Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT. HA GONDOLOD, OLVASD EL AZ ISMERTETŐT. AZÉRT VAN.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2011. január 29., szombat

Harmincadik fejezet



 „Szia” - mondtam félénken, amikor kinyitottam az ajtót.
Edward a tornácon állt, farmerban és bőrdzsekiben.
„Szia” - mondta, sugárzó mosollyal. Kihasználtam a pillanatot, hogy csodáljam egy kicsit. Szent Mózes, nagyon jól áll neki a bőr.
„Gyere be.”
„Ha megengeded” - mondta... lenyűgözve. A magasba emelt egy üveg pezsgőt, ahogy bejött. „Gondoltam, megünnepelhetnénk a diplomádat. Nincs jobb egy jó Bollingernél ilyenkor.”
„Érdekes szóhasználat” - kommentáltam szárazon.
Rám vigyorgott.
„Ó, tetszik az az éles elméd, Isabella.”
„Csak teáscsészéim vannak. A poharakat már becsomagoltuk.”
„Teáscsésze? Jól hangzik.”
A konyha felé indultam. Idegesen... összeszorult a gyomrom, úgy éreztem, hogy egy párduc, vagy hiúz van a nappalimban, egy kiszámíthatatlan viselkedésű ragadozó.
„Csészealj is kell?”
„A csésze elég, Isabella...” - kiáltotta vissza Edward, úgy hangzott, mintha megzavartam volna valamiben.
Amikor visszamentem, megláttam, hogy a barna papírba csomagolt könyvkötegre bámul. Letettem a csészét az asztalra.
„Ez a tiéd” - mormogtam szorongva. Francba... ebből valószínűleg harc lesz.
„Hmm, ezt már kitaláltam. Nagyon ideillő idézet.” - hosszú mutatóujjával szórakozottan simította végig a betűket.
„Azt hittem, én D'Urberville vagyok, nem Angel. Te választottad az lealacsonyítást" - rövid farkasmosolyt eresztett meg felém.
„Bíztam benne, hogy találsz valamit, ami pontosan a helyzetre illik.”
„Ez egy kérés is” - suttogtam. Miért vagyok ilyen ideges? Száraz volt a szám.
„Kérés? Hogy jobban bánjak veled?”
Bólintottam.
„Ezeket neked vettem” - mondta csöndesen, közben oda sem figyelve.
„Jobban bánok majd veled, ha elfogadod.”
Nagyot nyeltem.
„Edward, nem fogadhatom el ezeket... egyszerűen túl sok nekem.”
„Látod, pont erről beszéltem, hogy ellenállsz nekem. Azt akarom, hogy ez a tiéd legyen és ezzel vége is a társalgásnak. Nagyon egyszerű. Neked nem kell ezen gondolkodnod. Alárendeltként egyszerűen csak hálásnak kell érte lenned. Csak bele kell törődnöd, hogy veszek dolgokat neked, mert számomra ez örömet okoz.”
„Nem voltam alárendelt, amikor megvetted nekem” - suttogtam.
„Nem... de már beleegyeztél, Isabella.” - szemei fáradtnak tűntek.
Felsóhajtottam. Nem nyerhettem meg a szituációt, váltanom kellett a B tervre.
„Akkor az enyémek, és azt csinálom velük, amit akarok?”
Gyanakvóan méregetett, de végül beadta a derekát.
„Amit akarsz.”
„Akkor szeretném őket egy segélyszolgálatnak odaadni, mondjuk, az egyiknek, amelyik Darfúrban tevékenykedik, mert az úgy látszik, közel áll a szívedhez. Elárverezhetnék.”
„Ha ezt akarod tenni” – száját pengevékonyra szorította. Csalódott volt.
Elvörösödtem.
„Még meggondolom”- morogtam, nem akartam megbántani, és régebbi szavai visszhangoztak... Azt akarom, hogy te akarj nekem örömet szerezni.
„Ne gondolkodj, Isabella. Ne erről” - a hangja komoly volt és csendes.
Hogy lehettem volna képes nem gondolkodni? Csinálhatsz úgy, mintha te lennél az autója, vagy valami más ingósága…  kisördögöm a legvitriolosabb formájában támadt fel. Elzavartam. Nem tekerhetnénk vissza...? A légkör köztünk túl feszült volt. Nem tudtam, mit tegyek. Az ujjaimat bámultam és azon gondolkodtam, hogy menthettem volna meg a helyzetet.
Letette a pezsgősüveget az asztalra, odajött elém és megállt. A kezével megfogta az államat és felemelte, rám bámult, komoly arckifejezéssel.


„Sok dolgot veszek majd neked, Isabella. Szokj hozzá. Megengedhetem magamnak... én egy nagyon vagyonos ember vagyok.”
Lehajolt hozzám és elhelyezett egy gyors, tartózkodó csókot az ajkamon.
„Kérlek” -  és ezzel elengedett.
„Hé!” kisördögöm kellemetlenül szájalni kezdett volna.
„Ettől olyan olcsónak érzem magam”- morogtam.
Edward elkeseredetten túrt bele a hajába.
„Nem azért van... túlkomplikálod ezt a dolgot, Isabella. Belekutyulsz a dolgokba valami elavult erkölcsi ítéletet,  önmagad felett ítélkezve... amit mire is alapozol? Ne pazarold rá az erődet. Csak mert vannak fenntartásaid a szerződésünket illetően... ez teljesen természetes. Nem igazán tudod, mibe keveredsz bele.”
Megborzongtam, próbálva feldolgozni a szavait.
„Hé, ne csináld ezt” - parancsolta lágyan, megint megemelve az államat és olyan gyengéden maga felé húzta, hogy akaratlanul is elengedtem a fogaimmal az alsó ajkamat.
„Semmi nincs veled kapcsolatban, ami olcsó lenne, Isabella. Nem akarom, hogy ezt gondold. Csak vettem pár régi könyvet... ennyi. Igyál egy kis pezsgőt.” - szemei megmelegedtek és ellágyultak, ahogy biztatóan újra rámosolyogtam.
„Ez már jobb” - suttogta.
Felemelte az üveget, levette a védőfóliát és a drótot a dugóról, inkább az üveget csavarta meg, mint a dugót, és az kinyílt egy halk pukkanással és begyakorolt habzással, amely nem engedett kárba veszni egyetlen cseppet sem. Félig töltötte a csészéket.
„Ez rózsaszín” - szóltam meglepetten.
„A Bollinger Grande Année Rosé 1999-ből kitűnő évjárat” - válaszolt büszkén.
„Csészében.”
Elvigyorodott.
„Teáscsészében. Gratulálok a diplomádhoz, Isabella.” Koccintottunk a csészékkel, belekortyolt a pezsgőbe és én közben nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ez igazából az én kapitulációmat jelentette.
„Köszönöm” mormogtam és én is ittam egy korttyal. Ízletes volt, természetesen.
 „Akkor végigmenjünk a puha határokon?” - pirultam el.
Rámmosolyogott.
„Mindig olyan készséges, Miss Swan” – fogta meg Edward a kezemet és elvezetett a kanapéig, leült, és gyengéden maga mellé húzott.
„Apád nagyon szófukar ember.”
Ó, akkor nem a határok jönnek... pedig le akarom már rendezni, túllenni rajta, rág az ideg.
„Sikerült elérned, hogy a tenyeredből egyen” - jegyeztem meg.
Edward kuncogott.
„Csak azzal, hogy tudok horgászni.”
„Honnan tudtad, hogy szeret horgászni?”
„Te mondtad nekem. Amikor kávézni mentünk.”
„Ó, én mondtam volna?” - újra belekortyoltam a pezsgőbe. Nem semmi érzéke volt a részletek iránt. Hmmm... ez a pezsgő nem rossz.
„Megkóstoltad a pezsgőt a fogadáson?”
Edward fintorgott.
„Igen. Pocsék volt.”
„Gondoltam rád, amikor ittam belőle. Hogy lettél ennyire kiművelt borok terén?”
„Nem vagyok kiművelt, Isabella. Csak tudom, mit szeretek” - zöld szemei csak úgy sütöttek felém... ettől elpirultam.
„Még egy kicsit?” - kérdezte, a pezsgőre célozva.
„Kérek.”
Edward kecsesen felállt és elhozta az üveget. Megtöltötte a csészémet. Azt akarja, hogy becsípjek? Gyanakvóan méregettem.
„Ez a hely eléggé üresnek tűnik... készen állsz a költözésre?”
„Többé-kevésbé.”
„Dolgozol holnap?”
„Igen, az lesz az utolsó napom Newton-éknál.”
„Segítenék a költözésben, de megígértem a húgomnak, hogy várni fogom a reptéren.”
Ó... ez újdonság.
„ Alice szombat hajnalban érkezik meg Párizsból. Visszamegyek Seattle-be holnap... de úgy hallottam, Emmett segít kettőtöknek.”
„Igen, Rose már nagyon izgatott is miatta.”
Edward rosszallóan nézett.
„ Igen, Rose és Emmett... ki gondolta volna?”-  morogta és valami oknál fogva nem látszott boldognak.
„Szóval, mit fogsz csinálni Seattle-ben?”
Mikor beszélünk már a szerződésről? Mi ez az egész most?
„Van egy pár állásinterjúm szakmai helyekre.”
„Ó... és mikor akartad ezt elmondani nekem?”
„Ööö... most mondom el.”
Összeszűkültek a szemei.
„Hol?”
Valamiért, talán azért, hogy ne használhassa a befolyását, egyszerűen nem akartam elmondani...
„Pár kiadóvállalatnál.”
„Ez az, amit dolgozni akarsz... a könyvkiadásban?”
Óvatosan bólintottam.
„Tehát?” - türelmesen nézett rám, várva a fejleményeket.
„Tehát mi?”
„Ne légy korlátolt, Isabella, melyik kiadónál?”- mondta korholva.
„Csak kisebbeknél” - morogtam vissza.
„Miért nem akarod, hogy tudjam?”
„Helytelen befolyásolás.”
Incselkedően nézett rám.
„Na, most aztán tényleg korlátolt vagy.”
Felnevetett.
„Korlátolt? Én? Istenem, te aztán nagy kihívás vagy. Egészségünkre... beszéljünk hát ezekről a határokról.” - kihalászott egy másolatot a levelemről és a megbeszélnivalókról. Ezekkel a zsebében mászkál fel-alá? Azt hiszem, volt egy a kabátjában is, ami nálam volt... szent ég. Kiittam a csészét.
Vetett rám egy gyors pillantást.
„Még?”
„Kérek.”
Rám mosolygott azzal az ó-de-önelégült-vagyok mosolyával, felemelte az üveget, majd megállt.
„Ettél egyáltalán valamit?”
Ó ne... ne ezt a régi maszlagot.
„Igen, ettem egy háromfogásos vacsorát Charlie-val.”- forgattam meg a szemeimet. A pezsgő felbátorított.
Előrehajolt, megfogta az államat, áthatóan nézett a szemeimbe.
„Legközelebb, ha a szemeidet forgatod, ráfektetlek a térdemre.”
Micsoda?!
„Ó” - lélegeztem ki, látva az izgalmat a szemeiben.
„Ó” - válaszolt, hangjával az enyémet utánozva.
„Szóval, kezdődik, Isabella.”
A szívem a bordáimat püfölte, a gombóc pedig felköltözött a gyomromból a torkomba. Mi ebben a jó?
Megtöltötte a csészét és én gyakorlatilag az egészet felhajtottam. Így megfegyelmezve néztem vissza rá.
„Már idefigyelsz rám, ugye?”
Bólintottam.
„Válaszolj.”
„Igen, már odafigyelek rád.”
„Jó”  - vágott egy mindentudó mosolyt.
„Szóval, szexuális cselekedetek... ennek a nagyján már túl vagyunk.”
Közelebb húzódtam hozzá és rápillantottam a listára.
Maszturbáció
Felláció
Cunnilingus
Vaginális behatolás
Vaginába nagyméretű tárggyal behatolás
Anális behatolás
Nagyméretű tárggyal történő anális behatolás
„Semmiféle nagyméretű behatolás, azt mondtad. Valami más kifogás?” - kérdezte lágyan.
Nyeltem egyet.
„Nos, az anális szex nem igazán állja meg a helyét nálam.”
„A nagyméretűbe beleegyezek... de igazán szeretném kisajátítani a segged, Isabella... de ez még várhat... amellett ez nem olyasmi, amibe egyből belecsaphatnánk”- tetszelegve rám mosolygott. „A fenekedet még edzeni kell.”
„Edzeni?” - suttogtam.
„Ó, igen. Gondos felkészülésre van szükség. Az anális behatolás nagyon örömteli tud lenni... hidd el nekem. De ha megpróbáljuk és neked nem tetszik, nem kell újra csinálni.”
 Rám vigyorgott. Visszapislogtam rá.
Azt hiszi, hogy nekem majd bejön? Honnan tudja, hogy jó érzés?
„Már csináltad?”- suttogtam.
„Igen”
 Szent szar. Levegő után kaptam.
 „Egy férfival?”
„Nem. Soha nem szexeltem férfival. Nem az én esetem.”
„Mrs. Robinson?”
„Igen.”
Szent szar... hogyan? Megremegtem. Továbbment a listán.
„Oké... ondó lenyelése. Ebből máris ötöst kapsz.”
Elpirultam, a belső istennőm pedig büszkén cuppantott egyet a szájával.
„Szóval...” - nézett rám vigyorogva.
„A lenyelés rendben?”
Bólintottam, nem voltam képes a szemébe nézni és újra kiittam a csészémet.
„Még?” - kérdezte kedvesen.
„Még” - hirtelen eszembe jutott a beszélgetésünk korábbról, a nap folyamán, ahogy töltött a pezsgőből. Arra gondolt volna, vagy csak a pezsgőre? Ez az egész pezsgő-dolog kell még?
„Szexuális játékok?”
Vállat vontam, ránéztem a listára.
Vibrátorok
Dildók
Anális dugók
Egyéb
„Anális dugó... ez azt csinálja, amit én csinálok egy palackkal?” Felhúztam az orromat az undortól.
„Igen.” mosolyodott el. „És ezzel hivatkoznék a fentiekre az anális behatolással kapcsolatban. Edzés.”
„Ó... és mit jelent az egyéb.”
„Gyöngyök, tojások... ilyesmi.”
„Tojások?” - kérdezem riadtan.
„Nem igazi tojások” - nevetett fel hangosan, a fejét rázva.
Összeráncoltam a homlokomat.
„Örülök, hogy ilyen viccesnek találsz.”
Nem tudtam kivenni a megbántottságot a hangomból.Abbahagyta a nevetést...
 „Bocsánatot kérek, Miss Swan, elnézést” - próbált bűnbánóan nézni, de a szemeiben még mindig ott táncolt a humor.
„Valami gond a játékokkal?”
„Nincs” - válaszoltam.
„Isabella” - kezdett cirógatni.
„Bocsánat. Higgy nekem. Nem akartam nevetni. Soha nem tárgyaltam még ezt végig ilyen részletesen. Te olyan tapasztalatlan vagy. Bocsánat” - a szemei olyan nagyok és zöldek és őszinték voltak.
Enyhültem egy kicsit és kortyoltam egyet a pezsgőből.
„Jó – kötözés” - mondta, visszatérve a listához. Végignéztem a listán és a belső istennőm úgy ugrált felfelé, mint egy kisgyerek, aki fagyit kér...
Kezek elöl
Kezek hátul
Boka
Térd
Könyök
Csukló a bokához
Feszítőrúd
Bútorzathoz kötözés
Szem bekötése
Száj kipeckelése
Kötél használata
Ragasztószalag használata
Bilincs vagy egyéb fémtárgy használata
Bőrszíj használata
Felfüggesztés
„A felfüggesztésről már beszéltünk. És semmi baj nincs, ha azt áttesszük a kemény határok közé. Nagyon sokáig tart előkészíteni és amúgy is rövid időm lesz majd rád alkalmanként... valami más?”
„Ne nevess ki, de mi az a feszítőrúd?”
„Megígérem, hogy nem nevetek... már kétszer bocsánatot kértem.”
 Rám meredt.
„Ne akard, hogy még egyszer megtegyem”- figyelmeztetett. Úgy éreztem, láthatóan összezsugorodtam... olyan főnökösködő.
„Egy feszítőrúd az egy rúd, bilincsekkel... a bokának és a csuklónak. Jó móka.”
„Oké... nos, a szám kipeckelése. Aggódnék, hogy nem kapok levegőt.”
Én aggódnék, ha nem kapnál levegőt. Nem akarlak megfojtani.”
„És hogyan használhatnám a biztonsági szavakat, ha ki van peckelve a szám.”
„Nos, az első, hogy remélem, soha nem fogod használni őket. De ha ki vagy peckelve... kézjeleket használunk.” - mondta egyszerűen.
Rápislantottam. De ha ki vagyok kötve, hogy működne az? Az agyam kezdett elködösülni... hmmm, alkohol.
„Ideges vagyok a kipeckeléssel kapcsolatban.”
„Oké, feljegyeztem.”
Rámeredtem... kezdtem felismerni valamit.
„Azért szereted kikötözni az alárendeltjeidet, hogy ne érhessenek hozzád?”
Elgondolkodva nézett vissza rám.
„Ez is egyike az okoknak” - mondta csendesen.
„Ezért kötözted meg a kezemet?”
„Igen” - a tekintetéből semmit nem lehetett kiolvasni.
„Nem szeretsz erről beszélni...” - mormogtam.
„Nem szeretek. Kérsz még egy pohárral? Az ital felbátorít és kíváncsi vagyok, hogy viszonyulsz a fájdalomhoz.”
Szent ég... ez a cseles rész. Újratölti a teáscsészét és én iszom.
„Szóval, mi az általános hozzáállásod a fájdalom eltűrésével kapcsolatban?” - Edward lenézett rám. „Hmmm, az ajkaidat harapdálod” - mondta sötéten.
Azonnal abbahagytam, de nem tudtam, mit mondhattam volna. Elvörösödtem, rábámultam a kezemre.
„Gyerekként ért fizikai büntetés?”
„Nem.”
„Akkor nincs semmi referenciád erről.”
„Nincs.”
„Nem olyan rossz, mint ahogy képzeled. A képzeleted a legnagyobb ellenséged ezen a téren” -suttogta.
„Meg kell tenned?”
„Igen.”
„Miért?”
„Mert együtt jár a birtoklással, Isabella. Ez az, amit én csinálok. Látom, hogy ideges vagy. Menjünk végig a módszereken” mutatta a listát. Kisördögöm sikítozva elszaladt és elbújt a kanapé mögé.
Elfenekelés
Elnáspángolás
Ostorozás
Megbotozás
Harapás
Körömszorító
Genitális szorító
Jég
Forró viasz
Csiklandozás
Egyéb módszerei a fájdalom okozásának
„Nemet mondtál a genitális szorítókra, rendben. A botozás fáj a legjobban.”
Elsápadtam.
„Viszont feledzhetünk téged...”
„Vagy egyáltalán nem kell csinálni...” - suttogtam.
„Ez is része az üzletnek, bébi, de, ahogy mondtam, edzeni fogunk rá. Isabella, nem megyek túl messzire majd...”
„Ez a büntetés-dolog, ez aggaszt a legjobban” - a hangom egészen elvékonyodott.
„Örülök, hogy elmondtad. Egyelőre levesszük a botozást a listáról. Ahogy jobban megszokod majd a dolgot, növeljük majd az intenzitást... lassan kezdjük majd.”
Nyeltem egyet, mire előrehajolt és szájon csókolt.
„Tessék, ez nem volt olyan rossz, ugye?”
Vállat vontam, a szívem zakatolt.
„Nézd, egy dologról akarok még beszélni, aztán ágyba viszlek.”
„Ágyba?” pislogtam sűrűn, a vérem végigvágtázott a testemen, felmelegítve az összes helyet...


„Ó, gyerünk már, Isabella... megbeszéltük ezt az egészet... át akarlak baszni a következő hétbe, minél hamarabb. Rád is lehet valami hatása.”
Megvonaglottam. A belső istennőm ünnepelt.
„Látod? Ráadásul valamit ki akarok próbálni...”
„Valami fájdalmasat?”
„Nem – ne láss mindenhol fájdalmat... ez elsöprő gyönyör. Bántottalak már valaha?”
Elvörösödtem.
 „Nem.”
„Akkor jó. Nézd, korábban ma azt mondtad, valami... többet akarsz” - megállt, mintha bizonytalanná vált volna.
Ó, ne... hová fog ez vezetni?
Összefogta a kezeimet.
„Azon az időn kívül, amikor épp az alattvalóm leszel... megpróbálhatnánk. Nem tudom, fog-e működni. Nem tudom, szét lehet-e választani a kettőt. Lehet, hogy nem fog működni. De hajlandó vagyok kipróbálni. Egy éjszakára a héten... nem tudom.”
Szent ég... a szám tátva maradt, a tudatalattim sokkot kapott, Edward Cullen még többet akar!


Nincsenek megjegyzések: