé sétált. Megengedtem magamnak egy gyors pillantást, és a szívem majdnem megállt. Csak az a szakadt farmer volt rajta, a gombja kényelmesen kigombolva… állatira dögösen nézett ki. Kisördögöm őrült módon legyezte magát, benső istennőm billegett és vonaglott valamilyen ősi érzéki ritmusra. Ő már teljesen készen állt… ösztönösen megnyaltam az ajkamat. Oh, istenem.. éreztem, ahogy vérem lüktetett…ostoba, bamba voltam… az érzéki vágytól. Mit fog velem csinálni?
Megfordult és közömbösen visszaballagott a szekrény fiókjaihoz. Egyet kihúzott, kivett belőle valamit és a szekrény tetejére tette. A kíváncsiság majd megölt, de ellenálltam az elsöprő vágynak, hogy egy pillantást vessek rá. Befejezte, amit csinált és elém állt… láttam meztelen lábát… és szerettem volna megcsókolni minden centijét. Végigfuttatni nyelvemet a rüsztjén… megszopogatni minden ujját… Szent szar…
„Szép vagy” – lehelte.
Lehajtva tartottam a fejemet, tudva, hogy bámulja majdnem meztelen testemet. Éreztem, ahogy a vörösség elönti az arcomat. Lehajolt és megfogta az államat, felemelte a fejemet, hogy tekintetünk találkozott.
„Te egy gyönyörű nő vagy, Isabella. És teljesen az enyém vagy” – mormolta.
„Állj fel” – parancsolt rám lágyan telve buja ígéretekkel.
Remegve álltam a lábamra.
„Nézz rám” – suttogta és felpillantottam parázsló zöld tekintetébe. Ez a Parancsoló nézése volt… hideg, kemény… pokolian szexi, hét árnyalata a bűnnek egy igéző tekintetben. Kiszáradt a szám és tudtam, mindent meg fogok tenni, amit kér. Majdnem kegyetlen mosoly játszott az ajkán.
„Még nincs aláírt szerződésünk, Isabella. De beszéltünk a határokról. És ismételjük át, hogy vannak védőszavaink… oké?”
Szent baszás… mit tervez, hogy szükség van a védőszavakra?
Összehúztam a szemöldökömet a kérdésére és arca észrevehetően elkomorult.
„Mik a védőszavak, Isabella?” – kérdezte lassan, megfontoltan.
„Sárga…” – dünnyögtem.
„És?” – csattant rám, szája elkeskenyedett.
„Vörös” – suttogtam.
„Emlékezz rájuk”
És nem tudtam megállni… felemeltem a szemöldökömet, és majdnem emlékezettem a végzettségemre, de a hirtelen fagyos villanás zöld szemében megállította szándékomat.
„Ne nyisd ki a csípős szádat, Miss Swan, itt. Vagy Itt Foglak Megbaszni, Ahogy Itt Térdelsz. Értve vagyok?”
Önkéntelenül nyeltem Oké… és gyorsan, fegyelmezetten pislogtam.
Igazából… a hangsúlya volt az, ami megfélemlített, nem az amit mondott.
„Nos?”
„Igen, Uram” – motyogtam gyorsan.
„Jó lány” – és szünetet tartott, amíg rám nézett.
„ Szándékom szerint nem azért kell a védőszó, mert fájdalmat akarok okozni neked... amit szeretnék csinálni veled, az intenzív lesz. Nagyon intenzív… és irányítanod kell engem. Érted?”
Nem igazán… Intenzív…? Basszus.
„Az érintésről fog szólni, Isabella. Nem láthatsz és hallhatsz engem. De érezhetsz.”
Elbámulva néztem rá – nem hallhatom? Hogy fogja ezt megoldani? Megfordult, és amit eddig nem láttam, az a szekrény felett egy sima, lapos, matt-fekete doboz volt.
Ahogy elegyezett a kezével a doboz lőtt az kétfelé nyílt és előtűnt egy cd lejátszó temérdek gombbal. Edward több gombot megnyomott egymás után. Semmi nem történt, de ő elégedettnek tűnt. Én zavarban voltam. Amikor felém fordult, arcán a van-egy-titkom-számodra mosoly ragyogott.
„Az ágyhoz foglak kötni, Isabella. De először bekötöm a szemedet és…” – felemelte a kezét és egy kis eszköz volt a kezében…
„Nem fogsz hallani engem. A zenét fogod hallani, amit neked választottam.”
Oké… zenés közjáték… nem erre számítottam. De vajon valaha is azt teszi majd, amire számítok? Jézusom… Remélem, nem rap.
„Gyere.’ – fogta a kezemet és az antik baldachinos ágyhoz vezetett. Bilincs volt mind a négy sarokban… szép fém láncok, bőr mandzsettával… csillogtak a vörös selymen.
Oh, apám… azt hittem a szívem kiugrik a mellkasomból… és elolvadtam kívül-belül… a vágy átvágtatott rajtam. Tudnék ennél izgatottabb lenni?
„Állj ide.”
Az ágy felé néztem. Lehajolt és a fülembe suttogott.
„Várj itt, tartsd a szemed az ágyon. Képzeld oda magad, ahogy meg vagy kötözve és az én könyörületemben bízhatsz.” 
Oh, istenem…
Elment mellőlem egy pillanatra és hallottam, hogy az ajtónál matat… valamit felvett. Minden érzékem hiperérzékeny volt, a hallásommal egyetemben. Levett valamit az ostorok állványáról és az ajtó mellett topogott…szent tehén… mit fog tenni?
Majd magam mögött éreztem. Megfogta a hajamat, lófarokba fogta össze… és elkezdte összefonni.
„Bármennyire szeretem a copfjaidat Isabella, nagyon türelmetlen vagyok, hogy végre veled lehetek. Úgyhogy most egy is elég lesz.” – hangja halk és lágy volt. Fürge ujjai véletlenül megérintették a hátam, ahogy fonta a hajam és minden véletlen érintés elektromos szikra volt a bőrömön. Hajgumival összefogta a copf végét, gyengéden meghúzta a fonatot, kénytelen voltam hátralépni felé. Újból meghúzta, most oldalra, félre hajtotta a fejemet, így jobban hozzáfért a nyakamhoz. Lehajolt és megérintette a nyakamat. Fogaival és nyelvével haladt a fülem tövétől a vállamig… Lágyan mormogott ahogy haladt és a hang végigrezgett rajtam… pontosan lefelé.. pontosan Oda! A központomba… önkéntelenül halkan felnyögtem.
„Csendben légy most” – lehelte a nyakamba.
Felemelte a kezét előttem és karja érintett az enyémet. Jobb kezében lovaglóostor volt. Emlékeztem a nevére az ebben a szobában tett első látogatásom alkalmából.
„Érintsd meg” – suttogta… Oh istenem… mintha az ördög maga beszélt volna, testem válaszképpen felgyulladt. Óvatosan előre nyúltam és megérintettem a hosszú szálakat… Ennek nagyon sok hosszú szál volt a fején, mindegyik lágy szarvasbőr, végükön kis gyönggyel.
„Ezt fogom használni. Nem fog fájni, de ki fog pirosodni a bőröd tőle és érzékenyebb lesz.”
Oh… azt mondta, nem fog fájni.
„Mik a biztonsági szavak, Isabella?”
„Ööö… sárga és piros, Uram” – suttogtam.
„Jó lány. Emlékezz, a legtöbb félelem az elmédben létezik.”
Ledobta a lovaglóostort az ágyra, és kezei a derekamat markolták.
„Nem fog ez kelleni” –mormolta és beleakasztotta az ujjait a bugyimba, és letolta. Ingatagon kiléptem belőle, megkapaszkodva az ágy díszített végében.
„Állj nyugodtan” – parancsolt rám és megcsókolta a fenekemet és aztán kétszer gyengéden megcsípett, hogy feszesebben álljak.
„És most feküdj le. Arccal felfelé.” –tette hozzá és erősen rácsapott a fenekemre. Megugrottam, gyorsan felmásztam az ágy merev, kemény matracára és lefeküdtem. Ránéztem. A takaró selyme lágy és hideg volt a bőröm alatt. Arca közömbös volt, kivéve a szemeit, amik az alig visszafogott izgalomtól ragyogtak.
„Kezeidet a fejed fölé” – vezényelt.
És tettem, ahogy parancsolta… jézusom… testem őrá éhezett … már most vágytam őt.
Megfordult és a szemem sarkából néztem, ahogy visszaballagott a szekrény fiókjához, majd visszatért a kis eszközzel és valamivel, ami szemmaszknak nézett ki… olyannak, mint ami az atlantai repülőn volt rajtam.
A gondolat mosolygásra késztetett… de ajkaim mégsem engedelmeskedtek… nagyon… felemésztett a várakozás.
Edward leült az ágy szélére és megmutatta a kis valamit a kezében. Valami fura antenna volt rajta, úgy, mint a fejhallgatón is. Milyen különös… homlokomat ráncoltam, ahogy megpróbáltam kitalálni, minek ez.
„Ez vezérli a szoba hangosítását” – válaszolt Edward ki nem mondott kérdésemre és megtapogatta a kis antennát.
„Én is hallom, amit te hallasz, de a távirányító az én kezemben lesz” – alig önelégülten vigyorgott, és felemelte a kis lapos eszközt, ami egy nagyon bonyolult számológépnek látszott. Fölém hajolt, gyengéden berakta a fülembe a hallgatókat és lerakta a távirányítót valahova a fejem fölé az ágyra.
„Emeld fel a fejed” – parancsolta és azonnal engedelmeskedtem.
Lassan felhelyezte a maszkot a szememre, áthúzta a rugalmas pántot a fejemen. Így már nem láttam semmit… a pánt a fülhallgatókat is a helyükön tartotta. Még hallottam őt, de a hang tompább lett, ahogy felállt az ágyról. Majdnem megsüketültem a saját légzésem hangjától – felszínes és szabálytalan, reflektálva az izgatottságomra. Edward megfogta a bal kezemet, kinyújtotta gyengéden az ágy sarka felé és hozzákötözte a csuklómat a bőr mandzsettához. Hosszú ujjai végigsimították a karomat, ahogy végzett… oh… érintése finom, csiklandós borzongást idézett elő. Hallottam, hogy lassan a másik oldalra kerül és a jobb csuklómat is megkötözte… és hosszú ujjai újból végigsimították a a karomat. Oh, istenem… majd felgyulladtam.. miért volt ez annyira erotikus?
Az ágy végéhez ment és megfogta mindkét bokámat.
„Emeld fel újra a fejed” – mondta. Engedelmeskedtem, lehúzott az ágyon, hogy kezeim kinyúltak teljesen és majdnem megfeszítették a mandzsettákat is. Jézus, nem tudtam mozdítani a kezeimet… Az izgalom borzongatott és keveredett kínzó lelkesültség öntötte el testemet… még nedvesebb lettem… oh…Széttárta a lábaimat, és először a jobb, majd a bal bokámat rögzítette, ki voltam cövekelve, békaterpeszbe, teljesen kiszolgáltatva neki. Nagyon zavaró volt, hogy nem láthattam őt. Erősen hallgatóztam…mit csinál? És semmit nem hallottam… csak a teljes csendet, kivéve a légzésemet és a szívem lüktetését, ahogy a véremet átpumpálta a dobhártyámon.
És hirtelen lágy, csendes sistergést hallottam, ahogy a hangosítás életre kelt. A fejemben egy angyali hang éneket, kíséretül csatlakozva egy hosszú, édes dallamhoz, s ehhez majdnem egyből egy másik hang kapcsolódott, majd még több hang – jesszus egy mennyei kórus – zenekari kíséret nélkül énekelt a fejemen, valami régi, antik himnuszt… szent tehén, mi EZ?
Még soha nem hallottam ehhez foghatót. Ekkor a nyakamat valami kibírhatatlanul lágy érintette, vontatottan haladt a torkomon lefelé, lassan keresztül a mellkasomon, a melleimen, áthaladt a mellbimbóimon, nagyon lágy volt, siklott lefelé… nem erre számítottam… valamilyen szőrme… szőrme kesztyű? Edward tovább simogatott a kezével, sietség nélkül és előre megfontoltan lefelé a hasamon, körözve a köldököm körül, majd óvatosan, csípőcsonttól csípőcsontig, és én próbáltam megérezni, hogy merre fog haladni… de a zene…a fejemben… elragadott magával… a szőrme tovább haladt a nemi szőrzetem vonalán, a lábaim közé, lefelé a combomon, le az egyik lábamon… fel a másikon… majdnem csiklandott… de nem nagyon… még több hang csatlakozott a kórushoz… a mennyei kórus együtt énekelt, mindenki a saját külön szólamát énekelte, boldog és édes keveredése a dallamoknak, ami több volt, mint amit valaha is hallottam. Elkaptam egy szót – ’Deus’ – és rájöttem, hogy latinul énekeltek. És ahogy a szőrme tovább haladt a kezemen, körbe a csuklómon… újra vissza a mellemen át… éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek a puha érintés alatt… és lihegtem… azon tűnődtem, hol fog megérinteni a keze legközelebb… és a szőrme hirtelen eltűnt és éreztem a lovaglóostor rojtjait a bőrömön, ugyanazt az utat járták be, mint a szőrme, nagyon nehéz volt a fejemben hangzó zenére figyelni – úgy hangzott, mintha száz hang énekelt volna, mintha mennyei lágy selyem szőnyeget szőttek volna, ezüst és arany hangok szóltak a fejemben… átjárták testemet… oh istenem…és eltűnt a simogatás. Hirtelen élesen belecsípett hasamba…
„Aagghh” – kiáltottam fel.
Ez meglepett…igaz, nem igazán fájt, de bizsergett… és újból megütött. Ezúttal erősebben.
„Aaah”
Meg akartam mozdulni, eltekergőzni… megszökni vagy elfogadni az ütéseket… nem tudtam… nagyon megsemmisítő érzés… nem tudtam kihúzni a kezeimet… a lábaim megkötözve… szilárdan rögzítve voltam… és újból lecsapott… most a melleimre – felkiáltottam… édes gyötrelem… elviselhető, csaknem… kellemes – nem, nem azonnal, de ahogy a bőröm énekelt minden csapás alatt, tökéletes összhangban a zenével a fejemben, magával ragadott az elmém egy sötét, nagyon sötét része, ami átadta magát ennek az erotikus gyönyörnek… igen – ez tetszik nekem! Megütött a csípőmnél, majd fürge csapásokkal át a szőrzetemen, a combjaimon, majd a combom belső felén… és újra fel a testemen, a csípőmön keresztül… folytatta tovább, ahogy a zene a csúcspontjára ért, majd hirtelen – megállt a zene…és ő is. Majd az éneklés újra elkezdődött… épült egyre fölfelé, és Edward ütésekkel szórta meg testemet… nyögtem, vonaglottam… és újból abbamaradt minden, csend lett… kivéve az én vad lélegzetemet… mi történt? Mit csinál most? Túlságosan izgatott voltam… Sötét, érzéki területre érkeztem…
Az ágy megmozdult, kissé megemelkedett, éreztem, ahogy felmászott mellém. A zene újból elkezdődött… Jézusom, ismétlésre állította… ez alkalommal Edward orra és ajka lépett a lovaglóostor és a szőrme helyére… lefutott a nyakamon, a torkomon, csókolgatott, szívogatott… haladt… lefelé a melleimhez… oh istenem… izgatta a mellbimbóimat visszafelé… nyelve az egyik körül járt, míg a másikat az ujjaival könyörtelenül gyötörte… hangosan felnyögtem, azt hiszem, mert hallani nem hallottam… Elvesztem. Elvesztem Edwardban… az asztrális, szerafikus hangokban… az összes érzésben, ami elől nem szökhettem el… Teljesen Edward gyakorlott érintéseinek könyörületére voltam utalva…
Lefelé haladt… a hasam felé – nyelve a köldököm körül körözött – követte az ostor és a szőrme útvonalát továbbra is… istenem… csókolt, szívott és harapdált… lefelé haladt… és a nyelve oda érkezett… combjaim találkozásához, és én hátradobtam a fejemet és felkiáltottam, ahogy majdnem felrobbantam az orgazmustól… és abbahagyta. 
Ne!
Éreztem, ahogy feltérdel a lábaim között. Az ágy egyik lába felé hajolt és a bokám kiszabadult a bilincsből. Az ágy közepe felé hajlítottam a lábamat. Edward az ágy másik lábához hajolt és kiszabadította a másik lábamat is… kezei végigsimították a lábaimat, nyomogatta, masszírozgatta őket… életre keltette azokat. Majd megragadta a csípőmet, felemelt, a hátam nem érintette az ágyat… homorítottam, súlyom a vállamra került… Mi van? Felemelte magát a térdeire.. és egy gyors mozdulattal bennem is volt… oh, basszus…és újból felkiáltottam… éreztem, ahogy orgazmustól megremegek, és ő megint megállt. A remegés elhalt… oh, ne… tovább akar gyötörni.
„Kérlek” – siránkoztam.
Erősebben szorított… figyelmeztetésül? Nem tudtam, de ujjai a fenekem húsába mélyedtek… ahogy ott feküdtem lihegve… úgyhogy szándékosan nem mozdultam. Nagyon lassan újra mozogni kezdett… ki majd be… kínzóan lassan… Szent baszás --- Kérlek! Sikoltottam magamban… És ahogy a hangok száma szaporodott a dalműben… úgy gyorsult fokozatosan Edward mozgása, nagyon kontrollálta magát… együtt volt a zenével teljesen… és én nem bírtam tovább.
„Kérlek” – könyörögtem, s egy gyors mozdulattal visszaengedte a hátamat az ágyra, fölém feküdt, két keze a melleim mellett az ágyon tartotta a súlyát, és belém nyomta magát, ahogy a zene a csúcspontra ért, én lezuhantam… szabadesésben… egy intenzív gyötrelmes orgazmusba, amiben még soha nem volt részem… és Edward követett… keményem belém nyomta magát még háromszor… végül elcsitult, majd rám omlott…
Ahogy az öntudatom visszatért, akárhol is volt, Edward kihúzta magát belőlem. A zene megállt. Éreztem, ahogy kinyújtózik mellettem, és kiszabadította a jobb csuklómat. Felnyögtem, ahogy a kezem kiszabadult. Gyorsan eloldozta a másik kezemet is és gyengéden lehúzta a maszkot a szememről és kivette a fülhallgatót a fülemből. Pislogtam a lágy fényben, és belebámultam elmélyült zöld szemeibe.
„Helló” – mormolta.
„Helló neked is” – suttogtam félénken vissza.
Ajkai mosolyba kunkorodtak, lehajolt és lágyan megcsókolt.
„Nagyon jól csináltad” – suttogta.
„Fordulj meg.”
Szent baszás – mit akar most csinálni? Tekintete ellágyult.
„Megmasszírozom a vállaidat.”
„Oh.. oké.”
Mereven a hasamra feküdtem… uh, fáradt vagyok… Edward lovaglóülésben rám ült, masszírozni kezdte a vállaimat. Hangosan nyögtem… igen erős, ügyes ujjai voltak. Lehajolt és gyengéden megcsókolta a fejemet.
„Mi volt ez a zene?”
„Spem in Alium a címe, vagy Negyven részes Motetta, Thomas Tallistól.”
„Ez nagyon… lenyűgöző volt.”
„Mindig is szerettem volna erre dugni.”
„Csak nem egy újabb első alkalom, Mr Cullen?”
„De valóban az, Miss Swan.”
Újból felnyögtem, ahogy ujjai a vállamon ügyködtek.
„Nos, nekem is ez az első alkalom, hogy erre dugtam…” mormoltam álmosan.
„Hmmm… te és én, sok első alkalmat élünk meg együtt” – hangja ténymegállapítóan hangzott.
„Mit mondtam álmomban, Ed… ööö Uram?”
Ujjai egy pillanatra megálltak ténykedés közben.
„Sok mindent mondtál, Isabella. Ketrecekről és eperről beszéltél… és hogy többet akarsz… hogy hiányoztam neked.”
Oh, hála az égnek.
„Ez minden?” – hangomból kihallatszott az egyértelmű megkönnyebbülés.
Edward abbahagyta a nagyszerű masszírozást, helyt változtatott, úgyhogy most mellettem feküdt. Fejét a könyökére támasztotta. Komoran nézett.
„Mire gondolsz, mit mondhattál?”
Oh, a szarba.
„Azt hitte, azt mondtam, hogy undok és beképzelt vagy, és reménytelen vagy az ágyban.”
Szemöldökráncolása kifejezettebb lett.
„Nos, természetesen mindez vagyok… és most már igen kíváncsivá tettél. Mit rejtegetsz előlem, Miss Swan?”
Ártatlanul pislogtam .
„Nem rejtegetek semmit.”
„Isabella, reménytelen hazudozó vagy.”
„Arra gondoltam, hogy megnevettetsz szex után… eddig ez nem jön be nekem.”
Ajkai felkunkorodtak.
„Nem tudok viccet mesélni.”
„Mr Cullen! Valami, amit nem tudsz?” – vigyorogtam rá.
És visszavigyorgott.
„Igen… reménytelen viccmesélő vagyok.” – és igen büszke volt magára, hogy elkezdtem kuncogni.
„Én is reménytelen viccmesélő vagyok.”
„Ez annyira szeretni való hang” – mormolta, előrehajolt és megcsókolt.
„És valamit rejtegetsz előlem Isabella. Valószínűleg ki fogom gyötörni belőled.”




Megjegyzés: Tudom, az eredeti szövegben iPod, meg ilyen dolgok vannak. Nem vagyok továbbra sem hajlandó elfogadni, hogy egy kőgazdag alak majd a rendelkezésre álló több milliós hangosító rendszerek közül pont ezt fogja választani. Sajnos, a szerző nem végzett szerintem itt alapos kutató munkát és nem igazán ismeri a technikai dolgokat.