Kilencvenhatodik fejezet (Második történet kilencedik rész)

„Úgy gondolod?”

Bólintottam.

„Az állvonala” - mutattam a képernyőre.

„És a fülbevalók és a válla. Széles vállai vannak neki is. Valószínűleg parókát visel – vagy levágta és befestette a haját.

„Barney, vette az adást?” – tette le a telefonkagylót az asztalra Edward és kihangosította a készüléket.

„Úgy látom, alaposan tanulmányozta a részleteket, Mrs Cullen” – suttogta csak nekem Edward. Mogorván néztem rá, de Barney megmentett a továbbiaktól.

„Igen, uram. Hallottam Mrs Cullent. Most futtatom le az arcfelismerő programot a digitalizált kamerafelvételeken. Hogy lássuk, még merre találhatjuk ezt a seggfejet – bocsánat, ezt az embert – a meglévő felvételeken.”

Idegesen pillantottam Edwardra, aki figyelmen kívül hagyta Barney tiszteletlen szóhasználatát. A kamerafelvételt vizsgálta meg közelebbről.

„Miért tenne ilyent?” – kérdeztem Edwardot.

„Bosszúból, feltételezem. Nem tudom. Néhány ember megfejthetetlen okból tesz dolgokat. Csak azért vagyok dühös, hogy egyáltalán dolgoztál vele, ennyire közeli kapcsolatban.” – szorította össze Edward a száját és védelmezően derekam köré fonta karját.

„Uram, megszereztük a Smith számítógépében levő merevlemez tartalmát is” – szólt közbe Barney.

Mi?

„Igen, emlékszem. Megvan Mr Smith címe?” – ugatta le Barney-t Edward.

„Igen uram, megvan.”

„Riassza Jenks-et.”

„Természetes, uram. És átnézzük a városi biztonsági kamerák felvételeit, hogy tudjuk követni a mozgását.”

„Ellenőrizzék, milyen kocsija van.”

„Uram.”

„Barney ezt mind megteheti?” – suttogtam.

Edward rám fintorgott.

„Mi volt a lemezen?” – suttogtam továbbra is.

Edward arca megmerevedett és megrázta a fejét.

„Nem sok” – mondta szűkszavúan.

„Mondd meg.”

„Nem.”

„Rólad volt, vagy rólam?”

„Rólam” – sóhajtott.

„Milyen dolgok? Az életformádról?”

Edward megrázta a fejét és mutatóujját a számra tette, hogy elhallgattasson.

Sötéten néztem rá. Szemeit összehúzta, mint két metsző smaragdot, hirtelen világossá vált számomra, hogy arra figyelmeztetett, ne beszéljek tovább.

„Egy 2006-os Camaro. Elküldöm a rendszámot Jenks-nek is.” - rikoltott izgatottan a telefonba Barney.

„Jó. És tudassa velem azt is, hogy még merre járkált az épületben ez a kibaszott alak. És hasonlítsa össze a képet a SIP-nél tárolt személyi anyag képével” – nézett rám Edward szkeptikusan – „biztos akarok lenni a fogásban.”

„Már ellenőriztem, uram, és Mrs Cullennek igaza van. Ez James Smith.”

Edwardra vigyorogtam. Látod? Hasznos is tudok lenni. Edward végigsimított a hátamon.

„Nagyon ügyes vagy, Mrs Cullen” – mosolygott rám és korábbi haragja feledésbe merült.

További utasításokkal látta el Barneyt:

„Értesítsen róla, hogy mikorra lesz kész HD minőségben a mozgásáról készült felvétel. És ellenőrizze hogy milyen CEH dolgokhoz férhetett még hozzá, értesítse a biztonságiakat róla, hogy tudjanak másik figyelő rendszert telepíteni az épületekbe.”

„Uram.”

„És köszönöm, Barney” – tette le a kagyló Edward.

„Nos, úgy tűnik Mrs Cullen, nem csak dekoratív vagy, hanem hasznodat is lehet venni” – villant fel Edward szeme gonosz élvezettel. De tudtam, csak ugrat.

„Dekoratív?” – gúnyosan válaszoltam, visszafordítva ugratását.

„Nagyon” – mondta lágyan és könnyedén megcsókolt.

„Te sokkal dekoratívabb vagy, mint én, Mr Cullen” – mosolyogtam szájába. Vigyorgott és keményebben csókolt vissza, copfomat a csuklója köré fonva és karjával magához szorítva. Levegőnk fogytán elszakadtunk egymástól.

„Éhes vagy?” – kérdezte.

„Nem.”

„Én igen.”

„Mire?”

Lepislogott rám.

„Nos – kivételesen ennivalóra, Mrs Cullen.”

„Készítek neked valamit” – vihogtam.

„Kedvelem ezt a hangot.”

„Hogy ennivalót ajánlok fel neked?”

„A vihogásodat” – csókolt a hajamba. Újból megöleltem, majd felálltam.

„Nos, mit szeretne enni uram?” – kérdeztem mézes-mázasan.

Szúrósan nézett rám.

„Ravaszkodni próbálsz Mrs Cullen?”

„Mindig, Mr Cullen... uram.”

Szfinx-ként mosolygott rám.

„Még átfektethetlek a térdemen” – mormolta rosszra csábítóan.

„Tudom” – vigyorogtam le rá. Kezemet a karfára téve előrehajoltam és megcsókoltam.

„Az egyik dolog, amit szeretek benned. De tartogasd viszkető tenyeredet – éhes vagy” – leheltem.

Kisfiúsan elmosolyodott, a szívem összefacsarodott.

„Oh, Mrs Cullen, mit fogok veled tenni?”

„Válaszolni fogsz a kérdésemre. Mit kérsz enni?”

„Valami könnyűt. Lepj meg” – mondta. Erre elvörösödtem mert játékszobában elhangzott szavaim jutottak eszembe.

„Meglátom, mit tehetek.”

Kimasíroztam a dolgozószobából a konyhába. A bátorságom kissé alább hagyott, amikor láttam, hogy Mrs Cope ott van.

„Hello Mrs Cope.”

„Mrs Cullen. Enne valamit?”

„Hm...”

Egy tálban kevert valamit a tűzhelynél, és nagyon finom illata volt.

„Igazából valami harapnivalót akartam készíteni Mr Cullennek és magamnak.”

Pislogott egyet, keze egy pillanatra megállt.

„Természetesen” – mondta ezután.

„Mr Cullen szereti a bagettet – van is a fagyasztóban, szeletelt. Boldogan elkészítem önöknek, asszonyom.”

„Tudom. De én szeretném elkészíteni.”

„Értem. Mindjárt átadom a helyem.”

„Mit főz?”

„Bolognai szószt. Bármikor fogyasztható. Lefagyasztom” – mosolygott rám melegen és kikapcsolta a tűzhelyet.

„Izé – mit szeret Edward a ... szendvicsen?” - összeráncoltam a homlokomat a szó másodlagos jelentése miatt¹ . Vajon Mrs Cope tisztában van az áthallással?

„Mrs Cullen, bármit rátehet a szendvicsre, amíg azt bagettre teszi, meg fogja enni”- vigyorgott rám és én vissza őrá.

„Oké, köszönöm” – léptem a hűtőhöz. A fagyasztóban megtaláltam a bagetteket. Kettő szeletet elővettem, tányérra tettem őket, belöktem a mikróba és beállítottam a kiolvasztást.

Mrs Cope eltűnt a konyhából. Elkomorodtam, de visszatértem a hűtőhöz a többi szendvicshez valóért. Úgy gondoltam, hogy én leszek az, aki meghatározza a paramétereket, ami alapján együtt dolgozunk majd Mrs Cope-val. Tetszett az ötlet, hogy hétvégeken én főzhetek Edwardra és magamra... de Mrs Cope hét közbeni jelenléte több, mint kívánatos – az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy esténként hazaérve nekem kelljen főznöm. Hmmm... egy kissé olyan, mint Edward szokása a szolgálók tekintetében. Megráztam a fejem.

Nem kellene ezt túlkomplikálnom. Találtam némi sonkát a hűtőben és a saláta-rekeszben tökéletesre érett avokádót.

Edward épp akkor bukkant ki a dolgozószobájából, amikor egy csepp sót és némi citromot adtam a kikevert avokádóhoz. Az új ház tervei voltak a kezében. Letette őket a reggelizőpultra, körbesétálta azt, átkarolt és megcsókolta a nyakam.

„Mezítláb a konyhában” – mormolta.

„Az nem mezítláb és terhesen a konyhában akar lenni?” – kényeskedtem.

Megmerevedett, egész teste megfeszült mellettem.

„Még ne” – lehelte, hangjából kihallottam a félelmet.

„Nem” – értettem egyet ijedten – „Még nem!”

Megnyugodott.

„Akkor ebben egyet értünk, ugye, Mrs Cullen?”

„De azért szeretnél gyerekeket, nem?” – kérdeztem idegesen.

„Végül is, persze, igen. De nem akarok még osztozkodni rajtad” – csókolt bele újból a nyakamba.

Oh... osztozkodni?

„Mit készítesz? Jó az illata” – tette hozzá, és most a fülem mögött csókolt meg. Tudtam, csak azért, hogy elterelje a figyelmemet. Megremegtem, ahogy a kellemes bizsergés végigszáguldott a gerincemen.

„Szendvicseket” – vigyorogtam, visszanyerve humoromat. Éreztem a nyakamon, hogy mosolyog.

„Kedvencem” – kötekedett és belecsípett a fogával a fülembe.

Megböktem a könyökömmel.

„Mrs Cullen, ön megsebesített engem” – markolt az oldalába.

„Nyúlbéla” – mormoltam helytelenítően.

„Nyúlbéla?” – kapott levegőért hitetlenül.

Ráhúzott a fenekemre. Felkiáltottam.

„Igyekezz az ennivalóval, fehérnép. És később majd megmutatom, hogy micsoda nyúlbéla tudok lenni” – húzott rám játékosan újból és a hűtőhöz ment.

„Kérsz egy pohár bort?” – kérdezte.

„Kérek.”

-------

Edward szétterítette a z építészeti terveket a reggelizőpulton. Tanyának tényleg volt néhány látványos ötlete.

„Igazán tetszik a javaslata, hogy az egész földszinti hátrészt üvegezzük be, de...”

„Mit de?” – kérdezte Edward.

Sóhajtottam.

„De nem szeretném elveszíteni a ház régies karakterét.”

Pislogott.

„Karakter?”

„Igen. Tanya javaslata igazán radikális... nos... én abba a házba szerettem bele, ami volt... minden hibájával együtt.”

Edward homloka ráncba szaladt, mintha valami meg nem engedett dolgot mondtam volna.

„Igazán tetszik úgy, ahogy van” suttogtam. Felbosszantom ezzel?

Kitartóan nézett rám.

„Olyannak szeretném a házat, amilyennek te akarod” – mondta egyszerűen – „bármit akarsz. A tiéd.”

Oh, egek...

„Én azt szeretném, ha neked is tetszene. Ha te is boldog legyél benne.”

„Én ott vagyok boldog, ahol te az vagy. Ez ennyire egyszerű, Bella.”

Zöld szeme fogva tartott. Tényleg, igazán őszinte volt. Pislogtam, szívem mintha megdagadt volna – tényleg szeret.

„Nos” – nyeltem, próbáltam legyőzni az érzelmi csomót, ami elszorította a torkomat.

„Tetszik az üvegfal. Meg lehetne kérni, hogy egy kicsit jobban igazítsa hozzá a ház hangulatához.”

Edward elvigyorodott.

„Rendben. Amit csak akarsz. Mi a véleményed az emelet és a pince tervéről?”

„Nekem megfelelnek.”

„Jó.”

Oké... most a millió dolláros kérdésre kerítünk sort. Megerősítettem magam a kérdés feltevéséhez.

„Játékszobát is akarsz a házba?” – éreztem, hogy az ó-de-ismerős vörösség elönti arcomat. Edward szemöldöke a feje tetejéig szaladt.

„Te?” – kérdezett vissza meglepődve és jól szórakozva egyaránt.

Vállat vontam.

„Aham... ha te is.”

Egy pillanatig tanulmányozott.

„Hagyjuk függőben a kérdést. Végül is családi ház lesz.”

Alig tudtam elrejteni csalódottságomat. Bár, úgy gondolom, igaza volt... bár, mikor lesz nekünk családunk? Az még évekbe is telhet.

„Azon kívül, improvizálhatunk is” - vigyorgott rám félmosollyal.

„Szeretek improvizálni” - suttogtam.

Fintorgott.

„Van még valami, amit meg szeretnék beszélni” - mutatott a fő hálószobára, és beszélgetni kezdtünk holmi fürdőszobákról és különálló gardróbszobákról.

----

Este fél tízkor végeztünk.

„Visszamész dolgozni?” - kérdeztem Edwardot, amikor végre összetekerte a terveket.

„Nem, ha nem akarod” - mosolygott - „mit szeretnél csinálni?”

„Nézhetnénk tv-t” - javasoltam. Nem volt kedvem olvasni, és ágyba menni sem... még.

„Rendben” - értett egyet Edward készségesen, és én követtem a tv szobába.

Eddig csak háromszor, vagy négyszer voltunk ebben a szobában, Edward általában könyvet olvasott akkor is. Egyáltalán nem érdekli a tv. Mellékuporodtam a kanapén, lábamat magam alá húztam, fejemet a vállán nyugtattam. Edward érdektelenül lapozott a távirányítóval a csatornákon végig.

„Van valami badarság, amit néznél?”

„Nem igazán kedveled a tv-t, ugye?” - morogtam gúnyosan.

Megrázta a fejét.

„Időpocsékolás” - mormolta - „de szívesen ülök itt veled és nézek bármit.”

„Úgy gondolom szerelmeskedhetnénk.”

Rám kapta tekintetét.

„Szerelmeskedni?” - akadt el lélegzete, és úgy nézett rám, mintha két fejem lenne. Abbahagyta végeérhetetlen billentyűnyomkodást és egy spanyol szappanoperán hagyta a tv-t.

„Igen.”

Miért borzadt el ennyire?

„Ágyban is tudnánk szerelmeskedni.”

„Mindig ott csináljuk. Mikor szerelmeskedtél utoljára tv előtt?” - kérdeztem egyszerre szégyenlősen és kötekedve. Rám pislogott, majd megrántotta a vállát és megcsóválta a fejét. Majd tovább lapozott a csatornákon, végül megállapodott az X akták egy régi epizódjánál.

„Edward?”

„Soha nem csináltam” - mondta halkan.

Oh!

„Soha?”

„Nem.”

„Még Mrs Robinsonnal sem?”

Felhorkant.

„Baby, egy csomó dolgot műveltem Mrs Robinsonnal. A szerelmeskedés nem tartozott közéjük” - fintorgott. Majd érdeklődő kíváncsisággal húzta össze szemét.

„És te?” - kérdezte.

Elpirultam.

„Természetesen.”

„Mi? Kivel?”

Oh, ne... nem akartam erről tárgyalni.

„Mondd el” - követelőzött.

Lenéztem összekulcsolt ujjaimra. Gyengéden átfonta kezével kezemet. Amikor felnéztem rá, mosolygott.

„Tudni akarom. És akkor mehetek és szarrá verhetem, bárki is volt az.”

Elvihogtam magam.

„Nos, első alkalommal...”

„Első alkalommal! Több, mint egy pasi van?” - mordult.

Megint vihorásztam egy sort.

„Miért lepődött meg ennyire, Mr Cullen?”

Kissé elkomorodott, belekotort a hajába és úgy nézett rám, mintha más megvilágításban látna. Majd vállat vont.

„Csak kissé. Úgy értem – gyakorlatlan voltál...”

Megint elvörösödtem.

„Nos, bizonnyal fejlődtem, mióta veled találkoztam.” - suttogtam.

„Fejlődtél” - vigyorgott- „Mondd el. Tudni szeretném.”

Türelmes zöld szemébe néztem, próbáltam kitalálni hangulatát. Vajon megőrjíti, vagy őszintén tudni akarja? Nem akartam, hogy duzzogjon... igazán lehetetlen alak amikor duzzog.

„Tényleg azt akarod, hogy elmondjam?”

Lassan bólintott, egyszer, száját egy szórakozott, öntelt mosoly remegtette meg.

„Phoenix-ben voltunk még, anyámmal. Tizedikes voltam. Peter volt a neve, és fizikán volt a partnerem.”

„Hány éves voltál?”

„Tizenöt.”
„És most mit csinál?”

„Nem tudom.”

„Meddig jutottatok el?”

„Edward!” - dorgáltam meg. Ő hirtelen megmarkolta a térdemet, majd a bokáimat és felbillentett, hogy hanyatt dőltem a kanapén. Simán fölém siklott, rabul ejtve maga alatt, egyik lábát a lábaim közé fúrva. A meglepetéstől felsikoltottam. Megfogta a kezeimet és a fejem fölé emelte őket.

„Szóval, ez a Peter – eljutott az első pontig?” - mormolta, orrát végighúzva az orromon. Finom csókokat nyomott a szám sarkára.

„Igen” - morogtam a szájába. Egyik kezével elengedte a kezemet, úgyhogy meg tudta fogni az államat és helyben tartotta fejem, amíg nyelve elfoglalta számat. Oh, egek... eszem elszáguldott és megadtam magam heves csókjainak... szent fazék.

„Így?” - lehelte Edward, amikor levegőhöz kellett jutnia.

„Nem... így nem” - pihegtem, ahogy minden vér testem alsó régiójába száguldott.

Elengedte az államat, keze végigsimított testemen, majd visszatért a keblemhez.

„Ezt is megtette?” Érintett így, ahogy én?” - hüvelykje megérintette mellbimbómat az ingemen keresztül, finoman, újra és újra. Éreztem, ahogy érintése nyomán mellbimbóm megkeményedik.

„Nem” - suttogtam, megremegve alatta.

„Eljutottatok a második szakaszig? - mormolta a fülembe² Keze végigfutott a bordáimon, a derekamon át a csípőmre. Fülcimpámat a fogai közé vette és finoman meghúzta.

„Nem” - leheltem.

Mulder kiszólt a tévéből

Egy jó törvényszéki tudós tudná, hogy ez nem egyszerűen egy lábnyom, hanem egy kinyomódás a cipő belsejéből. És Toom sérülésének beható elemzése megmutatja, hogy a lábam nem volt a cipőben, amikor a rúgás bekövetkezett.

Edward megállt, feltámaszkodott, és megnyomta a némító gombot. Majd lenézett rám.

„És mi van a második Joe Schmo-val?”³ Ő túljutott a második szakaszon?”

Tekintete parázslott... dühösen? Felizgultan? Nehéz volt megállapítani, melyiktől. Mellém feküdt és tréningnadrágom alá csúsztatta tenyerét.

„Nem...” - lihegem felnézve rá, gyilkos zöld tekintete fogva tartott. Edward gonoszul mosolygott.

„Helyes. Nincs rajtad bugyi, Mrs Cullen? Ezt értékelem.”

Belemarkolt a puncimba és újból megcsókolt ahogy ujjai egyre mágikusabban mozogtak, hüvelykujja átsiklott a csiklómon, kínzóan, majd mutatóujját belém nyomta tökéletes lassúsággal.

Felnyögtem.

„Úgy volt, hogy szeretkezünk” - nyafogtam.

Edward megdermedt.

„Azt hittem, azt tesszük.”

„Nem, szexet ne...”

„Mi?”

„Semmi szex...”

„Szex nélkül, he?” - húzta issza kezét a nadrágomból.

„Hát akkor...” - simogatta meg ajkam a mutatóujjával. Megízlelhettem magam. Beledugta ujját a számba, másolva, amit egy pillanattal ezelőtt tett. Olajos és sós íze volt. A lábam közé mozdult, éreztem, ahogy erekcióját hozzám nyomta, majd lökött rajtam egyet, kettőt, majd megint. Levegő után kaptam, ahogy a nadrágom pont a megfelelő helyen dörzsölődött hozzám. Megint hozzám nyomta és dörgölte magát.

„Ez az, amit akarsz?” - lihegett. Csípőjét ritmikusan mozgatta.

„Igen” - nyögtem.

Keze visszatért a mellbimbómhoz, fogaival államon kirándult.

„Tudod, milyen izgató vagy, Bella?” - suttogta rekedten ahogy keményebben hintázott rajtam. Válaszra nyitottam a szám, de szerencsétlenül elbuktam, hangosan nyöszörögtem. Megint a szám után kapott, belemart felső ajkamba, majd újból elfoglalta a szám. Elengedte a másik csuklómat is, és kezem mohón a vállához kapott és belemarkoltam a hajába, amíg csókolt. Amikor meghúztam a haját, felnyögött és tekintetét a szemembe fúrta.

„Ah....”

„Szereted, hogy hozzád érek?” - suttogtam.

Homlokát összeráncolta egy pillanatra, mintha nem értené a kérdést. Abbahagyta a hozzám való dörgölőzést és pislantott egyet.

„Persze, hogy szerem. Szeretem, ha hozzám érsz, Bella. Olyan vagyok, mint egy éhező férfi a díszebéden, amikor arra kerül sor, hogy megérintesz” - mormolta izzó őszinteséggel.

Szent varjú....

Feltérdelt a lábaim között és felemelt, hogy lehúzza rólam az ingemet. Nem volt alatta rajtam semmi. Megfogta az inge alját és lehúzta a fején át magáról, majd ledobta a padlóra, majd térdelő ölébe húzott, karját a fenekem alatt fonta össze.

„Érints meg” suttogta.

Oh, istenem... Óvatosan felemeltem a kezem és ujjaim hegyével belefésültem mellszőrzetének felszínén, égési sebei felett. Élesen szívta a levegőt, pupillái kitágultak – de nem a félelemtől, érzéki válasz volt az érintésemre. Feszülten nézett rá, ahogy ujjaim finoman lebegtek bőrén, először egyik, majd másik mellbimbója felett. Éreztem, ahogy megmerevednek simogatásom hatására. Előrehajoltam és finoman végigcsókoltam mellkasát, kezeimet vállához emeltem, éreztem kemény, kidolgozott izmait. Jesszusom... igen jó erőben van.

„Akarlak” - lehelte, és ez zöld lámpát adott vágyamnak. Ujjaim a hajában szántottak, fejét magamhoz húztam, úgyhogy birtokba vehettem száját, tűz lángolt méhemben. Felnyögött és visszanyomott a kanapéra. Felült, letépte rólam a nadrágomat miközben ugyanazon mozdulattal kigombolta a sliccét.

„Hazafutás” - morogta győzedelmesen és egy gyors mozdulattal bennem is volt.

„Ah....” - nyögtem és ő megmeredt, arcomat kezei közé fogta.

„Szeretlek Mrs Cullen” - suttogta és nagyon lassan, nagyon finoman szeretkezett velem... addig, amíg szét nem hullottam, és nevét kiáltva köré fontam magam, mintha soha el nem akarnám engedni.

----

Elfeküdtem a mellkasán. A tv szoba padlóján voltunk.

„Azt tudod, hogy teljesen kihagytuk a harmadik szakaszt” - morfondíroztam szelíden, ujjaim mellizmain kalandoztak.

Felnevetett.

„Legközelebb, Mrs Cullen”- hajolt előre és megpuszilta a fejem tetejét.

Felnéztem és végigbámultam, ahogy a tv képernyőjén végigfutott az X akták stáblistája. Edward a távirányítóért nyúlt és visszakapcsolta a hangot.

„Kíváncsi vagyok, mint gondolna ez a kettő rólunk” - mormoltam.

„Mulder és Scully? Dugtak ezek valaha?”

„Nem hiszem,” - kuncogtam - „nem tudom. Talán az én időm előtt.”

„Nem tudják, mit veszítettek” - vigyorgott le rám Edward - „szeretek veled szerelmeskedni, Mrs Cullen.”

„Mint ahogy én is, Mr Cullen” - csókoltam meg a mellkasát, majd csendben néztük, ahogy véget ér a film és elkezdődik a reklám.

„Három csodálatos hét volt. Az autós üldözés, a tüzek és a volt főnök ellenére. Mintha a saját privát buborékvilágunkban lettünk volna” - motyogtam ábrándozva.

„Hmmm” - hümmögött Edward mély torokhangon – nem vagyok biztos benne, hogy kész vagyok osztozni rajtad a világgal.”

„Vissza a való világba holnaptól” - sóhajtottam.

Edward is sóhajtott és beletúrt a hajába szabad kezével.

„A biztonsági intézkedések szigorúak lesznek” - ajkára tettem ujjamat. Nem akartam végighallgatni a leckét újból.

„Tudom. Jó leszek. Ígérem” - ami arra emlékeztetett, hogy.... megmozdultam, felkönyököltem, hogy jobban lássam - „miért kiabáltál Stuarttal?”

Egyből megmerevedett. Oh, a szarba.

„Mert követtek bennünket.”

„Nem Stuart hibája volt.”

Nyugodtan nézett rám.

„Soha nem szabadott volna ilyen messzire engedniük maguk előtt. És ezt jól tudják.”

Elpirultam, visszatértem előző helyzetembe a mellkasára. Az én hibám volt. Én akartam messzire kerülni tőlük.

Nem volt az...”

„Elég!” - vágott közbe hirtelen Edward - „Ez nem vita tárgya, Isabella. Ez tény – És nem fogják megengedni, hogy megint megtörténjen.”

Isabella! Isabella vagyok, ha bajban vagyok... mint otthon, anyámnál.

„Oké” - morogtam megnyugtatóan. Nem fogok most veszekedni.

„Ryan megtudott valamit a Dodge-ot vezető nőről?”

„Nem. És nem vagyok meggyőződve róla, hogy nő volt.”

„Oh?” - emeltem fel a fejem újra.

„Stuart látott valakit, akinek hátra volt fogva a haja, de csak egy rövid pillanatra. Feltételezte, hogy nő. Nos, figyelembe véve, hogy te azonosítottad a pasit, lehet, hogy ő volt. Ő is így hordja a haját.” - Edward hangjában az undor tapintható volt.

Nem tudtam, mit kezdjek az újabb hírekkel. Edward végigsimított meztelen hátamon, ezzel elterelve figyelmemet.

„Ha valami történt volna veled...” - mormolta.

Felpillantottam rá, szemei tágra nyíltak és komolyak voltak.

„Tudom, én is így érzek veled kapcsolatban” - suttogtam és megborzongtam a gondolattól.

„Gyere. Meg fogsz fázni” mondta és felült - „gyerünk az ágyba. Lerendezhetjük a harmadik szakaszt ott is” - mosolygott rám kéjesen, olyan szeszélyesen, mint mindig, szenvedélyesen, mérgesen, aggódóan, szexin.... én Fifty-m. Elfogadtam kezét, ő lábra húzott egy csepp fájdalom nélkül, és én követtem őt a nappalin keresztül a hálószobába.

-----

A következő reggelen Edward megszorította a kezem, ahogy a SIP elé kanyarodtunk. Igazi, hatalmassága teljében levő főnökként nézett ki sötét tengerészkék öltönyében a hozzáillő nyakkendővel együtt. Nem volt ennyire csinos mióta is... a monacoi balett előadás óta. Elmosolyodtam az emlék hatására.

„Tudod ugye, hogy nem kellene ezt tenned” - mormolta Edward. Kedvem lett volna égnek emelni a tekintetemet.

„Tudom” - suttogtam, nem akartam, hogy Stuart és Ryan meghallja a Mercedes elejében. Edward összeráncolta a homlokát és elmosolyodott.

„De akarom” - folytattam - „és ezt te is tudod.” Felnyújtóztam és megcsókoltam. Homlokráncolása nem tűnt el.

„Mi a baj?”

Bizonytalanul nézett Ryanra , ahogy Stuart kiszállt az autóból.

„Fura lesz, hogy nem én vigyázok rád.”

Megsimogattam az arcát.

„Nekem is” - csókolta meg - „csodálatos nászutunk volt. Köszönöm.”

„Eredj dolgozni, Mrs Cullen” - mormolta.

„Te is, Mr Cullen.”

Stuart kinyitotta az ajtót. Újból megszorítottam Edward kezét, mielőtt kiléptem a járdára. Aprót intettem, és elindultam az épületbe. Stuart kinyitotta az ajtót előttem, majd követett.

„Szia Bella” - ragyogott rám Claire a recepciós pult mögül.

„Claire, helló” - mosolyogtam vissza.

„Nagyon jól nézel ki. Milyen volt a nászút?”

„A legjobb, köszönöm. És itt mi újság?”

„Az öreg Roach a régi, de a biztonsági intézkedéseket fokozták és a kiszolgáló helyiséget alaposan átvizsgálták. De Hanna elmondja majd.”

Az biztos, hogy el fogja mondani. Barátságosan mosolyogtam Claire-re és bementem az irodámba. Hanna az asszisztensem. Magas, sovány és kegyetlenül gyakorlatias, pontosan annyira, hogy néha már kissé zavaró. De kedves hozzám, annak ellenére, hogy pár évvel idősebb nálam. A tejeskávémmal várt rám – az egyetlen kávé, amit engedek, hogy készítsen nekem.

„Szia, Hanna” - mondtam kedvesen.

„Bella, milyen volt a nászút?”

„Fantasztikus. Tessék – ezt neked hoztam” - húztam elő egy kis üveg parfümöt, amit hoztam neki. Az asztalára tettem, ő jókedvűen csapta össze tenyerét.

„Oh, köszönöm” – mondta lelkesen.

„Sürgős leveleid az asztalodon és Roach látni szeretne 10:00-kor. Ez minden mostanra.”

„Jó. Köszönöm. És a kávét is.”

Bebotorkáltam az irodámba, táskámat az asztalomra tettem és lebámultam a halom levélre. Úgy néztem van tennivalóm, éppen elég.

Egy kicsivel tíz előtt bátortalanul kopogtattak.

„Tessék!”

Victoria nézett be az ajtón.

„Szia Bella. Csak üdvözölni akartalak visszatérésed alkalmából.”

„Helló Victoria. Bevallom, ezt a halom levelet olvasva azt kívánom, bár Dél-Franciaországban lennék még.”

Victoria nevetett, de nevetése valahogy fura volt,... erőltetett. Azon kaptam magam, hogy oldalra hajtott fejjel vizsgálódóan nézem, mint ahogy Edward szokott engem.

„Örülök, hogy biztonságban visszatértél” - mondta - „néhány perc múlva találkozunk Roachnál.”

„Oké” - mormoltam. Victoria becsukta az ajtót maga mögött. Összeráncolt homlokkal néztem a csukott ajtóra. Hát ez mi volt? Leráztam magamról a gondolatot. Érkező e-mail jelzett. - Edwardtól jött az üzenet.

Feladó: Edward Cullen

Tárgy : Megtévedt feleségek

Dátum: 2009. augusztus 24 09:56

Címzett: Isabella Swan

Feleség

Az alábbi e-mailt küldtem, de visszajött.

És azért, mert nem változtattad meg a neved.

Akarsz mondani valamit?

Edward Cullen

CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Melléklet:

Feladó: Edward Cullen

Tárgy : Buborék

Dátum: 2009. augusztus 24 09:32

Címzett: Isabella Cullen

Mrs Cullen

Szerettem minden szakaszon végighaladni veled.

Legyen jó első napod visszatérésed után.

Hiányzik a buborékunk.

x

Edward Cullen

A való világba visszatért CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

A szarba. Megnyomtam a válasz menüpontot.

Feladó: Isabella Swan

Tárgy : Ne pukkaszd ki a buborékot

Dátum: 2009. augusztus 24 09:58

Címzett: Edward Cullen

Férj

Minden csupa baseball metafóra veled, Mr Cullen.

Meg akarom tartani a nevem itt.

Majd ma este elmagyarázom.

Most megbeszélésre megyek.

Nekem is hiányzik a buborékunk...

UI: Azt gondoltam, hogy a telefonomat kell használnom.

Isabella Swan

Megbízott Szerkesztő, SIP

Ez bizony kellemetlen lesz. Éreztem. Sóhajtva szedtem össze papírjaimat a megbeszélésre.

-----

A megbeszélés két órás volt. Minden megbízott szerkesztő ott volt valamint Roach és Victoria is. Személyi, stratégiai, értékesítési, biztonsági és az év-végi dolgokat vitattunk meg. Ahogy a megbeszélés előre haladt egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Finom változás volt abban, ahogy a kollégák kezeltek... távolságtartás és tisztelet sugárzott felém, ami nem volt meg a nászút előtt. És Charlotte felől, aki a non-fiction részleg vezetője volt, kétségtelen rosszindulat áradt. Lehet, egy kissé paranoid vagyok... de ez megmagyarázná valahogy Victoria fura reggeli üdvözlését. Gondolatban visszatértem a yachtra, majd a játékszobába, majd az R8-asban való száguldásra a misztikus Dodge elől az I-5-ösön. Lehet, Edwardnak igaza van... talán nem kellene folytatnom ezt. A gondolat nyomasztó volt – ez volt az, amit mindig is csinálni akartam. Ha ezt nem tehetem, mit csinálok majd? Ahogy visszasétáltam az irodámba megpróbáltam elhessenteni a sötét gondolatokat. Miután leültem az asztalomhoz, ellenőriztem az e-mailjeimet. Semmi Edwardtól. A telefont is megnéztem... Ott sem volt semmi. Jó. Végül is nem volt kedvezőtlen válasz az én levelemre. Talán ma este megbeszéljük, ahogy kértem. Ezt nehezen tudtam elhinni, de figyelmen kívül hagytam kellemetlen érzéseimet és kinyitottam az üzleti tervet, amit a megbeszélésen nyomtak a kezembe.

----

Hétfői szokásunknak megfelelően Hanna behozta a szobámba az előrecsomagolt ebédemet egy tányéron és együtt ebédeltünk, megvitatva, hogy mi a tervünk a hétre. Ilyenkor mondta el a legújabb pletykákat is, és meg kell mondjam – figyelembe véve azt, hogy hetekig távol voltam – elég kevés volt belőlük. Ahogy csevegtünk, kopogtattak az ajtón.

„Bújj be.”

Roach nyitott be, mögötte Edward állt. Pillanatnyilag villámsújtottan elnémultam. Edward lángoló pillantást vetett rám és belépkedett, mielőtt udvariasan rámosolygott Hannára.

„Helló, ön valószínűleg Hanna. Edward Cullen vagyok” - mondta. Hanna felpattant és kezet nyújtott.

”Mr Cullen. Örülök a találkozásnak” - dadogta és kezet ráztak.

„Hozhatok egy kávét?”

„Kérem” - mondta Edward kedvesen.

Hanna egy gyors zavart pillantást vetett rám és kisurrant Roach mellett, aki pont olyan némán állt az iroda küszöbén, mint én.

„Ha megbocsát Roach, váltanék pár szót Ms Swannal” - sziszegte Edward az 's'-eket egyenként... szarkasztikusan.

Ezért van itt.. oh, a szarba.

„Természetesen, Mr Cullen. Bella,” - motyogta az ajtónak Roach ahogy becsukta és elment. Összegyűjtöttem az erőmet a beszédhez.

„Mr Cullen, örülök, hogy látom” - mosolyogtam túlságosan is édesen.

„Ms Swan, leülhetek?”

„Az ön cége” - intettem Hanna elhagyott széke felé.

„Igen, az” - vigyorgott farkasmosollyal rám, de a mosoly nem érintette tekintetét. Hangja csípős volt. Remegett a feszültségtől – éreztem. Basszus. Szívem összeszorult.

„Nagyon kicsi az irodád” - mormolta ahogy leült szembe az íróasztalommal.

„Nekem megfelel” - mormoltam én is.

Meghatározhatatlan tekintettel vizsgált, de tudtam dühös. Nagy levegőt vettem. Ez nem lesz élvezetes.

„Nos, mit tehetek érted Edward?”

„Csak ellenőrzöm az érdekeltségeimet.”

„Az érdekeltségeidet? Mindet?”

„Mindet. Néhányat közülük újra kell jelölni.”

„Újra jelölni? Milyen módon?”

„Azt hiszem, tudod” - hangja vészjóslóan halk volt.

„Kérlek – ne mondd, hogy félbeszakítottad a napodat, hogy idegyere és veszekedj velem a nevem miatt.” És nem vagyok egy kibaszott érdekeltség!

Megigazította magát és keresztbe tette lábát.

„Nem kimondottan veszekedni. Nem.”

„Edward, dolgozom.”

„Nekem úgy tűnt, pletykálkodtál az asszisztenseddel.”

Elpirultam.

„Végigbeszéltük a heti programunkat” - vágtam vissza - „És nem válaszoltál a kérdésemre.”

Kopogtattak az ajtón.

„Gyere be!” - kiáltottam, túl hangosan.

Hanna kinyitotta az ajtót és egy kis tálcát hozott be. Tejes kancsó, cukortartó, kávé egy kis kiöntőben – kitett magáért. Letette a tálcát az asztalomra.

„Köszönöm, Hanna” - motyogtam, zavartan attól, hogy az előbb túl hangosan kiabáltam.

„Van még valamire szüksége Mr Cullen?” - kérdezte elfulladó hangon. Szerettem volna megforgatni a szemeimet, ahogy ránéztem.

„Nem köszönöm, ez minden.” - mosolygott az elbűvölő, bugyipattintó mosolyával Hannára Edward. Hanna elpirult és vigyorogva kiment. Edward figyelme újból az enyém volt.

„Nos, Miss Swan. Hol is tartottunk?”

1 Amerikaiul a szendvics neve ugye sub – és milye is volt eddig Edwardnak? Submissive-e, vagyis sub-ja. Hát, ez olyan dolog, amit magyarul nemigen adok vissza.

2first base= kissing első szakasz =csókolózás
second base=caressing második szakasz = simogatás
third base=oral sex harmadik szakasz= orális szex
home=all the way végső szakasz= teljes szex

3A Truman show alapgondolatát követő valósáshow egyetlen nem színész szereplője