Harmincnegyedik fejezet

A gyertyaláng túl forró volt… libegett és táncolt a túl meleg szellőben, a szellőben, ami nem hozott megkönnyebbülést a melegben. Lágy fátyolszárnyak libegtek ide-oda a sötétben, porszemcséket forgatva a fény körül… igyekeztem ellenállni… de elfáradtam. És hirtelen nagyon fényes volt minden, túl közel kerültem a naphoz, elbűvölve a fénytől, elégtem, elolvadtam a hőtől, fáradtan az erőfeszítéstől, hogy a levegőben maradjak. Nagyon melegem volt… a hőség… megfojtott, legyőzött. Felébresztett. Kinyitottam a szemem, Edward Cullen takart be… úgy font körbe, mint a győzelmi zászló. És aludt, feje a mellemen volt, karja átölelt, szorosan tartott, egyik lába az én két lábam fölött átvetve. Majd megfojtott a testével, nehéz volt. Egy pillanatot eltöltöttem annak élvezetével, hogy még mindig az ágyamban volt, majd elaludtam, és hirtelen világos lett… reggel. Az egész éjszakát velem töltötte. Jobb kezemet kinyújtottam az ő oldala felé, nem tagadva, hogy egy hűvösebb helyet kerestem… és akkor eszembe ötlött a tény, hogy most megérinthetem. Alszik. Óvatosan felemeltem a kezem, és ujjbegyeimet végigfuttattam a hátán. Mélyen a torkában alig hallható, csüggedt nyögés hallatszott, és megmozdult. Mély lélegzettel beszívta mellem illatát és felébredt. Kócos haja alatt álmos, pislogó zöld szemei az enyémet keresték, néztem, ahogy magához tért.

„Jó reggelt…” – motyogta és a homlokát ráncolta.

„Jézusom… még álmomban is gyötörlek.” Lassan megmozdult, lehámozta magát rólam. Erekciója felkeltette figyelmemet. Észrevette tágra nyílt szemeimet, és lassan szexi mosolyra húzta száját.

„Hmmm… vannak lehetőségek… de úgy gondolom, vasárnapig várnunk kell. Lehajolt és orrával megpiszkálta a fülemet.

Elpirultam… és úgy éreztem, hogy hétszeresen vörös lettem az ő melegségétől.

„Nagyon forró vagy” – mormoltam.

„Te sem vagy éppen rossz…” – mormolta és sokatmondóan hozzám simult. Ha lehet, még jobban elpirultam… nem éppen így értettem. Felemelkedett a könyökére és rám nézett…mint aki jól szórakozik. Előre hajolt, és meglepetésemre, gyengéden megcsókolta a számat.

„Jól aludtál?” –kérdezte.

Bólintottam ahogy visszabámultam rá és akkor tudatosult bennem, hogy nagyon, nagyon jól aludtam… talán az utolsó fél órát kivéve, amikor melegem volt.

„Én is…” – húzta össze a szemöldökét.

„Igen… nagyon is jól” – emelte fel a szemöldökét  zavart meglepetésében.

„Mennyi az idő?”

Rálestem az órámra.

„7:30.”

„7:30… a francba!”- ugrott ki az ágyból és felhúzta a farmerját.

Rajtam volt a sor, hogy szórakozzak, ahogy felültem. Edward Cullen késésben van és kapkod… ez olyan dolog volt, amit még nem láthattam ezelőtt. Kis késéssel vettem észre, hogy a fenekem már nem sajog.

„Elég rossz hatással vagy rám. Megbeszélésem van… mennem kell – Portlandban kell lennem 8:00-ra… Vigyorogsz rajtam?”

„Igen.”

Visszavigyorgott.

„Elkések. Nem szoktam elkésni. Ez egy újabb első alkalom, Miss Swan.” Felvette a zakóját, előre hajolt és megfogta a fejemet… két kézzel mindkét oldalon.

„Vasárnap…” – mondta, és a szó ki nem mondott ígérettel volt telve. Bensőmben minden izom összehúzódott a türelmetlen vágyakozástól. Az érzés csodálatos volt… Szent szar, ha az agyam lépést tudna tartania testemmel. Gyorsan megcsókolt. A kacatjait összeszedte az éjjeliszekrényemről, kezébe fogta a cipőit is – de nem húzta fel őket…

„Taylor eljön és gondoskodik a furgonodról. Komolyan gondoltam. Ne ülj bele. Vasárnap nálam találkozunk… e-mailben megírom az időpontot.”

És mint a szélvész, távozott… oh istenem…Edward Cullen velem töltötte az éjszakát és kipihentnek érzem magam. És semmi szex nem volt… csak… összebújás. Azt mondta, soha nem aludt senkivel – és velem… már háromszor. Szent szar… Lassan kimásztam az ágyból és sokkal derűlátóbb voltam, mit egy nappal ezelőtt. Kimentem a konyhába… egy csésze teára volt szükségem. Reggeli után megzuhanyoztam, gyorsan felöltöztem és elmentem dolgozni Newtonékhoz. Utolsó munkanapomra. Életem egy korszakának végéhez értem. Viszlát Mrs és Mr Newton, viszlát WSU, viszlát Vancouver, lakás, furgon…ránéztem a számítógépemre – csak 7:52 volt… volt még időm.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Testi sértés … utóhatások

Dátum: 2009. május 29 08:05

Címzett: Edward Cullen

Kedves Mr Cullen

Tudni akartad, miért éreztem magam összezavarodottnak miután te - melyik kifejezés lenne a legmegfelelőbb – elpáholtál, megbüntettél, megütöttél, avagy testi sértést követtél el ellenem? Nos az egész aggasztó eljárás alatt megalázottnak, lealacsonyítottnak, megerőszakoltnak éreztem magam. És a legmegalázóbb dolog volt számomra, hogy igazad volt, felizgultam és ez meglepett. Mint tudod jól, ez az egész szexuális élet új számomra – és azt kívánom, bár gyakorlottabb és ezért felkészültebb lettem volna. Megdöbbentem attól, hogy felizgultam. És ami még inkább aggaszt, az az, ahogy utána éreztem magam. És ezt még nehezebb megfogalmazni. Boldog voltam, hogy boldog voltál. Megkönnyebbültem, hogy nem volt annyira fájdalmas, mint amilyenre eredetileg számítottam. És amikor a karjaidban feküdtem – kielégítettnek éreztem magam. De emiatt nagyon kényelmetlenül érzem magam, mondhatni bűnösnek. Nem illik hozzám, és ebből következően érzem magam összezavarodottnak. Válaszoltam a kérdésedre?

Remélem a Fúziók és Beszerzések világa olyan ösztönző, mint mindig… és nem késtél nagyon el. Köszönöm, hogy velem maradtál.

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Szabadítsd fel a tudatodat

Dátum: 2009. május 29 8:24

Címzett: Isabella Swan

Érdekes… ha nem kissé túlzó a téma címválasztása Miss Swan.

Válaszolva a felvetéseire:

-          az elfenekelést választom – hiszen az volt.

-          szóval megalázottnak, lealacsonyítottnak és megerőszakoltnak érezted magad – mennyire Tess Durbeyfield vagy! Azt hiszem, te voltál az aki úgy döntött, hogy leértékeli magát, ha jól emlékszem. Tényleg így érzel, vagy úgy gondolod, hogy így kell érezned? Két különböző dolog. És ha így érzel, gondolod, meg tudod próbálni és egyszerűen elfogadni ezeket az érzéseket, miattam? Egy alárendelt ezt tenné.

-          Hálás vagyok, hogy nincs tapasztalatod. Értékelem és most kezdem megérteni, mit jelent ez. Egyszerűen azt foglalja magában… azt jelenti, hogy az enyém vagy csak, minden módon.

-          Igen, felizgultál, ami nagyon izgató volt, nincs ebben semmi rossz.

-          A boldog kifejezés nem teljesen fedi, hogyan is éreztem. Az elragadtatott öröm kifejezőbb.

-          A büntető elfenekelés sokkal jobban fáj, mint az érzéki elfenekelés – ezért nehezebb elfogadni, kivéve természetesen, ha valami nagy bűnt követsz el, ami majd azt fogja eredményezni, hogy valami eszközt használok a büntetéshez. A tenyerem igen sajgott. De jól esett.

-          Én is kielégültnek éreztem magam – és sokkal jobban, mint ahogy azt el tudnád képzelni.

-          Ne pazarold az energiádat bűntudatra, hogy úgy érzed valami rosszat tettél, stb. Felnőttek vagyunk, akik megegyeztek valamiben, amit zárt ajtók mögött csinálunk és csak mi tudunk róla. Szabadítsd fel a tudatodat és hallgass a testedre.

-          A F&B világa nem annyira ösztönző, mint te Miss Swan.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Szent szar… enyém vagy minden módon… fennakadt a lélegzetem.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Egyezkedő felnőttek

Dátum: 2009. május 29 08:26

Címzett: Edward Cullen

Nem egy megbeszélésen vagy?

Nagyon örülök, hogy sajgott a tenyered.

Ha a testemre hallgatnék, Alaszkában lennék már.

Bella

Ui: Elgondolkodom az érzések befogadásán.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Nem hívtál a rendőrt

Dátum:2009. május 29 08:35

Címzett: Isabella Swan

Miss Swan

Ha nagyon érdekel egy megbeszélésen vagyok, ami a jövőbeni piaci lehetőségekről szól.

Csak megjegyezném – előttem álltál és tudtad, mit készülök tenni.

Nem kértél egyetlen egyszer sem, hogy hagyjam abba – nem használtad a biztonsági szót.

Felnőtt vagy – te döntesz a lehetőségek között.

Nagyon őszintén várom a következő alkalmat, amikor a tenyerem fájdalmasan csattanhat.

Nyilvánvalóan nem hallgatsz a tested jobbik részére.

Alaszka hideg és nem lehet elbújni. Megtalálnálak. Le tudom nyomoztatni a telefonodat – emlékszel?

Menj dolgozni.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Savanyúan bámultam a képernyőre. Igaza volt, természetesen. Én választottam. Hmmmm. Tényleg komolyan gondolja, hogy utánam jön, ha úgy döntök el akarok tűnni egy kis időre? Agyamon átvillant anyám ajánlata. Megnyomtam a válasz billentyűt.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Leskelődő

Dátum:2009. május 29 08:36

Címzett: Edward Cullen

Gondolkodtál már azon, hogy terápiára járj a leskelődési-követési hajlamod miatt?

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Leskelődő

Dátum: 2009 május 29 08:38

Címzett: Isabella Swan

Kisebb vagyont fizetek a kitűnő Dr. Bannernek hogy kezelje a leskelődő és egyéb hajlamaimat.

Menj dolgozni.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Drága Sarlatánok

Dátum: 2009. május 29 08:40

Címzett: Edward Cullen

Alázatosan javasolhatnám, hogy keress egy másik lehetőséget? Nem vagyok biztos abban, hogy Dr. Banner hatásosan kezel.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Második lehetőségek

Dátum: 2009 május 29 08:43

Címzett: Isabella Swan

Nem mintha közöd lenne hozzá, alázatosan vagy sem, de Dr. Banner a második lehetőség.

Gyorsan kell majd hajtanod az új autóddal, szükségtelen veszélynek kitéve magad – úgy gondolom, ez ellenkezik a szabályokkal.

MENJ DOLGOZNI.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  KIABÁLÓ NAGYBETŰK

Dátum: 2009 május 29 08:47

Címzett: Edward Cullen

Ha a leskelődő-követő szokásaidat nézzük – azt hiszem ehhez most van közöm.

Még nem írtam alá semmit. Szóval a szabályok szivornyáznak.

És nem kezdek csak 9:30-kor.

Miss Swan

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Leíró nyelvtan

Dátum: 2009 május 29 08:49

Címzett: Isabella Swan

Szivornya- nem hiszem, hogy ez a szó szerepel az értelmező szótárban.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Leíró nyelvtan

Dátum: 2009 május 29 08:49

Címzett: Edward Cullen

Ez a szó a kontrollmániás és a leskelődő között szerepel.

És a leíró nyelvtan a nagy súlyosságú határtevékenységek közé tartozik számomra.

Békén hagynál végre?

Dolgozni szeretnék menni az új autómmal.

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Bátor de elbűvölő fiatal nők

Dátum: 2009 május 29 08:56

Címzett: Isabella Swan

Viszket a tenyerem.

Biztonságos utazást, Miss Swan.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

A Volvót élvezet volt vezetni. Szervokormányos volt... a furgonomban nem volt ilyen – úgyhogy mindennapi edzésnek számított vezetni a azt, és ez most befejeződik. Oh, de lesz egy személyi edzőm, csatlakozva Edward szabályaihoz. Rosszallóan néztem... utálok edzeni. Amíg vezettem, megpróbáltam kielemezni a levélváltásunkat. Néha eléggé olyan leereszkedően balfasz. És eszembe jutott Esme... és valahogy vétkesnek éreztem magam. Igaz, nem a szülőanyja volt Edwardnak. Hmmm, egy egész világnyi ismeretlen fájdalom. Nos a leereszkedő balfasz most dolgozik. Igen, felnőtt vagyok... köszönöm, hogy emlékeztettél rá Edward Cullen, és igen én választok. A probléma az, hogy nekem csak Edward kell, nem az ő összes – vele járó problémája – és jelen pillanatban egy 747-est megtöltő probléma halmazzal rendelkezik. Egyszerűen dőljek hátra és fogadjam el így? Mint egy alárendelt? Nos... azt mondtam, megpróbálom. Habár ez egy rettenetesen nagy kérdés... és befordultam Newtonék parkolójába. Elérkezett az utolsó nap. A boltban nagy volt a forgalom, így az idő gyorsan haladt. Ebédidőben Mr Newton behívatott a raktárból. Egy motoros futár mellett állt.

„Miss Swan?” - kérdezte a futár.

Kérdően néztem Mr Newtonra, ő vállat vont, és ugyanolyan zavarban volt, mint én. A szívem elszorult...most meg mit küldött nekem Edward? Aláírtam a kis csomag kísérőjét és egyből kinyitottam. Egy Blackberry. A szívem megállt... bekapcsoltam a kütyüt.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Blackberry KÖLCSÖN

Dátum: 2009 május 29 12:15

Címzett: Isabella Swan

Mindig el akarlak érni és mivel ez a legőszintébb kommunikációs forma számodra, azt gondoltam, szükséged van egy Blackberry-re.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  A vásárlás mértéktelenné vált

Dátum: 2009 május 29 13:22

Címzett: Edward Cullen

Azt hiszem, most rögtön fel kell hívnod Dr. Bannert.

Orv-leskelődő-követő hajlamaid egyre vadabbá válnak.

Dolgozom. Majd írok, ha hazaérek.

Köszönöm a legújabb kütyüt.

Nem tévedtem, amikor azt mondtam, hogy igazi fogyasztó vagy.

Miért tetted?

Bella

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Bölcsességek egy nagyon fiatal személytől

Dátum: 2009 május 29 13:24

Címzett: Isabella Swan

Helyes a meglátása, mint mindig, Miss Swan.

Dr. Banner nyaral.

Tettem, mert tehettem.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

A hátsó zsebembe tettem a kütyüt, és már most utáltam. Edwarddal e-mailezni izgalmas, de most dolgoznom kellett. Rezgett egyszer... a fenekemnél... egészen alkalmas eszköz, gondoltam ironikusan, de összeszedtem minden erőmet, és nem néztem meg az üzenetet.

16:00-kor Mr és Mrs Newton összegyűjtötte az összes alkalmazottat a boltban és egy hajmeresztő beszéd kíséretében egy 300 dolláros csekket nyújtott át egy túracipővel egyetemben. És ebben a pillanatban, három hét  – vizsgázás, diplomaosztó, intenzív problémás billiomos, defloreálás, puha és kemény feltételek, játékszobák vidámság nélkül,helikopterezés – után a tény, hogy holnap elköltözöm, élesen hatolt a tudatomba... és csodálatos módon még egyben voltam. Kisördögömet áhítat töltötte el. Megöleltem Newtonékat. Kedvesek és nagylelkűek voltak, és most már sokkal többet tudok a camping felszerelésekről, mint amire valaha is szükségem lesz.

Rose éppen kiszállt az autójából, amikor hazaértem.

„Mi ez?” - kérdezte vádlón és a Volvóra mutatott.

Nem tudtam megállni:

„Egy autó.”

Élesen pillantott rám... és egy rövid pillanatra csodálkoztam, hogy ő nem fektetett az ölébe, hogy elfenekeljen.

„Ajándék diplomaosztás alkalmából.” - próbáltam adni a közömböst. Igen, minden nap drága autókat kapok...

Tátva maradt a szája.

„Nagylelkű, marha gazdag gazember, nem?”

Bocsánatkérően bólintottam.

„Megpróbáltam visszautasítani... de tényleg nem éri meg ellenkezni vele.”

Rose összecsücsörítette a száját.

„Nem csoda, olyan ellenállhatatlan vagy. Tudom, hogy itt maradt.”

Vigyorogtam.

„Aha.”

„Befejezzük a pakolást?”

Bólintottam és követtem befelé.

Elolvastam Edward e-mailjét.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Vasárnap

Dátum: 2009 május 29 13:40

Címzett: Isabella Swan

Találkozhatunk vasárnap délután 1-kor?

Az orvos az Escalába jön, hogy megvizsgáljon, 13:30-ra.

Most indulok Seattle-ba.

Remélem a költözés rendben zajlik, várom a vasárnapot.

Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Úgy döntöttem, hogy majd ha befejeztük  a pakolást, válaszolok neki, egyszer olyan mókás... azután meg olyan formális, és zsörtölődő. Nehéz vele lépést tartani. Őszintén megvallva, ez az e-mail olyan volt, mintha az alkalmazottjának írta volna... dacosan megforgattam a szemeimet, majd csatlakoztam Rose-hoz a pakolásban.

Rose és én a konyhában voltunk, amikor kopogtak az ajtón. Taylor állt a tornácon, hibátlanul nézett ki öltönyében. Észrevehető volt vonásaiban, fizikai állapotában és hideg tekintetében a volt katona.

„Miss Swan, a furgonért jöttem” - mondta kedvesen.

„Oh, igen, természetesen. Jöjjön be, hozom a kulcsokat.”

Ez biztos hogy túl van a kötelességén. Megint eltűnődtem Taylor munkaköri leírásán. Odaadtam a kulcsot, és számomra kényelmetlen csendben – sétáltunk a piros Chevy-hez. Kinyitottam az autót és kivettem egy elemlámpát a kesztyűtartóból. Ennyi.... semmi más személyes holmim nem volt a furgonban.

„Mióta dolgozik Mr Cullennél?” - kérdeztem hirtelen.

„Négy éve, Miss Swan.”

És hirtelen annyi mindent szerettem volna kérdezni tőle. Amit ez az ember tudhat Edwardról... minden titkát. De valószínűleg aláírt egy titoktartási nyilatkozatot. Idegesen néztem rá. Ugyanolyan szófukarnak nézett ki, mint apám, és melegséget éreztem iránta...

„Ő egy jó ember, Miss Swan” - mondta, halványan elmosolyodott, biccentett egyet felém, bemászott a furgonomba, majd elhajtott. Lakás, furgon... Newtonék – minden egyszerre változik meg. Megráztam a fejem és visszaballagtam. És a legnagyobb változás Edward... és Taylor úgy gondolja, hogy ő egy jó ember... Hihetek neki?

Jake akkor csatlakozott hozzánk, amikor éppen kínai házhoz szállított ételt ettünk, este 8-kor. Végeztünk. Mindent összepakoltunk, készen voltunk az indulásra. Jake hozott pár üveg sört. Rose és én a kanapén ültünk, amíg ő keresztbe tett lábakkal ült előttünk a padlón. Hülye tv műsort néztünk, sört ittunk. A sör hatására szeretettel és hangosan idéztük fel a múltat. Négy jó év múlt el.

A hangulat köztem és Jake között rendeződött, a csók-kísérlet felejtésbe merült... nos, inkább a szőnyeg alá kotortuk, mondta benső istennőm a szőnyegen fekve, szőlőt eszegetve, ujjaival kopogtatva, nagyon türelmetlenül várva a vasárnapra...

Kopogtattak, szívem a torkomba ugrott.. ez..?

Rose kinyitotta az ajtót, és Emmett majdnem lesodorta  a lábáról. Hollywood-i stílusú átkarolás után egy európai-művészi ölelés következett... Na, menjetek szobára.

Jake és én egymásra néztünk... megdöbbenten a viselkedésüktől.

„Lemenjünk a bárba?”- kérdeztem Jake-t... és ő viharosan bólogatott. Kényelmetlenül éreztük magunkat a féktelen szexvágytól, ami előttünk zajlott.

Rose elpirulva, fénylő szemmel pillantott rám.

„Jake és én lemegyünk és iszunk egyet.” - forgattam a szemeimet... aha... ilyenkor magánidőmben, forgathatom a szemeimet.

„Oké...” - vigyorgott vissza.

„Helló Emmett, viszlát Emmett.”

Nagy kék szemeivel kacsintott rám, majd Jake és én kint is voltunk... vihogva, mint a tinédzserek. Ahogy a bár felé sétáltunk, Jake-be karoltam. Istenem, Jake-kel olyan egyszerű – nem is igen vettem észre eddig.

„De azért eljössz a megnyitómra, ugye?”

„Persze, hogy el, Jake. Mikor is lesz?”

„Június 11-én.”

„Milyen nap az?” - kérdeztem megijedve.

„Csütörtök.”

„Igen, akkor el fogok tudni menni... és te eljössz hozzánk Seattle-ba?”

„Csak próbálj megállítani” - vigyorgott.