Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2010. november 20., szombat

Tizenhetedik fejezet



A fény betöltötte a szobát kicsalogatva mély álmomból az ébrenlétbe. Kinyújtóztam és kinyitottam a szememet. Gyönyörű májusi reggel volt. Seattle a lábaimnál … wow… micsoda kilátás. Mellettem Edward Cullen még mindig aludt… wow… micsoda látvány. Meglepődtem, hogy még mindig aludt. Arccal felém fordult , kivételes lehetőségem nyílt a tanulmányozására. Szép arca fiatalabbnak mutatta, ahogy nyugodtan aludt. Szépen metszett ajkai félig nyitva, fényes tiszta haja csupa kóc… hogy tud valaki ilyen jól kinézni, nem ütközi ez törvénybe…? Aztán eszembe jutott a szoba odafenn… nos valószínűleg az nem törvényes. Megráztam a fejemet, túl sok gondolkodni valóm volt. Csábított a lehetőség, hogy megérintsem… de olyan volt mint egy kisgyerek, nagyon szeretetre méltó volt, ahogy aludt… Nem volt okom aggódni amiatt, hogy mit mondok, mit mond ő..  mit tervez… különösen rám vonatkozóan.
Egész nap elnézegetném… de a szükség nagy úr – ki kellett mennem. Kimásztam az ágyból, fehér ingét megtaláltam a padlón és magamra kaptam. Átsétáltam egy ajtón, amiről azt hittem a fürdőszobába vezet, de egy olyan nagy gardróbban találtam magam, amekkora az én hálószobám. Hosszú sorokban álltak a drága öltönyök, ingek, cipők, nyakkendők… Mi a bánatnak egy embernek ennyi ruha? Rosszallóan csettintettem. Valójában Rose ruhatára rivalizálhat ezzel… Rose, oh, ne … nem gondoltam rá egész este. Egy pillanatig eltűnődtem, vajon mire jutott Emmettel… későn jutott eszembe, hogy megígértem neki, majd írok üzenetet, amikor megérkezünk. Szent szar… bajban vagyok.
Visszafordultam a hálószobába. Edward még mindig aludt Megpróbálkoztam a másik ajtóval, ami a másik helyiségbe nyílt… és ez is nagyobb volt, mint az én hálószobám… minek egy embernek ekkora tér? Két mosdókagyló, jegyeztem meg magamban ironikusan. Ahhoz képest, hogy nem alszik együtt senkivel… az egyik használaton kívül lehet.
Megbámultam magam a mosdók feletti hatalmas tükörben. Másnak nézek ki? Másnak érzem magam. Ha őszinte akarok lenni, egy kicsit sajgok, és az izmaim… olyan volt, mintha soha nem edzettem volna életemben. Soha sem edzettél életedben… ébredt fel benső kisördögöm. Ajakbiggyesztve, toporogva nézett rám. Szóval éppen csak együtt aludtál… a szüzességedet adtad egy olyan férfinak, aki nem szeret téged, és igazán fura elképzelései vannak rólad… valamiféle perverz szex-szolgát szeretne belőled faragni… MEGŐRÜLTÉL? Kiabált velem.
Megrezzentem, ahogy a tükörbe néztem. El kell gondolkodnom a történteken. Őszintén, jó dolog beleesni egy olyan férfiba, aki őrületesen szép, gazdagabb, mint Krőzus, és van egy vörös szobája, ahol fájdalom vár rám?… Határozottan a legutóbbira kell felhívnom a saját figyelmemet. Megborzongtam. A hajam a szokásos öntörvényű formáját mutatta… mint-aki-éppen- most-dugott-haj…nem illik hozzám. Megpróbáltam rendet tenni a fejemen levő káoszban az ujjaimmal, de csak szerencsétlenkedtem, így hát feladtam. Talán találok hajgumit a táskámban.

Éhes voltam. Visszatértem a hálószobába. Az alvó szépség… még mindig aludt, így otthagytam és a konyhába mentem. Oh, ne… Rose. A táskámat Edward dolgozószobájában hagytam. Felkaptam és kivettem a mobilomat belőle. Három sms.
’Rendben vagy Bella?’
’Hol vagy Bella?’
’A francba, Bella!’
Felhívtam Rose-t… amikor nem válaszolt, hagytam neki egy talpnyaló üzenetet, amiben ecseteltem, hogy életben vagyok, nem haltam bele Kékszakállba… legalábbis nem abban az értelemben, amitől féltett… vagy talán én féltem. Ez olyan zavarba ejtő így. Meg kell próbálnom analizálni, katalogizálni az érzelmeimet Edward Cullen iránt. Lehetetlen feladat… megráztam a fejemet tehetetlenségemben. Egy kis egyedüllétre van szükségem… távol ettől az egésztől, hogy végig gondolhassam a dolgokat.
Örömömre szolgált, hogy találtam két hajgumit a táskámban, és gyorsan copfot fontam a hajamból.  A kislányosabb kinézet talán nagyobb védelmet biztosít Kékszakállal szemben. 















Kivettem az I-podomat is a táskából, bedugtam fülembe a fülhallgatót… semmi nem jobb mint egy kis zene a főzéshez. Az I-podot betettem Edward ingének felső zsebébe… felhangosítottam és tánclépésben folytattam utamat.
Szent Tehén, de éhes vagyok!
Elbátortalanodtam a konyhája láttán – túl fényes, túl modern… és egyik szekrénynek sincs fogantyúja. Pár másodpercembe került, hogy kitaláljam, meg kell nyomni az ajtót ahhoz, hogy kinyíljon. Talán készíthetnék reggelit Edwardnak. A múltkor omlettet evett a Heathmannál. Bekukkantottam a hűtőbe… van tojás. Én inkább palacsintát és sonkát kérnék. Nekiálltam a palacsintatészta előkészítésének, körbetáncolva a konyhában.
Jó elfoglalni magamat. Enged gondolkodni, de nem enged elmélyedni. A zene lármája a fülemben szintén megvéd a magvas gondolatoktól. Idő kell, hogy átgondoljak mindent. Azért jöttem, hogy együtt töltsem az éjszakát Edward Cullennel az ágyában és ezt megtettem, pedig senkit nem enged az ágyába… vigyorogtam magamban… juppí. Feladat teljesítve. Nagy dolog. Vigyorogtam… bizony nagy dolog, és zaklatottá váltam az emlékezéstől… a szavai, a teste, ahogy szeretkezik…wow… Becsuktam a szemem, ahogy a testem vibrált az emlékezéstől, és éreztem a kellemes összehúzódását a mélyen a hasamban levő izmaimnak… oh, istenem. Belső kisördögöm savanyúan nézett rám… basztál - nem szeretkeztél – üvöltött rám, mint egy hárpia. Semmibe vettem, de valahol mélyen éreztem, igaza van.
Egy igazi formatervezett tűzhely volt a konyhában. Úgy gondoltam, óvatosan bánok vele… Kellene egy hely, ahol melegen tarthatom a palacsintát, és a sonkával kezdtem. Amy Studt énekelt a fülembe… A nem megfelelő lányt választottad… hmmm… Nem veszek részt a játékodban. Ez a dal sokat jelent most nekem… ..Nem illek ide… Nem illek ide… Soha nem illettem sehova, és most… nos… Kaptam egy trágár, megfontolandó felkérést magától az Antiszociális Királytól. Vajon miért ilyen? Genetika vagy nevelés… Teljesen eltér mindentől, amit eddig ismertem.
A sonkaszeleteket a grillbe raktam. Amíg a sonka pirult, felvertem néhány tojást. Azon gondolkodtam, hogy megterítem az asztalt, amikor megláttam Edwardot a reggelizőpultnál álló bárszékek egyikén ülve. A pultra támaszkodott , arcát tenyerei közé temette. Még mindig az a póló volt rajta, amiben aludt. A mint-aki-éppen-dugott haj igen-igen illett hozzá, pont mint a jól rajzolt borostája. Meghökkent csodálkozás ült az arcára ki. Megdermedtem, elpirultam… aztán összeszedve magamat kiszedtem a fülhallgatókat a fülemből, bár a térdeim remegtek a látványától.
„Jó reggelt, Miss Swan. Igen energikus ma reggel,” – mondta szárazan.
„Jól aludtam.” – magyaráztam dadogva.
Szája sarka felkunkorodott.
„Nem tudom elképzelni, miért.” 
Összehúzta a szemöldökét.
„Én is, miután visszamentem az ágyba.”
„Éhes vagy?”
„Nagyon” – mondta fürkésző tekintettel… és nem voltam benne biztos, hogy az ételre gondol.
„Palacsinta, sonka, tojás?”
„Jól hangzik.”
„Nem tudom, hol tartod az alátéteket…” – vontam vállat, kétségbeesetten próbáltam nyugodtnak látszani.
„Majd én felterítek… te főzöl. Akarod, hogy bekapcsoljak valami zenét…akkor tudod folyatni…ezt a… táncot.”
Lebámultam az ujjaimra… tudtam, hogy mélyen elvörösödök.
„Kérlek, ne fejezd be miattam. Nagyon szórakoztató, ahogy csinálod.”
Rácsücsörítettem a számat… szórakoztató, mi? Kisördögöm felhengeredett a röhögéstől…
Edward egy pillanat alatt mellettem termett. Gyengéden megfogta a copfomat…
„Szeretem ezeket” – suttogta. „Nem fognak megvédeni…”
Hmm Kékszakáll
„Hogy szereted a tojást?- kérdeztem csípősen.
Mosolygott.
„Teljesen habosra felverve” – vigyorgott.
Visszafordultam a feladatomhoz, mosolygásomat elrejtettem a kezem mögé. Nehéz haragudni rá. Főleg, amikor ennyire rá nem jellemző módon játékos. Kihúzott egy fiókot és két fekete palakő alátétet tett a reggelizőpultra. A tojást egy serpenyőbe öntöttem, a sonkát megfordítottam a grill alatt.
Amikor újra Edward felé fordultam, már narancs dzsúsz is volt az asztalon, és éppen kávét készített.
„Kérsz teát?”
„Igen, kérek. Ha van egy kis…”
Néhány tányért vettem elő és a tűzhely melegítő tálcájára raktam őket. Edward odament az egyik szekrényhez, és kivett egy doboz Twining’s English Breakfast teát. Elbiggyesztettem a számat.
„Egy kicsit kiszámítottad ezt ugye?”
„Úgy gondolod? Nem vagyok biztos benne, hogy bármit is elhatároztunk volna, Miss Swan” – dörmögte.
Mire gondol ezzel? A megállapodásunkra…? Vagy a kapcsolatunkra… bármilyen is az? Még mindig nagyon titokzatos. Felszolgáltam a reggelit a felmelegített tányérokra és az alátétre raktam azokat. Körülnéztem a hűtőben és találtam egy kis juharszirupot.
Felnéztem Edwardra. Ő meg arra várt, hogy leüljek.
„Miss Swan.” – mutatott az egyik bárszékre.
„Mr Cullen.” – bólintottam beleegyezésül.
Felmásztam és egy kicsit megrezzentem, ahogy leültem.
„Mennyire fájsz?” – kérdezte, ahogy leült. Zöld szemei sötétek voltak.
Elpirultam… miért kérdez ennyire személyes dologról?
„Nos, az igazat megvallva nem tudom mihez hasonlítani” – förmedtem rá.
„Részvétedről biztosítasz?” – kérdeztem negédesen.
Azt hiszem, megpróbált egy mosolyt elfojtani… de nem voltam biztos benne.
„Nem… Csak kíváncsi vagyok, folytathatjuk-e az alapozó képzést.”
„Oh…” – bambán bámultam rá… és elfelejtettem levegőt venni és belül mindenem görcsösen összehúzódott. Ooh…ez nagyon kedves… Elfojtottam a sóhajtásomat.
„Egyél, Isabella.”
Az étvágyam újra bizonytalanná vált… még több… több szex… hmm…
„Ez ízletes, mellékesen” – vigyorgott rám.
Megpróbáltam egy villányi omlettet bekapni, de képtelen voltam megkóstolni. Alapozó képzés… Meg akarom dugni a szád… ez az alapozó képzéshez tartozik?
„Fejezd be a szád harapdálását. Nagyon izgató, és történetesen arra gondolok, hogy semmi nincs rajtad az ingem alatt… ami még inkább izgató” – mormogta.
A teás zacskót abba a kis csészébe tunkoltam, amit Edward vett elő.
Gondolataim körbeforogtak.
„Milyen alapozó képzés jár a fejedben?” – kérdeztem, hangom magasabb volt, elárulva azt a szándékomat, hogy közömbösnek és nyugodtnak látsszak, amennyire csak tudok a testemben tomboló hormonok kiszabadulásától.
„Nos, mivel érzékeny vagy, úgy gondolom, áttérhetünk az orális gyakorlatokra.”
Félrenyeltem a teámat, és rábámultam… tágra nyílt szemekkel, leesett állal. Gyengéden meglapogatta a hátamat és narancs dzsúszt nyújtott felém. Nem tudtam, mire gondol.
„Persze csak akkor, ha maradsz…” – tette hozzá lágyan.
Felnéztem rá, amíg megpróbáltam visszanyerni az egyensúlyomat…arca kifejezéstelen volt. Nagyon idegesítő volt.
„Szeretnék maradni… mára. Holnap dolgoznom kell.”
„Mikorra kell ott lenned?”
„Kilencre.”
„Odaviszlek holnap kilencre.”
Töprengtem… azt akarja, hogy még egy éjszakára maradjak?
„Haza kell mennem ma este… tiszta ruhára van szükségem.”
„Tudunk venni néhányat itt…”
Nincs költeni való spórolt pénzem ruhákra… Felemelte a kezét és megfogta az államat, gyengéden meghúzta, így az szám széle kiszabadult a fogam szorításából. Nem is vettem észre, hogy rágom a szám szélét.
„Mi a baj?” – kérdezte.
„Otthon kell lennem ma este.”
Szorosan összezárta a száját.
„Oké… ma este” – egyezett bele.
„És most edd meg a reggelidet.”
A gondolataim összezavarodtak, a gyomrom felfordult… az étágyam elmúlt. Csak bámultam a félig elfogyasztott reggelimet. Egyáltalán nem voltam éhes.
„Egyél Isabella. Nem ettél múlt éjjel sem.”
„Tényleg nem vagyok éhes” – suttogtam.
Szúrósan nézett rám.
„Tényleg nagyon szeretném, ha megennéd a reggelidet.”
„Mi bajod van az evéssel?” – tört ki belőlem.
Összehúzta a szemöldökét.
„Mondtam, hogy fenntartásaim vannak az elvesztegetett étellel kapcsolatban. Egyél” – förmedt rám.
Szeme  sötét volt, fájdalom tükröződött benne… Szent Tehén! Mi ez az egész?
Felcsippentettem a villámat és ettem… lassan. Próbáltam rágni. Legközelebb figyelnem kell rá, hogy ne tegyek túl sok ételt a tányéromra, ha ennyire oda tud lenni az evés miatt.
Arca meglágyult, és én lassan átküzdöttem magam az ennivalón. Megfigyeltem, hogy elmosta a tányérját. Megvárta, amíg végzek és az enyémet is elmosogatta.
„Te főztél, én mosogatok.”
„Nagyon demokratikus.”
„Igen…” – nézett rám elmélyülten.
„Nem a szokásom. Miután befejezem, elmegyünk fürdeni.”
„Oh… rendben.” Oh istenem… inkább zuhanyoznék.
Megcsördült a telefonom, megszakítva tűnődésemet.
Ez Rose.
„Szia.” Elballagtam a balkon üvegajtójáig… el Edwardtól.
„Bella, miért nem sms-eztél tegnap éjjel?” – bosszúsnak hangzott.
„Sajnálom, csak… elfoglaltak a dolgok.”
„Jól vagy?”
„Igen, rendben vagyok.”
„És? Ti…?” – reménykedés volt a hangjában.
„Rose… Nem akarok erről telefonon beszélni…”
Edward rám nézett.
„Dugtatok… Biztos vagyok benne.”
Honnan tudja…? Csak blöfföl… és nem beszélhetek róla… aláírtam azt a marha nyilatkozatot.
„Rose, kérlek.”
„Milyen volt? Rendben vagy?”
„Mondtam, hogy minden rendben.”
„Gyengéd volt?”
„Rose, kérlek…!” – nem tudtam elrejteni elkeseredettségemet.
„Bella, ne húzd már az agyamat, legalább négy éve várok erre a napra!”
„Este találkozunk” – tettem le a telefont.
Ez legalább olyan bonyolult lesz, mint a négyszögből kört csinálni… Rose nagyon kitartó és mindent tudni akar, részletesen… és én nem mondhatom el, aláírtam… minek is hívták?… Titoktartási Szerződés… ki fog borítani… teljesen. Valamit ki kell találnom.
Visszamentem és bámultam Mr Cullent, ahogy kecsesen tesz-vesz a konyhában.
„A TSZ  mindent lefed?” – kérdeztem óvatosan.
„Miért?” – fordult felém és rám bámult, amíg a Twiningset eltette. Elpirultam.
„Nos, van néhány kérdésem… tudod, a szexről” – néztem lefelé az ujjaimra.
„És szeretném megkérdezni Rose-t.”
„Megkérdezhetsz engem.”
„Edward… minden szempontot figyelembe véve…” – halt el a hangom. Nem kérdezhetlek meg…Megismertem az elferdült, elfuserált, perverz-mint-a-pokol, eltorzult világszemléletedet a szexre vonatkozóan…Kell egy egészséges, független vélemény…
„Csak a technikára vonatkozna… Nem említeném a fájdalom vörös szobáját.”
Felemelte a szemöldökét.
 „A fájdalom vörös szobája? Inkább a gyönyöré, Isabella. Higyj nekem…” – mondta kedvesen.
„Azonkívül” – a hangja kissé durvább lett – „a szobatársad és a bátyám két barom. Remélem, hogy te nem…”
„A családod tud a te… izé, elhajlásodról?”
„Nem. Semmi közük hozzá.” – sétált felém, amíg elém nem ért.
„Mit szeretnél tudni?” – kérdezte lágyan, felemelte kezét és ujjait gyengéden lefuttatta az arcomon az államig, fejemet hátra döntötte, hogy egyenesen a szemembe nézhessen. A bensőm megvonaglott… nem tudok hazudni ennek a férfinak.
„Semmi konkrétum nem jut eszembe ebben a pillanatban” – suttogtam.
„Nos, kezdhetjük a … milyen volt számodra a múlt éjszaka?” – izzottak a szemei a kíváncsiságtól.
Szeretné tudni, mi?…Wow…
„Jó” – morogtam.
Mosolyra húzta a száját.
„Nekem is” – mormolta.
„Még soha nem volt részem szokványos szexben. Pedig vannak bizonyos előnyei. De most, talán azért, mert veled voltam…” – simította át a szám szélét a hüvelykjével.
Levegőért kaptam. Szokványos szex?
„Gyere, fürödjünk…” – hajolt le és finoman megcsókolt, és a szívem felzakatolt és a vágy elöntött… mélyen lenn… ott lenn.

Nincsenek megjegyzések: