Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2012. március 30., péntek

Hetvenegyedik fejezet - Megint Boldog szülinapot Ági!

Edward fesztelen kecsességgel pöccintette meg a fehér golyót, az keresztülsuhant az asztalon, megérintette a fekete golyót, és a fekete lassan… oh, nagyon lassan… tova gurult, megtántorodott  lyuk szélén, végül bepottyant a jobb felső zsákjába a biliárdasztalnak.
A francba.
Felegyenesedett, szája győzelmes nos-az-enyém-vagy-Swan vigyorra húzódott. Letette a kezéből a dákót, felém settenkedett kócos hajjal, fehér pólóban és farmerban. Nem cégvezető menedzsernek nézett ki, hanem egy rossz fiúnak, aki rossz helyről származik. Szent tehén, kibaszottul szexis volt.
„Nem leszel rosszkedvű, mert vesztettél, ugye?” – mormolta, alig visszatartva vigyorát.
„Az attól függ, mennyire fogsz elfenekelni” – suttogtam… felemelve a dákómat védekezésképpen. Elvette a kezemből, letette oldalra, ujját a blúzomba akasztotta, és magához húzott.
„Nos, akkor számoljuk csak össze a vétségeit, Miss Swan: a saját személyzetemmel tett féltékennyé, vitatkozott velem a munkába menésről, és riszálta gyönyörű fenekét előttem az elmúlt húsz percben” – zöld szemei ragyogtak az izgalomtól. Lehajolt és orrát orromhoz dörgölte.
„Azt akarom, hogy levedd a farmert és ezt a nagyon elragadó blúzt magadról. Most” – lehelte és könnyedén szájon csókolt. Elengedett, kényelmesen az ajtóhoz sétált és bezárta… 
Oh, istenem…
Ahogy megfordult és rám nézett, szemei égettek. Bénán álltam ott, mint egy komplett zombi, szívem dörömbölt, vérem száguldott… de képtelen voltam megmozdulni… és agyamat csak egyetlen gondolat foglalta el… érte történik… mint egy mantra – újra és újra.
„A ruhák, Isabella. Úgy nézem, még mindig rajtad vannak. Vedd le őket – vagy én teszem meg neked ezt a szívességet.”
„Te tedd” – találtam meg végül a hangomat, ami mély volt és túlfűtött.
Edward elvigyorodott.
„Oh, Miss Swan. Ez szemérmetlen munka, de azt hiszem, meg tudok birkóznia kihívással.”
„Általában meg tud birkózni a kihívásokkal, Mr Cullen” – emeltem fel a szemöldökömet, és ő visszasomolygott.
„Nos, Miss Swan, mire is gondol?”
Megállt felém jőve a kis asztalnál, ami az egyik könyvespolcba volt beépítve, és elvett róla egy ötven centis műanyag vonalzót. Mindkét végénél megfogta és meghajlította… és mereven rám nézett.
Szent szar… ez az eszközválasztás… A szám kiszáradt… hirtelen forrónak és zaklatottnak és nedvesnek éreztem magam minden megfelelő helyen. Egyedül Edward képes felizgatni csak a tekintetével és egy vonalzó meghajlításával. A farmerja hátsó zsebébe dugta a vonalzót és felém lépkedett, szemei sötétek és ígérettel teli.
Szó nélkül térdre ereszkedett előttem, kikötötte a cipőfűzőmet, gyorsan és szakszerűen, lehúzta a cipőmet és a zoknimat. A biliárdasztalnak dőltem, így talpon tudtam maradni.
Letekintve rá elméláztam azon, hogy milyen mélyen érzek ez iránt a gyönyörű sérült lelkű ember iránt. Szeretem őt.
Megragadta a csípőmet, befűzte ujját a farmerom derékpántjába, kigombolta a gombot és lehúzta a cipzáromat. Keresztüllesett hosszú szempilláin, legérzékibb vigyorát elővéve ahogy lassan letolta a nadrágomat. Kiléptem belőle. Nagyon örültem, hogy ez az igen-igen csinos bugyi volt rajtam. Megmarkolta a combom hátulját, orrát végigfuttatta a combom tövéig… gyakorlatilag oda... és akkor elolvadtam.
„Elég durva szeretnék veled leni Bella… meg kell állítanod, ha nem bírod tovább” – lehelte.
Oh… istenem. Megcsókolt… ott.
Halkan felnyögtem.
„Védőszó?” – suttogtam.
„Nem, semmi védőszó, csak mondd, hogy álljak le és én leállok. Érted?” – lehelte megint és megint megcsókolt, orrát fúrta oda… oh, nagyon jó érzés volt. Felállt és koncentrálva nézett le rám.
„Válaszolj nekem” – rendelkezett lágyan.
„Igen… igen, értem” – zavart meg csökönyössége.
„Célzásokat tettél, és zavaró jeleket adtál egész nap, Isabella” – suttogta.
„Azt mondtad, félsz, hogy elveszítem az önuralmamat. Nem vagyok biztos benne, hogy mit értettél ez alatt, és nem tudom, mennyire gondoltad komolyan, de rá fogunk jönni. Nem akarok még visszamenni a játékszobámba, megpróbálhatunk valamit most… de ha nem tetszik, meg kell ígérned, hogy megmondod.”
Előző fölényességét valamilyen izzó erő vette át – szent tehén – a nyugtalanság születése… ne, kérlek, ne légy nyugtalan, Edward.
„Nem kell védőszó” – ismételtem, hogy megnyugtassam őt.
„Szeretjük egymást, Isabella. A szerelmeseknek nincs szükségük védőszóra” – elkomorodott –„Vagy igen?”
„Azt hiszem, nincs” – mormoltam. Jézusom – honnan tudnám?
„Megígérem.”
Megint rám nézett, kutatóan nézett arcomba, keresve a meggyőződés és a bátorság hiányát. Egyszerre voltam ideges és izgatott. Sokkal boldogabban teszem meg, tudva, hogy szeret. Most egészen egyszerű volt számomra, igazán nem akartam túlkomplikálni.
Lassan mosoly öntötte le arcát. Elkezdte kigombolni a blúzomat, gyakorlott ujjai röviden végeztek vele, bár nem vette le rólam.
Előrehajolt és felvette a dákót… oh, bassza meg… mit akar azzal?  Félelem borzongatott meg.
„Miért nem lököd be a feketét? Jól játszol Miss Swan. Meg kell mondjam, megleptél.”
Félelmemet elfelejtettem, és kíváncsi voltam, mi a fenéért van meglepődve – szexi, arrogáns gazfickó. Elbiggyesztettem a szám.  Vigyorgott és átadta a dákót, majd a jobb felső lukhoz ballagott és kivette nekem a fekete golyót. Letette a zöld posztóra, majd lehajolt, levette a cipőjét és zokniját. Közben tekintetét le sem vette rólam. Benső istennőm a háttérben talajgyakorlatokkal melegített be – fülig érő mosollyal az arcán.
Megcéloztam a fehér golyót. Edward körbeballagott az asztal körül és pontosan mögém állt, ahogy célzáshoz hajoltam. Kezét a jobb combomon fel alá futtatta, fel a fenekemig, majd vissza, finoman cirógatva.
„El fogom téveszteni, ha tovább folytatod ezt” – suttogtam… és becsuktam a szemem, hogy élvezzem tapintását.
„Nem érdekel, hogy betalálsz, vagy eltéveszted, baby. Csak így akartalak látni… előrehajolva  a biliárdasztalomon, majdnem teljesen ruha nélkül. Van fogalmad arról, hogy mennyire szexi vagy ebből a szögből?”
Elvörösödtem, benső istennőm rózsát fogott a fogai közé és tangózni kezdett. Nagy levegőt véve megpróbáltam figyelmen kívül hagyni őt és céloztam. Hihetetlen….  simogatta a fenekem… újra és újra…
„Bal felső” - mormoltam, és megböktem a fehér golyót. Ekkor keményen a fenekemre vágott. Nagyon váratlan volt. Felkiáltottam. A fehér golyó nekiment a feketének, ami visszapattant a luk széléről. Edward megint a fenekem simogatta…
„Oh, azt hiszem újból meg kell próbálnod” – suttogta – „koncentrálni kellene, Isabella.”
Pihegtem, felizgatott ez a játék. Az asztal másik végéhez lépkedett, újból pozícióba helyezte a fekete golyót, és visszasietett a fehér labdával hozzám.
Nagyon érzékien nézett ki – sötét pillantás, kéjes mosoly – oh, egek… hogy tudnék ellenállni ennek az alaknak? Képtelen voltam rá. Megfogtam a golyót és letettem az asztalra, készen arra, hogy újra lökjek.
„Uh-uh” – figyelmeztetett – „várj egy kicsit.”
Oh, szereti elnyújtani a szenvedést. Visszaballagott mögém. Újból becsuktam a szemem, ahogy ez alkalommal a bal lábamat simogatta… és ezután a fenekemet újból.
„Célozz” – lehelte.
Nem tudtam visszatartani az ajkamat elhagyó nyögést, a vágy megremegtette mélyen bújó izmaimat… megpróbáltam, igazán megpróbáltam arra gondolni, hogy hol kellene meglöknie a fekete golyót a fehérnek. Kissé jobbra mozdultam, ő követett. Megint az asztalra hajoltam.  Belső erőm minden maradványát felhasználva - ami meglehetősen megfogyatkozott, tudván, hogy  mi is fog történni, ha egyszer ellököm a fehér golyót – céloztam és löktem. Au! Edward megint keményen megütött. Megint elrontottam.
Oh, ne…! Felnyögtem.
„Még egyszer, baby. És ha ez alkalommal eltéveszted - igazán meg fogod kapni tőlem.” 
Mi? Mit fogok kapni?
Újból feltette a fekete golyót, és visszaballagott hozzám, fájdalmasan lassan… amíg megint mögöttem nem állt, és megint a hátsó felemet cirógatta.
„Meg tudod csinálni” – hízelgett.
Oh – nem, ha ilyen módon zavarogsz körülöttem… belenyomtam a fenekemet a tenyerébe, erre finoman megpaskolt.
„Mohó, Miss Swan?”- dörmögte.
Igen… kívánlak.
„Nos, szabaduljunk meg ettől” – finoman csúsztatta le a bugyimat a combomon, majd lejjebb… Nem láttam, mit művel vele. Nagyon közszemlére kitettnek éreztem magam, ahogy lágy csókot nyomott mindkét partjára a fenekemnek.
„Lökd el, baby.”
Szinte nyöszörögtem – nem történhet meg – tudtam, hogy el fogom rontani. Megcéloztam a fehér golyót, meglöktem és türelmetlenségem miatt teljesen elkerülte a feketét. Vártam a csattanást – de nem történt semmi. Ehelyett teljesen fölém hajolt, lenyomott az asztalra, kivette a kezemből a dákót és az oldalfalhoz gurította. A fenekemen éreztem… hogy kemény.
„Elrontottad” – mondta halkan a fülembe. Arcom a finom posztóra nyomódott.
„Tedd a tenyered az asztalra.”
Tettem, ahogy mondta.
„Jó. Most elfenekellek, és lehet, legközelebb nem fogod elrontani.”
Elmozdult, így a baloldalamra került, erekcióját a csípőmön éreztem.
Felnyögtem, szívem a torkomba ugrott… oh, istenem! Pihegtem és forró, nehéz izgatottság öntötte le ereimet. Nagyon gyengéden simogatta egyik kezével a fenekemet, a másikat a nyakszirtemre tette, ujjai a hajamba markoltak, könyöke a hátamnál, így leszorított. Teljesen tehetetlen voltam.
„Nyisd szét a lábaidat” – mormolta. Egy pillanatig haboztam...
És hatalmasat ütött rám – a vonalzóval.
A csattanás zaja nagyobb volt, mint a csípése, és ez meglepett. Levegő után kaptam. Újból rám vágott.
„Lábbak” – parancsolt rám.
Szétnyitottam a lábam, lihegve. A vonalzó újból lecsapott. Au – ez csípett… de a csattanás a bőrömön rosszabbnak hangzott, mint amennyire igazából fájt. Becsuktam a szemem és elnyeltem a fájdalmat. Nem volt annyira rossz, és hallottam, ahogy Edward lélegzete érdesebb lett. Újból megütött, én újból nyögtem. Nem tudtam, hány ütést tudok még elviselni – de ahogy hallottam, hogy mennyire felizgult, fokozta az én izgalmamat és vágyamat a folytatásra. Átértem a sötét oldalra, egy olyan részére az elmémnek, amit magam sem ismertem eddig, de voltam már a játékszobában – Tallissal… hangosan nyöszörögtem, Edward válaszul felnyögött. Újból megütött – ezúttal erősebben – és megrándultam.
„Állj” -  csúszott ki a számon, még mielőtt meggondoltam volna, hogy mit is mondok.
Abban a pillanatban leejtette a vonalzót és elengedett.
„Jól vagy?” – suttogta.
„Igen.”
„Folytatjuk?” – kérdezte feszült hangon.
„Igen” – mormoltam vágyakozva.
Lehúzta a cipzárját amíg én pihegve feküdtem az asztalon, tudva, hogy durva lesz. Újból elcsodálkoztam azon, hogy hogyan is bírtam ki… és igen, élveztem, hogy mit tett velem eddig a pontig. Nagyon sötét… de nagyon ő. Két ujját belém csúsztatta, és körbe-körbe mozgatta őket. Az érzés tökéletes volt. Becsuktam a szemem és kedvemet leltem benne. Hallottam az árulkodó szakadását a fóliának, majd éreztem, hogy mögöttem állt, a lábaim között, széjjelebb feszítve azokat. Nagyon lassan belém hatolt… betöltött… hallottam a tiszta élvezet nyögését, és ez felkavarta a lelkemet. Keményen megmarkolta a csípőmet , kihúzta magát belőlem és ezúttal szinte belém csapódott. Felkiáltottam. Egy pillanatra megdermedt.
„Megint?” – kérdezte lágyan.
„Igen… jól vagyok. Engedd el magad… ragadj magaddal” – lihegtem levegő után kapkodva.
Felmordult, mélyen a torkából, megint kihúzta magát, majd belém hatolt… és ezt ismételte újra és újra, lassan, kimérten – egy kegyetlen, büntető, mennyei ritmusban… oh, basszam meg… éreztem, hogy felgyorsulok. Ő is érezte, és fokozta a ritmust, hajszolt, magasabbra, gyorsabban – és megadtam magam, felrobbantam körülötte… egy mindent felemésztő, lélekbe markoló orgazmusban, ami kiürített és elfárasztott. Bizonytalanul vettem tudomásul, hogy Edward is elélvezett, a nevemet kiáltva, ujjait csípőmbe mélyesztve, majd megnyugodott, és rám rogyott.
Lecsúsztunk a padlóra. Karjaiba fogott, mintha apró gyerek lennék.
„Köszönöm, szerelmem” – lehelte és pihekönnyű csókokkal borította felfelé fordított arcomat. Ráemeltem kinyitott szemem, ő még szorosabban ölelt át karjaival.
Lágyan mosolygott rám.
„Kidörzsölte az arcodat a posztó” – mormolta, és gyengéden megdörzsölte azt.
„Milyen volt?” – kérdezte óvatos, tágra nyitott szemekkel.
„Fogszorítóan jó” – motyogtam.
„Szeretem, ha vad vagy Edward… és szeretem azt is, ha gyengéd vagy… egyáltalában szeretem veled csinálni.”
Jézusom, de fáradt voltam.
Behunyta a szemét, és ha lehet, még inkább magához vont.
„Soha nem okozol csalódást, Bella. Gyönyörű vagy, éles elméjű, érdeklődésre számot tartó, érdekes, két lábon járó szexualitás és minden nap megköszönöm az isteni gondviselésnek, hogy azon napon te jöttél interjút készíteni és nem Rosalie Hale” – csókolt bele a hajamba.
A mellébe mosolyogtam és bele is ásítottam.
„Kikészítelek. Gyere. Fürdés és fekvés.”

A fürdőben ültünk, egymással szemben, állig fürdőhabban, a jázmin illata beburkolt bennünket. Edward a lábam masszírozta, egyiket a másik után. Nagyon jó érzés volt, nem is lehet legális így érezni… hmmm.
„Kérdezhetek valamit?” – sóhajtottam.
„Természetesen. Bármit, Bella, tudod jól.”
Nagy levegőt vettem, felültem, kissé hátrébb húzódtam.
„Holnap – amikor munkába megyek. Lehet róla szó, hogy Stuart kitesz az iroda ajtaja előtt és ott vesz fel a nap végén…? Kérlek,  Edward. Kérlek.” – könyörögtem.
Keze megállt, szemöldökét összehúzta.
„Azt gondolom, megegyeztünk” – elégedetlenkedett komoran.
„Kérlek” – könyörögtem tovább.
„És mi van az ebédidővel?”
„Készítek magamnak valamit, és magammal viszem, úgy nem kell kimennem… kérlek.”
Megcsókolta a rüsztömet.
„Nagyon nehéz nemet mondani neked, főleg, ha ilyen módon kéred. Nem fogsz kimenni?”
„Nem.”
„Oké.”
Sugárzott az arcom.
„Köszönöm” – ereszkedtem térdre, kiloccsantva ezzel a vizet mindenfelé, és megcsókoltam.
„Igazán szívesen, Miss Swan. Hogy van a feneked?”
„Sajog. De nem nagyon rossz. A víz csitítja.”
„Örülök, hogy megállítottál.” – mondta, rám meredve.
„És a fenekem is örül.”
Vigyorgott.

Kinyújtóztam az ágyon… fáradt voltam. Még csak este fél tizenegy volt, de úgy tűnt, mintha hajnali három lett volna. Valószínűleg ez volt életem legfárasztóbb hétvégéje.
„Miss Acton nem gondoskodott semmilyen éjszakai viseletről?” – kérdezte Edward csalódottan, amikor lenézett rám.
„Fogalmam nincs. Szeretem a pólódat viselni” – motyogtam álmosan.
Arca ellágyult, lehajolt és megcsókolta a homlokomat.
„Dolgoznom kell. De nem akarlak egyedül hagyni. Használhatom a laptopodat arra, hogy fellépjek az irodába? Zavarlak, ha itt dolgozom?”
„'znemazénlaptopom” – és elaludtam.

Az rádiós ébresztő bekapcsolt, a közlekedési hírekkel riogatott ébresztésképpen. Edward még mindig aludt mellettem. Megdörzsöltem a szemem és az órára meredtem. Hat harminc – túl korán volt. Esett, időtlen idők óta először, a fény tompa volt és halvány volt. Nagyon meghitten és kényelmesen éreztem magam ebben a hatalmas modern építményben, Edwarddal az oldalamon. Kinyújtóztam és a mellettem levő szépséges férfi felé fordultam. Szeme felpattant és álmosan pislogott rám.
„Jó reggelt” – mosolyogtam, és finoman megcirógattam az arcát és lágy csókot nyomtam rá.
„Jó reggelt, baby. Mindig felébredek csörgés előtt”  - morogta csodálkozva.
„Nagyon korán van.”
„Hát ez az, Miss Swan” – vigyorgott rám Edward – „Fel kell kelnem.”
Megcsókolt és kipattant az ágyból. Visszahanyatlottam a párnámra…. oh, istenem. Munkanapon felébredni Edward Cullen mellett. Hogy történhetett meg mindez? Behunytam a szemem és elszundítottam.
„Gyerünk hétalvó, felkelni!” – hajolt fölém Edward. Megborotválkozott, megfürdött, friss… hmmm, finom illata volt… frissen vasalt fehér ing és fekete öltöny, nyakkendő nélkül – a cégfőnök visszatért. Szent varjú, így is nagyon jól nézett ki.
„Mi van?” – kérdezte, riadtan nézve rám.
„Szeretném, ha visszajönnél az ágyba.”
Ajkai félig szétnyíltak, meglepődve invitálásomon, majdnem csak szégyenlősen.
„Nagyon kielégíthetetlen vagy, Miss Swan. És bármennyire is tetszik az ötlet, 8:30-kor megbeszélésem van, rövidesen indulnom kell.”
Oh – majdnem egy órát aludtam. A szarba… kiugrottam az ágyból, Edward legnagyobb élvezetére.

Gyorsan megzuhanyoztam és felöltöztem, egy szűk szoknyát választottam, halványszürke selyemblúzzal és egy magas sarkú fekete cipőt – mindet az új ruhakészletemből. Megfésültem a hajam és óvatosan feltűztem, majd kibandukoltam a nappaliba, nem igazán tudva, mire számítsak. Hogy fogok eljutni munkába? Edward a kávéját iszogatta a konyhai pultnál. Mrs Cope palacsintát és bacont sütött a konyhában.
„Csinos vagy” – mormolta Edward. Egyik karját körém fonva megcsókolt a fülem alatt. A szemem sarkából láttam, hogy Mrs Cope mosolyog. Elpirultam.
„Jó reggelt,Miss Swan” – mondta, palacsintát és bacont csúsztatva a tányéromra.
„Oh – köszönöm. Jó reggelt” – motyogtam. Anyám – ehhez hozzá tudnék szokni.
„Mr Cullen mondta, hogy vinne magával valamit ebédre. Mit szeretne enni?”
Oh… és Edwardra tekintettem, aki nagyon megpróbálta elrejteni vigyorgását. Szúrósan néztem rá.
„Egy szendvicset… némi salátát. Igazán mindegy” – ragyogtam Mrs Cope-ra
„Összekészítem az ebédcsomagját, asszonyom.”
„Kérem Mrs Cope, szólítson Bellának.”
„Bella” – mosolygott és megfordult, hogy elkészítse a teámat. Wow… ez igazán kolosszális.
Edward felé fordultam és kihívóan billentettem féloldalra  fejem – gyerünk, rójál meg, hogy flörtölök Mrs Cope-al.
„Mennem kell, baby. Taylor visszajön érted és kitesz a munkahelyednél Stuarttal.”
„Csak az ajtóig…”
„Igen, csak az ajtóig” – forgatta szemeit Edward – „de légy körültekintő.”
Körülpillantottam, Taylor a bejáratnál állt. Edward felállt, megpuszilta az arcomat.
„Később, baby.”
„Legyen szép napod az irodában, kedvesem…” – kiabáltam utána. Megfordult, csábító mosolyt villantott rám, majd elment.
Mrs Cope egy csésze teát nyújtott felém, ettől hirtelen kínosan éreztem magam… így ketten, Edward nélkül.
„Mióta dolgozik Edwardnak?” – kérdeztem, azt képzelve, hogy valamiféle beszélgetést kell vele folytatnom.
„Körülbelül négy éve” – mondta vidáman, miközben az ebédemet csomagolt.
„Tudja, el tudnám magamnak készíteni azt”- motyogtam. Zavarban voltam, hogy ezt meg kellett tennie nekem.
„Egye meg a reggelijét, Bella. Ez az amit tennie kell. Én élvezem ezt. Jó gondoskodni valakiről, aki nem Mr Cullen és nem Mr Taylor” – mosolygott rám nagyon kedvesen.
Oh – arcom vöröslött a kedvességétől. Túl sok mindent szerettem volna megkérdezni tőle. Sokat tudhat Fifty-ről… habár a természete kedves és barátságos, mindazonáltal nagyon professzionális is. Tudtam, hogy mindkettőnket csak zavarba hoznám, ha kérdezősködni kezdenék tőle. Így csendben fejeztem be a reggelimet, kizárólag az ételemmel kapcsolatos kérdéseire válaszolva.
Huszonöt perccel később Stuart feltűnt az ajtóban. Megmostam már a fogam és már vártam az indulásra. Megmarkoltam a barna ételes zacskót – nem emlékeztem, hogy anyám valaha is készített volna nekem ilyet -, és lelifteztünk az első emeletig. Nagyon szófukar volt, semmi nem látszott rajta.
Taylor a Mercedesnél várt. Stuart kinyitotta az ajtót, beszálltam a hátsó ülésre.
„Jó reggelt, Taylor” – mondtam vidáman.
„Miss Swan” – mosolygott.
„Taylor, sajnálom a tegnapiakat. Az alkalmatlan megjegyzéseimet. Remélem nem okoztak önnek gondot.”
Taylor elcsodálkozva nézett a visszapillantó tükörbe miután kihajtott a forgalomba.
„Miss Swan, én ritkán kerülök bajba” – mondta megnyugtatóan.
Oh, rendben – Edward nem mondott neki semmit. Akkor csak engem vett elő, gondoltam keserűen.
„Örülök, hogy ezt hallom, Taylor” – mosolyogtam.

James rám nézett, szemmel láthatóan felmérve megjelenésemet, ahogy az asztalomhoz mentem.
„Reggelt, Bella. Jó volt a hétvége?”
„Igen köszönöm. És a tied?”
„Jó volt. Telepedj le – van némi feladatom számodra.”
Bólintottam,  leültem a gépem elé. Úgy tűnt, évek teltek el, mióta itt voltam utoljára. Bekapcsoltam a gépet, és elindítottam a levelezőprogramot – természetesen Edward levele várt rám.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Főnök
Dátum : 2009. június 15  08:24
Címzett : Isabella Swan
Jó reggelt, Miss Swan.
Csak köszönetet szerettem volna mondani a  minden dráma ellenére gyönyörű hétvégéért!
Remélem, soha, de soha nem mész el.
És csak hogy emlékezetedbe idézzem, a SIP-re vonatkozó hírek négy hétig zárolva vannak. Töröld az e-mailt olvasás  után, minél gyorsabban.
A te
Edward Cullened,
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Reméli, hogy soha nem megyek el… ?  Azt szeretné, ha hozzá költöznék? Szent Mózes… Alig ismerem ezt az embert… töröltem az üzenetet.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Erőszakos főnök
Dátum : 2009. június 15 09:03
Címzett : Edward Cullen
Kedves Mr Cullen,
Arra kér, hogy költözzem önhöz?
És természetes, hogy emlékszem, hogy az ön epikus leselkedő hajlamát az elkövetkező négy hétre észben tartsam. Megírjam a csekket az alapítványnak és küldjem el apádnak? Kérlek, ne töröld ezt az e-mailt… kérlek, válaszolj rá.
ILY*
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SÍP

„Bella” – ugrasztott meg James.
„Igen…” – pirultam el, James a homlokát ráncolta.
„Minden rendben?”
„Igen” – álltam fel gyorsan, fogtam a jegyzetfüzetemet és bementem az irodájába.
„Jó. Mint ahogy valószínűleg emlékszel, csütörtökön megyek New York-ba a ’Kiadók szimpóziuma’ –ra. Megvannak a jegyek és a szállásom – de szeretném, ha velem jönnél.”
„Oh… New York-ba?”
„Igen. Szerda kell elmennünk, ott éjszakáznánk. Azt gondolom, tanulságos lenne számodra.” – mondta kissé elsötétülő tekintettel, de mosolya továbbra is udvarias volt.
„Elintéznéd a szükséges tennivalókat? És lefoglalnál egy másik szobát abban a hotelben ahol az én szállásom is van? Azt hiszem Sabrina - az előző asszisztensem – minden tudnivalót feljegyzett valahová.”
„Oké…” – mosolyogtam sápadtan Jamesra.
Szent szar. Szédültem vissza az asztalomhoz. Nem tudtam, hogy fog ez tetszeni Fifty-nek – de az igazság az, hogy menni szeretnék. Igazi lehetőségnek mutatkozik – és biztos voltam abban, hogy távol tudom tartani magamtól James-t, ha van valami hátsó szándéka velem. Ahogy visszaértem az asztalomhoz, várt Edward válasza.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Én, mint erőszakos főnök?!
Dátum : 2009. június 15 09:07
Címzett : Isabella Swan
Igen,. Kérlek.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Jesszus… tényleg szeretné, ha hozzá költöznék. Oh, Edward – ez túl korai. Fejemet a kezem közé fogtam,  és megpróbáltam összeszedni az eszemet. Csak ez hiányzott a különleges hétvégém után. Nem volt egy pillantom sem átgondolni és megérteni mindazt, ami az elmúlt két napon történt velem és amit átéltem ez idő alatt.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Bannerizmus
Dátum : 2009. június 15 09:20
Címzett : Edward Cullen
Edward,
Mi is van azzal, hogy előbb sétáljunk, mielőtt rohanunk?
Kérlek, beszélgessünk erről este.
Megkértek, hogy csütörtökön menjek el egy konferenciára New York-ba. Ez azt jelenti, hogy szerda éjjel ott aludnék. Gondoltam, jó, ha tudsz róla.
Bx
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  MI?
Dátum : 2009. június 15 09:21
Címzett : Isabella Swan
Igen. Beszélgessünk este.
Egyedül mégy?
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Ne használj Dőlt nagybetűket egy hétfői reggelen!
Dátum : 2009. június 15 09:30
Címzett : Edward Cullen
Beszélhetnénk erről este?
Bx
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Nem láttad, hogy kiabálok is?
Dátum : 2009. június 15 09:35
Címzett : Isabella Swan
Válaszolj.
Ha azzal a mocsok alakkal mégy, akivel együtt dolgozol, a válaszom: csak a holttestemen át.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Összeszorult a szívem. Jézusom – akár az apám.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  TE nem láttál még engem kiabálni!
Dátum : 2009. június 15 09:46
Címzett : Edward Cullen
Igen. James-sal megyek. Menni akarok. Ez egy izgalmas lehetőség számomra. És soha nem voltam még New York-ban. Ne csinálj be.
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SÍP

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Nem, TE nem láttál még engem kiabálni.
Dátum : 2009. június 15 09:50
Címzett : Isabella Swan
Isabella,
Én nem a kibaszott gatyámért aggódok.
A válaszom, NEM.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

„Nem…!” – kiáltottam a gépemre. Az egész iroda elhallgatott és rám bámult. James kikukkantott az irodájából.
„Minden rendben, Bella?”
„Igen. Sajnálom” – motyogtam.
„Én, ööö – csak nem mentettem egy dokumentumot” – vöröslöttem zavaromban. James rám mosolygott, de mintha zavarban lett volna.
Néhányszor nagy levegőt vettem, és gyorsan válaszoltam… nagyon mérges voltam.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Ötvenszeresen átkozott
Dátum : 2009. június 15 09:59
Címzett : Edward Cullen
Edward.
Uralkodj magadon.
NEM fogok Jamessal lefeküdni – semmi pénzért.
TÉGED szeretlek. Amikor két ember szereti egymást, akkor BÍZNAK egymásban. Én nem gondolom, hogy te LEFEKSZEL, ELFENEKELSZ, MEGBASZOL vagy MEGKORBÁCSOLSZ bárki mást. HISZEK és BÍZOK benned. Kérlek, te is add meg nekem ezt a GESZTUST.
Bella
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Csak ültem és vártam a válaszára. Semmi nem jött. Felhívtam a repülőteret és lefoglaltam a jegyemet, gondoskodva arról, hogy ugyanazon a gépen utazzak, mint James. Ekkor meghallottam a beérkező üzenetet jelző hangot.

Feladó: Irina Lincoln
Tárgy:  Ebéd
Dátum : 2009. június 15 10:15
Címzett : Isabella Swan
Kedves Isabella,
Nagyon szeretnék együtt ebédelni veled. Azt gondolom, félreértettük egymást, és szeretném tisztázni a dolgokat. Szabad vagy ezen a héten valamikor?
Irina Lincoln.



*I Love You