Életemben először, önként mentem futni. Megtaláltam piszkos, soha nem használt edzőcipőimet, valamilyen nadrágot és egy pólót. Hajamat copfba fontam… és elpirultam az emlékektől, amik előjöttek… majd bekapcsoltam az iPod-omat. Nem tudtam tovább ülni a technológiai csoda előtt és nézni és olvasni több felkavaró dolgot… meg kellett nyugtatnom magam némi testmozgással, felszabadulással. Energiára volt szükségem.
Igazából volt egy futó gondolatom, hogy a Heathman Hotel felé veszem az irányt és… szexet követelek. De az öt mérföld, és nem hittem, hogy tudnék akár egyet is futni, nemhogy ötöt. Az is könnyen meglehet, hogy elutasít… ami igazán megalázó lenne. A Snow Patrol üvöltött a fülembe, ahogy kimentem az opálos fényű kék szürkületbe. Rose éppen az autója felől sétált befelé. Majdnem eldobta a bevásárlótáskáját, amikor meglátott. Bella Swan edzőcipőben… integettem neki és nem álltam meg, nehogy kérdezősködjön. Egyedül létre volt szükségem.
Mi lesz, ha vége lesz ennek az őrületnek?
És nem láthatlak,
Ahogy most,
Soha többé
Átporoszkáltam a parkon… kedvenc dalom szavai többet jelentettek számomra most, mint akármikor is.
Nem akarok elszaladni,
Csak sok egy kicsit nekem.
Mit tegyek?
Szeretném, ha bezárnál,
Szeretnék határozatlan
Izgató zárkákat,
Amíg a vérem fel nem forr.
Akarom őt… de ezekkel a feltételekkel…? Nem tudom. Talán tárgyalhatunk arról, hogy én mit akarok. Menjünk végig ezen az őrült szerződésen sorról sorra… és beszéljük meg, mi az elfogadható és mi nem. A kutakodásom alapján a törvény szerint ez érvénytelen. Ezt Edward is tudja. Kitaláltam, hogy ez a szerződés csak a kapcsolatunk körülményeinek meghatározására szolgál. Megmutatja, hogy mit várhatok el tőle és ő mit vár el tőlem… a teljes önfeladásomat. És kész vagyok megadni ezt neki… De képes vagyok rá? Egy kérdés gyötört – miért ilyen? Azért, mert nagyon fiatalon elcsábították? Nem hiszem. Kész titokzatosság ez az ember.
Egy nagy lucfenyő mellett megálltam, kezemet a térdemre tettem, nehezen szívtam be a drága levegőt a tüdőmbe. Óh, ez nagyon jó érzés…katartikus. Elhatározásra jutottam… igen… meg kell mondanom neki, mi az, ami rendben van, és mi az, ami nem tetszik. Meg kell írnom neki a gondolataimat… és utána tárgyalhatunk róla szerdán. Nagy, tisztító lélegzetet vettem, és visszakocogtam a lakásba.
Rose mindenféle ruhát összevásárolt a nyaralásra Barbadosba, amit csak tudott. Főleg bikiniket és hozzáillő kendőket… mindegyikben csodálatosan nézett ki. Nekem végig kellett ülnöm amíg az összeset felpróbálta, és kommentárt kellett fűznöm mindegyikhez. Egész sok módja van annak, hogy valakiről elmondjuk, tökéletesen nézel ki Rose. Olyan vékony, formás alakja volt, amiért más ölne… nem szándékosan csinálta, tudtam. A divatbemutató után behúztam a sajnálatra méltó izzadt szakadt, öreg-pólós-nadrágos-tornacipős seggemet a szobámba, pakolási ürüggyel. Érezhettem volna magamat még inkább kívülállónak? Elrejtőztem a szobámban a csodálatos, szabad technológiával és letelepedtem az íróasztalomhoz… e-mailt írtam Edwardnak.
Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Interneten való kutakodás
Dátum: 2009.05.26. 20:33
Címzett: Edward Cullen
Oké, eleget láttam.
Örülök, hogy megismerhettelek.
Bella
Elküldtem a levelet, és átöleltem magam… jót nevettem kis tréfámon… vajon ő is tréfásnak fogja találni? Oh, a szarba… valószínűleg nem. Edward Cullen nem híve az ilyenfajta humornak. De tudom, van humora, már találkoztam vele. Oh, nem… talán túl messzire mentem. Vártam a válaszára… vártam… csak vártam. Hogy kiszakítsam magam az aggódásból, azt csináltam, amit Rose-nak mondtam. Elkezdtem pakolni. A könyveimet egy ládába gyömöszöltem. Kilenckor még mindig semmi. Lehet, elment valahová… Sértődötten fintorogtam, és visszadugtam a fülembe a hallgatókat. Snow Patrolt hallgatva leültem az íróasztalomhoz, hogy újraolvassam a szerződést és hozzáfűzzem megjegyzéseimet.
Nem tudom, miért néztem fel… talán a szemem sarkából láttam valami mozgást, nem tudom… de amikor felnéztem, ott állt a szobaajtóban és merően bámult rám. A szürke flanell nadrág volt rajta fehér vászon inggel, és a kocsikulcsát forgatta az ujján. Kihúztam a fülhallgatókat és megdermedtem. Bassza meg!
„Jó estét, Isabella” - hangja hideg volt, arckifejezése tartózkodó és teljesen olvashatatlan. Elveszítettem a beszédképességemet. A fenébe Rose-al, hogy képes volt beengedni, figyelmeztetés nélkül. Bizonytalanul attól, hogy még mindig izzadt, fürdetlen voltam, pfuj…és ő…tündöklően ’ez igen!’ módon nézett ki, a nadrágja csak úgy lágyan leomlott a csípőjén… és itt volt a hálószobámban…
„Úgy éreztem a leveled személyes választ igényel” – mondta szárazan, magyarázatképpen.
Kinyitottam és becsuktam a számat, kétszer. A tréfa visszaütött… soha ebben vagy más párhuzamos univerzumban nem feltételeztem róla, hogy hátrahagyva mindent idejön.
„Leülhetek?” – kérdezte… szemei most derűsen csillogtak… hála az égnek – talán meglátta a humoros oldalát a dolognak…?
Bólintottam… a beszélőkém még mindig cserbenhagyott. Edward Cullen az ágyamon ül. Gyorsan körülnéztem… menekülési lehetőséget keresve – nincs más, még mindig csak az ajtó… vagy az ablak. A szobám gyakorlatiasan, de otthonosan volt berendezve – kevés fehér, fonott bútor és egy fehér fém duplaágy patchwork takaróval, amit anyám készített amikor éppen a népi amerikai varrási technikák művelésének szakában volt. Az egész halványkék és krém színű volt.
„Ez egy békés, csendes hely” – mormolta Edward.
Nem ebben a percben… nem, amikor itt vagy.
Végül… a tudatom működésbe lépett, levegőt vettem…
„Hogyan…?”
„Még a Heathman-ban vagyok” – mosolygott rám.
Tudtam…
„Kérsz egy italt?” az udvariasság győzött minden felett, amit mondani akartam.
„Nem, köszönöm Isabella” – elbűvölő féloldalas mosolyával, fejét félrebillentve nézett rám.
Nos, nekem kellene egy…
„Szóval, örülsz, hogy megismerhettél?”
Szent szar… megsértődött? Az ujjaimat bámultam. Hogy a fenében mászok ki ebből? Ha megmondom neki hogy csak tréfáltam… nem hiszem, hogy lenyűgözném vele.
„Azt gondoltam, e-mailban válaszolsz” – hangom vékony és szánalmas volt.
„Szándékosan rágod a szád szélét?” – kérdezte komoran.
Rápillantottam, levegő után kaptam és elengedtem a szám szélét.
„Nem tudtam, hogy rágom” – mormoltam csendesen. És a szívem zakatolt. Éreztem a vonzást… az a kellemes izzást közöttünk. Feltöltődött… és itt ült, nagyon közel hozzám, szemei sötét jade színűek, könyökei a szétnyitott térdén. Előrehajolt és lassan kibontotta az egyik copfomat… ujjai kiszabadították a hajamat. Lélegzetem felszínes volt, és képtelen voltam mozdulni. Hipnotizáltan nézem, ahogy a keze a másik copfom után nyúlt, ahogy kihúzta a hajgumit és kibontotta azt hosszú… gyakorlott… ujjaival.
„Szóval némi testedzésre szántad el magad” – lehelte, ujjai gyengéden a fülem mögé igazították fürtjeimet.
„Miért, Isabella?” – ujjai a fülemet simogatták és nagyon finoman megszorították a fülcimpámat… ó, ez nagyon izgató…
„Szükségem volt gondolkodási időre” – suttogtam és úgy éreztem magam, mint amikor egy nyuszi a reflektorba néz, vagy amikor a moly a lángba repül, vagy a madarat megigézi a kígyó… és Edward nagyon is tudta, hogy mit tesz velem.
„Miről gondolkodtál, Isabella?”
„Rólad…”
„És úgy döntöttél, hogy örültél, hogy megismerhettél? Úgy értetted, hogy megismerhettél a bibliai értelemben?”
A szarba… elpirultam.
„Nem gondoltam, hogy ismered a Bibliát.”
„Jártam vasárnapi iskolába, Isabella. Sok mindenre megtanítottak.”
„Nem emlékszem, hogy a Bibliában olvastam volna mellbimbó csavargatásról… bár lehet, valami modern fordításból tanítottak.”
Pajkos mosoly tűnt fel száján, szemeimet vonzotta gyönyörűen megformált szája.
„Arra gondoltam, eljövök és emlékeztetlek, mennyire örülhetsz, hogy megismertél.”
Szent szar. Tátott szájjal bámultam rá, ujjai fülemtől az államra vándoroltak.
„Mit mond erre Miss Swan?”
Szemei égtek, tekintetével egyenesen provokált. Szája szétnyílt – várakozott… készen állt a lecsapásra. Vágy – heves, tiszta, parázsló – tűzvész, mélyen a hasamban. Kezdeményezően megmozdultam felé. Valahogy ő is mozdult, és fogalmam sincs hogyan, de egy szempillantás alatt az ágyon voltam, maga alá szorított , karjaim kifeszítve a fejem fölé, szabad kezével az arcomat markolta és szája megtalálta az én számat.
Nyelve a számban… követelőzően… birtokolva és én élveztem az erőt, ami birtokba vett. Egész testem hosszában éreztem őt… akart engem… és ez mélyen bennem azokat a kellemes érzéseket keltette. Semmi Rose a kis bikinijeiben… semmi egy a tizenötből… semmi ördögi Mrs Robinson. Csak én. Ez a gyönyörű férfi engem kíván. Benső istennőm ragyogott, lángra lobbantotta volna Portland-et simán. Edward befejezte a csókot és ahogy kinyitottam a szemem, láttam, hogy vizsgálóan tekint rám.
„Bízol bennem?” – lehelte. Tágra nyitott szemmel bólintottam… a szívem majd kiugrott a bordáim között, a vérem tombolt.
A nadrágja zsebéből elővette szürke nyakkendőjét… azt a szürke nyakkendőt a három vékony ezüst csíkkal. Gyorsan mozgott, ahogy felült lovaglóülésben rám és sebesen összekötötte a kezeimet, de most a nyakkendő másik végét az ágyam egyik rácsához kötötte. Meghúzta a csomót… jól tartott. Nem akartam sehova menni, az ágyhoz voltam kötözve és nagyon fel voltam izgatva…
Lesiklott rólam és az ágy mellett állva bámult le rám… szeme sötét volt a vágytól. Tekintete…győzedelmes volt… megnyugvással vegyesen.
„Így jobb” – mormolta és mosolygott, azzal az ismert gonosz mosolyával.
Előrehajolt és elkezdte kikötni az edzőcipőmet… oh, ne…
„Ne…” – tiltakoztam, megpróbálva ellökni őt.
Befejezte.
„Ha tiltakozol, a lábaidat is kikötöm. És ha egy hangot is hallatsz Isabella, betömöm a szád. Maradj csendben. Rosalie odakint hallgatózik”
Betömi a számat! Rose!
Befogtam a szám.
Levette a cipőmet, zoknimat és nagyon lassan lehámozta a melegítőmet. Jesszusom – milyen bugyi van rajtam…? Felemelt és a takarót és a paplant kihúzta alólam, majd visszatett, ezúttal a lepedőre.
„És most…” – lassan megnyalta alsó szájszélét.
„Rágod a szád szélét Isabella. Tudod, ez milyen hatással van rám” – és hosszú mutatóujját figyelmeztetően tette a számra.
Oh, istenem… Alig tudtam türtőztetni magam, tehetetlenül feküdtem és néztem, ahogy elegánsan körbemegy a szobámban, mint egy élő afrodiziákum. Lassan levette a cipőjét és zokniját, kigombolta a nadrágját és a fején át lehúzta az ingét is.
„Azt gondolom, túl sokat láttál” – kuncogott ravaszul.
Megint lovaglóülésben helyezkedett el rajtam és felhúzta a pólómat… azt hittem, leveszi rólam… de csak összetekerte a nyakamig azután a felhúzta a fejemre, úgy , hogy a szám és az orrom kilátszott, de a szememet eltakarta… és mivel több rétegben takart – semmit nem láttam rajta keresztül.
„Hmm…” – lehelte elismerően.
„Ez egyre jobb és jobb lesz. Megyek és iszok egyet.” – lehajolt és lágyan megcsókolt, majd éreztem hogy felállt az ágyról és hallottam az ajtó halk kattanását.
Iszik egyet…Hol?… Itt?… Portlandban?… Seattle-ban?
Erőlködtem, hogy meghalljam… Rose-al beszélgetett…oh, ne.. hiszen gyakorlatilag pucér… Mit szól Rose ehhez? Egy halk pukkanó hangot hallottam. Mi volt az? Visszatért és jég koccanását hallottam az üvegen, ahogy kavarog az italban. Milyen italban? Becsukta az ajtót és hallottam a ruha suhogását, ahogy még többet levett magáról és tudtam, hogy most már teljesen meztelen. Megint rám ült…
„Szomjas vagy, Isabella?” – kérdezte gyengéden, incselkedőn.
„Igen” – leheltem, mert a szám hirtelen kiszáradt.
Újra hallottam a jég koccanását az üvegen ahogy azt újra letette, lehajolt és megcsókolt… és finom, friss italt ömlött a számba, ahogy csókolt. Fehér bor…Meglepetésszerűen… forró volt, bár hideg is… és Edward ajkai nagyon hidegek voltak.
„Még?” – suttogta.
Bólintottam. Ez az egész sokkal ízletesebb volt, mert Edward szájában volt. Lehajolt és újabb teljes száj kortyot kaptam ajkaiból… oh, istenem…
„Ne vigyük túlzásba… tudjuk, hogy az alkoholtűrő képességed nem a legjobb, Isabella.”
Nem tehettem róla… rá vigyorogtam, ő lehajolt és egy újabb kortyot kaptam. Felemelkedett és lefeküdt mellém. Éreztem az erekcióját a csípőmön. Óh, azt akarom, hogy bennem legyen…
„Ez… jó?” – kérdezte… de éreztem az élt a hangjában. Megmeredtem. Újra hallottam az üveg csendülését hozzám hajolt és megcsókolt a szájában tartott jégszilánkkal és egy kis borral. Lassan és megfontoltan csókolta végig a testemet, a nyakam tövétől a melleim között a hasamig és egy kis darab jeget tett a köldökömbe egy kevés hideg borral. Égetett… Az egész lehatolt a testem mélyéig… Levegőért kaptam.
„Most maradj nyugodtan…” – súgta.
„Ha megmozdulsz, az egész ágy borban fog úszni, Isabella.”
A csípőm automatikusan mozdult….
„Oh, ne… Ha kiönti a bort… megbüntetem, Miss Swan.”
Felnyögtem és reménytelenül küzdöttem az ellen, hogy megbillentsem a csípőmet, fékeztem magam… oh, ne… kérlek… Egy ujjával lehúzta a melltartómat a mellem alá, úgy hogy a melleimet megemelte… védtelen voltam… lehajolt és hideg ajkaival megcsókolta és meghúzgálta mindkét mellbimbómat egymás után… Küzdöttem, hogy testem ne feszüljön ívbe válaszként.
„És ez mennyire jó?” – lehelte az egyik mellbimbóm felé. Megint jég koccanását hallottam és éreztem, hogy a jobb mellbimbóm körül simogat vele, amíg a bal mellemet csipkedte a ajkaival. Nyögtem és küzdöttem magammal, nehogy megmozduljak Ez ellen az édes, kínzó gyötrelem ellen.
„Ha kilöttyen a bor… nem hagyom, hogy elélvezz…”
„Oh… kérlek… Edward… Uram… Kérem” – őrületbe kergetett. Hallottam, hogy mosolyog.
A jég a köldökömben… olvadt. Túl meleg voltam. Meleg, izgatott és vágyakozó. Vágytam Rá. Bennem. Most.
Hosszú, hideg ujjai a hasamon haladtak. Vontatottan. A bőröm túl érzékeny volt, a csípőm automatikusan megfeszült és éreztem, hogy a már meleg bor kifolyik a köldökömből és végigfolyik a hasamon. Edward gyorsan mozdult és felnyalta, csókolt és harapott és szopogatott lágyan.
„Oh Isabella, megmozdultál. Mit tegyek veled?”
Hangosan lihegtem. Csak a hangjára és az érintésére tudtam figyelni. Semmi más nem volt valóságos. Semmi más nem számított, semmi más nem érdekelt. Ujjai a bugyimba siklottak és hallottam szaggatott lélegzetét.
„Oh, Baby…” – mormolta és két ujját belém nyomta…
„Vágysz rám, milyen hamar…” – és az ujjait kínzó lassúsággal mozgatta, be… és ki… és felbillentve a csípőmet feléje nyomtam magam.
„Mohó egy lány vagy” – dorgált kedvesen, és a hüvelykjével a csiklómon körözött majd megnyomta azt. Hangosan felnyögtem… ahogy a testem izzott gyakorlott ujjai alatt. Felnyúlt és kiszabadította a fejemet a pólómból. Láthattam őt, ahogy pislogtam a lágy oldalfényben. Vágytam megérinteni őt…
„Meg akarlak érinteni” – leheltem.
„Tudom…” –mormolta, lehajolt és megcsókolt, ujjai továbbra is ritmikusan mozogtak bennem, hüvelykje körözött és nyomott egyszerre. A másik kezével elkotorta a hajamat a fejemtől és leszorította. Nyelve az ujjai mozgását utánozta… követelőzőn. A lábaim kezdtek elzsibbadni… ahogy a kezei felé nyomtam magam. Lelassította a kezét… visszahozott a csúcs elérése előtt. Újra és újra megcsinálta ezt velem. Ez olyan csalódottá tett… Oh, kérlek Edward sikítottam a fejemen belül.
„Ez a büntetésed… olyan közel és mégis távol… jó ez?” – lihegte a fülembe.
Nyöszörögtem… fáradtan… küzdöttem az ösztöneim ellen. Olyan reménytelenül érezem magam… elvesztem az erotikus kínzásban.
„Kérlek” – könyörögtem… és végül megsajnált.
”Hogy dughatlak meg, Isabella?”
Oh… a testem remegni kezdett. Edward újra megállt.
„Kérlek…”
”Mit akarsz, Isabella?”
”Mit akarsz, Isabella?”
„Téged… most” – sírtam.
„Így, vagy így, vagy így basszalak meg? A választási lehetőségek száma végtelen.” – mondta lágyan a számba egyenesen.
Kihúzta a kezét és felnyúlt az éjjeli szekrényhez a fóliatasakért Feltérdelt a lábaim között és nagyon-nagyon lassan lehúzta a bugyimat. Közben bámult rám, szemei csillogtak… ragyogó smaragd színben. Felhúzta a condomot… megbűvölve néztem… megbabonázott…
„Ez mennyire jó?” – kérdezte, ahogy megsimogatta magát.
„Tréfának gondoltam…” – nyöszörögtem. Kérlek dugj meg, Edward.
Felhúzta a szemöldökét és a keze föl-le mozgott tekintélyes hosszúságán.
„Tréfa…?”
„Igen… kérlek Edward” – esdekeltem.
„És most nevetsz?”
„Nem…” – nyávogtam… egy merő vágy voltam, feszültem, akartam…
Lebámult rám majd hirtelen megragadott és megfordított. Meglepett és mert a kezem megkötözte, a könyökömmel tudtam csak támasztani magam. Mindkét térdemet felnyomta , így a fenekem felemelkedett a levegőbe… ráhúzott erősen a fenekemre és mielőtt bármit reagálhattam volna belém hatolt. Felkiáltottam… az ütéstől, és hirtelen támadásától… és elélveztem azonnal, majd újra és újra darabokra estem alatta ahogy folytatta élvezetes benyomulását belém. Nem állt le. Kimerültem… Nem bírtam tovább… és ő csak nyomta magát és nyomta és nyomta… és én újra felizgultam… biztosan nem…ne…
„Élvezz újra Isabella…. újra” – mordult összeszorított fogakkal. Hihetetlen, de a testem reagált, görcsösen összehúzódva rajta. A nevét kiáltottam, ahogy újra elélveztem. Újra millió darabra estem szét, Edward megállt, hirtelen elhagyta magát, elélvezett hang nélkül. Nehezen lélegezve rám borult.
„Mennyire volt ez jó?” kérdezte fogcsikorgatva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése