Tudjátok Fifty a neve Edwardnak... Bella nevezi így el, majd egy kicsit később a történet során. Gondolkodtunk már moncsival, hogyan lehetne magyar megfelelő nevet találni, de majd meglátjátok egyszer, valamikor, hogy mennyire nehéz... Ezt a történetet karácsonyra kaptuk Icytől.
A pulcsimban viszketek és olyan új szaga van. Minden új. Új Anyukám is van. Kedves és mosolyog. Mindig mosolyog. A fogai picik és fehérek.
„Szeretnél segíteni feldíszíteni a fát, Edward?”
Van egy nagy fa a nagy fotelekkel teli szobában. Hatalmas nagy fa. Már láttam ilyet azelőtt. De csak a boltban. Nem odabent, ahol a fotelok vannak. Az új házunkban nagyon sok a fotel. Nem csak egy fotel. Nem egy ragadós, barna, csúnya fotel.
„Itt van, nézd.”
Az új Anyukám mutat egy dobozt, ami tele van labdákkal. Sok-sok szép, fényes labdával.
„Ezek a karácsonyfadíszek.”
Ka-rá-csony-fa-dísz. Ka-rá-csony-fa-dísz. A fejemben ismétlődik a szó. Ka-rá-csony-fa-dísz.
„Ezek pedig...” Megáll, és kihúz egy madzagot, kis virágokkal. „Ezek az izzók. Először felrakjuk az izzókat, aztán feldíszítjük a fát.” Lenyúl és megsimogatja a hajamat. Megdermedek. De az jó, hogy az ujjai a hajamban vannak. Szeretek az új Anyukám közelében lenni. És csak a hajamat érinti meg.
„Anya!”
Ez ő. Memet. Ő nagy és hangos. Nagyon hangos. És beszél. Mindig beszél. Én egyáltalán nem beszélek. Nincsenek szavaim. Csak a fejemben vannak szavaim.
„Emmett drágám, a nappaliban vagyunk.”
Befut a szobába. Iskolában volt. Van nála egy kép. Egy kép, amit az új Anyukámnak rajzolt. Ő Memet Anyukája is. Anyukám letérdel és átöleli, és ránéz a képre. Egy ház van rajta, egy anyukával, egy apukával, egy Memettel és egy Edwarddal. Edward nagyon kicsi Memet képén. Memet nagy. Nagy mosoly van az arcán, Edward pedig szomorú.
Doktor Apuka is itt van. Anyukám felé jön. Erősen megkapaszkodom a takarómban. Megpuszilja új Anyukámat és új Anyukám nem fél tőle. Mosolyog. Ő is megpuszilja Apukámat. Megölelem a takaróm.
„Szia, Edward.” Doktor Apukának kedves mély hangja van. Szeretem a hangját. Sosem hangos. Nem kiabál. Nem úgy, mint... Könyveket olvas nekem, amikor lefekszem aludni. Egy macskáról olvas és egy kalapról és zöld tojásokról és sonkáról. Sosem láttam még zöld tojásokat. Doktor Apuka lehajol, hogy kicsi legyen.
„Mit csináltál ma?”
Megmutatom neki a fát.
„Vettél egy fát? Egy karácsonyfát?”
Igent mutatok a kezemmel.
„Nagyon szép fa. Te és anya nagyon jól választottatok. Fontos dolog, hogy jó fát válasszatok.”
Megsimogatja a hajamat, én nem is moccanok és a takarómba kapaszkodom. Doktor Apuka nem bánt engem.
„Apa, nézd meg, mit rajzoltam.” Memet nem örül, amikor Doktor Apuka hozzám beszél. Memet nem szeret engem. Mindig megütöm Memetet, amikor nem szeret engem. Ha így csinálok, akkor új Anyuka mérges lesz. Memet nem üt meg engem. Memet fél tőlem.
.
A fények a fán nagyon szépek.
„Nézd, megmutatom. A kampót egy kis lyukba kell beakasztani és akkor felteheted a fára.” Anyukám felrakja a piros ka-rá-csony-fa-díszt.
„Most próbáld meg te, ezzel a csengővel.”
A kis csengő megszólal. Megrázom. Nagyon vidám a hangja. Megrázom megint.
Anyukám mosolyog. Nagyon szépen mosolyog. Ez a mosoly nekem szól.
„Tetszik a csengő, Edward?”
Igent mondok a fejemmel és még egyszer megrázom a csengőt, hogy vidáman csengjen.
„Nagyon szép a mosolyod, kisfiam.” Anyukám kacsint egyet, gyorsan megtörli a szemét a kezével és megsimogatja a hajam.
„Örülök, hogy láthatom a mosolyodat.” A kezét a vállamra teszi. Nem. Hátralépek és megszorítom a takarómat. Anyukám szomorúan néz és megsimogatja a fejemet.
„Feltegyük a fára a csengőt?”
A fejemmel igent mondok.
.
„Edward, meg kell mondanod, ha éhes vagy. Ezt meg tudod csinálni. Megfogod anya kezét, elviszed a konyhába és rámutatsz, amit szeretnél.” Anyukám az ujjával rám mutat. A körme fényes és csillogó. Csinos. De még nem tudom, hogy az új Anyukám bolond-e. Megettem az egész vacsorámat. Makarónit és sajtot. Finom volt.
„Azt szeretném, hogy ne legyél éhes, kicsim. Jó? Szeretnél egy kis jégkrémet?”
A fejemmel IGENt mondok.
Anyukám rám mosolyog. Szeretem, amikor mosolyog. Még a makaróninál és a sajtnál is jobb.
.
A fa szép lett. Állok előtte, nézem és a takarómat ölelem. A fények villognak rajta és mindegyik más színű és a ka-rá-csony-fa-díszek is más színűek. A kékek tetszenek a legjobban. És a fa tetején egy nagy csillag van. Doktor Apuka felemelte magasra Memetet és Memet tette fel a csillagot a fára. Memet szereti feltenni a csillagot a fára. Én is szeretném feltenni a csillagot a fára... de nem akarom, hogy Doktor Apuka magasra emeljen. Nem akarom, hogy megfogjon. A csillag szikrázó és fényes.
A fa mellett van a zongora. Az új Anyukám megengedi, hogy megérintsem a feketét és a fehéret a zongorán. Fekete van és fehér. A fehér hang jó. A fekete hang rossz. De a fekete hang is tetszik. A fehérről a feketére megyek. Fehérről feketére. Feketéről fehérre. Fehér, fehér, fehér, fehér. Fekete, fekete, fekete, fekete. Tetszik a hang. Nagyon tetszik a hang.
„Szeretnéd, hogy játsszak neked, Edward?”
Az új Anyukám leül. Megérinti a fehéret és a feketét és az ének kijön. Megnyomja a pedálokat is odalent. Néha hangos és néha halk. Az ének vidám. Memet is szereti, amikor Anyukám énekel.
Anyukám énekel.
Volt egy csúnya kacsa. Tolla kócos és barna. És a többi madár mind mondta, háp-háp-háp, menj el innen hát, háp-háp-háp, menj el innen hát.
Anyukám viccesen hápog egyet. Memet is hápog egyet viccesen és a kezeivel úgy csinál, mintha szárnya lenne és úgy csinál, mintha repülne velük. Memet vicces.
Anyukám nevet. Memet nevet. Én is nevetek.
„Tetszik ez az ének, Edward?” És akkor Anyukám arca olyan szomorú és vidám is.
.
Van nekem egy haris-nyám. Piros a színe és van rajta egy ember, akinek piros a sapkája és nagy, fehér szakálla van. Ő Mikulás. Mikulás ajándékokat hoz. Láttam képeket Mikulásról. De Mikulás sosem hozott nekem ajándékokat. Rossz voltam. Mikulás nem hoz ajándékokat azoknak a fiúknak, akik rosszak. Most jó vagyok. Az új Anyukám azt mondja, hogy jó vagyok, nagyon jó. Új Anyukám nem tudja. Nem szabad elmondanom neki... de rossz vagyok. Nem akarom, hogy az új Anyukám tudja ezt.
.
Doktor Apuka felrakja a haris-nyát a kandallóra. Memetnek is van haris-nyája. Memet el tudja olvasni a szót a haris-nyán. Az van ott, hogy Memet. Az én haris-nyámon is van szó. Edward. Új Anyukám kibetűzi nekem a szót. E D W A R D
Doktor Apuka leül az ágyamra. Olvas nekem. Én a takarómat fogom. Nagy szobám van. Néha a szoba sötét és rossz álmaim vannak. Rossz álmok a múltról. Az Új Anyukám eljön az ágyamhoz, amikor rosszat álmodom. Lefekszik és kedves énekeket énekel és én elalszom. Olyan puha illata van és új és kedves. Az új Anyukám nem hideg. Nem úgy, mint... És a rossz álmaim elmúlnak, amikor ott alszik mellettem.
.
Itt volt Mikulás. Mikulás nem tudja, hogy rossz voltam. Örülök, hogy Mikulás nem tudja.
.
Van egy repülőm, egy vonatom, egy helikopterem és egy autóm és egy helikopterem. A helikopterem tud repülni! A helikopter kék. A karácsonyfa körül repül. Elrepül a zongora felett és leszáll a fehér közepén. Átrepül Anyukám felett és Apukám felett és Memet felett, aki a Legóval játszik. A helikopter átrepül a házon, át az ebédlőn, át a konyhán. Elrepül Apukám dolgozószobája előtt és felrepül a szobámba, Memet szobájába, Anyukám és Apukám szobájába. Átrepül a házon, mert ez az én házam. A házam, ahol élek.
(A rút kiskacsa – szöveg és zene: Frank Loesser, (c) Frank-Music Corp., MPL Communications Inc., MPL Communications Ltd.; Hans Christian Andersen műve alapján (1952).)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése