Negyvenkilencedik fejezet

Anyám szorosan magához ölelt.

„Kövesd a szívedet, drágám, és kérlek, nagyon kérlek – próbáld meg ne túlgondolkodni a dolgokat. Relaxálj és élvezd az életet… nagyon fiatal vagy édes szívem, sok mindent meg kell még tanulnod, csak hagyd megtörténni a dolgokat. A legjobbat érdemled mindenből.” Szavai lágyak és megnyugtatóak voltak. Gyengéden megpuszilta a hajamat.

„Oh, anya…” – forró, hívatlan könnynek bizsergették meg a terminál légkondicionált levegőjétől száraz és fájó szemeimet, ahogy belekapaszkodtam anyámba.

„Drágám… Ismered a mondást… sok békát meg kell csókolnod, mielőtt megtalálod a hercegedet.”

Keserédes félmosolyra húztam a számat.

„Azt hiszem, a herceget csókoltam meg, anya…. és csak remélhetem, hogy nem változik békává.”

Rám mosolygott azzal a gyengéden-teljesen-és fenntartás nélkül szeretlek mosolyával, és én bámultam a szeretetet, amit éreztem ez iránt a nő iránt, és újból megöleltük egymást.

„Bella, bemondták az indulásotokat” – nyugtalankodott Phil.

„Meglátogatsz majd, anya?”

„Természetesen, drágám – hamarosan. Szeretlek.”

„Én is.”

Szemei vörösek voltak az elfojtott könnyektől, ahogy elengedett. Utáltam, hogy itt kellett hagynom. Megöleltem Philt is, és a beszálló kapu felé indultam – nem volt időm az első osztály kényelmi szolgáltatásaira ma, és nem engedtem meg magamnak, hogy visszanézzek… de mégis megtettem… Phil átölelte anyámat, akinek könnyek öntötték el arcát. Nem tudtam tovább visszatartani a saját könnyeimet, hajtottam a fejemet és folytattam utam a kapu felé, tekintetemet a foltos, csillogó fehér padlóra szegezve.

Ahogy újból az első osztály luxus körülményei között találtam magam, összekuporodtam és megpróbáltam összeszedni magamat. Mindig fájdalmas volt elszakadni anyámtól… bolondos, szétszórt de újabban éles elméjű anyámtól, aki szeretett engem. Feltétel nélküli szeretettel – mit minden gyerek megérdemel a szülőjétől… Összeszaladt a szemöldököm önkéntelen gondolatomtól, és előbányásztam a telefonomat, hogy reménytelenül rábámuljak. Mit tudhat Edward a szeretetről? Úgy tűnik, nem volt része benne korai gyerekkorában… összefacsarodott a szívem… és anyám szavai, mint a szellő száguldottak át: Igen, Bella…A pokolba is – mire van szükséged? – Hogy neonfény világítson a homlokán? Anyám azt gondolja, Edward szeret engem… de hát ő az anyám, persze, hogy ezt gondolja…Azt is gondolja, hogy mindenből a legjobbat érdemlem. És akkor megvilágosodta, hihetetlen tisztasággal. Minden nagyon egyszerű: akarom ezt a szerelmet… akarom, hogy Edward Cullen szeressen engem. Ezért vagyok ennyire zárkózott a kapcsolatunkat illetően - mert néhány alapos, sarkalatos pontot tekintve, felismertem mélyen legbelül, hogy szeretve és dédelgetve vagyok. És mert az ő egyedi, edwardi, ötvenszeresen elrejtett módján teszi ezt… én is visszafojtom magamban. A BDSM csak elterelése a valóságnak. A szex csodálatos, Edward gazdag, gyönyörű, de mindez jelentéktelen a szerelme nélkül, és az igazi szívszorító dolog az, hogy nem tudom, képes-e a szerelemre… Még önmagát sem szereti. Emlékszem az önutálatára… Irina szerelme volt az, amit el tudott… fogadni.nagyon nehéz felnőni egy tökéletes családban, ha te nem vagy tökéletes. Büntetés, verés, ütés, minden ami a kapcsolatukkal együtt járt – úgy érzi, nem érdemli meg a szerelmet. Miért érez így? Hogy érezhet így? Szavai visszatérően kísértettek:

Behunytam a szememet, elképzeltem fájdalmát… képtelen voltam azonosulni vele. Megborzongtam, ahogy visszagondoltam, talán túl sokat árultam el… Mit mondtam álmomban Edwardnak? Milyen titkot tártam fel?

Bizonytalan reménnyel bámultam a telefonomra, hátha ad valami választ… vagy inkább meg nem lepő módon, ez mégsem következik be. És mivel még nem szálltunk fel, Úgy döntöttem, írok egy e-mailt az én Ötvenszer elátkozottamnak.

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Útban hazafelé

Dátum: 2009. június 5 12:53 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Cullen

Újból első osztályon foglalok helyet, amiért önt illeti köszönet. Várom a ma esti találkozást önnel, és lehet, megkínzom önt, hogy elmondja az igazat az éjszakai fecsegésemmel kapcsolatban.

Az Ön

Bellája x

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Útban hazafelé

Dátum: 2009. június 5 09:58

Címzett: Isabella Swan

Isabella

Számolom a perceket.

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

A válasza elgondolkodtatott. Nagyon élesen és formálisan hatott… nem olyan volt mint a megszokott szellemes, tömör stílusa.

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Útban hazafelé

Dátum: 2009. június 5 13:01 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Legkedvesebb Mr Cullen

Remélem, minden rendben van… a ’probléma’ is.

E-mailje hangvétele… aggodalomra ad okot.

Bella x

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Útban hazafelé

Dátum: 2009. június 5 10:04

Címzett: Isabella Swan

Isabella,

A ’probléma’ jobban is alakulhatna. Várom a találkozást veled. Még nem szálltatok fel? Ha igen, jobb lenne ha nem e-maileznél. Veszélybe sodrod magad, ami akaratlagos megszegése a személyes biztonságodra való figyelésnek. Komolyan gondoltam büntetésre vonatkozó szavaimat.

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

A szarba… oké. Jesszusom. Mi a baja? Lehet, hogy a ’probléma’… lehet, Taylor igazolás nélkül hiányzik, lehet, veszített pár milliót a tőzsdén – bármi lehet az oka….

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Túlreagálás

Dátum: 2009. június 5 13:06 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Zsémbes

A repülő ajtajai még nyitva állnak. Feltartóztatták a gépet – csak 10 percre. Az én jólétem és ezzel együtt a körülöttem levő utasoké is biztosított. Ez miatt visszatarthatja viszkető tenyerét.

Miss Swan

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Bocsántakérés

Dátum: 2009. június 5 10:08

Címzett: Isabella Swan

Hiányzol, és hiányzik az a csípős szád is. Miss Swan szeretném, ha biztonságban hazaérnél.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Bocsánatkérés elfogadva

Dátum: 2009. június 5 13:10 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Becsukják az ajtókat. Nem fog most újabb ’peep’-et hallani felőlem, különös tekintettel enyhe süketségére.

Később

Bella x

Kikapcsoltam a telefont, és képtelen voltam arra, hogy levetkőzzem az idegességet, amit éreztem. Valami nincs rendben Edwarddal. Lehet, a ’probléma’ bonyolultabb, mint gondolta. Visszaültem a helyemre, és a csomagtartóra bámultam, ahová a csomagjaim voltak bezárva. Ma reggel anyám segítségével vettem egy kis ajándékot Edwardnak, hogy azzal is megköszönjem az első osztályon való utazást… és a vitorlázórepülést. Visszaemlékeztem a lebegésre – az valami ’más’ volt… nem tudom, hogy tudnám viszonozni azt neki. Lehet azt fogja gondolni, gyerekes az ajándékom – de ha éppen fura kedvében lesz… lehet, hogy nem.

Egyszerre voltam lelkes és nyugtalan a visszatérés miatt, vajon mi vár rám utazásom végén. Ahogy gondolatban végigsiklottam az összes létezhető forgatókönyvön, hogy mi lehet az a ’probléma’, újból elfogott a bizonytalan aggódás amiatt az üres hely miatt, ami mellettem volt. Megráztam a fejemet ahogy a gondolat keresztül száguldott a fejemen, lehet, Edward lefoglalta a mellettem levő helyet, hogy ne tudjak beszélgetni senkivel… aztán elutasítottam a képtelen felvetést – senki nem lehet ennyire korlátozó… biztosan… becsuktam a szemem, ahogy a gép a kifutópályán tovább gurult.

8 órával később, délután 5:35-kor szálltam ki a gépből a Sea Tac érkezési oldalán, és ott találtam Taylort, aki rám várt – feltartva egy táblát, amin a Miss I Swan felirat állt. Isten bizony! De jó volt őt újra látni.

„Helló Taylor.”

„Miss Swan” – köszöntött formálisan, de láttam a halvány mosolyt szigorú kék szemeiben. Szokásos hibátlan formáját hozta – elegáns fekete öltöny, fehér ing és fekete nyakkendő.

„Tudom, hogy néz ki Taylor, nem kellett volna az a tábla… és tényleg szeretném, ha Bellának szólítana.”

„Bella. Kérhetem a csomagjait?”

„Nem, elbírok velük. Köszönöm.”

Észrevehetően összeszorította a száját.

„De… ha jobban érzi magát, hogy viheti…” – dadogtam.

„Köszönöm, Bella.” – és megragadta a hátizsákomat és a gurulós bőröndömet.

„Erre, asszonyom.”

Felsóhajtottam… évek meggyökeresedett gyakorlata, tagadhatatlanul… és eszembe jutott, noha igen szeretném kitörölni az emlékeim közül, hogy e az ember vásárolt nekem alsóneműt. Valójában – és a gondolat felkavart – ő az egyetlen férfi, aki valaha is alsóneműt vásárolt nekem. Még Charlie-nak sem kellett átélnie ezt a megpróbáltatást. Csendben sétáltunk a külső parkolóban álló fekete Mercedes terepjáróhoz, és Taylor kinyitotta az ajtót nekem. Bemásztam és közben azon tűnődtem, jó ötlet volt-e ilyen rövid szoknyát felvennem a Seattle-be való visszatéréshez. Dögös és elfogadott volt Floridában… itt feltűnő voltam benne. Ahogy Taylor bepakolta a csomagokat a csomagtartóba, kifordultunk a 4. Avenue-ra. Az út lassú volt, pont a délutáni csúcsba csöppentünk. Taylor az úton tartotta szigorú kék tekintetét. A ’hallgatag’ nem volt a megfelelő szó rá.

Nem bírtam tovább a csendet.

„Hogy van Edward, Taylor?”

„Mr Cullen… elfoglalt, Miss Swan.”

Oh… a ’probléma’ valószínűleg. Ezzel aztán aranyat leltem…

„Elfoglalt?”

„Igen, asszonyom.”

Haragosan néztem Taylorra, ő visszapillantott rám a belső tükörben… szemeink találkoztak. Nem mondott többet. Jesszus… pont olyan szűkszavú tud lenni, mint Ő-kontroll-mániássága.

„De jól van?”

„Azt hiszem, asszonyom.”

„Jobban érzi magát, ha Miss Swannak szólít?”

„Igen, asszonyom.”

„Oh… oké.”

Nos, ez lezárta beszélgetésünket, úgyhogy csendben folytattuk az utazást. Kezdtem azt gondolni, hogy Taylor véletlen elszólása, hogy Edward hangulata pokoli volt, csak egy rendellenesség volt. Talán Taylor maga is zavarban van emiatt … úgy gondolhatja, hogy nem volt lojális Edwardhoz. A csend fojtogató volt.

„Kérem, elindítana valamilyen zenét?”

„Természetesen asszonyom. Mit szeretne hallgatni?”

„Valami megnyugtatót.”

Láttam a halvány mosolyt, ami feltűnt Taylor száján, ahogy tekintetünk újból találkozott a visszapillantó tükörben.

„Igenis, asszonyom.”

Megnyomott néhány gombot a kormányon és Pachabel kánonjának gyengéd hangjai töltötték meg az űrt körülöttünk… oh, igen… erre volt szükségem.

„Köszönöm” – suttogtam, és hátradőltem, ahogy lassan de biztosan haladtunk előre az 5-ösön Seattle felé.

Huszonöt perccel később rakott ki az Escala lenyűgöző bejáratánál.

„Fáradjon be, asszonyom” – mondta az ajtót kinyitva számomra.

„Hozom majd a hátizsákját és a csomagját” – arca lágy és kedves volt… olyan öreguras. Jézusom, Taylor nagybácsi… micsoda gondolat.

„Oké. Köszönöm, hogy kijött értem.”

„Számomra öröm, Miss Swan.” – és újból halványan elmosolyodott. Bementem az épületbe. Az ajtónálló bólintott és intett. Ahogy felfelé utaztam a hatvanadik emeletre, éreztem, hogy ezernyi pillangó verdes a szárnyaival a hasamban. Miért vagyok ilyen ideges? És tudtam, azért, mert fogalmam sem volt, milyen hangulatban találom Edwardot, amikor megérkezem.. benső istennőm reménykedett egy fajta hangulatban… kisördögöm, úgy, mint én, tele volt idegbajjal.

A lift ajtaja kinyílt és a folyosón találtam magam. Furcsa volt, hogy nem találtam ott Taylort. Persze, az autóval áll be a garázsba. Keresztül mentem a dupla ajtón, be a nappaliba. Edward halkan telefonált és közben a kora esti Seattle egét bámulta a hatalmas ablakon keresztül. Szürke öltöny volt rajta, kabátja kigombolva, keze a hajában… Láttam rajta, hogy izgatott, sőt, feszült… oh, ne – mi a baj…? De még így is elviselhetetlenül gyönyörű. Hogy tud kinézni ennyire… megragadóan? Élvezet volt csak állni és magamba inni légies látványát.

„Ne kövesse… Oké… Igen.” – megfordult és meglátott, egész viselkedése megváltozott… feszültségből megkönnyebbülésen keresztül valami másba… a nézés egyenesen benső istennőmet szólította… buja érzéki nézés, lángoló zöld szemekkel. A szám kiszáradt és a vágy felvirágzott testemben… whoa.

„Folyamatosan informáljon” – csattant fel és kikapcsolta a telefonját, ahogy céltudatosan felém közelített Megbabonázva álltam, ahogy egyre közelebb jött, felfalva szemeivel… szent szar… valami nincs rendben… álla megfeszült, szemeiben aggodalom. Kibújt a zakójából, kikötötte nyakkendőjét és mindkettőt a szófára tette, ahogy felém jött… majd karjai körbeöleltek, magához húzott, keményen, gyorsan, megragadta a lófarkamat, fejemet azzal felemelve, megcsókolt… mintha az élete függött volna ettől… mi a pokol? oh, istenem. Elhúzta a száját az enyémtől s lebámult rám… elragadva valamilyen megnevezhetetlen érzelem által. Fájdalmat okozva kihúzta a hajgumit a hajamból… de nem bántam. Elkeseredett, ősi vágy volt a csókjában. Szüksége volt rám, pontosan most, akármilyen okból is… soha nem éreztem ennyire… kívántnak… vágyottnak, és ez a sötét, érzéki és ijesztő mindenség egyszerre, és visszacsókoltam ugyanolyan szenvedéllyel, ujjaim a haját csavargatták és szorították. Nyelvünk összefonódott, szenvedélyünk és hevességünk kitörő volt. Edward íze isteni volt, dögös, szexi és az illata… fürdőhab és Edward…

„Mi a baj?” – leheltem.

„Nagyon örülök, hogy visszajöttél. Zuhanyozzál velem – most.” – nem tudtam kitalálni, hogy ez most kérés vagy parancsa volt.

„Igenis” – suttogtam, ő megragadta a kezem, kivezetett a nagyszobából be a hálójába és azon keresztül a fürdőszobájába. Ott elengedett, bekapcsolta a négyszemélyes zuhanykabint… lassan megfordult, rám nézett, szemei homályosak voltak.

„Tetszik a szoknyád. Nagyon rövid” – mondta halk hangon.

„Nagyon jó lábaid vannak.” – lépett ki a cipőjéből, lehajolt és lehúzta a zoknijait… szemét nem levéve rólam.

Elakadt a szavam a szemeiben fellángoló éhségtől. Wow… ennyire kívántnak lenni… ez által a görög istenség által… és utánoztam mozdulatait kiléptem fekete cipőmből. Hirtelen elkapott és háttal a falnak szorított. Csókolta az arcomat, a torkomat, az ajkaimat, kezével a hajamba túrt. Éreztem a hideg, sima csempét a hátamon, ahogy nekinyomott, beszorultam az ő forrósága és a hideg kerámia közé… Óvatosan a felső karjára tettem a kezemet, felnyögött ahogy megszorítottam.

„Akarlak most… itt… gyorsan, keményen” – mondta szaggatottan, és keze a combomon volt, szoknyámat feltolta.

„Még vérzel?”

„Nem”- pirultam el.

„Jó” – lehelte.

És hüvelykujjával félrehúzta fehér pamut bugyimat és hirtelen a térdre esett előttem és lehúzta rólam… a szoknyámat feltűrt, úgyhogy deréktól elfelé gyakorlatilag meztelen voltam… és lihegtem és vágyakoztam. Megfogta a csípőmet, újból a falhoz taszított és combtőnél megcsókolt… Kezei megragadták a combjaimat felül és kissé széttárták azokat… Hangosan felnyögtem és éreztem a nyelvét… oh istenem… körözött a csiklómon… fejemet akaratlanul hátrahajtottam és nyöszörögtem. Ujjaim megtalálták útjukat a hajában. Nyelve könyörtelen volt… erős, kitartó, nyalt folyamatosan, forgott körbe-körbe, újra és újra…. Megállás nélkül… tökéletes volt, az érzés intenzitása – majdnem fájdalmas volt. Éreztem, hogy felgyorsulok…és ekkor elengedett… Mi? Ne! Lélegzetem egyenetlen lett, lihegtem… és megragadta az arcomat mindkét kezével, keményen tartott, és erősen megcsókolt, nyelvét a számba nyomta, hogy érezhetem a saját vágyam ízét. Lehúzta cipzárját, kiszabadította magát, megmarkolta hátulról a combomat és felemelt.

„Karolj át a lábaddal, baby” – parancsolt rám, hangja sürgető, feszült volt.

Tettem, ahogy mondta, karomat a nyaka köré fontam, és ő gyorsan és pontosan mozgott, megtöltött… ő levegőért kapott, én sóhajtoztam. Megtámasztotta a hátamat, ujjai a húsomba mélyedtek, és ahogy elkezdett mozogni, először lassan – szinten tartva tempóját – de ahogy önuralma semmivé foszlott, felgyorsult… gyorsabban, még gyorsabban… Ahhh! Hátrafeszítettem fejemet és a megszálló, megtorló, mennyei érzésre figyeltem… belém nyomult, belém nyomul… előre, mélyebbre, fentebb… és amikor ne bírtam tovább, szinte felrobbantam körülötte, felemelkedtem egy intenzív, mindent felemésztő orgazmusba. Elengedett egy mély mordulással, és fejét a nyakamba fúrta, önmagát belém fúrta, hangosan nyögött, ahogy ő is elélvezett.

Légzése akadozott, de gyengéden csókolt meg, nem mozdulva, még mindig bennem maradva… vakon pislogtam egyenesen a szemébe… és ahogy fókuszáltam… nagyon gyengéden kisiklott belőlem, még mindig biztosan tartott, ahogy a lábaimat a padlóra engedtem. A fürdő gőzködben úszott… és meleg volt. Túlöltözöttnek éreztem magam.

„Nos, úgy tűnik, örülsz, hogy látsz” – mormogtam félénken mosolyogva.

Szája vigyorba rándult.

„Igen, Miss Swan, azt hiszem, élvezetem magáért beszél. Gyere… hadd zuhanyoztassalak meg.”

Kigombolta az ingén a következő három gombot, kiszedte a mandzsettagombokat, majd áthúzta a fején és ledobta a padlóra. Levette az öltönynadrágját, a boxerét, oldalra rúgta őket és elkezdte kigombolni a blúzomat. Én meg csak néztem közben… sóvárogva, hogy megérintsem és cirógassam a mellkasát… de türtőztettem magamat.

„Milyen volt az utad?” – kérdezte szelíden. Most sokkal higgadtabbnak tűnt… nyugtalansága elmúlt… eloszlatta a szexuális együttlét.

„Kellemes volt, köszönöm” – motyogtam, még mindig izgatottan.

„Köszönöm még egyszer az első osztályú helyet. Tényleg sokkal jobb így utazni.” –mosolyogtam szégyenlősen.

„Van néhány hírem” – tettem hozzá kissé idegesen.

„Oh?” – nézett le rám, ahogy az utolsó gombot is kigombolva lehúzta a karomon a blúzomat és a saját félredobott ruháira dobta azt is.

„Van munkahelyem.”

Mozdulatlanná vált és rám mosolygott – melegen, kedvesen nézett rám.

„Gratulálok, Miss Swan. Most már megmondod, hogy hol?” – ugratott gyengéden.

„Még nem tudod?”

Megrázta a fejét, homlokát ráncolta.

„Miért kellene tudnom?”

„Nos, a te nyomozói képességeidet tekintve, úgy gondoltam, tudni fogod...” – hagytam abba, ahogy láttam arcát elkomorulni.

„Isabella… nem szeretnék beleavatkozni a karrieredbe… kivéve, ha te kérsz meg rá, természetesen.” – megbántottnak tűnt.

„Szóval, fogalmad sincs, melyik cégnél…?”

„Nincs… tudom, hogy négy kiadó van Seattle-ban – úgy sejtem, ezek közül az egyik.”

„S.I.P”

„Oh, az a kis cég, jó. Nagyon helyes.” – hajolt előre és megcsókolta a homlokomat.

„Okos lány. Mikor kezdesz?”

„Hétfőn.”

„Olyan hamar? Jobb ha kihasználom a helyzetet, amíg lehet. Fordulj meg.”

Meglepődtem nemtörődöm utasításától, de tette, amit mondott. Kikapcsolta a melltartómat és lehúzta a szoknyám cipzárját. Lehúzta a szoknyámat, megmarkolta a fenekemet, ahogy ezt tette, és megcsókolta a vállamat. Rám hajolt, orrát a hajamba fúrta és mélyet lélegzett. Megszorította a fenekemet.

„Megrészegítesz, Miss Swan… és megnyugtatsz. Mámorító kombináció.” – gyorsan megcsókolta a hajamat, majd eltolt, megfogta a kezemet és becipelt a zuhanykabinba.

„Aú” – sikítottam. A víz kimondottan forró volt. Edward rám vigyorgott ahogy a víz rázúdult.

„Ez csak egy kis forró víz.”

És valóban igaza volt. Mennyei érzés volt lemosni a nyúlós floridai reggelt és szerelmeskedésünk ragadósságát magamról…

„Fordulj meg” – parancsolta és én engedelmeskedtem, arccal a fal felé fordultam.

„Meg akarlak mosdatni” – mormolta és láttam, hogy a fürdőhab felé nyúl és egy keveset a kezébe nyom belőle.

„Még valamit mondanom kell neked” – mormoltam, ahogy elkezdte a vállamat mosni.

„Oh, igen?” – kérdezte lágyan.

Megerősítettem magam egy mély sóhajjal

„Jake, a barátom fotókiállítása csütörtökön nyílik meg, Portland-ben.”

Megmerevedett, kezei a mellemen nyugodtak… Megnyomtam a szót, ’barátom’.

„Igen, és mi van ezzel?” – kérdezte ridegen.

„Nos, azt mondtam, elmegyek rá… akarsz velem jönni?”

Nagyon hosszú idő múlva lassan újra elkezdett mosdatni.

„Hány órakor?”

„A nyitóünnepség 7:30-kor kezdődik.”

Megcsókolta a fülemet.

„Oké.”

Kisördögöm megnyugodott… és beomlott öreg, ütött-kopott karosszékébe.

„Féltél megkérdezni ezt?”

„Igen… honnan tudod?”

„Isabella, az egész tested megnyugodott…” – mondta szárazan.

„Nos… olyan…ööö…féltékenynek tűntél.”

„Az vagyok” – mondta sötéten.

„És jobban teszed, ha emlékszel erre. De köszönöm, hogy megkérdeztél. Mehetünk Echo Charlie-val…”

Oh, a helikopter, persze…én bugyuta. Még több repülés… király! Vigyorogtam.

„Én is megmoshatlak?”

„Nem hiszem… mormolta, és gyengéden megcsókolta a nyakamat hogy elvegye az elutasítás élét.

Ráfintorogtam a falra, ahogy simogatta a habos hátamat.

„Meg fogod valaha is engedni, hogy hozzád érjek?” – kérdeztem vakmerően.

Megint megmerevedett, keze a fenekemen volt.

„Tedd a kezed a falra, Isabella… meg foglak dugni megint” – mormogta a fülembe… megragadta a csípőmet és a beszélgetésnek vége volt.

Később a reggeliző pultnál ültünk fürdőköpenyben és Mrs Cope meglehetősen kitűnő pasta alla vongole-ját ettük.

„Még egy kis bort?” – kérdezte Edward, zöld szemei ragyogtak.

„Egy kis pohárkával, igen” - a Sancerre erőteljes és ízletes volt.

Edward töltött nekem és magának is.

„Hogy alakul a …ööö…’probléma’,ami miatt vissza kellett jönnöd Seattle-be?” – kérdeztem óvatosan.

Morcos lett.

„Kicsúszott a kezemből”– morogta keserűen.

„De nincs miért aggódnod Isabella. Terveim vannak veled a estére.”

„Oh..?”

„Igen. Azt akarom, hogy készen várjál a játékszobában, tizenöt perc múlva.”

Negyvennyolcadik fejezet

„Gyere” – nyújtotta ki kezét Edward. Kimásztam a pilótafülkéből. Megragadott, magához húzott, én odasimultam testéhez. Egyik kezével a hajamba túrt és hátrahúzta a fejemet, másik keze végigsiklott a gerincemen. Szorosan magához ölelt, megcsókolt… hosszan, erősen, szenvedélyesen, nyelve a számban… éreztem lélegzetét… hevességét, erekcióját… szent tehén… kint vagyunk a mezőn… és kezeim hajába fonódtak, magamhoz láncoltam… akarom őt – itt és most – a földön. Elszakította magát tőlem, rám bámult… szemei sötétek, ragyogóak voltak a kora reggeli fényben.

„Reggeli” – suttogta, de úgy, hogy még ez is nagyon erotikus volt. Hogy tudja a sonka-tojás összeállítást olyanná tenni, mintha az a tiltott gyümölcs lenne? Különleges szakértelemre vall… Megfordult, megfogta a kezemet és elindultunk vissza az autóhoz.

„Mi lesz a vitorlázóval?”

„Valaki majd gondját viseli” – mondta közömbösen, de szemeiben vad érzékiség tükröződött… wow… megakasztja a lélegzetemet.

„Most eszünk.”

Ennivaló… evésről beszél, amikor ő az egyetlen, amit akarok.

„Gyere.” – mosolygott.

Soha nem láttam ilyennek… élvezet ilyennek látni. Azon kaptam magam, hogy mellette sétálok, kéz a kézben hülye, ostoba mosollyal az arcomon…mi t amikor tíz éves voltam és Charlie-val Disneyland-ben töltöttünk egy napot… na, az egy tökéletes nap volt. És ahogy kinéz, ez is pontosan ugyanúgy alakul.

Visszaértünk az autóhoz, éppen végighajtottunk az Atlantic Boulevard-on, amikor a telefonom időzítője jelzett. Oh, igen… a pirulám.

„Mi volt az?” – kérdezte Edward, kíváncsian rám pillantva.

A kézitáskámban kutattam a dobozkát keresve.

„Emlékeztető, hogy bevegyem a pirulámat…” – pirultam el.

Szája felkunkorodott a vigyorgástól.

„Nagyon jó, ügyes vagy. Utálom a kondomot.”

Még inkább elpirultam. Leereszkedő, mit mindig..

Chris Martin szerenádozott az autóban éppen…Coldplay az iPod-on.

„Tetszett, hogy úgy mutattál be Marknak, mint a barátnődet.” – dünnyögtem.

„Mert, nem az vagy?” – húzta fel a szemöldökét.

„Az vagyok? Azt hittem, szolgálót akartál.”

„Azt akartam, Isabella, és most is azt akarok. Amint mondtam, mást is akarok, többet.”

Szent varjú… megint itt tart, remény öntött el, hirtelen alig kaptam levegőt.

„Nagyon boldog vagyok, hogy többet akarsz” – suttogtam.

„Célunk az örömszerzés, Miss Swan” – vigyorgott és a Nemzetközi Palacsintaházhoz kanyarodott.

„NPH” – vigyorogtam vissza rá. Ki gondolta volna… Edward Cullen az NPH-ban.

8:30-at mutatott az óra, de az étterem még csendes volt. Édes vajszag, sült étel illata és fertőtlenítőszer szaga keveredett… nem igazán csábító aroma. Edward egy bokszhoz vezetett.

„Soha nem képzeltelek volna téged ide” - mondtam ahogy beültünk a bokszba.

„Apám mindig egy ilyen étterembe vitt bennünket, amikor anya üzleti ügyben utazott el. Ez a mi titkunk volt” – mosolygott rám, zöld szemei táncoltak. Majd kézbe vette az étlapot és beletúrt csökönyösen álló hajába, ahogy lebámult a menüre… Oh, én is bele akarok túrni abba a hajba… Én is felvettem az ajánlatot és tanulmányozni kezdtem… és eszembe jutott, hogy éhes vagyok.

„Én tudom, mit akarok” – suttogta, hangja halk és rekedt volt. Felpillantottam rá, ő mereven nézett rám… úgy, hogy a hasamban levő összes kis izom megfeszült, lélegzetem elakadt. Zöld szemei sötétebbek lettek és lángoltak. Szent szar…meresztettem vissza rá a szememet… vérem énekelni kezdett az ereimben, mintegy válaszként kihívására.

„Azt akarom, amit te akarsz…” – suttogtam.

Halkan zihált.

„Itt?” – kérdezte sokatmondóan, felhúzta szemöldökét, gonoszul mosolygott, nyelve hegyét fogai között kidugva.

Istenem… szex az NPH-ban. Arckifejezése megváltozott, sötétebb lett.

„Ne harapdáld az ajkadat” – parancsolt rám.

„Ne itt és ne most” – keményen nézett rám hirtelen, és egy pillanatra igézően veszélyesnek látszott.

„Ha nem kaphatlak meg itt, ne izgass fel.”

„Szia, a nevem Leandra. Mit hozhatok nektek… ööö… emberek…ööö… ma, ezen a reggelen…?” – hangja elakadt, ahogy a velem szemben ülő Mr Gyönyörűségre nézett. Vérvörös lett és emiatt egy kicsi szimpátiát éreztem iránta… mert velem is ezt teszi még mindig. A leány jelenléte kis lehetőséget adott számomra, hogy elszakadjak Edward igéző tekintetétől.

„Isabella?” – ösztökélt engem Edward, semmibe véve Leandrát. Nem hiszem, hogy lenne még valaki, aki annyi érzékiséggel tudná kimondani a nevemet, mint ő tette most. Nyeltem egyet, és remélem, hogy nem vagyok annyira vörös, mint szegény Leandra.

„Mondtam neked, hogy azt kérek, amit te.” – mondtam lágyan… halkan… és Edward éhesen nézett rám. Jesszusom… benső istennőm elájult. Biztos benne vagyok ebben a játékban?

Leandra rólam Edwardra, majd vissza nézett. Pontosan olyan vörös volt, mint ragyogóan vörös haja.

„Adjak nektek még egy percet, hogy dönteni tudjatok, srácok?”

„Nem. Tudjuk hogy mi akarunk” – kis, szexi mosollyal a száján.

„Két adag eredeti írós palacsintát kérünk juharsziruppal és egyik oldalán szalonnával, két pohár narancs juice-t, egy fekete kávét tejszínnel és egy ’English breakfast’ teát, ha van.” – mondta Edward le nem véve rólam a szemét.

„Köszönöm uram. Ennyi lesz?” – suttogta Leandra, mindenhová nézve, csak ránk nem. Mindketten felé fordultunk és rábámultunk… újra elvörösödött és elnyargalt.

„Tudod, hogy ez nem fair, ugye?” – néztem le a műanyag asztaltetőre, ujjammal kirajzoltam egy mintát rajta és próbáltam nemtörődömnek látszani.

„Mi nem fair?”

„Ahogy lefegyverzed az embereket… a nőket. Engem.”

„Lefegyverezlek?”

Felhorkantam.

„Állandóan.”

„Ez csak a látszat, Isabella” – mondta szelíden.

„Nem Edward, ez sokkal több annál.”

Összeráncolta szemöldökét.

„Te fegyverzel le engem, teljesen, Miss Swan. Az ártatlanságod… keresztülhatol minden hazugságon.”

„Ezért gondoltad meg magadat?”

„Meggondoltam magam?”

„Igen – ööö … rólunk.”

Elgondolkodva dörgölte meg az állát hosszú, gyakorlott ujjaival.

„Nem gondolom, hogy meggondoltam magam. Csak újra kell definiálnunk a pontokat, újra meghatároznunk a határainkat, ha akarod. Biztos vagyok benne, hogy működőképessé tudjuk tenni a kapcsolatunkat. Szolgálóként akarlak a játékszobámban, és meg foglak büntetni, ha eltérsz a szabályoktól. Ezen túl… nos, azt gondolom, hogy minden megegyezés kérdése. Ezek az én meglátásaim Miss Swan. Mit mondasz te?”

„Szóval alhatok veled? Az ágyadban?”

„Ez az amit szeretnél?”

„Igen.”

„Akkor beleegyezek. Ezenkívül nagyon jól alszom, amikor az ágyamban vagy. Nem gondoltam volna.” – húzta össze megint a szemét.

„Megijedtem, hogy elhagysz, ha nem megyek bele ebbe az egészbe…” – suttogtam.

„Nem megyek sehova, Isabella. Egyébként…” – szakította félbe magát, és egy kis gondolkodás után hozzátette.

„Követjük a javaslatodat, a te meghatározásodat a kompromisszumról. Te írtad e-mailben. És úgy tűnik, nekem is megfelel.”

„Szeretem, hogy többet akarsz…” – mormoltam félénken.

„Tudom.”

„Honnan tudod?”

„Higgy nekem--- csak úgy tudom” – vigyorgott rám… valamit rejtegetett… de mit?

Ebben a pillanatban Leandra megérkezett a reggelinkkel, s beszélgetésünk szünetelt, és eszembe jutott, milyen farkaséhes vagyok. Edward bosszantó elégedettséggel nézte, hogy mindent eltüntetek a tányéromról.

„Vendégül láthatlak?” – kérdeztem Edwardot.

„Vendégül látni, hogyan?”

„Hogy én fizetem ezt az étkezést.”

Edward bosszúsan fújt egyet.

„Nem hiszem” – kötekedett.

„Kérlek. Szeretném.”

Helytelenítően nézett rám.

„Megpróbálsz teljesen elférfiatlanítani?”

„Valószínűleg ez az egyetlen hely, ahol módomban áll fizetni.”

„Isabella, méltányolom a gondolatot. Tényleg. De nem.”

Elbiggyesztettem a számat.

„Ne nézz rám haragosan” – fenyegetett, szemei baljóslatúan csillogtak.

Természetesen nem kérdezte meg tőlem, hol lakik anyám… már tudta, amilyen leskelődő fajta…. amikor felkanyarodott a házhoz, nem tettem megjegyzést. Mi értelme lett volna?

„Be akarsz jönni?” – kérdeztem szégyenlősen.

„Dolgoznom kell, Isabella, de ma este itt leszek. Mikorra jöjjek?”

Nem tehettem róla, de a csalódottság belém szúrt. Mi a fenéért akarom minden egyes percemet ennek az ellenőrzésmániás szex-istennek a társaságában tölteni… ? Oh igen… szeretem őt… és tud repülni.

„Köszönet… a többért.”

„Nekem öröm, Isabella” – csókolt meg, és én belélegeztem édes Edward illatát.

„Találkozunk később…”

„Próbálj megállítani” – suttogta.

Kiszálltam a kocsiból és ő elhajtott a ragyogó floridai napsütésbe. Még mindig rajtam volt a melegítő felsője és az alsóneműje… és nagyon melegem volt.

A konyhában anyám teljes fejvesztettségben volt. Nem volt mindennapos vendég nálunk egy multi-milliárdos, és ez teljesen kikészítette.

„Hogy vagy drágám?” – kérdezte. Erre elvörösödtem… mert biztos tudta, hogy mit csináltam múlt éjjel.

„Jól vagyok. Edward vitorlázó repülőzni vitt el ma reggel.” – reméltem ez a új információ kizökkenti egy kicsit.

„Vitorlázni? Az az a kis gép motor nélkül? Az a vitorlázórepülés?”

Bólintottam.

„Wow…”

Elakadt a szava… ez új fogalom volt anyám számára. Rám bámult… végül összeszedte magát és visszatért eredeti kérdés-sorozatához.

„Milyen volt az éjszaka? Beszéltetek?”

Jézusom… azt hiszem vérvörös lettem.

Beszélgettünk… múlt éjjel és ma. Alakulnak a dolgok.”

„Jó” – és figyelme visszatért a négy szakácskönyvhöz, ami kinyitva feküdt a konyhaasztalon. ”Anya…ha nem bánod, én főzök ma este.”

„Óh, drágám… megtennéd? Tudod milyen borzasztó szakács vagyok.”

Ráfintorogtam, tudván tudva, hogy nem tehetem ki Edwardot anyám főzőtudományának… nos, azt hiszem, senkit nem tehetnék ki ennek – még – kit is rühellek…? Oh igen…Mrs Robinsont – Irinát… megismerhetem valaha is azt az átkozott nőt?

Elhatároztam, hogy küldök egy gyors ’köszönöm’ üzenetet Edwardnak.

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Szárnyalás, mint a fájdalom ellentéte

Dátum: 2009 június 4 10:20 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Néha… igazán tudod, hogy kell egy lányt szórakoztatnod.

Köszönöm

Bella x

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Szárnyalás a fájdalom ellen

Dátum: 2009. június 4 10:24 keleti parti idő szerint

Címzett: Isabella Swan

Mindkettő jobban tetszik, mint a horkolásod…

Én is jól éreztem magam. De mindig jól érzem magam, ha veled vagyok.

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : HORKOLÁS

Dátum: 2009. június 4 10:26 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

NEM HORKOLOK.

És ha igen, nagyon nem udvarias dolog tőled ezt felemlegetni.

Nem vagy úriember, Mr Cullen!

Bella

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Alvásológia

Dátum: 2009. június 4 10:28 keleti parti idő szerint

Címzett: Isabella Swan

Soha nem állítottam, hogy úriember vagyok Isabella, és azt hiszem, ezt számtalanszor be is bizonyítottam neked. Nem ijedtem meg a KIABÁLÓ nagybetűidtől. De bevallok egy ártalmatlan hazugságot: nem, tényleg nem horkolsz, de – beszélsz. És ez elbűvölő. Mi történt a puszimmal?

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Szent szar… Tudom, hogy beszélek álmomban. Anyám épen elégszer mondta. Mi a fenét mondhattam… oh, ne….

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Elő a farbával

Dátum: 2009. június 4 10:32 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Te egy csirkefogó vagy – határozottan nem úriember.

Nos… mit mondtam?

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Alvásológia

Dátum: 2009. június 4 10:35 keleti parti idő szerint

Címzett: Isabella Swan

Nos, az tényleg nagyon udvariatlan lenne, ha megmondanám, és már megkaptam a büntetésemet emiatt.

De ha jól viselkedsz, lehet, elmondom ma este.

És most mennem kell egy megbeszélésre.

Később, baby.

Edward Cullen

CEO és csibész, Cullen Enterprises Holdings Inc

Rendben… mostantól fenntartom a rádiócsendet ma estig. Jesszus… tegyük fel, azt mondtam álmomban hogy utálom… vagy ami még rosszabb, hogy szeretem. Oh, remélem, nem. Nem vagyok még felkészülve arra, hogy megmondjam neki… és biztos vagyok benne, ő sincs felkészülve arra, hogy ilyet halljon… már ha valaha is hallani akarja ezt. Savanyúan néztem a gépre, és úgy döntöttem, kenyeret is sütök, bármit is fogok főzni.

Úgy döntöttem, a phoenix-i menümet fogom elkészíteni, floridaivá alakítva. Gazpacho leves és barbecue, fokhagymával, citrommal, olivaolajban pácolt marhaszelettel. Edward szereti a húst, ezt egyszerű elkészíteni, és Phil önként ajánlkozott a hús sütésére. Vajon mi vonzza a férfiakat a tűzhöz, tűnődtem el, ahogy anyám jött utánam az áruházban a bevásárlókocsival. Őszintén… hogy a bánatban oldottam meg a dolgokat, amíg kicsi voltam, el nem tudom képzelni. Ahogy nézelődtünk a húsok pultjánál, csengett a telefonom. Megkerestem, azt gondolva, hogy Edward az. Nem volt ismerős a telefonszám.

„Halló” – vettem fel lélegzetfúlva.

„Isabella Swan?”

„Igen.”

„Oh, rendben. Victoria Morgan vagyok a SIP-től.”

„Oh – helló…” Istenem…

„Igen. Fel szeretnénk ajánlani a belső munkatársi állást Mr James Smith mellett, hétfői kezdéssel.”

„Oh… wow… ez nagyszerű. Köszönöm!”

„Tisztában van a fizetési kondíciókkal?”

„Igen… igen… ez – vagyis – elfogadom az ajánlatukat. Szeretnék önöknél dolgozni.”

„Kitűnő. Találkozunk akkor hétfőn, reggel 8:30-kor?”

„Igen… találkozunk. Viszontlátásra. És köszönöm.”

Rávigyorogtam anyámra.

„Van munkahelyed?”

Jókedvűen bólintottam, ő megölelt a Publix szupermarket kellős közepén.

„Gratulálok drágám! Erre veszünk egy pezsgőt!” – csapta össze tenyerét és helyben ugrált… úgy viselkedett, mint egy tizenkét éves, nem pedig mint egy negyven éves.

Rosszallóan néztem a telefonomra… volt egy nem fogadott hívásom. Edwardtól… de ő soha nem telefonál nekem! Azonnal visszahívtam.

„Isabella” – vette fel azonnal.

„Helló” - mondtam félénken.

„Vissza kell mennem Seattle-ba. Valami közbejött. Éppen St. Augustine felé tartok. Kérlek, kérj bocsánatot anyádtól a nevemben, hogy nem tudok ott lenni vacsorára.” – nagyon üzletien hangzott, amit mondott.

„Oh… semmi komoly, remélem.”

„Meg kell oldanom egy problémát. Találkozunk pénteken. Elküldöm Taylort érted a repülőtérre, ha nem tudok én magam menni.” Ez nagyon… hidegen hangzott. Inkább mérgesen. És most először nem gondoltam, hogy miattam ilyen.

„Oh…oké. Remélem, hamar megoldod a problémát. Biztonságos repülést neked.”

„Neked is, baby” – sóhajtotta… és ezekkel a szavakkal egy kicsit visszatért az én Edwardom. Majd letette.

Oh… ne. Az utolsó probléma, amit meg kellett oldania, az én szüzességem volt… Jézusom… remélem nem ugyanilyen problémája adódott. Ránéztem anyámra. Korábbi ujjongása tanácstalanságba csapott át.

„Edward volt… vissza kellett mennie Seattle-be. Bocsánatot kér”

„Oh…! Ez gyalázat, drágám. Nos, attól még mindig megsüthetjük a húst… és most van is mit megünnepelnünk – az új állásodat.! Mesélned kell erről.”

Késő délután anyám és én a medence partján feküdtünk. Anyám lazított, szó szerint vízszintesen… most, hogy Mr. Milliódollár nem jött vacsorára. Ahogy feküdtem a napon, elszánva magamat arra, hogy egy kis színt szerezzek, visszagondoltam a tegnapi estére és a mai reggelire…vagyis Edwardra. Nem tudtam megszabadulni a hülye vigyortól, ami az arcomra ült. Még mindig ott volt, kéretlenül, nyugtalanítóan, ahogy felidéztem a különböző beszélgetéseinket… amiket csináltunk…amiket csinált.

Úgy tűnt, hogy Edward magatartásában valamiféle érzelmi szökőár következett be. Tagadja, de – elismeri, hogy megpróbálkozik a ’többel’. Mi változhatott meg? Mi módosult hosszú e-mailje és a tegnapi találkozásunk között… mit csinált? Hirtelen felültem, majdnem kiköptem a Dr. Pepperemet. Edward… vele vacsorázott. Irinával.

Szent baszás…!

A fejbőröm belebizsergett a felismerésbe… Mondott valamit Irina Edwardnak? Oh… ha légy lehettem volna a falon annál a vacsoránál… valószínűleg Irina levesében landoltam volna, vagy a borospoharában, vagy valahol…

„Mi van, Bella drágám?” – kérdezte anyám felriadva kábulatából.

„Csak eszembe jutott valami, anya… hány óra van?”

„Körülbelül 6:30, drágám.”

Hmmm… még nem szállt le. Megkérdezhetem vajon? Megkérdezzem-e egyáltalán? Lehet, Irinának semmi köze az egészhez… forrón reméltem, hogy így van. Lehet, én mondtam valamit alvás közben. A szarba… egy vigyázatlan megjegyzést… amikor róla álmodtam? Nos, bármi is ez, vagy volt ez… remélem a tengernyi változás ami ebből ered, vele marad.

Ebben az átkozott hőségben csak verejtékeztem… szükségem volt egy újabb merítkezésre a medencében.

Ahogy végeztem az esti készülődéssel, bekapcsoltam a gépemet… nem hallottam semmit Edwardról. Még arról sem, hogy épségben megérkezett.

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Megérkezés épségben

Dátum: 2009. június 4 22:32 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Kedves uram,

Kérem tudassa velem, ha épségben megérkezett. Kezdek aggódni.

Önre gondolva,

Az Ön

Bellája x

Három perccel később hallottam az e-mail érkezését jelentő hangot.

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Bocsánatkérés

Dátum: 2009. június 4 19:36

Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan,

Biztonságban megérkeztem, és kérem fogadja bocsánatkérésemet, hogy nem tudattam ezt önnel.

Nem akartam, hogy aggódjon, de szívemet melengeti az érzés, hogy törődik velem.

Én is gondolok Önre, és nagyon várom a holnapi találkozást.

Az Ön

Edwardja

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : A probléma

Dátum: 2009. június 4 22:40 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Cullen

Azt hiszem, evidens, hogy nagyon is törődöm Önnel.

Hogy vonhatja ezt kétségbe?

Remélem, a ’problémája’ megoldható.

Az Ön

Bellája x

Ui: Tényleg megmondod, mit mondtam álmomban?

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Ötödik esedezés

Dátum: 2009. június 4 19:45

Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan,

Nagyon örülök, hogy aggódik értem. A ’probléma’ lassan rendeződik. Reagálva az utóiratára: válaszom – nem.

Az Ön

Edward Cullene

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Az őrületig könyörögve

Dátum: 2009. június 4 22:48 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Nos… remélem szórakoztató volt.

De tudnod kell, nem vállalok semmilyen felelősséget azért, ami elhangzik a számból, amikor nem vagyok tudatomnál. Valójában – lehet, hogy félrehallottál valamit. Az emberek a te előrehaladott korodban biztos, hogy egy kissé már süketek.

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Bűnbánó esedezés

Dátum: 2009. június 4 19:52

Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan,

Bocsánat, beszélne egy kicsit hangosabban? Nem hallom Önt.

Az Ön

Edward Cullene

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Az őrületig könyörögve újra

Dátum: 2009. június 4 22:54 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Az őrületbe kergetsz.

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Kínzó

Dátum: 2009. június 4 19:59

Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan,

Pontosan ezt szándékozom csinálni pénteken este a játékszobámban.

Már alig várom ;)

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó : Isabella Swan

Tárgy : Grrrrrrr

Dátum: 2009 június 4 23:02 keleti parti idő szerint

Címzett: Edward Cullen

Hivatalosan is kiakadtam tőled.

Jó éjt

Miss I. M. Swan

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Vadmacska

Dátum: 2009. június 4 20:05

Címzett: Isabella Swan

Morog rám, Miss Swan?

Van saját macskám a morgósok számára…

A te

Edward Cullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Saját macska? Nem láttam macskát a lakásában. Nem, nem fogok válaszolni neki. Olyan bosszantó tud lenni néha. Ötven árnyalata a bosszantásnak. Bemásztam az ágyamba és a mennyezetet bámultam, várva, hogy a szemem alkalmazkodjon a sötéthez. Újra hallottam az e-mail érkezését jelző hangot… nem fogom megnézni… nem, egyáltalán nem… nem, tényleg nem nézem meg… ah! Amilyen bolond vagyok, nem tudok ellenállni Edward szavai csábításának.

Feladó : Edward Cullen

Tárgy : Amit álmodban mondtál

Dátum: 2009. június 4 20:20

Címzett: Isabella Swan

Isabella

Szívesebben hallanám a szavakat, amiket álmodban mondtál, akkor, amikor tudatodnál vagy, ezért nem fogom elmondani, amit mondtál. Menj aludni. Kipihentnek kell lenned ahhoz, amit veled tervezek tenni holnap.

A te

EdwardCullened

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Oh, ne… ez pontosan olyan rossz, mint amilyenre gondoltam, biztos vagyok benne.

(IHOP menü megtekintése a www.ihop.com helyen.)