Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2011. július 8., péntek

Negyvenharmadik fejezet




Az első osztály váróterme sok olyan szolgáltatást nyújtott, ami ellensúlyozta idegenkedésemet. Manikűr, masszázs és két pohár pezsgő… minden korty megivásával közelebb kerültem ahhoz, hogy megbocsássam Edward közbelépését. Kinyitottam a Mac-emet, kipróbálandó azt a teóriát, hogy a földkerekség minden pontján működik.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Túlzott extravagáns gesztusok
Dátum : 2009. június 1 21:53
Címzett : Edward Cullen
Kedves Mr Cullen
Ami igazán megrémít, az, hogy pontosan tudta, melyik géppel repülök. A követési hajlama nem ismer határokat. Reméljük, hogy Dr Banner hamarosan visszatér vakációjából.
Manikűrben és hátmasszázsban részesültem, és két pohár pezsgőt ittam – nagyon jó kezdete volt a kirándulásomnak.
Köszönöm
Bella

Feladó: Edward Cullen
Tárgy : Igazán semmiség
Dátum : 2009. június 1 21:59
Címzett: Isabella Swan
Kedves Miss Swan
Dr. Banner visszaérkezett és megbeszélt időpontom van erre a hétre.
Ki masszírozta meg a hátát?
Edward Cullen
CEO, barátokkal a megfelelő helyeken, Cullen Enterprises Holdings Inc.

Aha… itt az ideje a visszafizetésnek. Szólították a járat utasait, így majd a gépről írok e-mailt… biztonságosabb lesz. Majdnem megöleltem magam pajkos jókedvemben.

Az első osztály igen tágas. Pezsgőspohárral a kezemben helyezkedtem el az ablak melletti luxus bőr ülésben. A kabin lassan megtelt. Gyorsan felhívtam Charlie-t, megmondtam neki, hol vagyok – szerencsére rövidre sikerült a hívás, már késő volt.
Szeretlek, apa.” – mormoltam.
Én is téged, Bells… üdvözöld anyádat a nevemben. Jó éjt.”
Jó éjt, apa” – és letettem.
Charlie jó formában volt. Rábámultam a Mac-re… és éreztem, hogy ugyanaz a gyerekes öröm tölt el, mint amit az előbb éreztem… kinyitottam a laptopot és bejelentkeztem a levelezőprogramba.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy: erős, izmos kezek
Dátum : 2009. június 1 22:22
Címzett : Edward Cullen
Drága Uram,
Egy nagyon kedves fiatalember masszírozta meg a hátamat. Igen… tényleg nagyon kedves.
Nem találkoztam volna Jean-Paullal, ha a rendes váróterembe megyek, úgyhogy újból köszönet a jegy átíratásáért. Nem vagyok biztos benne, hogy lesz-e lehetőségem még egy e-mail írására, mielőtt felszállunk, és a szépségemnek szüksége van alvásra, mivel mostanában nem aludtam valami jól…
Szép álmokat, Mr. Cullen… önre fogok gondolni.
Bella

Oh, ettől biztos begurul – én meg éppen a levegőben leszek, elérhetetlenül.
Nos, csak hogy pontos legyek… ha a rendes váróteremben várok a beszállásra, akkor Jean-Paul soha nem tette volna  a kezét rám… Jean-Paul egy kedves fiatal srác volt, szőke, tartós-barna bőrrel – legyünk őszinték, kinek van barna bőre Seattle-ben? Az egész valahogy nem stimmelt… azt hiszem, homokos volt – de ezt a részletet megtartottam magamnak. Csak néztem a levelemre. Rose-nak igaza van… - mintha ágyúval lőnék verébre… kisördögöm undok módon bámult rám. Tényleg fel akarod bosszantani? Amit tett, kedves dolog volt tőle, te is tudod. Óv téged és azt akarja, hogy kényelmesen utazzál. Igen, de megkérdezhetett volna – vagy szólhatott volna. Nem kellett volna teljesen hülyét csinálnom magamból a becsekkolásnál. Megnyomtam a küld gombot… és vártam. És nagyon rakoncátlannak éreztem magam.
Miss Swan, el kell raknia a laptopját, amikor elindulunk” – mondta udvariasan a túlzottan kifestett, nagyon fehér fogú stewardess, széles mosollyal. Majdnem kiugrottam a bőrömből…
bűnbánó lelkiismeretem dolgozott.
Oh, sajnálom…”
Oh, a szarba… most várhatok, hogy megtudjam, válaszolt-e. A stewardess puha takarót és egy párnát adott, még mindig a fogait villogtatva. A takarót a lábamra terítettem… jó, ha néha babusgatják az embert.
A kabin megtelt, kivéve a mellettem levő ülést, ami még mindig üres volt. Oh,ne…nyugtalanító gondolat száguldott át fejemben. Lehet, hogy Edward…? A szar… ne… nem teheti ezt meg. Vagy igen? Megmondtam neki, nem akarom, hogy velem jöjjön. Idegesen pillantottam az órámra… és akkor egy test nélküli hang jelentkezett a pilótafülkéből
Kabin a legénységnek, az ajtók automatikusan záródnak, beszállás vége.”
Mit jelent ez? Bezárják az ajtókat? Úgy éreztem a fejbőröm zsiborog, és remegtem a türelmetlenségtől ültömben. A tizenhat üléses első osztályon a mellettem levő ülés az egyetlen üres… Éreztem, hogy a gép megrázódik és elindul a helyéről. A megkönnyebbüléstől fellélegeztem, de egy kissé csalódott is voltam… nem látom Edwardot négy napig. Lopott pillantást vetettem a Blackberry képernyőjére.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy : Élvezd, amíg teheted
Dátum : 2009. június 1 21:59
Címzett: Isabella Swan

Kedves Miss Swan,
Tudom, mivel próbálkozik – és higgye el – sikeres volt. Legközelebb a raktérbe küldöm, összekötözve, elnémítva egy ketrecben. Higgye el, amikor ebben az állapotában meglátogatom, sokkal több örömöt fog nekem okozni, mint az, hogy átíratom első osztályra a jegyét. Várom visszatértét.
Edward Cullen
Viszkető tenyerű CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc.

Szent szar. Ez a probléma Edward humorával – soha nem tudom biztosan, csak tréfál, vagy tényleg mérges… Úgy sejtettem, arra adtam okot, hogy tényleg mérges legyen.
Titokban, úgy, hogy a stewardess nem láthatta, a takaró alatt választ írtam.
Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Tréfál?
Dátum : 2009. június 1 22:30
Címzett : Edward Cullen
Látod – fogalmam sincs róla, hogy most tréfálsz-e – és ha nem – azt hiszem, Floridában maradok. A ketrecek elfogadhatatlanok számomra.
Bocsánat, hogy feldühítettelek.
Mondd, hogy megbocsátasz.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy : Tréfálok
Dátum : 2009. június 1 22:31
Címzett: Isabella Swan
Hogy tudsz még e-mailt írni? Mindenki életét veszélyezteted a fedélzeten, magadat is beleértve, azzal hogy a Blackberry-t használod.
Úgy vélem, ezzel megsérted a szabályokat…
Edward Cullen
Mindkét tenyere viszket CEO, Cullen Enterprises Holdings Inc.

Franc. Eltettem a Blackberrymet, és hátradőltem, amíg a repülő kidöcögött a kifutópályára, és elővettem a Tess megkopott példányát – kis könnyű olvasmány az útra… és ahogy felemelkedtünk, hátra döntöttem a székemet és álomba merültem.
A stewardess akkor ébresztett fel, amikor leszállni készültünk Atlantában, helyi idő szerint 7:30-kor, de alig négy órát aludtam, vagy valahogy így…. Elég bizonytalanul éreztem magam, és hálásan fogadtam a narancs dzsúszt, amit felém nyújtott. Idegesen néztem a Blackberrymre… nem volt több e-mail Edwardtól. Igaz, hajnali három volt most Seattle-ban,
és valószínűleg el akarja venni a kedvemet a repülési rendszer veszélyeztetésétől, vagy annak a veszélyeztetésétől, ami megzavarja a repülőket, ha bekapcsolnak egy mobiltelefont rajtuk.

Az atlantai várakozás egy órás volt. És újból kéjeleghettem az első osztály várótermének elszigeteltségében… Csábított a lehetőség, hogy összekucorodjak és elaludjak az egyik plüss kanapén, ami lágyan besüppedt alattam. De úgysem tartana sokáig. Hogy ébren tartsam magam, hosszú öntudatos irományba kezdtem Edward részére.

Feladó: Isabella Swan
Tárgy: Szeretsz rémületben tartani?
Dátum : 2009. június 2 06:52 EST(Keleti Partvidéki idő)
Címzett : Edward Cullen
Tudod, hogy mennyire nem szeretem, ha költesz rám. Igen, nagyon gazdag vagy… de ez engem még mindig zavar… olyan, mintha fizetnél a szexért. Mindemellett, szeretek első osztályon utazni, sokkal civilizáltabb, mint a turista osztály. Úgyhogy, köszönöm. Ezt komolyan mondom – és tényleg élveztem Jean-Paul masszázsát… ő olyan igazi homokos volt. Ezt a kicsi részletet kifelejtettem abból az e-mailból, ami felbosszantott téged. De csak mert bosszús voltam miattad… és most sajnálom a történteket.
De, mint általában, túlreagáltad. Nem írhatsz olyanokat, amiket írtál nekem – kikötözve, elnémítva, ketrecben – (Komolyan gondoltad, vagy tréfa volt?).  Megrémültem… te rémítettél meg… amikor én teljesen elfogadtam, a te szavaid szerint fontolóra vettem azt az életformát veled, amiről múlt szombatig azt sem tudtam, hogy létezik, és akkor te leírsz ilyen dolgokat, amitől sikoltozva rohannék a hegyek közé. Nem fogok, persze, mert hiányoznál. Nagyon hiányoznál. Szeretném, ha sikerülne nekünk, de rémült vagyok az érzés mélységétől, amit irántad érzek és a dolgok sötétségétől, ami felé vezetsz. Amit ajánlasz az erotikus és szexi, és én kíváncsi vagyok, de ugyanakkor félek is, hogy sérülést okozol nekem – fizikálisan és érzelmileg egyaránt. Három hónap után búcsút mondhatsz, és hova jutok, ha megteszed? Bár, gondolom, ez a rizikó minden kapcsolatban benne rejlik… ez akkor sem az a kapcsolatfajta, mait elképzeltem, főleg, hogy nekem ez az első kapcsolatom. Ez nagyfokú bizalmat igényel tőlem. Igazad volt, amikor azt mondtad, nincs egy olyan porcikám sem, ami alkalmassá tesz a szolgáló szerepére… egyet kell értsek vele. Mint ahogy mondtam, szeretnék veled lenni, és ha ezt kell megtennem… meg szeretném próbálni, de azt gondolom, megbukok, és végül kék-zölden fogom végezni – és ez a gondolat nem tetszik.
Nagyon boldog vagyok, hogy azt mondtad, még jobban megpróbálod. Csak még gondolkodnom kell, hogy ez a ’jobban’ mit jelent számomra…. És ez az egyik oka, hogy némi távolságra volt szükségem. Túlságosan elkápráztatsz, nehezemre esik világosan gondolkodni, amikor együtt vagyunk. Szólítják a járatunkat… mennem kell.
Majd később,
Bellád

Megnyomtam a küld gombot, és álmosan elindultam a másik repülőhöz vezető kijárathoz. Ennek csak hat ülése volt az első osztályon, és alighogy a levegőben voltunk, a takaró alá kuporodtam és elaludtam. Túl hamar ébresztett a stewardess a narancs dzsússzal amikor megkezdtük a leszállást a Jacksonville International repülőtérre. Lassan ittam, túl fáradt voltam, és megengedtem magamnak egy csöppnyi izgatottságot… hat hónap óta először találkozom anyámmal. Lopva újra a Blackberrymre pillantottam, határozatlanul emlékeztem, hogy egy hosszú, értelmetlen e-mailt írtam Edwardnak – de nem volt semmilyen válasz. Igaz, reggel 5:30 van Seattle-ban – remélhetőleg még alszik és nem a zongoránál ül, mélabús dallamokat játszva.

Az a gyönyörűség a kézi poggyászként funkcionáló hátizsákban, hogy ki lehet libegni a repülőtérről, és nem kell a csomagszállító mellett végeérhetetlen ideig várni. Az első osztályon való utazás szépsége, hogy az elsők között szállhat le az ember. Anyám Phil-lel együtt várt rám. Jó volt őket látni. Nem tudtam, hogy a hosszú utazás miatti fáradtság, vagy az
Edwarddal való helyzetem okozta, de alighogy anyám megölelt, sírásban törtem ki.
Oh, Bella, drágám. Nagyon fáradt lehetsz.”
Éreztem, hogy idegesen pillant Philre.
Nem, anya.. csak – nagyon örülök, hogy találkozunk.” – öleltem meg szorosan.
Olyan jó, meleg, otthonos érzés volt. Kelletlenül elengedtem, Phil megforgatott és nagy medve ölelésébe fogott.
Még mindig olyan édes vagy, mint mindig, Bella.. Miért sírsz?”
Óh, Phil… csak örülök, hogy látlak téged is” – néztem fel jóképű, négyszögletes állú arcába. Csillogó kék szemei szeretettel néztek rám. Megfogta a hátizsákomat.
Jeszus Bella, mi van ebben?”
Oh… a Mac lesz az… és mindketten körém fonták karjukat, ahogy kifelé mentünk a parkolóba.
Mindig elfelejtem, milyen kibírhatatlanul meleg van Jacksonville-ben. Elhagyva az érkező csarnok légkondicionált termét, kiléptünk a Floridai forróságba. Whoa! Mindent beborít nedvességgel. Ott és akkor igyekeztem kiszabadulni anyám és Phil karjai közül, hogy levegyem a kapucnimat. Még jó, hogy pakoltam rövidnadrágot… hiányzott Phoenix száraz meleg levegője néha, ez a nedves meleg, bár még csak reggel 8:45 volt, megszokást kívánt. Pillanat alatt Phil légkondicionált terepjárójának hátsó ülésén találtam magam. Gyenge voltam és a hajam göndör tiltakozásba kezdett a meleg hatására. A terepjáró hátsó ülésén gyorsan sms-t írtam Charlie-nak és Edwardnak: 
Rendben megérkeztem Jacksonville-be. BJ’
Gondolataim egy rövid időre Jake felé fordultak, ahogy megnyomtam a küld gombot… és bár a fáradtságtól kissé kába voltam, emlékeztem, hogy a jövő héten lesz a kiállításának megnyitója. Meghívhatom Edwardot, tudva, hogy érez Jake iránt? Egyáltalán akar még látni Edward az után az e-mail után? Megrázkódtam a gondolattól, majd kitöröltem a fejemből azt. Majd később foglalkozom vele… most éppen a jacksonville-i reggeli csúcsban vagyunk.
Drágám, biztos fáradt vagy. Akarsz aludni, amikor hazaérünk?”
Nem anya… Szeretnék lemenni a partra.”
 A nyakba akasztós kék tankinimben voltam, diétás kólát szopogattam az Atlanti óceánra néző napágyon… és arra gondoltam, hogy tegnap még a Csendes óceánt bámultam. Anyám a mellettem levő ágyon feküdt egy nevetségesen nagy karimájú kalapban és Jacky O napszemüvegben, szintén kólázva. A Neptun Beach-on voltunk, csak három sarokra a házunktól. Anyám a kezemet fogta… és hosszú ideje először úgy éreztem, megnyugszom.
Na, Bella… mesélj nekem arról a férfiról, aki annyira kiborított.”
Kiborított! Hogy tudnék mesélni neki? Mit mondhatnék? Nem mondhatok el semmi érdekes részletet az aláírt papír miatt… és még azért sem, mert pont anyámat választanám, hogy beszéljek róla? Elsápadtam a gondolattól.
Nos?” – noszogatott, és megszorította  a kezemet.
Edward a neve. Túl jóképű. Gazdag… nagyon gazdag. Nagyon bonyolult és szeszélyes…”
Igen – rendkívül elégedett voltam tömör, egyszerű összefoglalómmal. Felé fordítottam az arcomat, mint ahogy ő is éppen azt tette. Rám bámult kristálytiszta kék szemeivel.
A bonyolult és a szeszélyes, na ezt a két jelzőt kifejtenéd bővebben Bella?” 
Oh ne…
Oh, anya… a hangulatváltozásaiba beleszédülök… ijesztő gyerekkora volt, nagyon zárkózott, nehéz kiismerni…”
Kedveled őt?”
Több, mint kedvelés az.”
Valóban?” – tátotta le a száját.
Igen, anya.”
A férfiak nem olyan bonyolultak Bella, drágám. Sőt, nagyon egyszerűek, prózai teremtmények. Rendszerint amit mondanak, azt is gondolják. És mi órákat töltünk azzal, hogy analizáljuk a szavaikat – amikor azok nyilvánvalóak. Ha én a helyedben volnék, szó szerint venném. Ez valószínű segít.”
Szó szerint venni Edwardot… Hirtelen néhány mondata száguldott át gondolataimon.
Nem akarlak elveszíteni.
Teljesen megbabonáztál
Teljesen megszédítettél 
Hiányozni fogsz… jobban, mint gondolnád…
És a legtöbb férfi szeszélyes, drágám… némelyik jobban, mint a többi. Én is azt gondoltam, apád is szeszélyes. De most, nos… ahogy visszatekintek, talán nagyon lekötötte a munkája, és túl sokat nézte a tv-t. Tudod, szereti a sportot. Tényleg ironikus, hogy végül egy sportolóhoz mentem férjhez.” – vigyorgott rám, és éreztem, megpróbálja kissé vidámabbá varázsolni beszélgetésünk hangulatát. Abbahagytam gyötrését, rámosolyogtam. Apám semmi Edwardhoz képest, ha  szeszélyességről van szó.
Phil el akar vinni bennünket vacsorázni. A golfklubjába.”
Oh, ne! Phil golfozik?” – kötekedtem hitetlenül.
Na most mondd” – nyöszörgött anyám, szemeit forgatva.

Könnyű ebéd után visszamentünk a házba. Elkezdtem kipakolni a cuccaimat. Azt hiszem elkényeztetem magam egy kis sziesztával… anyám eltűnt valami gyertyát önteni, vagy olyasmit csinálni, amit a gyertyával lehet, Phil a baseball csapatával felkészülési edzést tartott, úgyhogy volt időm egy kis alvásra. Kinyitottam a Mac-et, bekapcsoltam. Délután kettő van Floridában, délelőtt tizenegy Seattle-ban… úgy döntöttem, megnézem, válaszolt-e Edward. Idegesen léptem be a levelező programba.

Feladó: Edward Cullen
Tárgy : Végre!
Dátum : 2009. június 2 10:30
Címzett: Isabella Swan
Isabella
Bosszús vagyok, hogy amint egy kis távolság van közöttünk, nyíltabban és őszintébben kommunikálsz velem. Miért nem tudod megtenni ugyanezt, amikor együtt vagyunk?
Igen, gazdag vagyok. Szokj hozzá. Miért ne költhetnék rád? Azt mondtuk apádnak, hogy az udvarlód vagyok, az isten szerelmére. Ez nem olyan dolog, amit az udvarlók tenni szoktak? És mint a ’parancsolód’, elvárom, hogy elfogadj bármit, amit veszek neked, vita nélkül.  Mellékesen, megmondhatnád anyádnak is.
Nem tudom, mit válaszoljak arra a megjegyzésedre, hogy kurvának érzed magad. Tudom, nem pontosan ezekkel a szavakkal írtad, de erre utaltál. Nem tudom mit mondjak, vagy mit tegyek, hogy kiirtsam belőled ezt az érzést. Szeretném, ha mindenből a legjobbat kapnád. Módfelett keményen dolgozom, és arra költhetem a pénzemet, amire akarom. Mindent meg tudok venni, amit csak megkívánsz, Isabella, és meg is akarom venni. Ha akarod, nevezd ezt a pénz újraelosztásának. Vagy egyszerűen csak tudd, hogy én nem tudnék, soha nem gondolnék rád úgy, mint ahogy te leírtad önmagadat, és mérges vagyok, hogy így látod magadat. Ahhoz képest, hogy okos, szellemes, gyönyörű fiatal nő vagy, önértékelési problémáid vannak, és halványan eszembe is jutott, hogy kérek neked időpontot Dr Bannernél.
Bocsánatot kérek, hogy megrémítettelek. Úgy találom, a beléd nevelt félelem az, ami elrémítő. Tényleg úgy gondolod, hogy hagynám, hogy a raktérben utazzál? Felajánlottam a magánrepülőmet, az ég áldjon meg. Igen, tréfa volt, nyilvánvaló, hogy elég idétlen. Bárhogy is, tény, hogy a gondolat, hogy összekötözve és elnémítva vagy, felizgatott (és ez nem tréfa – ez igaz). A ketrecet nélkülözni tudom –  a ketrecek számomra nem jelentenek semmit. Tudom, a szájbekötéssel szemben fenntartásaid vannak, beszéltünk róla, és ha/amikor be fogom kötni a szádat, beszélünk róla. Azt hiszem, nem jöttél még rá, hogy a uralkodó/szolgáló kapcsolatokban a szolgáló teljes körűen meghatározza, hogy mit lehet, és mit nem. És te vagy a szolgáló. Ismétlem, te vagy az aki megmondja, mit lehet. Nem én. A csónakházban nemet mondtál. Nem érinthetlek meg, ha azt mondod, hogy nem – ezért van a szerződés – mit fogsz, és mit nem fogsz megtenni.  Ha kipróbálunk valamit, és az neked nem tetszik, felülvizsgálhatjuk  a szerződést. Rajtad múlik – nem rajtam. És ha nem akarod, hogy megkötözzelek és bekössem a szádat egy ketrecben, ez nem fog megtörténni.
Szeretném megosztani veled az életmódomat. Soha semmit nem akartam ennyire. Őszintén lenyűgöz, hogy egy ilyen ártatlan lélek, mint te, hajlandó kipróbálni. Ez többet jelent számomra, mint valaha is elképzelnéd. Nem veszed észre, hogy engem is elkapott a varázsod… bár megszámolhatatlanul sokszor mondtam neked. Nem akarlak elveszíteni. Ideges vagyok, hogy háromezer mérföldre repültél el néhány napra, csak azért, mert nem tudsz mellettem tisztán gondolkodni. Velem is ugyanez a helyzet, Isabella. Elvesztem a józan eszem, amikor együtt vagyunk – csak ennyire mély, amit irántad érzek.
Megértem, hogy zaklatott vagy. Megpróbáltam távol maradni tőled; tudtam, hogy tapasztalatlan vagy, bár, ha pontosan tudtam volna, hogy mennyire, soha nem mentem volna utánad – és te még mindig lefegyverzel teljesen, úgy, ahogy még soha, senki. Csak vegyük az e-mailedet például: elolvastam, és újra elolvastam, számtalanszor, megpróbáltam megérteni a nézőpontodat. A három hónap egy önkényes időtartam. Lehet hat hónap, egy év… mennyi időt akarsz? Mennyi idő nyugtatna meg? Mondd meg nekem.
Megértem, hogy ez nagy bizalmat igényel a részedről. Ki kell érdemelnem a bizalmadat, de ugyanígy igénylem tőled, hogy beszélj velem, ha nem sikerül megtennem ezt. Nagyon erősnek és összeszedettnek tűnsz, és akkor olvasom ezeket a dolgokat, amiket leírtál. Egy másik oldalad tárult fel előttem. Vezetnünk kell egymást, Isabella, és csak tőled kaphatom meg a szükséges figyelmeztetéseket. Őszintének kell velem lenned, és akkor mindketten megtaláljuk a módját, hogy megállapodásunk működni tudjon.
Aggódsz, hogy nem vagy szolgalélek. Nos, ez valószínűleg igaz. Mondtam, az egyetlen hely, ahol teljesen úgy kell viselkedned, az a játékszobám. Úgy tűnik, az az egyetlen hely, ahol megengeded, hogy teljes hatalmat gyakoroljak feletted, és csak ott teszed azt, amit mondok neked. Példaszerűen, ez a kifejezés jut eszembe. És soha nem foglak kékre-zöldre verni… a rózsaszínért vagyok oda. A játékszobán kívül, szeretem, ha ellentmondasz nekem. Ez újszerű  és igen  szórakoztató és nem akarok ezen változtatni. És igen, mondd meg nekem, hogy mit értesz azon a kifejezésen, hogy ’többet’. Igyekszem nyitott lenni, és megpróbálom megadni azt a szabadságot, amire szükséged van, és távol maradni tőled, amíg Floridában vagy. Türelmetlenül várom a következő e-mailedet. És mindezzel együtt, érezd jól magad. De ne túlságosan…
A te
Edward Cullen-ed
CEO, Cullen Enterpriss Holdings Inc

Szent szar. Egy egész esszét írt, mintha az iskolában lennénk… és többnyire jót. Szívem a torkomban vert ahogy újraolvastam az episztolát, kuporogva a tartalék ágyon, szabályszerűen magamhoz ölelve a Mac-emet. Egy éves szerződés? Az én szavam a döntő…jesszusom, erről gondolkodnom kellett. Vedd szó szerint, ezt mondta az anyám. Edward nem akar elveszíteni… ezt kétszer mondta! Ő is akarja, hogy működjön a kettőnk közötti dolog. Oh, Edward, én is… Megpróbál távol maradni! Ez azt jelenti, hogy nem fog? Hirtelen reméltem, hogy nem. Látni akartam. Még kevesebb, mint huszonnégy órája voltunk távol egymástól, és tudva, hogy nem fogom négy napig látni, máris nagyon hiányzott. Most vettem csak észre, hogy mennyire hiányzik… hogy milyen nagyon szeretem őt.


Nincsenek megjegyzések: