Kilencvennyolcadik fejezet ( Második történet tizenegyedik fejezet)

Tanya Denali csinos nő volt – magas, csinos nő. Hosszú, szőke, tökéletesen vágott haja úgy omlott a hátára, mint egy csillogó fátyol. Halványszürke nadrágkosztümöt viselt – a hozzáillő kabát lazán takarta buja vonalait. A ruha drága szalonból kerülhetett ki. A nyakán egyetlen gyémánt tündöklött, illet a fülbevalójához. Nagyon ápolt volt – pontosan, mint aki jó anyagi körülmények között nőtt fel és jó nevelésben részesült, bár ez utóbbit mintha ma este elhagyta volna valahol. A blúza halványkék volt és igen mélyen kigombolt. Mint az enyém. Elpirultam.

„Edward. Bella” – ragyogott ránk szélesen mosolyogva és szépen manikűrözött kezét először Edwardnak nyújtotta., majd nekem. Ez azt jelentette, hogy el kellett engednem Edward kezét. Tanya alig volt alacsonyabb Edwardnál – ugyanakkor gyilkosan magassarkú cipőt viselt.

„Tanya” – mosolygott Edward udvariasan. Az én mosolyom úgy gondolom inkább hideg volt.

„Nagyon jól néztek ki mindketten így nászút után” – mondta Tanya hízelgően, és hosszú feketére festett szempillái alól Edwardra lesett. Edward válaszul átkarolt és magához húzott.

„Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük” – érintette Edward a homlokomhoz ajkát. Meglepődtem. Oh, értem. Látod... ő az enyém. Bosszantó – sőt, néha dühítő – de az enyém. Felvigyorogtam rá. Most éppen kimondottan szeretlek, Edward Cullen. Átöleltem derekát és kezemet a hátsó zsebébe csúsztatva megmarkoltam a fenekét.

Tanya halványan mosolygott.

„Volt időtök átnézni a terveimet?”

„Igen volt időnk” – mormoltam. Felpillantottam Edwardra, aki levigyorgott rám, egyik szemöldökét felhúzta. Jól szórakozott. Vajon min? Azon, ahogy leszereltem Tanyát,vagy azon, hogy megszorongattam a fenekét?

„Nézzük,” – mondta Edward – „a tervek itt vannak.” Az étkezőasztal felé intett. Kezemet fogva odavezetett, Tanyával a sarkunkban. Végül eszembe jutott, hogy is kell viselkedni.

„Megkínálhatlak egy itallal? Egy pohár bort?” – kérdeztem.

„Remek lesz, köszönöm. Szárazat, ha lehet” – felelte Tanya.

A szarba! A Sauvignon Blanc ugye száraz? Kelletlenül hagytam el Edward oldalát és kivonultam a konyhába. Edward kikapcsolta a hifit.

„Te is kérsz bort, Edward?” – kérdeztem.

„Igen, baby” - szinte énekelte rám vigyorogva. Wow – néha úgy hat rám hogy közel kerülök az elaléláshoz, néha meg őrjítően bosszantó. Bár, legtöbbször elbűvölő.. és hirtelen rájöttem, hogy színjátékot játszunk – de ezúttal mi közös nevezőn vagyunk. Vajon tudja Edward? Tudja, hogy elbűvölte Tanyát és ezt nyilvánvalóvá is teszi? Megelégedettség futott át rajtam, ahogy rájöttem, Edward meg akar nyugtatni. Vagy Tanyának akar üzenni hangosan és világosan – hogy már foglalt. Az enyém. Igen,boszorkány – az enyém. Benső istennőm gladiátor öltözetét viselte, és nem akar foglyokat ejteni. Magamban mosolyogva előkészítettem a három poharat a pultra, elővettem a már nyitott Sauvignon Blanc-ot a hűtőből és mindent a reggelizőpultra tettem.

Tanya az asztal fölé hajolt, míg Edward mellette állva a terv egy pontjára mutatott.

„Azt gondolom, Bellának van némi aggálya az üvegfallal kapcsolatban. De összességében nagyon elégedettek vagyunk mindazzal, amit elgondoltál.”

„Nagyon örülök” - ömlengett Tanya, szemlátomást megkönnyebbülve – és ahogy ezt mondta, előrenyújtotta a kezét és flörtölve megérintette Edward felsőkarját. Edward finoman,de azonnal arrébb mozdult. Tanyán nem látszott, hogy felfigyelt volna rá. Hagyja békén őt, hölgyem. Nem kedveli, ha hozzá érnek.

Edward lezserül arrébb lépett - érintési távolságon kívülre került – és felém fordult.

„Szomjasak vagyunk” - mondta.

„Azonnal jövök.”

Tényleg játszik. Tanya társaságában kényelmetlenül érzi magát – miért nem vettem észre eddig? Ezért nem kedvelem a nőt. Edward hozzá van szokva, hogy reagálnak a nők rá – éppen elégszer volt benne részem – és általában nem törődik vele. De ha hozzáérnek, az egy egészen más dolog. Nos, Mrs Cullen lesz a felmentősereg.

Gyorsan kitöltöttem a bort, kezembe fogtam a poharakat és bajban levő lovagomhoz siettem.

Direkt kettejük közé állva az egyik poharat Tanya felé nyújtottam. Udvarias mosollyal fogadta. A második poharat Edwardnak adtam, aki mohón nyúlt érte, arcán elbűvölő hála tükröződött.

„Egészségünkre” - emelte poharát Edward felénk, de rám nézve. Tanya és én felemeltük poharunkat és egyszerre válaszoltunk. Belekortyoltam a boromba.

„Bella, van valami problémád az üvegfallal?” - kérdezte Tanya.

„Igen. Tetszik – ne érts félre. De azt reméltem, hogy jobban fog illeni a házhoz. Végül is nekem a ház úgy tetszik, amilyen volt, és nem szeretnék semmilyen radikális változtatást.”

„Értem.”

„Én csak szeretném, ha jobban illene a házhoz. Hogy megtartsuk az eredeti kinézetet” - pislantottam fel Edwardra, aki elgondolkodva nézett rám.

„Szóval semmi nagy átalakítás?” - mormolta.

„Semmi” - suttogtam vissza.

„Úgy szereted, ahogy van?”

„Leginkább, igen.”

Edward szeme melegen ragyogott. Tanya párosunkra nézett és arca elvörösödött.

„Rendben” - mondta.

„Azt hiszem, értem, hogy mire gondolsz, Bella. Mit szólsz hozzá, ha az üvegfalat ugyan megtartjuk, de egy szélesebb teraszra nyílna, hogy megtartsuk a mediterrán hangulatot. Végül is van már egy kővel burkolt terasz itt. Hozzá illő kőből építhetnénk oszlopokat, hogy szélesítsünk rajta, így megtarthatnánk a kilátást. És a tető is üvegből lenne, vagy cserépből, ahogy a ház többi részén. Így lenne egy védett, étkező és pihenő hely.”

Szent varjú. Meg kell adni, ami jár neki – tényleg jó a szakmájában.

„Vagy a terasz helyett kedved szerinti színre festett fával keretezhetnénk az üvegajtókat – az is megtarthatja a mediterrán hangulatot” - folytatta.

„Mint ahogy a világoskék zsaluk Dél-Franciaországban” - mormoltam Edwardnak, aki figyelmesen nézett rám. Ivott egy korty bort és vállat vont, nagyon diplomatikusan. Hmm. Nem tetszik neki az ötlet.

Ami érdekes volt, hogy nem uralkodott felettem, nem fojtotta belém a szót, hogy hülyének érezzem magam... Istenem, ez a pasi kész ellentmondáshalmaz. Tegnapi szavai jutottak eszembe: „Szeretném, ha ez a ház olyan lenne, amilyennek te akarod. Bármi amit szeretnél. A tiéd. Az akarja, hogy boldog legyek – mindenben, amit teszek. Valahol mélyen legbelül azt hiszem, tudtam ezt eddig is. Csak éppen – megállítottam magam. Ne gondoljak a vitánkra most. Kisördögöm rám meredt.

Tanya Edwardot nézte, várva, hogy döntsön. Én pedig őt néztem, ahogy pupillái kissé kitágultak és szája elnyílt. Nyelvével gyorsan megnyalta szája felső szélét és ivott a borából. Figyelmemet Edward felé fordítottam – ő még mindig engem figyelt – rá sem nézett Tanyára. Igen! Lökte magasba öklét benső istennőm. Azt hiszem, lesz egy-két szavam Miss Denalihoz.

„Bella, mit szeretnél?” - mormolta Edward, nagyon világosan átengedve nekem a döntést.

„Nekem a teraszos megoldás tetszik.”

„Nekem is.”

Tanya felé fordultam. Hé, hölgyem – rám nézzen, ne rá! Én vagyok, aki ebben az ügyben dönt!

„Szeretném látni az átalakított tervet, amiben a szélesebb terasz és az oszlopok is szerepelnek, hogy is fog kinézni összességében.”

Tanya kelletlenül fordította el tekintetét férjem formás alakjáról, és lemosolygott rám. Azt hitte, nem vettem észre?

„Természetesen” - egyezett bele vidáman - „egyéb probléma?”

Azon kívül, hogy a tekinteteddel megdugod a férjemet?

„Edward szeretné átalakítani a hálószobánkat” - mormoltam.

Ekkor torokköszörülés hangzott fel a nappali bejárata felől. Mindhárman arra fordultunk. Taylor állt az ajtóban.

„Taylor?” - szólította meg Edward.

„Sürgős ügyben kell beszélnem önnel Mr Cullen” - magyarázkodott Taylor igen hivatalosan. Edward meglapogatta a vállamat miközben Tanyához beszélt.

„Mrs Cullen a gazdája a házzal kapcsolatos dolgoknak. Teljhatalma van mindenben. Bármit akar, az lesz. Teljes mértékben megbízom az ösztöneiben – nagyon jó meglátásai vannak.” - hangja kissé megváltozott... büszkeséget és finom figyelmeztetést hallottam ki belőle. Tanyának címezve?

Bízik az ösztöneimben? Oh, ez a férfi dühítő. Az ösztöneim hagyták, hogy keresztül gázoljon az érzelmeimen ma délután. Megcsóváltam a fejem bosszúságomban.. de hálás voltam azért, amit mondott Miss Provokatív-de-pofátlanul-jó-a-szakmájában-nak, hogy ki is a főnök. Felemeltem a kezem, megsimogattam Edward vállamon nyugvó kezét.

„Ha megbocsátotok” - szorította meg vállamat Edward és követte Taylort, feltételezhetően az utóbbi irodájába. Eltűnődtem rajta, hogy miről is lehet szó?

„Szóval – a hálószoba?” - kérdezte feszülten Tanya.

Felpillantottan rá, körülnéztem, hogy Edward és Taylor hallótávolságon kívül vannak-e. Majd összeszedtem összes benső erőmet és tekintve, hogy az utóbbi öt órában eléggé ideges voltam, Tanyára zúdítottam összes sértődöttségemet.

„Minden okod megvan arra, hogy ideges legyél, Tanya, mert ebben a pillanatban az, hogy tovább dolgozhatsz ezen a terven, eléggé bizonytalan. De biztos vagyok benne, hogy megértjük egymást – egészen addig, amíg távol tartod a kezed a férjemtől.”

Tanya levegő után kapott.

„Különben kirúglak. Értetted?” - formáltam a szavakat igen érthetően.

Szaporán pislogott, teljesen megdöbbenve. Nem tudta elhinni, hogy azt mondtam, amit mondtam. Én sem tudtam elhinni, hogy kimondtam. De kitartottam, és közömbösen néztem Tanya tágra nyíló szürke szemébe. Ne hátrálj meg! Ne hátrálj meg! Ezt az őrjítő közömbös nézést Edwardtól tanultam, aki olyan közömbös tud lenni, mint senki más. Tudtam, hogy a Cullen ház felújítása nagyon fontos Tanya építészirodájának – fénylő csillag a megbízások között. Nem veszítheti el azt a megbízást. És ebben a pillanatban egyáltalán nem törődtem azzal, hogy Emmett barátjáról van szó.

„Bella – Mrs Cullen – sajnálom. És soha...” - pirult el, elbizonytalanodva abban, mit is mondhatna.

„Hadd legyek egyértelmű. A férjem nem érdeklődik ön iránt.”

„Természetesen” - mormolta, a vér kifutott arcából.

„És mint ahogy mondtam, csak tisztázni akartam a dolgokat.”

„Mrs Cullen, őszintén bocsánatot kérek, hogy úgy gondolhatta, hogy... én...” - állt meg, még mindig belezavarodva, hogy mit is mondhatna.

„Jó. És mindaddig, amíg egyetértünk, nem lesz probléma közöttünk. És most – hadd mondjam el, mire gondoltunk a hálószobával kapcsolatban, majd szeretném végigfutni az anyagok listáját, amit használni óhajt. Mint ahogy tudja, Edward és én határozottan azt szeretnénk, ha a ház energiatakarékos lenne, és szeretném tudatni vele, hogy a felhasznált anyagok honnan származnak és megfelelőek-e.”

„Természetesen” - motyogta, kerekre nyílt szemmel, és őszintén megfélemlítetten. Na, ez egy első alkalom volt. Benső istennőm a tömegnek integetve körberohanta a színpadot.

Tanya helyére simította haját, és látszik rajta, hogy idegességében teszi.

„Akkor a hálószoba?” - buzgólkodott aggódva, hangja alig volt több suttogásnál. Miután a helyére tettem a hölgyet, megnyugodtam. Ma először, az Edwarddal történt délutáni találkozásunk óta. Képes vagyok én erre. Benső istennőm megünnepelte saját boszorkányságát.

-----

Éppen végeztünk, amikor Edward csatlakozott hozzánk.

„Minden rendben?” - kérdezte. Karját derekam köré fonta és Tanya felé fordult.

„Igen, Mr Cullen” - mosolygott Tanya ragyogóan – bár mosolya merev volt.

„Néhány napon belül jelentkezem az új tervekkel.”

„Kiváló. Boldog vagy?” - kérdezte Edward tőlem, meleg, kutató zöld pillantással.

Bólintottam és számomra érthetetlen okból elvörösödtem.

„Nos, mennem kell” - mondta Tanya megint túlságosan ragyogva. Kezet nyújtott – először nekem, majd Edwardnak.

„A közeli találkozásig, Tanya” - mormoltam.

„Igen, Mrs Cullen. Mr Cullen.”

Taylor jelent meg a nappali bejáratában.

„Taylor kikíséri önt” mondtam olyan hangosan, hogy az érintett is hallhassa.

„Az átdolgozott terveket a héten hozom” - tapogatta meg Tanya a haját megint, majd magas sarkán megfordult és kivonult a nappaliból Taylor kíséretében.

„Érezhetően barátságtalanabb volt” - mondta Edward incselkedően.

„Az volt? Nem vettem észre.” - vontam vállat, megpróbálva természetesnek látszani.

„Mit akart Taylor?” - kérdeztem, részben mert kíváncsi voltam, részben meg mert témát akartam váltani. Edward komoran elengedett, és hajtogatni kezdte a terveket.

„Smith-ről volt szó.”

A szarba! Megint csinált valamit?

„Semmi olyan nincs, ami miatt aggódni kellene, Bella.” Edward letette a terveket és engem vont a karjába.

„Kiderült, hogy hetek óta nem volt a saját lakásában, ennyi az egész.” Megcsókolta a hajamat, elengedett és befejezte a hajtogatást.

Oh...

„Szóval, hogy döntöttél?” - kérdezte és tudtam azért teszi, hogy ne folytassam a Smith-féle érdeklődést.

„Csak amit megbeszéltünk. Azt hiszem, tetszel neki” - tettem hozzá halkan.

Felhorkant.

„Mondtál neki valamit?”

Elpirultam. Honnan tudja? Az ujjaimra bámultam.

„Amikor megérkezett Edward és Bella voltunk, amikor elment már Mr és Mrs Cullen” - folytatta száraz hangon.

„Lehet, mondtam neki valamit..” -motyogtam.

Felpislogtam rá, meleg tekintettel vizsgált és egy óvatlan pillanatban – elégedettnek tűnt. Levette rólam szemét, megcsóválta fejét, arca megváltozott.

„Csak arra reagált, ahogy kinézek” - keserűnek tűnt – sőt utálkozónak. Miért? Meghökkenten néztem rá.

„Mi van?” - zavarodott össze pillantásomtól. Majd szeme ijedten tágra nyílt.

„Nem vagy féltékeny, ugye nem?” - suttogta rémült meglepetéssel. Elvörösödtem, nagyot nyeltem és összefont ujjaimat bámultam.

„Bella, ő egy szexuális ragadozó – és egyáltalán nem az én típusom” - döntötte féloldalra fejét.

„Hogy lehetsz féltékeny őrá? Bárkire? Semmi nincs benne, ami engem érdekelne.”

Amikor felnéztem Edwardra úgy nézett rám, mintha egy újabb végtagom nőtt volna. Beletúrt a hajába.

De idősebb... és egy szexuális ragadozó. Nem esett már bele egybe? Mrs Robinson szelleme rémlett fel elmémben.

„Csak te vagy, Bella” - mondta Edward halkan - „és mindig csak te leszel.”

Levegő után kaptam, mintha az összes levegő kiszorult volna tüdőmből. A terveket mellőzve Edward megint hozzám lépett és államat hüvelyk-, és mutatóujja közé fogta.

„Hogy hiheted másképp? Adtam valaha is bármilyen jelét annak, hogy bárki más érdekelne?” - zölden izzó tekintetét a szemebe fúrta.

„Nem” - suttogtam.

„Csak.. nem tudom. Ő idősebb.” Elvörösödtem, pontosan tudta, kire gondoltam. Sietve folytattam.

„És olyan nagyvilági és kifinomult és tehetséges. Komolyan tehetséges. Nyilvánvalóan azt csinálja, amiben tehetséges.”

„Bella, hogy gondolhatsz ilyeneket? Fiatal vagy – mindketten azok vagyunk” - simította alsó ajkamat meg hüvelykujjával.

„Amikor annyi idős leszel te is, mint ő, te is olyan leszel, vagy még több.”

Mi? Hite a képességeimben ámulatba ejtő... és zavarba hozó. Ma reggel még azt mondta, hogy nem kell dolgozni mennem. Oh, ez annyira komplikált. Szememet kitörni készülő könnycseppek szúrták.

„Legyen bizalmad. Bennem és önmagadban, Bella” - halk kérése majdnem megsemmisített.

„Oh, Edward” - suttogtam, és alsó ajkam megremegett - „csak... megpróbálok alkalmazkodni ehhez az új életemhez, ehhez, amiről még csak nem is álmodtam. Mindent tálcán kapok – az állásomat – téged, a gyönyörű férjemet... akit soha... soha nem tudtam, hogy ennyire fogok szeretni, ennyire erősen, ennyire gyorsan és ennyire... mélyen” - nagyot, megnyugtatót lélegeztem. Edward álla leesett.

„De te olyan vagy, mint egy száguldó vonat, Edward... és én nem akarok agyonhajszolt lenni, mert az a lány, akibe beleszerettél, az felmorzsolódik. És mi marad utána? Egy ideje arra gondolok, hogy nem marad más, mint egy ostoba, társasági nő árnyképe” - tartottam szünetet megint, küszködtem, hogy megtaláljam a szavakat, amik leírják érzéseimet.

„És te most azt akarod, hogy én legyek a cég vezetője – az legyek, ami soha nem akartam lenni. Csak szédelgek a sok lehetőség között, küszködök...” - befejeztem, könnyeim kitörni készültek, visszafojtottam hüppögésemet.

„Hagynod kell, hogy magam döntsek, hogy én kocáztassak, hogy hibákat kövessek el... és hagynod kell, hogy tanuljak belőlük” - szent tehén, ez... ez az, amit délután is mondani akartam.

„Úgy érzed, hogy megfulladsz?” - kérdezte Edward rémülten.

Bólintottam.

Becsukta a szemét.

„Elfogadható nézőpont, igazad van, Mrs Cullen” - túrt hajába nyugtalanul. „Csak neked szeretném adni a világot – mindent, bármit amit csak akarsz. És meg is akarlak védeni mindentől, és biztonságban akarlak tudni. Te sokkal több vagy, mint az a lány akibe beleszerettem, Bella. Egy erős, független, éles eszű, kedves... Oh, Bella, te vagy minden, amit valaha is akartam, sőt több. Ne kételkedj bennem. Soha ne kételkedj bennem.”

„Én nem. Én nem” - suttogtam - „de ma annyira felkészületlen voltam rád” - már megint a megfelelő szavak után kutattam.

„Ötven árnyalat” - mondta.

„Igen” - és annak ellenére, hogy úgy éreztem sírnom kell, elmosolyodtam - „ötven-féle vagy.”

„Pánikba estem” - suttogta - „miért nem beszéltél a nevedről velem?”

„Hogy őszinte legyek... akkor gondoltam rá, amikor a nászutunkon voltunk, és nos... nem akartam széttörni kis buborékunkat. És azután ott volt James... tudod, az egész olyan őrületes volt. Csak tegnap este jutott eszembe. Sajnálom, meg kellett volna mondanom, vagy megbeszélnem veled... de valahogy soha nem volt megfelelő az időpont” - szégyenkeztem vörös arccal.

Edward kutató tekintete nyugtalanító volt. Mintha megpróbálta volna akaratát ilyen módon a fejembe juttatni. Oh, vajon mire gondol?

„Miért estél pánikba?” - kérdeztem, mintha előző szavai most jutottak volna el tudatomig.

„Nem tudom. Csak nem szeretném, ha kisiklanál a ujjaim közül.”

„Oh, Edward, az ég szerelmére” - sírtam. „Nem megyek sehova. Mikor jut már be abba a kemény fejedbe?”

Hangom nyugodtabb lett.

„Sze-ret-lek. Jobban mint a... szemem világát, mint a létet vagy a szabadságot.”

Szeme tágra nyílt, félmosolyra húzta száját.

„Leánygyermeki szeretet?” - emelte fel csodálkozva szemöldökét.

„Nem” - nevettem akaratom ellenére - „ez csak egy idézet, ami eszembe jutott.”

„Őrült Lear király?”

„Drága, drága őrült Lear király” - emeltem fel kezem és megsimogattam arcát. Belehajolt simogatásomba, szemét becsukta.

„Megváltoztatnád a neved Edward Swanra, hogy mindenki tudja, hogy hozzám tartozol?”

Edward szeme felnyílt, és úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy a föld lapos. Összehúzta szemöldökét.

„Hogy hozzád tartozom?” - mormolta, ízlelgetve a szavakat.

„Enyém vagy.”

„A tiéd...” - mondta, megismételve a szavakat, amiket csak tegnap mondtunk ki a játékszobában.

„Igen, megtenném Ha ez olyan sokat jelentene neked.”

Oh, istenem...

„Neked ennyire sokat jelent?” - leheltem.

„Igen” - mondta határozottan.

„Oké” - suttogtam.

Féloldalra hajtotta fejét.

„Azt gondoltam, ebbe már beleegyeztél.”

„Igen, beleegyeztem, de most, hogy többet beszéltünk róla, boldog is vagyok, hogy így döntöttem.”

„Oh...” - motyogta meglepetten. Majd felderengett gyönyörű, kisfiús igen-ennyire fiatal-vagyok mosolya, és megint elakadt lélegzetem. Derekamnál fogva megpörgetett. Felsikítottam és vihogni kezdtem, nem tudtam megállapítani, hogy most akkor boldog... vagy megkönnyebbül, vagy... mi?

„Mrs Cullen, tudod mit jelent ez nekem?”

„Igen, tudom.”

Előrehajolt és megcsókolt, ujjait a hajamba fúrta, szorosan egy helyben tartva fejemet.

„Ez a vasárnap hét árnyalatát jeleni számomra” - mormolta bele a számba, és orrával végigsimított az én orromon.

Whoa!

„Gondolod?” - hajoltam hátra és rábámultam.

„Határozott ígéret hangzott el rá. Egy javaslat került előterjesztésre és az alku megköttetett.” suttogta, zöld szemei gonosz elégedettséggel ragyogtak. Félrebillentettem a fejem, felnéztem rá, csodáltam hirtelen hangulatváltozását. Kedélye olyan gyorsan változik, mint amilyen gyorsan az R8-as robog.

„Nemet mondasz nekem?” - kérdezte bizonytalanul.
„Hm...” - még mindig szédelegtem, próbáltam követni hangulatát.

Töprengően nézett rám.

„Van egy ötletem” - mormolta.

Oh... milyen perverz dolog lehet?

„Egy nagyon fontos dolog, amit meg kell tenni” - folytatta, hirtelen elkomolyodva. Ne... mi van már megint?

„Igen, Mrs Cullen. Egy rendkívül fontos dolog.”

Álljunk csak meg – nevet rajtam...

„Mi?” - suttogtam.

„Le kell vágatnom a hajam. Kétségtelenül túl hosszú, és a feleségemnek nem tetszik.”

Elállt a lélegzetem.

„Nem vághatom le a hajad!”

„De igen” - vigyorgott Edward és felfújta a homlokába lógó tincset.

„Nos... ha Mrs Cope-nak van egy pudingos tála?” - vihogtam.

Edward is nevetett.

„Oké, talált, süllyedt. Majd Franco-val vágatom le.”

Belém szúrt a csalódottság. Hmm... Franco nem Őnála dolgozik? Lehet, mégis meg tudnám nyírni. Végül is, Charlie haját évekig én vágtam, és soha nem reklamált.

„Gyere” - ragadtam meg kezét. Szeme tágra nyílt. Magam után húztam, végig a fürdőszobánkba, ahol is elengedtem a kezét, és fogtam a fehér faszéket, ami a sarokban állt. A mosdókagyló elé tettem. Edwardra pillantottam, eltitkolt mulatsággal nézett vissza rám, hüvelykujját nadrágja övtartójába dugta... szemei égtek.

„Leülni” - mutattam a székre, próbáltam főnök maradni.

„Megmosod a hajam?” - kérdezte rekedten.

Lassan bólintottam. Egyik szemöldökét meglepetten felhúzta, és egy pillanatig azt gondoltam, visszakozik.

„Oké” - mondta lágyan. Felemelte kezét és nyakánál kezdve elkezdte kigombolni fehér ingét.

Oh, egek... Benső istennőm szünetet tartott aréna-beli sétája közben.

Fürge, ügyes ujjak gombolták egyik gombot a másik után, inge nyitottan csüngött rajta. Edward felém tartotta egyik mandzsettagombját, szája megremegett, kihívóan szexi volt. Vedd már végre le!

Oh... kézelőgombok. Edward felé indultam, addig, amíg közvetlen előtte nem álltam, anélkül, hogy levettem volna a tekintetemet róla. Majd remegő ujjakkal megfogtam felkínált csuklóját és kivettem az egyiket – egy platina korong amibe a neve kezdőbetűit vésték egyszerű formájú betűkkel. Kezemben az első mandzsettagombbal a másikért nyúltam és ezúttal nagyobb önbizalommal ezt is eltávolítottam. Ahogy befejeztem, felnéztem rá, vidámsága eltűnt eddigre és valami más vette át a helyét, egy forróbb... sokkal csábítóbb arc. Felnyúltam, letoltam válláról ingét és ő hagyta, hogy az leessen a földre.

„Kész vagy?” - suttogtam.

„Bármire, amit csak akarsz, Bella.”

Tekintetem szeméről ajkára siklott, ami nyitva volt, így mélyebbet tudott sóhajtani. Faragott, cizellált, vagy bármi, mindenképpen gyönyörű szája van és pontosan tisztában van azzal, hogy mit tehet vele. Azon vettem észre magam, hogy előre hajolok, hogy megcsókoljam.

„Ne” - lehelte és mindkét kezét a vállamra tette - „Ne. Ha megteszed, soha nem fogod levágni a hajam.”

Oh!

„És akarom, hogy levágd” - folytatta. Szemei kerekre nyitottak voltak és kemények valamiféle megmagyarázhatatlan oknál fogva.

„Miért?” - suttogtam.

Egy pillanatra rám bámult és még nagyobbra nyitotta a szemét.

„Mert úgy érzem magam tőle, mintha dédelgetnének.”

Szívem gyakorlatilag megzökkent, mintha meg akarna állni. Oh, Edward... én ötvenszeresem. És mielőtt rádöbbentem volna, karjaim köré fontam, és megcsókoltam mellét, mielőtt arcomat csiklandozó mellszőrére hajtottam.

„Bella” - sóhajtotta. Karját körém kerítette, és mozdulatlanul álltunk egymást tartva a fürdőszoba közepén. Oh, mennyire szeretek a karjai között lenni. Még akkor is, ha egy basáskodó, megalomániás segg , akkor is ő az én basáskodó, megalomániás seggfejem... akinek élethosszig tartó adag gyengéd szerető gondoskodásra van szüksége. Hátrahajoltam anélkül, hogy elengedtem volna.

„Tényleg azt akarod hogy én vágjam le?”

Bólintott és félénken elmosolyodott. Vigyorogtam és kibontakoztam öleléséből.

Megfogtam a kezét és a székhez vezettem.

„Ülj le” - ismételtem meg.

Engedelmesen leült háttal a mosdónak. Levettem a cipőmet és odébb rúgtam őket pontosan oda, ahol az inge hevert. Kivettem a zuhanyzóból samponját, amit Franciaországból hoztunk.

„Megfelel, uram?” - tartottam elé mindkét kezemmel, mintha a TV-shopban lennénk - „egyenesen Francia honból szállítva. Szeretem az illatát... Te illata van”- tettem hozzá suttogva, kiesve eladói szerepemből.

„Oké” - vigyorgott.

Levettem a radiátorról egy kis törölközőt. Mrs Cope igazán ért ahhoz, hogy szuper-puhán tartsa a törölközőket.

„Hajolj előre” - vezényeltem halkan. Edward engedelmeskedett, a törölközőt a vállára terítettem, majd kinyitottam a csapot és megtöltöttem a kagylót meleg vízzel.

„Hajolj hátra” - hmmm, szeretek foglalkozni vele. Edward hátra hajolt, de túl magas volt. Előrébb húzta a széket, majd hátradöntötte a széket addig, amíg annak teteje a mosdókagylóhoz nem támaszkodott. Tökéletes távolságban. Hátrahajtotta a fejét. Merészen zöld szeme rám tekintett, nem tudtam megállni, visszamosolyogtam rá. Megfogtam az egyik poharat, amit itt tartottunk szükség esetére, telemerítettem a vízzel és Edward fejére öntöttem, hogy megnedvesítsem a haját. Megismételtem a mozdulatot áthajolva fölötte.

„Nagyon jó illata van, Mrs Cullen” - susogta behunyt szemmel.

Ahogy módszeresen megnedvesítettem a haját, alkalmam volt szabadon megbámulni. Szent Varjú. Bele fogok ebbe unni valaha is? Hosszú sötét szempillái árnyékot vetettek arcára, szája kissé elnyílt,

olyan volt mint egy sötét gyémántalakzat. Hallottam, ahogy levegőt vesz. Hmmm... mennyire szerettem volna a nyelvemet ...

Véletlen vizet fröcsköltem szemébe. A szarba!

„Bocsánat!”

Megfogta a törölköző sarkát és nevetve megtörölte a szemét.

„Hé, tudom, hogy egy segg vagyok, de ne fojts meg!”

Lehajoltam és vihogva puszit nyomtam a homlokára.

„Ne kísérts.”

Felemelte kezét, és a fejem mögött összefűzte ujjait, felemelkedett egy kicsit és rabul ejtette számat, röviden megcsókolt, közben elégedett morgás hangzott torkából. A hang egyenesen a hasam mélyén rejtőző izmokig hatolt. Nagyon csábító hang volt. Elengedett s engedelmesen hátrahajtotta a fejét, várakozva nézett fel rám. Egy pillanatra nagyon védtelennek látszott, olyan volt, mint egy gyerek. Összeszorult a szívem.

A haja már elég nedves volt, sampont folyattam a tenyerembe és masszírozni kezdtem fejbőrét. A halántékánál kezdtem folytattam a feje tetejénél, majd le a feje oldalán, ujjaimmal ritmikusan körözve. Újfent behunyta szemét és halkan hümmögött.

„Ez nagyon jó” - mormolta kicsivel később, szinte éreztem, ahogy ellazult erős, határozott ujjaim érintésére.

„Igen, az” - értettem egyet és megint megcsókoltam a homlokát.

„Szeretem, ahogy az ujjaiddal masszírozod a fejem bőrét” - mondta még mindig csukott szemmel. Nagyon elégedettnek tűnt – már nem volt védtelen. Jézusom, mennyire megváltozott az arckifejezése. Finom – de a sebezhetőség eltűnt róla.

„Emeld fel a fejed” - vezényeltem és ő engedelmeskedett. Hmmm – hozzá tudnék ehhez szokni. Feje hátsó részét is átmasszíroztam a samponos vízzel.

„Hátra.”

Hátra dőlt, leöblítettem hajáról a habot a pohár segítségével. Ezúttal nem fröcsköltem a szemébe.

„Megint?” - kérdeztem.

„Kérlek.” - szeme felpattant és elégedetten nézett rám. Levigyorogtam rá.

„Kívánsága parancs, Mr Cullen.”

Edward mosdókagylójához fordultam és megtöltöttem meleg vízzel.

„Az öblítéshez” - magyaráztam, amikor furcsán nézett rám.

Megismételtem az eljárást a samponnal, hallgattam, ahogy lélegzete elmélyül. Amikor megint tiszta hab volt, újfent időt szakítottam arra, hogy felbecsüljem férjem szép vonásait. Nem tudtam ellenállni neki. Finoman megsimogattam arcát. Szemét félig kinyitotta, álmosan lesett ki szempillái alól. Szent tehén!

Előre hajoltam és puhán, tartózkodóan megpusziltam száját. Mosolygott, becsukta szemét és tökéletes elégedettséggel sóhajtott egyet.

Jézusom. Ki gondolná, hogy a ma délutáni vitánk után képes ennyire ellazulni? Szex nélkül? Kisördögöm elbiggyesztette száját és felpillantott Bronte kötetéből.

Áthajoltam Edward felett.

„Hmmm” - mormolta elismerően, ahogy mellem megérintette arcát. Ellenálltam simogatási kényszeremnek és kihúztam a mosdóból a dugót és tanulmányoztam, ahogy lefolyik a víz. Edward keze a csípőmet majd a fenekemet simogatta.

„Ne simogassa a személyzetet” - morogtam hamis rosszallással.

„Ne feledje, hogy süket vagyok” - lehelte szemét csukva tartva, és kezét lesimította a fenekemen, majd szoknyám szélét emelgette. Rácsaptam a kezére.

Szeretek fodrászosat játszani.

Edward vigyorgott, szélesen és kisfiúsan, mintha rajtakaptam volna valami meg nem engedett dolgon, amire titokban büszke.

Megint a pohárért nyúltam, de ezúttal a másik mosdóban levő vizet használtam hogy kiöblítsem a habot hajából. Áthajoltam rajta, ő a fenekemen tartotta kezét, ujjával dobolva előre-hátra, fel és le... oda-vissza... hmmm. Ide-oda tekeregtem. Felmordult, mélyen a torkából.

„Na. Kiöblítettem.”

„Jó” - suttogta és ujjai megszorítottak. Hirtelen felült, haja vizes volt és végigcsöpögött rajta a víz. Lehúzott az ölébe, keze a fenekemtől a nyakamig siklott, majd az államhoz. Meglepetésemben levegőért kaptam. Ajka az enyémre tapadt, nyelve forró és kemény volt a számban. Ujjaim nedves hajába markoltak, éreztem ahogy a vízcseppek lefolynak a kezemen, a mellére, az arcomra, ahogy egyre elmélyültebben csókolóztunk és keze államról a blúzom felső gombjához siklott.

„Elég ebből a szépítkezésből” - mormolta. „Meg akarlak baszni a vasárnap hét árnyalatában és ezt megtehetjük itt, vagy a hálószobában. Válassz.”