Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2010. december 24., péntek

Huszonötödik fejezet


Lihegve, elcsigázottan, szememet behunyva feküdtem az ágyon, ahogy lassan kicsúszott belőlem. Egyből felállt és felöltözött. Amikor teljesen elkészült, visszamászott az ágyra, gyengéden kikötötte a nyakkendőjét és teljesen lehúzta a kezemről a pólómat. Megmozgattam az ujjaimat, megmasszíroztam a csuklóimat és megigazítottam a melltartómat. Megfogta a takarót és rám terítette. Meghökkenve néztem rá. Ő vigyorgott.
„Ez nagyon kellemes volt…” – suttogtam félénken.
„Megint az a szó”
„Nem kedveled ezt a szót?”
„Nem… Nem működik nálam egyáltalán.”
„Oh… Nem tudtam…úgy tűnt, mintha jótékony hatással lenne rád.”
„Akkor most jótékony hatású vagyok, nem? Meg tudná jobban sérteni az önérzetemet, Miss Swan?”
„Nem gondolom, hogy lenne ebben valami, ami a rosszat tesz az önérzetednek” – de ahogy ezt mondtam… nem volt meggyőződés a szavaimban – valami megfoghatatlan dolog suhant át a gondolataimon, egy lebegő gondolat, ami eltűnt, mielőtt belekapaszkodhattam volna.
„Ha úgy gondolja…” – hangja halk volt.
Mellém feküdt teljesen felöltözve, fejét a könyökére támasztotta. Rajtam meg csak egy melltartó volt.
„Miért nem szereted, ha megérintenek?”
„Csak ” – fölém hajolt és gyengéden megcsókolta a homlokomat.
„Szóval… az az e-mail… ilyen elképzelésed van a tréfáról?”
Bocsánatkérően mosolyogtam rá és megvontam a vállamat.

„Szóval akkor még mindig fontolóra veszed a javaslatomat?”
„A trágár javaslatodat…igen. De vannak fenntartásaim.”
„Csalódott lennék, ha nem lennének” – vigyorgott rám.
„Éppen meg akartam írni… de valahogy félbeszakítottál.”
„Megszakított közösülés.”
„Na, tudtam én, hogy van egyfajta humorod valahol mélyen” – mosolyogtam rá.
„Csak néhány dolog vicces Isabella. Azt hittem, nemet akarsz mondani… mindenféle megbeszélés nélkül” – bicsaklott el a hangja.
„Ne tudom még… nem döntöttem… Meg fogsz bilincselni?”
„Nem néztél utána a dolgoknak rendesen. Nem tudom Isabella. Még senkit nem bilincseltem meg” – húzta fel a szemöldökét.
Oh… nem lennék meglepődve pedig, elég keveset tudok ezekről… sőt semmit.
„Téged megbilincseltek?” – suttogtam.
„Igen.”
„Mrs Robinson tette?”
„Mrs Robinson?” – nevetett… hangosan, felszabadultan, fiatalnak és gondtalannak nézett ki, ahogy a fejét hátrahajtotta… nevetése fertőző volt.
Visszafintorogtam rá.
„Majd megmondom neki , mit mondtál… tetszeni fog neki.”
„Rendszeresen beszélsz még vele?” – nem tudtam eltitkolni a meglepődést a hangomból.
„Igen…” – mondta elkomolyodva.
Oh… és egy részem őrülten féltékeny lett… felkavart ennek azt érzésnek a mélysége.
„Nos. Akkor van valaki, akivel tudsz beszélgetni alternatív életedről… de nekem nem engeded meg” – mondtam élesen.
„Nem hiszem, hogy erre valaha is így gondoltam volna. Mrs Robinson annak az életnek része volt… mondtam neked, hogy most jó barátom. Ha szeretnéd, bemutatlak az egyik volt sub-omnak… beszélgethetsz vele” - nézett rám szigorúan.
Mi? Direkt fel akar bosszantani?
„És ez a te elképzelésed a tréfáról?”
„Nem Isabella.” – nézett rám csodálkozva és a fejét komolyan rázta.
„Nem – majd a magam módján megoldom, köszönöm szépen” – fortyantam fel, felhúzva a takarót az államig.
Rám bámult… velejéig döbbenten.
„Isabella, én…” – fogyott ki a szóból. Egy első alkalom, gondoltam.
„Nem akartalak megbántani.”
„Nem megbántott vagyok. Én… megdöbbentem.”
„Megdöbbentél?”
„Nem akarok beszélgetni egyetlen régi barátnőddel… szolgáddal… enged… akárhogy is nevezed őket.”
„Isabella Swan – féltékeny vagy?”
Vérvörös lettem.
„Maradsz?”
„Reggeli megbeszélésem lesz holnap a Heatmanban… azonkívül már mondtam neked, hogy nem alszom barátnőkkel, szolgákkal, alárendeltekkel vagy bárkivel. A péntek és szombat éjszaka kivétel volt. Nem fog többé előfordulni.” – hallottam az elszántságot lágy, fátyolos hangjában. Elbiggyesztettem a számat.
„Nos, fáradt vagyok…”
„Kirúgsz?” – ráncolta a homlokát, elbűvölten és egy kissé kiábrándultan.
„Igen.”
„Nos, egy újabb első alkalom…” – nézett rám spekulálva.
„Szóval, nem akarsz semmiről beszélgetni most? A szerződésről.”
„Nem” – válaszoltam sértődötten.



„Istenem… Legszívesebben elpáholnálak. Egy kicsit jobban éreznéd magad, és én is.”
„Nem mondhatsz ilyeneket… még semmit nem írtam alá.”
„Egy férfi is álmodozhat, Isabella” – hajolt fölém és megragadta az államat.
„Szerdán?” – mormolta és könnyedén megcsókolta a számat.
„Szerdán” – értettem egyet.
„Találkozunk. És most adnál egy percet…?” – felültem, megfogtam a pólómat és eltoltam Edwardot az útból.. Elbűvölve és kelletlenül állt fel.
„Légy kedves, add ide a melegítőmet…”
Felszedte a padlóról és odanyújtotta nekem.
„Igenis asszonyom” – próbálta elrejteni vigyorát, sikertelenül. Rámeredtem és felhúztam a nadrágot.
A hajam mint a boglya, és tudtam, hogy szembe kell néznem Rose vallatásával, amikor Edward elmegy. Hajgumit fogva az ajtó felé araszoltam és kilestem, hogy Rose ott van-e. Nem volt a nappaliban… de hallottam, hogy telefonál a szobájában. Edward jött utánam. A hálószoba ajtajától a kijárati ajtóig tartó rövid séta alatt a gondolataim és érzéseim olyanok voltak mint az apály és dagály. Nem voltam mérges már rá, sőt kibírhatatlanul félénk lettem. Nem akartam, hogy elmenjen. Most első alkalommal kívántam, bárcsak normális lenne… vágytam egy normális kapcsolatra, amihez nem kell 10 oldalas szerződésre, korbácsra és karabinerekre a szobája plafonján. Kinyitottam neki az ajtót és lebámultam a kezeimre. Ez volt az első alkalom, hogy itthon voltam együtt valakivel… és a szex az úgy gondolom, elég jól ment… de most úgy éreztem mintha egy tartály lennék… egy üres edény, amit az ő szeszélye tölt ki. Kisördögöm a fejét rázta. Te akartál a Heatman-ig elfutni, hogy lefeküdj vele… megkaptad… expressz házhoz szállítva. Összefonta karjait és toppantott, arcán mi-a-fenéért-panaszkodsz kifejezéssel. Edward megállt az ajtóban, megpaskolta az arcomat, hogy nézzek rá. Homlokát ráncolta.
„Jól vagy?” – kérdezte és hüvelykével végigsimított gyengéden az alsó ajkamon.
„Igen” – válaszoltam, bár az igazat megvallva nem voltam benne biztos. Valami megváltozott bennem. Tudtam, ha folytatom vele ezt az egészet… meg fogom bánni. Nem képes rá, nem érdeklem annyira, vagy nem is akar többet felajánlani… és én többet akarok. Sokkal többet. A féltékenységi hullám, ami pár perccel ezelőtt elöntött megmutatta számomra, hogy mennyire mélyen érzek iránta, sokkal mélyebben, mint ahogy magamnak is beismertem.
„Szerdán” – erősítette meg, lehajolt és megcsókolt… de valami megváltozott, amíg csókolt, ajkai sokkal követelőzőbbek voltak, megfogta az arcomat és tartotta a fejemet. Lélegzete felgyorsult. Tovább csókolt. Kezeimet a karjára tettem… Bele akartam túrni a hajába, de visszafogtam magam, tudván, hogy nem tetszene neki. Homlokát az enyémhez támasztotta… szemét becsukta, hangja megtört.
„Isabella…” – suttogta – „Mit teszel velem?”
„Ezt én is mondhatnám neked” – suttogtam vissza.
Nagy levegőt vett, megcsókolta a homlokomat és elment. Ahogy elszántan ment a kocsijához, beletúrt a hajába. Amikor kinyitotta az autó ajtaját felnézett és rám villantotta elbűvölő mosolyát. Válaszmosolyom halvány volt… az ő elbűvölő mosolyához képest… és újra eszembe jutott Ikarosz, ahogy túl közel repült a naphoz. Becsuktam az ajtót, miután beszállt sportos autójába. Komoly késztetést éreztem a bőgésre… szomorú érzés szorította össze a szívemet. Berohantam a szobámba, magamra zártam az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam a padlóra. Fejemet a kezembe temetem… és bőgtem.
Rose halkan kopogott.
„Bella?” – suttogta.
Kinyitottam az ajtót. Csak egy pillantást vetett rám, majd karjaiba zárt.
„Mi a baj? Mit tett veled ez a hátborzongatóan jóképű vadállat?”
„Rose, semmi olyant, amit nem akartam volna, hogy tegyen.”
Lenyomott az ágyamra, ott ültünk egymás mellett.
„Nos, halálian szexi a hajad.”
Szívszaggató szomorúságom ellenére nevettem.
„Jót szexeltünk… és végül is nem haltam bele.”
Rose mosolygott.
„Na, most jobb. Miért sírtál? Te soha nem sírsz” – elhozta a kefémet az asztalomról, mögém ült és lassan elkezdte kifésülni a hajamat.
„Csak azt hiszem, a kapcsolatunk nem vezet sehova” – néztem az ujjaimra.
„Mintha azt mondtad volna, hogy találkoztok szerdán, nem?”
„Igen… ez volt az eredeti terv.”
„Szóval, miért jött akkor ide ma?”
„Küldtem neki egy e-mailt.”
„Kérted, hogy nézzen be?”
„Nem, megmondtam neki, hogy nem akarom többet látni.”
„És ide jött? Bella, zseni vagy!”
„Nos, végül is tréfának szántam.”
„Oh. Akkor végképp nem értem.”
Türelmesen elmagyaráztam az e-mailem értelmét… anélkül, hogy bármit is mélyebben mondtam volna.
„Szóval azt hitted, majd válaszol e-mailben.”
„Igen.”
„De ahelyett idejött.”
„Igen.”
„Az kell mondanom, megigézted.”
Rámeredtem. Edwardot elbűvöltem, én? Nehezen. Csak új játékszert keresett. Egy megfelelő új játékszert, akit ágyba vihet és elmondhatatlan dolgokat csinálhat vele… A szívem fájdalmasan összeszorult. Ez az igazság.
„Csak azért jött, hogy megdugjon… ez az egész.”
Rose levegő után kapott…
„Ki mondta, hogy a romantika halott?” – suttogta megrendülten.
Megleptem Rose-t. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Bocsánatkérően vontam vállat.
„A szexet fegyverként használja.”
„Engedelmessé dug? – rázta a fejét rosszallóan.
Gyorsan pislogtam rá… és éreztem, hogy vörösség önti el az arcomat. Oh… fején találtad a szeget, Rosalie Hale, Pulitzer-díj várományos újságíró palánta.
„Bella, nem értelek, csak engedted, hogy szerelmeskedjen veled?”
„Nem Rose, nem szerelmeskedtünk… basztunk… Edward terminológiájával élve. Ő nem szerelmeskedik.”
„Tudtam, hogy van valami furcsa benne… problémái vannak az elkötelezettséggel.”
Bólintottam… mintegy egyetértésként. Belül sóvárogtam. Oh Rose… Bárcsak mindent elmondhatnék neked, mindent erről a furcsa, szomorú, perverz pasiról, és te mondhatnád nekem, hogy felejtsem el. Hagyjam abba ezt az őrültséget.
„Azt hiszem ez az egész egy kicsit sok volt nekem” – mormogtam, és igen, ez volt az év kinyilatkoztatása…
És mert nem akartam tovább Edwardról beszélgetni, Emmetről kérdeztem Rose-t. Rosalie egész viselkedése megváltozott, ahogy szóba hoztam Emmetet… azonnal felvidult, rám ragyogott.
„Átjön szombaton, kora reggel és segít összepakolni” – ölelte meg a hajkefét – öcsém, ez milyen rosszul esett – és az irigység ismert szúrását éreztem…. Rose megtalálta a maga normális párját. És boldognak látszik. Felé fordultam és megöleltem.
„Oh – akartam mondani. Apád hívott, amikor… elfoglalt… voltál. Phil megsérült, így ő és anyád nem tudnak jönni a diplomaosztásra. De apád itt lesz csütörtökön. Kért, hogy hívd fel anyádat.”
„Oh… Anyám soha nem hív. Phil rendben van?”
„Igen. Hívd majd reggel… Már késő van.”
„Köszi, Rose… már rendben vagyok. Charlie-t is felhívom holnap reggel. Azt hiszem, most csak lefekszek aludni.”
Rám mosolygott… de láttam, hogy a szemét ráncolta a nyugtalanságtól.
Miután kiment, felültem, és újra elolvastam a szerződést, több megjegyzést fűztem hozzá, ahogy haladtam. Amikor befejeztem, bekapcsoltam a laptopot és elindítottam a levelezőt, hogy megírjam a véleményemet.
Volt egy levelem Edwardtól.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy: A mai este
Dátum: 2009.05.26. 23:00
Címzett: Isabella Swan
Miss Swan
Várom a szerződéssel kapcsolatos jegyzeteit.
Addig is, aludj jól, édes leány.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Fenntartások
Dátum: 2009.05.27. 00:20
Címzett: Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Itt a lista a fenntartásaimról. Állok elébe a részletes megbeszélésnek szerdán vacsora közben.
A számok a szerződés pontjaira utalnak.
2: Nem vagyok biztos benne. Hogy ez kizárólag az ÉN megelégedésemre szolgál. Példának okáért – felfedezni az ÉN érzékenységemet és határaimat. Biztos vagyok benne, hogy ehhez nekem nem kell tíz oldalas szerződés. Tehát ez a TE hasznodra szolgál.
4: Mint ahogy tudod, te vagy az egyetlen szexuális partnerem. Nem használok kábítószert és nem volt vérátömlesztésem. Valószínűleg biztonságos vagyok. És mi van veled?
8: Bármikor abbahagyathatok bármit, ha úgy érzem, nem tartod magadat a megegyezés szerinti határokhoz... oké, ez tetszik.
9: Engedelmeskedni neked minden dologban? Elfogadni hezitálás nélkül a fenyítést…? Erről beszélnünk kell.
11: Egy hónap próbaidő. Nem három.
12: Nem tudok minden hétvégét felajánlani. Van saját életem, vagy legalábbis lesz. Talán három a négyből?
15.2: Tulajdonodnak tekintesz. A szüleim kifogásolnák valószínűleg – és legális ez a Tizenharmadik cikkely fényében? Használni a testemet, ahogy jónak látod szexuálisan vagy egyéb módon… kérem definiálni a ’vagy egyéb módot’.
15.5: Az egész cikkely. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretném, ha megvernének, megkorbácsolnának vagy bármilyen testi fenyítésben részesülnék. Biztos vagyok benne, hogy ez a 2-5 pontokkal ellentétben lenne. És még… ’bármilyen más okból’…ez azt jelenti… és azt mondtad, nem vagy szadista.
15.10: Kölcsönadni bárki másnak engem, ez soha nem lehetne lehetőség. Örülök neki, hogy ez itt áll feketén-fehéren.
15.13: Hmm – birtoklás megint…lásd mint fent.
15.14: A szabályok… erről többet később.
15.19: Megérinteni magam engedélyed nélkül… mi a probléma ezzel? Bár tudod, hogy ezt nem teszem.
15.21: Büntetés – Kérlek, nézz vissza a 15.5 pontra, fentebb.
15.22: Nem nézhetek a szemedbe? Miért?
15.24: Miért nem érinthetlek meg?
Szabályok:
Alvás – 7 órával egyetértek.
Étel – Nem étkezek előre gyártott listák alapján. A lista megy vagy én… Szerződés vége.
Ruhák – addig, amíg a ruhákat akkor kell hordanom, amíg veled vagyok… rendben van.
Edzés – Három órában egyeztünk meg, itt még mindig négy óra szerepel.
Enyhe súlyosságú határtevékenységek
Végigmehetünk rajtuk mindegyiken?
Semmiféle nagyméretű tárgy semmilyen behelyezéséről szó sem lehet.
Mi az a függesztés?
Genitália szorítók... te most biztosan viccelsz.
Elárulnád, mik a terveid szerdára? Aznap délután ötig dolgozom.
Jó éjt,
Bella.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy: A mai este
Dátum: 2009.05.27. 00:22
Címzett: Isabella Swan
Miss Swan,
Ez egy jó hosszú lista.
Miért van még ébren?
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Fenntartások
Dátum: 2009.05.27. 00:24
Címzett: Edward Cullen
Uram,
Ha visszaemlékszik, éppen a listát olvastam végig, amikor megzavart és ágyba vitt egy erre járó irányításmániás őrült.
Jó éjt
Bella

Feladó: Edward Cullen
Tárgy: A mai este
Dátum: 2009.05.27. 00:26
Címzett: Isabella Swan
MENJ ALUDNI ISABELLA.
Edward Cullen
CEO &Irányításmániás őrült, Cullen Enterprises Holdings Inc

Ó, a kiabáló nagybetűk. Kikapcsoltam a gépet. Hogyan fenyegethet hat mérföld távolságból? Megráztam a fejem. Még mindig nehéz szívvel bemásztam az ágyba és azonnal mély, de zavart álomba merültem.

Nincsenek megjegyzések: