Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2010. december 18., szombat

Huszonharmadik fejezet


Zúgott a fejem. Hogy tudnék egyetérteni ezzel az egésszel…? És kétségtelenül az én érdekemben van az egész, hogy felfedezzem az érzékiségemet, tűrőképességemet – biztonságosan – na de kérem… gúnyolódtam mérgesen.
Szolgálni és engedelmeskedni minden dologban… Mindenben! Hitetlenül ráztam a fejemet… végül is, házassági szertartás is ezeket a szavakat használja… engedelmeskedni?… ez felidegesített. A házasodók még mindig ezt mondják? Csak három hónap… ez az oka, hogy olyan sokan voltak már? Nem tartja őket meg tovább…? Vagy nekik volt elegük három hónap után…?
Minden hétvégén…? Az nagyon sok. Soha nem lehetek együtt Rose-al, vagy bármelyik barátommal, akit az új munkahelyen megismerek… feltételezve, hogy lesz legalább egy. Talán meg tudok tartani magamnak egy hétvégét… talán amikor a menzeszem megvan… ez …olyan praktikusnak tűnik.
A tulajdona leszek… ez legális a 13. bekezdés alatt?  Hála a rövid tanulmányaimnak az alkotmányos jogainkról, úgy gondoltam, hogy egy ember birtoklása törvényen kívüli az egész USA-ban. Úgyhogy ez az egész szerződést semmissé és érvénytelenné teszi… Ezt ellenőrizni kell a Google segítségével, amikor Rose nem lesz közelben.
Megborzongtam a gondolattól, hogy megkorbácsolnak vagy megostoroznak. Az elfenekelés lehet nem lenne olyan kellemetlen, olyan megalázó, bár… és kikötve lenni… végül is már összekötözte a kezeimet. Az olyan… nos, elég izgató volt, így talán nem lenne olyan rossz. Nem adhat kölcsön egy másik Dominánsnak… a francba, persze, hogy nem! Az teljesen elfogadhatatlan lenne. Egyáltalán miért gondolkodom ezen az egészen? Nem nézhetek a szemébe… milyen hátborzongató dolog ez…? Az egyetlen lehetőség, hogy tudjam, mire gondol… Valójában kit akarok becsapni? Soha nem tudom, mire gondol… de szeretek a szemébe nézni. Gyönyörű szemei vannak… rabul ejtők, intelligensek… mélyek, sötétek. Sötét titkokkal terhes szemek… Visszaidéztem égő, smaragd tekintetét és összeszorítottam a combjaimat… megvonaglottam.
És nem érinthetem meg. Nos, ez nem meglepetés. És ezek az ostoba szabályok… nem, nem tudom megtenni. Fejemet a kezeim közé temettem… nem ez a módja egy kapcsolatnak. Aludnom kell egy keveset… kimerültem. Az összes fizikai trükk, amin az elmúlt huszonnégy órában keresztül mentem, mind teljesen kimerítő volt. És mentálisan… oh, egek, túl sok feldolgozni való. Ahogy Jake mondaná, igazi agyba-baszás. Talán reggel ez az egész nem olyan lesz, mint egy undorító, rossz tréfa.
Felálltam és átöltöztem gyorsan. Esetleg kölcsönkérném Rose rózsaszín pizsamáját… Úgy éreztem, valami ölelő puha megnyugtatásra van szükségem. A fürdőszoba felé vettem az irányt az alvós pólómban és shortomban és megmostam a fogamat.
Megbámultam magam a tükörben. Komolyan nem kellene foglakoznod ezzel az egésszel… kisördögöm szólalt meg józan megfontolással, nem a megszokott csúfondáros modorában. Benső istennőm fel-alá ugrált… tapsikolt mint egy öt éves… légyszi, menjünk bele… különben egyedül maradunk, egy csomó macskával és a klasszikusaiddal körülvéve.
Az egyetlen férfi, aki érdeklődést mutatott eddig irántam, egy őrült szerződéssel jött elő és egy egész világnyi előírással. Nos, végül is eldönthetem a hét végén. Benső istennőm abbahagyta az ugrándozást és üdvözülten mosolygott… ahogy a macska, amelyik a tejszínbe nyalt. Óh igen… tátogott rám és önelégülten bólogatott. Elpirultam, ahogy eszembe jutott, milyen érzés volt Edward keze és szája rajtam… teste a testemben… behunytam a szemem ahogy éreztem az izmaim ismerősen kellemes összehúzódását ott lenn, mélyen. Meg akarom tenni, újra és újra. És ha csak a szexre írok alá… elég lesz az neki? Az gyanítom, nem. Szolgalélek vagyok? Lehet, annak tűnök… lehet az interjú során megtévesztően viselkedtem… szégyenlős vagyok, igen… de alárendelt? Nos, hagyom, hogy Rose elnyomjon… ez ugyanaz lehet?
És azok a Kötelező, enyhe súlyosságú határtevékenységek … Na igen. Nos, végül is lehet róluk tárgyalni.
Kedvetlenül ballagtam vissza a hálóba. Túl sok gondolkodni való ez nekem. Tiszta fejre van szükségem, egy friss, reggeli megközelítésére a problémának. A zavaró iratokat visszatettem a táskámba. Holnap… holnap egy másik nap lesz. Bemásztam az ágyamba, lekapcsoltam a lámpát és feküdtem a plafont bámulva. Azt kívántam, bár soha ne is találkoztam volna vele… benső istennőm a fejét rázta… ő is és én is tudtuk, hogy ez hazugság… soha nem éreztem magam ennyire élettelinek, mint most. Becsuktam a szemem és besüppedtem egy nehéz álomba… véletlenszerű álmokkal a baldachinos ágyunkról, bilincsekről és intenzív zöld szemekről…

Rose ébresztett másnap.
„Bella, már ébresztettelek. De be voltál ájulva.”
A szemeim felpattantak és rábámultam. Nem csak ébren volt, de már futni is lehetett. Rápillantottam az ébresztőórámra – reggel nyolc volt. Hála az égnek, szolid kilenc órát aludtam.
„Mi van…?” – nyafogtam álmosan.
„Egy ember van itt, hozott neked valamit. Alá kell írnod.”
„Mi?”
„Gyerünk… érdekesnek látszik” – ugrált egyik lábáról a másikra izgatottan és visszapattogott a nappaliba.
Kimásztam az ágyból, felkaptam a fürdőköpenyemet, ami az ajtó hátulján lógott. Egy kedves fiatalember nyolcvanas évekbeli lófarokkal állt a nappaliban és egy nagy dobozt ölelt.
„Hi…” – morogtam.
„Készítek neked teát” – futott ki Rose a konyhába.
„Miss Swan?”
Egyből tudtam, kitől jött a csomag.
„Igen” – válaszoltam óvatosan.
„Hoztam egy csomagot önnek… és nekem kell beállítanom és megmutatni a használatát.”
„Igazán… pont most?
„Csak utasításokat követek asszonyom” – vigyorgott rám  - nem törődöm vele módon - professzionális bájjal…
Csak nem asszonyomnak szólított…? Egy éjszaka alatt tíz évet öregedtem…? Ha igen, akkor erről a szerződés tehet. Éreztem, hogy ellenszenvesen csücsörítem a számat.
„Oké, mi ez?”
„Egy MacBook.”
„Persze, hogy az…” – forgattam a szemem.
„Még nem forgalmazzák a boltokban asszonyom… ez a legújabb az Apple-től”
Hogy miért is nem lep ez meg engem…? Nagyot sóhajtottam.
„Csak itt az étkezőasztalon rakja össze…”
És kiballagtam a konyhába Rose-hoz.
„Mi az?” – kérdezte követelőzően, tágra nyílt szemekkel, kócosan. Úgy néz ki, ő is jól aludt.
„Egy laptop Edwardtól.”
„Minek küld neked laptopot? Használhatod az enyémet” – vonta össze a szemöldökét.
Csak nem arra, amire Edward gondol…
„Oh, ez csak kölcsönben van. Azt akarja, hogy kipróbáljam…” – ez még az én számomra is teljes baromságnak hangzott. De Rose jóváhagyóan bólintott… óh, istenem… rászedtem Rosalie Hale-t… Ez is egy első alkalom!
Rose átnyújtotta a teámat.
A Mac vékony és ezüstös és igazán szép volt. És marha nagy képernyője volt. Edward Cullen szereti a nagy dolgokat… gondolok itt a nappalijára, vagyis igazából az egész lakására.
„A legutolsó operációs rendszer van rajta teljes körű kiszolgáló programokkal, és egy 1,5 terabyte-os merevlemez van benne, szóval jó nagy terület áll rendelkezésére, 32 Gbyte RAM – mire akarja használni?
„Uh… levelezésre…?”
„Levelezésre!” – nyelt félre, megzavarodva emelte fel szemöldökét és kissé beteges arccal nézett rám.
„És talán internetes kóborlásra…?” – vontam meg a vállamat bocsánatkérően.
Sóhajtott.
„Nos, van benne WIFI, és beállítottam a g-mail adatait. Ez a baba készen van a használatra… bárhol ezen a bolygón.” – nézett rá vágyakozva.
„G-mail?”
„Az ön új e-mail címe.”
Van e-mail címem?
Rámutatott a képernyő egyik ikonjára és folytatta a magyarázatot… de nekem mindez csak háttérzaj volt. Fogalmam nem volt, miről beszél, és őszintén megmondva, nem is érdekelt. Csak azt mondja meg, hol kell be és kikapcsolni…a többit majd kitalálom. Végül is Rose gépét már négy éve használom. Rose elismerően füttyentett, amikor meglátta a gépet.
„Oh, az újgenerációs technika…” – felhúzott szemöldökkel nézett rám.
„A legtöbb nő virágot kap… vagy gyémántot” – mondta sokatmondóan, megpróbálva elnyomni mosolyát. Rámordultam… de nem tudtam komoly maradni. Röhögésben törtünk ki és a számítógépes pasi zavartan nézett ránk. Majd befejezte mondanivalóját és megkért hogy írjam alá a szállítólevelet.
Ahogy Rose kikísérte, leültem a teával a kezemben és kinyitottam a levelező programot… és egy e-mail csücsült benne Edwardtól. A szívem a torkomba ugrott… Kaptam egy e-mailt Edward Cullentől. Idegesen nyitottam ki.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Az új számítógéped
Dátum: 2009.05.25. 23:15
Címzett: Isabella Swan
Kedves Miss Swan
Bízom benne, hogy jól aludtál. Remélem. Jóra fogod használni ezt a laptopot, ahogy megbeszéltük. Várom a szerdai vacsorát.Boldogan válaszolok bármilyen kérdésedre ezt megelőző időpontban is, e-mailben, ha úgy óhajtod.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Válaszoltam.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  A Te új számítógéped(kölcsönben)
Dátum: 2009.05.26. 08:20
Címzett: Edward Cullen
Nagyon jól aludtam, köszönöm – valamilyen különös oknál fogva…Uram,
Úgy tudtam, hogy ez a számítógép kölcsönben lesz nálam… tehát nem az enyém…
Bella

Egy pillanaton belül megérkezett a válasz.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Az új számítógéped (kölcsönben)
Dátum: 2009.05.26. 08:22
Címzett: Isabella Swan
A gép kölcsönben van nálad. Korlátlan időtartamra.
 Miss  Swan,érzem a levele hangjából, hogy olvasta a dokumentumokat, amit adtam önnek. Van valamilyen kérdése?
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Az te új számítógéped(kölcsönben)
Dátum: 2009.05.26. 08:25
Címzett: Edward Cullen
Nagyon sok kérdésem van, de nem e-mail tárgyúak… és van, akinek dolgoznia kell a megélhetéséért. Nem akartam és határozottan nincs is szükségem számítógépre.
Majd később, szép napot… Uram.
Bella.

Azonnal érkező válasza megmosolyogtatott.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Az új számítógéped (kölcsönben)
Dátum: 2009.05. 26 08:26
 Címzett: Isabella Swan
Később Baby
Ui: Nekem is dolgoznom kell a megélhetésért.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holding Inc

Kilőttem a gépet, vigyorogva mint egy idióta – hogy is tudnék ellenállni a játékos Edwardnak? El fogok késni munkából. Igaz, ez az utolsó hetem – Mr és Mrs Newton  talán megengednek nekem némi lazaságot. Berohantam a zuhany alá… képtelenül arra, hogy letöröljem a vigyort az arcomról. Edward e-mailt írt nekem. Úgy éreztem magam, mint egy hebehurgya kisgyerek. Az egész szerződés-dolog jelentőségét vesztette… És ahogy hamar megmostam a hajamat, azon gondolkodtam, mit is válaszolhatnék neki e-mailban. Tényleg jobb ezeket a dolgokat személyesen átbeszélni… hátha valaki hozzáfér a fiókjához. Elpirultam a gondolattól. Gyorsan felöltöztem, sietősen elköszöntem Rose-tól, és elmentem, hogy megkezdjem utolsó hetemet Newtonéknál.
Jake tizenegykor telefonált.
„Hé, akkor megyünk kávézni?” – olyan volt, minta régi Jake… a barátom, nem egy  - hogy is nevezte Edward? Udvarló. Uhh!
„Persze. Most éppen dolgozom. Ide tudsz jönni, mondjuk délre?”
„Jövök.”
Letette a telefont én meg visszamentem újrapakolni a nordic-walking-zoknikat és gondolkodni Edward Cullenről és az ő szerződéséről.
Jake pontos volt… illetve inkább előbb jött. Ugrálva jött be a boltba, mint egy szökdelő, sötét szemű kutyus.
„Bella” – ragyogó, fehérfogú, elbűvölő, amerikai mosolya rabul ejtő volt, nem tudtam haragudni rá tovább.
„Hi, Jake.” Röviden megöleltem.
„Éhezem. Csak szólok Mrs Newton-nak, hogy elmegyek ebédelni.”
Ahogy a közeli kávéház felé mentünk, belekaroltam Jake karjába. Hálás voltam… a normális viselkedéséért. Végre valaki, akit ismerek és megértek.
„Hey, Bells, tényleg megbocsájtottál?” – mormolta.
„Jake, tudod, hogy soha nem tudok sokáig haragudni rád.”
Jake vigyorgott.

Alig vártam, hogy hazaérjek. Az, hogy e-mailt írhattam Edwardnak, csábító volt… és elkezdhettem kutatási feladatomat is. Rose nem jött haza, ki tudja hol volt. Bekapcsoltam új gépemet és elindítottam a levelező programot. Biztos voltam benne, hogy lesz levelem Edwardtól.  Az örömtől majd kiugrottam a székemből.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05. 26 17:24
Címzett: Isabella Swan
Kedves Miss Swan
Remélem jól telt a mai munkanapja.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Válaszoltam.
Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05.26. 17:48
Címzett: Edward Cullen
Uram… Nagyon jó napom volt.
Köszönöm.
Bella

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05. 26 17:50
Címzett: Isabella Swan
Miss  Swan
Örülök, hogy jól telt a napja.
Amíg e-mailezik nekem, addig nem foglalkozik a kiadott keresési feladattal…
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05.26. 17:53
Címzett: Edward Cullen
Mr Cullen… ne írjon e-mailt nekem, akkor el tudom kezdeni a feladatomat. Szeretnék egy újabb ötöst.
Bella.

Átkaroltam magam.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05. 26 17:55
Címzett: Isabella Swan
Miss Swan
Hagyja abba  az e-mail írást nekem… és tegye a dolgát.
Szeretnék újabb ötöst adni önnek. Az elsőt igazán megérdemelte. J
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Edward Cullen smile-t küldött nekem… oh, istenem
Elindítottam a Google-t.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05.26. 17:59
Címzett: Edward Cullen
Mr Cullen. Mit tanácsol, mit írjak a keresőbe?
Bella

Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05. 26 18:02
Címzett: Isabella Swan
Miss Swan
Mindig a Wikipédiával kezdjen…
Nincs több e-mail, amíg nincs kérdése. Értette?
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Feladó: Isabella Swan
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05.26. 18:04
Címzett: Edward Cullen
Igen… Uram.
Olyan főnökös vagy.

               Bella


Feladó: Edward Cullen
Tárgy:  Dolgozni a megélhetésért
Dátum: 2009.05. 26 18:06
Címzett: Isabella Swan
Isabella… el sem tudod képzelni, mennyire. Nos…, talán van már sejtésed róla.
Tedd a dolgod.
Edward Cullen
CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc

Begépeltem a Submissive szót a Wikipédiába.
Fél órával később hányingerrel küzdöttem és teljesen meg voltam döbbenve. Tényleg akarom én ezt a nyakamba? Jeee – ez az, amit a fájdalom Vörös Szobájában előkészít? A képernyőt bámulva ültem… és egy részem, egyik igen nedves és nélkülözhetetlen részem – amivel most ismerkedtem meg igazából – teljesen izgalomba jött. Oh, istenem… némely része ennek az egésznek igazán FORRÓ.



Nincsenek megjegyzések: