Már az ágya mellett álltunk a hálószobában, amikor lenézett rám.
„Bízol bennem?” – kérdezte lágyan.
Bólintottam, tágra nyílt szemekkel, a meglepő felismeréstől, hogy igen… bízok benne. Mit fog tenni most velem? Borzongás futott át rajtam.
„Jó kislány,” –lehelte, hüvelykujjával megcirógatva az alsó ajkamat.
Ellépett tőlem és a gardróbjából egy szürke selyem nyakkendővel tért vissza.
„Kulcsold össze a kezedet magad előtt,” – vezénylet csendesen, ahogy lehámozta rólam a törölközőt és leejtette a padlóra. Tettem, ahogy kérte és ő nagyon gyengéden összekötötte a csuklóimat a nyakkendővel, határozott csomót kötve rá. Szemei vad izgatottságtól ragyogtak. Meghúzta a csomót… tartott. Biztos a cserkészeknél tanult csomót kötni. Óh, istenem… mi lesz most? Pulzusom az egekben volt már… szívem őrülten vert… Kezei végigsimítottak a copfjaimon.
„Nagyon fiatalnak látszol ezekkel…” – mormolta és előrelépett. Ösztönösen hátraléptem, amíg nem éreztem a térdeimmel az ágy szélét. Ledobta a törölközőjét… de nem tudtam levenni a szemem az arcáról. Arcán lelkesedés tükröződött és vágyakozás.
„Oh, Isabella, mit fogok tenni veled?” – suttogta, lefektetett az ágyra, mellém feküdt és a kezeimet a fejem fölé emelte.
„Tartsd itt fenn a kezeidet… ne mozdítsd őket, érted?” – szeme az enyémbe fúródott és a nézésétől elakadt a lélegzetem. Nem, ennek az embernek nem tudnék ellentmondani… semmikor.
„Válaszolj…” – követelte lágyan.
„Nem fogom mozdítani a kezeimet” – leheltem válaszul.
„Jó kislány…”- szándékos lassúsággal megnyalta a szája szélét… a nyelve szinte hipnotizált… a szemembe nézett… kutatóan vizsgált… oh, egek. Lehajolt és egy tartózkodó gyors csókot helyezett el az ajkaimon.
„Végig foglak csókolni mindenhol, Miss Swan” – mondta lágyan, ezzel megfogta az államat, felemelte, hogy hozzáférjen a nyakamhoz. Végigfuttatta ajkait a torkomon csókolva, szopogatva, csipkedve egészen a nyakam tövénél levő kis mélyedésig. A testem megrándult az izgalomtól… mindenhol… az éppen elmúlt fürdőszobai élmények hiperérzékennyé tették a bőrömet. Felforr vérem a hasamba száguldott, le a lábam közé, pontosan oda le… felnyögtem.
Meg akarom érinteni… Megmozdítottam a kezeimet és inkább félszegen, mondjuk inkább félénken, megérintettem a haját. Abbahagyta a csókolgatást, felnézett rám a fejét rázta és csettintett a nyelvével. Felnyúlt és visszatette a kezeimet a fejem fölé.
„Ne mozdítsd a kezeidet… vagy az elejéről kell kezdenünk az egészet.” - dorgált meg szelíden. Oh… milyen incselkedő.
„Meg akarlak érinteni…” – hangom elhaló… mintha nem az enyém lenne.
„Tudom” – mormolta jelentőségteljesen.
„Tartsd a kezeidet a fejed felett” – vezényelt gyengéden. Tenyerébe fogta az államat újra és mint az előbb, elkezdett végigcsókolni a torkomnál kezdve. Oh… olyan nagyon izgató. Éreztem, ahogy a keze lesiklik a testemen… a melleimen keresztül, és ekkor a csókokkal leért a nyakam tövéhez a kis mélyedésig. Az orra hegyével körberajzolta a mélyedést. És a szájával kényelmes cirkálásba kezdett, lefelé haladva, lefelé, a testemen követve keze útját a mellem felé… csókolva, fogával csipkedve… a mellbimbómat finoman megszívva… Szent isten… A csípőm magától kezdett mozgásba, követve Edward szája mozgásának ritmusát, és én elszántan próbáltam emlékeztetni magam, hogy a kezemet a fejem felett kell tartanom. Leérkezett a köldökömig, nyelvét beledugta, és gyengéden szántotta fogaival a hasamat. A testem felemelkedett az ágyon.
„Hmm… nagyon édes vagy, Miss Swan”
Orrával tovább haladt lefelé a hasam és a fanszőrzetem közötti területen… finoman harapdált, a nyelvével ingerelt. Hirtelen felült a térdére, megragadta mindkét bokámat és szélesre tárta a lábaimat.
Basszus… Felemelte a bal lábamat, behajtotta a térdemet és a lábfejemet a szájához emelte. Leste és felmérte minden reakciómat, miközben az összes ujjamat megcsókolta, azután megharapta őket lágyan a végüknél… istenem… amikor a kisujjamhoz ért erősebben harapott, és én megborzongtam… nyöszörögtem. Nyelvét végigsiklatta a lábfejemen… és nem bírtam tovább nézni rá. Túl erotikus volt. Azt hittem elégek. Összeszorítottam a szemeimet és megpróbáltam magamba fogadni és kibírni mindazt a szenzációt, amit velem tett. A bokám következett, megcsókolta és tovább haladt felfelé a lábszáramon a térdemig. Majd újrakezdte a jobb lábammal, megismételve az egész csábító, észbontó procedúrát.
„Oh, kérlek,” - nyögtem, ahogy a kisujjamat megharapta…
„Minden jó dolog, Miss Swan…” – lehelte.
Most nem állt meg a térdemnél… tovább folytatta a belső combomon, széttárva a combjaimat, ahogy felfelé haladt… ohó, tudom hova akar eljutni… és egyik részem el akarta taszítani magától, megbántottan, szégyenkezve… ott fog megcsókolni… tudom… és a másik részem ragyogott a dicsőségtől. Visszatért a másik térdemhez és végigcsókolta a combomat, csókolta, nyalogatta… szívogatta… és végül felért a lábam közé. Az orrát fel le mozgatta a puncimon, nagyon lágyan, nagyon gyengéden. Megborzongtam…oh, istenem..
Megállt, várt, hogy megnyugodjak. Megnyugodtam és felemeltem a fejemet, rábámultam, zakatoló szívem ki akart ugrani a számon.
„Tudod, ilyen izgató az illatod, Miss Swan…?” – mormolta szemét rajtam tartva, majd orrát a szőrzetembe fúrta és mélyet lélegzett. Azt hiszem lángvörös lettem, mindenhol… az összes erőm elhagyott.
Gyengéden végigfújta a puncimat… te jó ég…
„Szeretem ezt…” – turkált bele a szőrömbe. „Talán megtartjuk.”
„Oh… kérlek” – könyörögtem.
„Hmm… szeretem, amikor könyörögsz… Isabella.”
Felnyögtem.
„A szemet szemért…. nem az én stílusom, Miss Swan” – suttogta ahogy fel le szaglászott rajtam… „De ma örömet szereztél nekem, Isabella és ezért jutalmat érdemelsz”. Hallottam a csibészes mosolyt a hangjában és amíg testem már a hangjától izgalomba jött, nyelvével lassan körözni kezdett a csiklómon…
„Aaaah” – nyögtem és a testem megfeszült és lángolt a nyelve érintésétől. Tovább folytatta gyötrésemet… körbe és körbe és teljesen elvesztem, testem minden atomja arra az egy kicsi pontra figyelt, ami a combjaim között helyezkedik el. A lábaim megfeszültek.. ahogy egy ujját belém csúsztatta… és hallottam morgó nyögését.
„Oh, baby…Szeretem, hogy ilyen nagyon nedves vagy nekem.”
Széles mozdulatokkal körözött ujjával bennem, tágítva vele. Nyelve az ujja mozgását követte, körbe-körbe… és én nyögtem, ez túl sok nekem… testem enyhülésért könyörgött , és nem tudtam megállni. Elengedtem magam, elveszítve minden értelmes gondolatot, ahogy az orgazmus birtokba vett, átitatta a bensőmet újra és újra. Szent ég… felkiáltottam, a világ elsüllyedt, eltűnt előlem, a gyönyör eltörölt és érvénytelenített mindent .
Lihegtem… alig hallottam a fólia szakadó hangját, és azután bennem volt. Gyorsan, keményen és erősen nyomult belém, újra és újra, kérlelhetetlenül hajszolt a csúcs felé megint. Nyöszörögtem…
„Gyere, bébi, élvezz velem…” – hangja nyers, kemény, rekedt, a fülemnél… és én felrobbantam körülötte, ahogy gyorsan mozgott bennem.
„Baszd meg, köszönöm…” – suttogta és még kettő erőset lökött bennem, felnyögött és elért a csúcsra, magához szorított és azután elcsendesedett… teste megmerevedett. Összerogyott rajtam, éreztem teljes súlyát, ahogy belenyomott a matracba. Átemeltem megkötözött kezeimet a fején, a nyakára fontam a kezemet, és tartottam, ahogyan csak tudtam. Tudtam, hogy ebben a pillanatban bármit megtennék ezért a férfiért… a szex-szolgája vagyok… a csoda amit megmutatott nekem… mindenen túl van, amit el tudtam képzelni… és folytatni akarja… folytatni, egy olyan módon, ahogy én nem tudom követni, amit ártatlanságomban soha el nem tudtam képzelni. Oh…mit tegyek?
Felemelte magát és lebámult rám.
„Látod, milyen jók vagyunk így együtt?” – mormolta.
„Ha nekem adod magad… sokkal jobb lesz… higgy nekem, Isabella… olyan helyekre tudlak elvinni, amiről nem is tudtad, hogy léteznek.” Gondolatai az enyémeket tükrözték. Orrát az orromhoz nyomta… Én még mindig a legkülönösebb fizikai reakció bűvöletében voltam, amit valaha is éreztem… Bambán bámultam rá.
Hirtelen mindkettőnk figyelmét elvonták a hálószoba ajtaja felől beszűrődő hangok. Egy pár pillanatba beletelt, mire felfogtam, mit hallok.
„De ha még mindig ágyban van, biztos beteg. Soha nem szokott ilyenkor ágyban lenni. Edward soha nem aludt még el.”
„Mrs Cullen, kérem…”
„Taylor. Nem tarthat vissza a fiamtól.”
„Mrs Cullen, Mr Cullen nincs egyedül.”
„Mit ért azon, hogy nincs egyedül?”
„Van valaki vele.”
„Oh…”
Még én is hallottam a hitetlenséget a hangjában. Edward gyorsan pislogott, ahogy lefele nézett rám.
„A szarba… az anyám.” – Edward szeme játékos félelemmel nyílt tágra.
Hirtelen felemelkedett rólam, ooh… ciki… és leült az ágyra. A használt kondomot egy szemetesbe dobta.
„Gyerünk, fel kell öltöznünk – már, ha találkozni akarsz az anyámmal.”
Vigyorgott rám… felállt és felhúzta a farmerját… semmi alsónadrág?!
Megpróbáltam felülni… még mindig meg voltam kötözve.
„Edward… nem tudok mozogni.”
Vigyora szélesebb lett, lehajolt és kikötötte a nyakkendőt. Megjegyeztem, hogy három ezüst csík van a végén… Edward rám nézett. Elbűvöltnek látszott… szemei jókedvűen ragyogtak. Megcsókolta a homlokomat gyorsan és rám ragyogott.
„Még egy első alkalom,” ismerte be, bár fogalmam sem volt, miről beszél.
„Nincs itt tiszta ruhám” – öntött el hirtelen a pánik és, valami, amit most ismertem fel, a pánik fokozódását eredményezte… Az anyja! Szent szar! Nincs tiszta ruhám és az anyja úgy szólván in flagranti talált bennünket…
„Talán inkább itt maradnék.”
„Oh, nem, nem” – fenyegetett meg Edward. „Felvehetsz valamit az én ruháimból.”
Előhúzott egy fehér pólót és beletúrt a kócos hajába…és idegességem ellenére hirtelen elvesztettem gondolataim fonalát. Meg fogom valamikor is szokni ennek a gyönyörű férfinak a látványát… ? A szépsége eltereli a gondolataimat.
„Isabella… ha zsákot hordanál, akkor is szép lennél. Kérlek, ne aggódj. Szeretném, ha bemutathatnálak anyámnak. Öltözz. Kimegyek és megnyugtatom.” Összeszorította a száját.
„Várlak odakinn öt percen belül, különben visszajövök és kicipellek, bármi is lesz rajtad. A pólóim a komódban vannak… az ingeim a gardróbban. Szolgáld ki magad.” Spekulálva nézett rám és kiment a szobából. Szent szar… Edward anyja… Ez jóval több, mint amire számítottam. Talán a vele való találkozás segít ennek az egész zagyvaságnak a helyretételében… segíthet megérteni miért olyan Edward, amilyen… hmm. Hirtelen találkozni akartam vele. Felvettem a kék blúzomat a földről… egész jól túlélte az éjszakát szakadás nélkül. Megtaláltam a kék melltartómat az ágy alatt és gyorsan felvettem. De van egy dolog, amit kimondottan utálok… ha nincs tiszta bugyim. Rövid, bosszús turkálás után Edward komódjában megtaláltam a boxereit. Egy csinos, szürke Calvin Kleint húztam magamra, felvettem a farmeromat, a cipőmet. Berontottam a fürdőszobába, belebámultam túlságosan ragyogó szemeimbe, kipirult arcomba – és a hajam! Szent szar… az-éppen-megdugott copfjaim nem igazán álltak jól. Kefe után kutattam a fésülködőasztalnál és találtam egy fésűt… megteszi ez is. A lófarok az egyetlen megoldás. Lemondóan néztem a ruháimra. Talán szaván kellene fognom Edwardot, a ruházkodási ajánlatával… Kisördögöm ajakbiggyesztve nézett rám… és ajkaival a ’gyerünk’ szót formálta.
Kimentem a nappaliba.
„Itt van ő” – állt fel a kanapéról Edward. Tekintete meleg és elismerő. A homokszőke hajú nő, aki mellette volt felém fordult és sugárzó tekintettel nézett rám. Ő is felállt. Öltözete kifogástalan volt, teve színű kötött pulóverruha volt rajta és hozzáillő cipő. Ápolt, elegáns, gyönyörű volt, és belül egy kicsit meghaltam, tudva, hogy én hogy nézek ki.
„Anyám, ez Isabella Swan. Isabella, ez Esme Cullen.”
Mrs Cullen kinyújtotta a kezét.
„Milyen öröm veled találkozni” – mormolta és ha nem tévedek, csodálkozott, egy kicsit. Kábult megkönnyebbülés volt hangjában és meleg fény ragyogott borostyánszín szemében. Megfogtam a kezét, és nem tudtam mást tenni, mint visszamosolyogtam rá.
„Mrs Cullen.”
„Szólíts Esmének,” – mosolygott. Edward fintorgott.
„Mrs Cullen az anyósom neve. Nos, hogyan is találkoztatok ti ketten?” – nézett kérdően Edwardra. Nem tudta elrejteni kíváncsiságát.
„Isabella interjút készített velem a WSU iskolai újságja számára, mert én fogom átadni a diplomákat ezen a héten.”
Szent szar… ezt el is felejtettem.
„Szóval ezen a héten diplomázol?” – kérdezte Esme.
„Igen,
A mobilom csörögni kezdett… Rose, lefogadom.
„Elnézést.” – a telefonom a konyhában volt. Odaballagtam és áthajoltam a pulton, felvettem a telefont, de nem ellenőriztem a hívó számát.
„Rose…”
„Bella!” – szent szar, ez Jake. Mindenre elszántnak tűnt a hangja.
„Hol vagy? Megpróbáltalak elérni. Találkozni akarok veled, bocsánatot akarok kérni a pénteki viselkedésemért. Miért nem válaszoltál a hívásaimra?”
„Nézd, Jake, ez nem a legjbb időpont” – néztem idegesen Edwardra, aki meredten, kifejezéstelen arccal nézett rám. Hátat fordítottam neki.
„Hol vagy? Rose nagyon köntörfalazó volt” – nyafogott Jake.
„Seattle-ban vagyok.”
„Mit csinálsz Seattle-ban? Vele vagy?”
„Jake, visszahívlak később… Nem tudok most beszélni” – tettem le a telefont.
Megpróbáltam olyan könnyedén visszamenni Edwardhoz és az anyjához, amennyire csak tudtam. Esme áradozott Edwardnak.
„…és Emmett felhívott, hogy itt vagy – már két hete nem láttalak, Edward…”
„Szóval elmondta? – morogta Edward és rám nézett, kiolvashatatlan arccal.
„Arra gondoltam, együtt ebédelhetnénk drágám, de látom, más terveid vannak… és nem akarom félbeszakítani a napodat.” – szedte össze hosszú krémszínű kabátját, Edward felé fordult, arcát nyújtva. Edward röviden, édesen megcsókolta. Esme nem érintette meg Edwardot…
„Vissza kell vinnem Isabellát Portlandba.”
„Persze, drágám. Isabella, örülök a találkozásnak. Remélem, valamikor újból találkozunk.” –nyújtott kezet, szemei mosolyogtak. Kezet fogtunk.
Taylor felbukkant… honnan is?
„Mrs Cullen?”
„Köszönöm Taylor” – Taylor kikísérte Mrs Cullent a szobából, a dupla ajtón át a kijáratig. Taylor egész idő alatt itt volt? Mióta van itt? Hol volt? Edward mereven rám nézett.
„Szóval a fotográfus hívott?”
Szent szar.
„Igen.”
„Mit akart?”
„Csak bocsánatot kérni, tudod… a péntek miatt.”
Edward összehúzott szemöldökkel nézett rám.
„Rendben” – mondta egyszerűen.
Taylor visszatért.
„Mr Cullen, probléma van a darfuri hajóval.”
Edward kurtán biccentett.
„Vigyék vissza a helikoptert a Sea Tac-ra és küldjék el a pilótát.”
„Igen uram.”
Taylor felém biccentett.
„Miss Swan.”
Óvatosan visszamosolyogtam rá, ő megfordult és kiment.
„Taylor itt él?”
„Igen” – hangja csípős volt. Mi a baja?
Edward kimasírozott a konyhába, felkapta a Blackberryjét, és gondolom átfutott az e-mailjain. Száját összeszorította, amíg várt, hogy felvegyék a telefont a vonal túlsó végén.
„Kate, mi a probléma?” – csattant fel.
A választ hallgatta, közben engem vizsgált… ahogy a hatalmas szoba közepén álltam… azon elmélkedve, mit kezdjek magammal. Bűntudatosnak és ide nem illőnek éreztem magam.
„Nincs még egy csapat, akit veszélynek teszek ki… Nem, fejezzék be… inkább a levegőből dobjuk… Jó.” Letette. A szemeiből minden melegség eltűnt. Nézett… egy gyors ijesztő pillantást vetett rám, bement a dolgozószobájába és egy pillanattal később visszatért.
„Itt a szerződés. Olvasd el, majd a jövő hét végén megbeszéljük… és ha tanácsolhatom, végezz egy kis kutatást , akkor megtudod, mibe is ártod magad.” Szünetet tartott.
„Már ha egyetértesz… és nagyon remélem, egyetértesz” – tette hozzá, lágyabb hangon, idegesen.
„Kutatást?”
„El leszel bűvölve attól, amit az interneten találsz” – morogta.
Internet! Nincs számítógépem, amivel elérhetném… csak Rose laptopja, mert Newtonéknál nincs… azonkívül ez a fajta ’kutatás’ valószínűleg nem olyan, amit munkahelyen meg lehet ejteni.
„Mi van?” – kérdezte, fejét félrehajtva.
„Nincs számítógépem… majd meglátom, használhatom-e Rose laptopját.”
Egy papírszatyrot nyújtott felém.
„Biztos vagyok benne, hogy …ööö, tudok egyet kölcsön adni. Szedd össze a dolgaidat, visszamegyünk Portlandbe. Majd út közben eszünk ebédet. Fel kell öltöznöm.”
„Csak telefonálok,”- motyogtam… Hallani szeretném Rose hangját.
Megrándult.
„A fotóst?” – állát összeszorította, szemei fellángoltak. Rápislogtam.
„Nem szeretek osztozkodni, Miss Swan, emlékezz erre.” Halk, fagyos hangja figyelmeztetően szólt, és egy hosszú hideg pillantással visszament a hálószobájába. Szent szar… csak telefonálni akartam Rose-nak, akartam utána kiabálni… de hirtelen bezárkózása megbénított. Mi történt a nagylelkű, laza, mosolygós férfival, aki egy fél órája még szeretkezett velem…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése