Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2010. november 20., szombat

Tizennyolcadik fejezet




A fürdőkád fehér, mély, tojás alakú, nagyon formatervezett… Edward előrehajolt és megeresztette a szintén formatervezett csapot. Drágának kinéző fürdőhabot öntött a vízbe… édes, fülledt jázmin illata volt… hmm. Felegyenesedett és rám bámult sötét szemeivel, majd kibújt a pólójából és ledobta a földre.
„Miss Swan.” Nyújtotta ki a kezét felém. Óvatosan megálltam az ajtóban, tágra nyitott szemekkel. A kezeimet magam köré fontam. Előreléptem. Újra megcsodáltam testét… Fantasztikusan néz ki… Belső kisördögöm elalélt és visszavonult valahová a tudatom legmélyére. Megfogtam Edward kezét, ő megragadta azt és besegített a kádba… de még rajtam van az inge! …De azt teszem, amit mondott… Hozzá kell szoknom, ha élek a lehetetlen ajánlatával… Ha! A víz hívogatóan meleg volt.
„Fordulj arccal felém” – utasított, hangja halk volt.
Tettem, ahogy mondta. Behatóan nézett rám.


„Tudom, hogy finom az az ajak, meg is esküszöm rá, de abbahagynád a harapdálását?” – szűrte fogai között a szót.
„Ahogy rágod… arra késztet, hogy megbasszalak… és akkor sajogni fogsz, rendben?”
Levegő után kaptam, és automatikusan elengedtem a szám szélét… sokkolt, amit mondott.
„Yeah,” – provokált.
„Látom, értjük egymást” – vetett rám átható pillantást.
Eszeveszetten bólogattam. Nem gondoltam, hogy ennyire hatással vagyok rá
„Jó” – nyúlt felém és kivette a I-podomat az ing zsebéből és a mosdóra tette.
„Víz és I-pod, nem a legokosabb kombináció” – mormolta.
Lenyúlt, megfogta a fehér ing szélét, áthúzta a fejemen és azt is a padlóra dobta.
Hátralépett és úgy vizsgált… az isten szerelmére, meztelen vagyok… elpirultam… lebámultam a hasamhoz emelt kezeimre, és elkeseredetten szerettem volna eltűnni a meleg vízbe a habok közé… de tudtam, Edward nem akarja, hogy eltűnjek.
„Hé.”
Felpislantottam rá, és ott állt félrehajtott fejjel.
„Isabella, te egy nagyon gyönyörű nő vagy, tetőtől talpig. Ne hajtsd le a fejedet, mintha szégyellnéd magad. Nincs semmi szégyellni valód, és hidd el, élvezet téged ámulni, ahogy itt állsz.”
A kezébe fogta az államat, hátradöntötte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. Azokba a lágy, meleg szemekbe… vágytól égnek… oh, istenem. Nagyon közel volt, ha akarok felnyúlok és megérintem.
„Most bemehetsz a vízbe” – állította meg elkalandozó gondolataimat és én iszkoltam a hívogatóan meleg vízbe. Uoh… ez csíp egy kicsit… lepődtem meg. De nagyon finom volt az illata és a fájdalom is hamar csillapodott. Elfeküdtem, félig becsuktam a szemem, ellazultam a megnyugtató melegben. Amikor újra kinyitottam a szememet Edward éppen bámult rám.
„Miért nem csatlakozol hozzám?” – kérdeztem – úgy gondoltam bátran – de a hangom rekedt volt.
„Azon gondolkodtam. Menj előrébb.” – parancsolta.
Kilépett a pizsamanadrágjából és mögém mászott. Mögém ült és a mellére vont. Hosszú lábait az enyémre tette, térdeit behajlította. Így a bokája az én bokámig ért, és széthúzta azokat, ezzel széttárva a lábaimat… oh, istenem… Orrát a hajamban éreztem, ahogy mélyen beszívta a hajam illatát.
„Jó illatod van, Isabella.”
Reszketés futott át a testemen… meztelen vagyok és egy kádban ülök Edward Cullen Őfelségével… és ő is meztelen… ha valaki ezt mondja nekem tegnap reggel, amikor a hotelszobájában ébredtem… nem hittem volna el neki. Szent szar… csak tegnap volt?
Elővett egy tubus fürdőhabot a beépített polcról, és egy keveset a kezére nyomott belőle.
Összedörzsölte a kezét, finom habot képezve ezzel, és kezét a nyakamra kulcsolva elkezdte masszírozni a nyakamat és a vállamat, hosszú erős ujjaival. Felnyögtem… nagyon jó érzés volt.
A keze, rajtam.
„Szereted így?” – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
„Hmm.”
Lefele mozgatta a kezét, először a karjaimon, aztán alattuk… a hónom alatt… gyengéden mosott. Igen örültem annak, hogy Rose ragaszkodott ahhoz, hogy szőrtelenítsek… Edward a mellem felé haladt. Felszisszentem, ahogy a megmarkolta a melleimet és elkezdte gyengéden gyúrni őket… biztosra ment. A mellbimbóim érzékenyek voltak… nagyon érzékenyek… biztos, hogy a tegnap esti nem egészen finom bánásmódtól. Nem habozott… sokáig… a lélegzetem felgyorsult, a szívem rohamtempót vert… és a keze haladt lefelé a gyomrom és a hasam felé. Éreztem növekvő erekcióját a hátamon… már ez maga izgató dolog volt, tudni, hogy a teste az én testemre így reagál… Aha… a képzeletedben… gúnyolódott kisördögöm… Kiráztam a fejemből a nemkívánatos gondolatot.
Megállt és egy fürdőkesztyűért nyúlt. Én csak pihegtem kívánóan, akaróan, kezeim a kemény, izmos combján voltak, Edward fürdőhabot öntött a mosdókesztyűre, lehajolt és a lábam között kezdett mosdatni. Visszatartottam a lélegzetemet. Ujjai gyakorlottan izgattak a mosdókesztyűn keresztül, ez mennyei… és a csípőm saját ütemében elkezdett mozogni, nekinyomódva Edward kezének. Ahogy az érzékek átvették az uralmat felettem, hátrahajtottam a fejemet, szemeim fennakadtak, szám kinyílt… ahogy nyögtem. Éreztem, ahogy az izgalom növekszik bennem… lassan, kérlelhetetlenül, belül… bennem… oh istenem…
„Érezd, baby…” – suttogta Edward a fülembe és nagyon gyengéden fogaival legelgette a fülcimpámat.
„Érezd, nekem…” – és lábaimat a lábaival hozzászorította a kád falához, foglyul ejtve engem, szabad utat kapva ez által hozzám… a legintimebb részemhez.
„Oh… kérlek…” – könyörögtem… megpróbáltam megfeszíteni a lábamat, ahogy a testem is megfeszült. Szexuális rabszolgaságban tart ez a férfi… nem engedett mozdulni.
„Azt hiszem, elég tiszta vagy már…” – mormolta és befejezte, amit éppen csinált. Mi?! Ne… ne… ne! Szaggatottan vettem a levegőt.
„Miért hagytad abba?” – alig tudtam kinyögni a szavakat.
„Mert más terveim vannak veled Isabella.”
Mi?… oh istenem…de…én már… ez nem fair…
„Fordulj meg… nekem is szükségem van mosdatásra…” – mormolta.
Megfordultam. Erekcióját határozottan megmarkolta. Eltátottam a szám.
„Szeretném, ha alapos ismeretségbe kerülnél ha úgy tetszik, tegező viszonyba, a legkedvesebb és legkedveltebb részével a testemnek. Nagyon ragaszkodom hozzá…”
Ez nagyon nagy, és még növekszik. A víz felszíne fölé. Felnéztem rá, és szemtől szembe kerültem gonosz mosolyával… élvezte meghökkent arckifejezésemet. Rájöttem, hogy bámulom – tágra nyitott szemekkel, tátott szájjal… nyeltem egyet… ez bennem volt?! Lehetetlen… Azt akarja, hogy megérintsem… hmm… oké… gyerünk, tegyük meg. Rámosolyogtam, a habfürdőért nyúltam és egy keveset folyattam a kezemre. Úgy tettem, ahogy ő… összedörzsöltem a kezem, hogy hab legyen rajta Nem vettem le a szemem Edwardról. Ajkaim szétnyíltak egy ütemben a levegővételemmel… nagyon lassan beleharaptam az alsó szájszélembe, majd a nyelvemet végigfuttattam ott, ahol az előbb a fogam volt… Szemei sötét jáde színűek voltak, nagyon komolyak és lassan tágra nyíltak, ahogy a nyelvem az ajkamat érintette… előrenyúltam és egyik kezemmel körbefogtam, utánozva azt, ahogy az előbb ő fogta magát. Félig lehunyta a szemét… sokkal keményebb volt, mint gondoltam. Meggyömöszöltem, és Edward rátette a kezét a kezemre.
„Így…” – suttogta és fel-le mozgatta a kezét, megszorítva a kezével a kezemet, hogy erősen szorítsam. Elakadt lélegzettel újra becsukta a szemét. Amikor újra kinyitotta, tekintete világos smaragd színben égett.
„Így jó, baby.” Elvette a kezét, hogy egyedül folytassam. Megint becsukta a szemét, ahogy teljes hosszában mozgattam a kezem férfiasságán. A csípőjét kissé felém tolta és én reflex-szerűen erősebben szorítottam. Halk nyögés tört fel mélyen a torkából. A számba venni… hmm… Felrémlett, hogy a számba dugta a hüvelykujját és kérte, hogy szívjam… erősen. A szája elnyílt, ahogy szaporábban vette  a levegőt. Előrehajoltam, amíg csukva volt a szeme és számba vettem, óvatosan szopogattam a nyelvemet a hegyén végigfuttatva.
„Whoa… Bella…” – szeme tágra nyílt, és én erősebben megszívtam.
„Jézusom…” – nyögte és megint becsukta a szemeit. Lefelé mozdultam, hogy mélyebben fogadjam a  számba. Újra nyögött…hah.. kisördögöm izgatott lett… meg tudom tenni. Tudok franciázni. Újból körbefuttattam a nyelvemet a férfiassága csúcsán és ő felemelte csípőjét. Szemei most nyitva voltak,  a vágytól homályosan… fogait összeszorította, ahogy újra felemelte a csípőjét. Még mélyebben nyomtam a számba, megmarkolva a combjait… Éreztem, ahogy a lábai megfeszültek a kezemben. Kinyújtotta a kezét, megragadta a copfomat és igazán mozogni kezdett.
„Oh… baby… ez igazán jó” – mormolta.
Erősebben szoptam, megfricskázva a nyelvemmel farka hegyét, fogaimat ajkaimmal befedetem és körbefogtam a számmal. Kifújta a levegőt… lélegzete hangosabb lett és felnyögött.
„Jézusom… mennyit vállalsz be?” – suttogta.
Hmm… Mélyebbre nyomtam a számban, a torkom hátuljáig, majd újra előre. Nyelvem körbefutott a hegyén… ő az én saját Edward Cullen ízű Popsicle-m, erősebben és erősebben szoptam. Egyre mélyebbre nyomva, egyre erősebben nyalva a nyelvemmel…hmm nem is gondoltam volna, hogy az élvezet nyújtása milyen izgató lehet. Nézni Edwardot, ahogy a vágytól gyötrődve óvatosan vonaglik. Benső istennőm  merengue-t táncolt, szamba mozdulatokkal ötvözve azt…
„Isabella, elélvezek a szádban” – elakadó hangja figyelmeztetően hangzott.
„Ha nem akarod ezt… most állj le.”
Újra felemelte csípőjét… szemei tágra nyíltak… óvatosak… megtelve érzékiséggel  - engem kívánva… a számat kívánva… oh istenem.
Szent szar… kezeivel erősen szorította a fejemet… meg tudom tenni. Még erősebben nyomtam a számat rá és egy pillanatában a teljes elbizakodottságnak, szabaddá tettem a fogaimat. Ez átbillentette a tetőponton, mozdulatlanná vált és érezhettem a meleg, sós, nedvet, ahogy lefolyik a torkomban. Gyorsan nyeltem… uhh… nem vagyok biztos benne… de egy pillantás rá… ahogy szétesett a kádban…miattam… és én nem bántam. Felültem, és ránéztem, és egy győzelmes mosoly bujkált a szám sarkában. Nos, nem akarok kárörvendő lenni…
Akadozott a lélegzete… kinyitotta a szemét és rám bámult.
„Nincs garatreflexed…?” – kérdezte megdöbbenve.
„Krisztusom, Bella… ez…jó volt, nagyon jó, teljesen váratlanul.” Összehúzta a szemöldökét.
„Tudod, soha nem szűnsz meg elbűvölni engem.”
Mosolyogtam rá és meggondolatlanul rágtam a szám szélét. Tűnődve nézett rám.
„Csináltad ezt már valamikor?”
„Nem.” És nem tudtam elrejteni a büszkeség kis árnyalatát tagadásomban.
„Jó.” – mondta önelégülten és úgy gondolom… megkönnyebbülten.
„Egy újabb első alkalom, Miss Swan.” Kutatóan nézett rám….
„Nos.. orális gyakorlatból ötöst érdemelsz. Gyere… gyerünk az ágyba, tartozom egy orgazmussal neked….” És igen gyorsan kimászott a kádból… megmutatva teljes nagyságban azt a Görög Istent, akit megtestesített, ez Edward Cullen… oh istenem. Benső istennőm megállt a tánc közben, szájtátva bámult és csorgott a nyála. Edward erekciója csillapodott… de még megvolt…szilárdan… wow. Egy kis törölközőt tekert a derekára, elfedve a lényeget. Nekem egy nagyobb bolyhos fehér törölközőt nyújtott. Kimásztam a kádból, megfogva felajánlott kezét. Körém tekerte a törölközőt, magához húzott és keményen megcsókolt… nyelvét a számba nyomva. Szeretem volna körülölelni… megérinteni, de karjaimat fogva tartotta a törölközővel. De hamarosan elvesztem a csókjában. Ringatta a fejemet, nyelve felfedezte a számat… és úgy éreztem ezzel fejezi ki háláját… talán… mert első volt számomra? Vagy miért ?
Elhúzódott tőlem, kezei arcom két oldalán, kutatóan nézett a szemembe. Olyan… elveszettnek látszott.
 
„Mondj igent” – suttogta hevesen.
Nem értettem…
„Mire?”
„Igent a megállapodásunkra… hogy az enyém vagy… kérlek, Bella.” Suttogta megnyomva az utolsó szót és a nevemet, könyörögve… és újra megcsókolt, édesen, szenvedélyesen, majd hátralépett, rám bámult, pislogva. Megfogta  kezemet és visszavezetett a hálószobájába… őrlődő gondolataim között, szelíden követtem. Kábultan. Tényleg nagyon akarja…

Tizenhetedik fejezet



A fény betöltötte a szobát kicsalogatva mély álmomból az ébrenlétbe. Kinyújtóztam és kinyitottam a szememet. Gyönyörű májusi reggel volt. Seattle a lábaimnál … wow… micsoda kilátás. Mellettem Edward Cullen még mindig aludt… wow… micsoda látvány. Meglepődtem, hogy még mindig aludt. Arccal felém fordult , kivételes lehetőségem nyílt a tanulmányozására. Szép arca fiatalabbnak mutatta, ahogy nyugodtan aludt. Szépen metszett ajkai félig nyitva, fényes tiszta haja csupa kóc… hogy tud valaki ilyen jól kinézni, nem ütközi ez törvénybe…? Aztán eszembe jutott a szoba odafenn… nos valószínűleg az nem törvényes. Megráztam a fejemet, túl sok gondolkodni valóm volt. Csábított a lehetőség, hogy megérintsem… de olyan volt mint egy kisgyerek, nagyon szeretetre méltó volt, ahogy aludt… Nem volt okom aggódni amiatt, hogy mit mondok, mit mond ő..  mit tervez… különösen rám vonatkozóan.
Egész nap elnézegetném… de a szükség nagy úr – ki kellett mennem. Kimásztam az ágyból, fehér ingét megtaláltam a padlón és magamra kaptam. Átsétáltam egy ajtón, amiről azt hittem a fürdőszobába vezet, de egy olyan nagy gardróbban találtam magam, amekkora az én hálószobám. Hosszú sorokban álltak a drága öltönyök, ingek, cipők, nyakkendők… Mi a bánatnak egy embernek ennyi ruha? Rosszallóan csettintettem. Valójában Rose ruhatára rivalizálhat ezzel… Rose, oh, ne … nem gondoltam rá egész este. Egy pillanatig eltűnődtem, vajon mire jutott Emmettel… későn jutott eszembe, hogy megígértem neki, majd írok üzenetet, amikor megérkezünk. Szent szar… bajban vagyok.
Visszafordultam a hálószobába. Edward még mindig aludt Megpróbálkoztam a másik ajtóval, ami a másik helyiségbe nyílt… és ez is nagyobb volt, mint az én hálószobám… minek egy embernek ekkora tér? Két mosdókagyló, jegyeztem meg magamban ironikusan. Ahhoz képest, hogy nem alszik együtt senkivel… az egyik használaton kívül lehet.
Megbámultam magam a mosdók feletti hatalmas tükörben. Másnak nézek ki? Másnak érzem magam. Ha őszinte akarok lenni, egy kicsit sajgok, és az izmaim… olyan volt, mintha soha nem edzettem volna életemben. Soha sem edzettél életedben… ébredt fel benső kisördögöm. Ajakbiggyesztve, toporogva nézett rám. Szóval éppen csak együtt aludtál… a szüzességedet adtad egy olyan férfinak, aki nem szeret téged, és igazán fura elképzelései vannak rólad… valamiféle perverz szex-szolgát szeretne belőled faragni… MEGŐRÜLTÉL? Kiabált velem.
Megrezzentem, ahogy a tükörbe néztem. El kell gondolkodnom a történteken. Őszintén, jó dolog beleesni egy olyan férfiba, aki őrületesen szép, gazdagabb, mint Krőzus, és van egy vörös szobája, ahol fájdalom vár rám?… Határozottan a legutóbbira kell felhívnom a saját figyelmemet. Megborzongtam. A hajam a szokásos öntörvényű formáját mutatta… mint-aki-éppen- most-dugott-haj…nem illik hozzám. Megpróbáltam rendet tenni a fejemen levő káoszban az ujjaimmal, de csak szerencsétlenkedtem, így hát feladtam. Talán találok hajgumit a táskámban.

Éhes voltam. Visszatértem a hálószobába. Az alvó szépség… még mindig aludt, így otthagytam és a konyhába mentem. Oh, ne… Rose. A táskámat Edward dolgozószobájában hagytam. Felkaptam és kivettem a mobilomat belőle. Három sms.
’Rendben vagy Bella?’
’Hol vagy Bella?’
’A francba, Bella!’
Felhívtam Rose-t… amikor nem válaszolt, hagytam neki egy talpnyaló üzenetet, amiben ecseteltem, hogy életben vagyok, nem haltam bele Kékszakállba… legalábbis nem abban az értelemben, amitől féltett… vagy talán én féltem. Ez olyan zavarba ejtő így. Meg kell próbálnom analizálni, katalogizálni az érzelmeimet Edward Cullen iránt. Lehetetlen feladat… megráztam a fejemet tehetetlenségemben. Egy kis egyedüllétre van szükségem… távol ettől az egésztől, hogy végig gondolhassam a dolgokat.
Örömömre szolgált, hogy találtam két hajgumit a táskámban, és gyorsan copfot fontam a hajamból.  A kislányosabb kinézet talán nagyobb védelmet biztosít Kékszakállal szemben. 















Kivettem az I-podomat is a táskából, bedugtam fülembe a fülhallgatót… semmi nem jobb mint egy kis zene a főzéshez. Az I-podot betettem Edward ingének felső zsebébe… felhangosítottam és tánclépésben folytattam utamat.
Szent Tehén, de éhes vagyok!
Elbátortalanodtam a konyhája láttán – túl fényes, túl modern… és egyik szekrénynek sincs fogantyúja. Pár másodpercembe került, hogy kitaláljam, meg kell nyomni az ajtót ahhoz, hogy kinyíljon. Talán készíthetnék reggelit Edwardnak. A múltkor omlettet evett a Heathmannál. Bekukkantottam a hűtőbe… van tojás. Én inkább palacsintát és sonkát kérnék. Nekiálltam a palacsintatészta előkészítésének, körbetáncolva a konyhában.
Jó elfoglalni magamat. Enged gondolkodni, de nem enged elmélyedni. A zene lármája a fülemben szintén megvéd a magvas gondolatoktól. Idő kell, hogy átgondoljak mindent. Azért jöttem, hogy együtt töltsem az éjszakát Edward Cullennel az ágyában és ezt megtettem, pedig senkit nem enged az ágyába… vigyorogtam magamban… juppí. Feladat teljesítve. Nagy dolog. Vigyorogtam… bizony nagy dolog, és zaklatottá váltam az emlékezéstől… a szavai, a teste, ahogy szeretkezik…wow… Becsuktam a szemem, ahogy a testem vibrált az emlékezéstől, és éreztem a kellemes összehúzódását a mélyen a hasamban levő izmaimnak… oh, istenem. Belső kisördögöm savanyúan nézett rám… basztál - nem szeretkeztél – üvöltött rám, mint egy hárpia. Semmibe vettem, de valahol mélyen éreztem, igaza van.
Egy igazi formatervezett tűzhely volt a konyhában. Úgy gondoltam, óvatosan bánok vele… Kellene egy hely, ahol melegen tarthatom a palacsintát, és a sonkával kezdtem. Amy Studt énekelt a fülembe… A nem megfelelő lányt választottad… hmmm… Nem veszek részt a játékodban. Ez a dal sokat jelent most nekem… ..Nem illek ide… Nem illek ide… Soha nem illettem sehova, és most… nos… Kaptam egy trágár, megfontolandó felkérést magától az Antiszociális Királytól. Vajon miért ilyen? Genetika vagy nevelés… Teljesen eltér mindentől, amit eddig ismertem.
A sonkaszeleteket a grillbe raktam. Amíg a sonka pirult, felvertem néhány tojást. Azon gondolkodtam, hogy megterítem az asztalt, amikor megláttam Edwardot a reggelizőpultnál álló bárszékek egyikén ülve. A pultra támaszkodott , arcát tenyerei közé temette. Még mindig az a póló volt rajta, amiben aludt. A mint-aki-éppen-dugott haj igen-igen illett hozzá, pont mint a jól rajzolt borostája. Meghökkent csodálkozás ült az arcára ki. Megdermedtem, elpirultam… aztán összeszedve magamat kiszedtem a fülhallgatókat a fülemből, bár a térdeim remegtek a látványától.
„Jó reggelt, Miss Swan. Igen energikus ma reggel,” – mondta szárazan.
„Jól aludtam.” – magyaráztam dadogva.
Szája sarka felkunkorodott.
„Nem tudom elképzelni, miért.” 
Összehúzta a szemöldökét.
„Én is, miután visszamentem az ágyba.”
„Éhes vagy?”
„Nagyon” – mondta fürkésző tekintettel… és nem voltam benne biztos, hogy az ételre gondol.
„Palacsinta, sonka, tojás?”
„Jól hangzik.”
„Nem tudom, hol tartod az alátéteket…” – vontam vállat, kétségbeesetten próbáltam nyugodtnak látszani.
„Majd én felterítek… te főzöl. Akarod, hogy bekapcsoljak valami zenét…akkor tudod folyatni…ezt a… táncot.”
Lebámultam az ujjaimra… tudtam, hogy mélyen elvörösödök.
„Kérlek, ne fejezd be miattam. Nagyon szórakoztató, ahogy csinálod.”
Rácsücsörítettem a számat… szórakoztató, mi? Kisördögöm felhengeredett a röhögéstől…
Edward egy pillanat alatt mellettem termett. Gyengéden megfogta a copfomat…
„Szeretem ezeket” – suttogta. „Nem fognak megvédeni…”
Hmm Kékszakáll
„Hogy szereted a tojást?- kérdeztem csípősen.
Mosolygott.
„Teljesen habosra felverve” – vigyorgott.
Visszafordultam a feladatomhoz, mosolygásomat elrejtettem a kezem mögé. Nehéz haragudni rá. Főleg, amikor ennyire rá nem jellemző módon játékos. Kihúzott egy fiókot és két fekete palakő alátétet tett a reggelizőpultra. A tojást egy serpenyőbe öntöttem, a sonkát megfordítottam a grill alatt.
Amikor újra Edward felé fordultam, már narancs dzsúsz is volt az asztalon, és éppen kávét készített.
„Kérsz teát?”
„Igen, kérek. Ha van egy kis…”
Néhány tányért vettem elő és a tűzhely melegítő tálcájára raktam őket. Edward odament az egyik szekrényhez, és kivett egy doboz Twining’s English Breakfast teát. Elbiggyesztettem a számat.
„Egy kicsit kiszámítottad ezt ugye?”
„Úgy gondolod? Nem vagyok biztos benne, hogy bármit is elhatároztunk volna, Miss Swan” – dörmögte.
Mire gondol ezzel? A megállapodásunkra…? Vagy a kapcsolatunkra… bármilyen is az? Még mindig nagyon titokzatos. Felszolgáltam a reggelit a felmelegített tányérokra és az alátétre raktam azokat. Körülnéztem a hűtőben és találtam egy kis juharszirupot.
Felnéztem Edwardra. Ő meg arra várt, hogy leüljek.
„Miss Swan.” – mutatott az egyik bárszékre.
„Mr Cullen.” – bólintottam beleegyezésül.
Felmásztam és egy kicsit megrezzentem, ahogy leültem.
„Mennyire fájsz?” – kérdezte, ahogy leült. Zöld szemei sötétek voltak.
Elpirultam… miért kérdez ennyire személyes dologról?
„Nos, az igazat megvallva nem tudom mihez hasonlítani” – förmedtem rá.
„Részvétedről biztosítasz?” – kérdeztem negédesen.
Azt hiszem, megpróbált egy mosolyt elfojtani… de nem voltam biztos benne.
„Nem… Csak kíváncsi vagyok, folytathatjuk-e az alapozó képzést.”
„Oh…” – bambán bámultam rá… és elfelejtettem levegőt venni és belül mindenem görcsösen összehúzódott. Ooh…ez nagyon kedves… Elfojtottam a sóhajtásomat.
„Egyél, Isabella.”
Az étvágyam újra bizonytalanná vált… még több… több szex… hmm…
„Ez ízletes, mellékesen” – vigyorgott rám.
Megpróbáltam egy villányi omlettet bekapni, de képtelen voltam megkóstolni. Alapozó képzés… Meg akarom dugni a szád… ez az alapozó képzéshez tartozik?
„Fejezd be a szád harapdálását. Nagyon izgató, és történetesen arra gondolok, hogy semmi nincs rajtad az ingem alatt… ami még inkább izgató” – mormogta.
A teás zacskót abba a kis csészébe tunkoltam, amit Edward vett elő.
Gondolataim körbeforogtak.
„Milyen alapozó képzés jár a fejedben?” – kérdeztem, hangom magasabb volt, elárulva azt a szándékomat, hogy közömbösnek és nyugodtnak látsszak, amennyire csak tudok a testemben tomboló hormonok kiszabadulásától.
„Nos, mivel érzékeny vagy, úgy gondolom, áttérhetünk az orális gyakorlatokra.”
Félrenyeltem a teámat, és rábámultam… tágra nyílt szemekkel, leesett állal. Gyengéden meglapogatta a hátamat és narancs dzsúszt nyújtott felém. Nem tudtam, mire gondol.
„Persze csak akkor, ha maradsz…” – tette hozzá lágyan.
Felnéztem rá, amíg megpróbáltam visszanyerni az egyensúlyomat…arca kifejezéstelen volt. Nagyon idegesítő volt.
„Szeretnék maradni… mára. Holnap dolgoznom kell.”
„Mikorra kell ott lenned?”
„Kilencre.”
„Odaviszlek holnap kilencre.”
Töprengtem… azt akarja, hogy még egy éjszakára maradjak?
„Haza kell mennem ma este… tiszta ruhára van szükségem.”
„Tudunk venni néhányat itt…”
Nincs költeni való spórolt pénzem ruhákra… Felemelte a kezét és megfogta az államat, gyengéden meghúzta, így az szám széle kiszabadult a fogam szorításából. Nem is vettem észre, hogy rágom a szám szélét.
„Mi a baj?” – kérdezte.
„Otthon kell lennem ma este.”
Szorosan összezárta a száját.
„Oké… ma este” – egyezett bele.
„És most edd meg a reggelidet.”
A gondolataim összezavarodtak, a gyomrom felfordult… az étágyam elmúlt. Csak bámultam a félig elfogyasztott reggelimet. Egyáltalán nem voltam éhes.
„Egyél Isabella. Nem ettél múlt éjjel sem.”
„Tényleg nem vagyok éhes” – suttogtam.
Szúrósan nézett rám.
„Tényleg nagyon szeretném, ha megennéd a reggelidet.”
„Mi bajod van az evéssel?” – tört ki belőlem.
Összehúzta a szemöldökét.
„Mondtam, hogy fenntartásaim vannak az elvesztegetett étellel kapcsolatban. Egyél” – förmedt rám.
Szeme  sötét volt, fájdalom tükröződött benne… Szent Tehén! Mi ez az egész?
Felcsippentettem a villámat és ettem… lassan. Próbáltam rágni. Legközelebb figyelnem kell rá, hogy ne tegyek túl sok ételt a tányéromra, ha ennyire oda tud lenni az evés miatt.
Arca meglágyult, és én lassan átküzdöttem magam az ennivalón. Megfigyeltem, hogy elmosta a tányérját. Megvárta, amíg végzek és az enyémet is elmosogatta.
„Te főztél, én mosogatok.”
„Nagyon demokratikus.”
„Igen…” – nézett rám elmélyülten.
„Nem a szokásom. Miután befejezem, elmegyünk fürdeni.”
„Oh… rendben.” Oh istenem… inkább zuhanyoznék.
Megcsördült a telefonom, megszakítva tűnődésemet.
Ez Rose.
„Szia.” Elballagtam a balkon üvegajtójáig… el Edwardtól.
„Bella, miért nem sms-eztél tegnap éjjel?” – bosszúsnak hangzott.
„Sajnálom, csak… elfoglaltak a dolgok.”
„Jól vagy?”
„Igen, rendben vagyok.”
„És? Ti…?” – reménykedés volt a hangjában.
„Rose… Nem akarok erről telefonon beszélni…”
Edward rám nézett.
„Dugtatok… Biztos vagyok benne.”
Honnan tudja…? Csak blöfföl… és nem beszélhetek róla… aláírtam azt a marha nyilatkozatot.
„Rose, kérlek.”
„Milyen volt? Rendben vagy?”
„Mondtam, hogy minden rendben.”
„Gyengéd volt?”
„Rose, kérlek…!” – nem tudtam elrejteni elkeseredettségemet.
„Bella, ne húzd már az agyamat, legalább négy éve várok erre a napra!”
„Este találkozunk” – tettem le a telefont.
Ez legalább olyan bonyolult lesz, mint a négyszögből kört csinálni… Rose nagyon kitartó és mindent tudni akar, részletesen… és én nem mondhatom el, aláírtam… minek is hívták?… Titoktartási Szerződés… ki fog borítani… teljesen. Valamit ki kell találnom.
Visszamentem és bámultam Mr Cullent, ahogy kecsesen tesz-vesz a konyhában.
„A TSZ  mindent lefed?” – kérdeztem óvatosan.
„Miért?” – fordult felém és rám bámult, amíg a Twiningset eltette. Elpirultam.
„Nos, van néhány kérdésem… tudod, a szexről” – néztem lefelé az ujjaimra.
„És szeretném megkérdezni Rose-t.”
„Megkérdezhetsz engem.”
„Edward… minden szempontot figyelembe véve…” – halt el a hangom. Nem kérdezhetlek meg…Megismertem az elferdült, elfuserált, perverz-mint-a-pokol, eltorzult világszemléletedet a szexre vonatkozóan…Kell egy egészséges, független vélemény…
„Csak a technikára vonatkozna… Nem említeném a fájdalom vörös szobáját.”
Felemelte a szemöldökét.
 „A fájdalom vörös szobája? Inkább a gyönyöré, Isabella. Higyj nekem…” – mondta kedvesen.
„Azonkívül” – a hangja kissé durvább lett – „a szobatársad és a bátyám két barom. Remélem, hogy te nem…”
„A családod tud a te… izé, elhajlásodról?”
„Nem. Semmi közük hozzá.” – sétált felém, amíg elém nem ért.
„Mit szeretnél tudni?” – kérdezte lágyan, felemelte kezét és ujjait gyengéden lefuttatta az arcomon az államig, fejemet hátra döntötte, hogy egyenesen a szemembe nézhessen. A bensőm megvonaglott… nem tudok hazudni ennek a férfinak.
„Semmi konkrétum nem jut eszembe ebben a pillanatban” – suttogtam.
„Nos, kezdhetjük a … milyen volt számodra a múlt éjszaka?” – izzottak a szemei a kíváncsiságtól.
Szeretné tudni, mi?…Wow…
„Jó” – morogtam.
Mosolyra húzta a száját.
„Nekem is” – mormolta.
„Még soha nem volt részem szokványos szexben. Pedig vannak bizonyos előnyei. De most, talán azért, mert veled voltam…” – simította át a szám szélét a hüvelykjével.
Levegőért kaptam. Szokványos szex?
„Gyere, fürödjünk…” – hajolt le és finoman megcsókolt, és a szívem felzakatolt és a vágy elöntött… mélyen lenn… ott lenn.