Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2011. február 28., hétfő

Harmincegyedik fejezet



Meg akarja próbálni! Kisördögöm kilesett a kanapé mögül, még mindig sokk ült hárpia-arcán.
„De van egy feltételem” – nézett le döbbent arcomra.
„Mi?” – leheltem… bármit… mindent megteszek neked.
„Feltétel nélkül elfogadod az ajándékomat diplomaosztód alkalmából.”
„Oh…” – és valahol mélyen tudtam is, hogy mi az. Félelem szorította össze gyomromat. Edward fürkésző szemei a reakciómat lesték.
„Gyere…” – morogta, felállt és engem is magával húzott. Levette a kabátját a fogasról, ráterítette a vállamra és kihúzott az ajtón.
Egy kis ezüst Volvo állt a ház előtt.
„Ez a tiéd. Sok boldogságot diplomád megszerzése alkalmából” – mormolta, magához húzott és megpuszilta a hajamat. Egy kibaszott autót vett nekem, kinézete alapján teljesen újat. Jeez… már épp elég bajom származott a könyvekből . Kifejezéstelenül néztem az autót, megpróbáltam kétségbeesetten megállapítani, mit is érzek ezzel az egésszel kapcsolatban. Egy részről megrémültem, másrészről hálás voltam, megrémített, hogy ilyet tett, de a meghatározó érzésem mégis a… harag… igen, mérges voltam, hogy azok után, amit mondtam neki a könyvekről… mégis megvette ezt.
„Isabella, a furgonod öreg és igazán veszélyes.  Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha történne veled valami. És amikor könnyen tudok ezen segíteni...” –szakította félbe önmagát. Éreztem, hogy bámul rám, de ebben a pillanatban képtelen voltam arra, hogy ránézzek. Csak álltam ott és bámultam a félelmetes új, ezüst micsodát… csendben.
„Megemlítettem az apádnak… ő oda volt érte” – mormolta.
Megfordultam, rábámultam, szám tátva maradt a rémülettől.
„Te ezt megmondtad Charlie-nak… hogy tehetted?!” – majdnem képtelen voltam a beszédre. Hogy merészelte?
Szegény Charlie… pocsékul éreztem magam… megsértődve apám helyett.
„Isabella, ez egy ajándék. Nem tudnád egyszerűen csak megköszönni?”
„De tudod jól, hogy ez… ez túl sok” – saját magamnak is nyafogásnak hangzott amit mondtam.
„Számomra nem, nem beszélve a lelki békémről.”
Ráfintorogtam… nem tudva, hogy mit mondjak. Egyszerűen képtelen megérteni… egész életében volt pénze… nos, igazából… nem egész életében – kisgyerekként nem – és hirtelen másképp néztem a világra. A gondolat nagyon kijózanító volt, és óvatosan az autó felé mozdultam, kissé bűnösnek érezve magam, hogy felkaptam a vizet… az indítékai jók… kicsit megfontolatlanok, de nem rossz szándékúak.
„Boldog vagyok, hogy kölcsön adod ezt is nekem… mint a laptopot.”
„Oké… kölcsön… határozatlan időre”  - nézett rám aggódva.
„Nem, nem határozatlan időre… csak egy darabig. Köszönöm.”
Homlokát ráncolva nézett rám. Felágaskodtam, és egy kis puszit nyomtam az arcára.
„Köszönöm az autót… uram” – mondtam olyan kedvesen, amilyen kedvesen csak tudtam.
Hirtelen megragadott, magához húzott megint, egyik keze a hátamon, hogy szorosan tudjon tartani, a másik keze ökölbe szorítva, a hajamban.
„Te … kihívó egy nő vagy Bella Swan” – csókolt meg szenvedélyesen… nyelvével szétfeszítve ajkaimat, kiszabadítva az én nyelvemet… a vérem abban a pillanatban felforrt, és viszonoztam csókját. Őrült módon kívántam, az autó, a könyvek, a lágy határok, … a botozás ellenére…akartam őt.
„Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne itt az autó tetején basszalak meg, most rögtön… csak hogy megmutassam, az enyém vagy, és ha egy kibaszott autót akarok neked venni… akkor veszek neked egy kibaszott autót” – morgott.
„Most gyerünk be, és vetkőzz pucérra” – és egy gyors brutális csókot adott… és meg kell mondanom, dühös volt. Megfogta a kezemet visszavitt a lakásba, egyenesen a hálószobámba … célját nem tévesztve. Kisördögöm újból a kanapé mögött, fejét a kezeibe rejtve.
Edward felkapcsolta a kislámpát és csak állt, engem vizsgálva .
„Kérlek, ne legyél rám dühös” – suttogtam.
Tekintete üres volt, zöld szeme kemény üvegszilánk.
„Sajnálom, amit az autóval kapcsolatban mondtam… és a könyvekkel… - itt hirtelen abbahagytam.
Nem kaptam választ.
„Megrémítesz, amikor mérges vagy” – suttogtam… továbbra is őt nézve.
Pislogott, becsukta a szemeit és megrázta a fejét. Amikor újra kinyitotta, szemei fokozatosan ellágyultak. Mély levegőt vett és nyelt egyet.
„Fordulj meg” – suttogta.
„Le akarom venni ezt a ruhát rólad.”
Megint egy hirtelen hangulatváltozás… hogy fogom tudni követni? Engedelmesen megfordultam, szívem erősen vert… a vágyam felülírta a félelmemet… átszáguldott a véremen és elhelyezkedett sötéten és epekedve mélyen, lent … a méhemben. Elsimította a hajamat a hátamról, így az arcom jobb oldalán hullott le a mellemre.
Mutatóujját a nyakszirtemre tette és fájdalmasan lassan húzta végig a gerincemen lefelé… Éreztem, ahogy jól manikűrözött körme finoman végigszántja a hátamat.
„Szeretem ezt a ruhát”  - mormolta.
„Szeretem látni szeplőtlen bőrödet.”
Ujja elérte a ruha vonalát a hátam közepén, bedugta ujját alá, és közelebb vont magához, úgyhogy hátra kellett lépnem felé. Éreztem a teste hevét… lehajolt és beleszagolt a hajamba.
„Nagyon jó az illatod Isabella… olyan édes” – orra lágyan végigsiklott a fülem mellett le a nyakamig, pihekönnyen puszilta végig a vállamat. Lélegzésem megváltozott… felszínessé vált, felgyorsult… telve volt vágyakozással. Éreztem ujjait a zippzáromon. Nagyon lassan húzta lefelé, amíg szája tovább vándorolt a vállamon nyalogatva, puszilgatva, szivogatva azt. Kínzóan jó volt amit tett velem. A testem reagált és ernyedten vonaglottam érintése alatt.
„Meg. Kell. Tanulnod. Tűrtőztetned. Magad.” – suttogta, minden szó között csókot nyomva a nyakszirtemre. Meghúzta a nyakpánt a gombolását, és a ruha leomlott a lábamhoz.
„Nincs melltartó rajtad… Miss Swan. Ezt szeretem.”
Kezei megragadták a melleimet, mellbimbóim égnek meredtek tapintására.
„Emeld fel a kezeidet és fond a nyakam körül őket” – mormolta a nyakamba.
Azonnal engedelmeskedtem, és melleim felemelkedtek a kezeiben, mellbimbóim még keményebbek lettek. Ujjaim a hajába túrtak és nagyon gyengéden meghúztam lágy szexi haját. Fejemet oldalra hajtottam, hogy könnyebben hozzáférjen a nyakamhoz.
„Mmm…” – mormolta a fülem mögött, ahogy utánozva kezem mozgását a hajában morzsolgatni kezdte mellbimbóimat hosszú ujjai között. Felnyögtem, ahogy az éles élvezet belehasított az ágyékomba.
„Akarsz így elélvezni?” – suttogta.
Megfeszítettem a hátamat, hogy melleimet még jobban gyakorlott kezeibe nyomjam.
„Szereted ezt, nem, Miss Swan?”
„Mmmm…”
„Válaszolj” – folytatta a lassú érzéki kínzást, gyengéd nyomással fokozva az érzést.
„Igen…”
„Igen… mi?”
„Igen… uram.”
„Jó lány…” – csípett meg erősen és a testem görcsösen megvonaglott a testének feszülve, és ziháltam az éles heves élvezetes fájdalomtól. Éreztem vágyát. Felnyögtem és belemarkoltam a hajába, erősen meghúztam.
„Nem hiszem, hogy el kellene már élvezned” – suttogta, kezei mozdulatlanná váltak és gyengéden beleharapott a fülcimpámba, meghúzogatva azt.
„Azonkívül… felbosszantottál.”
Oh…ne, mit jelent ezt? – jajdult fel az agyam a vágy ködén keresztül.
„Ezért talán nem hagyom, hogy elélvezz…”
Figyelme visszatért a mellbimbóimon lévő kezeihez… húzogatta, csavargatta, masszírozgatta őket.
A fenekemet hozzádörzsöltem… egyik oldalról a másikra mozgatva.
Éreztem a vigyorát a nyakamon, ahogy a kezei lefelé indultak a csípőmre, ujjai besiklottak a bugyimba hátulról, szétfeszítette, hüvelykujja áthatolt az anyagon… szétszakította és elém dobta úgyhogy láthattam… szent szar… A keze lesiklott a puncimig… és hátulról, lassan bedugta az ujját…
„Oh, igen… az én gyönyörűségem már készen áll…” – lihegte és megfordított. Így szembekerültem vele. A lélegzése felgyorsult.. ujját a szájába dugta…
„Nagyon jó ízed van… Miss Swan” – sóhajtotta.
„Vetkőztess le” – kommendált csendesen, vágyakozó szemekkel nézve rám. Csak cipő volt rajtam… na jó, Rose magas sarkú cipője volt rajtam. Hátra léptem… Még soha nem vetkőztettem le férfit.
„Meg tudod tenni” – hízelgett lágyan.
Oh… Istenem… szaporán pislogtam… hol kezdjem… a pólója felé nyúltam, de megragadta a kezemet… megrázta a fejét és ravaszul mosolygott rám.
„Oh, nem…” – rázta a fejét… vigyorogva.
„Ne a a pólót… még megérinthetnél… amit én terveztem…” – és a szemei az izgalomtól csillogtak. Oh... ez új… ruhán keresztül hozzáérhetek.
Megfogta a z egyik kezemet és az erekciójára tette.
„Ilyen módon hatsz rám Miss Swan.”
Levegő után kaptam, ujjaimat derekára szorítottam, ő meg vigyorgott.
„Benned akarok lenni… vedd le a farmeromat… feladatod van.”
Szent baszás… feladatom van. Azt hiszem leesett a szám.
„Mit fogsz tenni velem?” – cukkolt.
Oh a lehetőségek… belső istennőm bömbölt, és valahonnan, ahol az izgalom, a kívánás születik, egy igazi Swan-féle bátor mozdulattal lenyomtam az ágyra. Ő meg csak nevetett, ahogy eldőlt.
Lebámultam rá… győztesként érezve magam. Belső istennőm robbanni készült. Gyorsan és ügyetlenül levettem Edward cipőit és zokniját… Ő felnézett rám… szemei ragyogtak a csodálattól és a vágytól, olyan tündöklően nézett ki… és az enyémnek.
Felkúsztam az ágyra, lovaglóülésben ráültem és elkezdtem kigombolni a farmerját, bedugva ujjaimat az derékszíja alá, éreztem a szőrét a… ’boldogság vonalán’. Becsukta a szemeit, éreztem, ahogy megfeszül a csípője.
„Meg kell tanulnod türtőztetned magad” – korholtam, és meghúztam a szőrét az öv alatt. Elakadt a lélegzete és rám vigyorgott.
„Igen, Miss  Swan…” – mormolta, szemei égtek.
„A zsebemben… kondom” – lihegte.
Belenyúltam a zsebébe, lassan, az arcát vizsgáltam, ahogy körbekutattam. Szája elnyílt… előhúztam a fóliazacskókat, amit találtam és a csípője mellé tettem az ágyra. Kettőt! Túl mohó ujjaim ügyetlenül kigombolták a derekán a gombot. Túl izgatott voltam.
„Mohó Miss Swan” – mormolta… érezhető vidámsággal a hangjában. Lehúztam a zippzárját… és szembe kerültem azzal a problémával, hogy le kell vennem a nadrágját… hmmm… Lecsúsztam róla és húztam a nadrágját… nem nagyon mozdult. Helytelenítően néztem rá. Hogy tud ilyen bonyolult lenni?
„Nem tudom türtőztetni magam, ha továbbra is harapdálod a szádat.” – figyelmeztetett és felemelte medencéjét az ágyról, így lehúzhattam a nadrágot róla… és a boxerját is azzal egyidejűleg… whoa… kiszabadítottam őt. Lerúgta ruháit a földre. Oh… Istenem… teljesen az enyém, játszhatok vele. Mintha karácsony lenne!
„Most mit fogsz tenni?” – lihegte… minden humor eltűnt a hangjából. Felnyúltam és megérintettem, közben az arcát figyeltem. Szája ’O’ betűt formált, ahogy élesen levegőt vett. Bőre olyan bársonyos, lágy… és kemény… hmmm, milyen finom kombináció… előrehajoltam, a hajam is előre hullott… és már a számban is volt. Szívtam… erősen. Becsukta a szemeit, csípője megrándult alattam.
„Jeez, Bella… csillapodj” – mordult.
Istenem, de amikor olyan erősnek éreztem magam, olyan mámorító érzés volt, izgatni és ízlelni őt a számmal és nyelvemmel. Éreztem, hogy megfeszül alattam, ahogy a szám fel-alá járt rajta, lenyomva őt a torkomig, a szám szorosan rajta… újra és újra.
„Állj le Bella… állj le. Nem akarok még elmenni…”
Felültem, rápislogtam, és pihegtem… mint ő, de összezavarodtam. Akkor most tegyem, vagy ne?  Belső istennőm úgy érezte magát, mintha valaki képen nyomta volna fagyival…
„Ártatlanságod és lelkesedésed… nagyon lefegyverző” – kapott levegő után.
„Gyere… felülre… ez az, amit akarok.”
Oh…
„Tessék… húzd ezt fel…” –adta  a kezembe a condomot.
Szent tehén… hogyan…? Feltéptem a zacskót és a tapadós gumi ott volt az ujjaim között.
„Csípd össze a tetejét és tekerd lefelé. Ne hagyj levegőt a végén annak a biszbasznak” – lihegte. És nagyon lassan… erősen koncentrálva… tettem, amit mondott. Felhördült.
„Jézusom Bella, itt ölsz meg!”
Megcsodáltam a munkámat… és őt… valóban szép férfi példány… ha csak bámulom, már az is izgató.
„És most… benned akarok lenni…” – mondta.
Rémülten néztem rá… ő meg hirtelen felült, úgyhogy szemtől szembe kerültünk.
„Mondjuk így…” – lehelte, egyik kezét  a csípőm köré fonta, könnyedén megemelt, a másik kezével alám igazította magát, és nagyon lassan magára eresztett.
Felnyögtem ahogy szétfeszített és betöltött… a szám szétnyílt az édes, tökéletes, gyötrelmes teljesen betöltő érzéstől … oh… kérlek.
„Igen, ez jó , baby… érezz engem… teljes valómban” – morgott félig csukott szemmel. És bennem volt… teljesen tövig és mozdulatlanul tartott másodpercekig… percekig… fogalmam sincs meddig, intenzíven bámult a szemembe…
„Ilyen módon mélyebben benned tudok lenni” – mormolta.
És megfeszítette és megcsavarta a csípőjét egy mozdulattal és felnyögtem… istenem – az izgalom szétsugárzott a méhemben… mindenhol. Bassza meg!
„Megint…” – suttogtam.
Lustán elvigyorodott… és engedelmeskedett… felnyögtem, fejemet hátrahajtottam, és Edward nagyon lassan visszaeresztette csípőjét az ágyra.
„Te mozogj Isabella… fel és le… ahogy neked tetszik… Fogd a kezemet.”
Megragadtam őket… mintha az életemért kapaszkodnék, és nagyon gyengéden felemelkedtem és visszaereszkedtem, ó bassza meg… szemei égtek a vad vágytól, légzése szaggatottá vált... harmonizálva az enyémmel, felemelte a csípőjét, ahogy én leereszkedtem rajta, újra visszaemelkedtem… felvettük a ritmust.. fel, le, fel, le, újra és újra és ez olyan… jó volt. És mindezen közben, megakadó lélegzettel, lent mélyen, a telítettségtől túláradóan… a heves érzés átszáguldott rajtam, ami felépült bennem gyorsan… néztem, szemeink egymásba fonódtak… csodálatot láttam benne… csodálatot irántam. Istenem… én dugom meg őt… feladatom van… ő az enyém… én az övé vagyok… és a gondolat túllendített a csúcson, és elélveztem… felkiáltottam… megragadta a csípőmet, becsukta a szemét és elélvezett… csendben… és én ráájultam a mellére, megsemmisülve… valahol a fantázia és a realitás határán… egy olyan helyen, ahol nincsenek puha és kemény feltételek.

Nincsenek megjegyzések: