Kelletlenül emeltem fel
nehéz szemhéjamat, ahogy világosság öntötte el a szobát. Felnyögtem. Szédültem,
lábaimat nem éreztem, Edward úgy körbefont, mint a repkény… nagyon melegem
volt, mint, mint mindig. Tuti, hogy csak hajnali öt van, gondoltam, mert az
ébresztő még meg sem szólalt. Kiszabadítottam magam Edward melegségéből, és
ahogy kifordultam karjai közül, érthetetlenül motyogott valamit. Rápillantottam
az órára. 8:45.
A szarba… El fogok késni.
Basszus… Kimásztam az ágyból és berontottam a fürdőszobába. Pillanatok alatt
megzuhanyoztam és kijöttem.
Edward felült az ágyban,
rosszul leplezett óvatos mulatsággal bámult rám ahogy megpróbáltam egyszerre
megtörölközni és a ruháimat összeszedni.
Lehet, arra várt, hogy a
tegnap esti kinyilatkoztatására reagáljak – de per pillanat nem volt időm.
Ellenőriztem kikészített ruhámat – fekete nadrág, fekete blúz… egy hangyányit
olyan, mint Mrs R… de egy másodpercem sem volt már arra, hogy mást válasszak.
Sietősen felvettem egy fekete melltartó-bugyi párost annak tudatában, hogy
minden mozdulatomat figyeli. Ez… nyugtalanító volt. De ez az alsónemű párosítás
jó lesz.
„Jól nézel ki” –
dorombolt Edward az ágyból.
„Beteget jelenthetnél,
tudod” – nézett rám azzal a pusztító, százötven százalékos bugyipattintó
féloldalas mosolyával. Oh – annyira csábító volt. Benső istennőm provokatívan,
száját biggyesztve nézett rám.
„Nem, Edward, nem
tehetem. Én nem vagyok az a megalomániás gyönyörű mosolyú CEO, aki kedvére
jöhet-mehet.”
„Szeretek kedvemre
jönni-menni” – vigyorgott és rám villantotta ragyogó ferde mosolyát újabb
fogakat villantva, HD Imax minőségben.
„Edward!” – feddtem meg.
Hozzávágtam a törölközőt. Kinevetett.
„Gyönyörű mosoly, mi?”
„Igen. És azt is tudod,
milyen hatással van rám” – tettem fel az órámat.
„Tudom?” – pislogott
ártatlanul.
„Igen, tudod. Ugyanúgy
hat rám, mint minden más nőre. Kezdek belefáradni, hogy látom őket ájuldozni.”
„Fárasztó?” – emelte fel
a szemöldökét, még jobban szórakozva rajtam.
„Ne tegye az ártatlant,
Mr Cullen – igazán nem áll önnek jól” – mormoltam háborogva, ahogy feltűztem
lófarokba a hajam és felvettem fekete, magas sarkú cipőmet. Na, így megfelelően
néztem ki. Amikor lehajoltam, hogy búcsúzóul megcsókoljam, megragadott és
lehúzott az ágyra, fölém hajolt, fültől-fülig érő mosollyal. Oh, én… annyira
szép volt; szemei csintalanul ragyogtak, kócos, éppen-most-keltem-ki-az-ágyból
haja kócos, és az igéző mosolya. Most akar játszani? Fáradt voltam, még mindig
a tegnap esti közlések kavarogtak a fejemben, amíg ő ragyog, mint a kifényezett
gomb, kibaszottul szexis… oh, bosszantó vagy, Fifty.
„Mivel győzhetlek meg,
hogy maradj?” – kérdezte kedvesen… szívem ugrott egy ütemet, és sebesen verni
kezdett… maga volt a megtestesült csábítás.
„Nem tudsz” – morogtam,
megpróbáltam kibontakozni öleléséből – „engedj el.”
Elbiggyesztette a száját,
és én feladtam, vigyorogva végighúztam ujjamat szépen metszett ajkán – én
Fiftym – annyira szeretem, minden hajmeresztő elbaszottságával együtt. És még
el sem kezdtem átgondolni a tegnapi dolgokat, és hogy egyáltalán hogy is érzek
velük kapcsolatban. Felemelkedtem, hogy megcsókoljam. Hosszan és keményen
visszacsókolt, majd fürgén a lábamra állított, és ott maradtam bambán, elakadt
lélegzettel és egy kissé ingatagon.
„Taylor elvisz. Gyorsabb
így, mint parkolóhelyet keresni valahol… kint vár már az épület előtt” – mondta
Edward kedvesen, és megkönnyebbültnek tűnt. A ma reggeli reakciómtól tartott?
Az biztos, hogy tegnap éjjel – azaz ma hajnalban – kiderült, hogy nem hagytam
itt.
„Rendben, köszönöm” –
motyogtam, csalódottan amiatt, hogy függőleges helyzetbe kerültem, megzavarodva
habozása miatt, és enyhén bosszankodva amiatt, hogy megint nem vezethetem a
Saab-omat. De igaza volt, természetesen – Taylorral gyorsabb lesz odaérnem.
„Nos, élvezze a
lustálkodást, Mr Cullen. Szeretném, ha maradhatnék, de a fazon, akinek a
tulajdonában van a cég, ahol dolgozom, nem díjazná, ha az alkalmazottjai valami
forró szex miatt lógnának” –
vigyorogtam és felmarkoltam a táskámat.
„Ami engem illet, Miss
Swan, kétségem nincs afelől, hogy díjazná. Igazából, valószínűleg ragaszkodna
hozzá.”
„Miért maradsz ágyban?
Nem jellemző rád.”
Feje mögött összefonta
kezét és rám vigyorgott.
„Mert megtehetem, Miss
Swan.”
Fejemet csóváltam.
„Később, baby” – fújtam
egy csókot felé, és kívül voltam az ajtón.
Taylor várt rám, és úgy
tűnt tudta, hogy késében vagyok, mert
úgy száguldott, mint aki a pokolból szabadult el, és 9:15-re bent voltam a munkahelyemen. Hálás voltam, amikor beállt
a járda mellé – hálás, hogy még életben voltam… Jézusom, ijesztő módon
vezetett… és hálás voltam, hogy nem késtem rettenetesen sokat – csak tizenöt
percet.
„Köszönöm, Taylor” –
motyogtam, hamuszürke arccal. Eszembe jutott, Edward mondta, hogy Taylor tankot
is vezetett… lehet a Nascaron is vezetett már.
„Bella” – bólintott
búcsúzóul. Berontottam az irodámba, amikor feltűnt, hogy Taylor túltette magát
a formális Miss Swan-ozáson. Ez megmosolyogtatott.
Claire rám vigyorgott,
ahogy átszáguldottam a portán az íróasztalom felé tartva.
„Bella” – kiabált James
értem – „gyere ide.”
Oh, a szarba.
„Szerinted hány óra van?”
– förmedt rám.
„Sajnálom. Elaludtam” –
vörösödtem el.
„Ne történjem meg még
egyszer. Készíts nekem kávét. Azután szükségem lenne rád, hogy megírj néhány
levelet – igyekezz vele” – kiabál rám, és ezzel elbocsátott. Miért volt dühös
ennyire? Mi volt a baja? Kisiettem a konyhába, hogy elkészítsem a kávéját.
Lehet, mégis lógnom kellett volna. Inkább valami izgi dolgot tehettem volna
Edwarddal… vagy reggelizhettünk volna… vagy csak beszélgethettünk volna –
egészen újszerűen.
James alig vett tudomást
a jelenlétemről, amikor visszamerészkedtem az irodájába a kávéval. Elém lökött
egy alig olvasható firkálmányt.
„Gépeld le ezt, hozd
vissza aláírásra, majd másold le és küldd el minden szerzőnek.”
„Igen, James.”
Fel sem pillantott rám,
ahogy kijöttem tőle. Apám, azért dühös, mert…
Megkönnyebbülés volt,
hogy leülhettem az asztalomhoz. Amíg a rendszer felállt a gépemen, kortyoltam a
teámból.
Megnéztem a leveleimet.
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: Hiányzol
Dátum :
2009. június 17 09:05
Címzett :
Isabella Swan
Kérlek, használd a
telefonodat.
x
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises
Holdings Inc
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy: Rendben, egy kis időre
Dátum :
2009. június 17 09:33
Címzett :
Edward Cullen
A főnököm dühös.
Téged okollak, te
tartottál vissza… trükkökkel.
Szégyellned kellene magad
miatta.
Isabella Swan
James Smith asszisztense,
kinevezett szerkesztő, SIP
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: Trükkmicsodák?
Dátum :
2009. június 17 09:40
Címzett :
Isabella Swan
Nem kell dolgoznod,
Isabella.
Fogalmad nincs róla, hogy
mennyire elborzaszt a trükközésem.
De szeretlek
visszatartani ;)
Kérlek, használd a
telefonodat. Oh, és gyere hozzám feleségül.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises
Holdings Inc
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy: Az alkotásért élek
Dátum :
2009. június 17 09:44
Címzett :
Edward Cullen
Tudok a természetes
akadékoskodó hajlamaidról, de hagyd abba. Beszélnem kell a pszichiátereddel.
Csak akkor adok választ a
kérésedre.
Nem vagyok ellene a
bűnben élésnek.
Isabella Swan
James Smith asszisztense,
kinevezett szerkesztő, SIP
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: TELEFON
Dátum :
2009. június 17 09:48
Címzett :
Isabella Swan
Isabella, ha Dr
Bannerrről akarsz tárgyalást kezdeni, akkor HASZNÁLD A TELEFONODAT… és ez nem
kérés.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises
Holdings Inc
Oh, a szarba… mos ő
is mérges rám. Nos, felőlem fel is robbanhat, mit törődöm vele. Elővettem a
telefonomat a táskámból és szkeptikusan vizsgálgattam… És ahogy nézegettem,
megszólalt. Oh, a francba, nem bír békén hagyni?
„Igen” – förmedtem a
telefonra.
„Bells, szia…”
Jake?
„Jake! Mi van veled?” – Jézus, de jó volt hallani a hangját.
„Én jól vagyok, Bella.
Izé, nézd – még együtt jársz azzal a Cullenel?”
Oh, a
szarba… hova akar ezzel kilyukadni?
„Ööö-igen…Miért?”
„Na. Mert megvette az
összes rólad készült fotót, és arra gondoltam, hogy én vihetném fel pénteken
azokat Seattle-ba. A kiállítás csütörtökön zár be, úgyhogy péntek estére ott
lennék velük, kiraknám őket… És talán elmehetnénk inni egyet, vagy valami.
Igazából… azt reméltem, hogy találunk egy helyet, ahol bulizhatunk.”
„Oh, Jake, ez szuper. Ja,
biztos vagyok benne, hogy össze tudunk hozni valamit. Beszélek Edwarddal és
visszahívlak, oké?”
„Szuper – várom a
hívásodat. Szia, Bells.”
„Szia…” – és már le is
tette.
Szent varjú… nem
hallottam Jake-ről a megnyitó óta. És meg sem kérdeztem tőle, hogy ment, vagy
hogy adott-e el mást is – jó kis barát vagyok. Na… a péntek estét Jake-el
tölthetném. Vajh, mit szól ehhez Edward? Ráébredtem, hogy alaposan beleharaptam
a szám szélébe. Fájt. Ohó, Edward kétféle normával méri a dolgokat. Ő –
megrázkódtam a gondolattól – megfürdetheti a gané-szutykos volt szertőjét, én
valószínűleg egy egész kamionnyi szemrehányást kapok, ha szeretnék egy italra
elmenni Jake-el. Hogy is oldjam meg ezt?
„Bella!” – rántott ki
álmodozásomból James hangja. Még mindig dühös?
„Hol az a levél?”
„Ahem – készül.” – a
francba, min baja van?
Dupla gyorsasággal
gépeltem le a levelet, kinyomtattam és idegesen mentem James irodájába.
„Tessék” – tettem le a
levelet az asztalára és sarkon fordultam, hogy kiiszkoljak. James gyorsan
rávetette a levélre kritikus, átható kék tekintetét.
„Nem tudom, mit csinálsz
odakint, de én a munkádért fizetlek,
Bella” – kiabált velem.
„Biztos vagyok benne,
James” – mormoltam bocsánatkérően. Éreztem, ahogy lassan elönti a pír az
arcomat.
„Ez tele van hibával” –
förmedt rám – „javítsd ki.”
Baszd meg. Kezd
hasonlítani valakire, akit ismerek… de Edward gorombaságát el tudom viselni.
James kezdett feldühíteni.
„És készíts nekem kávét,
amíg ezzel megbirkózol.”
„Bocsánat” – suttogtam,
és olyan gyorsan kiiszkoltam az irodájából, ahogy csak tudtam.
Szent baszás… kezd
kibírhatatlanná válni.
Visszaültem az
asztalomhoz, sietősen újragépeltem a levelét, és ellenőriztem, mielőtt
kinyomtattam. Na, most már tökéletes. Elkészítettem a kávéját is, közben
szemforgatva tudósítottam Claire-t, hogy nyakig érő szarban vagyok. Nagy
levegőt vettem és beszáguldottam James irodájába újból.
„Jobb” – dünnyögte
kelletlenül, de aláírta a levelet.
„Másold le, irattárazd az
eredetit és küldd másolatot minden szerzőnek. Érted?”
„Igen” – nem vagyok hülye
– „James, valami baj van?”
Felpillantott, kék szeme
elsötétült, ahogy tekintete fel-le vándorolt rajtam… megállt bennem az ütő.
„Nincs.”
Válasza tömör, nyers és
elutasító volt. Úgy álltam ott, mint valami idióta, ami állítólag ugye nem
vagyok… majd kiténferegtem a szobájából. Lehet ő is valami személyes
zűrzavarral küzd. Uhh, csak ilyenekkel vagyok körülvéve. Elballagtam a
másológép helyiségébe – ami természetesen begyűrt papírproblémáktól
gyötörtetett – és amikor azt megszüntettem, kifogyott a papír. Úgy tűnt, ez nem
az én napom.
Amikor végül visszatértem
az asztalomhoz és elkezdtem borítékolni a leveleket, megcsörrent a telefonom. Az üvegfalon keresztül láttam,
hogy James éppen telefonált. Fogadtam a hívást – Jasper volt.
„Szia Bella – hogy telt
az éjszakád?”
Az éjszakám… gyorsan
végigfutottak az elmúlt éjjel történései előttem – Edward, ahogy térdel,
makaróni és sajt, a sírás, a rémálom… a szex. Ahogy megérinthettem.
„Hát… jól” – dörmögtem
nem valami meggyőzően.
Jasper rövid szünet után
úgy döntött, hogy elfogadja a visszautasításomat.
„Szuper. Elkérhetem a
kulcsokat?”
„Persze.”
„Körülbelül fél óra múlva
ott leszek nálad. Van időd egy kávéra?”
„Ma nincs. Elkéstem és a
főnököm olyan, mint egy dühös medve akinek a feje is fáj és mérgezett bogyókat
dugtak fel a seggébe.”
„Kellemetlenül hangzik.”
„Kellemetlen és undorító”
– vihogtam.
Jasper nevetett. A kedvem
kissé felvidult.
„Oké… fél óra múlva
találkozunk Bella” – és letette.
Felnéztem Jamesre, ő
visszabámult rám… oh, a szarba. Hangsúlyozottan nem vettem róla tudomást és
folytattam a borítékolást.
Fél óra múlva csörgött a
telefonom.
„Megint itt van. Itt a
portán. A szőke isten” – mondta Claire, aki a maga édeskés módján hozta tudomásomra,
hogy Jasper megérkezett.
Élvezet volt találkozni
Jasperral minden tegnapi fájdalom és a főnököm mai rossz kedvének kellemetlensége ellenére… de túl hamar elbúcsúzott.
„Találkozunk ma este?”
„Várhatóan Edwarddal
leszek” – pirultam el.
„Te aztán jól kifogtad” –
állapította meg Jasper kedélyesen.
Vállat vontam – ha csak
kifogtam volna. És ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy nem egyszerűen
mostanra fogtam ki, hanem egész életemre szólóan. És csodálatosképpen Edward
ugyanígy érez a jelek szerint. Oh, istenem…
Jasper gyorsan megölelt.
„Később, Bella”
Visszatértem az
asztalomhoz. Közben küzdöttem újkeletű érzéseimmel. Oh, mit meg nem tennék
egy-egy napi egyedüllétért, és csak átgondolhatnék mindent… !
„Hol voltál?” –
tornyosult fölém hirtelen James.
„Némi dolgom volt a
portánál” – igazán kezdett az idegeimre menni.
„Nos. Az ebédemet akarom.
A szokásosat.” – mondta összefüggéstelenül és visszadobogott az irodájába.
Miért nem maradtam otthon
Edwarddal? Benső istennőm karba fonta a kezét, csücsörített – erre a kérdésre ő
is szerette volna tudni a választ. Felkaptam táskámat, telefonomat és irány az ajtó,
miközben ránéztem az üzeneteimre.
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: Hiányzol
Dátum :
2009. június 17 10:06
Címzett :
Isabella Swan
Túl nagy az ágyam nélküled.
Mégis dolgoznom kell, úgy
tűnik.
Még a megalomán CEO-nak
is van tennivalója…
X
Edward Cullen
Az ujjával malmozó CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
És egy másik, egy
kicsivel korábbról.
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: Diszkréció
Dátum :
2009. június 17 09:50
Címzett :
Isabella Swan
A bátorság legjobb része.
Kérlek legyél megfontolt…
a munkahelyi e-maileidet ellenőrzik. HÁNYSZOR KELL EZT ELMONDANOM?
Igen. Kiabálnak a
nagybetűk, ahogy te mondod. HASZNÁLD A TELEFONODAT.
Dr Banner holnap tud
fogadni bennünket.
X
Edward Cullen
Még mindig bosszús CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
És van egy még későbbről…
oh, ne!
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: Poloskák
Dátum :
2009. június
Címzett :
Isabella Swan
Nem válaszoltál.
Kérlek, mondd, hogy
rendben vagy.
Tudod, hogy mennyire
aggódom.
Elküldöm Taylort, hogy
megnézzen.
X
Edward Cullen
Túl-aggodalmas CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
A szemeimet forgattam… és
felhívtam. Nem akartam, hogy aggódjon.
„Edward Cullen telefonja,
Angela Weber beszél.”
Oh… annyira zavarba
hozott, hogy nem Edward vette fel a telefont, hogy megálltam az utcán. Egy
fiatal férfi mérgesen motyogott mögöttem, ahogy elkanyarodott, nehogy belém
ütközzön. Az ételbár zöld napvédő ernyője alatt álltam.
„Halló? Segíthetek
valamiben?” – szakította meg Angela a kényelmetlen csendet.
„Sajnálom… ööö – azt
reméltem, beszélhetek Edwarddal…”
„Mr Cullen megbeszélést
tart” – mondta gyakorlottan - „esetleg hagyna üzenetet?”
„Meg tudná neki mondani,
hogy Bella hívta?”
„Bella? Mint Isabella
Swan?!”
„Ööö… igen” – kérdése
megzavart.
„Tartsa egy pillanatig,
kérem, Miss Swan.
Udvariasan
végighallgattam, ahogy letette a telefont, de nem igazán tudtam, mire
számítsak.
Egy pillanattal később
Edward volt vonalban.
„Jól vagy?”
„Igen, rendben van
minden.”
Hallottam, hogy nagyot
fúj, ahogy kiengedte visszatartott lélegzetét. Megnyugodott.
„Edward, miért ne lennék
jól?” – suttogtam nyugtatóan.
„Általában gyorsan
válaszolsz az e-maileimre. Aggódtam” – mondta csendesen… majd valaki máshoz
beszélt.
„Nem, Angela! Mondja meg
nekik, hogy várjanak!” – mondta ridegen… oh, mennyire ismerem én ezt a hangot!
Nem hallottam Angela
válaszát.
„Nem. Azt mondtam,
várjanak!” – hangja, mint a jég.
„Edward, elfoglalt vagy.
Csak azért hívtalak, hogy tudd, jól vagyok – csak nagyon elfoglalt vagyok.
James csattogtatja az ostort. Ööö – vagyis…” – elvörösödtem, és mély
hallgatásba merültem. Edward egy pillanatig nem szólt semmit.
„Csattogtatja az ostort,
mi? Nos, volt olyan idő, amikor azt mondtam volna, hogy szerencsés férfi” –
mondta száraz humorral.
„Ne engedd, hogy föléd
kerüljön, baby” – hallani lehetett vigyorát.
„Edward!”
–méltatlankodtam.
„Csak figyelj oda – ennyi
az egész. Nézd, örülök, hogy rendben vagy. Mikor menjek érted?”
„Majd megírom e-mailben.”
„A telefonodról” – mondta
figyelmeztetően.
„Igen, uram!” – feleltem
ingerülten.
„Később... baby.”
„Szia.”
De tovább tartotta a
vonalat.
„Tedd le” – róttam meg,
mosolyogva.
Nagyot sóhajtott a
telefonba.
„Azt kívánom, bár ne
mentél volna dolgozni ma reggel.”
„Én is. De dolgom van.
Tedd le.”
„Tedd le te” – lehelte.
Oh, a játékos Edward – kedvelem a játékos Edwardot.
Hmm... Szeretem Edwardot,
és kész.
„Itt már tartottunk...”
„Beharapod a szád
szélét.”
A szarba... igaza volt. Honnan
tudja? Levegő után kaptam.
„Látod, azt hiszed, nem
ismerlek, Isabella. De jobban ismerlek, mint ahogy gondolod”- mormolta
csábítóan, olyan módon, amivel el tudott lágyítani.. és nedvessé tenni – oh,
istenem.
„Edward, majd később
beszélgetünk. De most... tényleg azt kívánom, bár ne jöttem volna el reggel.”
Szinte éreztem, ahogy
széles vigyor önti el arcát.
„Várom az e-mailjét, Miss
Swan.”
„Szép napot, Mr Cullen.”
Letette, és a falatozó
hideg üvegfalához támaszkodtam... oh, istenem, még telefonon keresztül is a
magáénak tudhat. Megráztam a fejem, hogy kitakarítsak belőle minden Cullennel
kapcsolatos gondolatot. Bementem a falatozóba... James miatt elkomorodtam.
James haragosan nézett,
amikor visszatértem.
„Nem baj, ha most veszem
ki az ebédidőmet?” – kérdeztem óvatosan. Felnézett rám, ábrázata még savanyúbb lett.
„Ha kell” – förmedt rám.
„Negyvenöt perc. Be kell
pótolnod a a reggeli késést.”
„James, kérdezhetek
valamit?”
„Na?”
„Olyan... mintha
kiborultál volna valamin. Megbántottalak valamivel?”
Futólag rám pillantott.
„Nem hiszem, hogy kedvem
van felsorolni vétségeid listáját pont most. Dolgom van.”
Ezzel tovább bámulta az
előtte levő képernyőt, végleg elbocsátva ezzel.
Whoa...
mit tettem? Megfordultam és kisétáltam az irodából. Egy
másodpercig azt hittem elsírom magam. Miért ez a hirtelen és intenzív utálat
irántam? Egy nagyon kellemetlen idea fészkelte be magát a fejembe, de nem
akartam tudomást venni róla. Nem akartam ezzel a szarsággal foglalkozni most –
volt elég saját problémám. Kimentem a közeli Starbucks kávézóba, rendeltem egy
tejeskávét és leültem az ablak mellé. Elővettem az iPodomat a táskámból és
bedugtam a fülhallgatót a fülembe. Véletlenszerűen választottam egy számot és
megnyomtam az ismétlő gombot. Zenére volt szükségem a gondolkodáshoz.
Van
időnk arra, hogy élünk?
Van
időnk arra, hogy éljünk?
Tisztán
haladunk át rajta?
Rendben
tesszük a dolgunkat?
Részei
vagyunk az itteni tervnek?
Van
időnk arra, hogy éljünk?
Gondolataim keveregtek.
Edward a szadista... Edward a szolgáló... Edward érintéssel kapcsolatos
félelmei... Edward Ödipuszi komplexusa... Edward, ahogy Laurent fürdeti...
felnyögtem és behunytam a szemem. Ez az utolsó kép gyakran visszatért.
Hozzámehetek én ehhez az emberhez? Túl sok mindent kell felvállalni vele.
Komplikált, nehéz ember, de mélyen legbelül tudtam, hogy nem akarom elhagyni
őt, minden problémája ellenére... soha nem tudnám elhagyni. Szeretem őt. Olyan
lenne ha elhagynám, mintha levágnák a
jobb karomat. Soha nem éreztem még magamat ennyire élőnek, ennyire életerősnek.
Találkoztam mindenféle fajta kicsapongó, őrjöngő érzéssel és új élménnyel, mióta
vele találkoztam... nem volt egy unalmas pillanatom Fifty-vel. Ha
visszatekintek a két hónappal ezelőtti, Edward előtti életemre, mintha minden
fekete és fehér lett volna... mint Jake képei... és most, az egész világ
gazdag, fényes, színekkel átszőtt. Mintha egy kápráztató fénysugárban lennék...
Edward vakító fényében...
A napok
átalakultak,
Jegesek
és fényesek lettek,
Tökéletes
időnk volt a repülésre.
Szeretettel
elmosolyodtam, és gondolataim átsiklottak Ikaruszra – még mindig túl közel
repülök a naphoz... tökéletesnek tűnik az idő a repülésre. Tovább mosolyogtam.
Repülni Edwarddal... ki tud ellenállni egy olyan férfinek, aki tud repülni?
Szóval, hogy tudnám
mindezt feladni? Mintha felbillentett volna egy kapcsolót és világosságot
teremtett volna körülöttem. Egy tanfolyamon vettem részt, Mr Cullen vezetésével. Sok dolgot
megtudtam magamról...és a testemről... a határaimról, tűrőképességemről,
türelmemről... hogy mennyire tudok szeretni.
Villámként vágott belém a
felismerés, hogy amire szüksége van, amihez joga van... és amit soha nem kapott
meg a kokainos kurvától, az a feltétel nélküli szeretet. Tudom szeretni
feltétel nélkül?
Tudom, hogy érzelmileg
sérült, de nem hiszem, hogy ez orvosolhatatlan. Sóhajtottam és felidéztem
Taylor szavait. ’Ő jó ember, Miss Swan. ’ Sok jelét láttam jóságának;
jótékonykodását, üzleti életbeni etikáját, nagylelkűségét, és ennek ellenére ő
nem látja önmagát. Nem érzi, hogy megérdemel bármilyen szeretetet.
Élettörténetét tekintve már értem önutálatát, hogy miért nem engedett magához
közel senkit. Könnyek bizseregtek és gyűltek a szememben, ahogy felidéztem,
amikor védőfalának utolsó darabjai is leomlottak, amikor megengedte, hogy
megérintsem... Jesszus, Lauren és a hozzá fűződő őrület vezetett bennünket
idáig. Lehet, hálásnak kellene lennem... A tény, hogy Edward megfürdette őt, már
nem hagyott keserű érzést maga után. Kíváncsi lettem, milyen ruhákat adott neki.
Remélem, nem a szilvakék ruha volt az. Azt kedvelem.
Tehát, tudom szeretni ezt
a férfit, minden problémájával, feltétel nélkül? Mert ez a minimum, amit
megérdemel. Még így is meg kell ismernie bizonyos határokat, olyan apró
dolgokat, mint az empátia, és hogy kevésbé akarja szabályozni az életemet. Azt
mondta, nem érzi már kényszerét annak,
hogy bántson... talán Dr Banner képes lesz némiképpen megvilágosítani ezt
számomra.
Alapvetően ez volt az,
ami a leginkább aggasztott – hogy szüksége volt arra hogy bántson valakit, és
mindig talált olyan hasonló gondolkodású nőt, akinek erre szintén szüksége volt.
Elkomorodtam. Igen, erre a megnyugtatásra szükségem volt. Én akarok ennek az
embernek a mindene leni, az ő Alfája és Omegája, és minden, ami ezek között
van. Az biztos, hogy képes beszélni a dolgokról, de képes-e megtenni is azokat?
Így
keresem a szökés lehetőségét,
Amit
ahelyett határoztunk el,
El kell
hagynunk a tömeg sodrását, ami
Összefűzött
bennünket ebben a hitvány közösségben,
És te
miért ne próbálnád meg?
Tökéletes
az idő a repülésre.
Remélhetőleg Banner tudja
a válaszokat és talán... lehet, hogy igent tudok mondani. Edward és én meg tudjuk
találni a tökéletes időt a repülésre...
Kibámultam a nyüzsgő,
jövő-menő ebédidejét töltő Seattle-re.Mrs Edward Cullen – ki gondolta volna?
Ránéztem az órámra.
A
szarba!
Felugrottam a székről,
kilibbentem az ajtón – egy egész órát töltöttem el egy helyben ülve. Hova repült
az idő? James eget verően ideges lesz!
Visszalopakodtam az
asztalomhoz. Szerencsére nem volt az irodában. Úgy tűnt, megúszom. Buzgón
bámultam a képernyőmet, bár vakon. Megpróbáltam gondolataimat visszaterelni a
munkához.
„Hol voltál?”
Felugrottam. James karba
font kézzel állt mögöttem.
„A pincében. Másoltam” –
hazudtam.
James vékony,
hajthatatlan vonallá préselte össze száját.
„6:30-kor indulok a
repülőtérre. Azt akarom, hogy addig maradj itt.”
„Oké” – mosolyogtam olyan
kedvesen, amilyen kedvesen csak tudtam.
„Szeretném, ha a New
York-i programomat kinyomtatnád és lemásolnád 10 példányban. És csomagold be a
brosúrákat. És hozz kávét” – förmedt rám és besétált a irodájába.
Megkönnyebbülten
sóhajtottam, kiöltöttem a nyelvemet rá, ahogy becsukta az ajtaját.
Gazember!
Négy órakor Claire
csengetett fel a recepcióról.
„Alice Cullen keres
téged.”
Alice...? Reméltem, nem
akar most flangálni a sétálóutcában?
„Szia Alice!”
„Bella, szia, hogy vagy?”
– valami miatt túl izgatottnak tűnt a hangja.
„Jól... sok a dolgom ma.
És te?”
„Unatkozom! Találnom
kellett valamit, amit csinálhatok, így születésnapi partit szervezek
Edwardnak.”
Edward születésnapja...?
Puff... fogalmam sem volt erről.
„Mikor lesz?”
„Tudtam, tudtam, hogy nem
mondja el neked! Szombaton. Anya és Apa szeretné, ha mindenki átjönne egy
ebédre, vagy vacsorára, hogy megünnepeljük. Hivatalosan is meghívlak.”
„Oh, nos, ez igazán
kedves. Köszönöm, Alice.”
„Már felhívtam Edwardot
és megmondtam neki, ő adta meg ezt a számodat.”
„Szuper...” – gondolataim
elkalandoztak – mi a bánatot vegyek Edwardnak születésnapjára? Szent varjú, mit
vehetsz egy embernek, akinek mindene megvan?
„És talán a jövő héten
elmehetnénk ebédelni?”
„Persze… mi a véleményed
a holnapi napról? A főnököm New Yorkban lesz.”
„Oh, az még szuperebb,
Bella. Hány órakor?”
„Mondjuk 12:45-kor?”
„Ott leszek. Szia Bella.”
„Szia” – és letettem én
is.
Edward. Születésnap. Mi a
jó bánatot vegyek neki?
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy: Aggastyán
Dátum :
2009. június 17 16:11
Címzett :
Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Mikor, pontosabban, hol
akartad megmondani?
Mit vegyek az én öreg
barátomnak a születésnapjára?
Talán néhány új elemet a
hallókészülékébe?
B x
Isabella Swan
James Smith asszisztense,
kinevezett szerkesztő, SIP
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy:
Dátum :
2009. június 17 16:20
Címzett :
Isabella Swan
Ne gúnyolódj az
öregekkel.
Örülök, hogy élénk vagy
és csipkelődsz.
Alice az, aki
megmondhatja.
Az elem mindig jól jön.
Nem szeretem a
születésemet ünnepelni.
X
Edward Cullen
Süket, mint a nagyágyú CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy: Hmmmm
Dátum : 2009. június 17 16:24
Címzett :
Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Elképzeltem, ahogy a
száját biggyesztette, ahogy az utolsó mondatot írta.
Ez érdekes hatással volt
rám.
B xoxox
Isabella Swan
James Smith asszisztense,
kinevezett szerkesztő, SIP
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: Szemforgatás
Dátum :
2009. június 16:29
Címzett :
Isabella Swan
Miss Swan
HASZNÁLJA A
TELEFONJÁT!!!!
x
Edward Cullen
Viszkető tenyerű CEO,
Cullen Enterprises Holdings Inc
Megforgattam a szemeimet…
mi a baja az e-mailekkel?
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy:
Ösztönzés
Dátum : 2009. június 17 16:33
Címzett :
Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Ah… nem sokáig tud
nyugton maradni a viszkető tenyere, ugye?
Kíváncsi vagyok, Dr
Banner mit mondana erről.
De már tudom, hogy mit
adok születésnapodra.
;)
Bx
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: Angina
Dátum :
2009. június 17 16:38
Címzett :
Isabella Swan
Miss Swan
Nem gondolom, hogy a
szívem ki fog bírni még egy ilyen e-mailt… vagy a nadrágom, példának okáért.
Viselkedj.
x
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises
Holdings Inc
Feladó:
Isabella Swan
Tárgy:
Próbálkozom
Dátum :
2009. június 17 16:42
Címzett :
Edward Cullen
Edward
Próbálok dolgozni a
követelőző főnököm számára.
Kérlek, ne zavarj a
továbbiakban, próbáld magad visszafogni.
Az utolsó e-mailed
majdnem felgyújtott.
x
Ui: tudnál jönni értem
6:30-kor?
Feladó:
Edward Cullen
Tárgy: Ott leszek
Dátum :
2009. június 17 16:48
Címzett :
Isabella Swan
Semmi nem okozna annál
nagyobb örömöt.
Igazából, elég sok
dologra tudok gondolni, ami nagyobb örömet okozna, és mindegyikben benne vagy
te is.
x
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises
Holdings Inc
Elpirultam, ahogy
olvastam a válaszát… és megráztam a fejem. Levelezésben jók vagyunk, de tényleg
beszélnünk kellene… lehet, miután találkozom Bannerrel. Letettem a telefonom az
asztalra, és befejeztem jelentéktelen pénztár egyeztetési feladatomat.
18:15-re az iroda
kiürült. Mindet elkészítettem James részére, a taxiját is megrendeltem, ami
majd a repülőtérre viszi. Már csak a dokumentumait kell a kezébe adnom.
Idegesen néztem be az üvegfalon, de még mindig mélyen belemerült a
telefonálásba, és én nem akartam félbeszakítani – nem a mai pocsék
hangulatában.
Ahogy ott ültem és
várakoztam rá, ráébredtem, hogy ma még nem ettem. Oh a szarba… ez Fiftynek nem
fog tetszeni. Gyorsan lementem a konyhába, megnézni, hogy maradt-e egy kevés
keksz.
Éppen a dobozt nyitottam,
amikor James váratlanul felbukkant a konyhaajtóban. Megijedtem.
Oh…
mit keres itt?
Bámult rám.
„Nos, Bella… azt hiszem
ez jó időpont arra, hogy beszéljünk a hibáidról.”
Belépett és becsukta maga
mögött az ajtót. A szám kiszáradt, fejemben a riasztócsengő hangosan, áthatóan
kolompolt. Oh, bassza meg.
James szája grimaszos
mosolyba rándult, szemei mély, sötét, kobalt színbe váltottak.
„Végül sikerült, hogy
egyedül találjalak” – mondta, és lassan megnyalta alsó szája szélét.
Mi?
„És most… ugye jó kislány
leszel?”
