Ötvenhatodik fejezet

Szent tehén. Kaptam egy Edward Cullen által összeállított lejátszási listát, egy felső kategóriás iPod-on. Rosszallóan megráztam a fejem a költségessége miatt… de mélyen magamba tekintve, tetszett a dolog. Bekapcsoltam és végigszaladtam a számok címein… a lista mosolygásra késztetett. Thomas Tallis – nem hiszem, hogy azt gyorsan elfelejteném… végül is akkor hallottam kétszer, amikor éppen megkorbácsolt és megbaszott… Withcraft – oh, istenem… még szélesebben vigyorogtam – körbetáncolva a nagyszobát… a Bach-Marcello darab – oh, nem, ez most túl szomorú a kedélyállapotomhoz… Hmmm, Jeff Buckley – igen, hallottam róla… Snow Patrol, a kedvenc együttesem… és egy Enigma szám, aminek a címe a Vágy alapjai… mennyire jellemző Edwardra, mosolyogtam. És még egy Enigma, a Megszállottság… oh, igen…  És még jó pár szám, amit soha nem hallottam. A fülhallgatókat a fülembe dugtam és véletlenszerűen választottam egyet. Egy nő, Nelly Furtado – hangja, mint egy selyemsál körül ölelt, beburkolt… Lefeküdtem az ágyamra… Mit akart elmondani ezzel Edward?

Akkor látom, hogy ott állsz 

Többet kívánva tőlem 

Amit megtehetek az az, hogy megpróbálom

Oh, Istenem…megpróbálja… a többet. a mennyezetet bámulva feküdtem, hallgattam a dalt tovább… ittam minden szavát.

Minden, amit kívánunk egymástól, hogy azok legyünk,

Nem leszünk soha

És ez csodálatos, ez az élet,

És te vagy, baby,

És én vagyok.

És mi,  mi, mi, mi

Szabadok vagyunk

A szerelmünkben.

Szabadok vagyunk a szerelmünkben.

Szerelem…Szabadok vagyunk a szerelmünkben…. Szent szar… könnyek gyűltek a szememben. Gyorsan egy másik számra váltottam…. Coldplay, ismertem őket – és ez a szám… de még soha nem figyeltem a szövegére… csuktam  a szemem és hagytam, hogy a szavak keresztül áramoljanak rajtam és átmossanak.

Jöttem, hogy találkozzam veled, hogy megmondjam sajnálom,

Nem tudod, hogy mennyire szeretetre méltó vagy,

Meg kellett, hogy találjalak,

Meg kellett mondanom, hogy szükségem van rád,

Megmondjam, hogy mellőztelek,

Mondd el a titkaidat,

Kérdezd meg, amit meg kell kérdezned,

Oh, próbáljuk meg újra kezdeni.

A könnyeim csak folytak… nem tudtam megállítani… vajon ez felhívás keringőre? Válaszolni fog a kérdéseimre? Vagy túl sokat képzelek mindezek mögé… ? Valószínűleg túl sokat látok bele mindebbe… Kisördögöm bólintott felém… arca eltelt sajnálkozással.

Oh, kérlek, mondd, hogy szeretsz,

Gyere vissza és maradj velem,

Oh, és én újra kezdeném.

Letöröltem a könnyeimet… E-mailt kellene  írnom neki… Felültem és magamhoz húztam a számítógépet.

Senki nem mondta, hogy könnyű lesz,

Oh, szinte szégyen, hogy szakítottunk,

Senki nem mondta, hogy könnyű lesz,

És soha senki nem mondta, hogy milyen nehéz lesz.

A Coldplay folytatta, én törökülésben ültem az ágyon. A Mac rendszere végül felállt, és én bejelentkeztem.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  iPod

Dátum: 2009. június 11 23:56

Címzett: Eward Cullen

Újból megríkattál.

Kedvelem a számokat.

Szeretlek.

Jó éjt.

Bella xx

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: iPod, milyen iPod?

Dátum: 2009. június 12 00:03

Címzett: Isabella Swan

Ha ott lennék, lecsókolnám könnyeidet.

De nem vagyok ott – tehát, menj aludni.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings

A válaszai mindig mosolyra késztettek… még mindig parancsoló, még mindig annyira Edward. Meg fog-e változni valaha is… ? És ebben a pillanatban rájöttem, remélem, nem. Így szeretem, amilyen… parancsoló… és amíg szembe tudok szállni vele a büntetéstől való félelem nélkül… hmmm.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Mr. Zsémbes

Dátum: 2009. június 12 00:07

Címzett:  Edward Cullen

Úgy tűnik, a szokásos parancsolós hangulatodban vagy, és valószínűleg feszült vagy, Mr Cullen. Tudok valamit, ami ellazít. Mivel azonban nem vagy itt, nem fogod megengedni, hogy maradjak, és azt szeretnéd, hogy megkérjelek… Álmodj erről, uram.

Bella xx.

Ui: Észrevettem, hogy  a számok közé felvetted  a Stalker’s Athem: ’Minden lélegzet, amit veszel’. Kimondottam élvezem a humorodat, de tud erről Mr Banner?

Bella xx

Utó ui: Ha nem tudsz az iPod-ról… talán Taylor tud róla?

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Mind a saját munkám…

Dátum: 2009. június 12 00:10

Címzett:  Isabella Swan

Legkedvesebb Miss Swan-om,

Az elfenekelés hozzátartozik a  közönséges kapcsolatokhoz is, mint tudja. Általában megegyezéses alapon, és szexualitással összefüggésben… de mindennél boldogabb leszek, ha kivételt tehetek.

Minden játék, amit megjátszol, minden éjszaka, amikor itt maradsz, figyelni foglak oh, hát nem látod, Hozzám tartozol. És most kérlek, menj aludni.

Mellékesen – kérlelni fogsz, higgy nekem. És már alig várom.

Edward Cullen

Feszült CEO, Cullen Enterprises Holdings

Ui: Taylornak semmi köze az egészhez.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy: Jó éjt, szép álmokat

Dátum: 2009. június 12 00:12

Címzett:  Edward Cullen

Nos, mivel olyan kedvesen kérted, és én szeretem  a finom fenyegetést, összekuporodok az iPod-dal, amit gravíroztattál – hülye dolog lenne tagadni, mivel a neved ott van a hátulján – és arra a zenére fogok elaludni, ami érted szól.

Bxxx

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Még egy kérés

Dátum: 2009. június 12 00:15

Címzett: Isabella Swan

Álmodj velem.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings

Álmodjak veled, Edward Cullen?… Mindig.

Gyorsan felvettem a pizsamámat, megmostam a fogam és lefeküdtem. A fülhallgatókat újból a fülembe dugtam és a laposodó Echo Charlie lufit előhúztam  a párnám alól és magamhoz öleltem… Csordultig teltem örömmel, hülye széles vigyor telepedett az arcomra… micsoda változást tud hozni egy nap! Hogy fogok tudni elaludni…?  Jose Gonzalez nyugtató dala csendült fel – hipnotikus gitárkísérettel – és lassan elaludtam, azon morfondírozva, hogy készítsek-e Edwardnak egy zenei összeállítást én is… hmmm.

Az egyik jó, ami abból származott, hogy nincs autóm, hogy hallgathattam az iPod-omat a buszon, amíg munkába mentem, hallgathattam az Edward által összeállított számokat. Mire az irodába értem, az arcomra a lehető leggroteszkebb vigyor ült ki.

James felnézett rám és hirtelen tágra nyitotta szemét.

„Jó reggelt, Bella. Ma… szinte ragyogsz.”

Éreztem, hogy arcomat pír önti el. Szent tehén. Milyen kellemetlen!

„Köszönöm James, jól aludtam. Neked is jó reggelt.”

Kissé összehúzta a szemöldökét…

„Elolvasnád ezeket és referálnál róluk ebédig, kérlek?” – és átadott négy kéziratot.

„Csak az első fejezeteket” – tette hozzá rémült arcomat látva.

„Persze” – mosolyogtam megkönnyebbülve. Szélesen visszamosolygott rám.

Bekapcsoltam a számítógépet, megittam a tejeskávémat és megettem egy banánt. Jött egy e-mailem Edwardtól.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy: Szóval, segíts nekem…

Dátum: 2009. június 12 08:05

Címzett: Isabella Swan

Erősen remélem, reggeliztél.

Hiányoztál múlt éjjel.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Zene

Dátum: 2009. június 12 08:33

Címzett: Edward Cullen

Banánt eszek, amíg írok neked. Napok óta nem reggeliztem, úgyhogy ez egy apró előrelépés. Tetszett Cibelle… és Jeff Buckley…  és Damien Rice… és te. És most hagyj békén – próbálok dolgozni.

Isabella Swan

James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Ez az egész, amit ettél?

Dátum: 2009. június 12 08:36

Címzett: Isabella Swan

Többet is ehetnél. Szükséged lesz energiára ahhoz, hogy könyörögj…

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Kellemetlen alak

Dátum: 2009. június 12 08:39

Címzett: Edward Cullen

Mr Cullen – a megélhetésemért próbálok dolgozni… és te leszel az, aki könyörögni fog…

Isabella Swan

James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Elő vele!

Dátum: 2009. június 12 08:40

Címzett: Isabella Swan

Miért ne, Miss Swan. Szeretem a kihívásokat…

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Ültem  és mint egy hülye vigyorogtam a képernyőre. De el kellett olvasnom azokat a fejezeteket, és beszámolót írni James-nek mindegyikről. Az íróasztalomra tettem a kéziratokat és olvasni kezdtem. Ebédidőben átmentem a szomszédos szendvics bárba, pastarámis szendvicsért… közben Nitin Sawhney-t hallgattam… meg világzenét, aminek  a címe Homelands – jó volt. Mr Cullennek igen eklektikus a zenei ízlése. Újra meghallgattam az egyik klasszikus darabot, a Thomas Tallis-Vaughn Williams-féle Fantázát… oh, Ötvenszeresemnek van egy fajta humora, többek között ezért is szeretem…Eltűnik valaha ez a hülye vigyor az arcomról?

A délután lassan telt…. Egy óvatlan pillanatomban írtam egy e-mailt Edwardnak.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Unom…

Dátum: 2009. június 12 16:05

Címzett: Edward Cullen

Malmozok az ujjaimmal.

Hogy vagy?

Mit csinálsz?

Isabella Swan

James Smith asszisztense, kinevezett szerkesztő, SIP

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  CEH Inc…  Gyakornoki állás

Dátum : 2009. június 12 16:15

Címzett : Isabella Swan

Hozzám kellene jönnöd dolgozni.

Nem kellene malmoznod. Biztos vagyok benne, hogy jobbra is tudnád őket használni.

A szokásos egyhangú fúziók és  vásárlások. Ma – vásárlások.

A SIP-nél figyelik az e-mailjeidet.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Oh, a szarba… Nem is sejtettem. Honnan a pokolból tudja? Ráfintorogtam a képernyőre és gyorsan ellenőriztem a fogadott és küldött leveleimet… majd töröltem őket.

Pontosan 17:30-kor James megjelent az asztalomnál. Ereszd el a szakállamat-péntek volt, tehát farmert és fekete inget viselt… Nagyon lezser volt.

„Szóval, egy ital, Bella? Általában a szemben levő bárba szeretünk átmenni egy gyors italra.”

„Mi?” – kérdeztem reménykedve.

„Igen, a legtöbbünk…jössz?”

Valamilyen ismeretlen okból, amit nem akartam közelebbről megvizsgálni, hogy miért, megkönnyebbülés futott át rajtam.

„Szeretnék. Mi a bár neve?”

„50-esek.”

„Viccelsz.”

Furán nézett rám.

„Nem. Van valamilyen jelentősége számodra?”

„Nem… bocsánat. Csatlakozom hozzátok ott.”

„Mit szeretnél inni?”

„Egy sört kérek.”

„Szuper.”

Elballagtam a női mosdóba és közben a telefonomról e-mailt írtam Edwardnak.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Nyögdécselek

Dátum: 2009. június 12 17:36

Címzett: Edward Cullen

Az Ötvenesek bárjába megyünk.

A helyzet mérhetetlen humorát tudom ebből előbányászni… szinte végtelenül.

Várom a találkozást Önnel, ott. Mr Cullen.

Bx

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Veszélyek

Dátum: 2009. június 12 17:38

Címzett: Isabella Swan

A bányászat nagyon, nagyon veszélyes hivatás.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan

Tárgy:  Veszélyek?

Dátum: 2009. június 12 17:40

Címzett: Edward Cullen

Mr Cullen, ön fenyeget engem?

-

Feladó: Edward Cullen

Tárgy:  Moi(Én?)?

Dátum: 2009. június 12 17:42

Címzett: Isabella Swan

Merném, Miss Swan?

Rövidesen találkozunk.

Inkább előbb, mint később, baby.

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Ellenőriztem magam a tükörben. Igen, egy kicsit színesebb az arcom… fényesebb a szemem… Oh, az Edward Cullen effektus. Belevigyorogtam a tükörbe, megigazítottam tengerkék blúzomat, azt, amit Taylor vett nekem. Ma rajtam is farmer volt. Az irodában a  nők vagy farmert, vagy bő szoknyát viseltek. Azt hiszem, be kell nekem is fektetnem egy-két szoknyába. Edward csekkjét még nem váltottam be.

Ahogy kiléptem az épületből, a nevemet kiáltották…

„Miss Swan?”

Várakozóan megfordultam és egy hamuszürke arcú fiatal nővel találtam szembe magam, aki felém jött. Olyan volt, mint egy szellem – nagyon sápadt volt, és arca furcsán… üres.

„Miss Isabella Swan?” – ismételte, és úgy tűnt, egy arcizma sem mozdult.

„Igen…?”

Megállt, rám bámult körülbelül egy méter távolságból a járda széléről, én visszabámultam… dermedten. Ki ő? Mit akar?

„Segíthetek?” – kérdeztem. Honnan tudja a nevemet?

„Nem… Csak meg akartam önt nézni” – mondta halkan.

Olyan sötét haja volt, mint nekem,  ellentétben a bőrével… szemei mogyoróbarnák, de üresek… nem volt élet bennük… szép arca sápadt, és kísérteties vonások uralták.

„Elnézést – ön visszatart” – mondtam udvariasan, már idegesen.

Közelebbről megvizsgálva, olyan… furán nézett ki. Ziláltnak… gondozatlannak… Ruhái két számmal nagyobbak voltak a kelleténél, beleértve a divattervező által készített felöltőjét is. Nevetett… idegen, disszonáns hangon.

„Mid van, ami nekem nincs?” - kérdezte szomorúan.

Megborzongtam a félelemtől…

„Elnézést – kicsoda ön?”

„Én? Egy senki.” – emelte fel a kezét, hogy végigsimítson vállig érő haján a kezével, és ahogy ezt tette, kabátja ujja felcsúszott. Észrevettem a kötést a csuklóján.

Szent szar.

„Szép napot, Miss Swan” – megfordult és elsétált az utcán felfelé. Földbe gyökerezve álltam… néztem, ahogy eltűnik a látómezőmből, elveszik a különféle irodákból kiáramló emberek között.

Szent… baszás. Mi volt ez? Tanácstalanul vágtam át az úttesten a bárba.

Legbelül mélyen kisördögöm sziszegett rám… valami köze van Edwardhoz…

Az Ötvenesek egy személytelen lebuj. Falain baseball zászlók és poszterek csüngtek.

James itt volt Victoriával, Charlotte-tal és néhány más megbízott szerkesztővel, két pasival a könyvelésről és Claire-rel a recepcióról, akinek a füleiben a névjegyének számító ezüst karika fülbevalók csüggtek.

„Helló, Bella” – nyújtott felém James egy üveg Budweisert.

„Egészségetekre… köszönöm”- mormoltam, még mindig remegve a Szellemlánnyal való találkozástól.

„Egészségedre” – koccintottuk össze az üvegeket.

James folytatta a beszélgetést Victoriával, Claire kedvesen mosolygott rám.

„És, milyen volt az első heted?” – kérdezte.

„Jó, köszönöm. Mindenki nagyon barátságosnak tűnik.”

„Ma sokkal boldogabbnak nézel ki.”

Elpirultam...

„Nos, péntek van” – motyogtam gyorsan –„van valami terved hétvégére?”

Különleges elterelő technikám működött… megmenekültem. Claire-ről kiderült, hogy hat testvére van és Tacomában nagy családi együttlétet tartanak. Igen élénk lett, és rájöttem, hogy nem sok magam korabeli nővel beszéltem, mióta Rose elment Barbadosra.

Szórakozottan merengtem el azon, hogy lehet Rose… és Emmett… tartsam észben, hogy megkérdezzem Edwardot, hallott-e róluk. Oh, és Jasper visszajön a jövő kedden… a mi lakásunkban fog lakni. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy Edward boldog lesz a gondolatra… Korábbi találkozásom a Fura Szellemlánnyal elősiklott a gondolataim közül.

Amíg beszélgettem Claire-el, Victoria egy másik üveg sört adott nekem.

„Kösz” – mosolyogtam rá.

Claire-el nagyon könnyű volt beszélgetni…szeret beszélgetni, és mielőtt észrevettem volna, már a harmadik sörömnél tartottam az egyik könyvelő jóvoltából.

Amikor Victoria elment, James Claire-hez és hozzám csatlakozott. Hol van már Edward…?

Az egyik könyvelő szóba elegyedett Claire-rel…

„Nos, Bella… úgy gondolod, hogy jól döntöttél, amikor hozzánk jöttél?” – James hangja lágy volt… és egy kicsit túl közel állt hozzám. Mivel ez mindenkivel szokása volt, még az irodában is… Túl sokat képzelek mögé! - figyelmeztettem magam. Mi lehet a kérdés mögött?

„Élveztem az elmúlt hetet, köszönöm, James. Igen, azt gondolom, jól választottam.”

„Te egy nagyon eszes lány vagy, Bella. Sokra fogod vinni.”

Elpirultam.

„Köszönöm” – motyogtam… mert nem tudtam, mit mondhatnék.

„Messze laksz?”

„A Piket Market negyedben.”

„Oh… nem messze tőlem…” – mosolyogva húzdott még közelebb… és a bárpultnak dőlve, mondhatni csapdába zárt.

„Van valamiféle terved a hétvégére?”

„Nos…ööö.”

Éreztem őt, mielőtt megláttam. Mintha az egész testem az ő jelenlétére lenne feszesre hangolva… egyszerre megnyugtatott és felgyújtott ugyanabban az időben – hátborzongató, belső kettősség – éreztem azt a furcsa elektromos szikrázást… Edward vállam köré fonta a karját látszólag laza vonzalmat mutatva – de tudtam, hogy ez másképp van…  megmutatja az igényét rám, és ennél az oknál fogva ennek nagyon örültem. Lágyan megpuszilta a hajam.

„Helló, baby” – lehelte.

Nem tudtam nem megkönnyebbülni, biztonságban éreztem magam és… felizgatott ahogy karja körém fonódott. Az oldalához húzott, felnéztem rá, ő közömbös arccal nézett Jamesra. Figyelmét felém fordítva kis félmosolyt engedett meg felém, azt egy gyors puszi követte. A tengerészkék vékony csíkos felöltője volt rajta, farmerral és nyitott nyakú fehér inggel… ennivaló volt.

James kényelmetlenül arrébb húzódott.

„James, ő Edward” – mormoltam bocsánatkérően… miért kérek bocsánatot?

„Edward, ő James.”

„Én vagyok az udvarló” – mondta Edward egy kis, hideg mosoly kíséretében, ahogy kezet fogott James-szel… de éreztem, hogy ez a mosoly nem érintette a szemét.

Felpillantottam James-ra, aki gondolatban felmérte az előtte álló szép mintadarabját a férfiasságnak.

„Én meg a főnök vagyok” – válaszolt James arrogánsan. „Bella nem tett említést az ex-barátjáról.”

Oh, baszd meg… ne akarj ujjat húzni Ötvenszeressel.

„Nos, már nem ex” – mondta nyugodtan Edward - „Gyere, baby, ideje mennünk”

„Kérem, maradjon és csatlakozzon hozzánk egy italra” – mondta James édeskésen.

Nem hittem, hogy ez jó ötlet lenne. Miért olyan kényelmetlen ez a helyzet? Claire-re pillantottam, aki persze tátott szájjal és nyílt érzéki méltánylással bámult Edwardra. Oh… mikor fogok eljutni odáig, hogy nem zavar majd, hogyan hat Edward más nőkre?

„Terveink vannak” – válaszolt Edward, rejtélyes mosolyával.

Nekünk? És megborzongtam az izgalomtól…

„Talán majd máskor” – mosolyogtam James-re, Claire-re és a könyvelésről való fickóra. Közben megpróbáltam figyelmen kívül hagyni James legkevésbé sem örömteli arckifejezését és követtem Edwardot kifelé.

Taylor a Mercedes kormányánál ült, várakozott a járda mellett.

„Miért éreztem úgy, hogy ez valami farokviadal volt?” – kérdeztem Edwardtól ártatlanul, ahogy a kocsi ajtaját kinyitotta előttem.

„Észrevetted” – morogta elismerően – „Mert az volt.”

Becsukta az ajtót rám.

„Hello Taylor.”

„Miss Swan” – nyugtázta Taylor egy derűs mosollyal a jelenlétemet.

Edward becsúszott mellém, megfogta a kezemet és megcsókolta az ujjaimat. Közben mereven nézett rám.

„Helló” – mondta halkan.

Arcom rózsaszín lett, tudtam, hogy Taylor hall bennünket… hálás voltam, hogy legalább nem látja Edward rám vetett perzselő, bugyi-lepattintó tekintetét. Minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne ugorjak rá itt és most, a kocsi hátsó ülésén. Oh… a kocsi hátsó ülésén… hmmm. Benső istennőm csendes elmélkedéssel gyengéden ütögette az állát.

„Szia” – leheltem kiszáradt szájjal.

„Mit szeretnél csinálni ma este?”

„Azt hiszem, azt mondtad, van tervünk.”

„Oh, azt én nagyon is tudom, mit szeretnék én csinálni, Isabella. Én téged kérdeztelek, hogy te mit szeretnél.”

Nem tudtam mást tenni, csak vigyorogtam rá.

„Látom” – mondta gonosz érzéki mosollyal. „Akkor… könyörögj érte…”