Már nem lesz új fejezet

HA SZÜRKE 50 ÁRNYALATÁT KERESED, EZ ANNAK A KÖNYVNEK AZ ALAPTÖRTÉNETE!
NE REKLAMÁLD, HOGY A TWILIGHTBÓL ISMERTEK A NEVEK, MERT AZ ÍRÓJA EREDETILEG TWILIGHT FANFICTIONKÉNT ÍRTA MEG, TEHÁT Ő HASZNÁLTA AZ EDWARD ÉS BELLA NEVEKET, VALAMINT AZ EREDETI KARAKTEREK FIZIKA JELLEMZŐIT.

A MOTU fordítása 2013-ban befejeződött :)
2014 végén egy másik történetet kezdtünk fordítani, csak mert nekem tetszik, és mivel tetszik, úgy gondoltam, megosztom itt a történetet azzal, aki kíváncsi rá. Meg, hogy legyen élet a blogon.

2012. szeptember 2., vasárnap

Tizennégy-tizenötödik fejezetek Edward szemszögéből




„Nos, a határok. Hát, ezek az enyémek” – nyújtottam át a listát neki. Ennyi, mellébeszélés vagy idővesztegetés. Tudom a határaimat kívülről és gondolatban végigsoroltam őket, ahogy Bella haladt az olvasásban. Aki egyre sápadtabb és sápadtabb lett, ahogy haladt az olvasásban.

'Tiltott cselekedetek
 Nem csinálunk olyan dolgot amiben tűz szerepel.
Nem csinálunk olyan dolgot, amiben vizelet, széklet vagy ezekből eredő termék szerepel.
Nem csinálunk olyan dolgot, amiben tű, kés, bármilyen éles eszköz, vagy vér szerepel.
Nem csinálunk olyan dolgot amiben gyermek vagy állat vesz részt.
Nem csinálunk olyan dolgot, ami bármilyen maradandó nyomot hagy a bőrön.
Nem csinálunk olyan dolgot, ami a légzésszabályozással összefügg.'

Nagyot nyelt és idegesen pillantott fel rám, sötét szemeit tágra nyitotta. Reméltem, mindez nem ijeszti el – hiszen ezek a szabályok azt mutatták, hogy nem érdekel semmiféle extrém marhaság. Nem tudtam elhinni, hogy milyen ideges vagyok. Soha nem kívántam senkit ennyire, mint ezt a lányt… Akartam, hogy a szolgálóm legyen… vágytam a szolgálatára. Hogy miért, nem egészen értettem. Az interjú óta mindig bosszantóan jelen volt gondolataimban, álmaimban képek kísértettek; ahogy a száját harapdálta, ahogy a haját a füle mögé simította, habozó, dallamos hangja a fejemben zengett. Mi a fene van benne? Szerettem volna, ha az egyezség létrejön közöttünk. Hogy tudnám meggyőzni róla, hogy próbáljuk meg? Mondj igent, Isabella, kérlek.

„Van még valami, amit hozzá tennél?” – próbáltam gyengéd lenni, és reméltem semmit nem akar változtatni. Tiszta kártyával szeretnék vele indulni. Rám bámult, láthatólag elakadt a szava. Ez… bosszantó volt. Nem vagyok hozzászokva, hogy válaszra várjak. Vajon mire gondol?
„Van valami, amit nem akarsz megtenni?” – ösztökéltem.
„Nem tudom…”
Nem az a válasz volt, amire számítottam.
„Hogy érted azt, hogy nem tudod?”
Fészkelődött a székében, úgy tűnt, kényelmetlenül érzi magát.
„Még soha nem csináltam ilyent…”
Krisztusom, persze, hogy nem! Türelem, Cullen, a baszás kedvéért (a rohadt életbe)! Rengeteg információval dobtad most meg.
„Nos, amikor lefeküdtél valakivel, volt valami olyan, amit nem szívesen csináltál?” – kérdeztem türelmesen. Elpirult, kíváncsiságom egyből feltámadt. Mit csinálhatott, amit nem kedvelt? Vakmerő lehet az ágyban? Bár, inkább – gyakorlatlannak tűnik. Általában ezt nem találom előnyösnek, de vele…
„Elmondhatod, Isabella. Őszintének kell lennünk egymáshoz, máskülönben ez az egész nem fog működni.” – tényleg biztatnom kellett, hogy felszabadultabb legyen – egyáltalán nem akart szexről beszélni. Megint fészkelődött és az ujjait bámulta. Gyerünk, Isabella!
„Mondd meg” – parancsoltam rá. Eh, időnként halálra bosszant!
„Nos… Én még nem feküdtem le senkivel… szóval, nem tudom.”
Eltátottam a számat, ahogy szavai elhatoltak a tudatomig. Nem feküdt még le senkivel. Bassza meg. A föld hirtelen megállt velem. Nem hiszem ezt el! Hogyan? Miért? Bassza meg.
„Soha?” – kihallottam a kétkedést a hangomból. Hogy lehet ez a szép lány még…?
Fejét rázta felém.
„Szűz vagy?” – ezt nem tudtam elhinni.
Zavartan bólintott. Behunytam a szemem, képtelen voltam szembe nézni vele. Hogy a bánatban értettem ennyire félre a dolgokat? A szarba… Hogy a pokolba? Harag tombolt bennem. Mi a faszt kezdjek egy szűzzel? Csak bámultam rá, ahogy a meglepetésszerű és váratlan őrület elöntötte fejemet.
„Mi a faszért nem mondtad ezt eddig el nekem?” – morogtam és fel-alá járkáltam a dolgozószobámban. Mit akarok én egy kibaszott szűztől? Feleletül elképedésemre bocsánatkérően vállat vont, mint aki kifogyott a szavakból. Megálltam. A szarba… el akar menni.
„Nem értem, miért nem mondtad el” – mondtam elkeseredetten. Még soha nem basztam szűzzel.
„A téma nem került szóba soha. Nem szokásom beszámolni a szexuális állapotomról mindenkinek, akivel találkozom. Úgy hiszem, ennyire nem ismerjük egymást.” – motyogta.
Mint mindig, megint fején találta a szeget. Haragosan néztem rá. Képtelen vagyok elhinni, hogy megmutattam neki a játékszobámat…
Na, akkor baszhatjuk a szerződést. Bella felpillantott rám.
„Nos, most jóval többet tudsz rólam” – förmedtem rá.
„Sejtettem, hogy tapasztalatlan vagy, de hogy szűz…! A fenébe Bella, megmutattam neked…” – morogtam. Krisztusom, nem csak a játékszobámat, de a szabályokat, a tiltott tevékenységeket. És ő nem tudott semmit. Hogy tehettem ezt meg?
Isten bocsásson meg nekem”  - és egy elképesztő gondolat ötlött fel bennem – a liftbeli egyetlen csókunk, ahol és amikor akár meg is dughattam volna – az lehetett az első csókja is?
„Megcsókolt már valaha valaki rajtam kívül?” – kérlek, mondj igent!
„Természetesen igen” – megbántottnak tűnt, de egyben összeráncolta szemöldökét és megjelent az a kis ’v’ közöttük, amit annyira kedvelek.
Igen, úgy tűnik, már csókolózott, de nem gyakran. És valami oknál fogva, amit nem akartam megfejteni, a gondolat… örömmel töltött el.
„És egyetlen kedves srác sem vett le a lábadról? Végképp nem értem… huszonegy éves vagy, majdnem huszonkettő. Gyönyörű vagy.” – miért nem cipelte eddig egy pasi sem ágyba? Minden srác hülye volt, akivel együtt járt főiskolára? Vakok voltak? Bassza meg – talán vallásos. Nem, Jenks ezt kiderítette volna.
Megint az ujját nézte, azt hiszem mosolygott, de hogy min, elképzelésem sem volt. Úgy gondolja, ez mulatságos? Jézusom, seggbe kellene rúgnom magam.

„És te komolyan tárgyaltál arról, hogy mit akarok csinálni, amikor semmi gyakorlatod nincs…” – akadt el a szavam.
„Hogy kerülted el a szexet? Kérlek, meséld el” – egyszerűen nem értettem. Főiskolás volt, és amennyire emlékszem a főiskolás évekből, a diákok állandóan dugtak, mint a nyulak. Mindenki… kivéve engem. Nekem az evezés és Irina voltak… az emlék kellemetlen volt, félretoltam, hogy megküzdjek ezzel a gyönyörű talánnyal, aki előttem ült.
Aki éppen vállat vont és apró vállai kissé megremegtek.
„Senki nem volt igazán… tudod… ” – hagyta abba.
Senki nem mit? Nem látta senki, hogy milyen elbűvölő nő vagy? Senki nem felet meg az elvárásaidnak – és én igen? Basszus, tényleg nem tud semmit. Hogy a fenébe tudna szolgáló lenni, ha fogalma sincs semmiről? Ez nem fog működni. Láttam, hogy minden tervem porrá omlik.
„Miért vagy ennyire mérges rám?” – suttogta.
Rámeredtem. Persze, hogy ezt gondolja. Cullen, tedd helyre a dolgokat.
„Nem rád vagyok mérges. Magamra. Csak feltételeztem…” – hogy a picsába ne lennék dühös rád? Micsoda elbaszott egy helyzet ez. Beletúrtam a hajamba, próbáltam indulataimat kordában tartani.
„El akarsz menni?” – kérdeztem. Kérlek, ne menj el.
„Nem… hacsak te nem akarod, hogy elmenjek” – mormolta.
„Persze, hogy nem. Szeretem, hogy itt vagy” – kijelentésem engem is meglepett. Tényleg szeretem, ha itt van. Szeretek társalogni vele. Felüdít. És meg akarom dugni, ellenőrizni, megverni, és közben nézni, hogy alabástrom bőre megszínesedik kezem nyomán. És ez most meghiúsult – vagy nem? Talán a dugás nem… talán megdughatom.
Ez a gondolat új ötletekhez vezet. Talán ágyba vihetem… betörhetem. Ez újfajta élmény lehet mindkettőnk számára. Akarná ő is? Korábban már kérdezte hogy le fogok-e feküdni vele. Megpróbálhatnám, mondjuk anélkül, hogy kikötném. De akkor megérinthet… Basszus. Lepillantottam az órámra.
„Késő van” – motyogtam. Amikor felnéztem rá, a száját harapdálta. A látvány, ahogy apró fehér fogait belenyomta telt alsó ajkába, felizgatott. Egyenesen az ágyékomig hatolt.
A szarba… kívánom őt, szüzessége ellenére. Ágyba vihetem? Akarná azok után, amit tud rólam? Fogalmam nem volt róla. Megkérdezhetem?
„Harapdálod a szád szélét” – morogtam félőrülten.
„Sajnálom…”
„Ne kérj bocsánatot… csak arról van szó, hogy én is szeretném megharapni… nagyon.”
Elakadt a lélegzete. Kibaszottul köszönöm. Ez volt a jel számomra. Ő is felizgult. Igen… meg tudom tenni. Ő is akarja – és én már döntöttem.
„Gyere” – mormoltam, kezemet nyújtva.
„Mi?”
„Megoldjuk a helyzetet, most rögtön” – véget vetünk a szüzességednek.
„Mire gondolsz? Milyen helyzetet?”
„A te helyzetedet. Bella, szeretkezni fogok veled, most.”
„Oh” – pislogott rám. A szarba – megint félreértettem?
„Feltéve ha te is szeretnéd… Úgy gondolom, nem akarom eltolni a szerencsémet.”
„Azt hittem, nem szeretkezel… Azt gondoltam, hogy csak keményen baszol…” – suttogta, hangja teljesen rekedt volt és izgatóan lihegett, szemeit nagyra nyitotta, pupillái kitágultak. A vágytól elvörösödött – ő is akarta. És valahonnan mélyről egy teljesen váratlan gyönyör tört föl bennem… és rávigyorogtam Bellára.
„Tudok kivételt tenni, vagy kombinálhatom a kettőt, meglátjuk. Tényleg szeretkezni akarok veled… kérlek, gyere velem ágyba. Szeretném, ha működne a megállapodás közöttünk… de kell, hogy legyen némi fogalmad arról, mibe is kerülsz bele. Belekezdhetünk az oktatásodba ma éjjel – az alapokkal. Ez nem azt jelenti, hogy most előjövök valamiféle romantikus dologgal, ez valaminek a végét jelenti… de olyan valami, amit szeretnék, és remélem te is.” –… a szavak áradtak belőlem, mielőtt még tudtam volna, hogy mit is mondok valójában. A szarba Cullen. Uralkodj magadon. Ez a nő kikészít téged, minden tekintetben.

Pirulva pislogott rám. Gyerünk, Bella, igen vagy nem. Itt halom össze magam.
„De nem teljesítettem semmit abból a listából, amit előírtál” – habozott…
Félt… és én nem akartam, hogy féljen… nem.

„Felejtsd el a szabályokat. Felejtsd el az egész szarságot ma éjjelre. Akarlak. Akarlak, mióta beestél az irodámba… És tudom, te is akarsz engem… nem ülnél itt nyugodtan és tárgyalnál holmi büntetésekről és tiltott dolgokról, ha nem akarnád. Tudok gyengéd lenni… és az leszek… kérlek Bella… töltsd velem az éjszakát.”

Kinyújtottam érte a kezem újra, és ez alkalommal kezét az enyémbe tette. Karjaimba emeltem és magamhoz szorítottam. Meglepetten levegő után kapott, és én éreztem testét magamon… Krisztusom, mennyire kívántam őt. Annyira izgató volt. Ahhoz képest hogy ártatlan, hogy tud ilyen lenni? Jó sok átgondolni valót zúdítottam rá, és még mindig itt van. Nem futott el… és még mindig nem tud semmit. Kezemre csavartam lófarkát és gyengéden meghúztam, így egyenesen rabul ejtő szemébe tudtam nézni.

„Te egy bátor fiatal nő vagy,” – suttogtam.
„Lenyűgözöl…” – hajoltam le és lágyan megcsókoltam, és meghúztam alsó ajkát a fogammal.
„Szeretném megharapni ezt az ajkat” – meghúztam még erősebben és ő felnyögött. Válaszul a farkam egyből keményebb lett.
„Kérlek Bella, engedd meg, hogy szeretkezzek veled”  - suttogtam a szájába.
„Igen” – suttogta – és testem felgyulladt. Alig tudtam visszafojtani nyögésemet.
Krisztusom, tartsd magad, Cullen. Ragyogva néztem le rá… Whoa. Igen, igent mondott a szűz kicsi Bella. Alig hittem el. Nem volt aláírt megállapodásunk, nem határoztuk meg a határokat, nem köteles a kedvemre tenni – és mégis úgy éreztem – izgatott vagyok. Felizgult. Ez úgyszólván ismeretlen és mégis lelkesítő érzés volt.. A vágy eziránt a nő iránt végigszáguldott rajtam. Lágy szex… Meg tudom tenni? Bassza meg – igen, képes vagyok rá.

Minden további szó nélkül kivezettem a dolgozószobából, keresztül a nappalin, végig a folyosón, a hálószobámig. Követett, keze szorosan kapaszkodott az enyémbe. Fogamzásgátlás – basszus. Van néhány kondomom… az éjjeli szekrényemben, igen. Biztos voltam benne, hogy nem szed tablettát. Végül is, nem kell tartanom minden fasztól, akivel alhatott volna. Elengedtem a kezét az ágy mellett, a komódomhoz ballagtam, levettem az órámat, a cipőmet és a zoknimat. Csak nézett rám, sötét szemeit valószínűtlenül tágra nyitotta apró, gyönyörű arcában. Egy pillanatig haboztam. Ez valószínűleg nagy esemény számára… nemde? Emlékeztem az én első alkalmamra, és hogy milyen áldásos megnyugvást jelentett. Biztos voltam benne, hogy Bella nem fog így érezni. Nem akartam megkérdőjelezni motivációmat, nem akartam analizálni miért is teszem, amit teszek. Ha mélyen magamba néztem, inkább haza kellett volna küldenem őt. De a meztelen igazság az volt, hogy nem akartam, hogy elmenjen, kívántam őt. Sőt mi több, az én vágyamat láttam visszatükröződni az ő arcán.
„Szeretnéd, ha leengedném a redőnyöket?” – kérdeztem.
„Mindegy,” – suttogta - „Azt hittem, nem engedsz senkit az ágyadban aludni.”
Majdnem felhorkantam… aludni!?
„Ki mondta, hogy aludni fogunk?” – mormoltam.
„Oh”  - mondta, ajka tökéletes ’O’-t formált. Ha lehet, még keményebb lettem. Igen, szeretném egyszer azt az ’O’-t is megdugni. Úgy sétáltam felé, mintha a prédám lett volna. Oh, baby, szeretném elveszíteni magam benned. Előtte álltam, belebámultam tágra nyitott szemeibe. Lélegzete felületes és gyors volt. Elpirult… óvatos volt, de izgatott.  Ettől olyan erőteljesnek éreztem magam. Fogalma sincs arról, mit fogok tenni vele… nos, először is levetkőztetlek, Miss Swan.
„Vegyük le a kabátodat, jó?” – és vállához emelve kezemet lehúztam a kabátot róla, és a székemre hajtogattam.
„Van fogalmad róla, mennyire kívánlak, Isabella Swan?”

Elakadt a lélegzete. Felemeltem a kezem és ujjam hegyével megérintettem arcát.  Bőre virágszirom finomságú volt. Végigfuttattam ujjaimat az arcán és állán. Bámult rám… elveszetten… teljesen a bűvkörömbe került. Már az enyém volt. A gondolat mámorítóan hatott rám.

„Van fogalmad róla, mit fogok tenni veled?” – mormoltam és ujjaim közé vettem állát. Lehajoltam és határozottan megcsókoltam. Puha, édes és beleegyező szája volt… Látnom kellett őt, az egész valóját. Gyorsan kigomboltam a blúzát, finoman kihámoztam belőle és hagytam, hogy leessen a padlóra. Hátraléptem és csak bámultam. Halványkék melltartó volt rajta… amit Taylor vett… Apám, gyönyörű egy nő…

„Oh Bella…. „Neked van a leggyönyörűbb bőröd… sápadt és makulátlan. Mag akarom csókolni minden egyes pontját.” Nem volt egy apró jel sem rajta. Ez a gondolat zavaró volt. Szerettem volna megjelölni… rózsaszínre… mondjuk a lovaglóostorommal.

Finom rózsaszínűre pirult. Zavarban volt, nem vitás. Ha mást nem is tennék, legalább arra megtanítanám, hogy ne szégyellje gyönyörű testét. Kiszedtem hajából a gumit, haja vállára omlott, gyönyörű, friss, gesztenyeszínű felhő vette körül arcát, leért melléig.

„Hmmm… nagyon kedvelem a barnákat” – mormoltam. Bella egy nagyon, nagyon bájos,  különleges ékkő. Uhh, belül megrázkódtam a gondolattól. Nyálas, Cullen. Megragadtam fejét, ujjaimat belefúrtam lágy hajába, magamhoz húztam és megcsókoltam. Felnyögött, szétnyitotta száját, ezzel utat engedve, hogy behatoljak nedves, meleg szájába. Az édes, elismerő hang visszhangot vert bennem – és egyenesen a farkam hegyén kötött ki. Bassza meg. Nyelve szégyenlősen találkozott az enyémmel, bizonytalanul tapogatott a számban, és valamiért ez az ügyetlen gyakorlatlanság kibaszottul szexi volt.

Élvezetes íze volt. Bor, szőlő és Isabella Swan – hatásos, részegítő keveréke az ízeknek. Szorosan köré fontam karjaimat, megkönnyebbülve nyugtázva, hogy a felkaromat szorította meg, és nem mutatta jelét, hogy elmozdítaná kezét. Egyik kezem a hajában, hogy ne mozdulhasson, másik kezemmel végigsimítottam gerincén a fenekéig, és magamhoz húztam, kemény erekciómhoz. Újból felnyögött. Tovább folytattam csókolását, csábítva, hogy fedezze fel számat iskolázatlan nyelvével, ahogy én fedeztem fel az övét. Felbátorodva mozdította meg kezét felfelé a karomon – egy tűnő pillanatig megijedtem, hogy meg akarja a testemet érinteni – de az arcomat simogatta, és a hajam cirógatta. Hajamat ujjára csavarta, gyengéden húzta… Ez nyugtalanítani kezdett, de nagyon jó volt. Válaszul felmordultam, de nem engedhettem, hogy folytassa. Az ágy felé tereltem.

Mielőtt újból megérinthetett volna, letérdeltem elé. Kint akartam tudni végre ebből a farmerből, fel akartam izgatni, azt akartam, hogy vegye le rólam a kezét, és hogy még jobban vágyjon rám. Megmarkoltam csípőjét és nyelvemet farmerja derekától indulva felfelé futtattam a köldökéig. Felzihált. Bassza meg, nem csak az illata, a bőre íze is jó. Keze megint a hajamba kapaszkodott, végül is ezt nem bántam – sőt, igazából tetszett is. Beleharaptam a csípőcsontjába. Felnyögött. Felnéztem pirosló arcára. Szemei csukva, szája elernyedve és lihegett. Szeme megmozdult, kinyitotta és néztünk egymásra miközben kigomboltam farmerját. Nagyon lassan lehúztam a cipzárját, majd a feneke felé nyúltam. Kezemet becsúsztattam a farmer derekán, tenyeremet puha fenekére tettem, és letoltam a nadrágját.

És nem bírtam magammal. Meg akartam ijeszteni… Tudni akartam, mennyit bír, itt és most. Szememet le nem véve róla, kimérten megnyaltam ajkamat, majd előrehajoltam és magamba szívtam felizgultsága illatát, pontosan a bugyija közepén. Szemem becsukva ittam magamba őt. Krisztusom, igéző illata van…

„Jó illatod van…” . Basszus, ki kell szabadulnom a farmeromból. Finoman nyomva az ágyra döntöttem, haja szétterült, mint egy kusza dicsfény. Megfogtam a jobb lábát gyorsan leszedtem sneakerét és zokniját és végigdörgöltem hüvelyujjammal lábfejét. Élvezetében megvonaglott és levegő után kapott. Elbűvölten nézett rám. Előrehajolva végignyaltam lábfejét, követve a kis vörös csíkot, amit a hüvelykem hagyott maga után. Szemét becsukta, hangosan nyöszörgött. Elkuncogtam magam.

„Oh, Bella… mit tudnék tenni veled…” –suttogtam, ahogy képek villantak fel előttem, hogy vonaglik alattam; a játékszobámban, kikötve a baldachinos ágyon, az asztalon, vagy a kereszthez. Addig tudnám gyötörni, amíg könyörögni kezdene, hogy elélvezhessen… a látomások még szűkebbé tették a farmeromat. Bassza meg. Gyorsan levettem a másik cipőjét és zokniját, felálltam és lehúztam róla a farmert. Majdnem pucéran feküdt az ágyamon. Haja tökéletes keretbe foglalta arcát, hosszú, sápadt lábai hívogatóan tárultak szét előttem. A gondolat, hogy még senkivel sem dugtam az ágyamban, hívatlanul bukkant fel elmémben… egy újabb első alkalom ezzel a Miss Swannal, Cullen. Hiába, engedményeket kell tennem gyakorlatlansága miatt…
Bella lihegve nézett fel rám. Vágyakozva.

„Nagyon gyönyörű vagy Isabella Swan. Alig várom, hogy benned lehessek” – mormoltam. De még tovább akartam gyötörni, kitapasztalni, hogy mit is tud.
„Mutasd meg, hogy szerzel örömet magadnak” – kértem, biztatóan nézve rá.

Rosszallóan nézett rám. Az égbe! Ki fogom verni belőle ezt a szégyenlősséget!
„Ne légy szemérmes Bella.. mutasd meg” – suttogtam.
Megrázta a fejét, kicsit hunyorított.
„Nem tudom, mire gondolsz…”
„Hogy élvezel el egyedül…? Látni akarom.”
Szája újabb tökéletes ’O’-ra nyílt, de hallgatott és a fejét rázta.
„Én nem” – motyogta lélegzet akadva.
Csak bámultam rá és megpróbáltam megérteni. Egek, még én is maszturbáltam, mielőtt Irina megszerzett magának. A szarba! Lehet, hogy még sosem volt orgazmusa?… Basszus… első dugás, első orgazmus – jobb, ha mindent megteszek, hogy jól sikerüljön.

„Oh… nos… akkor majd meglátjuk, mit tehetünk ennek érdekében” – úgy fogsz élvezni, mint egy száguldó tehervonat, baby. Atyám, lehet még életében nem látott meztelen férfit? Szemem le nem véve róla kigomboltam a farmeromat és lassan letoltam. Nem kockáztattam az ingem levételét… de ha hozzám érne… nem lenne annyira rossz… vagy igen? Mielőtt hagytam magamon eluralkodni ezt a szörnyű gondolatot, lehajoltam, megragadtam a bokáit és széthúztam a lábát. Szemeit tágra nyitotta, belemarkolt a paplanomba. Lassan felmásztam az ágyra a lábai közé. Megvonaglott.

„Maradj nyugton” – mormoltam és lehajoltam, lágyan megcsókoltam halvány bőrét a belső combján. Végigcsókoltam combját, keresztül haladtam bugyiján, át a hasán, csipkedve a fogammal, szívogatva, ahogy haladtam. Tekergett alattam.

„Dolgoznunk kell azon, hogy tudsz majd nyugton maradni, baby” – ha hagyod, megtanítalak elmélyedni a gyönyörben, és nem mozdulni. Intenzívebben érinteni, csókolni és harapni. A gondolat elég volt ahhoz, hogy belé akarjak temetkezni… de tudni akartam, mennyire érzékeny. Nem tartott vissza. Engedte, hogy szabadon bánjak a testével. Még csak nem is habozott. A gondolat örömmel töltött el. Ő is akarja… kibaszottul, igazán akarja. Bedugtam nyelvem a köldökébe, majd folytattam komótos utazásomat a testén felfelé, élvezve őt. Felemelkedtem, majd lefeküdtem mellé, egyik lábamat továbbra is a lábai között hagyva. Kezem finoman simogatta testét, a csípőjén, derekán, fel a melléig. Nagyon finoman megmarkoltam a mellét, megpróbáltam felmérni, miképpen reagál. Nem állt ellen. Nem állított meg… bízott bennem. Vajon ki tudom-e terjeszteni bizalmát, annyira, hogy megengedje, hogy uralkodjak egész teste felett… őfölötte? Az ötlet lelkesítő volt.

„Tökéletesen illesz a kezembe, Isabella…” – dugtam ujjamat a melltartó kosarába és lehúztam, kiszabadítva ezzel mellét. Mellbimbója apró volt, rózsaszín és már keményedett. Lehúztam a melle alá a kosarat, így a drótmerevítés feljebb tolta mellét. Megismételtem a másik mellével is és elragadtatva néztem, hogy mellbimbói megkeményednek és megnyúlnak, már a tekintetem hatására is. Krisztusom… és még alig értem hozzá…
„Nagyon szép” – suttogtam elismerően és finoman ráhajoltam közelebbi mellbimbójára, élvezettel néztem ahogy keményedig és nyúlik. Isabella becsukta szemét és felemelte hátát. Maradj nyugton, baby, csak fogadd magadba a gyönyört… úgy sokkal intenzívebb lesz. Megfújtam egyik mellbimbóját, a másikat nagyon óvatosan sodorgattam a hüvelyk és mutatóujjam között. Nagyon szorosan markolta a paplant… lehajoltam és megszívtam a mellét – erősen. Teste meghajlott, hangosan felkiáltott.
„Nézzük, meg tudom-e tenni, hogy így élvezzél el” – suttogtam, és nem álltam le.

Isabella nyöszörögni kezdett. Oh, igen, baby… érezd. Mellbimbói még jobban megnyúltak, és tekergetni kezdte csípőjét körbe-körbe. Maradj nyugton, baby… Megtanítalak, hogy kell nyugton maradni.

Óh… kérlek” - könyörgött. Lábai megmerevedtek… ez működött. Közel volt már. Folytattam kéjsóvár ostromomat. Testének csak azon részeire figyeltem, amik őt is és engem is őrületbe kergettek. Krisztusom, akartam őt…
„Engedd el, baby” – morogtam és fogammal meghúztam mellbimbóját. Felkiáltott, ahogy elélvezett… Igen! Gyorsan szájon csókoltam, hogy kiáltását számmal fogjam fel. Levegőért kapkodott, zihált. Elveszett… az enyém volt. Az enyém volt első orgazmusa… Képtelenül örültem ennek a ténynek.
„Nagyon érzékeny vagy. Meg kell tanulnod uralkodni magadon… és ez sokkal érdekesebbé teszi a dolgokat, megtanítani téged, hogyan…” – alig bírom kivárni, hogy elkezdjem tanítani... de itt és most, egyszerűen csak akartam őt. Mindenét. Megint megcsókoltam, kezem lefelé haladt a testén, le a nemi szervéig. Megfogtam, éreztem az onnan sugárzó meleget. Mutatóujjamat bedugtam a bugyija alá és lassan simogatni kezdtem körbe... ugh, jó nedves...
„Nagyon kívánatosan nedves vagy. Istenem, akarlak”- nyomtam ujjamat belé. Felkiáltott. Forró volt és szűk, sima, és nedves. Felmordultam, valahonnan mélyről, a torkomból és újból belé nyomtam a kezem, számba fogadva kiáltásait. Tenyeremet a csiklójára nyomtam... nyomtan lefelé és közben köröztem. Megint kiáltott és vonaglott a teste alattam. Bassza meg, akarom őt – most azonnal. Felültem, lerántottam a bugyit róla, majd a saját alsónadrágomat és elővettem a kondomot. Két lába közé térdeltem, ezzel még jobban széttártam őket.
Isabella rám meresztette a szemét... hogyan? Zaklatottan? Ja, nem látott még felálló faszt ezelőtt... Bassza meg...
„Ne aggódj. Kitágulsz hozzá” – motyogtam. Ráfeküdtem, kezeimet feje mellé helyeztem, súlyomat  a könyökömre helyezte. Istenem, de kívánom őt... de még egy utolsó figyelmeztetés.
„Tényleg akarod?” – kérdeztem. Kérlek, ne mondj nemet.
„Kérlek” – könyörgött.
„Emeld fel a térdedet.” – parancsoltam rá. Így könnyebb lesz. Krisztusom, voltam valaha ennél felizgultabb? Alig tudtam tartani magam. Nem is értettem. Miatta... miért? Cullen, figyelj! Elhelyezkedem, így tudok vigyázni rá ha elkap a hév, és lenéztem rá. Szemeit tágra nyitotta, esdeklően nézett rám. Tényleg akarja... legalább annyira, mint én.
„Most megbaszlak… Miss Swan” Keményen” – suttogtam, és egy utolsó pillantással sötét, esdeklő szemébe megadtam magam, alulmaradtam az iránta érzett megsemmisítő szenvedéllyel szemben. Egy lökés, és benne voltam. B.A.S.Z.Á.S. Éreztem, hogy megremeg körülöttem. Kibaszottul szűk volt. Felkiáltott. Bassza meg... Megsérült? Mozogni akartam... elveszni benne.... minden erőmre szükség volt, hogy megfékezzem magam.
 „Oh. Nagyon szűk vagy… Rendben vagy?” – néztem rá aggódva. Gyorsan bólintott, tágra nyílt szemekkel. Olyan érzés volt benne lenni, mintha a kibaszott mennyek lejöttek volna a földre. Annyira szűk volt körülöttem. Nagyon régóta vágytam már rá. Ez a vágy... ez a szenvedély? Nagyon új érzés volt számomra. Nagyon sokat akarok tőle... a szolgálatát – azt akarom, hogy az enyém legyen, de ebben a pillanatban – én voltam az övé. Basszus. Lassan visszahúztam magam, őrjítő érzés volt... annyira szoros volt a farkam körül. És itt volt alattam... ahogy magamévá tettem testét... tudva, hogy még soha senki nem volt vele ezelőtt. Bízott bennem – ez mindent elsöprő érzés volt, és mozogni kezdtem.. azt akartam, hogy elélvezzen. Nem fogok megállni, amíg el nem élvez. Birtokolni akartam ezt a nőt. Akartam érezni, hogy összeszorul körülöttem. Bassza meg – kezdte felvenni a ritmusomat, minden lökésemmel szembe nyomott. Ez maga volt a gyönyör. Látod, mennyire egymáshoz illünk, Isabella? Megfogtam a fejét, helyben tartottam, és amíg magamévá tettem a testét, csókoltam, erősen, hogy birtokba vegyem a száját is. Megmerevedett alattam... bassza meg. Igen! Már közel volt az orgazmushoz.
„Élvezz el nekem, Bella” – suttogtam és ő felkiáltott, ahogy elemésztette a vágy , fejét hátrafeszítette, száját kinyitotta, szemét becsukta... és extázisának látványa is elég volt. Felrobbantam benne, elvesztettem minden érzést és értelmet, és a nevét kiáltottam ahogy hevesen elélveztem benne.


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

ez a gif alul melyik filmből van?

twmmy írta...

Bel Ami Christina Riccivel

Névtelen írta...

még egy kérdésem lenne: nem tudod, hogy a fic és a Fifty 3. fejezete mennyiben különbözik?

twmmy írta...

Halvány segéd fogalmam nincs. Én a kiadott könyvet sem angolul, sem magyarul nem olvastam, bár angolul kb 1 éve megvan letöltve... De, mint az a blog oldalsávjában is látszik, nekem az eredeti ff marad ami marad, nem tudom elképzelni más névvel a pasit, és más fizikai jellemzőkkel. A női szereplő mindig is irreveláns volt számomra. Az alapműben is pofozni valónak tartottam, ez itt sem változott.Nem beszélve róla, hogy így, hogy fordítja az ember lánya, el is veszti az érdeklődését az egész iránt, nem hogy még egyszer elolvassa más nevekkel.