Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2012. június 8., péntek

Hetvennyolcadik fejezet




Kelletlenül emeltem fel nehéz szemhéjamat, ahogy világosság öntötte el a szobát. Felnyögtem. Szédültem, lábaimat nem éreztem, Edward úgy körbefont, mint a repkény… nagyon melegem volt, mint, mint mindig. Tuti, hogy csak hajnali öt van, gondoltam, mert az ébresztő még meg sem szólalt. Kiszabadítottam magam Edward melegségéből, és ahogy kifordultam karjai közül, érthetetlenül motyogott valamit. Rápillantottam az órára. 8:45.
A szarba… El fogok késni. Basszus… Kimásztam az ágyból és berontottam a fürdőszobába. Pillanatok alatt megzuhanyoztam és kijöttem.
Edward felült az ágyban, rosszul leplezett óvatos mulatsággal bámult rám ahogy megpróbáltam egyszerre megtörölközni és a ruháimat összeszedni.
Lehet, arra várt, hogy a tegnap esti kinyilatkoztatására reagáljak – de per pillanat nem volt időm. Ellenőriztem kikészített ruhámat – fekete nadrág, fekete blúz… egy hangyányit olyan, mint Mrs R… de egy másodpercem sem volt már arra, hogy mást válasszak. Sietősen felvettem egy fekete melltartó-bugyi párost annak tudatában, hogy minden mozdulatomat figyeli. Ez… nyugtalanító volt. De ez az alsónemű párosítás jó lesz.
„Jól nézel ki” – dorombolt Edward az ágyból.
„Beteget jelenthetnél, tudod” – nézett rám azzal a pusztító, százötven százalékos bugyipattintó féloldalas mosolyával. Oh – annyira csábító volt. Benső istennőm provokatívan, száját biggyesztve nézett rám.
„Nem, Edward, nem tehetem. Én nem vagyok az a megalomániás gyönyörű mosolyú CEO, aki kedvére jöhet-mehet.”
„Szeretek kedvemre jönni-menni” – vigyorgott és rám villantotta ragyogó ferde mosolyát újabb fogakat villantva, HD Imax minőségben.
„Edward!” – feddtem meg. Hozzávágtam a törölközőt. Kinevetett.
„Gyönyörű mosoly, mi?”
„Igen. És azt is tudod, milyen hatással van rám” – tettem fel az órámat.
„Tudom?” – pislogott ártatlanul.
„Igen, tudod. Ugyanúgy hat rám, mint minden más nőre. Kezdek belefáradni, hogy látom őket ájuldozni.”
„Fárasztó?” – emelte fel a szemöldökét, még jobban szórakozva rajtam.
„Ne tegye az ártatlant, Mr Cullen – igazán nem áll önnek jól” – mormoltam háborogva, ahogy feltűztem lófarokba a hajam és felvettem fekete, magas sarkú cipőmet. Na, így megfelelően néztem ki. Amikor lehajoltam, hogy búcsúzóul megcsókoljam, megragadott és lehúzott az ágyra, fölém hajolt, fültől-fülig érő mosollyal. Oh, én… annyira szép volt; szemei csintalanul ragyogtak, kócos, éppen-most-keltem-ki-az-ágyból haja kócos, és az igéző mosolya. Most akar játszani? Fáradt voltam, még mindig a tegnap esti közlések kavarogtak a fejemben, amíg ő ragyog, mint a kifényezett gomb, kibaszottul szexis… oh, bosszantó vagy, Fifty.
„Mivel győzhetlek meg, hogy maradj?” – kérdezte kedvesen… szívem ugrott egy ütemet, és sebesen verni kezdett… maga volt a megtestesült csábítás.
„Nem tudsz” – morogtam, megpróbáltam kibontakozni öleléséből – „engedj el.”
Elbiggyesztette a száját, és én feladtam, vigyorogva végighúztam ujjamat szépen metszett ajkán – én Fiftym – annyira szeretem, minden hajmeresztő elbaszottságával együtt. És még el sem kezdtem átgondolni a tegnapi dolgokat, és hogy egyáltalán hogy is érzek velük kapcsolatban. Felemelkedtem, hogy megcsókoljam. Hosszan és keményen visszacsókolt, majd fürgén a lábamra állított, és ott maradtam bambán, elakadt lélegzettel és egy kissé ingatagon.
„Taylor elvisz. Gyorsabb így, mint parkolóhelyet keresni valahol… kint vár már az épület előtt” – mondta Edward kedvesen, és megkönnyebbültnek tűnt. A ma reggeli reakciómtól tartott? Az biztos, hogy tegnap éjjel – azaz ma hajnalban – kiderült, hogy nem hagytam itt.
„Rendben, köszönöm” – motyogtam, csalódottan amiatt, hogy függőleges helyzetbe kerültem, megzavarodva habozása miatt, és enyhén bosszankodva amiatt, hogy megint nem vezethetem a Saab-omat. De igaza volt, természetesen – Taylorral gyorsabb lesz odaérnem.
„Nos, élvezze a lustálkodást, Mr Cullen. Szeretném, ha maradhatnék, de a fazon, akinek a tulajdonában van a cég, ahol dolgozom, nem díjazná, ha az alkalmazottjai valami forró szex  miatt lógnának” – vigyorogtam és felmarkoltam a táskámat.
„Ami engem illet, Miss Swan, kétségem nincs afelől, hogy díjazná. Igazából, valószínűleg ragaszkodna hozzá.”
„Miért maradsz ágyban? Nem jellemző rád.”
Feje mögött összefonta kezét és rám vigyorgott.
„Mert megtehetem, Miss Swan.”
Fejemet csóváltam.
„Később, baby” – fújtam egy csókot felé, és kívül voltam az ajtón.
Taylor várt rám, és úgy tűnt  tudta, hogy késében vagyok, mert úgy száguldott, mint aki a pokolból szabadult el, és 9:15-re bent voltam  a munkahelyemen. Hálás voltam, amikor beállt a járda mellé – hálás, hogy még életben voltam… Jézusom, ijesztő módon vezetett… és hálás voltam, hogy nem késtem rettenetesen sokat – csak tizenöt percet.
„Köszönöm, Taylor” – motyogtam, hamuszürke arccal. Eszembe jutott, Edward mondta, hogy Taylor tankot is vezetett… lehet a Nascaron is vezetett már.
„Bella” – bólintott búcsúzóul. Berontottam az irodámba, amikor feltűnt, hogy Taylor túltette magát a formális Miss Swan-ozáson. Ez megmosolyogtatott.
Claire rám vigyorgott, ahogy átszáguldottam a portán az íróasztalom felé tartva.
„Bella” – kiabált James értem – „gyere ide.”
Oh, a szarba.
„Szerinted hány óra van?” – förmedt rám.
„Sajnálom. Elaludtam” – vörösödtem el.
„Ne történjem meg még egyszer. Készíts nekem kávét. Azután szükségem lenne rád, hogy megírj néhány levelet – igyekezz vele” – kiabál rám, és ezzel elbocsátott. Miért volt dühös ennyire? Mi volt a baja? Kisiettem a konyhába, hogy elkészítsem a kávéját. Lehet, mégis lógnom kellett volna. Inkább valami izgi dolgot tehettem volna Edwarddal… vagy reggelizhettünk volna… vagy csak beszélgethettünk volna – egészen újszerűen.
James alig vett tudomást a jelenlétemről, amikor visszamerészkedtem az irodájába a kávéval. Elém lökött egy alig olvasható firkálmányt.
„Gépeld le ezt, hozd vissza aláírásra, majd másold le és küldd el minden szerzőnek.”
„Igen, James.”
Fel sem pillantott rám, ahogy kijöttem tőle. Apám, azért dühös, mert…
Megkönnyebbülés volt, hogy leülhettem az asztalomhoz. Amíg a rendszer felállt a gépemen, kortyoltam a teámból.
Megnéztem a leveleimet.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Hiányzol
Dátum : 2009. június 17 09:05
Címzett : Isabella Swan
Kérlek, használd a telefonodat.
x
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc


Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Rendben, egy kis időre
Dátum : 2009. június 17 09:33
Címzett : Edward Cullen
A főnököm dühös.
Téged okollak, te tartottál vissza… trükkökkel.
Szégyellned kellene magad miatta.
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Trükkmicsodák?
Dátum : 2009. június 17 09:40
Címzett : Isabella Swan
Nem kell dolgoznod, Isabella.
Fogalmad nincs róla, hogy mennyire elborzaszt a trükközésem.
De szeretlek visszatartani ;)
Kérlek, használd a telefonodat. Oh, és gyere hozzám feleségül.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Az alkotásért élek
Dátum : 2009. június 17 09:44
Címzett : Edward Cullen
Tudok a természetes akadékoskodó hajlamaidról, de hagyd abba. Beszélnem kell a pszichiátereddel.
Csak akkor adok választ a kérésedre.
Nem vagyok ellene a bűnben élésnek.
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  TELEFON
Dátum : 2009. június 17 09:48
Címzett : Isabella Swan
Isabella, ha Dr Bannerrről akarsz tárgyalást kezdeni, akkor HASZNÁLD A TELEFONODAT… és ez nem kérés.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Oh, a szarba… mos ő is mérges rám. Nos, felőlem fel is robbanhat, mit törődöm vele. Elővettem a telefonomat a táskámból és szkeptikusan vizsgálgattam… És ahogy nézegettem, megszólalt. Oh, a francba, nem bír békén hagyni?
„Igen” – förmedtem a telefonra.
„Bells, szia…”
Jake?
„Jake! Mi van veled?” – Jézus, de jó volt hallani a hangját.
„Én jól vagyok, Bella. Izé, nézd – még együtt jársz azzal a Cullenel?”
Oh, a szarba… hova akar ezzel kilyukadni?
„Ööö-igen…Miért?”
„Na. Mert megvette az összes rólad készült fotót, és arra gondoltam, hogy én vihetném fel pénteken azokat Seattle-ba. A kiállítás csütörtökön zár be, úgyhogy péntek estére ott lennék velük, kiraknám őket… És talán elmehetnénk inni egyet, vagy valami. Igazából… azt reméltem, hogy találunk egy helyet, ahol bulizhatunk.”
„Oh, Jake, ez szuper. Ja, biztos vagyok benne, hogy össze tudunk hozni valamit. Beszélek Edwarddal és visszahívlak, oké?”
„Szuper – várom a hívásodat. Szia, Bells.”
„Szia…” – és már le is tette.
Szent varjú… nem hallottam Jake-ről a megnyitó óta. És meg sem kérdeztem tőle, hogy ment, vagy hogy adott-e el mást is – jó kis barát vagyok. Na… a péntek estét Jake-el tölthetném. Vajh, mit szól ehhez Edward? Ráébredtem, hogy alaposan beleharaptam a szám szélébe. Fájt. Ohó, Edward kétféle normával méri a dolgokat. Ő – megrázkódtam a gondolattól – megfürdetheti a gané-szutykos volt szertőjét, én valószínűleg egy egész kamionnyi szemrehányást kapok, ha szeretnék egy italra elmenni Jake-el. Hogy is oldjam meg ezt?
„Bella!” – rántott ki álmodozásomból James hangja. Még mindig dühös?
„Hol az a levél?”
„Ahem – készül.” – a francba, min baja van?
Dupla gyorsasággal gépeltem le a levelet, kinyomtattam és idegesen mentem James irodájába.
„Tessék” – tettem le a levelet az asztalára és sarkon fordultam, hogy kiiszkoljak. James gyorsan rávetette a levélre kritikus, átható kék tekintetét.
„Nem tudom, mit csinálsz odakint, de én a munkádért  fizetlek, Bella” – kiabált velem.
„Biztos vagyok benne, James” – mormoltam bocsánatkérően. Éreztem, ahogy lassan elönti a pír az arcomat.
„Ez tele van hibával” – förmedt rám – „javítsd ki.”
Baszd meg. Kezd hasonlítani valakire, akit ismerek… de Edward gorombaságát el tudom viselni. James kezdett feldühíteni.
„És készíts nekem kávét, amíg ezzel megbirkózol.”
„Bocsánat” – suttogtam, és olyan gyorsan kiiszkoltam az irodájából, ahogy csak tudtam.
Szent baszás… kezd kibírhatatlanná válni.
Visszaültem az asztalomhoz, sietősen újragépeltem a levelét, és ellenőriztem, mielőtt kinyomtattam. Na, most már tökéletes. Elkészítettem a kávéját is, közben szemforgatva tudósítottam Claire-t, hogy nyakig érő szarban vagyok. Nagy levegőt vettem és beszáguldottam James irodájába újból.
„Jobb” – dünnyögte kelletlenül, de aláírta a levelet.
„Másold le, irattárazd az eredetit és küldd másolatot minden szerzőnek. Érted?”
„Igen” – nem vagyok hülye – „James, valami baj van?”
Felpillantott, kék szeme elsötétült, ahogy tekintete fel-le vándorolt rajtam… megállt bennem az ütő.
„Nincs.”
Válasza tömör, nyers és elutasító volt. Úgy álltam ott, mint valami idióta, ami állítólag ugye nem vagyok… majd kiténferegtem a szobájából. Lehet ő is valami személyes zűrzavarral küzd. Uhh, csak ilyenekkel vagyok körülvéve. Elballagtam a másológép helyiségébe – ami természetesen begyűrt papírproblémáktól gyötörtetett – és amikor azt megszüntettem, kifogyott a papír. Úgy tűnt, ez nem az én napom.
Amikor végül visszatértem az asztalomhoz és elkezdtem borítékolni a leveleket, megcsörrent  a telefonom. Az üvegfalon keresztül láttam, hogy James éppen telefonált. Fogadtam a hívást – Jasper volt.
„Szia Bella – hogy telt az éjszakád?”
Az éjszakám… gyorsan végigfutottak az elmúlt éjjel történései előttem – Edward, ahogy térdel, makaróni és sajt, a sírás, a rémálom… a szex. Ahogy megérinthettem.
„Hát… jól” – dörmögtem nem valami meggyőzően.
Jasper rövid szünet után úgy döntött, hogy elfogadja a visszautasításomat.
„Szuper. Elkérhetem a kulcsokat?”
„Persze.”
„Körülbelül fél óra múlva ott leszek nálad. Van időd egy kávéra?”
„Ma nincs. Elkéstem és a főnököm olyan, mint egy dühös medve akinek a feje is fáj és mérgezett bogyókat dugtak fel a seggébe.”
„Kellemetlenül hangzik.”
„Kellemetlen és undorító” – vihogtam.
Jasper nevetett. A kedvem kissé felvidult.
„Oké… fél óra múlva találkozunk Bella” – és letette.
Felnéztem Jamesre, ő visszabámult rám… oh, a szarba. Hangsúlyozottan nem vettem róla tudomást és folytattam a borítékolást.
Fél óra múlva csörgött a telefonom.
„Megint itt van. Itt a portán. A szőke isten” – mondta Claire, aki a maga édeskés módján hozta tudomásomra, hogy Jasper megérkezett.
Élvezet volt találkozni Jasperral minden tegnapi fájdalom és a főnököm mai rossz kedvének kellemetlensége ellenére… de túl hamar elbúcsúzott.
„Találkozunk ma este?”
„Várhatóan Edwarddal leszek” – pirultam el.
„Te aztán jól kifogtad” – állapította meg Jasper kedélyesen.
Vállat vontam – ha csak kifogtam volna. És ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy nem egyszerűen mostanra fogtam ki, hanem egész életemre szólóan. És csodálatosképpen Edward ugyanígy érez a jelek szerint. Oh, istenem…
Jasper gyorsan megölelt.
„Később, Bella”
Visszatértem az asztalomhoz. Közben küzdöttem újkeletű érzéseimmel. Oh, mit meg nem tennék egy-egy napi egyedüllétért, és csak átgondolhatnék mindent… !
„Hol voltál?” – tornyosult fölém hirtelen James.
„Némi dolgom volt a portánál” – igazán kezdett az idegeimre menni.
„Nos. Az ebédemet akarom. A szokásosat.” – mondta összefüggéstelenül és visszadobogott az irodájába.
Miért nem maradtam otthon Edwarddal? Benső istennőm karba fonta a kezét, csücsörített – erre a kérdésre ő is szerette volna tudni a választ. Felkaptam táskámat, telefonomat és irány az ajtó, miközben ránéztem az üzeneteimre.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Hiányzol
Dátum : 2009. június 17 10:06
Címzett : Isabella Swan
Túl nagy az ágyam nélküled.
Mégis dolgoznom kell, úgy tűnik.
Még a megalomán CEO-nak is van tennivalója…
X
Edward Cullen
Az ujjával malmozó CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

És egy másik, egy kicsivel korábbról.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Diszkréció
Dátum : 2009. június 17 09:50
Címzett : Isabella Swan
A bátorság legjobb része.
Kérlek legyél megfontolt… a munkahelyi e-maileidet ellenőrzik. HÁNYSZOR KELL EZT ELMONDANOM?
Igen. Kiabálnak a nagybetűk, ahogy te mondod. HASZNÁLD A TELEFONODAT.
Dr Banner holnap tud fogadni bennünket.
X
Edward Cullen
Még mindig bosszús CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

És van egy még későbbről… oh, ne!

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Poloskák
Dátum : 2009. június
Címzett : Isabella Swan
Nem válaszoltál.
Kérlek, mondd, hogy rendben vagy.
Tudod, hogy mennyire aggódom.
Elküldöm Taylort, hogy megnézzen.
X
Edward Cullen
Túl-aggodalmas CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

A szemeimet forgattam… és felhívtam. Nem akartam, hogy aggódjon.
„Edward Cullen telefonja, Angela Weber beszél.”
Oh… annyira zavarba hozott, hogy nem Edward vette fel a telefont, hogy megálltam az utcán. Egy fiatal férfi mérgesen motyogott mögöttem, ahogy elkanyarodott, nehogy belém ütközzön. Az ételbár zöld napvédő ernyője alatt álltam.
„Halló? Segíthetek valamiben?” – szakította meg Angela a kényelmetlen csendet.
„Sajnálom… ööö – azt reméltem, beszélhetek Edwarddal…”
„Mr Cullen megbeszélést tart” – mondta gyakorlottan - „esetleg hagyna üzenetet?”
„Meg tudná neki mondani, hogy Bella hívta?”
„Bella? Mint Isabella Swan?!”
„Ööö… igen” – kérdése megzavart.
„Tartsa egy pillanatig, kérem, Miss Swan.
Udvariasan végighallgattam, ahogy letette a telefont, de nem igazán tudtam, mire számítsak.
Egy pillanattal később Edward volt vonalban.
„Jól vagy?”
„Igen, rendben van minden.”
Hallottam, hogy nagyot fúj, ahogy kiengedte visszatartott lélegzetét. Megnyugodott.
„Edward, miért ne lennék jól?” – suttogtam nyugtatóan.
„Általában gyorsan válaszolsz az e-maileimre. Aggódtam” – mondta csendesen… majd valaki máshoz beszélt.
„Nem, Angela! Mondja meg nekik, hogy várjanak!” – mondta ridegen… oh, mennyire ismerem én ezt a hangot!
Nem hallottam Angela válaszát.
„Nem. Azt mondtam, várjanak!” – hangja, mint a jég.
„Edward, elfoglalt vagy. Csak azért hívtalak, hogy tudd, jól vagyok – csak nagyon elfoglalt vagyok. James csattogtatja az ostort. Ööö – vagyis…” – elvörösödtem, és mély hallgatásba merültem. Edward egy pillanatig nem szólt semmit.
„Csattogtatja az ostort, mi? Nos, volt olyan idő, amikor azt mondtam volna, hogy szerencsés férfi” – mondta száraz humorral.
„Ne engedd, hogy föléd kerüljön, baby” – hallani lehetett vigyorát.
„Edward!” –méltatlankodtam.
„Csak figyelj oda – ennyi az egész. Nézd, örülök, hogy rendben vagy. Mikor menjek érted?”
„Majd megírom e-mailben.”
„A telefonodról” – mondta figyelmeztetően.
„Igen, uram!” – feleltem ingerülten.
„Később... baby.”
„Szia.”
De tovább tartotta a vonalat.
„Tedd le” – róttam meg, mosolyogva.
Nagyot sóhajtott a telefonba.
„Azt kívánom, bár ne mentél volna dolgozni ma reggel.”
„Én is. De dolgom van. Tedd le.”
„Tedd le te” – lehelte. Oh, a játékos Edward – kedvelem a játékos Edwardot.
Hmm... Szeretem Edwardot, és kész.
„Itt már tartottunk...”
„Beharapod a szád szélét.”
A szarba... igaza volt. Honnan tudja? Levegő után kaptam.
„Látod, azt hiszed, nem ismerlek, Isabella. De jobban ismerlek, mint ahogy gondolod”- mormolta csábítóan, olyan módon, amivel el tudott lágyítani.. és nedvessé tenni – oh, istenem.
„Edward, majd később beszélgetünk. De most... tényleg azt kívánom, bár ne jöttem volna el reggel.”
Szinte éreztem, ahogy széles vigyor önti el arcát.
„Várom az e-mailjét, Miss Swan.”
„Szép napot, Mr Cullen.”
Letette, és a falatozó hideg üvegfalához támaszkodtam... oh, istenem, még telefonon keresztül is a magáénak tudhat. Megráztam a fejem, hogy kitakarítsak belőle minden Cullennel kapcsolatos gondolatot. Bementem a falatozóba... James miatt elkomorodtam.

James haragosan nézett, amikor visszatértem.
„Nem baj, ha most veszem ki az ebédidőmet?” – kérdeztem óvatosan. Felnézett rám,  ábrázata még savanyúbb lett.
„Ha kell” – förmedt rám.
„Negyvenöt perc. Be kell pótolnod a a reggeli késést.”
„James, kérdezhetek valamit?”
„Na?”
„Olyan... mintha kiborultál volna valamin. Megbántottalak valamivel?”
Futólag rám pillantott.
„Nem hiszem, hogy kedvem van felsorolni vétségeid listáját pont most. Dolgom van.”
Ezzel tovább bámulta az előtte levő képernyőt, végleg elbocsátva ezzel.
Whoa... mit tettem? Megfordultam és kisétáltam az irodából. Egy másodpercig azt hittem elsírom magam. Miért ez a hirtelen és intenzív utálat irántam? Egy nagyon kellemetlen idea fészkelte be magát a fejembe, de nem akartam tudomást venni róla. Nem akartam ezzel a szarsággal foglalkozni most – volt elég saját problémám. Kimentem a közeli Starbucks kávézóba, rendeltem egy tejeskávét és leültem az ablak mellé. Elővettem az iPodomat a táskámból és bedugtam a fülhallgatót a fülembe. Véletlenszerűen választottam egy számot és megnyomtam az ismétlő gombot. Zenére volt szükségem a gondolkodáshoz.

Van időnk arra, hogy élünk?
Van időnk arra, hogy éljünk?
Tisztán haladunk át rajta?
Rendben tesszük a dolgunkat?
Részei vagyunk az itteni tervnek?
Van időnk arra, hogy éljünk?

Gondolataim keveregtek. Edward a szadista... Edward a szolgáló... Edward érintéssel kapcsolatos félelmei... Edward Ödipuszi komplexusa... Edward, ahogy Laurent fürdeti... felnyögtem és behunytam a szemem. Ez az utolsó kép gyakran visszatért. Hozzámehetek én ehhez az emberhez? Túl sok mindent kell felvállalni vele. Komplikált, nehéz ember, de mélyen legbelül tudtam, hogy nem akarom elhagyni őt, minden problémája ellenére... soha nem tudnám elhagyni. Szeretem őt. Olyan lenne ha elhagynám, mintha levágnák  a jobb karomat. Soha nem éreztem még magamat ennyire élőnek, ennyire életerősnek. Találkoztam mindenféle fajta kicsapongó, őrjöngő érzéssel és új élménnyel, mióta vele találkoztam... nem volt egy unalmas pillanatom Fifty-vel. Ha visszatekintek a két hónappal ezelőtti, Edward előtti életemre, mintha minden fekete és fehér lett volna... mint Jake képei... és most, az egész világ gazdag, fényes, színekkel átszőtt. Mintha egy kápráztató fénysugárban lennék... Edward vakító fényében...

A napok átalakultak,
Jegesek és fényesek lettek,
Tökéletes időnk volt a repülésre.

Szeretettel elmosolyodtam, és gondolataim átsiklottak Ikaruszra – még mindig túl közel repülök a naphoz... tökéletesnek tűnik az idő a repülésre. Tovább mosolyogtam. Repülni Edwarddal... ki tud ellenállni egy olyan férfinek, aki tud repülni?

Szóval, hogy tudnám mindezt feladni? Mintha felbillentett volna egy kapcsolót és világosságot teremtett volna körülöttem. Egy tanfolyamon vettem részt, Mr Cullen vezetésével. Sok dolgot megtudtam magamról...és a testemről... a határaimról, tűrőképességemről, türelmemről... hogy mennyire tudok szeretni.
Villámként vágott belém a felismerés, hogy amire szüksége van, amihez joga van... és amit soha nem kapott meg a kokainos kurvától, az a feltétel nélküli szeretet. Tudom szeretni feltétel nélkül?
Tudom, hogy érzelmileg sérült, de nem hiszem, hogy ez orvosolhatatlan. Sóhajtottam és felidéztem Taylor szavait. ’Ő jó ember, Miss Swan. ’ Sok jelét láttam jóságának; jótékonykodását, üzleti életbeni etikáját, nagylelkűségét, és ennek ellenére ő nem látja önmagát. Nem érzi, hogy megérdemel bármilyen szeretetet. Élettörténetét tekintve már értem önutálatát, hogy miért nem engedett magához közel senkit. Könnyek bizseregtek és gyűltek a szememben, ahogy felidéztem, amikor védőfalának utolsó darabjai is leomlottak, amikor megengedte, hogy megérintsem... Jesszus, Lauren és a hozzá fűződő őrület vezetett bennünket idáig. Lehet, hálásnak kellene lennem... A tény, hogy Edward megfürdette őt, már nem hagyott keserű érzést maga után. Kíváncsi lettem, milyen ruhákat adott neki. Remélem, nem a szilvakék ruha volt az. Azt kedvelem.
Tehát, tudom szeretni ezt a férfit, minden problémájával, feltétel nélkül? Mert ez a minimum, amit megérdemel. Még így is meg kell ismernie bizonyos határokat, olyan apró dolgokat, mint az empátia, és hogy kevésbé akarja szabályozni az életemet. Azt mondta, nem érzi már kényszerét annak,  hogy bántson... talán Dr Banner képes lesz némiképpen megvilágosítani ezt számomra.
Alapvetően ez volt az, ami a leginkább aggasztott – hogy szüksége volt arra hogy bántson valakit, és mindig talált olyan hasonló gondolkodású nőt, akinek erre szintén szüksége volt. Elkomorodtam. Igen, erre a megnyugtatásra szükségem volt. Én akarok ennek az embernek a mindene leni, az ő Alfája és Omegája, és minden, ami ezek között van. Az biztos, hogy képes beszélni a dolgokról, de képes-e megtenni is azokat?

Így keresem a szökés lehetőségét,
Amit ahelyett határoztunk el,
El kell hagynunk a tömeg sodrását, ami
Összefűzött bennünket ebben a hitvány közösségben,
És te miért ne próbálnád meg?
Tökéletes az idő a repülésre.

Remélhetőleg Banner tudja a válaszokat és talán... lehet, hogy igent tudok mondani. Edward és én meg tudjuk találni a tökéletes időt a repülésre...
Kibámultam a nyüzsgő, jövő-menő ebédidejét töltő Seattle-re.Mrs Edward Cullen – ki gondolta volna?
Ránéztem az órámra.
A szarba!
Felugrottam a székről, kilibbentem az ajtón – egy egész órát töltöttem el egy helyben ülve. Hova repült az idő? James eget verően ideges lesz!

Visszalopakodtam az asztalomhoz. Szerencsére nem volt az irodában. Úgy tűnt, megúszom. Buzgón bámultam a képernyőmet, bár vakon. Megpróbáltam gondolataimat visszaterelni a munkához.
„Hol voltál?”
Felugrottam. James karba font kézzel állt mögöttem.
„A pincében. Másoltam” – hazudtam.
James vékony, hajthatatlan vonallá préselte össze száját.
„6:30-kor indulok a repülőtérre. Azt akarom, hogy addig maradj itt.”
„Oké” – mosolyogtam olyan kedvesen, amilyen kedvesen csak tudtam.
„Szeretném, ha a New York-i programomat kinyomtatnád és lemásolnád 10 példányban. És csomagold be a brosúrákat. És hozz kávét” – förmedt rám és besétált a irodájába.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, kiöltöttem a nyelvemet rá, ahogy becsukta az ajtaját.
Gazember!

Négy órakor Claire csengetett fel a recepcióról.
„Alice Cullen keres téged.”
Alice...? Reméltem, nem akar most flangálni a sétálóutcában?
„Szia Alice!”
„Bella, szia, hogy vagy?” – valami miatt túl izgatottnak tűnt a hangja.
„Jól... sok a dolgom ma. És te?”
„Unatkozom! Találnom kellett valamit, amit csinálhatok, így születésnapi partit szervezek Edwardnak.”
Edward születésnapja...? Puff... fogalmam sem volt erről.
„Mikor lesz?”
„Tudtam, tudtam, hogy nem mondja el neked! Szombaton. Anya és Apa szeretné, ha mindenki átjönne egy ebédre, vagy vacsorára, hogy megünnepeljük. Hivatalosan is meghívlak.”
„Oh, nos, ez igazán kedves. Köszönöm, Alice.”
„Már felhívtam Edwardot és megmondtam neki, ő adta meg ezt a számodat.”
„Szuper...” – gondolataim elkalandoztak – mi a bánatot vegyek Edwardnak születésnapjára? Szent varjú, mit vehetsz egy embernek, akinek mindene megvan?
„És talán a jövő héten elmehetnénk ebédelni?”
„Persze… mi a véleményed a holnapi napról? A főnököm New Yorkban lesz.”
„Oh, az még szuperebb, Bella. Hány órakor?”
„Mondjuk 12:45-kor?”
„Ott leszek. Szia Bella.”
„Szia” – és letettem én is.
Edward. Születésnap. Mi a jó bánatot vegyek neki?

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Aggastyán
Dátum : 2009. június 17 16:11
Címzett : Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Mikor, pontosabban, hol akartad megmondani?
Mit vegyek az én öreg barátomnak a születésnapjára?
Talán néhány új elemet a hallókészülékébe?
B x
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen
Tárgy: 
Dátum : 2009. június 17 16:20
Címzett : Isabella Swan
Ne gúnyolódj az öregekkel.
Örülök, hogy élénk vagy és csipkelődsz.
Alice az, aki megmondhatja.
Az elem mindig jól jön.
Nem szeretem a születésemet ünnepelni.
X
Edward Cullen
Süket, mint a nagyágyú CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Hmmmm
 Dátum : 2009. június 17 16:24
Címzett : Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Elképzeltem, ahogy a száját biggyesztette, ahogy az utolsó mondatot írta.
Ez érdekes hatással volt rám.
B xoxox
Isabella Swan
James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Szemforgatás
Dátum : 2009. június 16:29
Címzett : Isabella Swan
Miss Swan
HASZNÁLJA A TELEFONJÁT!!!!
x
Edward Cullen
Viszkető tenyerű CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Megforgattam a szemeimet… mi a baja az e-mailekkel?

Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Ösztönzés
 Dátum : 2009. június 17 16:33
Címzett : Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Ah… nem sokáig tud nyugton maradni a viszkető tenyere, ugye?
Kíváncsi vagyok, Dr Banner mit mondana erről.
De már tudom, hogy mit adok születésnapodra.
;)
Bx

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Angina
Dátum : 2009. június 17 16:38
Címzett : Isabella Swan
Miss Swan
Nem gondolom, hogy a szívem ki fog bírni még egy ilyen e-mailt… vagy a nadrágom, példának okáért.
Viselkedj.
x
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc


Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Próbálkozom
Dátum : 2009. június 17 16:42
Címzett : Edward Cullen
Edward
Próbálok dolgozni a követelőző főnököm számára.
Kérlek, ne zavarj a továbbiakban, próbáld magad visszafogni.
Az utolsó e-mailed majdnem felgyújtott.
x
Ui: tudnál jönni értem 6:30-kor?

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Ott leszek
Dátum : 2009. június 17 16:48
Címzett : Isabella Swan
Semmi nem okozna annál nagyobb örömöt.
Igazából, elég sok dologra tudok gondolni, ami nagyobb örömet okozna, és mindegyikben benne vagy te is.
x
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Elpirultam, ahogy olvastam a válaszát… és megráztam a fejem. Levelezésben jók vagyunk, de tényleg beszélnünk kellene… lehet, miután találkozom Bannerrel. Letettem a telefonom az asztalra, és befejeztem jelentéktelen pénztár egyeztetési feladatomat.

18:15-re az iroda kiürült. Mindet elkészítettem James részére, a taxiját is megrendeltem, ami majd a repülőtérre viszi. Már csak a dokumentumait kell a kezébe adnom. Idegesen néztem be az üvegfalon, de még mindig mélyen belemerült a telefonálásba, és én nem akartam félbeszakítani – nem a mai pocsék hangulatában.
Ahogy ott ültem és várakoztam rá, ráébredtem, hogy ma még nem ettem. Oh a szarba… ez Fiftynek nem fog tetszeni. Gyorsan lementem a konyhába, megnézni, hogy maradt-e egy kevés keksz.
Éppen a dobozt nyitottam, amikor James váratlanul felbukkant a konyhaajtóban. Megijedtem.
Oh… mit keres itt?
Bámult rám.
„Nos, Bella… azt hiszem ez jó időpont arra, hogy beszéljünk a hibáidról.”
Belépett és becsukta maga mögött az ajtót. A szám kiszáradt, fejemben a riasztócsengő hangosan, áthatóan kolompolt. Oh, bassza meg.
James szája grimaszos mosolyba rándult, szemei mély, sötét, kobalt színbe váltottak.
„Végül sikerült, hogy egyedül találjalak” – mondta, és lassan megnyalta alsó szája szélét.
Mi?
„És most… ugye jó kislány leszel?”

Nincsenek megjegyzések: