Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2013. május 11., szombat

Száztizenkilencedik fejezet (Második történet harmincegyedik rész)

Taylor és én a BMW hátuljában ültünk. A tárgyalás sikeres volt – biztosítottunk plusz egy millió dollárt a USDA-től. Úgy tűnt, a világ etetése Sam Nagybácsi listáján is igen előkelő helyen szerepelt. Izgatottan vártam, hogy hazaérjek. Az órámra néztem: majdnem fél kettő volt. Reméltem, hogy Bella evett valamit. Taylor telefonja megcsördült, ahogy a helikopterleszállóhoz értünk.
„Ethan” - motyogta Taylor, és hallgatta, amit Stuart mondott. Bella? Rendben volt? Amint kiszálltunk a kocsiból, Taylor szembe fordult velem.
„Mrs Cullen nem érzi jól magát. Ethan hazaviszi.” A szarba! Bella beteg? Vagy a baba az oka, hogy rosszul van? Újra az órámra pillantottam.
„Egy kicsivel több mint egy óra múlva ott leszünk” - mondtam Taylor-nak. Taylor továbbította az információt Stuart-nak. Krisztusom – változás az utitervben. Egyenesen az Escala-hoz kell repülnünk, nem a Sea Tac-ra.
„Írj üzenetet, ha változik az állapota” - fejezte be Taylor, és letette.
„Nem hinném, hogy komoly, uram” - mondta Taylor nyugodt és biztató hangon, ahogy az épület felé tartottunk.
„Remélem, hogy nem. Majd megkérem Stephan-t, hogy lépjen a gázra.”
A korábbi baljós előérzetem visszatért. Talán fel kéne hívnom apámat, hogy menjen, és nézze meg Bellát. Vagy Dr Greene-t. A fenébe! Ez az, amit utálok – a tehetetlenség. Legalább egy órányira voltam tőle, és tudnom kellett, hogy rendben volt-e. Gondolkodtam rá, hogy felhívom, de nem volt térerő a liftben.
A tetőn Echo Charlie és Stephan már vártak ránk. Francba az egésszel – én akartam vezetni. Legalább lesz valami, amire koncentrálhatok, ahelyett, hogy azon járna az eszem, mi történhet az Escala-ban. Reméltem, hogy Bella lefeküdt. A mi ágyunkba. Ha komoly baja lett volna, biztos felhívott volna – nem?
„Stephan, én viszem vissza a gépet” - mondtam, ahogy elértük a helikoptert - „És új útvonalengedélyre van szükségünk. Az Escala-hoz.”
„Igen, uram.” A meglepettség kihallattszott a hangjából, de nem foglalkoztam vele, hanem beszálltam a pilótaülésre. Bekötöttem magam, és nekiláttam az előkészületeknek.
„Minden ellenőrizve?” - kérdeztem Stephan-t, ahogy beült mellém.
„Csak a radarkészülék.”
„Oh igen, már látom. Haza kell mennem a feleségemhez. Taylor, bekötötte magát?”
„Igen, uram.” Gépies hangja hangos és érthető a fülhallgatóban.
„Rendben uraim, irány haza.”
Növeltem a motor fordulatszámát, visszavettem a gázból, és mint egy gyönyörű madár, az Echo Charlie könnyedén emelkedett a levegőbe.

Ahogy hasítottunk a levegőben, tudtam, jó döntés volt a vezetés. Arra kellett figyelnem, hogy a helikopter a megfelelő úton maradjon, de még így is egyre csak növekedett az aggodalmam.
Basszus. Reméltem, hogy Bella rendben van.
Tervezett időben, 2:30-kor leszálltunk.
„Jó repülés volt, uram” - mosolygott Stephan.
„Visszaviheti a Sea Tac-re.”
„Wilko.” - vigyorgott. Legalább annyira szeretett repülni, mint én.
Kikötöttem magam, bekapcsoltam a telefonomat és követtem Taylor-t az Escala tetején. Taylor a telefonjára meredt. Megálltam, ahogy visszahallgatott egy üzenetet.
„Ethan-tól jött, uram. Mrs Cullen a bankban van,” - Taylor-nak üvöltenie kellett, hogy túlharsogja a szelet ami a tetőn körözött.
MEgdermedtem. Mi? Azt hittem, nem érezi jól magát. Mi a fenét csinál a bankban?
„Ethan követte őt oda. Próbált meglógni előle.”
A gyomrom összeszorult. Szarba. A telefonom életre kelt, egy üzenet jött Angelától, öt perce.
*Troy Whelan a bankból sürgősen beszélni akar önnel*
Mi a faszom? Megnyomtam a gyorstárcsázó gombot.
„Troy Whelan,” vette fel azonnal.
„Whelan, itt Edward Cullen. Mi folyik ott?” - kiabáltam.
„Mr Cullen, jó napot. Khm.. a felesége fel kíván venni öt millió dollárt.”
Mély szakadék nyílt alattam, tátogott, hívogatott, ahogy a zsigereim fájdalmasan megrándultak.
„Öt millió?” Mire kellett neki öt millió? Basszus. Elhagy.
„Igen uram. Ahogy tudja, a jelenlegi banki törvények szerint nem adhatok ki készpénzben öt milliót.”
„Igen, hogyne. Beszélhetnék Mrs Cullen-nel?”
„Természetesen, uram. Ha tartaná egy percig.”
Ez kész szenvedés volt. Megálltam a lift mellett, és csendesen vártam, hogy halljam a feleségemet, ugyanakkor rettegtem is tőle. Elfogott a pánik. Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Elmegy. Elhagy engem. Mit fogok tenni, ha elhagy? A telefon kattant egyet.
„Helló” - Bella hangja könnyed és édes volt.
„Elhagysz engem?” - a szavak azelőtt kibuggyantak belőlem, hogy meggondolhattam volna, mit mondok.
„Nem!” - suttogta, úgy hangzott, mint egy fájdalmas könyörgés.
Oh, hála az égnek. Nem hagy el! De a megkönnyebbülés rövid életű volt.
„Igen” - suttogta.
Mi? Mi a faszom? Ne. Ne. NE. Zuhantam, fejjel lefelé a mélységbe, zuhantam, zuhantam, zuhantam. A falhoz támaszkodtam, hogy valahogy megtartsam magam. Szarba. Szarba. Szarba. Ez nem történik.
„Bella, én-” - és nem tudtam, mit mondhattam volna. Könyörögni akartam, hogy maradjon.
„Edward, kérlek. Ne.”
„Elmész?” Tényleg elmész. Ne hagyj el.
„Igen.”
Miért? Szarba, mindig ez kell? A rohadt pénzem?
„De miért a készpénz? Minden csak a pénzről szólt?” Mondd, hogy nem a pénz miatt. Kérlek. A fájdalmam leírhatatlan volt.
„Nem” - suttogta, hangja nyomatékos volt. Basszus, most higgyem el? Azért, mert találkoztam Irina-val? Kérlek ne! Ő nem kellett nekem – és ebben a pillanatban gyűlöltem Irina-t. Soha nem ő volt az, akire szükségem volt.
„Ötmillió elég?” - hogy fogok Bella nélkül élni?
„Igen.”
„És a baba?” Elviszed a babát? Kés furkált a zsigereimben.
„Gondját fogom viselni a babának.”
„Ezt akarod?”
„Igen.”
A fájdalom bénító volt. Azt akarta, hogy letegyem – hallható volt. Azt akarta, hogy vége legyen. Távol akart lenni tőlem.
„Vidd mindet” - sziszegtem.
„Edward” - szipogta - „Ez a tiéd. A családodé. Kérlek. Ne.”
„Vidd mindet, Isabella” - mordultam rá. A falnak döntöttem a fejem, és hangtalanul üvöltöttem az ég felé.
„Edward...” - suttogta, hangja kétségbeesett volt. Nem bírtam hallani.
„Mindig szeretni foglak” - motyogtam, mert így volt. És letettem. Az életemnek vége volt. Üres voltam. Mélyet, nyugtatóat sóhajtottam.
„Mr Cullen?” - Taylor volt az. Nem foglalkoztam vele, a fal felé fordultam, és újra felhívtam Whelan-t.
„Troy Whelan.”
„Itt Edward Cullen. Adja oda a pénzt a feleségemnek. Amit csak akar.”
„Mr Cullen, nem tudok...”
„Folyósítson öt milliót a részvényekből. Most hirtelenjében a következők jutnak eszembe: Georges, PKC, Atlantis Corps, Ferris és Umatic. Egy milliót mindegyiktől.”
„Mr Cullen, ez nagyon szokatlan. Meg kell beszélnem Mr Forelines-val.”
„Jövő héten golfozni fogok vele” - sziszegtem- „Csak csinálja, Whelan. Találja meg a módját, vagy a CEH összes banki ügyét átviszem máshová. Megértette?”
Whelan hallgatott a vonal másik végén.
„A rohadt papírmunkát majd később elintézzük” - tettem hozzá békítőleg.
„Igen, Mr Cullen.”
„Csak adja oda neki, amit csak akar.”
„Igen, Mr Cullen.”
Letettem.
Taylor szemei tágra nyíltak, ahogy felé fordultam. A szarba. Nem kell a sajnálata.
„Mr Cullen, Mr Smith-t szabad lábra helyezték.”
Rámeredtem. Ne még ezt is! Bassza meg. Smith szabad volt? Hogyan? Azt hittem, ezen már túl vagyunk.

Elhagysz engem?”
Nem!”
Ez a tiéd. A családodé. Kérlek. Ne.”

Oh a szarba! Mindkét kezemmel a hajamba túrtam, ahogy a mindent ellepő kétségbeesés félelemmé vált. Félelem a feleségemért.
„Bella!”
Taylor ijedten bólintott.
„Bassza meg!” - vágtam a lifthívó gombra, ahogy egy másféle pánik kezdett eluralkodni rajtam. Mi a fenét csinált?
„Hol van Stuart?”
„A banknál van. Követte az autót,” - felelte Taylor, ahogy beszálltunk a liftbe.
„Legjobb, ha egyenesen az alagsorba megyünk” - nyomtam meg a gombot - „A kulcsok?”
„Nálam vannak.”
„Helyes. Menjünk a bankhoz. Tudjuk, hogy hol van Smith?”
„Nem.”
„A szarba.”
A lift nagy sebességgel ereszkedett le az alagsorba. Mi a fenét játszott Bella? Miért nem tudta megmondani, hogy bajban van? Félelem szorította a szívemet és a gyomromat. Mi lehetett rosszabb annál, hogy Bella elhagy? Egy korábbi álmom nem várt képe merült fel bennem: régi – nagyon régi – alattomos emlék, Bella élettelenül a padlón. Becsuktam a szemem. Ne. Kérlek. Ne.
„Megtaláljuk őt” - mondta Taylor keserű határozottsággal.
„Meg kell.”
„Lenyomozom a telefonját.”
„Jó.”
Az ajtók kinyíltak, Taylor átadta a kulcsokat. Szedd össze magad, Cullen. Meg kell mentened a feleségedet, bármilyen bajban is legyen. Talán az a balfasz megzsarolta. Beszálltunk az autóba, indítottam. Felgyorsítottam a kapuig, majd fájdalmasan hosszú perceket vártam, amíg nyitott az automatika.
„Gyerünk. Gyerünk. Gyerünk. Gyerünk.”
A kapu végre kinyílt, én pedig kihajtottam a 4. Sugárútra, a bank irányába.
Taylor a műszerfalra tette a telefonját, térerőre várva.
„Még mindig a bankban van” - mondta végül.
„Helyes.”
Miért tette ezt? Miért tartotta magában? Nem bízott meg bennem? Átgondoltam az elmúlt napok alatti viselkedésemet. Oké – nem volt példaszerű, az egyszer biztos, de magára vette az egész szarságot. Miért nem kért segítséget?
„Bella Cullen” - kiáltottam a kocsi bluetooth rendszerébe. Pár pillanaton belül a telefonja kicsörgött, és csak csörgött, és csak csörgött.
A szívem megremegett, ahogy a megszólalt a hangpostája.
„Hello, ez Bella telefonja. Most nem tudom fogadni a hívásodat, de kérlek hagyj üzenetet a sípszó után, amint tudlak, visszahívlak.”
Krisztusom!
„Bella. Mi a fene történik? Megyek érted. Hívj fel. Beszélj hozzám.” Letettem.
„Még mindig a bankban van” - mondta Taylor.
A forgalom rosszabb volt, mint reméltem. Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
„Stuart még mindig ott van?”
„Igen, uram.”
„Ethan Stuart!” - kiabáltam a telefonnal, és egy pillanaton belül Stuart telefonja csörgött.
„Mr Cullen” - vette fel.
„Hol van Bella?”
„Most fordult vissza az irodák irányába.”
„Menjen, és hozza ki őt.”
„Uram, fegyver van nálam. Nem tudok átmenni az érzékelőkön. Az ajtónál állok és nézem Bel – Mrs Cullen-t, és már így is gyanús vagyok. Ha visszamegyek az autóhoz, hogy megszabaduljak a fegyvertől, szem elől veszthetem.”
Rohadt fegyverek.
„Hogy a fenébe lógott meg tőled?”
„Mrs Cullen egy nagyon leleményes asszony, uram” - úgy tűnt, összeszorított foggal beszélt. Ráébredtem, ő is ideges. Rám is ilyen hatást gyakorolt Bella.
„Nos, amint visszakerült hozzánk, szeretnék egy alapos megbeszélést tartani. Taylor beszámolt Smith-től?”
„Igen.”
„Jó. Úgy 5 percre vagyunk. Ne hagyja őt megint elmenni, Ethan.”
„Uram.”
Letettem.
Taylor és én csendben ültünk egymás mellett, ahogy lavíroztam a forgalomban. Mire készülsz, Bella Cullen? Mit fogok tenni, amikor visszakaplak? Többféle kép merült fel bennem. Fészkelődtem ültő helyemben. A rohadt életbe, Cullen – szedd össze magad. Most nincs itt az ideje.
Taylor riasztott fel.
„Elindult.”
„Mi?” - dobbant nagyot a szívem, ahogy az adrenalin elöntötte testemet.
„Észak felé megy, a Cherry úton.”
„Ethan Stuart!” - kiáltottam. A telefonja újra csörgött.
„Mr Cullen,” - vette fel azonnal.
„Bella elment!”
„Szarba! Nem a főbejáraton jött ki.”
„Észak felé megy, a Cherry úton” - szólt közbe Taylor.
„Rajta vagyok. A kocsiból telefonálok.” Stuart hallhatóan épp futott. „Nincs az autójában. Az még itt van.”
„Picsába” - káromkodtam.
„Még mindig észak felé megy, a Cherry úton” - mondta Taylor.
„Az két háztömb, aztán észak?” - kérdeztem.
„Igen, uram.” És immáron sokadszorra, most is hálás voltam, hogy Taylor velem volt. Úgy ismerte ezt a várost, mint a tenyerét. Furcsa volt, elvégre valami Isten-háta-mögötti texas-i városból jött.
Két percen belül a Cherry úton haladtam.
„A Nyolcadik útra kanyarodott. Az innen négy háztömb.”
„Önök mögött vagyok?” - jelentkezett be Stuart.
„Maradjon közel. Megpróbálok átevickélni a forgalmon. Bár ön vezetne, Taylor” - tettem hozzá, Taylor-ra pillantva.
„Jól csinálja, uram.”
Hova a fenébe ment? És kivel?
Pár percig csendben ültünk. Taylor időnként közölte az irányt, de továbbra is csak észak felé mentünk.
„Elfordult a Harmincadik út irányába.”
Követtük több háztömbön keresztül.
„Megállt. Körülbelül három percnyire előttünk. South Day út. Még két tömb.”
Rettegés fogott el, ahogy átzúgtam a lakónegyeden.
Három perc múlva a South Day úton voltunk.
„Lassítson” - parancsolta Taylor. Meglepett, de követtem az utasítást - „itt van valahol.” Előrehajolt, mindketten az út egy-egy oldalát figyeltük. Egy sornyi elhagyatott épület volt az egyik oldalon.
Bassza meg! Az a nő – Victoria a SIP-től – felemelt kezekkel állt egy ismeretlennek tűnő Toyota terepjáró mellett.
Beszáguldottam a parkolóba – és ott volt. A földön. Élettelenül. Az én Bellám... ne! Elakadt a lélegzetem. Bassza meg.
Nyikorogva fékeztünk, Taylor már kint volt a kocsiból, még mielőtt megálltam volna. Követtem őt.
„Bella!” - üvöltöttem. Kérlek Uram. Kérlek Uram. Kérlek Uram...
Bella élettelenül feküdt a betonon. Előtte az a rohadt Smith fetrengett a földön, fájdalmában kiáltozott és átkulcsolta a lábát. Vér folyt az ujjai között. Victoria mozdulatlanul állt a kezeit magasra tartva.
Bellára koncentráltam. Élettelenül feküdt a hideg, kemény földön.
Ne! A legrosszabb félelmeim kristályosodtak ki ebben a pillanatban. Szarba. Mellé térdeltem, féltem megérinteni. Taylor felkapta a mellette fekvő fegyvert, és arccal lefelé a földre fektette Victoria-t. Stuart hirtelen mellettünk termett, és megbilincselte a nőt. Smith-t magára hagytuk a fájdalmával.
Taylor letérdelt és megnézte Bella pulzusát az álla alatt.
„Életben van. Erős a pulzus” - mondta - „Ethan, hívd a 911-et, most!”
Gyorsan és finoman végigtapogatta Bellát, sérüléseket keresett.
„Nem hinném, hogy vérzik.”
„Megérinthetem?”
„Lehet, hogy eltört valamije. Jobb, ha a mentősökre bízzuk.”
Megsimogattam a haját, egy tincset finoman meghúztam a füle mögött. Úgy nézett ki, mint aki aludt. Smith tette ezt veled? Bassza meg. Figyelmem Smith felé fordult, az adrenalin újra végigszáguldott ereimben. Vörös köd ereszkedett rám. A rohadt. Bella meglőtte. Te jó ég, az én Bellám lőtte meg. Felálltam, Smith fölé magasodtam, és keményen hasba rúgtam. Kétszer.
Felüvöltött.
„Ezt tetted a feleségemmel, te barom?!” - ordítottam vele.
Felhúzta a kezeit, hogy védje a hasát, mire én teljes súlyommal a sérült combjára léptem. Újra felüvöltött – egy más, hangosabb, szinte állatias üvöltése volt az a fájdalomnak. Lehajoltam, megragadtam a kabátja gallérját, és fejét a földhöz vágtam. Egyszer. Kétszer. Szemei tágra nyíltak és vadak voltak a félelemtől ahogy megragadta a kezeimet, rám fröcskölve ezzel a vérét.
„Megöllek te rohadt, barom állat!”
Az alagút végéből hangokat hallottam.
„Mr Cullen – Mr Cullen. Edward! Edward, stop”!
Taylor volt az. Ő és Stuart próbáltak elhúzni – elhúzni a féregtől, attól a barom Smith-től. Taylor megragadott mindkét vállamnál fogva és megrázott.
„Elég!” - mondta, és még egyszer megrázott. Rápislogtam és leráztam a kezét magamról. Ne érj hozzám.
Taylor Smith és közém állt, úgy nézett rám, mintha egy egzotikus ragadozó lettem volna, aki készen állt a lecsapásra. Levegőt vettem, fejem tisztulni kezdett.
„Már rendben vagyok” - suttogtam.
„Vigyázzon a feleségére, uram” - mondta Taylor.
Bólintottam. Még egy pillantást vetettem a földön fekvő baromra. Finoman rázkódott, sírt mint egy kislány és ölelgette a combját. Összepisálta magát. Undorodtam tőle.
„Hadd vérezzen el” - motyogtam Taylor-nak és elfordultam. Bella mellé térdeltem. Közel hajoltam hozzá, hogy halljam, ahogy lélegzik, de semmit nem hallottam. Újra elöntött a pánik.
„Lélegzik még?” - kérdeztem Taylor-t.
„Nézze meg a mellkasát, emelkedik és süllyed.”
Taylor újra kitapintotta a pulzusát.
„Erős.”
Oh Bella. Mégis mit képzeltél? Könnyek szöktek a szemembe. Utáltam a tehetetlenséget. A karjaimba akartam venni és a hajába sírni – de nem érhettem hozzá. Bassza meg. Miért nincs már itt a mentő?
„Ethan, nézz körül odabent” - ért el Taylor csendes utasítása a tudatomig.
A távolban szirénák hallatszottak. Végre már!
„Taylor!”
Megfordultam. Stuart az ajtóban állt.
„Miss Cullen van itt.”
„Maradjon itt, Edward!” - emelte fel rám figyelmeztetőleg az ujját Taylor.
Bassza meg – Alice? A húgom? Félelem szállt meg. Mi a fenét tett az a barom a húgommal? Csak néztem, tehetetlenül, ahogy Taylor eltűnt az ajtó mögött.

Ez a tiéd. A családodé. Kérlek. Ne.”

És minden értelmet nyert. Lenéztem Bellára, és tudtam, hogy akár meg is ölhették volna. Elfogott a hányinger. Bassza meg.
Taylor jött visszafele. Elállt a lélegzetem is.
„Jól van. Szerintem. Bedrogozták. Alszik. Nincs nyoma sérülésnek. Fel van öltözve.”
Rámeredtem.
„Alice?”
A szirénák egyre hangosabbak voltak.
Bassza meg. Szédültem. Mi a faszomat csinált a húgommal? Megfordultam, hogy még egyszer ránézzek, és meg akartam ölni, lassan, fájdalmasan. De már két mentő és két rendőrautó érkezett fényesen villogva, szirénák hangzavarában, megrázva az egész szomszédságot, így elnyomtam gyilkos gondolataimat. Már ideje volt!

Rémálomban voltam. Alice és Bella között ültem a mentőben, ahogy átvágtattunk Seattle városán. A fejem kezembe temettem, a szívem a torkomban dobogott, és egyfolytában imádkoztam mindkettőjükért. Nem voltam vallásos, de most szükségem volt valamire – valamire, ami abba hitbe ringatott, hogy a feleségem és a húgom rendben lesznek.
„Az életjelek jók, Mr Cullen, mind a feleségénél, mind a húgánál.”
„Akkor miért eszméletlen?” - csak suttogni tudtam.
„Az orvosok majd megállapítják, amikor megérkezünk.”
A húgom és a feleségem. Meg kellett volna ölnöm, a barmot. Tehetetlen düh ragadott el, összeszorítottam a szemem, hogy megnyugodjak. Sírni akartam. Üvölteni akartam, hogy szabadjára engedjem ezt a fájdalmat, de tartóztattam magam. Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Teljesen kifordultam magamból. Az utolsó szavak, amiket Bellával váltottam... azt hittem, hogy elhagy. Ő pedig mondta, hogy nem.

Elhagysz engem?”
Nem!”
Ez a tiéd. A családodé. Kérlek. Ne.”

Valamennyire megnyugtatott a tudat, hogy mondtam neki, mindig szeretni fogom.
Kérlek ébredj fel, Bella.
És valahol mélyen gyötörni kezdett az aggodalom a baba miatt. A baba rendben volt? Bella tényleg rosszul volt, vagy csak úgy előállt vele? Ez a... stressz – ó, basszus. Nem lehetett jó a babának.
Végre megérkeztünk a kórházhoz. És még egyszer félre álltam, ahogy a mentősök akcióba lendültek.
Anyám és apám ott voltak már, vártak. Ahhoz a hordágyhoz futottak, amelyiken eszméletlen húgom feküdt. Esme egy pillantást vett Alice-ra, és könny csillant a szemében. Megfogta a kezét.
„Szeretlek, kicsim” - mondta, ahogy a mentősök besurrantak az ajtón, amelyiken át Esme nem mehetett. Miután apám egy gyors, aggódó pillantást vetett rám, követte őket. Elengedtem Bella kezét, és a mentősök őt is elvitték apám után.
„Ó, Edward!” - szipogta Esme, karjait a nyakam köré fonta.
„Anyu” - hangom megcsuklott, és úgy kapaszkodtam belé, mint azelőtt soha.
„Tedd rendbe a dolgokat” - suttogtam könnyeimen keresztül.
Elengedett és megfogta az arcomat mindkét kezével.
„Rendbe fognak jönni. Mindketten” - mondta, az anyák nyugtalanító meggyőződésével.
Nagyot nyeltem, ahogy a sírás próbált kitörni belőlem.
„Oké” - suttogtam. Enyhén rám mosolygott.
„Edward, annyira szeretlek” - mondta.
„Én is téged, anyu.”
Megfogta a kezem, amin még annak a barom Smith-nek a vére volt, és bevezetett a várószobába.

Bella sápadt volt, szemei csukva, mintha csak aludt volna, de tudtam, hogy még mindig eszméletlen volt. Szívszorítóan fiatalnak és kicsinek tűnt. Többféle cső vezetett belőle ki és be. Félelem fogott el, de Dr Bartley nyugodtnak tűnt, ahogy összetört feleségemet figyelte.
Mr Cullen, Mrs Cullen bordái zúzódtak, és a koponyáján hajszálvékony törés van. Bent kell tartanunk megfigyelésre.”
És a baba?” suttogtam.
A baba jól van, Mr Cullen.”
Ó, hála az égnek” - váratlanul nagyon megkönnyebbültem - „miért eszméletlen?”
Mrs Cullen fején súlyos zúzódás van. De az agyi aktivitása normális, és nincs duzzanat. Fel fog ébredni, amikor készen áll rá. Csak adjon neki egy kis időt, Mr Cullen. Van még kérdése?”
Megráztam a fejem.
Köszönöm” - motyogtam.
Bólintott.
A kollégám, Dr Singh később majd ránéz a feleségére.”
Köszönöm” - motyogtam újra, majd a doktornő elment.
Leültem a feleségem mellé. Gyengéden megfogtam a kezét. Meleg volt. Finoman megszorítottam.
Kelj fel baby, kérlek” - suttogtam - „légy mérges, csak kelj fel, kérlek.” Előrehajoltam, megpusziltam a csuklóját.
Sajnálom. Mindent sajnálok. Kérlek, ébredj fel.”
Leültem és vártam.

Edward, haza kellene menned aludni. Majd vigyázok rá.” Carlisle hajthatatlan volt, karba tett kézzel állt az ágy végénél, miután megnézte Bella kórlapját.
Nem hagyom itt őt.”
Edward, aludnod kellene.”
Nem, apa. Itt akarok lenni, amikor felébred.”
Itt maradok vele. Ez a legkevesebb amit tehetek, miután megmentette a lányomat.”
Alice-nál kéne lenned.”
Esme vele van.”
Anyu rendben van?”
Érzelmileg egy roncs. Mind azok vagyunk, Edward. És te is. Kérlek menj haza, és aludj.”
Nem, apa. Ne is kérd. Nem fog megtörténni. Nem hagyhatom itt Bellát.”
Carlisle mérgében megforgatta a szemeit, majd lenézett a feleségemre.
Figyelemre méltó fiatalasszony.”
Egyszerűen őrült, magát, és a babát is veszélybe sodorta. De Alice – mi történt volna Alice-al? Oh a szarba. Ez kész agybaszás volt.
Hogy van Alice?” - kérdeztem.
Carlisle sóhajtott.
Még bizonytalanul áll a lábán, ijedt és mérges. Még kell pár óra, míg teljesen kiürül belőle a rohypnol hatása.”
Krisztus.” Az a barom egy nemnormális állat.
Tudom. Komplett hatökörnek érzem magam, amiért lazábbra vettem a biztonsági felügyeletét. Te figyelmeztettél, de Alice annyira makacs. Ha nem lett volna Bella...”
Mind azt hittük, hogy Smith-tel már nem kell számolni. És ez az én őrült, bolond feleségem – miért nem mondta el?” A harag újra elöntött.
Edward, nyugodj meg. Bella elképesztően bátor volt.”
Bátor és önfejű és makacs és hülye” - tört meg a hangom.
Hé” - Carlisle közelebb jött, kezét a vállamra tette, és megszorította azt. Nem rándultam meg - „Ne legyél túl szigorú se vele, se magaddal, fiam.”
Megpróbálom, apa.”
Jobb lesz, ha visszamegyek anyádhoz. Reggel három múlt, Edward, tényleg aludnod kellene.”
Majd itt alszok.”
Mérgesen sóhajtott még egyet.
Olyan makacs vagy, mint Bella. Gratulálok a babához. Legalább egy jó hír a sok rossz között.”
Elsápadtam, apa komolyan nézett rám.
Edward, nagyszerű apa lesz belőled. Ne aggódj emiatt.” Újra megszorította a vállamat. „Később még visszanézek” - megfordult és elment.
Nagyszerű apa, mi? Bassza meg. Fejemet a kezeimbe temettem. Most csak a feleségemet akartam visszakapni. Nem akartam a babára gondolni.
Felálltam és kinyújtóztam. Későn volt. Merev és bosszús voltam, belebetegedtem az aggódásba. Miért nem ébredt fel? Lehajoltam és megpusziltam az arcát. A bőre puha és biztatóan meleg volt.
Ébredj fel baby” - suttogtam. Semmi. Nem csinált semmit, csak aludt.

Jó reggelt, Mr Cullen.”
Mi? Felijesztettek az alvásból. A nővérke volt az. Nem emlékeztem a nevére.
Kicserélem a felesége infúzióját.”
Hogyne” - motyogtam - „ki kell mennem?”
Nem szükséges.”

Nem voltam biztos, hogy túlélek még több látogatót. Pofákat vágtam, ahogy Clark nyomozó háta eltűnt az ajtó mögött. Ő volt az utolsó, akit itt akartam látni. Nem akartam osztozkodni a feleségemen senkivel, nem akkor, amikor ilyen állapotban volt. Csak annyit akartam, hogy Clark bezárva tartsa azt a barmot. Felhorkantam az iróniára. Az a barom valahol itt volt a kórházban, mert a feleségem egy golyót lőtt bele. Bassza meg. Harag fogott el újra. Bárcsak megöltem volna, amikor volt rá lehetőségem! És most először elgondolkodtam, vajon nem kellene-e nekem is megtanulnom lőni.
Rápillantottam a virágcsokrokra amik a szobában sorakoztak, anyámtól és apámtól, Bob-tól, Charlie-tól, Rose és Emmett-től, Jasper-től, Taylor-tól és Gail-től, Kate és Angela-tól, Billy és Jake-től. Mindenki szerette Bellát. Lenéztem rá. Mit nem lehetett szeretni? Megsimogattam kedves, áttetsző arcát a csuklómmal.
Baby, ébredj fel. Kérlek. Ébredj fel, és legyél újra mérges... akármi. Utálj engem... csak térj magadhoz. Kérlek.”

Mr Cullen, ki fogom venni ezt a katétert a feleségéből.”
Ó, miért?”
Dr Singh nem szereti, ha terhes nők túl sokáig be vannak katéterezve. Fertőzés állhat elő.”
Oké, hogyne. El kell mennem?”
Ahogy gondolja.”
Megyek, kinyújtóztatom a lábaimat.”

Kopogtak az ajtón, anyám jött be. Egy kisebb doboz volt nála.
Helló, drágám.”
Anyu.” Röviden megölelt.
Mikor ettél utoljára?”
Meglepetten vettem észre, hogy nem is emlékeztem mikor.
Azt hiszem, ettem egy fánkot tegnap.”
Ó, Edward” - szidott meg, majd megsimogatta az arcomat - „hoztam sajtos makarónit. Neked csináltam.”
Köszi,” suttogtam. És ugyan a feleségem még mindig nem tért magához, rájöttem, hogy éhes voltam. Éheztem.
Megyek, felmelegítem. A nővérek konyhájában van mikró. Pár perc és jövök.”
Bólintottam.

Esme készítette a legfinomabb sajtos makarónit – még Gail-nél is jobbat. Egymás mellett ültünk, néztük a gyönyörű feleségemet, aki makacsul tovább aludt.
...Ma reggel hazavittük Alice-t. Meg akartalak nézni titeket.”
Esme tovább beszélt, amíg ettem.
Hogy van?” - kérdeztem teli szájjal.
Edward! Ne beszélj teli szájjal.”
Bocsesz” - motyogtam teli szájjal, mire elnevette magát. És egy örökkévalóság óta először halványan elmosolyodtam.
Így már jobb” - mondta anyu, szemei melegen ragyogtak a szeretettől. Reménytelibbnek éreztem magam neki köszönhetően. Miután megettem az utolsó falatot is, letettem a tálcát a földre.
Nagyon finom volt. Köszönöm, anyu.”
Nagyon szívesen, drágám. Nagyon bátor a feleséged.”
Hülye” - motyogtam.
Edward!”
De ha az.”
Esme szemei összeszűkültek.
Mi az?”
Hogy-hogy mi az?”
Valami történt. Azon kívül, hogy Bella itt fekszik eszméletlenül.”
Kérdőn néztem rá. Honnan tudja az ilyen dolgokat? Nem mondott semmit, csak nézett rám. Csend töltötte be a szobát, amit egyedül a Bella vérnyomását mérő gép zümmögése tört meg. Bassza meg. Inkvizítor egy nő. Megtörtem a vizsgálata alatt, mint mindig.
Összevesztünk.”
Összevesztetek?”
Igen. Mielőtt ez történt. Nem beszéltünk.”
Mit értesz az alatt, hogy nem beszéltetek? Mit tettél?”
Anyu -”
Edward! Mit tettél?”
Nyeltem egyet. Basszus. Éreztem, hogy mindjárt újra sírni fogok. Bassza meg. Csak a fáradság miatt, az idegesség miatt. Nyeltem egyet.
Annyira mérges voltam” - suttogtam.
Hé...” Esme megfogta és megszorította a kezem.
Mérges Bellára? Miért, mit tett?”
Nem tett semmit.”
Nem értem.”
A baba. Egy sokk volt. Kiviharzottam a házból.”
Anyu csak nézett, újra megszorította a kezem és hirtelen vallomásba kezdtem.
Találkoztam Irina-val” - suttogtam, és elfogott a szégyenérzés. Anyám szemei tágra nyíltak a meglepettségtől, és elengedte a kezem.
Mit értesz az alatt, hogy találkoztál vele?” - kérdezte jogos felháborodással.
Bassza meg. Lefeküdtél vele? Bella kérdése kísértett – mikorról is, tegnapról? Először Bella, most az anyám.
Semmi olyan! Basszus, anya!”
Ne káromkodj rám Edward. Mégis mit kellett volna gondolnom?”
Csak beszéltünk. És én berúgtam.”
Részeg voltál? A szarba!”
Anyu! Te ne káromkodj! Nem hangzik jól.”
Összeszorította az ajkait.
Te vagy az egyetlen gyerekem, aki miatt káromkodok. Azt mondtad, hogy minden kapcsolatot megszakítottál vele” - figyelmesen nézett rám.
Tudom. De az, hogy láttam őt, végre mindent a maga helyére tett. Tudod... a gyerekkel kapcsolatban. Életemben először... kudarcot éreztem.”
Kudarcot. Nos, gondolom az is valami” - motyogta Esme, inkább csak magának.
A gyerekek ezt hozzák ki belőled, drágám. Másként látod miattuk a világot.”
Bella megkapta az üzenetet.”
Helyes.”
Bántottam Bellát” - alig bírtam kimondani a szavakat.
Bella tudja, hogy találkoztál vele?”
Igen. Irina írt egy üzenetet, és Bella elolvasta. Ő tett ágyba engem.”
Ágyba tett?”
Megvontam a vállam.
Annyira részeg voltál?”
Elpirultam.
Ó, Edward” - rázta meg a fejét, de nem tudtam eldönteni, hogy undor, vagy harag miatt.
Megint megfogta a kezem.
Drágám... Mindig megbántjuk azokat, akiket szeretünk, drágám. El kell mondanod neki, hogy sajnálod. És hogy komolyan is gondolod, és adnod kell neki időt.”
Azt mondta, hogy elhagy” - hangom alig volt hallható, ahogy kimondtam a legsötétebb félelmemet. A feleségemre néztem, hogy biztosítsam magam, hogy még mindig itt volt, még mindig életben volt. Azt akartam, hogy felébredjen.
Hittél neki?” - Esme hangja gyengédebb volt.
Először igen.”
Drágám, te mindig a legrosszabbat hiszed mindenkiről, magadat beleértve. Mindig is így volt. Bella nagyon szeret téged, és az is egyértelmű, hogy te mennyire szereted.”
Őrülten mérges volt rám.”
Azt el is hiszem. Én is elég mérges vagyok most rád. Szerintem csak akkor lehetsz valakire igazán mérges, ha nagyon szereted” - újra megszorította a kezem. Biztató volt.
Gondolkodtam rajta, és Bella újra és újra megmutatta, mennyire szeret... még az életét is képes volt veszélyeztetni.”
Igen, igaz.”
Ó. anya, miért nem ébred fel?” - és hirtelen sok lett minden. A csomó a torkomban szinte megfojtott, – a vitánk, hogy Bella elhagy, és majdnem meghalt... bassza meg... és bár megpróbáltam visszatartani a könnyeimet, nem tudtam.
Majdnem elvesztettem.” - nagyon halkan mondtam ki legrosszabb félelmemet.
Edward” - mondta Esme. Átölelt, ahogy megtörtem, és életemben először sírtam a karjaiban. Előre-hátra ringatott, megpuszilta a hajamat, gyengéd szavakat suttogott, és hagyott sírni. Az én anyukám. Az első nő, aki megmentett.
Felültem, megtöröltem az arcomat és észrevettem, ő is sírt.
A fenébe is anyu, ne sírj.”
Könnyei mosolyba fordultak, táskájából elővett egy zsebkendőt nekem és magának is. Megsimogatta az arcomat.
24 évedbe telt, hogy ezt megengedd nekem” - mondta szomorúan.
Tudom” - suttogtam.
Jobb később, mint soha” - mondta.
Erőtlenül rámosolyogtam.
Örülök, hogy beszéltünk.”
Én is, drágám. Mindig itt vagyok.”
Tudom, anyu.”
El se hiszem, hogy nagymama leszek.”
Én is alig hiszem el.”

Sötét volt. Késő este. Bella a saját világában feküdt. Basszus. Basszus. Basszus. Fel fog valaha is ébredni?
Ó, baby, kérlek gyere vissza hozzám. Sajnálom. Mindent sajnálok. Csak ébredj fel. Hiányzol. Szeretlek.” Megpusziltam a csuklóját, fejemet a karjaimra fektettem az ágyán.

Gyengéd érintés, ujjak simították a hajamat.
Szarba. Azonnal felkeltem és felültem. Bella nagy, gyönyörű barna szemekkel nézett rám. Ó, hála az Úrnak. Öröm töltötte el a szívemet. Még soha nem örültem ennyire ezeknek a szemeknek, mint most.
Helló” - hangja rekedt volt.
Ó, Bella,” - ó hála az Úrnak, hála az Úrnak, hála az Úrnak. Megfogtam a kezét, az arcomhoz emeltem, ő pedig megsimogatott.
Pisilnem kell” - suttogta.


VÉGE
Mostmár tényleg nincs több

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Koszonom,hogy leforditottad nekunk. Nagyon tetszett az egesz story.
pusz Maja

B írta...

Köszönöm a kitartó munkádat! Sokkal élvezetesebb volt ezt olvasni, mint a könyveket! :D

Golden írta...

twmmy nagyon köszönöm azt a rengeteg munkát, amit a történetekbe fektettél; ez az utolsó kettő meg... mint mindig, ha Ed szemszög van... még annál is jobb volt :) ha esetleg találnál valahol valamit, amit fordításra érdemesnek tartasz, egy tuti kitartó olvasód itt máris jelentkezik...
jutka

twmmy írta...

Golden, egyenlőre az office van soron, utánára van több ötlet, majd megszavazzuk

Aemitt írta...

Köszi szépen a kitartó munkát. Nekem nagyon tetszett! Még egyszer köszi!!

SDorottya írta...

Én is köszönöm kitartó munkádat! Fényévekkel jobb volt ezt olvasni, mint az eredeti, könyvbeli fordítást! :)
Remélem, hogy majd még hozol nekünk történeteket! (Reménykedem, hogy az E.L. Jamesnek ihletet adó The Submissive is az ötletek között van! Vagy akár az Edward Wallbanger!)
De bármely történet lesz is a befutó szívesen benézek majd az oldalra! :)

Gabó írta...

Hálás köszönet tőlem is Twmmy! Hiába vannak meg a könyvek, ez volt az igazi! :)
Pusza!

Koczka Lászlóné írta...

Szia!

Nagyon köszönöm a munkádat. Mielőtt erre az oldalra találtam volna, beleolvastam a Szürke ötven árnyalatába, de nem igazán tetszett. Ide egy Rob rajongói oldalról kerültem, és először a kép ragadott meg, aztán a történetet nem bírtam abbahagyni. Azóta legalább tízszer elolvastam és most, hogy kaptam egy e-book olvasót, ami epub formátumot olvas, szeretném kérdezni, hogy elküldenéd-e nekem a történetet így, hogy ezentúl bárhol olvashassam. E-mail címem: retta19760606@gmail.com
Köszönettel:

Marietta

Névtelen írta...

Szia!
Én is nagyon szeretném egyben elolvasni a történetet, esetleg készen van már az epub verzió? Ha igen hol lehet letölteni? Vagy el tudod küldeni e-mailben? Nagyon hálás lennék érte. címem: hitoride@mailbox.hu

Köszönöm!!

Camila360 írta...

Kedves barátaim a nevem Camila Rodela, Michigan vagyok, Unied State. Itt vagyok, hogy tanúskodjak a DR.OGAGA ​​KUNTA jó munkáiról az életemben. A férjem és én 27 évig házasodtak meg két gyerekkel. Csak Két évvel ezelõtt mindent véget ért.Vágytam a férjemet, és könyörgöttem neki, de soha nem hallgatott, szóval több bizonyítékot találtam erről a varázslatról. Egyesek azt állították, hogy visszaadta az Ex-szeretőjét, egyesek azt állították, hogy méhét helyreállítja és gyógyítja a rákot és más betegségeket. Egyesek azt állították, hogy a varázslatot a válás abbahagyása és a helyes fizetés érdekében is meg tudja mondani. Ő csodálatos, én is találkoztam egy konkrét bizonyságot, ez egy Vera nevű nőről, ő tanúskodott arról, hogy visszahozta Ex szeretőjét, és a bizonysága végén levette az e-mailjét. Mindezek után elhatároztam Próbálkozni vele. E-mailben értesítettem, és elmagyaráztam neki a problémámat. És elmondta nekem, mit kell tennem, megtettem, és a férjem visszatért hozzám. Megoldottuk a problémáinkat, és még boldogabbak voltunk, mint valaha DR.OGAGA ​​KUNTA tehetséges ember vagy, és nem fogom abbahagyni a kiadását, mert csodálatos ember. Ha bármilyen problémád van, és igazi és valódi varázslót keresel, próbáld meg bármikor, ő a válasz a problémáidra. Kapcsolatba léphet vele e-mailen: ogagakunta@gmail.com és megoldhatja a problémáit, mint én. Meg tudja oldani a következő problémákat és még sok más.
(1) HA SZERETNEK AZ EXTRACK
(2) ÉRVÉNYESZNI A HUSBANDET, HOGY A DIVORZ LEÁLLÍTÁSA
(3) AZ ÖN HIVATALÁJÁBAN KÉSZÜLT
(4) Szeretne a férfiak és a nők futni találni tetszik
(5) HA GYERMEKÉRT VAN SZERETNI
(6) SZERETNÉL SZERETNI
(7) VIGYÁZZA AZ ÖN SZERZŐDÉT, AMELYÉN CSATLAKOZNI AZ ÉLETÉBEN
(8) SZÜKSÉGES JÓ LUCK SPELL
(9) SZÜKSÉGES LOTTERY SPELL
(10) SZÜKSÉG JELLEGŰ
 Ogagakunta@gmail.com vagy a WhatsApp +2348069032895 címen