Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2010. december 31., péntek

Huszonthatodik fejezet



Másnap felhívtam anyámat, amikor hazaértem munkából. Elég nyugodt nap volt.Newtonéknál, túl sok időm jutott gondolkodásra. Kialvatlan voltam, ideges a szerdai találkozó gondolatától, és szüntelenül gyötört az aggódás a szerződésre adott negatív válaszom miatt… Lehet, hogy az egészet visszavonja… Anyám odavolt bűnbánattól – szörnyen sajnálta, hogy nem jön a diplomaosztómra. Philnek valami szalagszakadása volt, ami azt jelentette, hogy helyhez kötött volt… valljuk be, ő legalább olyan baleset-vonzó mint én. Teljes felépülést ígértek neki, de pihennie kellett és anyám ápolta.
„Bella, drágám, nagyon sajnálom” – siránkozott anyám a telefonban.
„Anyám, minden rendben van. Charlie itt lesz.”
„Bella, a hangod… olyan nyugtalanító – rendben vagy, kislányom?”
„Igen, anya” – ha tudnád… Van egy ocsmány módon gazdag srác, akivel találkoztam, és aki fura perverz szexuális kapcsolatot akar fenntartani velem… amiben nekem szavam nem lehet…
„Találkoztál valakivel?”
„Nem, anya” – ebbe most nem megyek bele.
„Nos, drágám, gondolok majd rád csütörtökön. Szeretlek…ugye tudod, drágám?”
Megforgattam a szemeimet, de azért még mindig  kellemes érzéssel  töltött el, ahogy ezt mondta… Igazi értékes szavak….
„Én is téged, anya. Köszönj Philnek  a nevemben, és kívánom, gyógyuljon meg gyorsan.”
„Megteszem, drágám. Szia.”
„Szia.”
Bementem a szobámba a telefonnal. Lustán bekapcsoltam a számítógépet és elindítottam a levelező programot. Jött egy e-mailem Edwardtól… késő éjjel, vagy kora hajnalban, nézőpont kérdése. Szívverésem azonnal felgyorsult, hallottam a fülemben a vér zubogását… Szent szar… valószínűleg ’nem’-et mond – vagy csak egyszerűen lemondja a vacsorát. A gondolat is fájt… hamar elhessegettem és kinyitottam az e-mailt.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Fenntartásaid
Dátum: 2009.05.27. 01:27
Címzett: Isabella Swan
Miután alaposan megvizsgáltam kifogásaidat, felhívom a figyelmedet az ’Engedelmes’ kifejezés meghatározására. Idézek a szótár pont com oldalról
submissive  [suhb-mis-iv] – melléknév
1.      elszánta magát vagy kész engedelmeskedni; nem ellenkezve és szerényen szófogadó: engedelmes szolgák
2.      engedelmességet mutatva vagy utalni rá: engedelmes válasz
Eredeti : 1580-90; submiss + -ive
Szinonimák: 1. engedékeny, szolgálatkész, alkalmazkodó, irányítható. 2. szenvedő, beletörődő, türelmes, kezelhető, szelíd, halk.
Ellentétes jelentések: lázadó, engedetlen.
Kérlek tartsd észben ezeket a szerdai találkozásra.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc


Első érzésem a megkönnyebbülés volt. Még mindig beszélni akar velem, a fenntartásaim ellenére is, és találkozni akar. Némi gondolkodás után válaszoltam.


Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Fenntartásaim… És mi van a te fenntartásaiddal?
Dátum: 2009.05.27. 18:29
Címzett: Edward Cullen
Uram
Kérem, nézze meg a dátumot: 1580-90. tisztelettel emlékeztetem arra, hogy 2009-et írunk. Azóta nagyot haladtunk előre.
Ajánlhatom a következő meghatározást a figyelmébe találkozásunk előtt – újra csak a szótár pont com oldalról

               Kompromisszum – főnév

1.     megállapodás különböző vagy eltérő  vélemények esetén; egyetértés, amit összehangolnak az eltérő vélemények, alapelvek esetén, a kívánságok többszörös módosítás  után. 2. bármilyen egyezség eredménye 3. különböző dolgok között a középút: kétszintes ház a tanya és a sokemeletes épület között. 4. veszélyeztetés, különösen a hírnév esetében; kitenni magunkat valamilyen veszélynek, gyanúnak. Pl: veszélyeztetni valakinek a feddhetetlenségét.
Bella

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Mi van az én fenntartásaimmal?
Dátum: 2009.05.27. 18:32
Címzett: Isabella Swan
Talált, süllyedt, mint mindig, Miss Swan.
Érted megyek holnap a lakásodra este 7:00-kor.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Mi van az én fenntartásaimmal?
Dátum: 2009.05.27. 18:40
Címzett: Edward Cullen
Uram
Van autóm… tudok vezetni. Jobban szeretnék máshol találkozni önnel.
Hol találkozhatnék Önnel? A hotelban este 7:00-kor?

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Konok fiatal hölgy
Dátum: 2009.05.27. 18:43
Címzett: Isabella Swan
Kedves Miss Swan
Hivatkozom a 2009. május 27-i 01:27 órakor küldött e-mailemre és a meghatározásra, ami abban van.
Gondolja hogy valaha is képes lesz azt tenni, amit mondanak Önnek?
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc


Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Makacs férfi
Dátum: 2009.05.27. 18:49
Címzett: Edward Cullen
Mr Cullen
Én szeretnék vezetni.
Kérem.
Bella

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Makacs férfi
Dátum: 2009.05.27. 18:52
Címzett: Isabella Swan
Rendben. A hotelban este 7:00-kor.
A Marble Bár-ban találkozunk.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Még e-mailben is zsémbes… nem érti meg, hogy szükségem van egy gyors menekülési lehetőségre? Nem mintha a kis teherautóm olyan gyors lenne… de akkor is – muszáj, hogy el tudjak menekülni.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Nem annyira makacs férfi
Dátum: 2009.05.27. 18:55
Címzett: Edward Cullen
Köszönöm
Bella x

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Bosszantó hölgy
Dátum: 2009.05.27. 18:59
Címzett: Isabella Swan
Nincs mit
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Felhívtam apámat, aki éppen meccset nézett, így beszélgetésünk kellemesen rövid volt. Ideautózik csütörtökön a diplomaosztómra és azután el akar vinni enni. Szívből örültem a Charlie-val való beszélgetésnek és jó nagy gombóc volt a torkomban. Oh, apa… alig vártam, hogy találkozzunk. Hosszú ideje nem találkoztunk. Az ő csendes lelki támogatására volt most szükségem, ami hiányzott. Be kéne vésnem benső Charlie-mat a holnapi találkozóra.
Rose és én a csomagolásra koncentráltunk, és ez alatt megittunk egy üveg olcsó vörösbort. Amikor végül ágyba kerültem a majdnem teljesen összepakolt szobában, nyugodtabb voltam. A csomagolás fizikai tevékenysége kellemes kikapcsolódást jelentett, és el is fáradtam. Egy jó alvásra volt szükségem. Az igazat megvallva, ahhoz, hogy nyugodtan aludjak, még elég izgatott voltam, így bevettem egy enyhe nyugtatót, és ahogy letettem a fejem a párnára, el is aludtam.


Mike még visszajött Princetonból, mielőtt New Yorkban megkezdte volna gyakornoki évét egy pénzintézetnél… Körbe kísérgetett egész nap az üzletben és randiért könyörgött. Bosszantó volt.
„Mike, századszor is… randevúm van ma este.”
„Nem, nincs, csak mondod, hogy kitérj előlem. Mindig kitérsz előlem.”
Igen… azt hiszed, mostanra megértetted a célzást.
„Mike, mindig az volt a véleményem, hogy nem jó a főnök fiával randevúzni.”
„Nos, pénteken kilépsz. És holnap nem dolgozol.”
„Igen, és szombattól Seattle-ban leszek, és te hamarosan New Yorkban. Nem is lehetnénk messzebb egymástól, még ha akarnánk sem. Azonkívül ma este igenis randim van.”
„Jake-el?”
„Nem.”
„Akkor kivel?”
„Mike…oh,” – sóhajtottam bosszankodva. Tudtam, hogy nem hagyja abba.
„Edward Cullen-nel.” – és nem tudtam a bosszúságot elrejteni a hangomban. De bejött a fogás. Végül Mike elhallgatott. Oh… még a neve említése is elhallgattatja az embereket.
„Edward Cullen-nel randizol” – mondta és hangja hitetlen volt.
„Igen.”
„Oh… értem” – szontyolodott el Mike teljesen, sőt kábult volt, és egy kissé úgy látszott, meg is lepődött. Benső istennőm is… és egy nagyon udvariatlan profán mozdulatot tett az ujjával…
Ezek után Mike magamra hagyott, és pontosan ötkor kiléptem az ajtón.
Rose kölcsönzött nekem két ruhát és cipőt, egyet ma estére egyet meg holnapra a diplomaosztóra. Tényleg szerettem volna, ha egy kicsit jobban tudok lelkesedni a ruhák iránt, de tettem egy végső erőfeszítést. A szilvakék ruha mellett döntöttem ma estére. Ez egy nagyon illedelmes darab volt, kissé üzletasszonyos. Végül is, tárgyalni megyek egy szerződésről. Megfürödtem, leborotváltam a lábam, a hónom alját, megmostam a hajam. Egy jó fél órát eltöltöttem a szárításával, úgyhogy lágy hullámokban omlott a vállamra és a hátamra. Egy fésűvel feltűztem az arcomból a hajamat és némi sminket pakoltam fel és egy kis ajakfényt… Nagyon ritkán használok sminket – zavar. Nem sok irodalmi hősnőnek kellett megküzdenie a sminkkel… lehet többet tudnék a dologról, ha kellett volna nekik. Beugrottam a szilvaszínű cipőkbe, amik illettek a ruhához… és kész voltam 6:30-ra.
„Nos?” – kérdeztem Rose-t.
Rose vigyorgott.
„Apám, jól kiöltöztél, Bella” – bólintott elismerően.
„Dögösen nézel ki.”
„Dögösen… inkább visszafogott és üzletasszonyos akartam lenni.”
„Az is…de leginkább dögös. A ruha igazán passzol rád és a színe is illik hozzád. És ahogy simul rád… tartsd meg.”
„Rose!” – tiltakoztam.
„De… az egész összhatás – nagyon jó. Enni fog a tenyeredből.”
Összeszorítottam a számat. Oh, ha tudnád mennyire rossz nyomon jársz.
„Kívánj szerencsét.”
„Szerencsét… randira?”
„Igen Rose…”
„Nos, akkor – sok szerencsét” – ölelt meg, és elindultam.
Mezítláb kellett vezetnem, a Chevy-met nem arra tervezték, hogy magas sarkú cipőt viselő nők vezethessék. 18:58-kor hajtottam a Heatman elé és a kocsikulcsot átadtam az inasnak, hogy parkoljon le. Ferde szemmel nézett a furgonomra, de nem törődtem vele. Nagy levegőt vettem és gondolatban felkötöttem a gatyámat. Bementem a hotelbe.
Edward lezseren a bárpultnak dőlt és fehér bort ivott. Szokásos fehér vászon inge, fekete farmerja és fekete zakója volt rajta. Haja kócos, mint mindig… sóhajtottam. Elbűvölően nézett ki, mint mindig. A bár ajtajában álltam néhány pillanatig és csak bámultam őt. Hihetetlenül gyönyörű. Felpillantott – türelmetlenül, gondolom – az ajtó felé és megdermedt, ahogy meglátott. Pislogott párat, majd elmosolyodott lassan, lusta, csábító mosollyal, ami elnémított és teljesen elolvasztott belülről… Nagy erőfeszítésembe került, hogy ne harapjam be a szám szélét, ahogy felé mozdultam. Én, Bella Swan Mucsafalváról, magas sarkú cipőben.  Kecsesen felém sétált.
„Elbűvölően nézel ki” – mormolta, lehajolt és rövid puszit nyomott az arcomra.
„Egy ruha, Miss Swan… jóváhagyom” – és a karomat fogva egy külön fülke felé vezetett és intett a pincérnek.
„Mit szeretnél inni?”
Halvány mosolyra húztam a számat, ahogy beültem a boxba – nos, legalább megkérdezett.
„Azt kérek, amit te iszol” – na ugye! Tudok szépen is játszani és viselkedni is tudok. Jól szórakozott, rendelt még egy pohár Sancerre-t és leült velem szemben.
„Nagyon jó boraik vannak itt” – mondta a fejét félrebiccentve. Könyökét az asztalra téve ujjait összefonta, zöld szemei kiolvashatatlan érzést tükröztek. Éreztem az ismerős vonzást és a feszültséget, ami belőle áradt… valahova mélyre kapcsolódott bennem. Kényelmetlenül fészkelődtem vizsgáló pillantásától, szívem veszettül dobogott. Nyugodtnak kell maradnom…
„Ideges vagy?” – kérdezte halkan.
„Igen.”
„Én is” –hajolt előre és összeesküvő módjára suttogott.
Tekintetemet felemeltem és pillantásom találkozott az övével. Ő. Ideges. Soha. Rápislogtam, ő meg azzal a féloldalas mosolyával nézett rám. A pincér megérkezett a borommal, egy tálka vegyes rágnivalóval és egy tálka olivabogyóval.
„Szóval, hogy fogjuk csinálni?” – kérdeztem.
„Végigmegyünk pontról pontra?”
„Türelmetlen, mint mindig, Miss Swan.”
„Miért, meg kellene kérdeznem, hogy mi a véleményed a mai időjárásról…?”
Mosolygott és hosszú ujjaival felcsippentett egy olivát. A szájába tette… én meg bámultam a száját…azt a szájat… amivel megcsókolt… mindenhol. Elpirultam.
„Úgy gondolom, az idő ma szokatlanul tiszta volt’ – vigyorgott.
„Vigyorog rám, Mr Cullen?”
„Igen, Miss Swan.”
„Tudod, hogy ez a szerződés törvényesen nem érvényesíthető.”
„Teljesen tisztában vagyok vele, Miss Swan.”
„Meg akartad ezt nekem valamikor is mondani?”
„Arra gondolsz, hogy bele akarlak kényszeríteni valamibe, amit te nem akarsz, és azután hivatkozok arra, hogy teljes hatalmam van fölötted?” – nézett rám mérgesen.
„Nos…igen.”
„Nincs valami jó véleményed rólam, ugye?”
„Nem válaszoltál a kérdésemre.”
„Isabella, nem számít, hogy legális, vagy sem… egy megállapodást képvisel, amit veled szeretnék megkötni. Ha aláírod, és azután úgy határozol, hogy nem szereted, van elég lehetőséged, hogy kisétálj belőle. Még ha legális szerződés is lenne, gondolod, hogy a bíróság elé cibálnálak, ha el akarnál menni?”
Nagyot kortyoltam a borból. Kisördögöm erősen vállon veregetett… meg kell tartanod a józan eszedet. Ne igyál  túl  sokat.
Edward folytatta:
„Az ilyen jellegű kapcsolatok a bizalmon és őszinteségen alapulnak. Ha nem bízol bennem – nem bízol abban, hogy milyen hatással vagyok rád, milyen messzire mehetek el veled, mennyire messze vihetlek el – ha nem tudsz őszinte lenni velem, akkor tényleg nem tudjuk
folytatni”
Oh istenem… igen hamar eljutottunk a dolgok mélyére… milyen messzire tud elvinni. Szent szar. Mit jelent ez… nem mintha nem tudnám.
„Szóval ez ilyen egyszerű, Isabella. Bízol bennem, vagy nem.” – szemei forrón izzottak.
„Tartottál hasonló  megbeszélést a többi ööö… tizenöttel is?”
„Nem.”
„Miért nem?”
„Mert ők teljes mértékben alárendeltek voltak.  Ők tudták mit akarnak a velem való kapcsolattól és ez pontosan az volt, amit én elvártam. Velük csak a finom részletek egyeztetésére volt szükség az enyhe súlyosságú tételek tekintetében.”
„Ezek szerint van egy áruház számodra, ahova mehetsz? Alárendeltek Nekünk?”
Nevetett.
„Nem pontosan.”
„Akkor hogy?”
„Ez az, amiről beszélgetni akarsz? Vagy végre a tárgyra térhetünk. A… fenntartásaidra, ahogy Te nevezed.”
Nagyot nyeltem. Bízok benne? Ez az, amin minden múlik… a bizalom? Valószínűleg kétoldalú dolog ez az egész. Emlékszem milyen dühös volt, amikor felhívtam Jake-et…
„Éhes vagy?” – kérdezte, kiszakítva gondolataimból.
Oh, ne… evés.
„Nem.”
„Ettél ma?”
Rábámultam. Őszinteség… Szent szar… nem fog neki tetszeni a válaszom.
„Nem.” – hangom halk volt… Rosszallóan nézett rám.
„Enned kell Isabella. Ehetünk itt, vagy a lakosztályomban Melyik tetszik jobban?”
„Úgy gondolom, inkább nyilvános helyen kellene maradnunk.”
Gúnyosan mosolygott rám.
„Gondolod az megállít? - halkan… kéjes figyelmeztetéssel a hangjában.
Tágra nyíltak a szemeim és megint nyelnem kellett.
„Remélem.”
„Gyere. Foglaltam egy elkülönített étkező-szobát. Nem nyilvános helyen folytatjuk.” – mosolygott rám titokzatosan és felállt a boxból, kinyújtva  a kezét felém.
„Hozd a borodat.” – mormolta.
Kezemet a kezébe tettem, én is kisiklottam a helyemről és megálltam mellette. A kezével megfogta a könyökömet. Visszavezetett a báron keresztül, fel a főlépcsőn a félemeletig. Egy fiatal férfi teljes Heatman díszben fogadott bennünket.
„Mr Cullen, erre Uram.”
Követtük egy plüss székekkel berendezett termen át egy meghitt étkező-szobába. Csak egy magányos asztal…A szoba kicsi volt, de fényűző. Egy fénylő csillár, az asztal keményített terítővel leterítve, kristály poharak, ezüst evőeszköz és egy csokor fehér rózsa. Egy régi világ mesterkélt kedvességével átitatott, faburkolatú szoba. A pincér, miután a kihúzott székre leültem, az ölembe tette a szalvétámat. Edward szembe ült velem. Fellestem rá.
„Ne rágd a szádat” – suttogta.
Összehúztam a szemöldököm. A francba… Nem is tudtam, hogy rágom.
„Már rendeltem… Remélem, nem bánod.”
Komolyan,  megkönnyebbültem, nem voltam benne biztos, hogy bármiféle döntést tudnék hozni.
„Nem, rendben van.” – értettem egyet.
„Jó tudni, hogy tudsz elfogadni is. Nos, hol is tartottunk?”
„A tárgyra térésnél” – újabb nagy korty a boromból. Tényleg ízletes volt. Edward Cullen ismeri a borokat. Eszembe jutott az utolsó korty, amit az ágyamban kaptam tőle. Elpirultam az alkalmatlan gondolattól.
„Igen… a fenntartásaid.” – benyúlt a kabátja belső zsebébe és egy darab papírt húzott elő. Az e-mailem.
„Kettes pont. Egyetértek. Mindkettőnk megelégedését szolgálja. Újra fogalmazom.”
Rápislogtam… Szent szar… Minden ponton végig fogunk menni egyszerre és most. Valahogy nem volt bátorságom ehhez, így szemtől- szembe… de igen elszántnak látszott. Még egy korty bort loptam.
Edward folytatta.
„A szexuális egészségem. Nos, minden előző partnerem átesett vérvizsgálaton, én minden hatodik hónapban rendszeresen megvizsgáltatom magam az összes egészségügyi kockázat tekintetében, amit említettél. Minden eredményem negatív. Soha nem használtam drogot… abszolút drogellenes vagyok. Pontos Null-toleranciás szabályokat kell betartaniuk az alkalmazottaknak, és véletlenszerű drog teszten esnek át.”
Wow.. . a Kontroll-Mániás mérges lett. Gondolom, meglepettnek látszottam. Csak pislogtam rá.
„Soha nem volt vérátömlesztésem. Válaszoltam a kérdéseidre?”
Bólintottam…  közömbösen.
„A következő pont. Ahogy említettem már, bármikor elmehetsz, Isabella. Nem foglak megállítani. Ha elmész, bárhogyan is – ennyi volt. Csak hogy tudd.”
„Rendben” – válaszoltam halkan… ha elmegyek… ennyi volt.  A gondolat meglepően fájdalmas volt….
A pincér megérkezett az első fogással. Hogy a fenébe tudnék most enni? Osztriga jégágyon…Francba. Soha a büdös életben nem ettem még osztrigát.
„Remélem, szereted az osztrigát” – mondta Edward kedvesen.
„Soha nem ettem.”
„Tényleg? … Nos” – nyúlt egyért.
„A egész, amit tenned kell, hogy megdöntöd és nyelsz…. Azt hiszem, meg tudod tenni…” – bámult rám… és mindjárt tudtam, mire gondol. Azt hiszem, rákvörös lettem. Rám vigyorgott, egy kis citromlét csavart az osztrigájára, és a felemelte a szájához.
„Hmm, ízletes. Olyan íze van, mint a tengernek” – vigyorgott tovább.
„Gyerünk” – biztatott.
„Szóval, nem kell rágni?”
„Nem Isabella, nem.” – csillogtak a szemei jókedvűen. Nagyon fiatalnak látszott így… Megharaptam a szám szélét és az arca azonnal megváltozott. Komolyan nézett rám. Kinyújtottam a kezem és elvettem életem első osztrigáját. Oké… eddig nem történt semmi. Egy kis citromlé rá, és beöntöttem a számba. Lecsúszott a torkomon, az egész, tengervizes, sós, erős citromízű frissesség… oooh. Megnyaltam a szám szélét, Edward feszülten figyelt rám.
„Nos?”
„Kérek még egyet” – mondtam szárazan.
„Jó lány” – mondta erre gőgösen.
„Célzatosan ezt választottad?… Nem arról híres a osztriga, hogy afrozidiákumnak tartják?”
„Nem, ez az első fogás a szálloda menüjében. Nincs szükségem afrozidiákumra melletted.. Gondolom, tudod ezt, és azt gondolom Te is ezt érzed  mellettem” – mondta egyszerűen.
„Nos, hol is tartottunk…?” – pillantott az e-mailemre, ahogy a következő osztrigáért nyúltam.
Ugyanúgy reagál rám… hatással vagyok rá… wow.
„Engedj nekem mindenben. Igen, azt szeretném, ha megtennéd… Akarom, hogy megtedd. Gondolj úgy az egészre, mint egy szerepjátékra, Isabella.”
„De attól félek, bántasz majd.”
„Bántalak, hogyan?”
„Testileg” – és lelkileg.
„Tényleg azt gondolod, megtenném…? Áthágnék minden határt, amit szabsz?”
„Te mondtad, hogy bántottál már valakiket.”
„Igen… Bántottam… Valamikor nagyon régen.”
„Hogyan bántottad őket?”
„Felfüggesztettem a plafonból lógó bilincsekkel… tényleg, ez az egyik kérdésed.. Felfüggesztés… ezért vannak a karabinerek a játékszobában. Szex kötéllel. Az egyik kötelet túl szorosra húztam…”
Felemeltem a kezemet.
„Nem akarok többet tudni. Szóval akkor nem függesztesz fel?”
„Nem, ha tényleg nem akarod. A ’Nagy súlyosságú határtevékenységek’ közé sorolhatod.”
„Rendben.”
„Engedelmesség… gondolod menni fog?” – nézett rám… zöld szemeivel noszogatva. A másodpercek telek…
„Megpróbálhatom…” – suttogtam.
„Jó” – mosolygott.
„Most az időtartam. Egy hónap a három helyett, semmire nem elég… főleg úgy, hogy minden hónapban egy hét végét távol akarsz tölteni tőlem. Nem hiszem, hogy képes leszek olyan hosszú ideig távol maradni tőled. Már most is elég nehéz megtenni” – szünetet tartott.
Nem tud távol maradni tőlem? Mi van?
„Mi a véleményed ha minden hónap egy hétvégéjén egy  napod lenne magadra – de cserébe kapnék egy napot a hét közepén…?
„Rendben..”
„És kérlek… próbáljuk meg a három hónapot. Ha nem megy, elmehetsz bármikor ez idő alatt.”
„Három hónap…” – megvezetve éreztem magam.
Még egy nagy kortyot ittam a boromból és megpróbálkoztam a következő osztrigával. Kezdtem megkedvelni.
„A tulajdonlási dolog… ez csak terminológia, és visszautal az engedelmesség alapelvére. Hogy megfelelő irányba tereljem a gondolataidat, meg kell értened hogyan is értem. És akarom, hogy tudd, ahogy átlépsz a küszöbömön, mint (Francba, nem fordítom át, mert nem fejezi ki!)  Submissive –m, azt teszek veled, amit akarok. El kell fogadnod, sőt, készségesen el kell fogadnod ezt. Ezért kell bíznod bennem. Meg foglak baszni, bármikor, bárhogyan, ahogy akarlak – ahol akarlak. Meg foglak büntetni, ha felmérgesítesz… megtanítalak arra, hogy kielégíts engem. De tudom, soha nem csináltál még ilyet…Lassan fogjuk kezdeni, és segíteni fogok. Több lehetőséget kipróbálunk majd, mert azt akarom, hogy bízz bennem. Bár tudom, ki kell érdemelnem, hogy bízz.. és ki fogom érdemelni. Az ’és egyebek’ – megint csak azért van, hogy vésd az eszedbe, azt jelenti, bármi megtörténhet.”
Nagyon szenvedélyes volt, hipnotizáló és ez a megszállottság… Nem tudtam levenni a szemem róla. Tényleg nagyon, nagyon akarja ezt az egészet. Befejezte a beszédet és csak meredt rám.
„Velem vagy még?” – suttogta, hangja telt, meleg és csábító. Ivott egy kortyot, átható zöld szemeit rajtam tartotta.
A pincér az ajtóhoz jött, Edward finoman biccentett felé. A pincér ezután leszedte az asztalt.
„Kérsz még bort?”
„Vezetnem kell.”
„Vizet?”
Bólintottam.
„Normál, vagy szénsavas?”
„Szénsavasat, köszönöm.”
A pincér elment.
„Nagyon csendes vagy.”
„Te meg nagyon beszédes.”
Edward mosolygott.
„Fegyelmezés. Nagyon keskeny határ van az élvezet és a fájdalom között, Isabella. Az érme két oldala a két dolog, egyik nem létezik a másik nélkül. Meg fogom mutatni, hogy a fájdalom élvezetes is lehet. Most nem hiszel nekem, de ez megint csak a bizalomról szól. Bízol bennem, Bella?”
Bella!
„Igen, bízok.”  Válaszoltam gondolkodás nélkül… mert igaz volt – tényleg bíztam benne.
„Nos, akkor. Ez az egész csak a részleteken múlik.” – megkönnyebbültnek látszott.
„Fontos részleteken.”
„Oké, beszéljük át azokat is.”
Zúgott a fejem a szavaitól. El kellett volna hoznom Rose mini diktafonját, akkor visszahallgathatnám. Túl sok információ, túl erős nyomás.  Megint megszakított bennünket a pincér, ahogy behozta a főfogást – fekete tőkehal, spárga és krumplipüré hollandi mártással. Soha nem érdekelt kevésbé az étel.
„Remélem, szereted a halat.” – mondta Edward kedvesen.
Beleböktem az ételbe a késemet, és egy nagyot ittam az ásványvízből. Azt kívántam, bár bor lenne.
„A szabályok. Beszéljünk róluk. Az étel szerződésbontó tényező?”
„Igen.”
„Módosítsam úgy, hogy mondjuk napi háromszor kell étkezned?”
„Nem.” Nem megyek ebbe megint bele. Senki nem mondhatja meg, hogy mit egyek. Hogyan dugjak az oké, de az evésemet… nem, semmiképpen.
Rám csücsörítette a száját.
 „De szükségem van arra, hogy tudjam, nem vagy éhes.”
Megrovóan néztem rá.
„Bíznod kell bennem.”
Egy rövid szünet erejéig rám tekintett, és megnyugodott.
„Talált, Miss Swan” – mondta csendesen.
„Engedek az étkezés és az alvás ügyében.”
„Miért nem nézhetek rád?”
„Ez a Dom/Sub dologhoz tartozik… Ha rám akarsz nézni, rendben van.”
„Miért nem érhetek hozzád?”
„Mert… nem.” – szorította konokul össze a száját.
„Mrs Robinson miatt?”
Edward furcsállóan nézett rám.
„Miért gondolod?” – és hirtelen megértette.
„Azt gondolod megsebesített?”
Bólintottam.
„Ne, Isabella. Nem ő az oka. Azonkívül Mrs Robinson nem fogadná el tőlem ezt az egész szart.”
Oh… de nekem el kell. Elbiggyesztettem a számat.
„Szóval neki semmi köze az egészhez.”
„Nincs. És nem akarom, hogy magadhoz nyúlj.”
Mi?…Ja, a maszturbációs pont.
„Csak úgy kíváncsiságból…miért?”
„Mert a teljes élvezetedre szükségem van.” – hangja rekedt, de határozott volt.
Oh… erre nem volt válaszom. Összehasonlítva az „Én akarom megharapni azt az ajkat” –tal ezt az utóbbit… nagyon önző. Komoran vettem egy falat halat a számba, megpróbáltam felbecsülni, hogy milyen engedményeket értem el. Az étel, az alvás. Belenézhetek a szemébe. Lassan fogunk haladni… és megtárgyaljuk az úgynevezett ’Enyhe határokat’. Nem voltam benne biztos, hogy mindezt étkezés közben meg tudom tenni.
„Adtam rendesen gondolkodni valót, ugye?”
„Igen.”
„Most akarod átbeszélni az ’Enyhe határtevékenységeket’ is?”
„Nem evés közben.”
 „Finnyás vagy, mi?” – mosolygott.
„Valami olyasmi.”
„Nem ettél túl sokat.”
„Elég volt.”
”Három osztriga, négy falat tőkehal, egy spárga, semmi krumpli, semmi dió, oliva sem… és egész nap nem ettél. Azt mondtad, bízhatok benned.”
„Edward, kérlek, nem minden nap kell végigülnöm ilyen beszélgetéseket.”
„Azt akarom, hogy fitt legyél és egészséges, Isabella.”
„Tudom.”
„És most, ebben a pillanatban, legszívesebben kihámoználak abból a ruhából.”




2010. december 27., hétfő

Fifty első karácsonya


Tudjátok Fifty a neve Edwardnak... Bella nevezi így el, majd egy kicsit később a történet során. Gondolkodtunk már moncsival, hogyan lehetne magyar megfelelő nevet találni, de majd meglátjátok egyszer, valamikor, hogy mennyire nehéz... Ezt a történetet karácsonyra kaptuk Icytől.



A pulcsimban viszketek és olyan új szaga van. Minden új. Új Anyukám is van. Kedves és mosolyog. Mindig mosolyog. A fogai picik és fehérek.
„Szeretnél segíteni feldíszíteni a fát, Edward?”
Van egy nagy fa a nagy fotelekkel teli szobában. Hatalmas nagy fa. Már láttam ilyet azelőtt. De csak a boltban. Nem odabent, ahol a fotelok vannak. Az új házunkban nagyon sok a fotel. Nem csak egy fotel. Nem egy ragadós, barna, csúnya fotel.
„Itt van, nézd.”
Az új Anyukám mutat egy dobozt, ami tele van labdákkal. Sok-sok szép, fényes labdával.
„Ezek a karácsonyfadíszek.”
Ka-rá-csony-fa-dísz. Ka-rá-csony-fa-dísz. A fejemben ismétlődik a szó. Ka-rá-csony-fa-dísz.
„Ezek pedig...” Megáll, és kihúz egy madzagot, kis virágokkal. „Ezek az izzók. Először felrakjuk az izzókat, aztán feldíszítjük a fát.” Lenyúl és megsimogatja a hajamat. Megdermedek. De az jó, hogy az ujjai a hajamban vannak. Szeretek az új Anyukám közelében lenni. És csak a hajamat érinti meg.
„Anya!”
Ez ő. Memet. Ő nagy és hangos. Nagyon hangos. És beszél. Mindig beszél. Én egyáltalán nem beszélek. Nincsenek szavaim. Csak a fejemben vannak szavaim.
„Emmett drágám, a nappaliban vagyunk.”
Befut a szobába. Iskolában volt. Van nála egy kép. Egy kép, amit az új Anyukámnak rajzolt. Ő Memet Anyukája is. Anyukám letérdel és átöleli, és ránéz a képre. Egy ház van rajta, egy anyukával, egy apukával, egy Memettel és egy Edwarddal. Edward nagyon kicsi Memet képén. Memet nagy. Nagy mosoly van az arcán, Edward pedig szomorú.
Doktor Apuka is itt van. Anyukám felé jön. Erősen megkapaszkodom a takarómban. Megpuszilja új Anyukámat és új Anyukám nem fél tőle. Mosolyog. Ő is megpuszilja Apukámat. Megölelem a takaróm.
„Szia, Edward.” Doktor Apukának kedves mély hangja van. Szeretem a hangját. Sosem hangos. Nem kiabál. Nem úgy, mint... Könyveket olvas nekem, amikor lefekszem aludni. Egy macskáról olvas és egy kalapról és zöld tojásokról és sonkáról. Sosem láttam még zöld tojásokat. Doktor Apuka lehajol, hogy kicsi legyen.
„Mit csináltál ma?”
Megmutatom neki a fát.
„Vettél egy fát? Egy karácsonyfát?”
Igent mutatok a kezemmel.
„Nagyon szép fa. Te és anya nagyon jól választottatok. Fontos dolog, hogy jó fát válasszatok.”
Megsimogatja a hajamat, én nem is moccanok és a takarómba kapaszkodom. Doktor Apuka nem bánt engem.
„Apa, nézd meg, mit rajzoltam.” Memet nem örül, amikor Doktor Apuka hozzám beszél. Memet nem szeret engem. Mindig megütöm Memetet, amikor nem szeret engem. Ha így csinálok, akkor új Anyuka mérges lesz. Memet nem üt meg engem. Memet fél tőlem.
.
A fények a fán nagyon szépek.
„Nézd, megmutatom. A kampót egy kis lyukba kell beakasztani és akkor felteheted a fára.” Anyukám felrakja a piros ka-rá-csony-fa-díszt.
„Most próbáld meg te, ezzel a csengővel.”
A kis csengő megszólal. Megrázom. Nagyon vidám a hangja. Megrázom megint.
Anyukám mosolyog. Nagyon szépen mosolyog. Ez a mosoly nekem szól.
„Tetszik a csengő, Edward?”
Igent mondok a fejemmel és még egyszer megrázom a csengőt, hogy vidáman csengjen.
„Nagyon szép a mosolyod, kisfiam.” Anyukám kacsint egyet, gyorsan megtörli a szemét a kezével és megsimogatja a hajam.
„Örülök, hogy láthatom a mosolyodat.” A kezét a vállamra teszi. Nem. Hátralépek és megszorítom a takarómat. Anyukám szomorúan néz és megsimogatja a fejemet.
„Feltegyük a fára a csengőt?”
A fejemmel igent mondok.
.
„Edward, meg kell mondanod, ha éhes vagy. Ezt meg tudod csinálni. Megfogod anya kezét, elviszed a konyhába és rámutatsz, amit szeretnél.” Anyukám az ujjával rám mutat. A körme fényes és csillogó. Csinos. De még nem tudom, hogy az új Anyukám bolond-e. Megettem az egész vacsorámat. Makarónit és sajtot. Finom volt.
„Azt szeretném, hogy ne legyél éhes, kicsim. Jó? Szeretnél egy kis jégkrémet?”
A fejemmel IGENt mondok.
Anyukám rám mosolyog. Szeretem, amikor mosolyog. Még a makaróninál és a sajtnál is jobb.
.
A fa szép lett. Állok előtte, nézem és a takarómat ölelem. A fények villognak rajta és mindegyik más színű és a ka-rá-csony-fa-díszek is más színűek. A kékek tetszenek a legjobban. És a fa tetején egy nagy csillag van. Doktor Apuka felemelte magasra Memetet és Memet tette fel a csillagot a fára. Memet szereti feltenni a csillagot a fára. Én is szeretném feltenni a csillagot a fára... de nem akarom, hogy Doktor Apuka magasra emeljen. Nem akarom, hogy megfogjon. A csillag szikrázó és fényes.
A fa mellett van a zongora. Az új Anyukám megengedi, hogy megérintsem a feketét és a fehéret a zongorán. Fekete van és fehér. A fehér hang jó. A fekete hang rossz. De a fekete hang is tetszik. A fehérről a feketére megyek. Fehérről feketére. Feketéről fehérre. Fehér, fehér, fehér, fehér. Fekete, fekete, fekete, fekete. Tetszik a hang. Nagyon tetszik a hang.
„Szeretnéd, hogy játsszak neked, Edward?”
Az új Anyukám leül. Megérinti a fehéret és a feketét és az ének kijön. Megnyomja a pedálokat is odalent. Néha hangos és néha halk. Az ének vidám. Memet is szereti, amikor Anyukám énekel.
Anyukám énekel.
Volt egy csúnya kacsa. Tolla kócos és barna. És a többi madár mind mondta, háp-háp-háp, menj el innen hát, háp-háp-háp, menj el innen hát.
Anyukám viccesen hápog egyet. Memet is hápog egyet viccesen és a kezeivel úgy csinál, mintha szárnya lenne és úgy csinál, mintha repülne velük. Memet vicces.
Anyukám nevet. Memet nevet. Én is nevetek.
„Tetszik ez az ének, Edward?” És akkor Anyukám arca olyan szomorú és vidám is.
.
Van nekem egy haris-nyám. Piros a színe és van rajta egy ember, akinek piros a sapkája és nagy, fehér szakálla van. Ő Mikulás.  Mikulás ajándékokat hoz. Láttam képeket Mikulásról. De Mikulás sosem hozott nekem ajándékokat. Rossz voltam. Mikulás nem hoz ajándékokat azoknak a fiúknak, akik rosszak. Most jó vagyok. Az új Anyukám azt mondja, hogy jó vagyok, nagyon jó. Új Anyukám nem tudja. Nem szabad elmondanom neki... de rossz vagyok. Nem akarom, hogy az új Anyukám tudja ezt.
.
Doktor Apuka felrakja a haris-nyát a kandallóra. Memetnek is van haris-nyája. Memet el tudja olvasni a szót a haris-nyán. Az van ott, hogy Memet. Az én haris-nyámon is van szó. Edward. Új Anyukám kibetűzi nekem a szót. E D W A R D
Doktor Apuka leül az ágyamra. Olvas nekem. Én a takarómat fogom. Nagy szobám van. Néha a szoba sötét és rossz álmaim vannak. Rossz álmok a múltról. Az Új Anyukám eljön az ágyamhoz, amikor rosszat álmodom. Lefekszik és kedves énekeket énekel és én elalszom. Olyan puha illata van és új és kedves. Az új Anyukám nem hideg. Nem úgy, mint... És a rossz álmaim elmúlnak, amikor ott alszik mellettem.
.
Itt volt Mikulás. Mikulás nem tudja, hogy rossz voltam. Örülök, hogy Mikulás nem tudja.
.
Van egy repülőm, egy vonatom, egy helikopterem és egy autóm és egy helikopterem. A helikopterem tud repülni! A helikopter kék. A karácsonyfa körül repül. Elrepül a zongora felett és leszáll a fehér közepén. Átrepül Anyukám felett és Apukám felett és Memet felett, aki a Legóval játszik. A helikopter átrepül a házon, át az ebédlőn, át a konyhán. Elrepül Apukám dolgozószobája előtt és felrepül a szobámba, Memet szobájába, Anyukám és Apukám szobájába. Átrepül a házon, mert ez az én házam. A házam, ahol élek.

(A rút kiskacsa – szöveg és zene: Frank Loesser, (c) Frank-Music Corp., MPL Communications Inc., MPL Communications Ltd.; Hans Christian Andersen műve alapján (1952).)